Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

ESIZAKM AGYARORSZÁG Vasárnap. 1966. március 6 Á nőket, akik az egyik leg­nagyobb német költő szavai szerint „égi rózsákat hímeznek földi életünkbe'’ ünnepelték tegnap, március 5-én, szomba­ton Miskolcon a nemzetközi nőnap alkalmából. Az asszo­nyokat és a lányokat ünnepel­ték', akik ma már nemcsak „égi rózsákat” hímeznek, de a szocialista országokban fel­szabadult társai a férfiaknak és ahol kell, mint Vietnam­ban például fegyverrel is har­colnak a szabadságért, a világ szebb; békésebb életéért. Ta­lán nem jelképezhette ezt stíl- •szerűbben az ünnepség, mint­hogy megjelent azon a nők jo­gainak és egyben az anyák bé­kevágyának legh'arcosabb kö­vetelője, aki a költészet fegy­verével küzd ezért évtizedek óta; Várnai Zseni. És az ün­nepségen fel is hangzott a hí­res Katonafiamnak című vers, „Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek". A vers, annakidején 1918-ban valóban anyagi erő­vé vált és segítette a forradal­mat a háború elien. A Szakszervezetek megyei Tanácsának miskolci klubter­mében Fekete László, a mis­kolci városi tanács elnöke kö­szöntötte az egybegyűlteket, akik közt megjelent Verne László, a megyei pártbizottság titkára is. Beszédében ismer­tette a nők küzdelmét a múlt­ban, küzdelmük eredményét n szocialista jelenben, élettársi és munkatársi szerepüket a férfiak mellett és azt a több­letet, amit édesanyaként ad­nak életünkhöz! Külön szólt szerepükről a béke védelmé­ben, főleg a vietnami nép hő­sies ellenállásában részüket ki­vevő asszonyokról. Moldován Gyula-, a miskolci városi pártbizottság titkára emelte poharát rövid beszéd kíséretében az asszonyok egészségére. A megyei és a vá­rosi pártbizottság nevében kö­szöntötte ünnepükön az asszo­nyokat és kérte őket, segítsék minden erejükkel a békés munka virágbaszökkenését, „Hogy ne legyen háború so­ha” — miként Várnai Zseni egy másik itt elmondott ver­sének címe hírdeli. Ezután Németh Imre ország- gyűlési képviselő adta át a Hazafias .Népfront és az Or­szágos Béketanács nevében Balta Antalnénak, Czirbusz Jánosáénak, dr. Farkas István- ncnak, Gyimesi Lászlónénak, Hegyi Imrénének, Kis Zsig- mondnénak, Lengyel László­nénak, Paksi Dezsőnének. Or­most Máriának, Szabó László­nénak és dr. Zádor .lenönének a békemozgalom arany jelvé­nyét. Végül Várnai Zseni kö­teteit dedikálta. (máté) gs&a Ghana és Guinea diplomáciáé viszonya Anglia után az Egyesült Államok is elismerte a gha- nai katonai kormányzatot. Ghana és Guinea diplomá­ciai kapcsolata azonban meg­szakadt, a két ország viszo­nya erősen kiéleződött. Mi­után Ghana bejelentette, hogy bezáratja Conakry nagykövetségét és diplomá­ciai személyzetét hazahívja, nem sokkal később azzal .vádolta meg Guineát, hogy a ghanai diplomáciai képvise­let tagjait háziőrizet alá vet­te. Az accrai kormányzat „fantasztikus kijelentésnek” nevezi, hogy Nkrumah-t Gui­nea elnökének nyilvánították. A történteket bármely „fantasztikusnak” nevezi is, az AFP hírügynökség sze­rint az accrai kormány meg­lehetős bizonytalanságot és idegességet árul el Nkrumah esetleges visszatérésével kap­csolatban. az EM-lia lá’ooat A szovjet fővárosban hiva­talosan bejelentették, hogy Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke Nasszer elnök meghívá­sára, 1966. május első felében látogatást lesz az Egyesült Arab Köztársaságban. Megnyílt a lipcsei vásár Szombaton este a vásárnak a lipcsei Operaliázban tartott hivatalos megnyitó ünnepsé­gein Julius Baikov.’, az NDK miniszterelnökhelyettese mon­dott beszédet. Hangsúlyozta, hogy az idei tavaszi lipcsei vásár célja; az embargóktól mentes, szabad világkereske­delem elősegítése és ennek révén a világbéke erősítése; A Luigi Longo találkozott W/adyslaw Gomulkával Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Varsóban befejezte tárgyalá­sait Wladyslaw Goanulkával, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága el­ső titkárával Az őszinte ék baráti lég­körben lefolyt tárgyalásokon a felek kölcsönösen tájékoz­tatták egymást. Ma váíaszi Ausztria A vasárnapi parlamenti vá­lasztásokkal lezárul a múlt év októberében kirobbant oszt­rák kormányválság első szaka­sza. Bécsi politikai megfigyelők szoros eredményekre számíta­nak, s a meglepetést szinte ki­zártnak tartják. vásár területét vasárnap reg­gel nyitják meg a látogatók előtt Lipcsében a szombat dél­előtti program erősen magyar jelleget kapott A vásár 11/c pavilonjában szombaton dél­előtt megtartották a vásár magyar részlegét bemutató sa j tókonferenciát A sajtóértekezleten Dér Sándor, a magyar kiállítás igazgatója és Reményi Judit sajtófőnök tartott rövid be­vezető ismertetést a kiállítás magyar látnivalóiról. Elmon­dották, hogy az idei tavaszi lipcsei vásáron 18 magyar külkereskedelmi vállalat 70 0 cég és üzem 3500 termékét mutatja be. A magyar áruk több mint 3 300 négyzetméter­nyi netto vásárterületet fog­lalnak el, ez annyit jelent, hogy Magyarország továbbra is évről évre nagyobb súllyal jelentkezik a lipcsei vásáron. Ä három válsággóc jelenlegi helyzete Melyik párt győz az osztrák és az angol választásokon? — Johnson elnök kétes győzelme az USA törvényhozásában Komor hírek az NSZK-bói A legújabb szovjet űrsikerekről get, de a. törvényhozás mindkét házában erősen bí­rálták: az alsóházban 75 kép­viselő, a szenátusban 17 sze­nátor fejezte kJ az amerikai közvélemény növekvő aggo­dalmát. Johnson „győzelme” tehát eléggé kétes értékű és •semmiképpen nem alkalmas pól bikáján ak népszerű s i lésé­re. I A világon mindenütt nagy tömegek figyelik, mi történik. Indonéziában, Ghánában és Szíriában. Mindhárom válság­góc helyzetének körültekintő megítélése teljes mértékben indokolt, Sukarno egy djakartai gyű­lésen nevén nevezte a négy hó­napja mesterkedő ellenforra­dalmat és kijelentette: Indoné­ziában kérlelhetetlen osztály­harc folyik. Ezt követően lépé­seket tett a jobboldal megfé­kezésére. Ámde a reakció nem adta fel a harcot, s különösen a nacionalista diákokat veti be úira meg újra a küzdelem­be. Minden attól függ — mér­legelik az esélyeket Nyuga­ton —, mekkora tényleges erő áll Sukarno mögött?! A ghanai fejleményeket az imperialisták leplezetlen övöm­mel fogadták. Egészen a szájuk íze szerint volt az a hajtóva­dászat, amelyet a haladó sze­mélyek bebörtönzésére és meg- kinzására rendeztek a puccsis­ták. Kiderült azután: a hata­lom új urai olyan gazdasági intézkedéseket léptetnek élet­be, amelyek minden tekintet­ben a „magánkéz” érdekeinek kedveznek. Ebben a légkörben égettek el félmillió könyvet az „utca emberei”, míg a hiva­talos körök féktelen demagó­giával támadnak minden ko­rábbi vívmányt. Az AESZ kül­ügyminiszteri értekezletéről azonban eddig több afrikai állam már távozott és továb­biak távozása várható a puccsisták elismerése miatt. Közben Sekou Touré társel- iktkül fogadta Nkrumaht, áld ezáltal Ghana és Guinea ket­tős elnöke lett. Nyugati vélemények sze­rint Szíria balra tart. Az új kormány összetételéből kö­vetkeztetnek erre. Négy „marxista” miniszter szerep­léséről beszélnek a 20 tagú új kormányban. Ezeket a hí­reket azonban a kommentá- lók más része még latolgatja és éberen figyeli a további fejleményeket. A szíriai köz­vélemény eléggé szkeptikus, de a baloldal a forradalmi vívmányok fejlesztésére irá­nyuló szándékot támogatja. 2 Ezen a héten három vá­lasztás körülményei foglal­koztattak a világsajtót. A bolgár választók meg­győző erővel igazolták kor­mányuk iránti bizalmukat. Az osztrák és az angol vá­lasztások esélyei nyitottak. Ausztriában most vasárnap, Angliában i>edig a hó végén megy végbe a. nagy erőpróba. Wilson 1964 óta néhány fő­nyi „többséggel” kormány­zott, s állandóan a leszavazás veszélye fenyegette. A kon­zervatív ellenzék egy pilla­natig sem hagyta békén. Wilson most. úgy érzi. neki kedvez a pillanat. Hivatko­zik a fizetési mérleg deficit­jének csökkenésére, a font megszilárdulására és bizonyos — népszerű — adócsökken­tést igér, s a torykat teszi felelőssé a rhodesiai válság elmérgesedéséért. Heath vi­szont a választási ígéretek megszegésével és dilettantiz­mussal vádolja a munkáspár­ti kormányt. Az Angol 'KP 50 képviselőjelöltet állít. Bírálja a katonai költekezést, Wilson behódolását a jenki agresz- sziónak, elutasítja a szak- szervezetekre nehezedő nyo­mást és a kormánypolitika konstruktív megváltoztatását követeli. Ausztriában csaknem 5 millió osztrák választó sza­vaz — félmi'’ióval több nő, mint férfi. Hét párt indul. Igazán csak a Néppárt és a ■ Szociáldemokrata Bárt esé­lyes. A kommunisták egy kerület kivételével mindenütt a szociáldemokratákat támo­gatják. A helyzettel ismerős osztrákok szoros eredményt várnak. Johnson közel 5 milliárd dollár újabb póthitelt kért vietnami agressziója folyta­tásához. Megkapta az össze­Komor tények hírei érkea- nek az NSZK-txH.' A 113 nyu­gatnémet szélsőjobbal dali szervezet tevékenysége fel­tűnően fokozódott. Az ’állami költségvetés 69,1 milliárd márka kiadást irányoz élő. a ebből. 18.6 milliárdot (26,9 százalékot) fordítanak köz­vetlen katonai célokra. Más alapokból ugyanakkor máris 17 millió márka „segélyt” szavaztak meg a dél-vietna­mi USA zsoldos rezsimnek. Ez az út — hangoztatják a béke nyugatnémet hívet —■ a becstelenség, a hitleristíl Condor-icgió útja. Ezzel a negatív „fejlődéssel” szemben áll az NDK akciója: mindkét államot vegyék fel az ENSZ- be. Ez előmozdítaná a béke védelmét és ay német egység kialakulását. E héten újabb nagy gayrjet sikerek születtek. Földkörüli pályára küldték a Kozmosz—111 jelzésű mes­terséges holdat, amely elő­írásosan teljesíti feladatát. A Kozmosz—110 fedélzetén a világűrbe felilőtt U goi jók és Vetyerok kutyákkal végzett kísérletek minden tekintet­ben igazolták a várakozást. , A Vénus—3 nagy diadala pedig lázbahozta a tudomá­nyos világot. „Most először jutott el. a naprendszer egy másik bolygójára olyan ké­szülék, amelyet emberi kéz alkotott” — mondják. „A szovjet űrhajót, amely a szovjet felségjelvényt elvitte a Venusra, egész repülése alatt rendkívül pontos irá­nyítási rendszer vezette”. Megállapították: „A Venus— 3 megdöntötte a kozmikus pontosság minden eddigi re­kordját ...” Egy bizonyos: a Hold felszínére juttatott űr- laboratórium után, íme, a Venuson is ott van már * szovjet tudomány és techni­ka kézjegye. Márpedig nem akármilyen jelentősége van ennek a ténynek. Galambos Lajos: zt sem tudtam, mit hadarok össze. Azt hiszem, meglehetősen zagyván beszéltem, s amikor letettem a kagylót, le kellett ülnöm, hogy megnyu­godjak. A noteszből kihullot­tak azoknak a pénzesutalvá­nyoknak igazoló szelvényei, amelyeken Ambrus a gyer­mektartást minden hónapban kifizette. Gondosan megőrzött minden szelvényt. Visszatet- lem az egészet a helyére, az­tán megvetettem az ágyat, bekapcsol túl: a televíziót, és az ágyból néztük az adást. Közelhúzód lam Am b rush oz, kezemfejével borostás állát simogattam. Nem sok asszony dicsekedhet azzal, hogy üzem­igazgató a férje, gondoltam. Most ugyan van egy kis prob­léma. de vele kapcsolatban meddig állhat ez fenn? — Hm — mondta Ambrus —, és kedvesen adta tudtodra legalább ezt a meghívást? — Ki 7 — Hát a vezér. Kedves /olt?. Előzékeny? Nem nagyon értettem Amb­rus idegességét: — Nagyon kedvesen mond­ta, hogy menj be hozzá. Asz- szonyom, mondta, küldje csak je hozzám a férjét holnap tízre. — Hát igen —- sóhajtott Ambrus —, ő majd intézke­dik. Minek is mentem volna ín a termelési osztályvezető­höz? Egy Derecske. Nevetsé­ges. Egyetemre jár, azt mond­ja a felesége? Nocsak. Marha­ság volt felhívni. A vezért, őt igen. Néztük a műsort Kis idő múlva Ambrus fel­nevetett: — Nem valami finom em­ber, meg kell adni. Tudod, hogy kikelt ez magából egy­szer? Hát persze, régen tör­tént, amikor én személyzetis voltam. Kellett akkoriban a százalék, s én a magam ré­széről nem tudtam volna el­viselni, ha lemaradunk. Olyan nincs. Gyerünk csak. A vezérüzem armatúrájában hetvennyolc gép, hetvennyolc szakmunkás egy műszakban. No, mi van azzal a fordulat­számmal? Erre ő, akkor még csak mérnök, káromkodni kezd: „Az isten verje meg, minek szól bele áz, aki nem ért hozzá? Még mi tesszük tönkre saját gépeinket?” Ambrus nevetgélt: — Nem valami finom em­ber, no. — Nem szeret téged? Ambrus cümgetett; — Mi az, hogy szeret, kér­lek? ... ég másnap sem nyitot­tunk. összegeztük a leltárt, megtömtük a polcokat árucikkekkel. Tíz órakor ránéztem az órámra. Most nyitja ki Amb­rus előtt a vezér ajtaját a tit­kárnő. Es most már beszélget­nek.; Beviszik őt a központi üzembe, biztosan. Vagy a mi­nisztériumba. Minden elkép­zelhető. Ha már egyszer üzemvezető valaki. így dukál. Ezt Ambrus mondta. A mi­nisztériumban lei a gyár elő­adója? Emlékeztem rá, hogy Ambrus nem tartotta meg­felelőnek ezt az embert. „Nem tud különbséget tenni maga­sabb és alacsonyabb szempon­tok között — mondta —, ezért a tömegek uszályában van. Nem érti, hogy egy százados másképp látja a harci felada­tot, mint a baka. Pedig vilá­gos; nem képzelhető el, hogy a baka ugyanúgy lásson, mint a századparancsnok.” Ezeket a szavakat csak most kezdtem érteni. Már rámszóltak az üzletben, hogy mit bámészkodom. De én most szerettem volna válaszolni Ambrusnak, míg a rengeteg harapó- és csípőfogót felrak­tam a polcra: de ha a század- parancsnok megmagyarázza a helyzetet, az a katona akkor sem képes ugyanúgy látni? Ez nem lehet, Ambrus. Akkor azt a harci feladatot megette á fene, nem? Siettem haza. A szobában világos volt. Ambrus nem ült az íróasztalánál most sem. „Kell nekem az íróasztal itt­hon is — mondta Ambrus ré­gen —, olyan beosztásban va- gvok, amihez feltétlenül szük­séges itthon is egy íróasztal.’' De soha nem láttam, hogy va­lami igazán fontos munkát végzett volna mellette; Még csak egy könyvet sem olva­sott el ott” Engem hat évig békén hagytak'— mondogatta néha —, most kezdenek majd szekálni, hogy miért nem ta­nulok? Én? Ne vicceljünk. Én kiemelt ember vagyok, az is maradok.” tt volt előtte az az O üveg bor, amit De­recskééit jövetelére ajánlottam fel. Fél- liternyi hiányzott az üvegből; — Mi történt Ambrus? Nem szólt semmit, nagy te­kintettel nézett rám. — Voltál a vezérnél? Bólintott. — No és, hát mondjad már. — Azt kérdezte, mi a szak­mám. — Hogy-hogy ezt kérdezte? Ordítani eddig soha nem hallottam ót — Ezt kérdezte, nem érted? — kiabálta. — Hogy mit ta­nultam. Mihez értek. En! Nekitámaszkodtam a szek­rénynek. — Tőlem kérdezi ezt. Egy kipróbált üzemvezetőtől. Ö kérdezi, aki annak idején olyan Id jelentéseket tett, hogy tönkre tesszük gépeinket. Gyöngeség környékezett, mint a kórházban. Néztem rá és hallgattam. — Ott járt ma az iparigaz­gató — mondta. — Megmond­tam én neki is a szemébe, milyen kijelentést tett bizo­nyos illető bizonyos alkalom­mal. É's ő jön nekem ... Kiabált. Ivott és kiabált, * pedig megfogtam a karját: — És az iparigazgató? — Egy trotty — mond'.' Ambrus. — Csak nem képze­lem, hogy ő akármilyen poszt­ról félreállít egv szakemberi? S különben sem foglalkozik személyi ügyekkel. Intézze el a gyár saját kebelében. Nem olyan idők járnak, mint régen. En csak a magunk sorsát féltettem: — Mi lesz velünk? A párt­titkárhoz talán csak bementéi, vagy a személyzetire? — Be. Be én. — Es? ~ Hogy mihez értek* — ök is? — Ellenségek — mondta Ambrus. — Derecskét javasol­tam én valaha valamire? A vezért javasoltam? Ellensé­geim vagytok, a szemébe vág­tam; índenld ellensége? De jtffl hát mindenki az és /EfH csak egyedül Ambrus * w tiszta? — Es erre még mit mond? — ivott Ambrus. — „Hogy csak te vagy a magad ellen­sége.” Töltött a pohárba; Hangja elcsuklott, a mennyezetet nézte s nyöszörögve mondta: — Hogy én magamnak? Meg talán nekik is? Sajnáltam őt, a sajnálat foj­togatta a torkomat: — De ha ennyien mondják. Ambrus. — Mit? — Mert úgye. az ottani üze­met sem vállaltad — mond­tam. — Az a dosszié négy évig odabent feküdt az íróasztalo­don. Nincs valami igazságuk? En csak kérdem, Ambrus. ö nagy szemekkel nézett. — Igazságuk? Ezeknek? — Talán még nem késő, Ambrus — mondtam neki. — ” on dőlj bele, kérlek. Hátra dobta a poharat a ke­zéből és nyílt, tenyérrel az ar­comba vágott. •— Még te is? — mondta. Es ütött — Te is? Akinek hat érc magyarázom, ki vagyok én? Te magyarázol nekem, aki vajaskenyéren nőttél fel? Te oktatsz engem? Hát neked is meg kell mutatni? Ahogy azoknak megmutatnám csak lenne olyan idő. Az kellene ide. Olyan idő. Mint akkor volt. Majd én megmutatnám* A hasamat féltettem a leg­jobban, amikor a földre ke­rültem. Fájt még mindig. Az ember az olyan műtétet nem heveri ki egykönnyen. Az em­bernek az orvos az elevenjébe miiszik marokkal, fémmel, késsel. ölkeltem, álldogáltam egy kicsit s arra gon­doltam, kivel élek én? Sokáig nem tudtam elmozdulni onnan, ahol meg­vert. De aztán összeszedtem magam-, bementem a szobába* és összepakoltam a holmimat Vártam közben, hogy talán szói valamit. Akármit, hogy talán ne haragudjak, vagy gondolkodik majd az egészen* De csak állt az ablaknál, né­zett ki a sötétbe, oldalról a lámpafényben látszott, hogyan lángol az arca, horpadt száj­jal szívta cigarettáját, és a keze, amivel vert az előbb, türelmetlenül remegett még mindig. Nem azért hagyom el, gon­doltam, mert megvert. Utó­lag meg lehet magyarázni azt is, ha valaki erős felindulá­sában megüti a másikat De ha egyszer nem szól, nem jö­vök vissza többé hozzá. Talán pontosan nem is tudom meg­mondani -miért, de rettenete­sen félek tőle. Heti kii!politikai Nőnapi ünnepség Miskolcon

Next

/
Oldalképek
Tartalom