Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

Tius&map, I860. február ÍS «SZAKMAGYARORSZÄG nye, emberek, hát akartam én valaha is rosszat masuknak? S akkor bólogatnak: „Dehogy­is, tanító úr.. * izé..elnök elvtárs ..Huszonöt év alatt sokat tanítottam közülük, em­lékszem gyermekkori tulaj­donságaikra, gyengébb pont­jaikra, — hát ennek ismereté­ben próbálok hatni rájuk. Mert egy kicsit azért itt is magamon viselem szakmám, eredeti hivatásom jegyeit... — Erről jut eszembe: ha le­telik a „mandátuma” tanító úrnak, látja-e valami hasznát a maga munkájában annak, amit most megbízatásként vé­gez? lí hói rágyújt. — ki tudja, u hányadik cigaret­tára rövid óra alatt —. maga elé fújja a füstöt, s a tekergő felhőkbe fúrja tekintetét. — Azt hittem eddig — mondja lassan, megfontoltan —, hogy tökéletesen ismerem a falut. Tévedtem. Itt, a falu életét irányító testület házá­nak falai között rádöbbentem sok olyan dologra, amire ed­dig nem gondoltam. Mit jelent a türelem, mit jelent az, hogy véletlenül se kövessünk el igazságtalanságot..* Ami a hivatalos embernek jelenték­telen, az talán életbevágó kérdése lehet mondjuk' egy panaszosnak. Nincs apró ügy, sem „ezzel ráérünk holnap is” ügy..; Nagjr-nagv felelősség kell ide! Olyan ez a munka, hogy aki nem éli át, nem' te­remti meg a bölcs irányítás atmoszféráját, az nem is bol­dogul. Ehhez a munkához na­gyon nagy hozzáértés kell. Tá­vollevő elnökünknek megvan a jó érzéke hozzá, s eddigi tu­dását most alaposan gyarapít­ja. örülök, hogy ebben mi is támogathatjuk. Es még vala­mire rádöbbentem. Sokat be­szélünk nemcsak itt, hanem mindenfelé a kollektív veze­tésről. Végrehajtó bizottsági üléseken könnyű szavazni egyik-másik napirendi pont sorsáról: határidő ez és ez, fe­lelős érte az elnök. Pedig azért az egész kollektív testület fe­lelős! Én most tudom igazá­ból, mit jelent ez. Ebből az elnöki „pólszékből” látom, ta­pasztalom egymásra utaltsá­gunk lényegét a falu, a köz érdekeit szolgálva. Júniusban gJ&S.->£ a próbát minden bizonnyal kiállja. S hogy többet cselek- szik-e ezután a faluért? Hi­szen abban eddig sem volt hi­ány. De valószínű, hogy még mélyebb, még felelősségtelje­sebb tudattal teszi. * * Csala László t (f* rdekes számadatokat tj™ hallottunk a minap Varga Gábornétói, a Borsod megyei Ta­nács vb. elnökhelyettesétől. Napjaink egyik igen időszerű kérdéséről, a pályaválasztás­ról, az általános iskolát most végző fiatalok továbbtanulásá­ról beszélgettünk. Megtudtuk, hogy Borsod megyében a ta­valyi 1826 általános iskolással szemben most csak 1100 ie- lentkezett Gimnáziumi tovább­tanulásra. Ugyanakkor a szak­munkásképzésre jelentkező ta­valyi négyezerrel szemben ötezcrhatvankilencen válasz­tották továbbtanulási formául e. szakmunkásképzést, és a ko­rábbi 5Gl-cl szemben 700-an a szakközépiskolát. A szakmun­kásképzésen belül 3?48-an kü­lönféle ipari szakmákban akar­nak tovább tanulni. 282-en mezőgazdasági szakmában. 577-en a kereskedelemben, a többi egyéb szakmákban, rész­ben a megye területén kívül. Csökkent az ipari techniku­mokba jelentkezők száma is: a tavalyi 725-el szemben most. 544-en jelentkeztek. ÍA kü­lönbözeiét jelentő 191 fiatal megtalálható az előbb említett 5069-es számban.! E sokféle számadat azt mu­tatja, hogy Borsod megyében az érdeklődés jelentősen a szakmunkásképzés felé fordul. Ha felemlítünk olyan adatot is, mint például a szerencsi járás általános iskoláiban most végzők hatvan százaléka szak­munkásképzésre jelentkezett, igen jelentős eredményt re­gisztrálhatunk, és úgy kell éreznünlc, hogy az általános iskolát most elhagyó fiatalok és szüleik körében nagyobb arányú, egészségesebb érdek­lődés mutatkozik a szakmun­kás pályák iránt, és jelentő­sen csökkent a vágyakozás az íróasztalok után. Ezek a szám­adatok azonban még december végét tükrözik, közvetlenül a téli szünetet megelőző felmé­résből tűnnek ki. (Miskolc adatai nincsenek köztük.) Azóta közel két hónap telt el, igen sokat beszéltünk a pálya- választásról, az egyes életpá- lyák iránti érdeklődésről, és a pályaválasztási felvilágosító munkáról. Megnyugtató új adataink még nincsenek. Sze­retnénk hinni, hogy a decem­beri előzetes felmérés nem változik lényegesen. Minden­képpen szükséges azonban a pályaválasztás további segí­+ ++-A-+-*+**■*-■* tése, a népgazdasági igények figyelembevételével történő ta­nácsadás és a jobb helyzet­ismeret. A tanév végén Miskol­con 2127, Borsod me­gyében pedig 9744 gyermek hagyja el az általános iskolát. A közel 12 000 tanuló nemek szerinti megoszlása 50—50 százalék. Szükséges tudni azt is, hogy figyelcmbevéve az elmúlt év­ben a középfokú iskolákból, illetve szakmunkásképző inté­zetekből kimaradt fiatalok új­ból jelentkezését, és az érett­ségizetteknek a szakmunkás- képző intézetekben való je­lentkezését. az általános isko­lát végző fiataloknak mintegy 72 százaléka tanulhat tovább. A nőtanácsok és a járási művelődési osztályok közös szervezésében többfelé főijük pályaválasztási tanácsadás, több helj'en rendeznek na- gj'obb ankétokat, amelyeken jól felkészült előadók adnak tájékoztatást a szülőknek a továbbtanulási lehetőségekről, ismertetik az igényeket, ame­lyeket egyes szakmákkal szem­ben a népgazdaság, illetve Borsod megye támaszt. Me­gyei szervezésben néhány ki­emelt helyen tartanak a nő­tanáccsal és más társadalmi szervekkel karöltve nagyobb- szabású pályaválasztási tanács­adókat. Tizenöt helyen lesz összevont szülői munkaközös­ségi megbeszélés ebből a téma­körből. Természetesen, ezek a megbeszélések nem érintik a minden általános iskola nj’ol- cadik osztályaiban folyó rend­szeres pályaválasztási tanács­adást. A nőtanács igen nagy és derekas munkát végez, és sok jó rendezvénnyel, szülők­nek szolgáló tanácsadással se­gíti a fiatalok továbbtanulá­sának egészségesebb irányát, munkaerő-helyzetünk későbbi jobb alakulását. S ajnálatos, hogy míg az előbb ismertetett számadatok örömmel töltenek el a tekin­tetben, hogy az íróasztalimá­dat csökkenését jegyezhetjük fel, és fokozódik az érdeklődés a szakmunkásképzés iránt, igen alacsony azoknak száma, akik mezőgazdasági szakmát választottak, akik ennek hiva­tott mesterei kívánnak lenni. Ezen feltétlenül javítani kell, mert részben ezt követeli meg a népgazdaság és ezen belül a mezőgazdaság munkaerő-szük­séglete, részben pedig a mező­gazdásági területeken élő fia­taloknak az egyes kiválasztott ipari szakmák elsajátítása vé­gett városokba áramlása és x\ Előtérbe korul cs szegkmuuk&sképzés ottani megtelepedése ismét helytelen munkaerő-elosztást szülhet. A Borsod megyei és Miskolc városi Tanács jó kiállítású, könnyen áttekinthető. Igen tartalmas könyvecskében nyújt tájékoztatást az általános és középiskolában végző fiatalok továbbtanulási és elhelyezke­dési lehetőségeiről. Ha ehhez hozzávesszük azt a füzetet, amit a Munkaügyi Miniszté­rium az iskolák részére adott ki, és külön tárgyalja a leá­nyok elhelyezkedési lehetősé­geit, úgy érezzük, hogy az is­kolák, valamint a szülői mun­kaközössegek bőséges tájékoz­tatást kaptak atekintetben,: hogy milyen tanintézetek hány tanulót tudnak fogadni* és az egyes szakmunkásképző intézetek milyen szakképesí­tést tudnak nyújtani, melyik vállalat hány és milyen képe­sítést kívánó tanulót tud fel­venni. Hasonló módon ismer­teti a szakközépiskolákat* technikumokat, gimnáziumo­kat, szakiskolákat is, végül tó-: jékoztatást nyújt a középisko­lából kilépő fiatalok tovább­tanulási lehetőségeiről. Felso­rolja a kiadvány azokat a le­hetőségeket is, illetve azokat a szakmunkásképző intézmé­nyeket, amelyek a megye terü­letén különböző községekben működnek. M int említettük, a fenti számadatok még de­cemberiek, és válto­zások várhatók. Nem lehetünk önelégültek még atekintetben, hogy az érdek­lődés a szakmunkásképzés felé fordult, illetve megemelkedett. A szakközépiskolák, a szak­képzést nyújtó középfokú ok­tatási intézmények iránti ér­deklődés is nagy, emelkedés várható bennük, s épp ezért a pályaválasztást segítő mun­kát, a tanácsadást nem lehet abbahagyni, sőt az előzetes felmérés adatait arra sarkall­ják a szülői munkaközössége­ket, iskolákat, ifjúsági szerve­zeteket, a nőtanácsot és egyéb társadalmi szervezeteket, hogy e már jelentkező jó kezdemé­nyezés, jó irányttHK megerő- södjön, ne pedig csak szalma- lángszerű korai lelkesedés le­gyen, amely majd a beiratko­zásoknál és az oktatási óv kezdeténél lelohad, és a szak­munkásképzésre jelentkezettek is később a gimnáziumok ka­puja felé fordítsák lépteiket. Benedek Miklós k-XXJ _L-J_i____l_l_i_L. s om e kollektív vezető testület demokratizmusát igazolja. Az elnököt iskolára küldték, va­lakinek helyettesítenie kell. A végrehajtó bizottsági tagok közül rám esett a választás. Megtisztelő rám nézve. Töröm a fejem, miként fog­hatnám szaván. Vajon ez a kollektív testület csak jelölni tud bölcsen, vagy segíteni is, különösen most, amikor arra legnagyobb szükség van? Hi­szen más az, ha valaki tagja egy bizottságnak, megint más, ha abban a testületben vég­eredményben egyszemélyi irá- nj’ító is. Ezt a gondolatot fej­tegetem. — Arra gondol, ugye- — mondja —, hogy a bizottság tagjai nagyobb részt vállal­nak-e a munkából, mint ak­kor, ha a gyakorlott elnök van jelen. Természetesen támogat­nak a vb tagjai. Mindenek­előtt a titkár elvtárs, aki leg­jobban eligazodik a törvé­nyekben, ügyes-bajos dolgok­ban. Mindenki a maga re­szortjában dolgozik, a legjobb tudása szerint. Én példád — hiszen tanító vagyok — keve­set értek a mezőgazdasághoz. A termelőszövetkezet elnöke viszont tagja a végrehajtó bi­zottságnak, s most fokozottan felelősséget vállal az időszerű munkáért, a tavaszkezdet hoz­ta dolgokért. Mondhatom, még a falu lakói is megértőek. Igaz, most is elkerülhetetle­nek a kisebb „csetepaték”, az ügyes-bajos apróságok, a fe­lek közötti viták, amelyek itt keresnek orvoslást a tanácson* De amikor „minden kötél sza­kad”, csak azt mondom: ej­Alisig jffijfg: lácska; Nagy József vb-elnök. Az iroda zárva. Hetek óta üres; fűtése felesleges. Az el­nök tavaly szeptembere óta iskolában tanulja az alkot­mány, a jog, a törvényesség, az állami közigazgatás fele­lősségteljes tudnivalóit. Hanem Bődvaszilas község tanácsa mégsem maradt „gaz­da” nélkül. Csak éppen nem használja az elnök irodáját: behúzódott munkatársai közé a másik szobába, ott fűtenek, azt az egy helyiséget, ne kop­jék annyira a pince szene. Meg jobb is, ha az ügyekben jártasabb kollégái veszik kö­rül. Délután kezdődik munka­ideje, sürget a teendő, néhány órába zsúfolja egész napot kí­vánó feladatok intézését. A neve Ruszkay Sándor. Eredeti foglalkozása tanító. Mellékes tisztségeinek száma tizenegy. Közöttük az egyik legfontosabb: tagja a községi tanács végrehajtó bizottságá­nak. De hogy került, ha ideig­lenesen is, az elnöki székbe? * — Bizalomból. — Mosolyog és egyik cigarettát szívja a másik után. Tekintete élénk, arca, ősz haja ellenére is, az erős férfiak vonásaival rajzo­lódik elő az ablakon bepillan­tó alkony homályából. Szim­patikus ember. De elég-e a küllem szimpátiája a bizalom­hoz? Mintha erezné, mire gon­dolok, máris cáfol. — Azt hi­szem, két okból kaptam ezt az ideiglenes tisztséget. Egyrészt huszonöt éve élek a faluban. Mindenki ismer, mindenkit is­merek. Másrészt megbízatá­Elnöki „pótszék“ Idegenforgalmi előzetes Több turistára számíthatunk — Sörkert az Avason — Pályázat várjátékokra Részben a meglevő egységek nifilvatartási idejének hosszab­bításával, részben a mozgó árusok számának növelésével. A zöldség- és gyümölcscllátás javítása érdekében már tár­gyaltunk a MÉK-el. Az aján­déktárgyak választékát is bőví­teni akarjuk. Szó van róla, hogy Tapolcán a mezőkövesdi matyó szövetkezet nyit pavi­lont. Bővítjük az avasi Borta­nyát és a kilátó közelében sörkertet nyitunk, A művelődésügyi osztály helyettes vezetője, Csótai Já­nos: — Osztályunk főképpen a nyári egyetem eredményessé tételéhez kíván segítséget nyúj­tani. Minden bizonnyal sok embert érdekel a következő tervünk: a városi tanács mű­velődésügyi osztálya az idén pályázatot hirdet a diósgyőri várjátékokra. (Pt) rx***-****************** Még a télben járunk ugyan, de mind több a napsütés, a fény, ritkább a köd, egy-egy melegebb hullám már a ta­vaszt jelzi. Rövid idő múltán újra megjelennek Miskolc ut­cáin a külföldi, vagy hazai tu­ristákkal teli autóbuszok, a k.özclröl, vagy távolról érke­ző városnézők, kirándulók. Ho­gyan készül a város a szezon­ra? Erről adunk most rövid, előzetes tájékoztatót Az idegenforgalmi hivatal vezetője, Nagy Lajos: — A növekvő turistaforgalom alap­ján, az idén az eddiginél is több vendégre számíthatunk. Az átvonuló turistaforgalom férőhelyeinek számát sikerült megnövelnünk, a szezonig a nemrég elkészült tapolcai camping befogadó képességéi is növeljük, 20 darab, négy személyes házzal. A város kü­lönböző pontjaira tájékoztató táblákat helyezünk el, melye­ken feltüntetjük, hol, mit ér-, demes megnézni az ide érkező vendégnek. Az IBUSZ munlíatársa, Makó Zoltán: — A. szezon két nagy megmozdulása a filmfesztivál és a nyári sza-. badegyetem lesz. Szeretnénk, ha az ide érkező vendégek mi-', nél többet látnának városunk-- bői. Ennek érdekében négy na-', pos városnéző programot állí­tunk össze, amivel — remél-', jiik — megnyerjük vendégeink- tetszését, ; A városi tanács építési osztálya nevében Bartus Elemér mér-; nők: — A kulturáltabb város-', kép kialakítására törekszünk.- Az Avas déli lejtőjén szabad-', téri sport- és kulturális ren­dezvények bemutatására alkat-' mos területet alakítunk ki. A tapolcai strandfürdő új öltő-', zöinek egy részét a nyitásra már át is adjuk rendeltetésé-', nek. A diósgyőri strand rész­leges korszerűsítését ugyan-' csak megkezdjük. A műemlék épületeket táblákkal jelöljük' meg. Az avasi templom orgo­nájának helyreállítását is tér-' vezzük. '■ A kereskedelmi osztály vezetője, Mátyás Lajos: —' Szeretnénk Lillafüred és Ta-. ”oIca áruellátását javítani.' lÍLL-:.v:kdss£mitk —, Í00]ÍÍ~§i C IL t t t Vun egy jó sztorim, elmesé­lem. Gózon Gyula bácsival : történt meg az eset. Egyszer itt [pihent Miskolcon, feleségével [együtt. Az öreg néha kimara- [dozott, barátaival ultizott. Per­sze, mértékkel. Am, egyik este [későig maradt, s amikor belo­pakodott a nyaralói szobájuk­ba. felesége felébredt és meg­kérdezte: „Hány óra, Gyula?” — „Tíz!” — lódította a neves [művész, aki ez esetben férj volt. Ám a véletlen összeeskü­dött ellene. A falióra megszó­lalt ... „Te, Gjmla, hiszen az [óra egyet ütött” — jegyezte meg a felesége. „Nullát mégse [üthet!” — vágta ki magát Gő­zön Gyula. I — Nektek van-e sztoritok? ;— kérdeztem újra és újra, 'amikor a fiatal szakmunkás­jelöltekkel találkoztam. — [Olyan sztori, amelyik veletek [ esett meg ... : Ax első sztori • — Apám tsz-elnök volt az [egyik faluban. Két évig. Sok |dicséretet, jutalmat, okleve­let kapott. Mégis, kút év múl- ‘.va azt mondták neki, hogy ke­ressen magának munkát, meri nem jól vezette a közöst.. Dehát akkor miért dicsérték, meg jutalmazták két évig? — kérdem én. Többen azon a véleményét vannak, hogy~ez nem sztori Ez igazságtalan eset. A sztori más. Sebök Mihály műszerész- tanuló megnjmgszik. ö nerr tud sztorit — mondjon hál más, ha tud jobbat. Azért a maga „tanulságát" megfogal­mazza: —i Hát érdemes becsületesen dolgozni? — Nincs igazad — vitáznak vele többen is ... — Te is be­csületesen dolgozol, szocialis­ta brigádtag vagy... Jobb ér­zés az, mintha hanyagságáról ismernék meg az embert. Feketét hoznak, cukrot te­szünk be. A fotelok kényelme­sek. A fiúk előzőleg papírt tet­tek a székre, olajos a ruhájuk kímélik a huzatot. Nyugodtál- beszélgetünk, senki sem zavar­tatja magát. Vajon az egykori lakatosinas leülhetett a meste­re jelenlétében? Egyáltalán! És ez milyen természetes!.. Sebők Mihály másodéves. Érettségi után került a 3. sz t AKÖV-höz tanulónak. Apja . adóügyi megbízott. Perkupái, , szülei ma is ott élnek. — Mennyire ismered a ha­zád? 1 — Ismerem. Győr, Eszter­: gom, Balaton, Pécs, Debrecen, Budapest — ezeken a helye­ken már játam. Meg Csehszlo- ( vákiában. j — Hot'á szeretnél eljutni? — Lengyelországba. — Sportolsz? 1 — Futballozok. — Akarsz majd párttag _ lenni? Ügy értem, hogy kom­munista leszel? — KTSZ-tag vagyok. Szcret- l nők párttag lenni. Persze, még patai vagyok. (Három tanulóval beszélget­- tem, mind a hárman KISZ­- tagok, s idővel párttagok . akarnak lenni.) ’ — Maradsz a szakmában? i — Lehet... De érdekel a- repülőgép-villanyszerelés . . . ! Majd meglátom. Pár adat még a szőke müsze- részjelöltről: Három öltözet . ruhája van, szereti n dzsesszt. Mosolyog, amikor megkérde­zem, hogy eleget eszik-e min­dennap. — Természetesen! ...és a második Hegedűs Irén nyomdászt a- nuló. 18 éves elmúlt, harmadik éve tanulja a szedő-szakmát, — ő meséli. — Hasonló a Gózon bácsi esetéhez ... Tov>ább maradtam ki és visszahúztam egy órával a mutatót. Apa reggel azt mondja: „Vagy a te órád ké­sik, vagy az enyém siet...” Nem jöttek rá... — Nevet, s ebben mi is segítünk. Irén miskolci, élménye még, hogy egyszer nyilatkozott a miskolci rádiónak. — Nem volt mikrofonláza? — Miért lett volna? Csak az bosszantott, hogy amikor visz- szahallgattam, pont én voltam a i'égén ... Amire még válaszolt Hege­dűs Irén (oktatója szerint ügyes, jól dolgozik, s maga is azt mondja: nem bánta meg. hogy szakmunkás lesz): rossz élménye még nem volt, ruhá­ja annyi van, amennyi szüksé­ges. a mai Írók közül Molnár Géza a kedvence, minden új darabot megnéz a színházban, szereti az operetteket, sokat jár táncolni, általában legjobban a szépet szereti. — Később, ha megbíznák hogy vezessen egy vállalatot, vagy intézményt, el tudná ve­zetni? — Persze... El tudnám. — Szeret parancsolni? — Nem. Én mindig csak kér­nék. Azt se szeretem, ha ne­kem parancsolnak. Ha valami­re megkérnek, szívesen meg­teszem. De ha parancsolnak... — Gondolt már arra, hogy férjhez megy egyszer? — Igen. És két gyereket sze­retnék ... * Természetesen, nem minden­ki tudott sztorit, mondani. De a kérdésemre minden esetben válaszoltak a fiatalok. Egyet­len zavaros tekintettel, elbi- zonj'talankodott szócsépléssel nem találkoztam. Mert az is mond valamit a gondolkozó embernek, hogy ha valakinek (különösen, ha 18 éves), még nincs említésre méltó sztorija az életében. De életük, életfelfogásuk ta­núskodik a mi társadalmunk mellett! Baráth Lajos (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom