Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-04 / 29. szám

Péntek, 1968. február 4. ESZAKMAGYAIíORSZAG 3 Zárszámadás kellemes meglepetésekkel Halmajt. a tél gyönyörű fe­hérsége ölelte. Csúszósak vol­tak az utcák. A művelődési ház bejáratát kitárták. Oda gyülekeztek az emberek. Asz- szonyok, meg férfiak vegyesen, munkában kivívott és megszer­zett egyenlő jogokkal. Voltak vagy százharmincán. Tele a terem. Mintha egy nagy kórus gyűlt volna összeg A hangok egyelőre szabálytalanul kava­rogtak — zsongássá egyesülve. Később aztán kitisztult min­den hang, minden szólam. A nyitányt a főmezőgazdász ad­ta meg. Keveset beszélt. Az ilyenkor illetékes vezetőnek, az elnöknek adta át a szót. Egy nuiitasyssg: SO forint 70 fillér — Sikereinket a becsülete­sen dolgozó termelőszövetkeze­ti tagoknak, és azok családtag­jainak köszönhetjük. Nem volt könnyű az 1965-ös év. A tavaszi áradás következtében víz alá került a kertészetünk, a kukorica, cukorrépa és a ka­lászosok egy része. Közel négy­száz hold. Ennek termése el­veszett, kiesik bevételünkből... ősszel az összetorlódott mun­kák miatt nem tudtuk mara­déktalanul elvégezni az őszi mélyszántást, valamint telje­sen elmaradt a trágyázás és műtrágyázás... A hiányossá­gok közt el kell mondanom azt is, hogy éppen a legnagyobb munkák idején a vezetőség nem tartott rendszeresen ülé­seket, s ez bizonyos félreérté­sekre adott okot. Ebből a hi­bából is okultunk, s elmond­hatom, hogy már rendszeresen megtartjuk üléseinket és min­den problémát kollektíván vi­tatunk meg... Miközben az elnök beszélt — az emberek figyeltek és fe­jek bólintása jelezte az egyet­értést. — Jól tudjuk — folytatta az elnök —, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964. decemberi ha­tározatában takarékos gazdál­kodásra hívta fel az ország né­pének figyelmét. Mi a takaré­kosság elvét alkalmaztuk már 1965- ben is. Feladatunk azon­ban, hogy a takarékosságot 1966- ban fokozzuk. Hogyan le­het nálurk takarékoskodni? Egyszerűen és mindenütt. Az­zal is, hogy nem pocsékoljuk a takarmányt, rendben tartjuk a kazlakat és prizmákat, vi­gyázunk még a lovak kötő- fékjére és az istrángokra is. Mert nagy igazság az, hogy sok kicsi sokra megy. A ta­karékosságból eredő haszon minden termelőszövetkezeti tag jövedelmét emeli... — Fáradozásunk nem volt. hiábavaló — mondta a továb­biakban az elnök. — A fel nem osztható szövetkezeti alap egy év alatt 62 százalékkal nö­vekedett: egy évvel ezelőtt 1 469 000 forint volt, jelenleg 2 382 000 forint. Az egy szántó- egységre jutó gazdálkodási eredmény a tavalyi 1483 fo­rintról 2403 forintra emelke­dett, s ezzel termelőszövetke­zetünk jelentősen előre lépett a gazdálkodás megszilárdítá­sában. Ez volt az első meglepetés. Ekkor zsondult fel a kórus először. De percnyi idő múl­tán következett a még na­gyobb, a mindenkit váratlanul érintő meglepetés. — Termelőszövetkezetünk­ben az egy munkaegységre ju­tó részesedés a prémiumokkal együtt 50 forint 70 fillér... Ezt talán senki sem várta. Örömfakasztó kellemes csaló­dás dobbant az emberekben. Egységes Kicsengésű vita Először Asztalos András bá­csi beszélt. Köztiszteletben ál­ló öreg. Fogatos a szövetke­zetben, de a faluban ő a Ha­zafias Népfront elnöke. Az összefogás szépségét és népi tartalmát méltatta, majd meg­kérdezte: , — Mennyi volt a termelő­szövetkezet közös vagyona 1961-ben, és mennyi most? Az elnök válaszolt. — 1961-ben mindössze 800 000 forint. Jelenleg közel 11 millió ... Az emelkedés ke­rek tízmillió öt év alatti,| Ezek a számok önmagukért beszélnek. G. Tóth Józsi bácsi következett. Hetven éves öreg, nyugdíjas már, de az amorti­zációs alap és a tartalékolási alap után érdeklődött. Bodolai Lajos állattenyész­tési dolgozó, a termelőszövet­kezet egyik leghűségesebb tag­ja, akit mindenki szeret és tisztel, szenvedélyesen beszélt a felesleges vitákról és az el nem végzett munkákról. — Senki se feledje cl, se a tagság, se a vezetőség — mon­dotta —, hogy 370 hold föl­dünk ■ szántatlan maradt és legalább 150 holdra elegendő trágyát nem hordtunk ki. Ezt ki kell hordani tavaszig, kü­lönben drágán fizetünk a mu­lasztásért. Hasonlóan nagy felelősség- tudattal, átélt szenvedéllyel beszélt a termelőszövetkezet jelenéről és jövendőjéről Ber- náth Sándor növénytermeszté­si brigádvezető. — Hogyan alakult a gépek üzemelési költsége? — kérdez­te Galambosi József. — És: miért vásárolta meg a veze­tőség decemberben az öntöző berendezést? A Kesznyéten környéki ter­melőszövetkezetek az elmúlt esztendőkben vízhasznosítási társulatot alakítottak, amely célul tűzte ki, hogy a Sajó és a Hernád közötti jelentős te­rületeket bevon az öntözéses gazdálkodásba. A tervezett öntözőrendszer megépítése azonban igen nagy beruházást igényel, ami egyelőre nem lenne kifizetődő a gazdaságok számára. A társulat nem osz­lott fel és nem is szünetelteti működését. A napokban ülést tartottak a társulatba tömö­rült termelőszövetkezetek kép­viselői és elhatározták, hogy átalakulnak vízgazdálkodási — A gépek üzemelési költ­sége a tervezett alatt maradt — válaszolta az elnök —, te­hát jól alakult. Az öntöző be­rendezést pedig csak elhoztuk, de nem fizettük ki. Hitelbe kaptuk, az a mostani zárszám­adás tételeit nem érinti, mert csak 1966-ban kell kifizetni. Sokan beszéltek. Egy témá­ról — sok hangon. Kottázni le­hetett volna a felszólalásokat és kikerekedett volna belőle a mű. Egységes, harmonikus szerkezetű mű, amelynek alap­hangja és végső kicsengése tiszta. Nem más, mint a kö­zöshöz való ragaszkodás, je­len és jövendő ismerete, be­lülről feszítő nagy akarat, hogy még jobb legyen az élet. Ez csendült ki a halmoji Aranykalász Termelőszövetke­zet zárszámadó közgyűléséből. Jó közgyűlés volt, méltó a kö­zös küzdelemhez és a közösen elért eredményekhez. Szcndrel József társulattá, Több olyan víz- rendezési feladatot oldanak meg, amely biztonságosabbá teszi területükön a gazdálko­dást. így már az idén mintegy tízezer köbméternyi földmun­kát teljesítenek, amellyel a ká­ros belvizek levezetését segítik elő. A társulatba tömörült gazdaságok már rendelkeznek kisebb-nagyobb öntözőberende­zésekkel, s ezeknek szakszerű üzemeléséhez öntözési szak­mérnököt alkalmaznak. Azt is elhatározták, hogy közös erő­vel 100 holdas mintalegelőt lé­tesítenek, s általában javítják a Sajó és a Hernád között a legelőgazdálkodást, Átszervezték a kesznyéteni vízhasznosítő társulatot I így nem gazdaságos! Elkészült a nikketeső üzem, de nincs alkatrész Az ipar azt mondjai nem éri meg, a lakosság viszont keresi Most egy éve, hogy tele vol­tak panasszal a bodrogker-esz- tűri kerámikusok: „Tudnánk mi több hordozható cserép- kályhát készíteni, mint ameny- nyit eddig is gyártottunk, ha elegendő vasvázat kapnánk. Számoltunk: jól járna a szö­vetkezet, és jól járna a lakos­ság. De az ipar is számolt: ne­kik a vasváz készítés nem gaz­daságos, kis volumenű munka, ezért csak innen-onnan csep­pentenek valamit...” Nem Sokkal később jelen­tettük, hogy az egyre jobban magára talált Tokaji Vegyes­ipari Ktsz felvette gyártmá­nyai közé a hordozható cse­répkályha alkatrészeinek gyár­tását. Mi több: négyszázhat­vanezer forintos beruházás­sal nikkelező részleget épí­tettek a szövetkezet udvarán és azt december harmiheadi- ka óta rpár próbaüzemclik. Azt. hittük, ezzel megoldódik a bodrogkercsztúriak gondja, és talán még a sárospatakia­kon is segíteni tudnak, de té­vedtünk. Mert most a tokaji is tele van panasszal. Mintha az égy év előtti szavakat halla­nánk: „A szövetkezet nagy gondot fordított a nikkele­ző részlegre és nagy jövőt jó­solunk neki. Itt van a szom­szédban Bodrogkeresztúr, a kerámia gyárat maradéktala­nul el tudnánk látni kész vas­vázzal. Kiszámítottuk, hogy a beruházás értéke is hamarosan megtérülne, mindenki megta­lálná a maga számításait. De számolt az ipar is: Nem ka­punk öntvényt. Azt mondják, ezen nem keresnek, kis volu­menű munka, sok baj van ve­le, ezen kívül nem lehet ton­nára mérni.. Itt a kör bezárul. Bodrog- keresztúrból továbbra is le­veleznek vasváz után, Tokaj­ból utazgatnak öntvényt ke­resni: „Az ipar, Dunaújváros, Ózd és a Lenin Kohászati Mű­vek néha megszán bennünket és cseppent-csurrant vala­mit.” Am a nikkelező üzem 1 V létrehozása így drága befek­tetés volt, és a gond végleges megoldását mégis csak az je­lentené, ha azt tervszerűen üzemeltethetnék. A hordoz­ható cserépkályha gyártás nemcsak a kiváló bodrogke- resztúri mestereknek ad ke­nyeret, hanem a felhasználók számára is igen célszerű. Ele­gendő, ha az ember a miskolci vasüzletekben körülnéz. Itt- ott kapnak valamit, annak függvényében, ahogyan a ké­szítőket ellátják anyaggal. De azt a pár darabot pillanatok alatt szétkapkodják. A nagyüzemeknek minden bizonnyal meg vannak a ma­guk indokai. Belátja ezt Papp János is, a tokaji szövetkezet elnöke. Hiszen ő maga sorol­ja, hogy az újfajta cserép­kályha felső ajtajának öntéséhez hatféle forma szükséges. Igényes munka, s ahogy ők mondják, sokat kell vele pepecselni. Hát persze, ez az álláspont nem fogadható el; mert igaz ugyan, hogy sem a Lenin Kohászati Müvektől, sem az ózdiaktól és a duna­újvárosiaktól nem kívánhat­juk, hogy cserépkályha- ajtók öntésével foglalkozza­nak, de szocialista iparunk­ban ettől még meg lehetne és meg is kell találni a mód­ját annak, hogy valahol ezt is felvegyék a profilba. A har­madik ötéves terv célkitűzé­seiben egyebek között az is szerepel, hogy a termelésnek jobban kell alkalmazkodnia az igényekhez. Azokból a cikkekből, amelyek iránt ed­dig is nagy volt a kereslet és ezt a keresletet nem tudtuk kielégíteni, többet kell ter­melni. Ebben csak kis részt jelent a Tokaji Vegyesipari Ktsz nikkelező üzemének tervszerű kihasználása, de hatása sokszorosan kiterjed­ne a társszövetkezetekre, a lakosságra, és nem utolsósor­ban a tokaji munkaerőgondok megoldására. Onodvár! Miklós (•to: Sx. Gy. A nikkelező üzem dolgozói már elsajátították a szakma fogásait Miért adunk állami támogatást? A z elmúlt "években ke­vés szó esett az álla­mi támogatásokról, ezért sokan csodál­kozva olvasták, hogy az ál­lam a tüzelőanyagokra és a városi — különösen a buda­pesti — helyi közlekedésre mintegy 2 milliárd forint ösz- szegű támogatást folyósít- Emellett az állam még sok­féle címen és módon ad pénzügyi támogatást: egyes üzemek működéséhez, bi­zonyos tevékenységek elvég­zéséhez, a központilag ki­alakított termelői árak, vágj7 fogyasztói árak adott szín­vonalának fenntartásához. Így például támogatást nyújt azoknak az új vállalatok­nak, új üzemegységeknek, emelyeknél a próbaüzemel­tetés a vállalat, vagy az üzem hibáján kívül több­letköltségekkel jár (mun­kások betanulása idején alacsonyabb teljesítés, át­menetileg magasabb selejt, illetve nagyobb anyagfelhasz­nálás stb.). Ilyen átmeneti jellegű többletköltségek fe­dezésére 1966-ban mintegy 85 millió forint összegű ál­lami támogatást folyósítunk. Az utóbbi hetekben közis­mertté vált: a mezőgazda- sági termékek felvásárlási árának emelését főleg ax tette szükségessé, hogy a mezőgazdasági üzemek ax 1966. január elseje előtti árszínvonal miatt többségük­ben nem tudták biztosítani az önálló gazdálkodás anya­gi-pénzügyi feltételeit, ax elhasználódott termelési esz­közök pótlására szükséges pénzügyi alapot. Ezért a termelőszövetkezetek gyak­ran hitelek felvételére és — különféle jogcímeken — állami támogatásra szorul­tak. Az 1966. január 1-ével életbelépő felvásárlási ár­emelések jelentősen elősegí­tik a mezőgazdasági terme­lés helyes irányú továbbfej­lesztését, és fontos lépést je­lentenek a közgazdaságilag megalapozott árarányok ki­alakításához. Egy ideig azon­ban még az új mezőgazda- sági árszínvonal mellett is szükség van a központilag nyújtott anyagi támogatásra. A termelőszövetkezetek ré­szére 1966. évben nyújtandó állami támogatások összege meghaladja a 4,6 milliárd fo­rintot. Ez az érték a követ­kező főbb tételekből áll: A termelőszövetkezetek építkezésére, gépi beruházásaira A gyenge termelőszövetkezetek támogatására Gépállomási díjkedvezmény és tsz-cknek itatandó gépállomást gépek javítására Talajjavításra és talajvédelemre Üt és távvezeték építésére Az állattenyésztés állami támogatására Bét- és legelőgazdálkodásra ' Fásításra, erdőfelújításra Vetőmagra Szakember átcsoportosításra és tanfolyami célokra 800 millió FI 700 - * 870 . » 180 „ „ 770 „ „ «0 „ 120 „ 170 „ 190 „ „ 110 „ Gyakran ipari-, termelés-, vagy fogyasztáspolitikai okok­ból egyes termékek ter­melői, vagy fogyasztói árát oly módon állapítják meg, hogy az állami támogatást — vagy ahogy mondani szokták — árkiegészítést tesz indo­kolttá. Az árkiegészítések formájában adott állami tá­mogatás sokszor nemcsak a közvetlen támogatást élvező ágazat, hanem közvetetten más ágazat támogatását is jelenti. Az ipar például a nitrogénműtrágya és a szu­perfoszfát termelés elősegíté­sére csaknem 990 millió fo­rint árkiegészítést kap, ami közvetetten a mezőgazdaság támogatását is jelenti. A lakosság sokszor nem is sejti, hogy az általa megvásá­rolt egyes termékek, vagy az általa élvezett szolgálta­tások mennyi közvetlen állami támogatást tartalmaz­nak. Így például a háztartási mosógép és centrifuga ter­melés elősegítésére ez év­ben 85 millió forintos állami támogatást kap az ipar. A távfűtésre 1966. évben 90 millió forint, a gázgyártás­ra több mint 100 millió fo­rint árkiegészítés áll ren­delkezésre. A nyitva felej­tett, vagy csepegő vízcsa­pok okozta többletvízfel­használás és az érvényes víz­dijaknál magasabb önkölt­ség miatt az állam a lakos­sági vízszolgáltatáshoz ez évben 75 millió forint támo­gatást ad. A mozik részére 1966-ban 102 millió forint, a színházak részére pedig több mint 150 millió forint állami támogatást biztosítunk. Minden mozilátogató min­den alkalommal több mint egy forintos állami támoga­tást élvez. Az egyes színház- látogatók által esetenként élvezett állami támogatás színházanként különböző: Állami Operaháznál 38 fo­rint, a Nemzeti Színháznál 36 forint, a Szegedi Nemzeti Színháznál 30 forint, a Pécsi Nemzeti Színháznál 33 forint, a Kecskeméti Katona József Színháznál 18 forint körül alakul. Az 1966. február 1-én életbelépő fogyasztói árválto­zásokról szóló kormány- nyilatkozat leszögezte, hogy a kenyér, liszt, tej stb. fo­gyasztói ára változatlan ma­rad. E fogyasztói árak jelen­legi színvonalának fenntar­tása számos terméknél csak jelentős összegű állami tá­mogatással lehetséges. Az élelmezési iparnak a tej fel­vásárlásra és feldolgozásra adott állami támogatás pél­dául 890 millió forint, a liszt­tel kapcsolatos állami támo­gatás pedig több mint 380 millió forint A gazdálkodó egységek (vállalatok termelő- szövetkezetek) és ál­lami támogatást él­vező különböző intézmé­nyek (színházak, mozik, népi- művelési intézmények stb.) a gazdálkodás jobb megszer­vezésével, a költségekkel való ésszerű takarékosság­gal, a minőség javításával (ez áll a kulturális intézmé­nyekre is) sokat tehetnek az állami támogatás csökken­tése érdekében. Helyes a kormány törekvése: ahol csak arra lehetőség van, fo­kozatosan olyan helyzetet teremtsünk, hogy az adott termékkel, vágj7 szolgálta­tással kapcsolatos költségek ne egész társadalmunkat, ha­nem az adott termék, vagy szolgáltatás igénybevevőjét terheljék. Az állami támoga­tás csökkentése révén meg­takarított. pénzeszközök le­hetővé teszik, hogy nagyobb összegeket fordítsunk niás területek, termékek fejlesz­tésére, a központi célkitűzé­sek megvalósítására, min­denekelőtt az életszínvonal emelésére. Ezért kívánatos, ha a jövőben a dolgozók tá­mogatását igényelve igyek­szünk az állami támogatás' mértékét a legszükségesebb szintre csökkenteni, vágj7 megszüntetni. E. T. Termelési tanácskozások kezdődtek a Lenin Kohászati Müvekben A Lenin Kohászati Müvek­ben kedden megkezdődtek az új év első termelési tanácsko­zásai. Gondos előkészítés után — húsz napon át — mintegy 170 munkahelj-en tartanak munkaértekezleteket. A szocialista brigádok munkájának elbírálásán felül arról is döntenek, hogy az acélmű dolgozóinak minap közzétett évi munkaverseny felhívásával kapcsolatban az egyes üzemek, gyárrészlegek,’ munkacsapatok milyen módon, milyen vállalásokkal akarnak hozzájárulni munkahelyük, a gyár előtt álló feladatok gazda­ságosabb megvalósításához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom