Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

Vasárnap, 19S6. jauu&i 16’ Felfedezés és a világ formálásának igénye GondíííaS&h a szocialista realizmusról szóló vitához Sznob és sznobizmus Mindkettő ménv terve és modern az olyan (s többnyire idegen eredetű szóval jelölt) fogal­mak családjából való, melyeket gyakrabban — olykor fölösen is — használunk, mint ahányszor értelmezzük, tisztázzuk őket. He­lyesen, pontosan, egységesen és korszerűen. Korszerű értelmezést is említettünk. Nyil­vánvaló ugyanis, hogy a társadalmi változá­sokkal együtt módosul a sznob és a sznobiz­mus jelentése. Hiszen: társadalmi jellegű fo­galmak. Tegnap esetleg még másvalaki mi­nősült sznobnak, mint akit ma annak tar­tunk. S ami ma még sznobizmus, az a jelen­ség vagy magatartás a történelem holnapjá­ban csupán megszokott vagy éppen — nevet­séges lesz... Egy nemrégiben lefolyt szűkebbkörű ta­nácskozáson méltatlankodó megbán to ttsággol panaszkodott valaki arról, hogy a sznobság bélyegét sütötték rá, csupán azért, mert a gondjaira bízott (s egyébként is csak bizonyos rétegek számára működő) intézménynek olyan művelődési programot állított össze, amely nemigen található meg a többi hasonló intéz- terveiben: távlatokat nyit a klasszikus nyugién rónai művészi alkotások világába ... ;— Mind a panaszban, mind a rá alkalmat adó minősítésben érződik az, a tisztázatlanság és elhirtejenkedett vélemény- alkotás, amely napiainkban szinte állandó kí­sérőjelensége e két fogalom: „sznob” és „sznobizmus” emlegetésének... E kísérője­lenség oka nem csupán a két fogalom jelen­tésének változékonysága, melyre már túloz­tunk. Gondolkodásunk restsége is közreját­szik itt, továbbá az a jellegzetes emberi gyöngeség, mondhatnánk: az a csaknem mindnyájunkban meglevő „sznobság” is. hogy a kellő körültekintés és tapasztalat híjával ugyan, de szeretünk mindig mindenről „egy csapásra” végleges igényű ítéleteket alkotni... — Nézzük hát, ki a sznob, mi a sznobiz­mus! Előzetes útbaigazítással bárkit tájékoztat-. nak azok a — könyvtárakban legalábbis —, könnyen hozzáférhető kézikönyvek, melyek úgyszólván napjainkban készültek, tehát a korszerű és a marxista világnézetű magyará­zat a szándékuk: az Idegen szavak kéziszó­tára, az Új magyar lexikon és A magyar nyelv értelmező szótára. E kézikönyvek lényegileg megegyező ma­gyarázatai az előkelősködés, az utánzás, a lát­szatra törekvés, a nagyképűség vonásait so­rakoztatják fel a legfőbb ismérvekként. Érdekes fény derül a fogalom eredetére, történelmi változásaira, ha összevetjük az Idegen szavak kéziszótárában és az Értelme­ző Szótárban található magyarázatot. Amott ezt olvassuk, a sznob címszónál: „Előkelősködő, az úgynevezett előkelő társa­dalom szokásait mindenáron majmolni akaró, előítéleteinek behódoló, üresfejű, nagykepű ember.” Itt pedig: „A szellemi élet kiválóságait utánzó, hozzájuk dörgölődző és kifinomult­nak, nagyon műveltnek látszani akaró sze- mély.,! Eleinte tehát nz úgynevezett „jó társa­ságban” valódi tartalom nélkül önmagánál többnek látszani akaró utánzót tekintettük sznobnak. Ma pedig: a vélt mű­veltségüket fitogtatok, a szellemi kiválóságo­kat majmoló félműveltek inkább a sznobok. Hogy a fogalom fő mozzanatát ma nem el­sősorban a külső viselkedésre értjük, hanem a belső állapotra, a kultúráltságra, — ez nyil­ván összefügg azzal, hogy az úgynevezett „jó társaság” — talaját vesztette, tagjai nagy­Szerelem-küzdés Ti éjszakába omló, szeszélyes.csókos esték, fohászkodó kedvű szavak önző csatája, a megsemmisülést karjaitokba zárja a testnek ingere, ha félve megremegtek. Ö, gyötrő áradás, mely titkodat kitárja, mint vaksötét mélyét meghasadt Föld és barlang, zakatolása a kimondatlan szavaknak bennetek ég s örök daccal győzelmét várja. Lemezteleneden minden szavunk torolja a pillanat azúr egét. a glóriát. mely szemed tükrében ragyog, s ha szólsz, megáld, s mint hontalan, továbbra is az utat rója bennünk e küzdelem, az örök harc, a vágy, s pihenni nincs idő, s nem múlhat el, ne várd! rí és társadalmi problémákat Jancsó Miklós Szegény ege nyék című filmje, vagy Salo­mon Pál nagy sikerrel játszott színdarabja, a Magadra kiálts P ersze a felfedezés, mint művészi jel­szó önmagában épp­oly szűkös és félre­vezető, mint az az elmélet, mely csupán a maga­tartás újszerűségében keresi a szocialista realizmus maga- sabbrendűségének jegyeit. Egy­oldalú lenne ez, mert nem elég csak felfedezni valamn: a .szo­ciografikusán összegyűjtött tényanyag, amelyben ottlapul a világ új arculata, az uj társa­dalmi gondok váza is,^ csak akkor tud hatni az olvasóra, vagy a nézőre, ha nem a ma­ga nvers formájában kerül elébe,’hanem a művészi újra­alkotás munkájában újjászü­letik. Ha a művész látásmód­ján, egyéni-egyedi világtérké­pén is megtörve hozzácsapó­dik mindaz a szenvedély es embert igazság, amit csuk a művészi megformálás adhat. A valóság felfedezése tehat csak akkor sikeredik, na a művésznek sikerül kifej eme az összefüggések távolabbi rendjét is, ha az által? felfe­dezett mozaikokat be tudja illeszteni világképébe, ha el tudja rendezni egy általa „új­rateremtett” világ társadalmi egészébe. Ha ez az egyem at- éltség hiányzik, ha csak „uj- sághírnyi” nyersességgel jelent­keznek ezek az yj tények,_ ha tehát éppen az emberi követ­kezmények hiányzanak, — úgy a közönséget nem tudja fel­rázni, és alakítani. És ily mó­don nem tudja formálni a va­lóságot sem. _ . * felfedezés fontos- fk sága kiegészül tehát ßh a művészi kiteljcsí- ^ tés és felelősség kö­vetelményével is. Manapság sokszor találkozunk ilyen, publicisztikai értelemben ,«vett nyersanyaggal: néhány tény puszta közlésével, mely : önmagában esetleg valóban új adalékot szolgáltat, de művé- ' szí hatása nincs, mert nem si- ; kerül beilleszteni a nagyobb társadalmi összefüggésekbe. Sánta Ferenc, Galambos La­jos említett műveinek és még sok nagyszerű írásnak és film­nek ez sikerült, de valahogy a közvélemény ezekből a sike­rekből csak a mondat első fe­lét hallotta ki: a felfedezés új­szerűségét. A művészi kitelje­sítést, tehát a mondat másik felét már nem hallják meg. Pedig enélkül nem érthetjük meg a szocialista realizmus elhivatottságát. A,.legjobb mű­vek éppen arra figyelmeztet­nek, hogy a valóság formálá­sának igényével kell párosul­nia a felfedezés pátoi-ténnk, csak a valóság iránti felelős­ség és a művészi alkotás kitel­jesítése, a nyersanyag, „átlel- kesítése” tudia megteremteni azt a kontaktust, melv a mű­vészet közönségét, a műélvező publikumot egész emberi mi­voltában tudia alakítani: És ez a szoeiatista realizmus logfon- fosabb föladata. — küldntése. "elkötelezettsége erre utal’ az embert eeécz társadalmi és nevén! mivoltában alakítani Ebhez pedig a valóság ú! ré­tegeinek és arenlíitoinnk fef- ^„de-é.e é« Z,télh~*ö élvezhető újraformálása szükséges. Almást Miklós tünk olyan rétegeit bemutat­ni, melyeket a közélet, a köz­vélemény nem ismer, vagy fél­reismer és csupán látszatminő­ségében lett magáévá. Talán Tvardovszkij volt az első, aki tudatosan ezt a célt tűzte a művészet elé, amikor a XXH. kongresszuson azt mondta, hogy a művésznek nem a már ismert tényeket kell művészi­leg kifejezni, hanem olyan je­lenségeket kell láthatóvá ten­nie, melyek még nem is kerül­tek a közvélemény fókuszába. Ehhez még hozzátehetjük: szá­mos olyan előítélet, is vezérli közgon dóik ozásunkat, melyek­nek alaoos, emberileg hiteles és művészileg • megrázó feltá­rása nemcsak az emberek sze­mét nvitná fel. hanem a jelen­ben történő tájékozódást és alkotómunkát is megkönnyí­tené. Nemcsak a hibák felfe­dését jelenti ez a művészi magatartás, bár ez is beletar­tozik a társadalmilag elkötele­zett. valóságért, és közösségért is felelős művész hivatásába, hanem az új emberi vonások feltárását, azt a gazdagodást folyamatot is felfedezheti, me­lyen áz utóbbi évek során ke­resztül mentünk, s mely nem egyszerűen a jobbá-szebbé érés folyamata volt. ^ hanem tragikus megpróbáltatások és helytállások során vezetett a teliesebb, emberileg gazdagabb életstílus felé. Az előbb Sánta Ferenc re­gényét említettem . néldakéon, nem véletlen ni. A Húsz órá­ban érezhető tálán a legin­kább a felfedezés izgalma és igazsága. Pedig jf'1 ismert té­nyeket. sőt ismert, típusokat is sorol eßvmäs mellé, és mégis az összkéo valami eddbr isme­retlen gazdagságú fab'o lett. Az elmúlt húsz esztendő vál­ságait, konfliktusait mondta el de' ügy, hogv egv új törté­nelemkép bontakozik elénk: egv sor illúziónktól. előítéle­tünktől szabadulunk, mikor a regényt letesszük közünkből 115 m eg tudja mutatni minden jelenség V S „másik oldalát” is, M. r£ tud tapintani az igazság összetett jellegére, arra. hogy a tények különböző nézőpontokból más és más arcot mutatnak, és csak az összkép adja a teljes igaz­ságot. Mikor a falura került orvos figuráját látjuk magunk előtt, azt hisszük egy SVenge karakterű „pesti urlfiuval van dolgunk ski legfe j csak pénzt akar a vidéken ke­resni. Aztán egy másik jele­netben — a falu szemével lát­va — ugyanez az orvos úgy tűnik már fel, mint_ gondos es lelkiismeretes segítő. mint olyan hivatásának élő ember, amilyen még nem volt ezen a környéken. Aztán ismét vált a kép, és megtudjuk, hogv ez a szenvedélyes kötelessegsze- e tét, ez a magát munkába foj­tó hajsza csak a felejtést ke­resi- nem tudia megszokni a falusi életet, és ezért is kere­si a munkát, n felejtést. A kén sokrétű, de a sok réteg eev és ugyanazon ember Ű1 arcát fe­dezi fel, azt a réteget, mellet eddig az előítéletek töreté lencséién keresztül nem lát­tunk. Ugyanígy rnizoHa meg Sánta a* egvkori falusi part- titkárnak. Máténak sorsát és alakiát. Ma éopen levaltiák és húsz évi odaadó munkáját egy tűzol tónarancsnok beosz­tással hálálják. Aztán egy má­sik jelenetben megtud luk, hogy még barátaival szemben is bizalmatlan, kegyetlen em­ber volt. — de még ez a kén sem a telíes igazság; a bizal­matlan. erőszakos titkár látás­tól vakulásig a határban tárt, minden gondot-bajt ismert és intézett — csak maga sem tud­va, — rosszul. És így. kereke­dik ki a kép, sok apró, egy­másnak ellentmondó igazság­ból, egésszé. És ezeket az egy­mással vitázó mozaikokat az írónak kellett felfedeznie: egyébként az előítéletek, a szenvedélytől eltorzított kepek, vagy egyoldalú látómező el­fedték volna. Sánta műve per­sze csak egyetlen, eléggé ön­kényesen kiragadott példa a felfedezés jelentőségének alá­húzására. Ugyanígy mond újat, Iáit -1 meg a nézővel új embe­E urópa-szerte meg­élénkültek a mű­vészet kérdéseiről folytatott viták, de ezek középpont­jában — Nyugaton és miná- iunk egyaránt — a realizmus, sőt a szocialista realizmus le­hetőségei állanak. Csak olyan apró lényekre hadd utaljunk, mint Peter Weiss, világhírű német drámaíró nyilatkozata, amely szerint csak a szocializ­mus perspektívájának tuda­tában tudja elképzelni alkotó­művészeiét. vagy Sartre több cikkének és előadásának gon­dolata, melyben arról szol, hogy a mai művészetnek cent­rumában éppen a szocialista művészet áll. - hogy Sartre nem a szocialista realizmusról beszél, az, úgy vélem — mit sem von le abból, bogy a probléma, a művészet megúju­lásának távlata őt is izgatja. A kérdés tehát a levegőben van Nyugaton is. Nálunk ezt a vitát foglalják össze és ennek az eszmecserének a kpvetkgz • menyeit összegzik a part Kul­turális Elméleti Munkakozos- «égének imm?»r egy esztendeje publikált tézisei a szocialista realizmusról, és ehhez a vitá­hoz ad újabb gondolatokat a nemrég közzétett Tc!e"jl°”:’ Irányelvekről szóló partdoku mentum is. , A vita egyik elágazásában igen sok szó esett arról, hogy a szocialista realizmus újszerű­cégét egy újfajta művészi maga­tartásban: a valóság iránti fe lelősseg kibontakozásában kel keresnünk. Mar Roger Garau dy a realizmus vita egyik el­indítója is megpendítette ezt a gondolatot, de hazai vitáink ban ugyancsak többször szerep nclt ez a „kísérleti meghata rozás”. Mármost kétségtelen, hogy a szocialista realizmus történelmi jelenségét, világné­zeti megalapozottságát 'j' bet beszűkíteni egy magatar­tás végül is szubjektív kere­tei közé. Hiszen nyilvánvaló, hogv solohov. Csuhraj, Eluard és Brecht művészetét nemcsak a műveszi magatar tás különbözteti meg kortár­sainak nagyszabású, bar polgá­ri művészetétől, hanem világ­szemléletük. embipr ábrázolá­suk a történelmi távlatokkal szemben tanúsított érzékeny­ségük stb. is ezt a Mlönbsép-t , húzzák-alá. Mégis, ebben a gondolatban van néhány olyan ; mozzanat, melyet erdemes to- vább fejtegetni. Mert eppen az új művészi magatartás tudja . összefoglalni azokat a sajáté- . .san új történelmi-esztétikai . jegyeket, melyek a szocialista realizmus legújabb törekvése- ; it jellemzik: a világ uj rf -c- • geinek felfedezését, azt a pio- nir-pátoszt, melv az eddig meg . nem ismert életformákat kon- . fliktusokat, és problémákat kutatja és teszi az ábrázolás . közé rmon f iába. valamint azt az elkötelezett felelősséget is. melv a valóságot eppen az uj felfedezések réven is formai- : ni. alakítani igyekszik. Brecht . színháza, vagy a delamerikai • szocialista festészet nagy alak- iáinak — Sicheirosnak, Oroy conok — művészete érthetét- < len lenne enélkül. de nem igen tudnánk összefoglalni 1 még a mai novellairodalmunk, ■ és ú i regénytermést ink ered- 1 ménveit sem enélkül a belátás • nélkül. Sánta Ferenc Húsz őrá- < ja vagy Somonui Tóth Sándor < ki’sret'énve. 'íPróféta voltát, szí- vem' énpúgv érthetetlen lenne I _ f„ifPa»7ós művészi rnaeatnr- j tása nélkül, mint Cseres Tibor szén és megrázó Hi' ” napok- ja. Galambos Lajos ne- . há- -*nve. , ' M-* jelent a ma? mű­vész szótárában es ZrvkésrJ etében a felfedezés igénye? Nvilván nemkolum- buszi vállalkozást: nem olvan emberi, társadalmi vidékekét kell feltárni, melveket meg senki sem látott. Inkább olvan társadalmi és emberi gondokat i és örömöket, melvet vagv nem i érzékelünk kellő társadalmi súllval. vagv illúziók, látsza­tok, előítéletek formájában le- • szünk magunkévá, és amelyek esetében nem a valósággal ha­nem inkább délibábokkal- ál- ; lünk szemben. Itt van szükség r­_í If.J----------!■--- ~ r észt eltűntek vagy átalakultak . . . (Hogy e$ i kor látott példájuk akaratlanul is hat olyk®f — éspedig nem kívánatosán kispolgárias tih neteket okozva — a nép embereire is. a váj' tozott történelmi körülmények között és a 1f>] ellenére is: más kérdés, melynek boncolgat«] sa e cikk kereteiből már kikívánkozik...) Figyelemreméltó és elgondolkoztató az ,!j. két példamondnt., melyekkel Értelmező S#j tárunk c két fogalom jelentését szemléltet1: — A sznobizmusét ezzel: „A sznobizmus 1 polgári társadalom betegsége.” A példámé11'; dal. gondolatát mintegy fnlvtutva. hozzáteh®’] jük: a betegség azonban túléli szülőanyját, H polgári társadalmat, s annak szívós maradi™] nyaként jóidéig fel-feltűnik — átesve 1 obtr, nyíre kispolgári torzuláson és túlim Hottsni0; i.s — a szocialista társadalom legkülönbözŐÉ rétegeiben is. J A sznob Jelentését ez. a néldamondat érié kelteti az É"(e1in°ző Szótárban: „Nem igazi itniértő, csak sznob.” Tehát abban, ak1 joggal tartunk sznobnak valami hamist1í van: a látszat, a tettetés álorcá.iát ölti ma#'» ra az ilyenben n hiányzó valóság, a sekély1, sebb tartalom ... J — A határvonalat természetesen az id®; müértö és a csupán sznob között nem körol nyű meghúzni. Nincs olvan műszer, am{| nontosan mutatná: úgy-ahogy elsajátítom képzettséggel találkoztunk-e egv-egy emb®J társunkban, avagy igazi műveltséggel, rtfi lyet tudvalévőén az eredetiség képessége b bátorsága is színez. Nincs olyan tükör, anio'i a megfigyelhető magatartások mögé: a sz®jj dákok, célok tisztaságára, őszinteségére. t®ü tálmas.sáeára — vagy ezeknek a tulajdon# goknak ellenkezőjére is! — kétségtelen féri deríthetne mindenkor ... |~T 7 1 | gyarapítása, a látóhav I fi müve tsca | tágítása, önmagában, nA csakugyan, nem sznobizmus. Rögtön sznob1*; mus azonban, ha bármilyen irányban cpy°i dalává válik és kizárólagosságra tör. Akii meghökkentőt hajszolja, aki mindenáron # löncködilc, épp úgy sznob, mint aki egys# rűen csak nagyképű, üresfejű, a maga-aik# ta tekintélyeknek „divatból” meghódoló c# bér... Sznobizmus a saját nemzetünk és 1 1 szocialista világ valóságos eredményeinek f* gadása, kevésre becsülése épp úgy, mint nyugatiak — akár viszonylagos — értékei# való kritikátlan rajongás. Sznobbá válhat maga korlátolt-provinciális dogmatizmusáb# megcsontosodott „baloldali” épp úgy, m# aki „parttalan” revízión izmusában és észtéi' cizmu.sában csupán „jobbfelé” lát és gond°J kodik. Mindenki, aki saját merev egyoldal® ságára és makacsságára büszke. Minder# akt a tömegek, az egész nép ügyétől és érZ# világától elszakadva, csupán egy-egy 5** réteg vagy csoport tapsaira vágyik ... Aki hagj'ományokat tagadja, épp úgy, mint $ gátat vet az újító törekvéseknek ... ~Z ~ j aki tilalomfákat vél felszag#. S V(,f,íll: ! ni onnan is, ahol egyáltalf nincsenek, aki „hátér odamondogatással” # vételi régen elintézbtt vagy még megérlek len ügyek megoldását... (őseink úgy mo# ták: „Aki minden lében kanál I” ...) — Talán azzal zárhatnánk le ezt a vol^ képpen befejezetlen gondolatsort, hogy a# sznob az, aki „rendes ember”, vagyis: egyszerű, őszinte, természetes, szerény, oft ben összhang van magatartás és belső tar^ lom között, akinek szíve és szája ugyani nyelvel beszél! ... ... Gyárjás Imit met kiadású könyv Fahf( Waldberg könyve a Der á®, realizmus. A szerző tanul1# nyán kívül szemelvényeket! látunk benne Eluard, Art". Breton (a szürrealizmus c0 megalapítója) és ennek «/• i musnak festészeti képvisel0' Salvator Dali tollából. A magyar nveivű kön vvet térve, örömmel üdvözöljük , Felnőttekről felnőtteknek cí® pszichológiai , tanulrriánV'A tartalmazó kötetet, A fel'1?) t<‘k mir-Jennepi életének 1°] motfviimnlről írnak a ta,1V mánvok szerzői. Ugvan^fiJ hasznos dolog, bngv inra k®; ílólfÓ r? p r* 4 Q^Vvn d n V7 ]<-ö+ot yl f + 'vGhdlW'i Szovhnklósz. FvrjnlrfósS / Arisztovhanész eev-ecv # vét tartalmazza, és hasznos*, eífséi'pt ad tanuló Ifiiisári1®, nak Persze felnőttek is ra* vehotib ha mée nines kfin'1, tárukban görög kla.jszil# Ugyancsak a Diakkönvvtáf* rozathan jelent meg óira 0 kij híres műve: Az anya. , Végül a történelem kcó . léinek figyelmét felhí''^ Perjés Géza könyvére, cí# Zrínyi Miklós és kora. adók könj-veivel is találkozhat­nak. Sőt németül író más nem­zetiségű, vagy németre fordí­tott másnyelvű író alkotásai­val is. Erre mindjárt példa a németül író svájci Dürrenmatt, akinek A fizikusok című ko­médiáját éppen most adjak a miskolci színházban. Komödi­en címmel négy színművét ta­lálhatjuk meg az idegen nyel­vű könyvesboltban eredeti né­met nvelven. Az Ari nyal .szállt le Bahvlonban, Az öreg hölgy látogatása. A naov Romulus és a Fizikusok olvasható az íz- lé"'« kiállítású kötetben. Az irodalomtörténet iránt érdd-tödők kZf trod„lom+hrfé- nettel találknzbetéaV 7 sehe T.Uterntnr im fthprj.7;„7- az effvik és rövidem tárgvalia a núrnet irodatémtörfónetet nnntnlnktg. Deutsrhe TMtera- tvroesrhirhle n másik. Ez már vaskosabb kötet. F.z fs mindmáig ismerteti pianos f>l n r» 7 ya Ő mof irnclolArl fftrtArtnlnf' rTp7n^rO,7T'nV ■ mód evv in T polcon der Weltlíltc- ratvr-ral is. SoVan TfPrr»cf^V prlrlift fs n nviT£fp|n^mpt nvolv^ Schulz £$ nrioshnrh IrófVötofpy? ripvfsrhe Srtrnch" Jnha-o ■fifr A itcltirtrtor- V»t:. dn r\v íHt^hon nem Var*t^ik. jrtprf e^pffvoft. Most lííra Von- ható. Ugyancsak nyugatné­Rendszeres vasárnapi beszá­molónkat mától kezdve bővít­jük egy kissé. Miskolcon ugyanis nemcsak magyarul ol­vasnak, hanem akad jócskán, aki idegen nyelvű művek iránt érdeklődik, mert eredetiben szereti olvasni kedvenc íróit. Miután ilyen könyvesbolt is van városunkban, ezentúl en­nek újdonságairól is beszámo­lunk. A német irodalom kedvelői NDK-beli és nyugatnémet ki­ll] könyvek a miskolci könyvesboltokká1'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom