Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
6 ßSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1999. Murait «. Reflektorfényben: *«HH 4 Van annak már vagy harminc éve, hogy a kis Kővágó Máris, a kalocsai „külvárosban”, Negyvenszálláson, először kezdett rajzolni, feste- getni. Ez a kislány ma Molnár és háziipari szövetkezet. írós- asszony voltam két évig, aztán meghívtak művészeti vezetőnek. Akkor talán ötvenen-hat- vanan voltunk. Most ezerkét- százan. Akkor százezer forintók. De így volt az Bulgáriában, Csehszlovákiában, Moszkvában, Párizsban, Helsinkiben ahol az utóbbi 7—8 esztendőben megfordult, és tavaly Brazíliában, a Sao Paolóban meg * s= * H: * H: Hi * * Hi Ht Hi Hi * * * * * Hi H: sfc Hi Ht * * * * * H= sk Hi * Hi * * sjs * * i Hi Hi He A plébános és a benzinkorlátozás Hunt plébános úr, a rhodesiai Salisburyben plébániájának hetilapjában felszólította híveit: „Intézzék úgy a dolgokat, hogy hetente legfeljebb egy haláleset forduljon elő, mert a benzinkorlátozás miatt a pap képtelen 100 kilométernél több utat megtenni egy héten a temetési szertartások lebonyolítására. Amennyiben a hívek ennél nagyobb számban hunynak el, kénytelen lesz a temetési szertartást telefonon elvégezni.” IS íeféíireszlene... Egy olasz konstruktőr olyan ébresztőórát talált fel, amely először csönget. majd dudál, mint az autó» azután ugat. Ha ez sem használ, akkor robbanáshoz hasonló dübörgést kelt. Taposó emberek, csendháborítók, igasi gyalogosok Alig kezdtük el az évet, a szabálysértési előadók naplóinak oldalai máris telnek, tele- getnek. Sok érdekes embert, esetet elevenítenek fel ezek a lapok. Miskolcon, az első kerületi tanács szabálysértési osztályán járva, például megtudhatjuk, hogy a szokatlanul nagy hó szokatlanul keveset foglalkoztatta ezt az osztályt Takarítatlan járdák miatt alig négy-öt bejelentés érkezett. Mármost: a járdákat takarították-e jobban, vagy a bejelentések a nagy hó miatt elakadtak — ezt senki sem tudhatja. Persze, ezekben a bejelentésekben sem minden tiszta. Például: az első kerület egyik házában — amely történetesen magántulajdon — négy lakó él. A tulajdonos a harmadik kerületben lakik. Ha leesik a nagy hó, a tulajdonos kel fel hajnalban, hogy ide jöjjön és ellapátolja a havat. Lehet, hogy még dolgozik is. A négy lakó közül sem lapátol senki, viszont mindegyik eljön a tanácsra, feljelentést tesz a házigazda ellen, aki nem tisztította el előttük a járdát. Ez a rendelkezések értelmében sza-í bályos. De azért... Kontra autó Sz. J. miskolci lakos azért került a szabálysértési osztályra, mert több autót megrongált. Külföldieket is, magyarokat is. Csak autó legyen. — Miért tette? — Nem szerelem az autót —- válaszolta a tanácson.' B. G. miskolci lakost ugyan-' csak autórongálás közben érték tetten. Igazi gyalogosok, akik „átestek az úttest túlsó oldalára”. Mindkettőt ezer-ezer forint pénzbírsággal sújtották.' Készül a negyedévi kollekció. Molnárnc és a szövetkezet elnöke, Orbán Gyuláné megbeszélik a külföldre küldendő ajánlatokat. Gáborné. Most érkezett haza Svájcból, pontosabban Géniből, ahol három hétig tartózkodott az OKISZ megbízásából, hogy többed magával egy kiállításon képviselje a magyar népművészetet. Miközben a bőröndök tartalmával bíbelődött, hol magáról, hol pedig a nagy útról, s utazásairól mesélt kedves közvetlenséggel. — 1952-ben léptem be a szövetkezetbe. Akkor alakult meg Kalocsán a népművészeti tot termeltünk egy évben, most húszmilliót. Ebből 15 milliót külföldnek, exportra. És mesél a genfi Magyar Hetekről, a Grand Passageban — ottani nagy áruházban — megrendezett kiállításukról, ahol a népművészet volt a fő látványosság. Egy külön szobát kapott és azt — illetve a falat beborító kartonokat — telefestette szebbnél szebb kalocsai motívumokkal. Ügy kapkodták ki a kezéből a látogarendezett magyar kiállításon is, ahol sok-sok elismerést és barátot szerzett hazájának, s a kalocsai népművészetnek. Ma már nemcsak szenvedély és szórakozás a kalocsai népművészet, de tisztes jövedelmi forrás is ezen a vidéken, s jelentős devizaforrása a népgazdaságnak. S ebben a hajdani kis Kővágó-lánynak, a világjáró népművész Molnár Gábornénak nem kis része van. Federico De Róbertot Az alkimlyok A TÖRTÉNELMI regényeknek nem sok pihenés jut a polcokon. Kézről kézre kapkodják az olvasók, s némelyikre már több hónapos előjegyzések sorakoznak. Federico De Robertonak az Európa Könyvkiadónál újonnan megjelent müve Az alkirályok is e népszerű könyvek közé sorolható. Bizonyára sokan emlékeznek még, az utóbbi évek nagy könyvsikerére, Giuseppe Tomasi di Lampedusa Párducára, melyből film is készült, s nálunk ugyancsak bemutatták. Az alkirályok-at, akár a Párduc „féltestvérének” is nevezhetnénk. Federico De Roberto is olasz, sőt szintén Olaszország délvidékéről származik, miként Lampedusa. Művében ő is a szicíliai arisztokrácia és a feltörekvő polgárság pénzért, hatalomért, dinasztikus érdekekért folyó torzsalkodásait, féktelen gőgjét, embertelenné merevedett szokásokhoz való ragaszkodását ábrázolja. A regény cselekményének időszaka a tizenkilencedik század második fele, s ez a korszak Olaszország, s benne Szicília történelmének fordulópontja. Ekkor egyesítették a szétszórt itáliai királyságokat, fejedelemségeket, tartományokat egyetlen birodalommá. De Roberto könyvében sorra kibontakoznak az egyesítésből fakadó problémák: Szicília gazdag urai féltek saját parasztjaiktól, akiknek az egység legendás létrehozója, Garibaldi tőidet osztott, de féltek az erősebb és fejlettebb ’észak betörésétől is, attól, hogy a torinói, milánói gazdagok kitúrják őket kizsákmányoló pozíciójukból. S éppen ebben az időszakban, a feudalizmus bomlása idejen születik meg Szicíliában a bri- gantaggió, a betyárvilág is. Gazdasági, társadalmi okai ugyanazok voltak, mint a mi szegénylegényeink megmozdulásainak, és csak súlyosbította a helyzetet a szicíliaiak tudatlansága, babonák iránti vonzódása, s a papoknak az a tanítása, hogy „a törvény és a hatóság nem számít, isten szava dönt”. De Róbertot az olasz naturalista iskola, a verizmus követőjének tartják, s a művével bizonyítja, hogy rászolgált erre a jelzőre. Hűvös kíméletlenséggel ábrázol, s ugyanakkor tárgyilagosan, aprólékos pontossággal. Ez a pontosság lehetővé teszi, hogy élesen kirajzolódjanak bennünk a szereplők arcvonásai. Bár a fordulatos, mozgalmas regény lapjain számtalan figura bukkan elénk, s megismerjük az előkelő Uzeda család valamennyi oldal- és mellékágát és kiterjedt rokonságukat, mégis e sok-sok alak mindegyikére pontosan emlékezünk. A kapzsi Giacomó és Giulente épp olyan kemény vonásokkal s mégis sokoldalúan megrajzolt hős, mint a hidegfejű karrierista Consalvo, s a lágyszívű, de élni gyáva Teresa. SAJNOS, A MÜ befejezetlen maradt, írója trilógiának szánta, de csak a második rész közepéig jutott el. A mű folytatása „A birodalom” töredékesen jelent meg, harmincöt évvel Az alkirályok kiadása után. De Roberto regénye azonban így is sokat elmond Szicíliáról. Bízvást nevezhetnék a sziget enciklopédiájának, hiszen annyi mindent megtudtunk belőle annak történelméről, harcairól, néprajzáról, irodalmáról, művészetéről. Aki elolvasta ezt a több száz oldalas regényt, elmondhatja, hogy betekintést nyert Szicília életébe, s jobban érti a jelent is, a regény megjelenése óta eltelt több mint hét évtizedet. (z, U. A gilározás közben magasugró sztárokat imádó mozilátogatók is jól tudják, hogy ki volt a „Svéd csillag”. Utolsó filmjét 24 évvel ezelőtt készítették és sikerei tetőpontján hagyta ott a filmstúdiókat Nem a sajtó képviselőinek, hanem csak a barátainak indokolta: „nem akarok az öregség ellen küzdeni”. Aki látta, sohasem felejtheti Garbót; nemcsak különleges szépségéért, hanem lélekbemarkoló alakításaiért, még a Garbo királynőt is embernek ábrázoló képességéért. Csodálatos színésznő volt — a csillagokat szinte elkerülhetetlenül kísérő szeszélyek és szenzációhajhászás nélkül. Gyűlölte a sztárkultuszt. Életében csak egyetlen egyszer adott sajtónyilatkozatot: hírneve tetőpontján 1938-ban, amikor azt kérte, hogy ne kutassák, s ne teregessék kiszinesítve magánéletét. Garbo a közelmúltban töltötte be 60. életévét. Az amerikai sajtó azt írja, hogy — miután valóban megöregedett — „nagy öreg szerepeket szeretne játszani". Két képünkön bemutatjuk a szépsége teljében pompázó, Walewska grófnő címszerepét játszó — és most, a 60. életévét betöltő Garbót. Az utóbbi képet titokban, tele- objektívvel készítették, mert Greta Garbó már visszavonulása óta nem engedi, hogy fényképezzélc. Gilározás az idegeken Ä nemrég divatba jött, népH szerű hangszer, a gitár is a „vádlottak padjára” került. A Felszabadítók útja 8. szám alól érkezett a bejelentés, hogy itt az egyik lakásban fiatal fiúk 22 óra után is hangosan gitároznak, verik a taktust az asztalon, a parketten. Érthető, hogy akik reggel korán kelnek, úgy érzik: az idegeikkel gitároznak, és nem tűrik a cscnd- háborítást. A vidám gitárosok nyilván megkapják büntetésüket, mint ahogyan a 22 óra után hangosan rádiózók, lármázok is mindig megkapják. Hadonászva És nem hiányzik természetesen a hagyományos, ősi szabálysértő, a hadonászó, a fenyegetőző, az elevenen meg- nyúzást, a roston sütést, az oroszlánok elé dobást, a kerékbetörést ígérő mérges ember sem. Különösen a társbérlők, albérlők, főbérlő között kialakult... sajátos viszony szüli ezeket a félelmes képeket. .„Kitapossa a belem” olvasható az egyik feljelentésben, melyet a B. J. albérlő ellen védelmet kérő polgár írt. Ugyancsak ez a B. J. rongálja a vízcsapot, bömbölteti a rádiót, szóval mindenképpen azon van, hogy ha a fenti fenyegetését nem is váltja be, az idegeit kikészítse a levélírónak. „Ilyen körülmények között dolgozni, tanulni emberfeletti” — olvasható ugyancsak a levélben. És ez már nem tréfa. A tanács igenis komolyan veszi a béltaposást, a kerékbetörést éa minden más fenyegetést. Vizsgálat, ügy lesz ebből is. Mert* ha a hó miatt kevesebb bejelentés érkezett is a tanácsra* mint amennyire számítottak, a tervet azért más szabálysértésekkel ugyan, de lelkiismeretesen teljesítjük. Eris ka Tibor ► r l Uj könyvek a miskolci könyvesboltokban tó szimbolikus alkotás. A do- tektívregények kedvelői három újabb Kriminalroman-nal találkozhatnak. Ezek: Nikolaus Lcnnert; Wenn cin Marquis schon Pläne macht, Marko Pisák: Das hundertprozentige Rätsel, és D. Kleine: Mord im Haus am See, Akik angolul Ls olvasnak, azok nyilván szívesen olvassák el ezeken kívül a detek- tívregények klasszikusának, Conan Doyle-nek Selected stories című válogatott történeteit. Angolul egyébként kapható még Jerome K. Jerome híres könyve, amit annak idején minden angolul tanuló elolvasott, a Three men in the boat. Az ismert angol író, akinek nevében a K betű a Klapkát jelenti, mert családja nagyon tisztelte a magyar szabadságharc hős tábornokát* ezzel a könyvével évtizedek óta népszerű már nálunk. Végül meg kell említeni Grahant Greene híres könyvét, a Tha quiet anierican-t is, ami valóban egyike a modern irodalom legjobban megírt politikai regényeinek. (máié) H Á szépirodalom kedvelői ^örömmel láthatják a könyves- Hboltokban, hogy ismét kiadták •jegy kötetben Kosztolányi De- >.zsö műfordításait, az Idegen N költők című antológiát. A ma- jlgyar műfordítás egyik legki- |j valóbb képviselőjének tekintélyes érdeme, hogy a világ- birodalom nagy költőit az ő ^fordításában ismerte és szedette meg a magyar közönség, j; Ugyancsak sokan örülnek jj majd, hogy tíz év után újra jj kiadták Robert Graeves egy •j emberöltővel ezelőtt világsikert aratott szellemes törté- jjnelmi regényét, az En, Clau- i: dius című alkotást. : Vigyázz, szakadék! címmel b jelent meg a modern német jj drámairodalom legkiválóbb í alkotásaiból egy gyűjtemény. ^Megtalálhatjuk benne többek b között Günther Grass, Brecht jjés Peter Weiss egy-egy szin- |: művét. H Az idegen nyelven olvasókénak bizonyára örömet szerez, jjhogy ismét kapható Thomas ÍMann nagysikerű zenészregé- ínye, a Doktor Fa.ustus, ez a jjfilozófiát politikával és zeneesztétikával mesterien párosí-