Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-12 / 60. szám

Tasámap, 196«. március IS. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 *WMIH 30 ezer albérlő -179 ezer forintba kerül egy új lakás Eiőadáa Miskolc lakáshelyzetéről vagy többedmagukkal társas- hasat építeni saját erejükből (20 milliárd forint van az or­szág takarékpénztáraiban), jó lenne, ha ezek valóban építkeznének. Ezáltal az ál­lam csak azokat juttatná la­káshoz, akik erre valóban rá­szorulnak. Az elavult lakóte­lepek lakói például nagyobb­részt képtelenek saját ere­jükből építkezni. A társas- ház-, vagy kislakásépítést azonban nem csekély mér­tékben nehezíti, hogy egy­részt ott adhatnak engedélyt, ahol még hiányzik a közmű­vesítés (ez tekintélyes több- letlnadást jelent az építtetők­nek), másrészt a büroitrati- kus intézkedések következté­ben, a társasházat építőknek rengeteg ügyintéző szervet kell megjárniuk, és házépítési elhatározásukat csak három év múlva tudják realizálni. Éppen ezért a hivataloknak gyors ügyintézéssel kell min­den módon ösztönözniük a lakosságot az építkezésre. A megalakult kislakásépítő bi­zottság remélhetőleg segíti ezt. Fokozatosan feloldanak egyes, régebben hozott építé­si tilalmakat olyan területe­ken, ahol rövid időn belül nem lesz állami építkezés, így a 'Martintelepen és valószínű­leg a Tetemvárnál is. Ezzel ugyancsak a kislakásépítke­zést igyekeznek segíteni. Az útfeljavítas, a korszerű világítás ugyancsak ösztönzi az építkező kedvet. A har­madik ötéves tervben 30—35 milliót költ Miskolc a közvi­lágítás korszerűsítésére, 115 milliót útjavításra. Az álla­mi útjavítással együtt ez mintegy 200 milliót tesz ki. A kerületi tanácsok is kap­nak bizonyos összegeket, hogy maguk döntsék cl, leg­jobb belátásuk szerint, mire akarják ezt saját területükön a lakosság érdekében felhasz­nálni. Az új ötéves terv idősza­kának legfontosabb létesít­ményei között szerepel a Be­loiannisz utcában megépülő 4000 légköbmétert betöltő Állami Áruház, a Patyolat­szalon és a Gelka-szervíz a József Attila utcában,, vala­mint a légen várt 464 szemé­lyes szociális otthon. A Béke téren a MÁVAUT-pályaudvar elkészítése megszünteti ennek a térnek mostani elmaradott állapotát. Az Avas keleti lejtőjén épülne 1970-től tíz­ezer lakás, egyelőre azonban a talajmechanikai vizsgála­toknál tartanak: vajon az új házgyári elemekből épülő fa­lakat elbírja-e ott a föld. Ha nincs tőzegveszély, semmi akadálya, hogy 1970-ben el­kezdjék a munkát. Ezt azon­ban már 1968-ban megelőzi az előközművesítés. Körveze­ték építésével meg akarják oldani a szirmai vízellátási nehézségeket is. Máté Iván 1800 kiváló dolgozó a diósgyőri kohászata A Lenin Kohászati Művek­ben az elmúlt évi kiemelkedő munka alapján kereken 1800 fizikai, műszaki és adminiszt­ratív dolgozó érdemelte ki a Kiváló dolgozó kitüntetést. A megtisztelő cím jelvényeit, ok­leveleit, s az ezzel járó pénz­jutalmat, együttesen több mint egymillió forintot, ünnepélye­sen adják majd át a kitünte­tetteknek. Húszmillió forinttáí több csavaráru Ongáról A Budapesti Csavarárugyár ongai gyáregységét évről évre fejlesztik. A folyamatos bőví­tés eredményeként az üzem fi­zikai dolgozóinak száma né­hány év