Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-02 / 27. szám

2 ÉSZAKMAGT A "ORSZÁG Szerda, 1966. február Z­Az Országos ÁrMvatal elnökének nyilatkozata az áremelkedésekről és az árleszállításokról Mit mond a paragrafus ? Jogássunk válaszol Dr.' Csikós Nagy Béla, az Országos Árhivatal elnöke a február elsején életbelépett árváltozásokkal kapcsolatban válaszolt a Magyar Távirati Iroda és a Népszabadság pmnkatársainák kérdéseire. — Miért váltak szüksé­gessé az árváltozások? Milyen célokat szolgál­nak? Milyen szempon­tok vezették az illetékes szerveket, amikor éppen a szóbanforgó termékek­nél és szolgáltatásoknál rendelték cl az árak fel­emelését, illetve leszállí­tását? Nem mondok vele újat, hogy árrendszerünk sok vo­natkozásban nem megfelelő. Bár 1957. óta néhány intéz­kedéssel javítani igyekez­tünk, árrendszerünk még mostani formájában sem fe­lel meg annak a követel­ménynek, hogy a termékek árai, a szolgáltatások díjai híven tükrözzek, mennyibe kerül előállításuk a társada­lomnak. Ez a helyzet különböző módokon — persze — érez­tette is hatását. Ami erősen drága volt, azt kevesebben vettek és takarékoskodtak vele, de ami olcsó volt, afelé megnyílt és rohamosan nőtt a társadalmi igény, ami nem is baj addig, amíg ki tudjuk elégíteni. A gond akkor je­lentkezik, amikor az ilyen termékeknél nagyösszegű be­ruházásokkal jelentősen bő­vítettük a termelést, de az olcsó ár miatt még így sem lehetett az egyre növekvő igényeket kielégíteni. Nem is kell közgazdásznak lenni ah­hoz, hogy megértsük, milyen következményekkel jár a tár­sadalmi munkaráfordítást fi­gyelembe nem vevő ármegál­lapítás. Külön hangsúlyoz­nom kell a következmények közül azt, hogy a helytelen árrendszer fékezi a népgaz­daság arányos fejlesztését, a gazdaságnövekedés ütemét. Hadd mondjak példát A húsfogyasztás 1957 óta . 30 százalékkal nőtt. Ez a növe­kedés alacsony húsár mellett következett be. A hús fo­gyasztói ára és ezzel" össze­függésben a felvásárlási ára is alacsonyabb volt, annál, mint amennyibe került. Az alacsony felvásárlási ár nem ösztönzött a mezőgazdaság­ban nagyobb, több termelés­re, az egyre növekvő igények arányában az állattenyésztés fejlesztésére. De ezzel sem • fejeződik be a gondolatsor: ha alacsony is volt az álla­tok felvásárlási ára, az ál­lam még mindig drágábban vette meg, mint amennyit a hús eladásánál bevételezett, s a különbözetet egyéb álla­mi bevételekből fedezte, köz­ismert szóval: dotálta. Pél­dául minden kiló marhahús­nál 6 forint volt a ráfizetés. Az elmondottakból — úgy gondolom — világos az in­tézkedések célja. Azt akarjuk elérni, hogy az árak mindin­kább és mind pontosabban tükrözzék előállítási költsé­geiket, közelítsük egymáshoz a termelői és fogyasztói ára­kat, s ezzel jobban ösztönöz­zük a termelés fejlesztését. Nem helyes, ha a burkolt — és a lakosság által nem is is­mert, tehát nem is becsült — sok százmilliós, sőt, milliár­dos állami támogatások rend­szerét alkalmazzuk, hanem azt kell elérnünk, hogy min­denki maga fizesse meg ren­des aráin. azt az árucikket, amelyet megvásárol, elfo­gyaszt, azt a szolgáltatást (például közlekedést, közpon­ti fűtést, stb.), amelyet igény­be vesz. E cél felé jelentenek lépéseket a mostani intézke­dések. — Köszönjük, de amit hallottunk, újabb kér­désre késztet. Eszerint a hús- és a húskészítmé­nyek áremelésének egyik célja a fogyasztás csök­kentése? Nem cél a húsfogyasztás visszaszorítása, lecáökkenté- se, legfeljebb az, hogy ne az eddigi — már említett — nagy ütemben növekedjék to­vább. Amikor a szakemberek az ár- és bérintézkedéseken dolgoztak, s kiszámították, hogy a bérből és fizetésből élők mennyivel többet fog­dák az áremelés után húsra költeni, változatlan fogyasz­tói szint alapján számolták ki ezt az összeget, s került ez — a családok nagy részénél — el lentételezésre béremelé­si, családi pótlék- és nyug­díjemelési, illetve árleszállí­tási intézkedésekben. Az ál­lam egyetlen fillért sem ke­res a húsáruk és a tejtermé­kek fogyasztói árának emelé­sén, sőt, még valamivel töb­bet is fordít a felvásárlási árak emelésére, hogy ezzel fokozza a termelési kedvet, a mezőgazdasági üzemek igyekezzenek csökkenteni az önköltséget, neveljenek több állatot, jobban tudjuk kielé­gíteni a lakosság igényeit húsban és állati termékek­ben, és emellett tudjunk töb­bet exportálni is. Csupán megemlítem: ez az intézke­dés lehetővé tette egyben a termel őszö ve tkezc tek n ól az amortizációs alap létrehozá­sát, ami szintén kedvezően hat a termelés további fej­lesztésére. — Engedjen meg egy gyakorlati kérdést: a fel- vásárlási ár élősúlyban, kilogrammonként a ser­tésnél 1 forinttal, a , szarvasmarhánál 3 fo­rinttal lett magasabb: hogyan következik ebből a sertéshúsnál átlagosan 30, a marhahúsnál át­lagosan csaknem 50 szá­zalékos áremelés? Azzal szeretném / kezdeni, hogy az új fogyasztói árak részletes kialakításával a tőr kehús fogyasztói átlagára az eredetileg előirányzottnál va­lamivel kisebb mértékben emelkedik. A tőkehús átlag­ára 39 százalék helyett 28,2 százalékkal nő. A marha tő­kehúsnál pedig — annak kö­vetkeztében, hogy az import fagyasztott hús a belföldi húsnál kilogrammonként 2— 4 forinttal (mintegy 10 száza­lékkal) alacsonyabb áron ke­rül forgalomba — a különb­ség még nagyobb; az átlagos áremelés az előirányzott 50 százalék helyett 46,5 száza­lékot tesz ki. Az árváltozások eredetileg számításba vett kihatását be­folyásolja az is, hogy az ét­kezési szalonnafélék fogyasz­tói ára az előirányzott 11 szá­zalék helyett 16,4 százalcklial csökken. A kérdés lényegére térve: először is más az élősúly, és más a vágott súly. A vágó­marhánál az élősúlynak csak mintegy 50—55 százaléka hasznosítható; ez az arány a sertésnél kedvezőbb ugyan — mintegy 80—85 százalék —, ennél viszont azt kell figye­lembe venni, hogy a vágott sertés súlyának valamivel több mint 40 százaléka a sza­lonna és a zsír, márpedig ezeket az eddiginél olcsóbban adjuk. A zsír ára 25 forint helyett 20 forint lett, a sza­lonnaféléké — mint az előbb < említettem is —, több mint 16 százalékkal, a tepertőé pe­dig kereken 14 százalékkal csökkent. — Mi az oka annak, hogy egyes húsfélék ára nem egyforma százalék­kal nőtt? Mire alapozó­dik a differenciálás? Mindenki tudja, hogy ke­vesebb karaj van egy ser­tésben, mint combhús, de mivel nem volt elég nagy a különbség a kétféle hús ára között, a kereslet oly nagy mértékben irányult a karaj felé, hogy nem is lehetett teljesen kielégíteni. A köz­gazdász nyelvén, de remé­lem, széles körök számára is érthetően, így tudom ezt megfogalmazni: a differen­ciálással azt akarjuk elérni, hogy a termék fogyasztói ár­színvonala ne csak a terme­lési költségekhez, hanem a kereslet és kínálat irányítá­sának követelményeihez is jobban igazodjék és helye­sebben fejezze ki a haszná­lati ér téka rá n y ok a t is, ma­gyarán: a minőségi húsok árát emeltük nagyobb arány­ban. A Minisztertanácstól ka­pott megbízás alapján arra külön gonddal ügyeltünk, hogy a lakosság által legna­gyobb mennyiségben fogyasz­tott húsfélék — például a sertéscomb, vagy lapocka — ára ne az átlagosnál nagyobb mértékben, hanem annak megfelelően emelkedjék csu­pán. Ugyanakkor egyes ke­vésbé értékes húsrészek ára az átlagosnál kisebb mérték­ben emelkedik, így például a dagadó ára kilogrammonként 30 forintról csak 34-re, sőt egyes kocsonyahúsok — kö­zöttük a sertésfej — ára csök­ken. A szakmai szempontok, a kereslet és kínálat egyen­súlyának előmozdítása a marhahúsnál még fokozot­tabban tette szükségessé az árak széthúzását. A marhahús-fogyasztás zö­me a cspntnélküli színhús­ból, a hátszínből és rosté­lyosból (amely kisebb mér­teikben csontos hús), vala­mint az egyéb leveshúsokból (ahol a csont részaránya ma­gas) tevődik össze. Ezek ár­emelkedése együttesen 50 százalék alatt marad. Ez azonban úgy valósul meg, hogy például a comb és a la­pocka ára mintegy 65 száza­lékkal. viszont a leveshúsok ára csak mintegy 20 százalék­kal emelkedik. Az átlagosnál nagyobb mértékben kellett emelni a borjúhús, a vesepe­csenye és a máj árát. — Hogyan alakulnak az árak az üzemélclmczés- ben és a vendéglátóipar­ban? Az üzemélelmezésben csak az ételek el készítéséhez fel­használt élelmiszerek árvál­tozásának egyenlegét, azaz az árkülönbözetet hárítjuk át a dolgozókra: kiszámolják, mennyivel kerül többe a hús, vagy a húskészítmény, .illetve a felhasznált tejtermék, s ebből levonják, hogy mennyi­vel lett olcsóbb a zsír és a szalonnaféle. Egyéb költségek is emelkednek itt, de ezeket a vállalati költségvetési hoz­zájárulás emelésével fedezik. Az új árakkal összhangban emelkednek az üdülési díjak, de ■— ahogyan a lapok már hírt adtak erről, a SZOT el­nöksége úgy határozott, hogy a szakszervezeti kedvezmé­nyes üdülésnél ennek beve­zetésére csak július elsejével kerül sor. A kereskedelmi vendéglátó- iparban a haszonkulcs „rára- kodás” miatt nagyobb mérvű drágulás tulajdonképpen1 csak az osztályon ; félüli és az I. osztályú éttermekben követ­kezik be. Ezeknél a vendég­lőknél ugyanakkor a fix ha­szonkulcs rendszerről a moz­gó haszonkulcs Rendszerére térünk át. Ez lehetőséget ad arra, hogy a luxu« éttermek a szezon-követelményekhez igazodva idegenforgalmi sze­zonban nagyobb és a holtsze­zonban alacsonyabb haszon- kulccsal dolgozzanak. A szociális, egészségügyi és kulturális intézményeknél (óvoda, bölcsőde, kórház, is­kolai étkeztetés, stb.) az élel­miszerek áremeléséből adódó többletköltségeket nem há­rítjuk át a lakosságra. Ezek­nél az intézményeknél a többletköltségeket az állam téríti meg a költségvetésből. — Amikor nyilvános­ságra került, hogy bizo­nyos ruházati cikkek árát leszállítják, voltak olyan hangok, hogy ez semmiben sem fog kü­lönbözni az úgynevezett szezonvégi kiárusítástól. Mi a valóság? ^ Évek óta folytatunk szezon­végi kiárusítást, s leértékelt áron adunk el divatjamúlt termékeket anélkül, hogy ár- leszállításról beszélnénk. Most viszont valóban árle­szállításról van szó, amely mellett megmarad a szezon­végi kiárusítás és megmarad a divatjamúlt termékek leér­tékelése is. Ebben a hónap­ban két árintézkedés is ta­lálkozik: az elsejei árleszál­lítás és a téli cikkeknek feb­ruárban induló szezonvégi kiárusítása. Most mintegy 1500 termék ára lett alacsonyabb. Szeret­ném kiemelni a legfontosab­bakat: az ágyneműk és az ágynemű-anyagok 8—27 szá­zalékkal, a selyem szövetele közül a fehérnemű műselyem és nylon szövetek 20—30 szá­zalékkal, a kötöttáruk közül a szintetikus felső- és alsóru­házati cikkek és a habse­lyem áruk 10—15 százalékkal, a kártolt gyapjúszövetek és azokból konfekcionált cikkek 8—20 százalékkal lettek ol­csóbbak. összegszerűen ez ke­retien évi 730 millió forint m '(/takarítást jelent a lakos­nak. I — Ennél az árleszálli- I tásnál milyen meggon­I lások vezették az illeté­kes szerveket? Nálunk drágák a textil­áruk, s azoknak a cikkeknek az ára, amelyeket most az intézkedés érint, általában magasabb volt, mint amennyi a termelési költségük, ezért lehetett leszállítani. Célunk, hogy késCbo a ruházati cik­kek fogyasztói ára még kö­zelebb kerüljön a szomszédos, általában az európai orszá­gok alacsonyabb árszínvona­lához. Az utóbbi években mlllió- szájnra járnak nálunk külföl­diek, illetve magyarok kül­földön, s elég sokan akad­nak közöttük, akik nagyon is jól felismerték, mi adódik ab­ból, ha azonos cikkeik ára nálunk, vagy a másik ország­ban jelentősen alacsonyabb, vagy magasabb. Gondoljuk csak meg, hogy a nálunk olcsó szalámiból, vagy kardigánból, pálinkafé­lékből mekkora mennyiséget „exportáltak” a turisták, hogy „csenoselési” alapon azután varrás nélküli nylonharis­nyát, orkán kabátot, szilonin- get, zsebkendőt, ágyneműt, hasonló cikkeket „importálja­nak”, és kihasználták az or­szágok közötti áreltéréseket arra, hogy maguknak ezúton előnyöket szerezzenek, sót, esetenként area is, hogy üzér­kedjenek. A textíliák mostani árleszállításába bevont cik­kek között találják az ágyne­műt, a zsebkendőt, az orkán­kabátot, a nylonféléket, kö­zöttük a varrásnélküli ha­risnyát, stb. Ez utóbbinál csak megemlítem a céltuda­tos törekvések illusztrálása­képpen, hogy 1957. óta már többször került sor a nylon- harisnyánál árleszállításra. A varrásos nylonharisnya ára 1956-ban még 98 forint volt, február 1-től 29 forintért kapható. Ehhez arányosítot­tuk a varrásnélküli nylonha­risnya árát, amely eddig 48 forint volt, s matt 38 forint lett. Si'logikailag ebbe »gondo­latsorba tartozik,' ha talán egy előiő kérdésnél kellett volna említenem: ilyen összefüggés­ben világosabbá válik, miért emeltük az átlagosnál na-' gyobb alanyba a téli- és cse­megeszalámi árát — Hallhatnánk valamit arról még, milyen külön meggondolások érvénye­sültek, amikor egy-egy textilárunál eldöntötték, hány százalékkal csök­kenjen as ára? A termelési tényleges költsé­geken kívül itt is figyelembe vettük, hogy a helyesen meg­állapított árnak szabályozó funkciója is van. A kereset­tebb cikkeknél az átlagosnál kisebb, a kevésbé keresettek­nél viszont valamivel na­gyobb mértékben szállítottuk le az árakat Az árleszállítással érintett termékcsoportokban egyéb­ként közelebb kerül a felnőtt méretek ára a gyermekmére­tek árához, de vigyáztunk ar­ra, hogy az úgynevezett ütkö­ző méreteknél helyes árará­nyok érvényesüljenek. A kártolt szövetekből ké­szült konfekcionált felsőruhá­zati termékek közül a felnőtt ruházati cikkek ára átlag 15 százalékkal, a gyermekruhá­zati cikkek ára pedig 10—13 százalékkal mérséklődött. Az árleszállításba bevont cikkcsoportokon belül minden esetben, de csak kisebb mér­tékben csökkentettük a gyer­mekruházati cikkek Arát, mert ezeknek ára a felnőtt ruházati cikkekhez viszonyítva eddig is alacsony volt és ez csak ál­lami dotációval volt elérhető. Az árleszállítás körének és mértékének megválasztásánál az is vezetett minket, hogy eredményképpen különösen az alacsony jövedelmű réte­gek ruházkodási költségei csökkenjenek, nem csökkentet­tük viszont a luxuscikkek árát. Elmondhatom: rendkívül nagy gondot fordítanak az összes illetékes szervek area, hogy aminek az árát leszállí­tottuk, azt kapni is lehessen a boltokban. Ä. J. miskolci olvasónk munkaviszonyát a vállalat felmondta. Kérdése: köte­les-e a felmondási idő alatt dolgozni, és jár-e munka­bér erre az időre? A felmondást a munkavi­szony megszüntetésének ter­vezett időpontjánál — mely bármely napra szólhat — leg­alább tizenöt nappal koráb­ban kell közölni. A vállalat a felmondást érvényesen csak írásban közölheti. Ha a mun­kaviszonyt a vállalat, mondja fcirkot éles a dolgozót a mun­kaviszony megszűnésének idő­pontja előtt tizenöt nappal, a munkavégzése alól felmenteni. Erre az időre átlagkereset jár. Legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor lú kell adni a munkakönyvét az előírt iga­zolásokkal együtt, és ki kell fizetni a munkabért, valamint az esetleges egyéb járandósá­gokat . R. A. szikszói isz-tasnak tehene elhullóit. Háztáji biztosítása alapján kérte a kár megtérítését, de az el­hullott 1 db tehén után 1000 forint helyett csak 600 fo­rintot kapott. Azt szeretné tudni, hogy jogszerűen járt-c el az Állami Biztosí­tó? Az Állami Biztosító a tsz- tagok háztáji biztosítása alapi­ján egy db tehén elhullása esetén 1000 forintot, egy db növendék-marha után pedig 800" forintot fizet, ha az állat elhullásakor a biztosítottnak csak két darab szarvasmarhája volt. Ha az állat elhullásakor a tsz-tagnak kettőnél több szarvasmarhája van, az 1800 forintot el kell osztani ezek számával és csak az egy szarvasmarhára eső kártérítési összeg fizethető. Az Állami Biztosító jogsze­rűen járt el, mert a biztosítási díjak megállapításakor két szarvasmarhát vett, figyelem­be. Ha több a háztartásban tartott állatok száma, az elírni- lási lehetőség is nagyobb, s ezért a kártérítés összegét, kelt megosztani a tartott szarvas- marhák számával. Új jogszabályok Ax alacsony össsegü nyugdijak felemeléséről A munkás-paraszt kormány 2/1966 sz. rendeletét 1966. feb­ruár 1-től kell alkalmazni, melynek értelmében az egyes alacsonyabb összegű saját jogú nyugdíjakat felemelik. Ennek megfelelően 10 száza­lékkal, de legalább havi 50 forinttal kell felemelni azokat a munkaviszonyon vagy KTSZ-tagságon alapuló nyug­ellátásokat (öregségi és rok­kantsági nyugdíjat, járadékot, nyugbért) és a 66 százalékot meghaladó munkaképesség csökkenése alapján megálla­pított baleseti járadékokat, amelyek a havi 750 forintot nem érik eL A 400 forintot el nem érő özvegyi és szülői nyugdíjak 10 százalékkal, de legalább havi 25 forinttal emelkednek, de a 400 forintot nem haladhatják meg. Az árvaellátási díjat, ha a havi 200 forintot, teljes árva esetében a. havi 400 forintot nem érte el, a jogszabály sze­rint 10 százalékkal kell emelni úgy, hogy a felemelt összeg a havi 200, illetve 400 forintot nem haladhatja meg. Az, OMBl-járadékosok ellátása 330 forintról 380 forintra, sz özvegyek járadéka 180 forint­ról 205 forintra emelkedik. A nyugdíjak emelését a SZOT Nyugdíjfolyósító Igazgatósága kérelem beadása nélkül végzi el. A felemelt összeget először februárban kapják meg * nyugdíjasok. A családi pótlék felemeléséről A 3/1966. számú Kormány- rendelet értelmében az 1966. február hónapjától járó családi pótlékokat felemelt összegben kell kifizetni. Az egy naptári hónapra járó családi pótlék összege: 2 gyer­mek után összesen 300 forint, bárom gyermek utón összesen 510 forint, minden további gyermek után gyermekenként további 170 forint. Az egyedülálló dolgozó nő­nek egy gyermeke után 140 forint, két gyermeke után havi 340 forint jár. Építőipari dolgosok különélést pótlékáról "Az építésügyi miniszter 3/1966. számú utasításában elő­írta, hogy az ÉM felügyelete alá tartozó építő-, szerelő- és szakipari vállalatok, valamint fő- és szakfelügyelete alá tar­tozó tanácsi építő- és szerelő- ipari vállalatok változó mun­kahelyre alkalmazott dolgozói­nak cs segédüzemei nem vál­tozó munkahelyre alkalmazott munkásállományú dolgozóinak különélést pótlékot kell fizet­ni. A különélési pótlék mérté­ke a vállalat székhelyén mun­kában töltött munkanapokra a családfenntartónak 15 Ft, a nem családfenntartónak 10 Ft Ha a dolgozó a vállalat székhe­lyén kívül végez munkát, a7( eltöltött munkanapra a csa­ládfenntartók 20 forintot, a nem családfenntartók pedig IS forintot kapnak. Családfenntartó az a dolgo­zó, aki házastársával (élettár­sával), vagy keresőképtelen hozzátartozójával (gyermek­kel, testvérrel, szülővel, nagy­szülővel) közös háztartásban él és a helyi tanács vb által kiállított családfenntartói iga­zolás szerint eltartásukról gon­doskodik. A különélési pótlékot havon­ta egyszer, a végelszámolás al­kalmával kell fizetni. Ez a pótlék nem bérjellegű, ezért az átlagkeresetbe nem számít­ható be. Az utasítás 1966. február hó 1. napján lépett hatályba. Dr. Sass Tibor Bányászsztrájk Belgiumban Szomorú képet fest az AFP tudósítója kedden az észak-belgiumi bányavidék­ről, ahal már néhány napja tartanak a véres tüntetések a zwartbergj szénbánya ter­vezett bezárása miatt. A bá­nya-aknák lejáratánál sztrájkőrök posztóinak, a csendőrséget háromezer főnyi katonasággal erősítették meg. Az utakon végig kiszaggatták az útjelző táblákat, felszed­ték a kövpket. Mindenütt cserepek és törmelék borítja az úttestet. A bányászok — akiknek veszteséglistáján eddig két halott és 60 sebesült szerepe] — és a velük szembenálló fegyveres karhatalom közt fokozódik a feszültség. A leszerelési érlelíezlelről Kedden a genfi Nemzetek Palotájában megtartotta 236. munkaülését a tizenhéthatal­mi leszerelési értekezlet. A TASZSZ tudósítójának beszámolója szerint a bizott­ságok munkájára rányomta bélyegét a békés észak-viet­nami városok és falvak elle­ni barbár amerikai légitáma­dások ujralelveteie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom