Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-02 / 27. szám
Szerda, 1966. február 2. RSZAKMAr.V^nnu«?.áf. 3 „Számíthat ránk, elnök elvtárs...“ A falu közepén,' ott ahol a Karcsa-patak már tóvá szélesül, a meredek parton gyerekek szánkóznak. Vastag a parton a hótakaró, de hosszú idő óta most először, nem takarja felhő a Napot. S ahová a fénycsóvák huzamosabb ideig hintik hevüket, lassan mégis puhává szelídül a hideg fehérség. — A fene a Napját — zsörtölődik egy kucsmás, szivacskabátos, bakancsos fiú —, hát nem elrontja a csúszdát?! — A tavacska jegére két piroskabátos lányka ereszkedik le a part meredélyén. Egyikük aprócska még, a másik mór erősen lányosodó korú. Lábukon korcsolya. — Add a kezed — mondja a nagyobbik. — Így majd köny- nyebb lesz. — S néhány pillanat múlva előbb lassan, majd egyre gyorsabban siklanak a jég sima hátán. A felnőitek Elsőként. Pista bácsi lép ki a teremből, a művelődési otthon előcsarnokába. Fején báránybőr süveg. — No, eddig minden jól ment — mondja a fehérköpenyes büfésnek, aki szorgosan rakja sorba a sörrel telt üvegeket. — Mindenki beleegyezett az egyesülésbe. Néhány pillanat és megelevenedik az előcsarnok. Frissen gyújtott cigaretták parázslónak. Mosolygós arcok, s nem mosolygós arcok. — Jól határoztunk. Kégcn kellett volna... ! — Csak azután jó vége legyen. — Te talán olyan jól gyarapodtál a Búzakalászban?! — Nálatok se volt fenékig tejfel. — Mert kevés volt a föld. S ezután több lesz. — Több?! Én eddig vezetőségi tag voltam a Búzakalászban, most meg nem lettem az a közösben? Hátha nem lesz több a kereset?! — Ha úgy dolgozol, ahogy kell, több lesz! S hogy ; jobb kedved legyen, gyere fizetek egy üveg Kinizsit. Bár még nálunk se volt zárszámadás. De hamarosan lesz. — No, hát egészségedre. Majd elválik. — Hát, szervusz. Azután vége legyen az egymás frocli zásának. Most már te is hozzánk tartozol. — Miért nem te piihozzánk?! As elnök — Az új, együttes vezetőség úgy döntött, hogy Kondor Sándor lesz az elnök. A régi Dózsa volt elnöke. — Éljen, jó lesz! — Novak Sándor, a Bűzaka- iász volt elnöke lesz az egyik elnökhelyettes. — Ügy legyen, helyes! ! — Horváth Sándor, a Dózsa; párttitkára a másik elnökhe-! lyettes, aki eddig gépkocsit is’ vezetett * — Éljen, jó lesz! Megbízunk; bennük. . — Lehet, hogy van olyan a! két volt tsz tagjai között, aki ■ nem mondja ki, amit gondol.; De bizonyos, hogy eljött már* a község összefogásának ide-; je. Könnyebb lesz így... S • most Kondor Sándor akar szól-" ni. ; 1— Először is megköszönöm; á bizalmat. Az együttes, új* Vezetőség az előbb, amikor; arról beszélgettünk, kik le-* gyenek a vezetők, az elnök,; meg a helyettesek, úgy mond-* ták, bíznak bennem. Én ...; En meg úgy vagyok most. tag-’ társak, hogy bizisten jobban > félek, mint tizenhét évvel ez-; élőtt, amikor a Dózsa elnöké-* nek választottak. ; — No-no, miért, hiszen ! — Mondom, jólesik a biza-, lom. De egyet ki kell itt jelen-; fenem. Én ezután még szigo-! rúbb leszek, mint eddig, mert* ha nagyobb a család, szigorúbb [ apára van szükség. S szóltak, is a napokban többen, hogy i még mutatkozott lazaság. Ügy szeretném, ha ez évben mór hem mutatkozna. Mosaik Harcsáról — Ne is. Ki mint dolgozik... De miért félne Kondor Sándor?! __Számíthat ránk, eln ök elvtárs! Mi, küldöttek megmagyarázzuk a tagságnak ... A lényeg, hogy igazság legyen. Mindegy, ki volt a Búzakalászban, ki volt a régi Dózsában! Mindenki egyforma legyen, ha egyformán dolgozik. — Köszönöm emberek, én is így szeretném. Mert az biztos, hogy többen cs több földdel erősebbek leszünk! Árnyék tegnapról — Valóban nyugtalan vagy, elnök elvtárs? — Egy kicsit. Mert másfél évtizede beszélgettünk már a két tsz egyesüléséről. S mindig közbejött valami. S most... — De hiszen a kilencven küldött, meg a majdnem any- nyi nem küldött, de kíváncsi tsz-tag kimondta, hogy helyes, jó lesz, s benned megbíznak. — Kimondta, most! Tegnap este viszont még volt olyan ember, aki úgy mondta az utcán; most majd a régi Dózsó- sok lesznek előnyben, mi meg... — Csak olyan italos beszéd lehetett. — Italos, nem italos, az ilyesmi a szív mélyéből fakad. S ha rosszakaratúan fakad?! — Ugyan, elnök elvtárs. A Dózsának mindig jó hírneve volt, s jó híre a vezetőségnek is. Most meg, a Búzakalósz vezetőivel közösen csak köny- nyebb lehet többet tenni és többet adni, mint eddig. — Vállaljuk is. Csak hát...' A tegnap árnyékát sokszor nem könnyű szembefordítani a fénnyel. Bár minél gyorsabban sikerülne! — ötvenen, százan gyűlnek a művelődési otthon udvarán a Dózsa volt elnöke, s az új, „nagy” Dózsa elnöke köré. — Megbízunk magában, Kondor elvtárs. — Téged itt mindenki tisztelt, mi, a Búzakalász tagjai is. Csak hát eddig ... No, nem könnyű dolog az ilyesmi. — No, Sándor fiam, csak igazságosan. Tudod... nem volt mindig hasznos az a versengés. Mi, Búzakalószosok is tudjuk, hogy jobb lesz így, együtt! Mcgérlelte az egyesülést az idő. Így majd lesz munka kinek-kinek télen, nyáron, s el is végzi. Mi garantáljuk! velődési házban. Hiszen ki ismerné őket, a falut jobban, mint te, aki szülötte vagy, akit tiszteltek még akkor is, ha szóban elhamarkodottan mást mondtak ... Meglásd, vége lesz itt hamarosan az emberi összekoccanásoknak, s csak a poharak maradnak koccintani olykor, örömből... Hétszáz tag erősebb lesz itt együtt, mint ötszáz, meg kétszáz kü- lön-külön. S háromezer hold föld többet ad, mint kétezer, meg ezer adott külön! — No, egészségükre. A falu boldogulására. Ennek az évnek sokat kell bizonyítania. — Roppannak a poharak, azután zizzennek a számadásokkal teli lapok. — Ide építjük a két új istállót. — A kertészetet erre kell majd bővítenünk. — Az új beruházási törvény szerint azt építünk, amit mi tartunk helyesnek! Meglátjátok, mit lehet itt produkálni! Ezután Karcsa még többször szerepel majd a kiállításokon az elsők között. — Ügy gondoljátok? — Ügy lesz, tód ... No, egészségére... majd meglá- mindannyiunk As aranyember Aprőtermetű géplakatos. Olajfoltos ruhája surrog, amikor hozzáér a satupad szélét oltalmazó szögvashoz. A mennyezetről hosszú dróton alácsüngő villanyégő fényét felfogja sapkájának süt je, árnyék-félkört rajzol arcára, s úgy tűnik, messziről villog elő a kerek üveg mögé bujt szempár. Mintha így, távolról, egyetlen pillantással felmérhetné a harmincnégy embert, aki feszülten figyeli, vajon mit válaszol az iménti kérdésre. Percek óta ácsorgók mellette, s magam is a feleletre Az egyik jobban formálható, a másik nehezebbén. A reszelőtői is függ. A harmincnégy ember megmozdult. Ketten a csigáról lógó lánc kampójába illesztették egy kerék abroncsát, s hangos hórukkal biztatták egymást. A kerék megemelkedett, s lomhán billegett a műhely vége felé. Magamra maradtam a brigádvezetővel. Lassú gondolataim képtelenek voltak rá, hogy megnyissák a fürge kis ember szavainak zsilipjét. Egy órával ezelőtt azzal a kérésPoharah és emberek — Koccintsunk a kézfogásra, Kondor Sándor. — És a küldöttek, a tagság? — Ök is koccintahalc a műii Anyakönyrvezető nélkül A kis tó jegén nyolcan-tízen összefogódzva siklanak körbe a korcsolyázó apróságok. Ha valaki elesik nevetés hangzik, rrjajd segítő karok nyúlnak feléje. — Majd holnap jobban megy. Mit pityeregsz?! Add csak a kezed, hadd fogjam szorosabban ... No, így ... — Pisti, Pisti! Mindjárt sötét lesz. • Gyertek csak haza, leckét készíteni! Így akarod kijavítani év végére ötösre a félévi négyest?!... Gyere csak, gyere!... — Sziasztok, srácok. Holnap folytatjuk! Anyám azt hiszi, hogy olyan nehéz lesz nekem kijavítani a négyest. Pedig csak neki kell durálni magam . A tsz-iroda ablakai megvilágosodnak. Bent, az új vezetőség sorra szedi, ami volt, s ami lehet — Itt van ni. Ha ide pillangósokat telepítünk, a jövő évben különösebb beruházás nélkül is nevelhetünk ötvennel több.... Lassan elmúlik egy téli, januári nap Karcsán is. Pisti berakta a kamrába a szánkót, s már az asztal mellett ül. Számol. Föléje hajolva böngészi a számsorokat apja is, anyja is. — Év végén ötösre’kell vizsgáznod, te gyerek!... Karcsa, 1966, január 26. Barcsa Sándor várok. Azt kérdeztem Zsil- völgyi Jánostól, az Özdi Kohászati Üzemek háromszoros szocialista brigádvezetőjétől, kit javasolna maga helyett, ha nyugdíjba vonul. Még három év... De mi lesz aztán? Már-már azt hittem, nem akarja kiteregetni gondolatát a többiek előtt. Akkor a hajtókar hirtelen pörgetésével szétnyomta a satupofákat, s vasrudat szorított közéjük. Jól meghúzta, öklével megiitöget- te a rúd végét, reszelöt nyomott rá. Finom vaspor hullott bakancsára. — Az egyik ember ilyen . ;* — mondta csendesen. Másik rudat fogott a satuba, kevésbé megmunkált anyagból készült rudat. Jól látható szemcsék peregtek lefelé. — i i, a másik meg ilyen* sei fordultam Csépányi Sándor vezérigazgatóhoz, nevezze meg a kohászati üzemek büszkeségét Gondolkozás nélkül mondta: Zsilvölgyi János, az aranykezű géplakatos. A karbantartó gyárrészleg főmérnökéhez így fordultam; merre találom az aranykezű géplakatost? Megmondta. „De nemcsak a keze arany annak, hanem a szíve is!” A művezető végül így vélekedett: aranyból van az egész ember, „írni akar róla? No, az nehéz lesz. Fél óra alatt két szót szól. Inkább azt ajánlanám, mások révén ismerje meg...” — Például? •— Harmincnégy embere van. Majd ők elmondják. * i Nagy-nagy szeretettel, rajongó büszkeséggel, finom szavak ecsetjével festettéle meg a bri„házasítanak“ 7 á Ily an a szöiőmüves asszonyok asszonyoktól, egy tantárgyat azonban igen szívesen átvállalnának tőlük, éspedig a borászatot, illetőleg ennek sem annyira az elméleti, mint inkább a gyakorlati • részét. Ezt ugyanis a hegyközség pincéiben végzik Dranka Pál elnök irányításával, aki maga is kiválóan képzett mestere a szakmának. Hetenként egyszer a „föld alá” vonulnak a hallgatók: Sós Istvánné, Galgóczi Jánosné, Galgóczi Erzsébet, hogy csak példaként említi sünk közülük néhány nevet. Odalent aztán az aszú, szamorodni, furmint, hárslevelű aromáitól illatos pincékben megismerkednek a különféle bőrbetegségekkel, azok gyógyításának módjával, a fejtés, derítés, színelés és mindennemű borkezelés tudományával, a borok elbírálásának szempontjaival, nem utolsó sorban pedig a „Házasítási és ifjítá- si” eljárásokkal. Mert a „házasítás és ifjítás” igen fontos tudomány ám! És ezt anvakönywezctő nélkül végzik Tállyán az asszonyok. Házasításra különböző típusborok előállítása céljából vés . Hetenként kétszer, csütörtökön és pénteken reggeltől esetig asszonyok és eladósorban •levő lányok ülnek Tállyán az [iskola padjaiban. így tart ez •már november óta, ahogy vé- [ge lett a szüretnek, és a hegyközségi tagok beszorultak a teraszos szőlőföldekről a községbe, a házakba. A szép ered• ménnyel működő hegyközség [ ugyanis tavaly szakmunkás- képző tanfolyamot indított, s •ezen a télen már másodévesek .a hallgatói* ; összesen huszonegyen van• nak, de közöttük csak kettő a [férfi, a többi asszony, meg .lány. Kicsit talán furcsa, hogy ;éppen a nők tanulnak szőlészetet, borászatot, de itt ebiben senki sem lát semmi különöset, hiszen Tállyán mindössze annyi a különbség szőlő [dolgában a két nem között, • hogy a férfiak borral, a nők • 'pedig a borból élnek. így hát [ [főképp a nőknek kell érteni- , ,ük a szőlőműveléshez, a ne• unes venyigék ápolásának, az [ [illatos borok kezelésének [[gondja az ő vállukon nyug- ! 'szik« ■— Messze vidéken híres a tállyai hegyközség — mondja Kuk lay Ferenc agrármérnök, a tanfolyam előadója —, ezért fontos, hogy a tagjai szakmailag is jól képzett emberek legyenek. Mivel pedig az itteni férfiak többnyire bányában, iparban dolgoznak, a szőlőművelés jórészt a nőkre maradt. Helyesen járt el tehát a hegyközség, amikor érdeklődő tagjai számára a megyei és a járási mezőgazdasági osztály támogatásával szakmunkásképző tanfolyamot indított. — A hallgatók tavasztól őszig künn dolgoznak a szőlőföldeken, ez jelenti számukra a szakmai gyakorlatot, ilyenkor, a téli hónapokban pedig az iskolában előadásokat hallgatnak a szőlészet, borászat, talajtan, öntözés, géptan, növényvédelem korszerű ismereteiről, a nagyüzemi szőlőművelés agrotechnikájáról. Palá- gyi Béla kartársam ezenkívül közismereti tárgyakat, politikai ismereteket, sőt, meteorológiát is tanít nekik. A rossz nyelvek azt tartják Tállyán, hogy a férfiak a ta- nulást cseppet sem írígylik az gádvezető portréját „Soha» egyetlen darab selejt sem került ki keze alól... Szorgalma és fegyelme határtalan . *« Mindig elsőnek érkezik, utolsónak távozik... Valamennyi munkájába beleviszi egyéniségét. *. — Tavaly — mesélte a párttitkár —, a durvahengermű hetes számú esztergapadját javítottuk. Régi pad volt* elkopott alkatrészekkel, kiöregedett jószág. Jön a brigádvezető: ilyen és ilyen segédalkatrésszel korszerűsíthetnénk* alig kerülne valamibe, viszont nagyon megérné... Maga csinálta meg az alkatrészt. Harmadnap ismét jön: újabb javaslata van, mondja, azt is meg kellene csinálni. S ez így ment mindaddig, míg össze nem szerelték az esztergapadot. De milyen volt már az akkor! Vadonatúj! És korsze- , rű. Gazdája rá sem ismert..« Igv volt? — nézett a titkár a gyárrészlegvezető helyettesére* — Csakugyan aranyat ér ez az ember. — Nem túlozunk, ha így mondjuk — felelte a helyettes. — Él-hal munkájáért* Amikor az Illgnert javítottuk, szigorúan ráparancsoltunk, hogy nyolc óránál többet nem dolgozhat. Utólag tudtam meg: harmincnégy órát dolgozott egyhuzamban. S amikor számon kértem tőle. még pironkodva kért elnézést * *. Filléi* nélkül, egyetlen fillér túlóradíj nélkül csinálta. Mindent, ami csak gép fos“ májában létezik a gyárban» megjavít. Anyagvizsgáló gépet, bugaollót... Nein mindegy, hogy hetven tonnás hajlítógépről van szó, vagy platinaolló összeállításáról. Mindenhez ért. Amikor odaálltam mellé a satupadhoz, mindezt mór tudtam róla Sőt, ennél többet is* Tizenegy néhány évvel ezelőtt ő szerezte be az ország különböző tájairól azokat a gépeket, amelyeket még ma is a tanintézetben használnak ... Tudtam róla azt is, hogy hatszor kapott kitüntetést és tizenöt újítását alkalmazták a gyárban. Tudtam róla, hogy érzései közül soha egyet sem vetít lelke az arcára. Tavaly eltemette feleségét, aztán bejött a gyárba és szótlanul dolgozott tovább ... Ami a maga baja — maga viseli. De a másokét szívesen könnyíti. Álltam mellette és néztem, mintha megbabonázott volna; Miféle ember? „Amilyen nagyon kevés van!” „Keze alatt háromszor lett szocialista a brigád.” „Sok ilyen kellene.. Mi lesz, ha eltelik a három év? Hosszú esztendők alatt ko- vácsolódik össze egy kollektíva, de egy hét is elég, s ha nincs meg közöttük a kapocs, már el is romlott minden. Neveli őket, a maga példájával; Kevés szóval, szorgalommal; kötelességtudattal és áldozni tudassak De mindet, egyszerire? • — Azt mondják — forduljam hozzá hosszú, kínos hall■ gatás után —, azt mondják**« [vagyis magát aranyemberként .emlegetik**. ; Megállt kezében a reszelő. [ — Azt? Dehogy. Húsból és 1 vérből vagyok ... [ — Értem, mit akart mon• dani az előbb azzal a reszelő- [példázattal... Hogy mindegyik . embert lehet formálni, mint 'a vasat [ — Igen. De nehezebb is meg ■ könnyebb is. A vas holt anyag, [Az ember érző. • — De sokszor engedetlenebb [ [ a vasnál.* * [ [ — Az. Válogatni kell hozzá • ■ a reszelöt [ [ — A harmincnégy közül me* 1 ‘lyiket sikerült legjobban meg- [ [ munkálnia? • [ [ — Nem tudom. Majd három ,év múlva megmondom. Az ;még hosszú idő. Én egyforma [ reszelöt használok... S an• nak a reszelőnek én csak egy [ foka vagyok.., De nem . aranyból. Húsból és vérből. Az [ [ idő formálja az embert Meg [ [ a becsülete. De legfőképpen "munkája. Ha ez a kettő nem [ [ rozsdásodik meg, az ember is < • fénylik, mint az arany * * * [ [ A satu fölé hajolt Arcára ; ;árnyék-félkör rajzolódott Sze- [ [ me pedig szeretettel körbejárt a műhelyben* • ■ Csala I,ászlé I szükség, és ebben már nagy jártasságra tettek szert a hall-[ gatók. Azt nevezik ugyanis a. borászok házasításnak, amikor[ például egy savas bort lágy, borral, vagy egy színdús faj-; tát, leggyakrabban a vöröset, [ egy kevesebb színanyagot tar-1 talmazó borral vegyítenek ösz-[ sze. Tulajdonképpen maga az „ifjítás” is a házasítás egyik módja. A borok minősége öt, év után általában véve miír; nem javul, hanem inkább év-! ről évre csökken. Éppen ezért,' ha tovább akarják pincében! tartani, egy fiatalabb évjára-. túval kell az öreg bort össze-] házasítani, megifjítani, ! Szorgalmasan járnak iskolába és dicséretes akarattal ta-; nulnak a tállyai asszonyok. Márciusban a második évről osztályvizsgát, jövőre, a harmadik év végén pedig szakmunkásvizsgát tesznek, hogy] mint szakképzett szőlőműve- sek, borászok, pincemesterek,; ők is hozzájárulhassanak tu-! dósukkal a tokaji bor évszázados hírnevének további öregbítéséhez* Hegyi József