alatt megkétszerező­dött, s ma már a környékbe­li falvakból több mint 700 dol­gozó, harmadrészben női mun­kaerő jut itt kedvező munka- és kereseti lehetőséghez. Az tizemben jelenleg mint­egy kétszáz forgácsoló-, illetve sajtoló automata géppel ké­szítik milliószámra a 2—12 milliméter átmérőjű, s a leg­különbözőbb célt szolgáló fe­kete és sajtolt csavarokat Az idén további ötven, zö­mében csehszlovák, illetve szovjet gyártmányú berende­zéssel gyarapítják a gépparkot Ezekből tíz már meg is érke­zett Az új gépek fokozatos üzembe állításával, nemkülön­ben a munka termelékenysé­gének fokozásával, ebben az évben nyolcvan százalékkal, vagyis húszmillió forint érté­kű csavaráruval készül több Ongán a tavalyinál. Mérleg a mérlegtárákról Mostanság ünnepi hangulat szövi át a kisipari szövetke­zetekben a szürke hétközna­pokat. A ktsz-ek dolgozót, ve­zetői tartják évi mérlegzáróju- Icat. Noha, e mozgalom a megyében nem , mindenben tudott eleget teníli elmúlt évi feladatának, sok helyen még­is eredményes munkásságról, szép sikereiéről számolhattak be. A ktsz-ckben kettő kivé­telével átlagosan 18 napi ke­resetnek megfelelő nyereséget íizetndc ki. Az idei mérlegzárók álta­lában színvonalasabbak az elmúlt évinél. Ä beszámolók mélyrehatóan elemeznek, s megteremtik az alapot a felszólalásokhoz. A miskolci Kárpitos Ktsz-ben például abból indult ki, hogy a kollektíva mennyire való­sította meg a párt decemberi határozatából adódó tenniva­lókat. Tartalmasán, önkriti­kusan értékelték a tagság és a vezetőség munkáját a sze­rencsi Bútor- és Építőipari Szövetkezetben. Ellőtte terme­lési tanácskozást tartottak, amely alapot adott a beszá­moló elkészítéséhez. A mérlcgzáró előtt rend­kívüli közgyűlést tartottak a miskolci Ruházati Ktsz-ben is. Itt azonban az volt a szép­séghiba, hogy nem a vezető­ség, hanem a tagság kezde­ményezte a tanácskozást A kollektíva szellemét fe­jezi ld a pontosság, vagy a pontatlanság Is. Az edelényi Vegyesipari Ktsz-ben a tag­ság közömbössége és késleke­dése folytán több mint egy órás, a miskolci Fényképész Ktsz-ben föd órás késéssel kezdhették az ünnepi estet A közgyűlésen bebizonyosodott, hogy a késlekedés nemcsak az ünnepi esetre vonatkozik. A miskolci Festői pari, va­lamint a Fényképész Ktsz- ben kettős jubileumi ünnepségei tartottak. Mindkét szövetkezet 15 éve alakult. E szövetkezetekben a KISZOV elnöke. a városi pártbizottság képviselője az úttörőknek kijáró tisztelettel köszöntötte az alapítókat, akik másfél évtizede húszán, illetve huszonkettőn indultak el a szövetkezés útján. Az ér­tékelések itt és valamennyi szövetkezetben jóval túlnyúl­tak 1965-ön. Mindenütt képet adtak a második ötéves terv­ben végzett munkáról. Ebben az időszakban következett be a legnagyobb fejlődés a me­gye szövetkezeteiben. Teljes termelésben a Borsod megyei KlSZOV-höz tartozó szövet­kezetek 36,2 százalékkal ad­Csaknem minden közgyűlé­sen szó esett az új mechanizmusról. A borsodi szövetkezetekben ez már gyakorlat, tény. Is­meretes, hogy az idén az or­szág 11 szövetségében, köz­tük a borsodiban is. kísérleti jelleggel az új mechanizmus szerint szervezik a munkát. A szövetkezetek örömmel fo­gadták, hiszen nagyobb önál­lóságot, lehetőséget, alkotó- készséget biztosít számukra. Egyik-másik helyen azonban — vonatkozik ez a miskolci fényképészekre is —, nehezen lépnek ki a megszokott élet­mederből, nem élnek eléggé a lehetőséggel, esetenként felsőbb utasítást várnak. Csak bíztatni tudjuk a sző­ve tkezeteket: bátrabban élje­nek az új mechanizmus adta lehetőségekkel, használják ld az egész társadalom, a sző­kébb kollektíva, az egyes dolgozók javára. Csorba Barnabás Beteg a kamera előtt Beteglátogatás a tv-n keresztül. Szolnokon, a megyed tüdőgyógyintézet egy Ipari tele­víziós berendezést kapott kísérleti célra a Budapesti Híradástechnikai Ktsz-től, hogy megvizsgálják alkalmazhatóságát az egészségügyi intézményekben. Már az első kísér­let bevált, mert ezáltal a frissen operált és szigorúan elkülönített beteg is fogadhat látogatókat. A képernyőn láthatják őt a látogatók és mikrofonon keresztül beszél­hetnek egymással, Az intézetben a sikeres kezdet után tovább folytatják a kísérlete­ket a tv-béren de zés további alkalmazására. Büfé-politika A látogatók a képernyőn láthatják a beteget és beszélgethetnek vele. A nyílt véleménycserék fórumai az utóbbi időben megszapo­rodtak. A megélén­külő kül- és belpolitikai életnek voltak, s vannak szenzációi, vitára alkalmas témái. Folyik is a vélemény- csere a Központi Bizottság­tól az alapszervezetekig, a gazdaságirányítás magasabb és alacsonyabb szintű mű­helyeiben. Ha valaki szót kér — szót is kap. A gya­korlatok többsége mind ez idáig ezt igazolja. A közügyek, rangjuknál fogva tiszteletre méltó fó­rumra valók. A gondok, amelyek egy ország gondjai, nem lehetnek témái az ital­boltok szögleteinek, büféit pultjainak. A jobb érzésű emberek nem viszik a kocsmák falai közé üzemük. hivataluk gondjait, problémáit. A sze­mélyi vonatkozású ügyeket még kevésbé. Nemrégiben az egyik köz­ismert miskolci étteremben nagy asztaltársaság sörözött Tucatnyi üres pohár jelezte már: nem tartanak az italo­zás kezdetén. A vöröslő homlokokból, a szenvedélye­sebben felcsattanó szavak­ból lehetett következtetni: a vitázók már nem képesek objektív hangot megütni. „Borban az igazság” — vallják egyesek, s így tar­tották az asztaltársaság tag­jai is, amikor kíméletlenül kitálaltak minden lényege­sebb kérdést, ami jelen pil­lanatban kül- és belpolitikai vonatkozásban az embereket foglalkoztatja. Helyén nem való módon vitáztak az ár­os bérpolitikai intézkedések­ről,. majd áttértek üzemük vezetői magánügyeinek és sok egyéb dolgainak „kive- sézésére”. A kritika életünk ko­vásza. Ennek gya­korlása ellen nem lehet kifogása sen­kinek. A jogos és helyénva- 11 ló kritika lendít a közéleten, ■ • segíti gondjaink elrendezé- [; sét. A büfé-politizálás azon- ,. ban nem. ;; Az étterem békés étkezői ,. néni tudták hogy elfordítani ;; fejüket, hogy ne hallják: „X. ! I Y. igazgató ilyen és ilyen, a ■ ■ párttitkárnak viszonya van 11 Y-nal, a szakszervezeti bi- .. zottsag titkára korlátolt, a II főmérnök korrupt; stb., stb.” ., Túl azon, hogy a rokon- !; Menyesnek egyáltalán nem mondható felsorolás vezető* ket érint, nekünk van olyan véleményünk is: nagyon sze­mélyes indulatok kellenek ahhoz, hogy egy adott vállai latnál minden vezetőt feke­tének lássunk. Sőt! Később sorra kerültek a kisebb szin­tű vezetők, majd a munka­társak, végül a lakótársak, és egy rund sör után ismét a vezetőle A pincér már szégyellte a hangoskodást, főleg az intim részletek plé- num előtti kiteregetését, s bekapcsolta a rádiót, amely- ben jó hangos tánczenei mű­sor volt. így szakadt félbe a baráti asztaltársaság közügyeket, s személyi kérdéseket kite­regető beszélgetése a piks num számára. A büfé-politizálás ferde nézeteket szül. Az alkohol nem az igazságot parancsol­ja elő, hanem az elrejtett indulatokat és az ágaskodó személyeskedéseket. Az ita­lozó ember csak másnap bánja tettét, nyelvének „megoldódását”. A pohár melletti politizá­lás és hősködés egyfajta gyávaságot takar. Alti nem érzi magát alkalmasnak, fő­leg erkölcsi és politikai vo­natkozásban a hivatott fó­rum előtti kritizálásra, az bebújik a kocsmák szögleté­be, s néhány pohár bor után „megoldja” a világpo­litika égető kérdéseit, „el­rendezi” belpolitikai életünk számos gondját, s „leváltja” az ország vezetőinek kéthar­madát, végül félhalkan meg­vonja, hogy csak ő egyedül termett vezetésre. A z éttermek, szórako­zóhelyek rendelteté­süknél fogva azt a célt szolgálják, hogy az emberek gondtalanul töltsék perceiket, felfrissül­jenek, s az ital hatására fá­radságuk oldódjék. Tréfa, móka, anekdota színhelye az étterem. A sörös kriglik nem aikalmas kellékek gondjaink megoldására. Csak józan fővel lehet, dönteni országos dolgainkról, és semmikép­pen sem lehet célravezető boros fővel politizálni a bü­fék pultjai mellett, a kocs­mák asztalainál. Sem a vi­lág, sem az ország dolgairól; de még az üzeméről sem. mert mindennek megvan a maga helye, ideje és fóru­ma. Párkány László sőbbi tennivalókról is. A put- noki Vegyesipari Ksz-ben kétmillió forintos beruházás­sal nagy mosodát létesíte­nek. A „hozom-viszem” szol­gálat segítségével az új mo­soda az ózdi és részben az edelényi járás lakóinak ilyen irányú igényét elégíti ki. A miskolci Fényképész Szövetkezet kollektívája egy fél műszak túlmunkát vállalt, amelynek összegét Vietnam számára ajánlotta fel. A miskolci Festőipari Ktsz-ben a szocialista brigádok és az ipari tanulóit versenyre hív­ták ki egymást. A miskolci, az egri és a nyíregyházi fes­tőszövetkezet között is ver­senyt kezdeményeztek. A miskolci Kárpitos Szövetke­zetben dolgozók felajánlották, hogy egy új típusú epeda- célgépet, valamint egy szob­rászgépet hoznak létre. Utób­bi érdekessége, hogy a szer­kezet faszobrászt helyettesít. A berendezést a közgyűlés után néhány nappal már üzembe is helyezték. nak többet, mint öt évvel ezelőtt. A szerencsi Bútor- es Építőipari Szövetkezetben el­mondották, hogy ez idő aiatt telket szereztek, irodaházat, műhelyeket létesítettek, és gépeket vásároltak. Ot évvel ezelőtt még csak 300 000, az elmúlt évben pedig már csak­nem 2 millió forint értékben készítettek kislakásokat. A miskolci Ruházati Szö­vetkezetben szó esett róla, hogy öt évvel ezelőtt öt, ta­valy, a tervet 10 százalékban túlteljesítve, több mint 7 és félmillió forint értékben ké­szítettek a lakosságnak új ru­házati cikkeket. I aga r szö­vetkezet megyei jellegűvé fejlődött és teljes termelése meghaladja a 14 millió forin­tot. Ugyanígy megyei szövet­kezetté fejlődött a miskolci Fényképész Ktsz. öt év alatt 8 fiókkal bővítette hálózatát, és mintegy 3 millió forinttal, a miskolci Kárpitos Ktsz pe­dig csupán az utóbbi két év­ben a millió forinttal növelte forgalmát Szó esett az idei és a ké­E „Számításaink szerint mint- \egy 30 ezer albérlő él ma ^Miskolcon” — mondotta Fe- [•kete László, Miskolc város r Tan ácsa végrehajtó bizottsá- Egának elnöke, a város tanács- r tagjai számára tartott nép- E front akadémiai clőadásá- rban. A harmadik ötéves terv­iben megépítendő 6000 új In- fkás nem fedezi teljesen az ligényeket, hiszen a kerületi tanácsok legalább 10 ezer la- tliásigénylőt tartanak nyilván, j.ezek közül legalább 6—7 ezer [•igény sürgős elintézést kíván. SEgy-egy új lakás, a beköltö- pző vásárlási, bölcsődei, és is- tkolai igényeinek komplex ki- t'elégítése esetében 170 000 fo- rrintba kerül. A harmadik öt- j. éves tervben 1 milliárd 100 f milliót kap a város lakásbe­ruházásra. Felmerül a gon- pdolat, mit csináljunk inkább: í| több lakást kevesebb kériye- i* lemmel, kevesebb, korszerű f igényt kielégítve, vagy keve­sebb lakást, minden kénye­lemmel? A harmincezer al- '.bérlő, a tízezer lakásigénylő, i,' no, meg azok a legelavul tabb ^lakótelepek, amelyekben 1795 E család lakik, nem könnyű vá­lasztás elé állítja a tanácsot. E Miután nem kevesen van- gnak, akik tudnának kislakást, i. ________________________ derkényi építők (munkások,! mérnökök, technikusok) si-j kereiről, örömeiről, gondjai- ? ról. i Most ugyanazzal a lelkese-*; déssel közöljük lapunk olva-j sóival: döntött Népköztársa-? Ságunk Elnöki Tanácsa, Ti-j szaszederkény községet vá-3 rossá fogadta el. j Természetes, hogy Tisza- ? szederkény még nem város? igazán. Hogy azzá legyen,j ahhoz sok minden szükséges.*' A döntés realizálása megfő-? lelő előkészítést, pénzt és időt? igényel. A már 'meglevő? egészséges lokálpatriotizmus? növekedése is szükséges, •] mely a szederkényiek utcái-! ban, házaiban, parkjaiban,? iskoláiban, gyáraiban, egy-? szóval leendő városukban^ megteremti a rangjukhoz il- ^ lő és méltó patinát. Hírükhöz;' méltóan élni és alkotni, ez! mindennél fontosabb, ez a ? tiszaszederkényiek kötelessé- ? ge, szép feladata, ; b. l. ; ' A hír rövid: a Népköztár- ; saság Elnöki Tanácsa 1966. , március 10-ón ülést tartott, • melyen Tiszaszederkény köz- ! ség várossá alakítását hatií- ■ rozta el. ; Lapunk olvasói éppen e . hasábokon tájékozódhattak ; szinte már évek óta róla, ! hogy Tiszaszederkény építői, ' munkásai, lakói milyen óriási ; erőfeszítéseket tesznek a ma- ; gyár vegyipar, energiaipar fellendítéséért. Az egykori szántóföldeken az utóbbi né­hány év alatt új település épült fel. Toronyházak, utca­sorok, terek, üzletek és szob­rokkal díszített párkok meg­kapó látványa ejtette és ejti csodálatba az ismeretlent, aki véletlenül, vagy dolgát végezve erre a tájra érkezik. A lázas építőmunkában ér­ződött: itt nem egyszerűen mindennapi kenyérkereset­ről, megélhetésről van szó, hanem hősi erőfeszítésről, egy új pátria megteremtésé­ről. Mindig örömmel, lelke- ' sedóssel számoltunk be a sze­Új város less megyénkben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom