Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-05 / 54. szám

Tasárnap, 19C6. március a i~——)--------------ti hm in« ■ eszakmagyarokszág Miskolci főorvosok eszmecseréje a korszerű betegellátásról Kállai Gyula beszámolója a magyar kormányküldöttség afrikai és ázsiai útjáról Ül rendeli«ezekek a dolgozók áh alán os iskolájában A művelődésügyi miniszter most megjelent rendelkezése értelmében az 1966—1967-es oktatási évben megkezdik a dolgozók átalános iskolája új reform-tantervének és óra­tervének bevezetését. Ősztől a felnőtt diáitok az általános iskola VII. és Vili. osztályá­ban a földrajzot, számtan- mértant, valamint a fizikát már az új tankönyvből ta­nulják. A VII. és VIII. osztályos tantervben szerepel a gya­korlati ismeretek című tárgy is, amely egyebek közt a mindennapi élet jogi kérdé­seivel, a munkajoggal, az egészségvédelemmel, valamint a családi nevelés kérdéseivel is foglalkozik. Az új tantár­gyat évi 50—50 órában ok­tatják majd. Könnyebbséget jelent a hallgatóknak, hogy' biológiát csak egy éven át, földrajzot kétszer félévig tanulnak, s rövidebb időre vonják össze a fizika és a történelem ok­tatását is. fajüldözésről, akár a Palesz­tinái arabok jogairól, akár a még gyarmati, sorban élő né­pek békés vagy fegyveres harcáról van szó. Több közös nyilatkozatban teljes egyetértéssel írtuk le, hogy a szocialista országok és a fejlődő országok között újtípusú kapcsolatok alakul­nak ki. Jellemző, hogy ottlé­tünk alatt több ország sajtó­jában közöltek cikkeket, amelyek kifejtették, hogy a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok közötti ke­reskedelem az utóbbiak szá­mára milyen előnytelen. Ugyanezek a cikkek viszont a velünk, mint szocialista országgal folytatott tár­gyalásokat úgy jellemez­lek, mint az egyenjogú és kölcsönös előnyökön nyug­vó kapcsolatok példáját. Nagy érdeklődést tanúsítottak a szocialista építiímonka tapasztalatai iránt Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a vezetők és a tömegek őszinte és rendkívül nagy érdeklődést tanúsítottak bel­ső fejlődésünk, a szocialista cpítőmunka gyakorlata és ta­pasztalatai iránt. Volt állami vezető, akinek kérdéseire fél éjszakán kellett válaszolnunk. Ez teljesen érthető. Ezeknek a fiatal államoknak a népei történelmük forradalmi sza­kaszát élik. Az Idegen poli­tikai elnyomástól már meg­szabadultak. Jobb életre, igazságos, az egyenlőségen és az ember megbecsülésén és méltósá­gán alapuló társadalmi rendre, a modern ember szükségleteit kielégítő gaz­dasági fejlődésre töreksze­nek. Ennek a lehetőségeit keresik, s mind többen rájönnek ar­ra, hogy ezt a leggyorsabban a nem kapitalista fejlődés útján érhetik el. Ezért érdek­lődtek mindenütt behatóan a szocialista iparosításról, a mezőgazdaság szocialista át­szervezéséről, kulturális for­radalmunkról, társadalmunk politikai szervezettségéről, a szocialista demokráciáról. Két országban — az Egye­sült Arab Köztársaságban és Tanzániában — látogatást tettünk az ország életében fontos szerepet betöltő pár­tok — az Arab Szocialista Unió, illetve a Tanganyika! Afrikai Nemzeti Unió — ve- * zetőinél. Üdvözöltük azt a törekvé­süket, hogy e pártok, vala­mint a mi pártunk között, e pártok és a mi Hazafias Nép­frontunk között kölcsönösen hasznos- kapcsolatok alakul­janak ki és sor kerüljön a tapasztalatok kicserélésére is. Az Arab Szocialista Unió párlkiildötíségét Közpon­ti Bizottságunk nevében meghívtam: tegyenek láto­gatást nálunk, tanulmányozzák a mi pár­tunk felépítését, szervezetét, működését, az ország életé­ben betöltött szerepét. Amikor Tanzánia felé ha­ladva — a MALÉV történe­tében első ízben — átrepülte gépünk az egyenlítőt — pa­rancsnokunk közölte, hogy Dar-es-Salaamban 42 fokos hőmérséklet vár ránk, 95 százalékos páratartalommal. Valóban, a gépből kiszállva arcunkon éreztük a trópusok forróságát. Vendéglátóink meleg szeretete ezt a forró- ságot is felülmúlta. Ahogy az emberek fogadtak bennünket a repülőtértől az elnöki pa­lotáig vezető úton, sűrű cso­portokban, éljenezve, dalolva és táncolva, a szeretet meg­annyi megnyilvánulásával — utunk valóban a barát­ság és a szolidaritás dia- dalútja volt. Többször találkoztunk töme­gekkel Tanganyikában és Zanzibárban, mert meghívtak bennünket a zanzibári forra­dalom évfordulójának meg­ünneplésére, amely egybe­esett látogatásunkkal. Ez al­kalommal gyűlést is rendez­tek, külön a mi tiszteletünk­re. Amikor az emberekkel ta­lálkoztunk, szűkebb körben vagy nagygyűlésen, tájékoz­tattuk egymást népünk éle­téről, törekvéseiről. Nem ál­lítjuk, hogy eleget tudunk egymásról. Tudiák és tudják azon­ban a legfontosabbat: azt, hogy barátokként jöttünk, hogy azonosak a törek­véseink. Ila rcostá vsa k ként foga diák Saját szemünkkel láttuk: ezek a népek érzik már a függetlenség és a szabad­ság ízét és erről lemonda­ni többe nem fognak. Ez a fonodáim' hangulat magyarázza, hogy bennünket, egy szocialista ország kül­dötteit, nemcsak a vendégnek kijáró tisztelettel . és ked­vességgel, hanem mint a szo­cialista rendszert építő nép küldötteit, söre- és harcos­társakként fogadtak. Bejárva ezeket az országo­kat, tovább szilárdult ben­nünk az a meggyőződés, hogy a szocialista világrendszer­nek, a fejlődő országok cso­portjának, valamint a kapi­talista országok munkásosz­tályainak és összes haladó erőinek összefogása képes biztosítani és biztosítani is fogja a világ békés, prog­resszív fejlődését Mi igye­keztünk eme magasztos meg­bízatásnak, erőink összefogá­sának, mindenütt eleget ten­ni. Bármerre is jártunk, e ba­rátság jegyében, mindenütt arra kertek bennünket: ad­juk át üdvözletüket a ma­gyar népnek, kormányá­nak és pártjának. Enged­jék meg, hogy e megtiszte­lő megbízásnak ez alka­lommal tegyek eleget. A magunk részéről kívánjuk, hogy a minket vendégül látó országok népe és vezetői jó erőben folytassák a nemzet­közi együttműködést, a békét és népeik javát szolgáló te­vékenységüket rejutásnál éppen olyan ran­gosnál! tekintik a fizikai munkát, mint a szellemi te­vékenységet. Egyre kevésbé hódít a diploma féltése, a fehérköpeny varázsa, a pro­tekció, a pénzcsinálás, a vá­ros-imádat, vagy a kétes ér­tékű anyagi egzisztencia. Kategórikusan kimondva és a „sorok közül” is kiérződött, hogy az ifjúság látja a szo­cialista érvényesülés igaz •út­ját. Mindez összefügg a kom­munista erkölcsi normákkal, általában az erkölcsi neve­léssel. összefügg azzal, hogy ifjúságunk életmódja, gon­dolkodása, magatartása sza­badabb, őszintébb, mint a múltban volt, egyre inkább mentes a képmutatástól, az álszeméremtől. A fiatalok szembe mernek nézni önma­guk és korunk erkölcsi prob­lémáival — az érvényesülést vizsgálva is. E zért mondhatta önma­gáról Horváth Ferenc ormosa vájár, hogy igenis érvényesült az életben, Ezért valljuk őszinte szívből, hogy tudása és mun­kája alapján boldogul, érvér- nyesül a mai ifjúság, maga és népünk javára. Igazabb perspektívát rajon mely társadalom adhat fiai­nak?! Pauiovits Ágoston (Vége.) is megtévesztenek embereket. Hiszen, mi tagadás, előfor­dul, hogy valaki nem a tudá­sának és munkájának megfe­lelő helyre is eljut rokonok, segítő barátok, „kedves aján­lók” révén. De látni kell az ilyen ér­vényesülés tiszavirág voltát. Nem lehet tartós, csak pilla­natnyi, hiszen „segíteni” le­het valakin, de helyette dol­gozni egy életen át nem! Ez­ért „hullanak” ki az egyete­mekről az „ajánló levelesek”, ezért kell néha a könyöklés­sel, a talpnyalással, és egyéb, undorító módszerekkel meg­szerzett beosztásokban a személycserékig elmenni. S ezért kell egy-egy munka­hely betöltésénél nagyon megnézni, hogy az, aki oda kerül, mennyire felel meg a szakmai, a politikai és a tár­sadalmi követelményeknek. E nnek a mércének kell polgárjogot nyernie minden olyan fóru­mon, ahol emberek sorsáról döntenek. Ezt a szemléletet kell köz gondol­kodássá előléptetni. Az ifjúság érvényesülését vitató ankétunknak sok kel­lemes tanulsága volt. Igye­keztünk azokat cikksoroza­tunkban közzétenni. A leg­fontosabb tanulsága mégis az volt, hogy a mai fiatalság nagyon világosan meg tudja különböztetni a karriert az érvényesüléstől. Elítélik, megvetik a törtetést, azokat, akik mások rovására aKar- nak érvényesülni. Az előbb­Ifjúság és érvényesülés tál nyújtott lehetőségeket, szivvel-lélelckel dolgozik va­lamennyiünk gyarapodásáért, elöbbrejutásáért, önmaga he­lyesen értelmezett érvénye­süléséért. Ez igaz tükre a fia­talság gondolkodásmódjánál!. Az ilyen, társadalmi méretű jelenségekből helyesebb kö­vetkeztetéseket vonhatunk le, mint a periférikus, kivételes esetekből. Ezért jó, ha az .,én-szemlé­let” helyébe a „mi” fogalma kerül. Ez eleve kizárja az önző törtetést, az egyénnek a közösség terhére való bol­dogulását. Megvilágítja, hogy az egyén felemelkedésének igazi éltetője, valódi ereje a közösség. N álunk nincsenek szé­dületes csúcsok, nem lehet mások terhére boldogulni, nincsenek korlátlan lehetőségek, szüle­téssel hozott előjogok, karri­ert biztosító tényezők. Való­ban az van, ami e sorozat mottója, s ezt Juhász Gyula igen szépen megfogalmazta az Egy munkásotthon homlo­kára című versében: Nálunk nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás. Hogy vannak, akik más­képp értelmezik az érvénye­sülést, az igaz. A gondolko­dás nehezen változik. S a té­gi értelemben vett érvénye­süléshez, a karrierhez olyan dolgok tapadnak, amelyek ma az idősebb munkásokra gon­dol, akik valóban művészei lettek szakmájuknak. Laka­tosokra, akik nehéz fizikai munkát helyettesítő gépeket szerelnek össze, esztergályo­sokra, akik századmilliméter­re dolgoznak, bányászokra, akik percek alatt támasztják alá a hegyeket lenn a föld mélyén, építő munkásokra, akik szemet gyönyörködtető épületeket tonnáinak homok­ból és kőből. alán azért is szeretik a munkát ezek az em- berek, mert érzik az alkotás szépségét, s életükben felismerték a mun­ka művészetét. Egy technikus azt mondta: „Jó munkámmal szeretném könnyebbé, egy­szerűbbé tenni dolgozótársa­im életét. Szeretném, ha több idejük maradna színházra, ha munka után sportolnának, vagy éppen Beethoven-t hall­gatnának, és igen: sétálná­nak a Népkertben, vagy az Ar'as szerpentinjein”. Nem lírai ömlengés ez, ha­nem általános vetülete a ma élő ifjú nemzedék gondolko­dásmódjának. Helyes hát, ha az érvénye­sülés kapcsán éppúgy, mint az ifjúság megítélésekor ki­mondjuk: fiatalságunk igenli, elfogadja a társadalmunk ál­| 7. Ilooyan lehet hát érvényesülni? ? orváth Ferenc érettsé­> B-fi gizett vájár érvénye- ) ifi sült. Kilenc esztende- • je, amint kikerült a ) Földes Ferenc Gimnázium- 5 hói, s a szénfalhoz állt, so­nkán nem értették.. Volt aki 3 megkérdezte: hát ezért ta- ^nullái? Érdemes volt négy )évig iskolába járni, vájárnak ^anélkül is mehet mindenki. ) Életútja mégis bizonyság 3 rá, hogy érdemes volt tanul- 3 ni. Általános műveltségének 5 fokozásával tartalmasabb az 3 élete, mint másoknak. Meg ) azután kissé jobban is látja, 3 mi történik körülötte. 3 Anyagilag, erkölcsileg meg- ij becsült dolgozója az ormosi 3 bányaüzemnek. Idősek és 2 fiatalok egyaránt szeretik. Jó 5 bányász! 5 Nem csalódott az életben 3— pedig úgy tudom, valaha ^színművész akart lenni. Az 3 irodalmi esteknek ma is ál­dandó vendége, vagy szerep­ülője. Azt mondja: minden 3munka szép, ha nemcsak a jfizilcai értelemben vett erő- 3 kifejtést látjuk benne, hanem ^az alkotást, tetteink értelmét. 5 E szavakat ízlelgetve az t ember akaratlanul is azokra / elenleg 18 696 orvos tevékenykedik az országban, vagyis tízezer lakosra 18,6 orvos jut; köztudomású, hogy ez nemzetközileg is jó arány. Egy év alatt csaknem háromezerrel emelkedett a szakképzett egészségügyi kö­zépkáderek száma, és ezzel nőtt a szakképesített dolgo­zók aránya. 1965-ben 52 új orvosi körzetet szerveztünk, mintegy napi ezer órával emelkedett a szakorvosi mun­kaórák és másfélezerrel a gyógyintézeti ágyak száma. Tovább folytattuk a rendsze­res tüdőszűréseket; kedvező jel, hogy az elmúlt évben mintegy 3300-al kevesebb új tbc-s beteget vettünk nyil­vántartásba, mint 1964-ben. Különösen örvendetes, hogy jelentősen csökkent a gümő- kóros megbetegedés a 14 éven aluli gyermekek között. Egy esztendő alatt csaknem ezer­rel szaporították az állandó bölcsődei helyeket, s a ko­rábbinál több körzeti gyer­mekorvos tevékenykedett. Mintegy 700 fővel több lett egy év alatt a szociális ott­honok befogadó képessége is. Egészségügyi miniszterünk egyik legutóbbi nyilatkozatá­ból emeltük ki ezeket a jel­lemző, beszédes adatokat, amelyek joggal töltenek el bennünket büszkeséggel. Egy esztendő mérlegét vonják meg, de hozzá kell sorolnunk az előző húsz esztendőben el­ért sikereket és vívmányo­kat, amelyek rendszerünk sarkalatos elvének megvaló­sulásáról. az emberrel való törődésről, gondoskodásról, egészségének védelméről val­lanak. Hogyan tehetnénk ezt még korszerűbbé, igényesebbé, méginkább megnyugtatóvá? Erre a kérdésre keresték és fogalmaztál! meg a válaszo­kat a miskolci kórházak ve­tető szakfőorvosainak és irá­nyítóinak igen értékes, hasz­nos észrevételekben és okos javaslatokban egyaránt gaz­dag eszmecseréjén, amelyen Csetcrki Lajos elvtárs, pár­tunk Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizott­ság titkára is részt vett. ö állapította meg: akárcsak éle­tünk valamennyi területén, egészségügyünk fejlesztésében is új fázishoz érkeztünk: sok probléma megoldása után (a népbetegségek felszámolása, a fertőző betegségek elleni Kikeres küzdelem, az ingye­nes orvosi-kórházi ellátás széleskörű kiterjesztése, sta­bil egészségügyi hálózat meg-; teremtése, tehetséges új or-c Vosgeneráció felnövekedése £ Btb.) most már a minőségi kö-Q vetelmények lépnek előtérbe. £ Nagyobb egységeket kívá-f nunfc kialakítani, jó szakmai C feltételekkel, tudományos í színvonallal. Tíz-tizenöt év c alatt minden megyei kórhá- £ tet rekonstruálunk, hogy ki-( elégítő épületek, korszerű be-t rendezések és műszerek £ igénybevételével folyhassak aC Ryógyitás. Folyamatosan fel £ kell számolni a fővárosi ésC Vidéki központok között mu-! tatkozó különbségeket. £ . tudományos ismere-C A tek hihetetlen iramú [ jjjL felhalmozódása, a be-c tegeüátás nagymérvű £ kiterjesztése egyenest követe-( Ü a jól átgondolt, körültekint tő koncentrálást. Mint isme-} relies, néhány éve ebben az< irányban folyik a miskolci J kórházak szervezeti átalakí-1 fása. és most megfelelő tn-| Paszta la tok birtokában többi felszólaló ennek előnyeiről,! Jótékony hatásáról számolt £ ke. Dr. Sárady Kornél hang-( súlyozta, hogy ez a szerveze- ] ti forma a legalkalmasabb ac tbc elleni küzdelem szem-’ Pontjából. Dr. Ditrói Sándor< ürra utalt, hogy az ágynyíl-< vánlartás egyenletesebbé te-] szí a betegek elosztását, ós< •Megállapította, hogy a vas-’ Jlyári kórház az új szervezet-< ben nem került hátrányos’ helyzetűé. i Dr. Mátyus Endre emlé-j keztetett rá, hogy megyénk] egészségügye sokáig nem tar-i tott lépést ipari fejlődésével ] Az elmúlt esztendőkben jc- tont&s előrehaladást értünk1 *t. Az új szervezetben a köz­ponti igazgatóság erőfeszíté­sei révén sokkal jobb körül­mények között dolgozhatunk. Figyelemre méltó a vezető szak főorvosok egységes állás- foglalása, hogy olyan kórház­együttest, alkotó közösséget kell kialakítani, amely meg­felelő tudományos vértezeti- séggel, korszerű, magas szak­mai színvonalon és kellő pe­dagógiai készséggel is ren­delkezve látja cl feladatát, s hatása kisugárzik az egész megyére. Dr. Mátyus Endre főorvos érdekes javaslatokkal élt: a borsodi terület is le­gyen képviselve az Egészség- ügyi Tudományos Tanácsban, az Akadémia, s a Tudomá­nyos Minősítő Bizottság mun­kacsoportjaiban. Az egészség- ügyi kormányzat elképzelé­seinek és intézkedéseinek ki­dolgozásánál támaszkodjék jobban a vidéken működő or­vosokra. Mások szavaiból kicsendült az igény az orvosfluktuáció megszüntetésére, a szakfőor- vosok jogkörének pontos, kon krét kö rü 1 ha táró 1 ásá ra, stabil törzsgárda kialakításá­ra minden osztályon. G azdasági irányítási rendszerünk reform­ja, az erről kibonta­kozott vitái! óhatatla­nul töprengésre késztetik a szociális, művelődési és egészségügyi területen mun­kálkodó vezetőket, dolgozókat is, vajon az itt kialakult struktúra nem szorul-e mó­dosításra, kiigazításra. így történt ez a pénteki eszme­cserén is, amelyen többen fejtegették, hogy a járó és fekvő betegek személyi és dologi ellátottságának évek­kel ezelőtt megállapított nor­mái felülvizsgálatra szorul­nak. Nem kétséges, hogy sok helyütt a túlzsúfoltság, a te­mérdek időt rabló admi­nisztráció, a bürokrácia ne­hezíti a korszerűbb, zavarta­lanabb orvosegészségügyi el­látást. Sok kórházi ágyat el­sősorban szociális okokból bekerült személyek vesznek igénybe. Dr. Fehérvári Ferenc igazgató szóvátette a mintegy száz Heine-Medin-es gyermek elhelyezésének, foglalkoztatá­sának gondját, sorsuk elren­dezését: ezek a problémák túlnőnek a kórház, s az egészségügy hatáskörén és társadalmi megoldást igé­nyelnek. Dr, Galambos László igaz­gató szavai azt érzékeltették, milyen fontos szerepet _ ját­szanál! az egészségügyi ellá­tásban a körzeti orvosok. Tartalmas, céltudatos erőfe­szítések történnek azért, hogy mindinkább emberi közelség­be kerülhessenek betegeikkel, hogy igazi háziorvosokká vál­janak. Kórházba került bete­geiket meglátogatják, közvet­len kontaktust teremtenek szakorvosol Lkai, ez hasznos tapasztalatcserére is módot nyújt. _ ind ennél a témánál, /! mind a kötetlen be­jt fX. szélgetés során fel­színre került orvos­etikai kérdéseknél többször hangzott el ez a szó: bizalom. Aligha szorul bizonyításra, milyen fontos pszichológiai tényező ez a betegek gyó­gyulásában, egyszersmind milyen fontos feltétel ahhoz, hogy az orvos jó munkát vé­gezhessen. A vezető szakfőorvosok mély felelősségtudattól átha­tott tanácskozása is erősítet­te ezt a bizalmat. Sárközi Andor (Folytatás az 1. oldalról.) lépéseinket az ENSZ-ben. Kö­zösen állapítottuk meg, hogy a gyarmatok fenntartása bűn­tett az emberiség ellen, együtt követeltük a vonatkozó ENSZ- határozatok végrehajtását és követeltük, hogy a gyarmato­sító hatalmak vessenek véget gyarmati uralmuknak. Afrikai barátainkkal újra és újra le­szögeztük; tarthatatlan, hogy Afrika szabad földjén még vannak területek, ahol nem az afrikaiak a gazdák, hanem a volt gyarmatosítók. Elmond­tuk a rhodesiai és a dél-afri­kai fajüldözésről, a portugál és más gyarmatokról elítélő I véleményünket és követeltük I az afrikaiak jogainak biztosí­tását minden kérdésben. Le­szögeztük minden országban, hogy afrikai és ázsiai testvé­reink mellett állunk, akár a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom