Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

i ész asm ack AiummAa Varrámap, 1966. Murai* tt Légkondicionált „lakás66 az állatvilágban A lakás, a vonat, a repülőgép levegőjének azonos hőmér­sékleten tartása, a légkondicionálás eléggé új találmány. Az állatvilágban azonban nemcsak ilyesmire van példa, hanem sokkal tökéletesebben kondicionált „lakásf is ismerünk. A termeszek általában —, de különösen az afrikai Macroter- mes natalensis — bolyukban nemcsak állandó hőmérsékletet tartanak fenn, hanem szabályozzák, illetve állandósítják a lég^ nedvességet, továbbá a levegő oxigén, illetve széndioxid szint-, jét is. A termeszek — különösen az említett fajúnk — nagy me-' leget igényelnek és a légnedvesség akkor a legkedvezőbb szá­mukra, ha majdnem száz százalék körül van. Fészküket 3—i méter magasra építik a föld színe fölött, és hogy a kellő lég- nedvességet biztosítsálc, sok méter mélységig járatokat vájnak egészen a talajvízig és onnét hordják fel a szükséges vizet a fészekbe. A bolyon belül egész sereg szcllözőakna van, amelyek le­érnek a királynő kamrájáig. Ezek az aknák biztosítják a töké­letes oxigénellátást. Külön dolgozók teljesítenek szolgálatot tt szellőzöaknáknál és szükség szerint tágítják vagy szűkítik az aknák szellőzőnyílásait. A termeszboly állandó egyenletes hő­jét nemcsak az állatok saját testmelege biztosítja, hanem van­nak külön gombakertjeik, amelyek szintén meleget adnak. Ezeknek a .gombakerteknek fenntartása, vízzel való ellátása és szükség szerinti növelése szintén különleges dolgozók fel­adata. A helytartó Kétszáz személyes napközi Ci^ándon Cigándon 200 személyes nap­közi otthont építenek. A mun­ka jól halad, az épület inár tető alá került. Úgy tervezik, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák kezdetére át is ad­hatják rendeltetésének a ré­gen várt otthont, mely igen sok család munkáiét könnyíti meg. Zsuzsanna-hál Encsen Az encsi járási művelődési ott­hon február 19-én nagyszabású ZsuzsATinut-báit rendez. A meg­hívókat, plakátokat mái* szétküld­ik a járás területére: a .községek nagyobb részéből számítanak ven­dégekre. A színesnek, érdekesnek ígérkező karneválon táncversenyt, jelmezversenyt is rendeznek. ' Olvadás előtt Ifi lakótelep Diósgyőrben kori bolgárföldön 1969-ig 875 lakást építenek, amelyeket egyetlen kazánból, távvezeték­kel fű lenek majd. Az új ott­honok nagyobb részét közép­blokkokból szerelik össze, a hétemeletes házakat pedig ha­bosított kohósalakból öntik ki. Ezenkívül az új lakótelepen nyolctantermes iskolát, 75 fé­rőhelyes óvodát, 45 személyes bölcsődét, valamint jól felsze­relt orvosi rendelőt létesíte­nek, és virágos parkokat ala­kítanak ki. A munkákat júli­usban kezdik meg és ebben az évben még 214 lakást szerel­nek össze. Az új lakóteleppel Diósgyőrnek, a Lenin Kohá­szati Művektől egészen a Bükk hegységig, már három modern városrésze lesz, Kulcs az ablakban sét átvette tőle. A többi pénzzel Pohl Budapestre ment és elszórakozta. Onnan jött vissza Miskolcra, és a már ismert betöréssel pró­bálkozott. Most előzetes le­tartóztatásban vár sorsára. A nyomozás során feltehetően még több bűne is kidéiül. Az eset nem kíván külö­A budapesti Tliália Színház február 15-én mutatja be R. Hochut: A-helytartó című drámáját. A darabot Kazimir Károly rendezi. — Képünkön Nagy Attila és Keres Emil. Diósgyőrben a nyári hóna­pokban korszerű új lakótelep építését kezdik meg. Az egy­Egy férfi sétál be a mis­kolci Győri-kapu 96. számú ház udvarába. Az egyik ab­lak párkányán kulcsot talál. Két tollú kulcs, biztonsági zárhoz való. A lakásajtóhoz lép, kipróbálja. Illik a zárba, nyitja is, és á férfi néhány pillanat múlva már a lakás- bárt" nézelődik. . Mindenek­előtt leemel két üres bőrön­döt; bemegy a szobába, ki­nyitja a szekrényt és a ru­haneműt kezdi átrakni a bő­röndbe. Majd járkál, keres­gél, nyitogatja az ajtókat. A zajra felébred a ház asszonya. Éjjel dolgozott és a betö­rés idején a szomszédos szo­bában aludt. Felébred, és rányit a betörőre. — Maga mit keres itt?! Minden félremagyarázás felesleges lenne. A helyzet világos, érthető. A férfi nem is tagadja a tényt Betört, mert szüksége van ruhákra, erre, arra. Aztán mégis ma­gyarázkodásba kezd, amivel szeretné meghatni az asz- szonyt és kéri, ne csapjon lármát, elmegy ő szépen, ahogy jött. De az asszony lármát csap, megjelennek a szomszédok, és igazoltatják az idegent. Igazoltatják és elengedik. A betörőt, Pohl Ferenc, somsályi lakost röviddel az eset utón Budapesten fogta el a rendőrség. Pohl Ferenc sokfelé járt­kelt az országban. Tavaly például Mohácson ítélték két hónapi szabadságvesztésre; Ózdi munkahelyén nemrégi­ben öt bízták meg, hogy adja át tíz társának a fizetését. Az egyikkel rövidesen össze­találkozott, és a magáén kí­vül még két dolgozó fizeté­nösebb kommentárt, annyi azonban álljon itt mégis; ha a lakók — nagyon helyesen — elfogják, igazoltatják a nyilvánvalóan betörő embert, ne engedjék útjára. Adják át a rendőrségnek. Ez az eset, sajnos, jogossá teszi a figyelmeztetést; lehetőleg ne adjuk a lakáskulcsot a betö­rő kezébe. Hátha betör vele! (Pt) CHILÉBE HAZATÉRVE már várt az APN- távirata, válaszolnék a kérdésre* „Milyennek látom a világot 1966-ban?”- E pillanatban — kék és rózsaszín tó­nusokban. Nem, ez nem irodalmi szó- kép, de még csak nem is politikai érték­ítélet.-Áz ablaknál állok, s innen az első, amit megpillantok; egy bokor rózsaszín virág, s kissé távolabb: a Csendes-óceán, amint kék ölelésben összeforr az égbolt­tal. Nem, én sem felejtem, hogy a világ spektrumában más színek is vannak. Nem felejthetem én sem az embervér színét —, mert embervér folyik, bőséges áradatban, nap-nap után Vietnamban. Nem felejthetem én sem — ez is vörös szín — a napalmmal felgyújtott falva­kat.’ Bizony, nem minden csupa kék meg rózsaszín ezen a mi földünkön 1966-ban. Tíz hónapot töltöttem távol hazámtól, s visszaérkezve még nem tértem ma­gamhoz. Még mindig érzem — légi, vízi és vasutak vándora — a repülőgépek, hajók, vonatok ringatását:. Hány helyen jártam! Szinte úgy érzem, parányi légy vagyok, amely körüldöngött egy föld- gömböt. Ezúttal Spolettoból jövök, a költőtalál- kozóról. De jártam az ősi Szamarkand földjén, megfordultam Montevideoban és Oxfbrdban, Párizsban és Helsinkiben, BIedben és — igen, — Budapesten, Bue­nos Airesben,. Hamburgban és Rióban. Még ereimben érzem ütőerük lüktetését. A múlt év immár végleg a múlté, sú­lyos hónapjaival, feszültséggel terhes heteivel, szerencsétlen napjaival. Az én hazámra földrengéssel és ciklonnal súj­tott le. a természet. A halottak száma több száz, Vietnamra és a Dominikai Köztársaságra az Egyesült Államok ha­digépezete sújtott le. A halottak száma több százezer... Kék világ Irta : Pablo Neruda '.■E5aSE5i2SZSh52S2S2S2525E5HS25S5H5E5aiä Santo Domingo ma megosztott, meg­kínzott, megszállott város. Utcáin lövé­sek dörögnek, s nem tudni, az interven­ciósok mikor takarodnak már ki innen és hagyják végre békében ezt a szeren­csétlen országot. Pedig mindenképpen csomagolniok kell. Igaz, gyakran a csomagjaikban van a fő veszély. Ezekben a csomagokban a jenkik igyekeznek magukkal vinni füg­getlenségünk jókora szeletjét. SANTO DOMINGÖBÖL — ebben bi­zonyos vagyok — nem önszántukból tá­voznak, hanem azért, mert fiaskót val­lottak. önmagukon ütöttek egy nagyot. Vietnami és dominikai agressziójuk bu­merángként száll vissza saját fejükre. Ez a bumeráng szegődik a nyomukba, amikor nyakukba veszik a világot, hogy megmagyarázzák a bizonyítványukat. Mert kénytelenek a szájunkba rágni, kénytelenek értésünkre adni, kénytele­nek felvilágosítani bennünket, hogy „megértéssel viseltessünk” az ő „béke- offenzívajuk” iránt. Mi, egyszerű halan­dók csak szépen hunyjunk szemet a ke­gyetlenség és pusztítás fölött, amelynek okozói az agresszorok, de közben nyis­suk ki a fülünket, hogy jobban halljuk ..csodálatos békés szándékait” ugyan­azoknak. akii: az Egyesült Államok in­tervenciós cselekményeit irányítják. De hagyjuk ezt. Ne veszítsük el a re­ményt. Három napja, hosszas távoliét utón ismét átléptem házam küszöbét. A fala­kon repedések. Az ablakok betörve, üve­gük csikorgó szőnyeg a padlón. A tör­melék között a falióra is; a pillanatot őrzik, amikor a föld először megreme­gett. Matildárh söpröget: mennyi kedves tárgyat vetett szemétre ez a földren­gés ... De hát mit tegyünk? Rendet kell csi­nálni, aztán újra kezdjük az egészet. Nem könnyű papírlapot találni, s nem könnyű összeszedni a gondolatokat. 1965 márciusában befejeztem a Rómeó és Júlia fordítását, s írtam egy hosszú poémát: ősi mértékben készült, a szere- tetről szólt, de befejezetlenül maradt. Ö, kelj fel a romok közül, te költe­mény, mely az emberi szeretetről szólsz, eljött a te időd! Segíts nekem, te költemény a szeretet­ről, hogy szólni tudjak az emberi szen­vedésről. A világ nem tisztult meg a háborútól, nem mosta le a vért, s a gyűlölet nem csitult. Igaz. De látnivaló másvalami is. A veszettek arcának mása odafagyott a világ tükrére — s maguk is megretten­tek tőle. 1966. JANUÁR. Az idén. ha semmi nem jön közbe, életem 62. esztendejébe lépek. S mégis, hiszek a szeretetbén: Hiszem, hogy az emberek megértik egymást, ha fájdalomról, vérről, üvegcserepekről van szó. Az ablakom alatt bokornyi rózsaszí" virág. Szikráznak a napfényben, mint drágakövek. Kissé távolabb a kék tenger a mag; ha tör az égbolt kékje felé. Bocsássanak meg. én mégis mélyrózsa.- színnek látom a világot. És mélykéknek. A festői „Auguillc de Midi” csúcs jelenleg még kötcl- vasúttal közelíthető meg. állomásig viszi a turistát; az az út első szakasza. Innét egy násik járat viszi fel az utaso- cat a 3843 méteres magasság- 3a. A közel 3 kilométeres utat kötélvasút viszonylag rövid dő alatt (16 perc) teszi meg; A franciák a belső Uftjárat segítségéve] egészen a hegy­csúcsig fogják feiszállítani a turistákat, ahol az elkövetke­ző években egy vendéglő te­raszáról gyönyörködhetnek majd a panorámában. Lift a Mont Bianeon A turisztika hívei és a mű­szaki körök egyaránt nagy érdeklődéssel figyeltek fel ar­ra a hírre, hogy a Mont Blanc egyik festői csúcsára, a 3843 méteres, „Auiguille de Midi”- re a jövő években már belső szikla-lift fogja felszállítani a hófedte panorámában gyö­nyörködni vágyókat. Az „Auiguille de Midi” fes­tői csúcsa jelenleg kötélvasút segítségével közelíthető meg. Ennek az 5 cm-es kábelen függő vasútnak teljesítménye nemzetköri viszonylatban is rekordszámba vehető. A kö­télvasút Chamonix-ból indul és az 1050 méteren fekvő „Plan d’ Auiguille’5 átszálló A végállomáson az utasok ki­szállnak és egy 14 méteres kia alagúton keresztül kijutnak egy teraszra, ahonnét déli irányban gyönyörű kilátás nyílik. Ez a terasz azonban a csúcs alatt helyezkedik el, te­hát jelenleg kötélvasúttal a csúcsra feljutni még nem le­het.

Next

/
Oldalképek
Tartalom