Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

«brakmagyarorszAg T Szórakozás ­Falusi utcarészlet tapasztalatokkal hogy szórakozzon. Presszóban ismerkedett meg a két fiúval — már amennyire az ilyen ta­lálkozások ismerkedésnek ne­vezhetők, — és rábízta magát teljesen két idegenre. A Szinva közelében a maga­sabbik fiú ököllel az arcába csapott. Aztán megfogta a kar­ját, és elvette a pénzét, 1600 forintot. Az óra a kisebbik fiú zsebébe vándorolt. A két rablótámadót a rend­őrség 10 órán belül elfogta és előzetes letartóztatásba he­lyezte. A magasabbik fiú. Farkas István, filkeházi születésű. — Dolgozik valahol? •— Otthagytam a munkahe­lyeim. — Miért? — összezűröztem a cso­portvezetőmmel. „Minek haj­tasz úgy!” — mondta, mikor dolgoztam, és „miért lazsálsz”, mondta, mikor nem dolgoztam. — És most miből éd? — Ernődre jártam a nővé­remhez. — Mi a véleménye arról, amit tett? — Megbántam; Csak így, röviden. Egyéb­ként viselkedése, modora, egy­általán, ahogyan az esetről beszél, nem nagyon mutatja a megbánást. Amit mutat, az könnyelműség, nemtörődöm­ség. Néhány éve ipari tanuló- intézet diákja volt. Fiatal, ta­nulhatna, dolgozhatna. — Később nem próbálkozik meg a vizsgával? Vállrándítás. A kisebbik, a vékony don- gájú fiú, Csendom László, miskolci lakos. Segédmunkás. Bozsik István rajza I iptai Ervin történetirá- sunk régi adósságát tör­leszti. Könyve a legjobb érte­lemben vett népszerű-tudomá­nyos mű az első magyar pro­letárdiktatúra, a Magyar Ta­nácsköztársaság történetéről. A könyv két, egységes epé­det alkotó részből áll. Az első ® „Március felé” címet viseli, ezt a rohamos társadalmi-poli­tikai fejlődést mutatja be, nmely az Osztrák—Magyar Monarchia — és benne Ma ■ Oyarország — első világhábo- Tús vereségétől az „őszirózsás” forradalmon át, a Tanácsköz­társaság kikiáltásához veze­tett. Megelevenednek 1918 ok- tóberének-novemberének forró napjai, tanúi lehetünk a kom­munista párt létrejöttének. Az 191 ?—18-ban megindult forra­dalmi erjedés 1918 végén — 19I9 elején viharos erejű tö­megmozgalmakba torkollott. f9ig márciusában' világossá vált: az ország csak a töme- 9ek bizalmát élvező kommu­nistáktól várhatja problémái­nak megoldását. A magyar kommunisták felismerték a történelmi pil­lanatot, és az ország élére dlltak. Vállalták, hogy hozzá­fognak a munkások és parasz­tok hatalmának megteremté­shez. Erről, a Magyar Tanács- köztársaság dicsőséges 133 papjáról szól a könyv máso­dik, nagyobbik része. A szerző megragadó erővel ábrázolja a lezajlott gazdasági, Politikai, kulturális változáso­kat. Jól érzékelteti a prolcta- riátus előtt álló társadalmi Problémákat s a megoldá­sokra irányuló erőfeszítéseket. A mű kitűnő dokumentuma a Proletariátus önfeláldozásának, *0az haza fiságának: utolsó esepp vérükig készek voltak megvédeni forradalmi vívmá­nyaikat és az ország függet­lenségét az imperialisták ro­hamaival szemben. A tnű a tragikus véggel ** zárul. Az imperialista túlerő, a belső árulás, vala­mint a fiatal, sok vonatko- Sásban tapasztalatlan kommu­nista gárda által, elkövetett hibák következtében az első h*aayar proletárállam meg­lökött. A legújabb tudományos eredményekre épült, gazdag irodalmat feldolgozó könyv méltán számíthat a történelem iránt érdeklődő olvasóközön­ségre. A szerző lebilincselő, lendületes előadásmódja, a rendkívül gazdag illusztrációs anyag mindenki számára érde­kessé, élvezetessé teszi a könyvet. Réz Miklósné Űj könyvek a miskolci könyvesboltokban Az elmúlt hét könyvújdon­ságai közül több idegen nyelvű, mint magyar művet emelhetünk ki. A két magyar nyelvű „újdonság” tulajdon­képpen csak új kiadás, de mindettő elég régen jelent meg ahhoz, hogy megemlítsük. Először is Dreiser Nobel-díjas művét, az Amerikai tragédiá-1 említenénk, ami régen jelent meg és hiánycikk volt, a másik Graues-nek, ennek a rendkívül szellemes regényírónak világ­hírű történelmi tárgyú műve, a Claudius az isten. Ez folyta­tása az elmúlt hetekben ki­adott Én, Claudius-nak. A két kötet együtt teljes. Történelmi érdeklődésű ol­vasóknak való könyvvel foly­tatnék az idegen nyelvűeket és felhívjuk a figyelmet a Der zweite Weltkrieg című, rendkívül érdekes képes- albumra. Ezekután ismertet­nénk a DTV (Deutscher Ta­schenbuch-Verlag) ízléses cs olcsó kiadványait. A nálunk már jól ismert írók közül ajánljuk Montherlant több könyvét, köztük a Die junge Mädchen-t, ami valaha ma­gyar könyvsiker is volt, Hein­rich Mann Die kleine Stadt- ját>, Morgenstern verseit, a Palsiröm-'öt és a Palma Kun- kcl-t, Döblin két kötetet, Faulkner New Orleans-ját, valamint az Alles oder Nichts­et, ami francia szerelmi törté­neteket tartalmaz Marivaux- tól Zoláig. Három nevelői lakás Szikszón Az elmúlt évben továőb ja­vították Szikszó nevelőinek lakáshelyzetét. A költség ta­valy három újabb pedagógus- lakást kapott. Az épületeket vízvezetékkel is ellátják. A vizet részben már bevezet­ték, a lakások másik részében pedig most végzik ezt a mun­kát. Hogyan védekeznek a múzeumi tolvajok ellen? Csendes délután volt éppen, amikor Firenze világhírű mú­zeumában, az Uffizi képtár­ban, az. egyik falról, hatalmas robajjal rámájából földre esett egy modern remekmű. Az ép­pen arra látogató csoport nagy meglepetésére, földre zuhant kép hátlapján a következő szö­veg vált olvashatóvá: Köszö­nöm, ezt a mestert mindig i wgyrabecsültem. Kiderült, hogy hetek óta az ellopott ere­deti mű másolatában gyönyör­ködtek. Volt miről írni az újságok­nak. 6 hét — 65 képmás Ezzel a kis történettel veze­ti be cikkét Richard Le Blanc, az UNESCO folyóiratában, majd megállapítja, hogy az utóbbi időben mindén ország igyekszik minél több nézőt vonzani múzeumainak, képtá­rainak műremekeihez. Sajnos ugyanekkor nem rendelkeznek megfelelő személyzettel az esetleges tolvajok ellenőrzésé­re. Ennek eredménye, hogy egyedül az Egyesült Államok­ban naponta ellopnak 3—4 műtárgyat a múzeumokból és 1961-ben 6 hét alatt nem ke­vesebb, mint 65 képet loptak i ! angol, valamint francia kép­tárakból. Szerencsére, egy híján, valamennyit megtalál­ták már. A megtalálás pedig elsősor­ban az Interpol nevű nemzet­közi rendőri szervezetnek kö­szönhető. A Múzeumok Nem­zetközi Tanácsa éppen ezért tart fenn vele állandó kapcso­latot már 1957. óta. Ez a nem­zetközi tanács egyik legfonto­sabb feladatának tartja ugyanis a múzeumi lopások el­len való védekezés kidolgozá­sát. A munkát maga az UNESCO támogatja. Hogyan lehel védelemi? Miután nem egy ország mú­zeuma jelentette már be, hogy képtelen védekezni a tolvajok ellen, a cikk külön kiemeli az egyik bécsi múzeumot. Itt ugyanis 30 jelzés közli, ha va­lamelyik őrnél valami nincs rendben és a múzeum minden utcai ajtaja egyszerre csukó­dik be automatikusan az első jelzésre. Ezután külön telefon­dróton jelzik a rendellenessé­get a rendőrségnek. Persze, e2 a módszer nem valami olcsó, éppen ezért csak a legértéke­sebb műkincseknél alkalmaz­zák. Miként az angolok mond­ják, nincs olyan riasztóberen­dezés, amely egyszerre lenne hatásos, meg olcsó is. A pári­zsi Louvre biztonsági berende­zése például 45 ezer dollárnál is többe kerül. Konyenkov szobrászművész kiállítása A Szépművészeti Múzeumban megnyílt Konyenkov szovjet szobrászművész retros­pektív kiállítása, amelyen megjelentek a szovjet nagykövetség és a diplomáciai testületek képviselői. A kiállítást Kisfaludi Strobl Zsigmond, Kossuth-díjas szobrászművész nyitotta meg. Térdelő aki. Az az altalános vélemény: több biztonsági rendszer kom­binált megoldása a leghatáso­sabb, mert egy szisztémát ha­mar megtanulnak a vállalkozó szellemű gengszterek. Van, ahol olyan mikrofont rejtenek el, amely kiszűri a zajok kö­zül a képtolvajok szerszámai­nak hangját, így azonnal hírt ad a gaztettről, van ahol' rö­vidhullámú kisugárzó készülék működik állandóan és ha a tolvaj megközelíti a védett kincset, a kisugárzás abbama­rad. Ekkor elektromos készü­lék lép működésbe és vész­jelet ad. A legtöbb múzeumban szőnyeg alá rejtett készüléket kapcsolnak be zárás után. Bár­ki lép rá a szőnyegre, műkő-' désbe hoz egy olyan jelzöha- rangot, amely összeköttetésben van a szőnyeg alá helyezett készülékkel. Ugyanekkor fel­gyullad a lámpa is. A gépek nem elegendőek Az UNESCO az Interpollal együtt készített jelentést a műkincsek védelmének lehe­tőségéről. Ez a jelentés azon­ban aláhúzza, hogy a legkö­rültekintőbb automata sem elegendő önmagában. Ha a múzeum személyzetét nem oktatják ki kellően a készülé­kek figyelésére, minden jel­zés hiábavaló. Példa erre a Museum of Natural History New York-ban. Itt azért tud­tak ellopni egy értékes mű­tárgyat, mert a személyzetet nem oktatták ki kellően s a riasztó csengőt nem kapcsol­ták be zárás után. Természete­sen meg sem szólalt, amikor a lopást végrehajtották. Egy francia vidéki múzeum­ban Cézanne egyik vázlat­könyvét állították ki. Sajnos, állandóan ugyanazon az olda­lon tartották nyitva és senki se vette észre, hogy ügyes tol­vajok a nyitott rész mögött le­vő rajzokat ellopták. Mindez azért történt, mert soha nem nyitották ki máshol is a kis kötetet. Ezért nem elegendő a jó jel­zőkészülék. ha az őrök nem ügyelnek kellően, és nem kap­nak megfelelő oktatást. Máté tvém Mi látható a csillagvizsgálóban? A február a tél utolsó hó­napja. Több a fény, kevesebb a köd, a távcsöves bemutatási lehetőségek jobbak. Mi látha­tó a diósgyőri csillagvizsgáló­ból a derült esteken? A Holdat a hónap elején lehetett szépen bemutatni táv- csövön, és 24-étől lehet újra. Jól láthatóak a holdrakéták becsapódási helyei is. A dél­nyugati égbolton, az esti szür­kületben egész hónapban lát­ható a Mars és a Jupiter, feb­ruár végén ugyanitt a Merkur is megfigyelhető. A hónap elején a Szaturnusz az esti szürkületben, az Uránusz egész éjszaka, a Vénusz és a Nep­tunusz pedig a hajnali óraié­ban volt megfigyelhető. A csillagvizsgáló kupola­termében a nagyközönség ré­szére minden hétfőn 17 órai kezdettel tartanak előadásokat és távcsöves bemutatókat. Aa érdeklődők legközelebb feb­ruár 14-én az űrkutatás 1965- ös eredményeiről hallhatnak előadást. O is ipari tanulóintézetet ha­gyott el. Nem hánya-veti a modora, mindent halkan és komolyan mond. Ezt is: — Mikor Pista orrba vágta, én akkor már nem akartam ottmaradni, nyújtottam is a kezemet az embernek, és ami­kor kezet fogtunk, valahogy lekapcsolódott az órája, én meg zsebre tettem. A támadók előzetes letar­tóztatásban várnak sorsukra. Az óra visszakerült tulajdono­sához, u hangácsi fiatalember­hez. Bizonyára egy sor, hasznos tapasztalattal együtt. Priska Tibor Pénz nem számit! A fenti mondatot Miskolc egyik presszójában hangoztat­ja a fiatalember, ki tudja hányadszor már az est folya­mán. Két társa azonban, aki­vel együtt iszik, nem találja ' unalmasnak az ismétlést. Mindketten elismeréssel, sőt elégedetten bólintanak. Na­gyon helyes! Az jó, ha a pénz nem számít! Különösen, ha az ivócimbora mindig valami kü­lön „dugesz” pénzből fizet, az igazi pénz, ami nem számít, még érintetlenül lapul vala­melyik zsebben. Aztán a fia­talember a nőre tereli a szót. Nem egy bizonyos nőre, ha­nem csak úgy általában a nő­re, akit majd most ismer meg a társak segítségével. A pénz arra sem számít. Szórakozni akar, és ahhoz szükség van a cimborákra is, a nőre is. Két társa biztatja, mindent meg­ígér. Kis idő múltán a Békébe mennek. Onnan a Poloniába. A fiatalember a két kísérőt szimpatikusnak találja. Mind­kettő jól öltözött. Az egyik magas, szőke, a másik ala­csony, vékony dongájú fiú. Végül: irány a Hámor. Villa­moson mennek. Nem a Marx téren szállnak le, hanem előbb, a Gépész utcánál. Ezen a részen néhány lépés után gyéren lakott, enyhén világí­tott, ember-kerülte területek találhatók. Erre indulnak, a Szinva irányába. Most álljunk meg egy pil­lanatra. A fiatalember, akinek a Pénz nem számít, hangácsi la­kos. Éjszaka, elhagyatott tel­ken ballag a Szinva felé. Most tessék figyelni: nem ismeri egyik társát sem! Felvette a fizetését, eljött Miskolcra, I A Magyar Tanácsköztársaság (Kossuth Könyvkiadó, 1965)

Next

/
Oldalképek
Tartalom