Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
Vasárnap, 196G. február 6, ßSZAKMAOYARORSZAG 3 Hétköznapi hősök Az; előhen&rerész Hegy alj a kapujában Tűz. Megfoghatatlan lobo- gás. Fehér, sárga és vörös szín, meg forróság együtt. Megfoghatatlan, mondom, mégis úgy láttam a durva- hengerdében, hogy a tüzet viszi a síndaru. Az anyag mintha eltűnt volna, oly átlátszóvá vált, úgy átizzott. Persze tudom, hogy mégiscsak anyag volt, ugyanolyan, amilyent később a hengermű mellett láttam. A tárolótérről vasúti sínek tonnáit viszi az iparvágányon haladó tehervonat. Meg tartószelvényeket, koracélokat Az utóbbi gyártmányok a világ sok tájára eljutnak. Keletre qs nyugatra egyaránt. A vasúti sínek a hazai közlekedést teszik majd jobbá. Zúgnak, dübörögnek a hengersorok. Szikrázva fut rajtuk az izzó anyag. Az útját egyengető embereket körülkapja a meleg, rájuk nehezedik a zaj. Az idegent egy-két órai itt-tartózkodás kifárasztja. Pedig az idegen csak a zajt és a meleget érzi. A fizikai erőfeszítést, a koncentrált figyelmet, a felelősséget nem. Sóvárszky Ferenc harminc esztendeje dolgozik itt, a Lenin Kohászati Müvek durvahengérművében. Ö is egyike azoknak, akik a tüzes anyagot megszelídítik, formálják, újabb értékkel telítik, amikor hasznos terméket. készítenek belőle. Munkájuknak talán csak értékét és nehezét látja meg a kívülálló, a szépségét nem. Pedig szép is ez a munka. Hogyan mondta Sebestyén János, akivel Sóvárszky valamikor együtt kezdte ezt a mesterséget? — Fiát nem nagyszerű dolog az, hogy az ember vas- tuskóból nélkülözhetetlen anyagot formál? ... Persze, ha valaki ráadásul úgy tudja ezt csinálni, mint Sóvárszky Feri... Az már külön művészet! Ahhoz már nemcsak tudás, de szív is kell. Képzelje el: egy 27, tagú brigádot vezet és ez a brigád itt évek óta a legjobb. Az is igaz, hogy szocialista brigád és ugye, az ilyentől többet várunk. A brigád tehát évek óta a legjobb. Pedig, mint a hétköznapok sok százezer hősének, Sóvárszky Ferencnek sincs különösebb „varázsszere.” Szorgalmas, becsületes munka minden nap. 30 év óta. Közben a mesterség fortélyainak kiismerése, évtizedek tapasztalatainak sűrűjéből kikristályosodó tudás. Mindez pedig párosul egy szép jellemvonással: az őszinte segítségadással. Talán ennyiben lehetne összegezni,' azt, miért becsülik annyira Sóvárszky Ferencet a hengerde gerendasoránál, hogyan érheti el brigádja a kiemelkedő munkasikereket, miként kerülhetnek ki mellőle igen jó szakemberek. Ezek után bizonyára nem is meglepő, hogy nyomban munkájával kapcsolatosan keres választ ilyen kérdésre: mi jelentette számára eddig a legnagyobb örömöt és min bosszankodik leginkább?*' — Igen nagy örömöm volt, amikor egy másik műszakból a mostanira helyeztek elő- hengerésznek. Ilyesmit persze csak az tud értékelni, aki itt dolgozik. Az érti meg a Szerencsi jegyzetek bizalmat, az elismerést. Bosszúság? Hát, ha esetleg nem teljesítjük a tervet! Tizenöt éves korában került a gyárba. Akkor, amikor még vaskalapokban mosakodtak a munkások. Pár maréknyi vízben. És 12—14 órát dolgoztak naponta. Most öltözőjük, fürdőjük van. A meleg-üzemekben, így a hengerdében is csökkentett a munkaidő. Heti 42 óra. — Személyes örömömről már szóltam. De közös örömünk ma: az emberek megbecsülése. Sóvárszky Ferenc három kormánykitüntetés, három Kiváló dolgozó jelvény és sok dicsérő oklevél birtokosa ... Család? Szép otthona van, két gyermeke, s közülük a fiú, aki most végzi a nyolcadikat, természetesen kohóipari technikumba jelentkezett továbbtanulásra. A hétköznapi hősök, az évtizedek óta fizikai munkát végző emberek átlagától legfeljebb csak annyiban különbözik Sóvárszky Ferenc, hogy külsőre meglepően fiatalos. Élénk, kék szeme van, sima bőre, és kezeit inkább törékenyeknek, mintsem erősnek látja az idegen. Ha íróasztal mögött ülne, mérnöknek hinné az ember. Nem szereti a nyilvánosságot. Azt tartja magáról, amit már sok munkástól hallottam, hogy szavak helyett inkább a tettek embere. De véleménye szerint még különösebb „szenzációs” tettet nem cselekedett. „Csak” éppen körülbelül 700 ezer tonna vasat hengerelt ki életében. Buttkay Anna Több friss zöldség, több gyümölcs lesz Miskolcon és más városokban! A megyei pártbizottság január 17-i kibővített aktívaülésén hangzott el, Szemes István elvtárs, a mezőkövesdi járási pártbizottság első titkárának hozzászólásában a következő ígéret: A mezőkövesdi járás tsz-ei elhatározták, hogy az őket elsősorban segítő Diósgyőri Gépgyárral kölcsönös szerződést kötnek, s a következő hetekben elárusító standokat létesítenek a gyár környékén, hogy a munkások minél több friss zöldségféleséghez, élelmiszerhez jussanak ... Gondolom, más járások tsz-ei is ezt teszik majd...” És a megye tsz-ei igenis ezt teszik... Éj standok — s nem csak mint elképzelés 1 Január 29-én ísz-vezetők, szakemberek, üzemek és vállalatok képviselői találkoztak a •negyei pártbizottságon. A beszélgetés célja; mit kell tenni, hol van elsősorban szükség új elárusítóhelyekre, amelyek ter- •nészetesen nemcsak a fáradtságtól mentesítik a munkásokat, a munkáscsaládokat, hanem a többet, a friss árut biztosítják. Miskolc területén korábban is sok panasz hangzott el, mert nem volt egyenletesen (szaknyelven szólva) terített az áru. (Persze a mennyiség is közrejátszott ebben.) A Vállalatok, a tanács ígérlek is új standokat, azonban csak egy részük épült fel, s így az elképzelésekből a gyakorlatban kevés valósult meg. Ez évben •húr nem így lesz. A termelőszövetkezetek felosztották maguk között a területet, s a megye területét is. íme a holnap; A Lenin Kohászati Művek I. számú kapujánál a tiszaladányi Magyar Hóna, a csobaji Tiszavidék, a taktakenézi Béke tsz-ek biztosítják majd a jobb ellátást. A. VI-os kapunál a miskolci Egyetértés, a Pamutfonodánál a felsőzsolcai Szabadságharcos, a sajóvámosi Aranykalász tsz- ek, a Béke téren: a hernádné- nieti Vörös Csillag, a szirmai Ej Élet és más tsz-ek építenek standokat a városi tanács és a MÉK segítségével. [ Aki Miskolcról Hegyaljára takar eljutni, ki sem kerülheti [ Szerencset, a hasonló nevű tjárás székhelyét. Különösen, t ha sürgős az útja, és nem akar [nagyot kerülni, akkor okvetlenül Szerencs felé kell men- [nie; s csak ha Szerencset «érintette, találja balra a mádi, [a tállyai, a szántói, jobbra a (•tokaji, és e^j'enesen tartva, t Ujhely felé, a műúttól balra a Jtolcsvai szőlős körzeteket, t De mi most ne menjünk a [világhírű borvidékre! Álljunk (meg kapujában, Szerencsen, a í mintegy nyolcezer lakosú [nagyközségben, amelyről még t megyénkben is sokan legfel- tjebb annyit tudnak, hogy „cu- f kor és csokoládégyáráról lucres...” Az ősrégi település t rejtettebb arculatát kevésbé t ismerik. Erre vessünk most (.néhány pillantást, minekutá- t na megállapíthatjuk, hogy Szerencs manapság nemcsak cukorgyáráról és márkás csoko- [Tádékészítményciről híres. Lakosságának tevékeny lokál pat- t rlotizmusáról is az lehet, ami (Viszont nem választható el a (nagyközség politikai, társadal- [mi, gazdasági életét irányító (pártbizottság, 17 pártszervezet t hozzáértő, eredményes munkájától. Sőt, a csokoládé világhí- t lében is ott van, bár szerényebb csomagolásban, észre- 1 vétlenül a községi pártbizott- [ság, a pártszervezetek, a sze- frencsi kommunisták önzetlen, (áldozatkész munkája, sokoldalú társadalmi tevékenysége. (Természetesen együtt a pár- • tónk ívüli dolgozókéval. [Szerelik községüket! [ Szűkebb pátriáját mindenki (szereti — teheti meg ellen ve- [tését a tisztelt olvasó. Szülőfalujához, lakóhelyéhez mindenkit erősebb érzelmi szálak fűznek. És ez igaz is. Ám az érzelmi kötődés önmagában kevés. Az igazi szeretet és ragaszkodás mértéke — akárcsak a hazaszeretet esetében, amelynek része a szűkebb értelemben vett szülőföld szere- tete is — a tett, az általunk szeretett község, város — hazai — fejlődéséért, boldogulásáért, felvirágoztatásáért. Kezdve a közérdekű problémák iránti érdeklődéstől és megoldásukért vállalt nyugtalan, konstruktív bíráló készségtől az önzetlen társadalmi munkáig és a mindennapos helytállásig. (A gazdaság, a kultúra, a 1 kereskedelem, a községfejlesztés, a szociális és a kommunális problémák megoldása stb. területén.) Vagyis az igazi lokálpatriotizmus mércéje az érzelem és a cselekvés — együtt. Ha így, e két szemüvegen át vesszük szemügyre Szerencs lakosságának lokálpatriotizmusát. akkor is elismeréssel állapíthatjuk meg; a szerencsiek szeretik községüket! Törődnek jóhírével, fejlődésével, közérdekű problémáinak megoldásával. Azt mondtuk, szeretik községüket. Nézzük közelebbről. Az olvasó még bizonyára emlékszik az elmúlt évek hirŰj mosdó a Gépjavítóban Nemrég készült el a Ccinenl ipari Gépjavító Vállalat új mosdója és zuhanyozója. A korszerű szociális létesítmény része a vállalat nagy íeiiiji fsának. , Foto: Szabados György adásaira a szerencsi cukor, valamint csokoládégyár dolgozóinak munkájáról, helytállásáról. A cukorgyár a közelmúlt évek során legalább négyszer volt élüzem, háromszor nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A gyár termelése évről évre növekszik, s ma annyi cukrot gyárt egy-egy szezonban, amennyit magyar cukorgyár még nem termelt. A csokoládé- gyár, túl azon, hogy termelését a felszabadulás után megduplázta, exportra is jelentős mennyiségű árut termel, s a gyár dolgozói joggal büszkék rá. hogy termékeik az egész világon ismertek és keresettek. Helytállnak mindennapi munkájukban a Vas- és Fémipari Vállalat, az Áramszolgáltató Vállalat, a ktsz-ek, a kereskedelem, a közlekedés, s a Lenin Tsz dolgozói is, akiknek tevékenységét eredményesen irányítja, ellenőrzi, segíti és hangolja egybe a községi pártbizottság és a tanács. A munka persze nem mindig és nem mindenütt mentes a problémáktól, s a gondoktól sem. De törődnek a gondokkal, s a közérdekű problémákkal. Elsősorban a községi párt- bizottság törődik X'ele, s gondoskodik róla, hogy a kommunistái! és a lakosság ésszerű javaslatai meg is valósuljanak. Ide kívánkozik egy példa. A minap a községi pártbizottság titkárával beszélgettünk. Szóba került, hogy 13 hónapp>al ezelőtt a községi pártértekezleten 37 közérdekű javaslat hangzott el. Ezek többsége a községfejlesztés problémáit érintette. A párt- bizottság számon tartotta az ésszerű javaslatokat. Több.s>é- gük azóta az érdekelt szervek, s a lakosság tevékeny közreműködésével meg is valósult, illetve bekerült a községfejlesztés távlati terveibe. Harminchét közérdekű javaslat egyetlen tanácskozáson! — önmagáért beszél. 1— Fejleszteni kell az általános iárolák tantermi hálózatát ... Javítani a lakosság tejellátását..: Elhelyezni 14 családot a várkastélyból, s múzeumot, könyvtárat, klubot berendezni .;; Megoldani a folyamatos kenyérellátást, a tsz- agronómus problémáját..; Bővíteni a gimnáziumi tanulók férőhelyét... Képzett előadókat a pártoktatás különböző tanfolyamaira stb. stb. — Megvalósultak, illetve, ami még nem, az a megvalósulás stádiumában vám Jelszó: az erők tömörítése A hétköznapok sodrásában is, különböző akciók alkalmával is arra törekszik a pártbizottság, hogy mindig a soron- levő általános és helyi, konkrét feladatokra irányítsa a pártszervezetek, a párttagság, s a lakosság figyelmét. Gyakorlatilag arra, hogy a község lakossága mindig „egy nyelven beszéljen”, — azonos szemüvegen lássa a tennivalókat. Ezt elsősorban a párt és a lakosság közti őszinte, kétoldalú kapcsolat fejlesztésével, erősítésével érik el. A pártbizottság nagy gondot fordít a párttagság és a lakosság rendszeres tájékoztatására. S ha a párt tömegkapcsolatai erősödtek, ez elsősorban annak köszönhető, hogy a pártbizottság nagy gondot fordít a különböző tömegszervezetek irányítására, s a párton- kívüli lakossággal sem csak meghívók útján érintkezik. Ellenben gyakori, hogy a különböző politikai rendezvényekre a párt tagjai, aktívái — beleértve a 31 tagú választott pártbizottság és a 11 tagú végrehajtó bizottság tagjait is — személyesen hívják meg a pártonkívüli dolgozókat, s a személyes beszélgetések során tájékozódnak a lakosság észrevételei, javaslatai, gondjai felől is. Nem állítjuk, hogy a tömegszervezetek pártirányításában, a lakossághoz fűződő kapcsolat erősítésében már nincs tennivaló. De azt igen, hogy az eredmények forrása a fejlődő tömegkapcsolatban, az erőlj célszerű tömörítésében rejlik* Hozzáértéssel, felelősséggel A 31 tagú községi pártbizottság s ennek kebelében a 11 tagú végrehajtó bizottság 17 pártszervezet, több mint 879 kommunista politikai tevékenységét irányítja. Gazdaságszervező és kulturális nevelő munkája rendkívül szerteágazó. A két nagy, több kisebb ipari üzem, egy sor ktsz, közlekedési üzemek, hivatali és intézményi pártszervezetek sajátos munkáját kell irányítani, ellenőrizni, segíteni, mozgásba hozni a „transzmisz- sziókat” — vagyis a pártbizottság s a vb tagjainak egy kicsit mindenhez érteniük kell. Más szavakkal: differenciált instrukciókra helyileg, egy-egy munkahelyen is hasznosítható intézkedésekre van szükség; A választott vezető testületnek úgy kell megszerveznie munkáját, hogy a pártmunka minden területének legyen hozáértő, felelős gazdája. Szerencsen jól oldották ezt meg. A vb minden tagja, a pártbizottság több választott tagja a pártmunkának olyan területéért felel az irányító testületnek (a vb-nek s a párt- bizottságnak), amelyhez legjobban ért. Ezt a területet viszont a vb határozatának megfelelően egyszemélyi felelősséggel irányítják, s tapasztalataikról, problémáikról folyamatosan tájékoztatják a végrehajtó bizottság titkárát (egyetlen függetlenített pártmunkás), s a testületet is. Ez azt is jelenti egyben, hogy a kollektív vezetés elve szerencsésen párosul az egyszemélyi felelősséggel. A kettő semmiképp sem mond ellent egymásnak. Az ideológiai munka irányításáért például a vb egyik tagja felelős. Ö irányítja a párt- oktatást, gondoskodott a KB ideológiai irányelveinek feldolgozásáról stb. A helyi tsz- pártszervezetben folyó politikai munka segítéséért közvetlenül a titkár felel a végrehajtó bizottság előtt. A vb közvetlen segítségének nem kis része van abban, hogy a Lenin Tsz-ben tavaly jelentősen javult a gazdálkodás eredményessége, a termékekre csökkentek a különböző ráfordítások (pénz, munkaidő stb.), emelkedett a munka termelékenysége. (A tagság is bizonyára megelégedéssel nyugtázza, hogy az 1964-es 21,70 forintos munkaegység érték 1965-ben 34 forint 24 fillérré emelkedett, az egyéb juttatásokkal együtt pedig elérte á 41 forint 50 fillért.) Az is figyelmet érdemel, hogy a községi pártbizottság rendszeresen törődik a párt- szervezetek belső életével; Érdemes volt! A szerencsi községi pártbizottság sokrétű munkája egjt éves, pontosabban 13 hónapos) múltra tekinthet vissza. A Központi Bizottság határozatának megfelelően a nagyobb községekben 1964. decemberében szervezték meg újra á pártbizottságokat. a közöá pártvezetőségek helyett. A szerencsi példa (noha egy éves tapasztalat még nem túl sok) jelzi, hogy érdemes volt! Nemcsak azért, mert az illetékes járási bizottságokat bizonyos értelemben sikerült tehermentesíteni a tsz-pártszer- vezetek erősítéséért végzett sokrétű munkájukban, de főleg azért, mert a községi párt- bizottságok irányító munkája nyomán — mint Szerencsen is — javult a politikai munka hatékonysága, erősödött a párt- szervezetek és a lakosság kapcsolata. Egy kicsit elidőztünk Hegyalja kapujában. Alkalmunk nyílt pillantást vetni Szerencs rejtettebb arculatára. Ezek után elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy a nagy község lakosságának okos, alkotó lokálpatriotizmusa legalább olyan figyelmet érdemel, mint a csokoládé hírneve!. . Csépányl Lajtai Kazincbarcikán a mezőkövesdi Búzakalász, a szentist- váni VII. Pártkongresszus közös gazdaságok. A Diósgyőri Gépgyár környékén — mint ígérték —, a mezőkövesdi tsz- ek, s Miskolc és a városok különböző pontjain más közösségek elárusítóhelyei gondoskodnak majd arról, hogy legyen friss áru és a lehető legalacsonyabb áron! Hogy a kapcsolat, az összefogás tovább erősödjön! Természetesen a többhöz átgondoltabb termelés, több és jobb áru szükséges. Ezért a termelőszövetkezetek többsége már szövetséget kötött, s közös társulás formájában biztosítják, termelik meg — s így olcsóbban, nagyobb mennyiségben, tervszerűbben — a szükséges zöldség-gyümölcsárut és más élelmiszerféleségeket. Mindezt a termelőszövetkezetek elhatározták, vállaljak. Azonban ennél sokkal többet lehet tenni, a városi tanács, a vállalatok segítségével és az üzemek és egyes tsz-ek még szorosabb kapcsolatával. Segítséget ígért — s ez Miskolc szempontjából bizony szükséges —, az állami gazdaságok megyei igazgatósága is. Elmondották, hogy mintegy félmillió forintot tudnának fordítani a Béke téren egy modern zöldség-gyümölcs-élelmi- szer pavilon megépítésére. így nemcsak a Nagymiskolci Állami Gazdaság, hanem társként más állami gazdaságok is több száz vagon, az eddigihez képest plusz gyümölcs- és élelmi- szcrféleséget juttathatnának Miskolcnak. Bizonyos, hogy ezt a lehetőséget sem hagyják az illetékesek kihasználatlanul! B. S.
