Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-24 / 70. szám

4 BSZAKMAGYARORSZÄG Csütörtök, 1966- március mt Csonka kép Borsodról A ra A1 j Magyar Televízió jó- néhány megyét be­mutatott már az or­szág nyilvánossága előtt Ezek a műsorok sok­rétűen elemeztek az ország egyes vidékeit egy hétig minden adásnapon két-három műsorszám is foglalkozott az érintett területtel. Néhány hónappal korábban hírét vettük, hogy néhány éves késéssel végre megren­dezik a televízióban a Borsod megyei hetet. Megjelentek a televízió munkatársai és meg­kezdődtek az előkészületek a borsodi hétre. Amikor meg­érkezett a március 14-től 20- íg terjedő műsorhetet ismer­tető rádióújság, meglepődve láttuk: se híre, se hamva a Borsod megyei hétnek, csak az egyik adásnál volt olyan megjegyzés, hogy „a Borsod megyei Napok alkalmából”. Ebből tudtuk meg, hogy Borsod megyének már nem jut egy hét, és megszületett az új fogalom: a „megyei na­pok”. Valamennyien láthattuk, miként mutatta be megyén­ket a televízió. Kedden volt egy negyvenperces riport­film, A TV jelenti különki­adása. Csütörtökön pergett a harmincperces kulturális ri­portfilm, az Igényes élet, ugyanaznap este sugározta a televízió a Nem magánügy című színházi produkciót, amelyet aligha vállalhatunk magunkénak. Végül vasárnap három alkalommal került szóba a megye: a délutáni labdarúgó-mérkőzés közvetí­tésénél, aztán egy húszperces riportíilmet láttunk Hegy al­járól, majd egy harmincper­cesét a Bükkről. összesen te­hát, a meccset és a borsodi­nak el nem fogadható szín­házi előadást leszámítva, mindössze két órát szánt a te­levízió Borsod megye bemu­tatására. Borsod megyed Napok műsorairól részben . már szóltunk, részben most jegyzőnk fel tegy-két gondolatot. A ked 'i riportfilm, A TV jelenti tar­talmi ismertetését már kö­zöltük március 16-i számunk­ban. Annyit kívánunk itt hoz­zátenni, hogy szerkezetileg jó, érdekes volt, valóban nyilvá­nos fogadónap jellegét öltöt­te azáltal, hogy a megye két vezetője ült a képernyő előtt és nyilatkozott különböző kérdésekről. Jó volt az össze­állítás, bár szívesebben lát­tunk volna a tv munkatár­saitól pozitivebb alapról in­dult összeállítást is Borsodról. Az Igényes élet című, csü­törtökön sugárzott riportfilm azt mutatta be, hogy Borsod megye ipari munkásai között megvan az érdeklődés az igé­nyesebb élet, a művészetek iránt, s ha egy harmincperces filmbe meglehetősen kevés is fér a megye munkáskultúrá­jából, a felvillantott képek érzékeltetik az igényes életre való törekvést. Kár, hogy a film alkotói az ellenpontozás rendszerével éltek, és okkal, ok nélkül bevágtak a filmbe olyan képsorokat, amelyek italozó, gondolat nélküli, vagy éppen munkakerülő em­bereket mutattak be. Bizo­nyára az volt a szándék, hogy jobban kitűnjék a versmondó bányász, vagy az ötvösmű­vész lakatos szellemi fölénye, azonban az ellenpontozás ilyen formában mechanikus­nak tűnt A filmet Balogh Mária szerkesztette, ő volt a riportere is, rendezője pedig Zákonyi Rudolf. A vasárnap esti két ri­portfilm szót és fi­gyelmet érdemel. A Hegyalja kincse cí­mű riport meglehetősen elé- gikus hangú képet nyújtott Tokajról, a tokaji borról, el­mondta, hogy Tokaj a borok ■királya, megszólaltatott né­hány helyi szakembert, sok totálképet kaptunk a Tiszá­ról, közelről és távolról lát­tuk Tokajt, elhangzott egy bíráló megjegyzés, hogy a Rákóczi-pincét csak előzetes bejelentés alapján lehet láto­gatni, és hogy az ásványöá- nyászat, valamint a szőlőkul­túra fejlesztése között ellentét mutatkozik. E riport sajátos szemszögből közelítette meg Hegyalja kincsét, a szőlőgaz­dálkodást, de alapvető hibá­ba, hogy a megye gazdasági életének egészéből kiragadva szemlélte. Ha más képet is kaptunk volna a megyéről, és Borsod gazdasági, azon belül mezőgazdasági konstrukciója jobb megvilágítást kap, úgy ez a riport elfért volna a többi között, önállóan azon­ban nehéz így elfogadni. A másik riport A hegyek két oldala címet viselte. író­ja Bihari Sándor, szakértője pedig H. Szabó Béla volt. A kisfilm sokoldalúan, bár szerkezetileg meg-megbicsak- lón kívánt a Bükkről és kör­nyékéről, a teljesség igénye nélkül, lírai hangvételű képet adni. Idilli képek sorakoztak a téli Bükkről, sok-sok múlt- bafordulással. Láttuk a tarái népviseletes gyülekezetét, amint a televízió tiszteletére beöltöztek, felvillant Kisgyőr, és az öreg kácsi malom, egy­két villantást láttunk Lilla­füredről, s gondolkoztunk, va­jon ot csak Herman Ottó em­lékmúzeumát találhatjuk? Néhány értékes műemlék, egy-egy villanás a diósgyőri varról, két miskolci, illetve itt található irodalmi kincsről Aldhelmus töredék, Summa Ganfredí (pár szó a garadnad pisztrángosnál Vásárhelyi Istvánnal, és kész a kép a Bükk két oldaláról? Nem ké­telkedünk a sokoldalú bemu­tatás jószándékában, de amit láttunk, kevés ahhoz, hogy akárcsak a Bükköt is érzékel­tesse. Mindenképpen kevés azonban ahhoz, m i vei ez volt az egyetlen átfogóbb szándé­kú összeállítás az. egész Bor­sod megyei Napok során, hogy a Bükk mellett levő megyeszékhelyet, az ország második városát bemutassa.. De hát mi is fért volna egy hét alatt összesen két órába? Hiányoltuk egyik büszkesé­günknek, a. Nehézipari Mű­szaki Egyetemnek bemutatá­sát. (Kétszer felvillant.) Hi­ányzott vasiparunk, gépgyár­tásunk bemutatása. A kohá­szatra csak utalások történ­tek más jellegű adásokban. Hiányzott a bányászat bemu­tatása, mert azt igazá.n nem reprezentálhatta kizárólago­san a pálházi perlitbánya. Csaknem teljes egészében ki­maradt vegyiparunk, ami or­szágos arányokban is figyel­met keltő. Nem .láttunk sem­mit könnyűiparunkból. Példá­ul a száznyolcvan éves Diós­győri Papírgyár, vagy az egé­szen friss Pamutfonó is rá­kerülhetett volna a képernyő­re. Keveset láttunk a megye műemléki kincseiből (Sáros­patak; stb.), múzeumi gyűjte­ményeiből, csaknem hiány­zott az egész építőipar, hi­ányzott a Matyóföld (a tardi kép kivételével), s általában hiányzott a Borsod megyei dolgozók mindennapos élete. Ezen keveset segített az Igé­nyes élet, és a másik két ri­port egy-egy Ids mozzanata, iányoljuk Borsod me­gye és az ország má­sodik városa életének sokrétűbb bemutatá­sát, hiányoljuk az erre való törekvést, és a látottak alap­ján kétségbe kell vonnunk, hogy egyáltalában voltak-e a televízióban Borsod megyei Napolt, hiszen a fentebb em­lített és a hét közben látott, a színházzal és meccsel együtt összesen hat adás belefért volna egy olyan hét program­jába is, amelyre nem ütjük rá a Borsod megyei Napok bélyegzőjét. Aki így látta és így ismerte meg Borsodat, nemcsak hiányos, hanem meglehetősen torz képet is Icapotk Benedek Miklós A beszélőnél — Nekem aztúa mindegy! (Quick kariturája) Épül az ózdi távfűtési hálózat (Tudósítónktól.) Húszmillió forintos beruházással épül Özdon a távfűtési hálózat a Kohászati Üzemek és a Béke­telep között. Az eddig „leve­gőbe távozott” energiát hasz­nálják majd fel az új város­rész lakásainak fűtésére. Elő­reláthatólag ez év október 15-ig már 160 most épülő la­kásba kötik be a távfű lést. Az elkövetkező fűtési idény­ben a már szerelvényezett la­kótömbökbe is fokozatosan bekapcsolják az olcsó hőt. (/. s.) ß Miskolci Nemzeti Színház műsora 24, csütörtök. Pethes. Egérül. 29 óra. 25, péntek. Bérletszünet. Maya. 19 óra. 26, szombat. Bérletszünet. Maya. 15 óra. Bérletszünet. Maya. 19.30 óra. 27, vasárnap. Bérletszünet. Maya. 15 óra. Bérletszünet. Maya; 19.30 óra. 28, hétfő. A Debreceni Csokonai Színház operaelőadása. 19 óra. 29, kedd. Bérletsztlnet. Maya. 19 óra. 30, szerda. Bérletszünet. Maya. 19 óra. 31, csütörtök. Bérletszünet. Maya. 19 óra. JEGYZETEK Sár és adminisztráció Ami sárba fúlt, az a szikszói országos állatvásár volt. Nehogy valami félreértés legyen, a címben szereplő adminisztráció már valami másra vonat­kozik. A fulladást se kell szó szerint érteni. Nem halt bele senki, sőt, a. malacok még talán örültek is, hogy az ár- és belvizekben bővelkedő tavasz sártengert varázsolt a szikszói vásártérre. Az egyes karámok közepén valóságos tavacskák vizét bod- rozta a szél. A karámok szélein „csak” fél lábszárig érő sarat dagasztott a több száz vásározó. Hú, de sok csizma bánta...! Hát még, aki városi lábbeli­ben merészkedett disznó-nézőbe! Volt, aki az időjárást szidta, de olyan is akadt, aki megjegyezte, hogy némi jóindulattal, egy-két kapavágással talán le is lehetett volna vezetni a vásártérről a vizet. Lehet, hogy az utóbbiaknak volt igazuk? ... * Kőhajításnyival odébb, a szikszói benzinkútnál igen bosszús hangulatban találtuk tucatnyi két- és négykerekű jármű vezetőjét, köztük az MA 11—97- es mentőautó személyzetét is. A bosszxiság oka a több mint húsz perces várakozás. A várakozás oka: adminisztráció. No, nem a benzinkútnál. A szem­közti ÁFOR-irodán adminisztráltak, s ennek okáért nem folyt a benzin. Mert hogy az. aki adminiszt­rált, szívességből helyettesítette a beteg kútkezelőt. Számára persze az adminisztráció, a várakozóknak viszont a benzin volt a fontosabb. így aztán lön paprikás hangulat, sőt, akadt, aki be is pörgött. A tanulság az, hogy legközelebb, ha ne adj'isten ismét helyettesíteni kell a benzinkutast, valami jobb megoldást kell találni. Egy ilyen, sokáig megvára­koztatott mentőautóban még olyan eseményre is sor kerülhet, hogy a tartalék-benzinkutast meghívják a helyszínen keresztapának. (p. s.) Mától vetítik t Szentjános feje véle le AZ MAR BIZONYOS, hogy a felfelé ívelő magyar film­művészet kiapadhatatlan for­rásra lelt az ugyancsak meg­izmosodó regényirodalomban. (A kölcsönhatás külön elem­zés tárgya lehet.) Lám, most Galambos Lajos mai gondja­inktól izzó kis regényremeke ihlette meg a fiatal első fil­mes rendezőt, Novák Márkot. Kétségtelen, a magyar film­rendezőknek már van némi gyakorlatuk a transzponálás­ra; a mai életet ábrázoló drá­mai sűrítésű regény filmmé oldására. Már a régi veszé­lyek sem kísértenek, az új közegbe történő helyezés mű­faji törvényszerűségeit olyan fölényesen ismerik rendező­ink, hogy kétségünk alig tá­madhat az eredetiséget ille­tően. Az a jó Novák Márk film­jében is, hogy nagy bizton­sággal, dadogásmentesen be­Költészet Napja, 1966 Az igazi tavaszébredés má­sodik hetében, április 11-én költők és olvasók ünnepi megemlékezést szentelnek a költészetnek. E napon költők járják az országot, hogy mi­nél szorosabb barátságra lép­jenek azokkal, akik a költő szavát „fogyasztják”. Előadó- művészek is szerte rajzanak az országban, hogy magas színvonalon szólaljon meg a költői mű. Az idén,' 1966. áprilisában Borsod megyében és Miskol­con nem április 11-én, hanem néhány nappal később zajlik le a költészet iránti tisztel­gés. Miskolcra április 15-én érkezik meg Somlyó György és a megyei művelődési ház klubjában beszél a magyar költészetről, a költői hivatás­ról. A bevezető előadást Csó- tai János, a városi tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője tartja. Csernus Mariann előadómű­vésznő az új magyar költészet remekeivel ismerteti meg a hallgatóságot, Némethy Fe­renc, a Miskolci Nemzeti Szín­ház művésze szintén fellép az esten. A Költészet Napja alkalmá­ból és tiszteletére lép pódi­umra április 18-án a Bartók Béla Művelődési Házban Mensáros László, ismert ne­vű színész és előadóművész. Mensáros László önálló est­jéből némi ízelítőt kaptunk már a televízió képernyőjén, de tudomásunk szerint a Bar­tók Béla Művelődési Házban teljes műsorával szerepel. Gazdag programot bonyolí­tanak lé a Költészet Napja alkalmából megyeszerte. Áp­rilis 16-án Váci Mihály Sátor­aljaújhelyre látogat Ugyan­ezen a napon Sárospatak köl­tészet szerető közönsége is ta­lálkozhat ismert nevű köl­tőnkkel. Szűkebb hazánk fial, Ser főző Simon és Akác Ist­ván ugyancsak április 16-án Abaújszántón, illetve Hemád- németiben találkozik közön­ségével. Április 17-én Mátyás Fe­renc Budapesten és Kalász László Borsod megyében élő költőnk Edelényben találkozik az olvasókkal. Ezen a napon Akác István Szentistvánra, Serfőző Simon Bükkábrányba, Mátyás Ferenc és Kalász László Aggtelekre látogat (P—1) széli el mondanivalóját, for­manyelvét egy pillanatra sem adja fel, ugyanakkor teljes hűséggel szolgálja Galambos Lajos regénykoncepcióját is. Első filmes rendezőktől ma­napság szokás számon kérni a szerzői filmet. Az adaptációt nem tartják eredetinek, al­kalmasnak az igazi „önmeg­mutatásra”. A Szentjános fe- jevétele jó film, illeszkedik a felfelé ívelő magyar filmmű­vészet magas színvonalához, a rendező ökonomikusán, tiszta eszmeiséggel vall választott témájáról, szigorú koncentrá­ciós képességével a nézőt is belekényszeríti egy törés- mentes film kristálytiszta lo­gikai rendszerébe. Novák Márk filmjének őszintén örülhetünk. A téma ürügyén is, de a finom, az ötletekben nem szűkölködő formai megoldások miatt is. Manapság keletje van az élet­közeli, klisé-módozatoktól mentes filmeknek. A hivatás- tudat olyanfajta piedesztálra állítása, amilyennel Novák Márk filmjében találkoztunk, rokonszenves művészi Hitval­lás. Molnár Katalin tanyára vetődő tanítónő küzdelme a kicsinyes falusi előítéletekkel, a százados babonákkal, s önnön elgyengülései ellen, a kudarcok, a bukások ellené­re Is felemelő. A mozikban most pergő új magyar fil­münk a céltudatosság dicsé­retének filmje, kicsengése mindvégig igazolt lélektani­lag, s optimizmusában ma­radéktalanul hinnünk kell. A Munkavédelmi kabaré bányászoknak A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának kultúrbi- zottságán hallottuk, hogy a Borsodi Szénbányászati Tröszt területén többször is kifogásolták azt a munkavé­delmi kabarét, amellyel bu­dapesti színészek rendszere­sen járták a megye ipari te­lepüléseit. Se munkavédelmi propaganda szempontjából, se művészileg nem tartották ki­elégítőnek. A tröszt szakszervezeti bi­zottsága azonban szükséges­nek tartja a munkavédelmi tudnivalók szórakoztató for­mában történő ismertetését, terjesztését továbbra is. Ép­pen ezért felkérte Horváth Dezső miskolci kabaré-írót, hogy bányászokra vonatkozó témák beiktatásával írjon, il­letve állítson össze olyan műsort, amellyel fel lehet ke­resni a bányász-községeket, településeket, és szórakoztató formában segít a munkavé­delmi szabályok tudatosítá­sában. Előszedték ehhez az utóbbi években történt bal­esetek jegyzőkönyveit, hogy a negatív példákat is felhasz­nálhassák a műsorban. így született meg Horváth Dezső kabaréműsora, amely­nek címe: Csalánba is üthet a mennykő! A műsor sajáto­san bányász témákat dolgoz fel, bányatelepeken, valanint olyan községekben szerepel­nek vele, ahol sok bányász él. Ilyen pedig százhetvenen felül van a megyében. A műsorban szerepel egy „mun­kavédelmi divatbemutató”, amely arra ad választ, mi­ként kell szabályszerűen öl­tözködni az egyes munkák­hoz, milyen felszereléseket kell használni, majd munka- védelmi vonatkozású témájú villámtréfák, jelenetek követ­keznek. E műsort a rudabányai bá­nyász művelődési otthon színjátszói mutatták be és vi­szik körbe a bányásztelepülé­seken. Albert telepen, Rudabá- nyán, Ormosbányán és Ku- rityánban játszották eddig, legközelebb pedig Sajószent­péteren, Sajókazán és, Pere­cesen kerül közönség elé. A Nyíri Béla rendezte előadás, az SZMT kultúrbizottsága ve­zetőinek, valamint a Bányász Szakszervezet megyei kultúr- félelősének véleménye sze­rint színvonalas, érdekes és a célnak igen jól megfelel. A kabaréműsort mindenkor magas színvonalú munkavé­delmi fejtörő követi. Ennek érdekessége, hogy az ipar-, il­letve a bányatelepeken a he­lyi bányaüzem igazgatója a zsűri elnöke, a játékot pe­dig a főmérnök vezeti. Ezzel részben biztosított, a műsor szakszerűsége és magas szín­vonala, részben pedig igen jó hatású, hogy a helyi veze­tők is részt vesznek benne. Az egyes előadásokat szó­rakoztató zenével szokták zárni. Hisszük, hogy e mű­sorok nemcsak szórakoztat­nak, hanem eredeti céljuk, a munkavédelmi ismeretek ter­jesztésében is igen eredmé­nyesek. *jm) film igazságában is, mert kritikai tónusa nem öncélú, az elmaradottság ujjnyi repe­déseit nem azért villantja fel, hogy szociográfiai kuriózu­mokra hívja fel a figyelmet, hanem, hogy hiteles jellem- rendszert építsen fel, s e rendszer vezesse el a nézőt az önvizsgálathoz. A FILM TANULSAGTE- TEL amellett is, hogy a ma­gyar ifjúság jelentős résaa nem vész bele a nihilbe, ha­nem a korlátoltság támasz­totta korlátokon is átjut A film hőse egy városból tanyára kerülő tanítónő, No­vák Márk alkotása mégsem szorosan vett „pedagógus- film”. Annál jóval több: a pályakezdő, vagy éppen pályafolytató fiatalok (vagy nem fiatalok) hivatástudaté» nak korszerű megfogalmazás sa, hiteles formába öntése. A film tömör fogalmazása ellenére sebezhető pontokat is megmutatott Egy-két figura jellemelnagyoltsága még az­zal sem menthető, hogy a szerző és a rendező a főszer replőre koncentrál. A film a falusi életformán kívül fel­villantja a városi életforma kiábrándító mozzanatait is-. A főszereplő tanítónő cselek­vését azonban kevésbé hatá­rozzák meg az alkotók városi életformáról vallott nézetet' Széchényi Ferenc operatőr készséges segítőtársnak bizo­nyult Novák Márk korszerű; fiatalos elképzeléseinek ma­radéktalan valóra váltásában: Béres Ilona kiterobélyesíthet- te színészi erényeit, mert az író Molnár Katalin alakjába sűrítette minden lényeges mondandóját. Béres Ilona é központiságból egy pillanatra sem zökkent ki, s mint taní­tónő nem külsősége», hagyod mányos tanítónő-módozatok­kal j ár-kel tanítványai kö­zött,, hanem messzebbre mu­tató, emberi együttérzéssel: Day Ica Margit öreg tanítónő-^ je, Kovács Károly agronómu- sa és Solti Bertalan öreg pa­rasztja nyerte még el egyön­tetűen a nézők tetszését. A SZENTJÁNOS fejevőtele című film miskolci ősbemuta­tója utón a megyei művel dési házban, híven az edligi gyakorlathoz, élénk vita ala­kult ki az Új alkotásról. Mint azt már közöltük, a vitán megjelent. Novák Márk ren* dező, Béres Ilona, a film föl szereplője. Újhelyi Szilárd, a< 1. számú stúdió vezetője^ Föld Ottó fő gyártásvezető éi Erdélyi Gábor hangmérnök A vitatkozók, zömmel fiatat lók és pedagógusok, dicséré szavakkal illették Nováli Márk filmjét, és hozzáérti? módon szóltak az új magyar alkotás hibáiról is. A megyei művelődési ház klubjában ez-’ úttal is számos érdeklődő volt jelen. Párkány László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom