Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-03 / 52. szám

Csütörtök, 1966. március 3.

ÉSZAKMAOTARORSZAG

3

Az ország

legnagyobb konyhája

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen több mint 22 millió forintos beruházás fel- használásával építették fel az ország legnagyobb üzemi konyháját és éttermét. A kétszintes, modern vonalú épületben 6 ezer adagos — gáz- és gőztüzelésű — gépesített konyhát, oktatói étkezdét és tej bisztrót rendeztek be. Ezenkívül a hallgatók részére 900 férőhelyes éttermet létesítettek, amelybe öt önkiszolgáló melegítő pultot szereltek. A korszerű étteremből a használt edényeket szállítószalagokon továbbitják a mosogatókba. A konyha mellett nagy teljesítményű hűtőkamrákat, előkészítő helyiségeket, valamint raktárakat alakítottak ki és külön épületszámyban helyezték el a személyzet öltözőit és fürdőit.

Lolíáíoros kiképzés az MHS-ben

Miért nincs elég igény az Alsózsolcai Épületelemgyár termékeire?

kodása is. önmaguk arcához igazítják az üzemet.

A helyi iparosítás magját szorgalmasan vető tanácsoknak arra is kellett ügyelniük, hogy az emberek olyan munkára kerüljenek, amit el is tudnak végezni. A szakma valamennyi lépcsőfokát végigtipegő ipar-teremtők menetközben felneveltek egy új, kvalifikált munkásgárdát.

Egy idő után azonban a gyárral együtt létrejött műszaki-gazdasági értelmiség annak is keresi az útját, hogyan lehetne minél gazdaságosabban, hasznosabban dolgozni. Most már nem csupán munkahelyre gondolnak, hanem a gazdaságos termelésre, az olcsón előállított termékekre is.

Nehéz örökséggel

kezdtük az ország formálását a felszabadulás után. Nagy felelősség súlyosodott a tanácsokra is. Munkalehetőséget kellett teremteni, hogy ezzel kenyeret is adjanak. Eddigi eredményeinket ismeri el, és újabb munkára ösztönöz a kormányhatározat, amikor a tanácsok hatáskörét és önállóságát hangsúlyozza. De ezzel az önállósággal élni is kell. Mint, ahogy sok helyütt példásan éltek már eddig is.

A gombamódra megszaporodott kis üzemekből jól gazdálkodó, neves üzemek nőttek fel. Sok helyen a tucatnyi munkást foglalkoztató műhelyekből valóságos gyárak lettok, olyanok, amelyeknek már nélkülözhetetlen a munkájuk.

Mindennek az alapját egymásfél évtizede kezdték lerakni. Nem volt könnyű dolguk a tanácsoknak, de ott, ahol a tömegszervezetek útján az emberek akarására és erejére láma-szkod talc, szép eredményeket ériek el.

Egy körforgásról van itt 6zó, amely elindult azzal, hogy ipart teremtettek a semmiből, s ez az ipar visz- szahat az emberekre. Miközben változik — változtat is. Ez a változás aztán a városra is kiterjed. Egyre igényesebb körforgás ez, ahol egyik kiegészíti és továbbviszi a másikat.

fl>. j.)

Az MHS lokátoros tanfolyama előkészíti a fiatalokat a hadseregben szükséges tudnivalók elsajátítására. Képünkön a céUcldcrítö kocsi berendezéseit ismerteti a tan- j folyamvezető.

Munliábsn az alMsIszonia Rüdabsnván

A rudabányai vasércbányában is előfordultak olyan üzemi balesetek, amelyeket alkohol fogyasztás idézett elő. Különösen a csillekapcsolóknál és a szállítógépeknél dolgozó munkásokat „tette bátrabbá” a műszak előtt elfogyasztott féldecik. A munkafegyelem megszilárdítására és a balesetek csökkentésére az elmúlt hetekben az idén először alkoholszondákkal szerelték fel az üzemrészeket. A munka- védelmi járőrök különösen a fizetést követő napokon — úgy a bányákban, mint a vasérc- 1 dúsítómüben — szúrópróba- j szerűen ellenőrzik a dolgozó- ’ kát, Ilyenkor mintegy 40—50

OOOOOOOOOOOOOOC OOOOOOOC

fiákénak. Jóllehet, valljuk: egyenlő munkáért, egyenlő bért Az se ritka eset, hogy vállalati vezetők finoman eltanácsolnak nődolgozókat, húzódoznak felvételüktől, mert eszükbe jut a szülési szabadság, a gyermekneveléssel járó gondok, amelyelv esetleg elkísérik az anyát az üzembe is.

Ritkább eset amikor a nőik helytelenül értelmezik egyenjogúságukat, és nőiességükből valamifajta előnyhöz, gyorsabb érvényesüléshez akarnak jutni. Nem tipikus, de van példa rá, hogy Budapesten és a nagyobb városokban diplomaosztás előtt rohamosan növekszik a férjhez menő végzős egyetemista lányok száma. A háttérben olyan gondolat, olyan remény húzódik, hogy a családalapítás, a férj budapesti, vagy városi munkahelye és egyéb kötöttsége neki is ajánlólevél a városban maradáshoz.

_ _ emzedékharcról nem |\l beszélünk — mert 1™ nincs is. Nálunk legfeljebb az tapasztalható, hogy némely üzemben, vagy intézménynél egy-két idősebb, vagy néhány fiatal vitatkozik. Sajnos, néha a vita tűzében elítélő szavak is elhangzanak. Mondják a fiatalok: „Minden hely tele

van, a múltjukból élő öregekkel". Az idősebbek pedig: „A mai fiatalság nem ér semmit. Bezzeg a mi időnkben...” Megalapozatlan, az élettől messzire elrugaszkodott mindkét vélemény. Éppen ezért sokkal helyesebb, ha a fiatalok igénylik az idősebbek segítségét, számítanak nagy tapasztalatukra, jótanácsukra. És az is kellemesebb,

bányásszal fújatnak a szondákba és akiknél a vegyszer elszíneződik, vagyis italosságot állapítanak meg, azt haza- küldik, s igazolatlan mulasztónak tekintik. A tervek szerint a bányaüzem területén havonta száz—százötven ilyen ötletszerű szúrópróbát végeznek és a műszakiak szerint a két hete bevezetett intézkedésnek máris érződik a hatása. Ez idő alatt ugyanis mindössze öt olyan dolgozót „szűrtek ki”, akiket ittasságukért egynapos fizetésnélküli „kényszerpihenőre” és az ebből adódó kedvezmények elvonására ítéltek;

DOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO

amikor a meglett korúak nem szidják a fiatalokat, hanem gyönyörködnek lelkesedésükben, ők is tűzbe jönnek, s egymást megértve, becsülve, segítve munkálkodnak. Így a helyes! Kádár elvtárs a KISZ VI. kongresszusán így’ fogalmazta rneg: „fiatalnak, vagy idősnek lenni nem bűn és nem is erény. Ez állapot. Mindenki volt egyszer fiatal és lesz idősebb is”.

Ilyen alapgondolatból fakadt Czövek Istvánnak az a megjegyzése, hogy az ő munkahelyén nem találkozott múltjából élő öregekkel. Sokkal inkább olyan idősebb harcosokkal, akik szívükben ma is fiatalok. S ezeknél nemcsak a kor az, ami tisz- tcletet parancsol, hanem az igazi értékmérő a becsülettel végzett munka, a társadalmi hovatartozás. Molnár Géza bányásztechnikus is szívesen beszélt azokról az erényekről, szakmai fogásokról, melyeket az iskolából kikerülve éppen az idősebbektől tanúit.

N

agyszerűen hangzik mindaz, amit az egyenjogúságról vallunk nők, férfiak, idősek és fiatalok vonatkozásában. Szavakban és elvekben jól haladunk. A tettekben néha kissé lassan. Gyakrabbak és talán szembetűnőbbek a buktatóle. Néha egy kicsit a múlt is kísért. Ezéi't jó és szükséges, hogy ha a nemzedékek, a nők és a férfiak között itt-ott még fellelhető falat határozottan és minél gyorsabban lebontsuk.

Paulovits Ágoston (Következik:

PROTEKCIÓ. VIDSä ÉS FŐVÁROS)

Ifjúság és érvényesülés

szagban mindössze 30—35 százalék a nők részvétele az egyetemeken. Svédországban még kevesebb, 25—35 százalék. A Német Szövetségi Köztársaságban 20—30, Japánban pedig mindössze 15 százalék. Nálunk a felszabadulás előttihez viszonyítva megduplázódott a középiskolákban tanuló lányok száma. Igaz, elsősorban a gimnáziumokban, s ez eleve magában rejti azt az évről évre súlyosbodó gondot, hogy nehéz munkahelyet biztosítani a szakma nélküli, középiskolát végzett lányoknak.

V

an azután másik probléma is: néhol bizonyos fokú előítélettel, tartózkodással fogadják a női munkaerőt. Vannak helyek, ahol a vezető beosztásokat egyszerűen féltik az asszonyoktól. A középiskolákban tanító pedagógusok 42 százaléka nő. Mégis, Magyar- országon napjainkban a középiskolákban mindössze 63 női igazgató van. Van olyan fővárosi üzem, amelynek

csaknem minden dolgozója

lány, vagy asszony. Csodálatosképpen a vezető beosztásokban többnyire férfiak

kaptak helyet. Van megyénkben is KI SZ-al a pszer vezet, ahol a fiúk csali vendéglek, mégis ők a vezetők. A mezőgazdaságban még gyakrabbak az ilyen példák.

Nem a gyakorlatban érvényre jutott egyenjogúságról tanúskodik az sem, hogy az iparban a nők munkabére

mindössze 80 százaléka a férnyút jellemzi. Valahogy idegenül konganak a szavak.

Félreértés ne essék, senki som állítja, hogy nálunk minden, így például az egyenjogúság, a fiatalok és az idősebbek kapcsolata tökéletesen szabályozott pálya, él- lentmondáséktól megszűrt, „vegytiszta” folyamat. Vannak érzékeny felületek — de nem az Ernst Fischer megfogalmazta értelemben.

A

mikor még csak mondtuk és nem váltottuk magunkénak a nők egyenjogúságát, sokszor rácsodálkoztunk értelmes asszonyi hangokra, felelős poszton levő nőkre. Pedig elvben már hirdettük, hogy nő és férfi között nincs különbség. (Néha talán már görcsösen erőltettük is ezt a témát, a nők rovására, szem elől tévesztve a fizikai és az al katboli különbségeket.)

Ha ezt a sokat hangoztatott egyenjogúságot vizsgáljuk harm és nemzetközi vonatkozásban, érdekes képet alkothatunk. Mindezt nagyon szembetűnően vázolta Kárpáti Sándornak, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának vitaindítója.

Magyarországon például 1963—64-ben a középiskolai tanulók 56,7 százaiéira lány volt. A felsőfokú intézményekben ez az arány 40,4 százalékot mutat. Ezzel szemben például az Egyesült Államokban, vagy Franciaor3 4. Egyenjogúság — gelvben és gyakorlatban

2 . z új nemzedéket jol3 A lemző hűvös tartóz3 Mii kodás részben tilta- 3 kozás is a pátosz, a

3 frázis, a képmutató túlzás eleien, vágy az őszinteségre, el- 3határolódás az apák világáétól, az agitáció nagy szavai- 3nak, széles gesztusainak, dü- éhörgő áriáinak világától. A 3 fiatalok közül nem egy rokonszenvesnek tartja az ér- ^zelemnélkül iséget, mint a jszuperlativuszok bőségét, 3amellyel a propaganda az é embereket elkábitóttá. S vé- 3 gül: sok hideg, közönyös é arcban, amellyel gyakran táplálkozunk a fiatalok között, 3 a rohamsisak, a páncélszek- prény, a légoltalmi pince, a 31ökhajtásos bombázó, korunk é technikai szimbólumai leülő— 3 nos reflexben egyesülnek".

5 Ernst Fischer A fiatal pnemzedék problémái című 3 művében így ír a nyugati ifjúság nagy részében fellelhe- 3 tő jellemvonásoki'ól. Ismétcl- p géljük a szigorú jelzőket, 3próbálgatjuk: vajon mennyire 3vonatkozónak a mi fiataljainkéra?

3 Hűvös tartózkodás '..'. elha- p tárolódás az apák világától... 3hideg, közönyös arc... — se- pliogysem illik abba a miliőbe, 3amel5’' ifjúsági klubjainkat, a éfiatalok és az idősek találko- 2 zását, a lány ás a fiú viszométer. Födémpanelből: 79,9 ezer négyzetméterrel szemben 43 ezer négyzetméter...

Ilyen tények ellenére az idén kedvezőbbnek látják a helyzetet, mert több termékükre kaptak elég megrendelést. A lényeg azonban az, hogy a nagy költséggel épült új gyár kapacitása még így sincs kihasználva. A gyár vezetői már felvetették: az ÉM. Betonelemgyártó Vállalat vizsgálja meg, nem lenne-e jobb még más, hasonló gyárak rovására is kihasználni a zsolcait?

Az alsózsolcaiak gondjának ilyen részletezése után bizonyára érthető, hogy ebben a gyárban különösképpen hangsúlyozva szólnak gazdaságirányítási rendszerünk reformjának szükségességéről.

A kiegyensúlyozott

gazdasági növekedést kívánják az alsózsolcai gyárban is. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy népgazdasági szinten is növeljük a tervezés tudományos megalapozottságát, főleg a fejlődés úgynevezett változó tényezőinek helyesebb kiszámításában és előrevetítésében.

Ruttkay Anna

igény ugyanis zömmel csak akkor jelentkezett, szerencsénkre azonban még nem túl későn, így a 200 ezer négyzetméteres tervünket 133,2 százalékra tudtuk teljesíteni.

Kiemelt termék még a vasúti alj, a távvezeték oszlop és a közvilágítási lámpaoszlop. Az elsővel kapcsolatban annyira hullámzott a MÁV igénye, hogy csak a váratlan 60 ezer darabos export- megrendeléssel tudták a tervet 913,4 százalékra teljesíteni.

— A távvezetékoszlop vitte el a tervünket — mondják a gyárban. — Több millió forintos lemaradásunk volt belőle. De mit tehettünk, ha az igény annyira eltért a tervtől?

A közvilágítási °s 5nái

pedig az volt a helyzet, hogy gyártásukat a jogelőd vállalat rossz sablonjaival kezdték, s az új, jó sablonokat csak az év utolsó negyedében kapták meg. 01,4 százalékos tervteljesítéssel is kielégítettek azonban minden ilyen irányú igényt

Mi a helyzet most, az első negyedévben? íme néhány adat kommentár nélkül: feszített gerendából a terv 120 ezer méter, az igény 86 ezer

. I gazdaságirányítáHmioia| sj rendszerünk re- reformtervezetéről beszélünk, vitatkozunk, gyakran hallunk ilyen véleményeket:

— Az igény, a szükséglet nem haladhatja meg a termelést, vagyis a kínálatot.

Helyes vélemény az ilyen, s többnyire utalással is pálosul arra az időszakra, amikor aránylag hosszú időn át uralkodott a következő felfogás:

— A keresletnek meg kell haladnia a kínálatot, a termelést, s a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés még nem tűzhető ki célul.

Mint Nyers Rezső elvtárs kijelentette az MSZMP Központi Bizottságának tavaly novemberi kibővített ülésén: a marxista közgazdaságtudomány már régóta elutasítja az említett nézetet. Ma már általános az a felfogás, hogy a szocialista gazdaság fejlettebb fokán megszüntethető a hiánygazdálkodás.

Miért tartottam szükségesnek mindezt előrebocsátani, hiszen amint a cím elárulja, a gond éppen .az, hogy nincs elég igény a gyár termékeire, vagyis a szükséglet nem haladja meg a kínálatot.

— Tavaly csak 90,6 százalékra teljesítették a tervet A miskolci járás üzemei közül j egyedül ez a gyár maradt C le. — Amikor erről beszélget-£ tünk Sztari József iparügyic főelőadóval a járási pártbizott- £ Ságon, nyomban hozzáfűzte ac lemaradás okát is: t

— Az épületelemgyár neme

kapott elég megrendelést Pe-£ dig még a tavalyi terv se kö-c tötte le a gyár teljes kapacitá- í sót. Megrendelés-hiány miatt c aztán le kellett állítani olyant gépeket, amelyeknek terme- £ lésére a gyár épült... A rak- C tári készlet most is több a £ tervezettnél. C

És egyben felvetődött egy ^ aggasztó gond is: a gyár olyan C termékeket készít, amelyek £ egyelőre a raktárakba kerül-C nek. Az országos tervek sze-£ rint Szolnokon épül egye hasonló gyár, amely a deb-S receni betonárugyár íelszámo-c lására lesz ugyan hivatott, deC készít olyan termékeket is,c amelyeket Alsózsolcán gyár-£ tanak. Szükséges-e a nép-c gazdaság millióit erre fordi-£ tani? C

Az alsózsolcai gyár új léte-£ sítmény. 1963 novemberében C avatták. Még egy évben sem£ tudott tervet teljesíteni, c Ugyanakkor évi fenntartásig költsége 58 millió forint. Eh-c hez hozzászámíthatjuk még C hogy a gyár mintegy 210c millió forintból épült. C

Miből és miért volt tavalyc lemaradás? Kozma Tibor fő-C mérnök tételesen sorolja a ki-c emelt termékeket: £

— Előfeszített gerendát. ta-C Valy gyártottunk először. £ 400 ezer métert kellett volna c készítenünk, de csak 345 ezcr£ méter volt az igény. Lópeső-c elemből a tervezett 15 ezerC darab helyett csak 5225 kel-c lett. A födémpanelekkel isC nagy gondunk volt a harma-S <Uk negyedév végéig. AzC

Az alkalmi munkától a munkaalkalomig

zebb. Sorra alakultak a kis üzemelt, a mindennel foglalatoskodó tanácsi vállalatok. Nem könnyen boldogultak ... De évek alatt megizmosodtak, és egyre több munkáskezet igényeltek.

Ahogy szaporodott

az üzemek létszánra — úgy tisztult a távlati elképzelés is. Uj gondolkodás kezdett kialakulni. Tervszerűen dolgozni, olyat készítve, amelyet keresnek a piacon, amellyel az állami ipart kiegészítik.

A felnövő kis üzemekben nem csupán a szervezettség, a technika változott meg, hanem az emberek gondolAz eredmény t-f^:

mi munkától a munkaalkalomig — lényegében a helyi tanácsok küzdelmes éveinek koronája. Hiszen évtizede még csak arra törekedhettek, hogy helyben biztosítsanak munkát. A körülményeik miatt másodrendű volt, hogy az a munka haszonnal kecsegtetett-e, vagy nem, segí- tette-e az ország ipari vérkeringését, vagy nem? A fő figyelem a munkán volt. Méghozzá ott helyben! Odd akarták kötni a munkaképes embereket saját szűkebb. hazájukhoz.

Az indulás volt a legnehe-