Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

Vasárnap, aö6(5. január 16. ESZAKMAGYAÚORSZAG Molfo: „A'/r amerikai nép a vl- iág Mighataliriäsabb és left* éIetr/űvrtU)l)b ncbizeíc, rrt- ncjc icövetkcztébcn gyako­rolj mi teljes nyomást a Vi­lágba, olyful célok érdcké- amelyeket jénak ift- *«•% olyan eszközökkel, mi>- ty/efact alkalmasnak tart. Az a, feladatunk, hogy megte- r&mtsük az első nagy ahtc- tjxkai évszázadot.** Az -tígyik ismert amerikai öflJlottiata szávai rendkívül cimksjsan fogalmazták meg iJli.-ben az amerikai külpo- ütnm hosszútávé céljait. Ami. kot? ifidig a háború befejező- dt'tf.t az európai kontinensen, “fkld Hirosima és Nagaszaki féléit elszabadult amokol, az HSA uraiban igen komoly re- inények éledlek az „amerikai cvsuitzad” megteremtését ille­tően. Az atommonopólium birto­kában az USA vezetői nagy hangon jelentették ki, hogy i,As Egyesüli Államok nem fogja tűrni a szocializmus elő­retörését Kelet-Európábán’’. A háború után kialakult erő­viszonyok azonban lehetetlen­be telték számukra a Szovjet- ünió ellőni azonnali katonai Agressziót, s a szocializmus az HSA vezetőinek minden igye­kezete ellenére mégiscsak diadalmaskodott Kelet-Euró­bában, sőt, a Távol-Keleten is. 1047-ben a Szovjetunió be­jelenti, hog” megszűnt az érné,"ikai atommonopólium; 1940-ben már a nyugati .meg­figyelő állomások is észlelik A szovjet a tóm robbantásokat, és kénytelenek elismerni, amit addig „Moszkva blöff- jének” tartottak: az atom­bomba nem monopólium töb­bé. 1953 augusztusában a Szovjetunió végrehajtja a hidrogéhbomb: első légi rob­bantását (melyhez hasonlót az amerikaiak csak 1954 márciusában tudtak végre­hajtani), s ezzel nyilvánva­lóvá vált, hogy a szociálista országok katonai lerohahásra irányuló külpolitika Vajmi kevés eredménnyel kecsegtet. A katonai támadásról való időleges lemondás azonban nem jelentette, hogy lemond­tak volna a „t»sfüggöny mö­götti népek felszabadításán ról”, pusztán egy számukra alkalmas időpontra kívánták kitolni a nyílt katonai akció­kat, s a fegyverkezési ver­seny mellé beiktattak egy élőkészítési időszakot, s lé­lektani hadviselésbe kezdtek a szocialista országok ellen. ISsmfkgtoök A lélektani hadviselés alap­vető célja, hogy a szocialista Világrendszer, az, egyes szo­cialista országok belső rend­jének bomlosztásával, „fella­zításával” mintegy megbénít­sák a szocialista országok cselekvőképességét, hogy mo­rálisan züllesszék szét a szo­cialista rendszert, előkészítve ezzel a talajt a nyílt katonai agresszió számára. A világ közvéleményének megdolgozására nem sajnál­ják az anyagi eszközöket. A Voice of America, az Ameri­ka Hangja például 1965-ben napi 120 műsorórában 38 nyelven népszerűsíi í az ame­rikai politikát, életformát. Ezeket a műsorokat, melyek túlnyomó többségükben ke- let-Európa, Afrika, Datin- Amerika és Ázsia számára szólnak, 106 adóállomáson sugározzák (42 az USA-ban, 64 más földrészen működik). Az adók összteljesítménye 15 000 kilowatt, alkalmazott­jainak száma pedig több mint 2000. A propagandate­vékenységet az USIA — az Egyesült Államok tájékozta­tási szolgálata — koordinál­ja, s anyagokat juttat más. adóállomásoknak is, melyeket heti 13 000 (!) órában sugá­roznak. Ennek a szervnek van alárendelve a hírhedt, mün­cheni központú Szabad Euró­pa Rádió is, amely a szocia­lista országokra specializálta magát, (lásd részletesebben: Népszabadság, 1966. I. 9—11 —12. számát), k melynek is­meretes szerepét az 1956-os magyarországi ellenforrada­lomban nem kell bővebben kommentálni. Mód szerek Az SZKP XX. kongresszu­sa után azonban egyre nyil­vánvalóbbá vált, hogy a ko­rábbi módszereket — a szo­cialista országok nyílt rágal­mazását, a szemérmetlen ha­o zudozást; stb, — lehetetlen továbbra is eredményesen al­kalmazni, hiszen a szocialis­ta országok sorban felszámol­ták a személyi kultusz ma­radványait, s megszűntek azok a belső feszültségek, melyek talajul szolgálhattak a nyílt rágalmazás számára. A politika azonban üzlet az USA urai számára és az üzletbe Csak akkor érdemes befektetni, ha a befektetések konkrét hasznot is hoznak. A nyílt hazudozások nem hozlak eredményit Finomabb módszereket keil alkalmazni. Mivel nem számíthatlak si­kerre a kérlelhetetlen ellen­ség szerepében, megjátsszak a szocialista országok, a szo­cializmus ügyét szívükön vi­selő nagybácsit, s előfordul az a visszás eset. hogy a Szabad Európa jobban „aggódik” vívmányainkért, mint mi ma­gunk. Nyílt, hazugságok helyeit nehezen ellenőrizhető „Objek­tív” információk közlésé, nyílt an tikom munizrAus he­lyett a szocializmus „liberali­zálásának”’ propagálása. Eb­ben jelölhető meg az utóbbi évek propaganda-módszerei­ben bekövetkezett minőségi változás. A rok\ámnszichológia egyik alapvető fogása, hogy a „vá­sárlónak lyukat kell beszélni a hasába”, ha egy hazugságot sokszor mondanak, végül is igaznak tűnik. Ezt a fogást alkalmazzák, gyakorta nem is eredménytelenül, amikor megkísérlik ..eladni” az ame­rikai politikát, életformát, ideológiát. Célok Az utóbbi időtlen az USA rengeteget beszél békepoliti­kájáról, békecéljairól, készsé­géről a feltétel nélküli tár­gyalásokra Vietnamban. Is­meretes előttünk, mit takar­nak a feltétel nélküli tár­gyalásokról hangoztatott szó­lamok: a vietnami háború el­fogadtatását a nemzetközi közvéleménnyel. A néhai Kennedy elnök állal mooío- galmazott ,, békestratégia” célja azonban már kevésbé ismeretes. „Állhatatosan tö­rekednünk kell a békére, ab­ban a reményben, hogy a kommunista tömbön belüli konstruktív változások elér­hető közelségbe hóznak majd olyan megoldásokat, amelyek most elérhetetlennek tűnnek számunkra A fellazításl politika egyik alapvető célja — a pillanat­nyilag elérhetetlen célokat elérhető közelségbe hozandó —, hogy megbontsa a szocia­lista tábor, elsősorban a Szov­jetunió én az egyes szocialis­ta országok egységét. „A ,csatlósold — írja az egyik angol lap (s a csatlósok kife­jezést a ,finomabb’ politika jegyében már idézőjelbe te­szi!) — az európai kulturális hagyaték részesei, európai nemzetek, és olyan országok, mint Magyarország független szerepet játszhatnak a meg­osztott Európa egyesítésé­ben”. (Nem Ítéli bővebben bi­zonygatni, miféle egyesítésre gondol a lap és azt sem, hogy. a nekünk olyan nagylelkűen felajánlott „független” szerep a szocializmustól való függet­lenedésünket jelentené.) A nacionalizmus élesztgetó- so, a nemzeti függetlenségün­kért való „aggodalom” hatja át az USA és a Vezető kapita­lista államok gazdaságpoliti­káját is, melynek célja a szo­cialista országok gazdasági kapcsolatainak „fellazítása”. Egyes szocialista országokkal szemben alkalmazzák a „leg­nagyobb kedvezmény’’ elvét, ugyanakkor másokkal szem­ben tovább szigorítják az embargó-politikát. Ennek cél­ja, hogy bizalmatlanságot tá­masszanak a szocialista orszá­gok közölt. A gazdasági fel­lazítás lehetőségként kecseg­tető eredményeitől fellelke­sülve Johnson elnök 1PG3- ban már így nyilatkozott: „A közelmúlt fejleményei lehető­séget teremtenek arra, hogy újból hozzálássunk a Marsall- terv eredeti célkitűzéseinek megvalósításához” — mintegy elfeledkezve róla, hogy .a szo­cialista országok csak a kölcsö­nös előnyöjc elve alapján haj­landók kereskedni, s hogy a Marsall-tcrv bukását éppen az okozta, hogy az USA po­litikai feltételekhez kötötte a gazdasági kapcsolatokat. lifts A nyugati propaganda egyik igen kedvelt módszere a kapitalista életforma nép­szerűsítésé. melyre kiváló le­hetőségekét teremt a megnö­vekedett idegenforgalom. E módszer egyik eszköze a „mintaállamok” létrehozása. (Az NDK számára az NSZK, Magyarország, Csehszlovákia számára Ausztria.) Egy pilla­natra sem Vitás, hög'y egyes Nyugatot jáíl hazánkfiai haj­lamosak „hanyatt esni” a bé­csi autóáradat és áltálában a nyugati életszínvonal előtt. Egy dolgot azonban figyel­men kívül hagynak, neveze­tesen azt, bár erről az utób­bi időben valahogy „nem il­lik beszélni”, hogy honnan indultunk, hogy a felszabadu­láskor gazdasági fejlettségün­ket tekintve Törökországgal, Spanyolországgal, Portugáliá­val voltunk egy színvonalon, s ma azért van egy kis kü­lönbség a mi javunkra. Ezt szívesen figyelmen kívül hagyják a nyugati propagan­da-szólamok is, amikor a leg­fejlettebb kapitalista orszá­gokkal hasonlítják össze gaz­dásági színvonalunkat, bi­zonygatva ezzel, hogy a kapi­talizmus mennyivel többre képes, mint a szocializmus. A fellazítás jelentős terüle­te a szocializmus Vívmányai­val szembeni bizalmatlanság, a lekicsinylés táplálása. Jel­legzetes példája ennek az Amerika Hangja egyik adása, mely az új Erzsébet-híd át­adásakor hangzott el. A híd- avatás. ha visszaemlékszünk rá, valamiféle nem hivatalos nemzeti ünnep volt, mind­annyian és jogosan büszkék voltunk legújabb alkotásunk­ra. Az Amerika Hangja Ve­lünk „örvendezett”, azután mintegy mellékesen hossza­san ismertette, hogy kevéssel azelőtt mennyivel hosszabb, szélesebb, nagyobb teherbírá­sú; stb. kábelhidat építettek az Egyesült Államokban. El kell ismerni, rendkívül ügyes fogás volt. Mert a józanul gondolkodó ember azonnal arra gondolt, hogy azért nem szélesíthetjük ki a Dunát, hogy az USA-val versenyre kelve, az övékhez hasonló hidat építsünk, de a kevésbé realisták mire gondoltak? Ar­ra — Rajkin szavaival ólve —, hogy „Bezzeg, odaát!” Az Utóbbi időben sokat be­szélünk a fellazításról, és nem véletlenül. Jóval ravaszabb, veszélyesebb, mint a korábbi módszer, a nyílt és kézzelfog­ható hazudó zás. A hazugság ugyanis nem akkor veszélyes, ha az első pillanatban látszik, hogy hazugság, hanem ha az igazság köntösébe öltözik. Kun László Á számadatok a valé helyzetet mutassák! Még néhány nap és sorra Összeülnék a termelőszövet­kezetek közgyűlései, meghall­gatni, megvitatni az 1965-ös esztendő gazdasági mérlegét, á zárszámadást. Hogy milyen lesz a zárszúmadö közgyűlé­sek légköre, hangulata, azt alapjában véve nem a most készülő számadások, a köny­velők hozzáértése határozza meg, hiszen a készítendő mérleg alapja az elmúlt ért gazdálkodás, a tagság, a szak­emberek munkája, a terme­lés, a gazdaságosság. Egy do­log azonban már bizonyos, hogy Borsod megye termelő­szövetkezetei általában ered­ményesen, sikeresen dolgoz­tak, Az elmúlt évben, 1064- hos viszonyítva, a megye ter­melőszövetkezetei jobban, jö­vedelmezőbben gazdálkodtak. Tévedés volna azonban fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a zárszámadások készítésé­nek, számszaki összeállításá­nak is jelentős szerepük van a számadások reálisságát, sőt, az elkövetkezendő év munká­ját, alakulását illetően is! ■írni nem volt helyes Közgazdasági szakemberek­kel, többek között Minarik György elvtárssat, a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának könyvelési szakértő­jével beszélgettünk az idei zárszámadásokról. Az a vé­lemény, hogy ez a munka sókkal könnyebb és gyorsabb az idén, mint a korábbi évek­ben volt. Egyrészt a tsz-fő- könyvclők, szakemberek többsége ma már valóban ér­ti munkáját, megvan hozzá a megfelelő képzettsége. S bár a járási tanácsok, a megyei tanács szakemberei minden­kor segítenek, e segítségre egyre kevésbé van szükség. A nagyobb hozzáértéssel magyarázható, hogy ez évben fél hónappal korábban sike­rül megtartani a közgyűlése­ket, mint az elmúlt években, annak ellenére, hogy most néhány alapvető elszámolási, értékelési változás miatt sok­kol alaposabb munkát kellett végezniük a leltárt készítő, a termelési eszközöket számba- VeVő bizottságoknak. Sőt, túl­ságosan sokát, követeltek, kö­vetelnek e napokban az ille­tékes minisztériumok, s a bank egyaránt. Elsősorban e szervek szakemberei tudják leginkább, milyen pontos, ép­pen ezért plusz munkát, fi­gyelmet igényel napjainkban a leltározás, az álló eszközök újraértékelése. S ehhez a bank szakemberei még olyan jelentéseket is kérnek (január közepéig kérték!), amelyek valóban pontosan, reálisan csak a zárszámadások elké­szítése, összesítése Után ké­szíthetők el. Bizony, e kér­désekkel, jelentésekkel kicsit várni kellett volna. Annál in­kább, mert e gazdasági év kezdetén igen fontos tényező, hogy valamennyi termelőszö­vetkezet számadásai a való helyzetet mutassák, ne elha­markodottan készüljenek! A tartalékolás fontossága. Az új, a termelőszövetkeze­tek számára kedvezőbb fel­vásárlást árváltozások, továb­bá az állóeszközök újraérté­kelése mind a tervezésben, mind az elszámolásokban új helyzetet teremt. De ahhoz, hogy az elkövetkezendő gaz­dasági években valóban gyorsabb legyen a közös gaz­daságok fejlődése, erősödése, az előbbi tényezőkhöz olyan momentumoknak is csatlakoz­niuk kell. amelyek elsősorban a tsz-tagság, a termelőszövet­kezeti vezetők elhatározásá­tól függnek. Egyik ilyen dolog például a tsz-tagságok megfelelő, a gazdálkodáshoz szükséges, a jövő fejlődéshez biztosítékot szolgáltató forgóalapok tar­talékolása. Számos termelő­szövetkezet már cl sem tud­ná képzelni a holnapot meg­felelő tartalékolás nélkül. Ép­pen ezért vált már az elmúlt évben törvényesen is kötele­zővé valamennyi közös gaz­daságban a tartalékolás. Saj­nos, tavaly ezt sok he­lyen elmulasztották. Most viszont az égjük elen­gedhetetlen feltétel töb­bek között, hogy minden gazdaság rendelkezzék a szükséges forgóalappal, tarta­lékkal. Tehát megfelelő vetö- magtartalékkal, az állatállo­mány tervszert n ti tartásához, fejlesztéséhez szükséges ta­karmánnyal. Ez természetes dolog, hiszen bármilyen szép és jelentős az állatállomány, megfelelő tnkarmánykészlet nélkül nem sokat ér a fejlő­dés, a bővített újratermelés szempontjából. Önaiagnhaf vezetnék félre Ezzel viszont még számos termelőszövetkezetben ko­rántsem értenek egyet. A magasabb „jövedelemosztás” végett sok helyen mindent elkövetnek, hogy valahogy „elfeledkezhessenek” a tarta­lékolásról, mondván: így töb­bet oszthatunk, s majd csak kapunk valahonnan takar­mányt. Akad olyan holy, ahol inkább az állatállomány egy részét is értékesíteni kí­vánják, avagy lemondanak a tervezett állatlétszám növelé­séről, Csák ne kényszerülje­nek tartalékolásra. Más he­lyeken, bár országosan kiala­kított takannánynorma nincs, nem is lehet, olyan alacsony­ra tervezik a takarmány­szükségletet, hogy abból az állomány fele se élhetne, nemhogy fejlődhetne. Kérdés, vajon mindez kinek okoz kárt? Elsősorban a tsz-tagság holnapjának, a fejlődésnek. Aki néni hiszi, az látogasson el olyan közösségekbe (Mező- keresztes, Tiszakarád, Hal- maj, Hét, Sátoraljaújhely), ahol évek óta nem mondaná­nak le nemcsak a forgóalap tartalékolásáról, hanem bizo­nyos pénzbeni tartalékolás­ról sem! A jobb Qasdál kottásért Természetes, hogy ha 35 helyéit 49—45 forintot „ér”- egy munkaegység, jobb a zárszámadó közgyűlés, a tsz- tagság hangulata. Azonban amolyan, „majd megbánom jókedv” ez a valóságban, ha nem marad elegendő anyagi alap a további termeléshez, a fejlődéshez, a gazdálkodás­hoz. Éppen ezért (sajnos, nem ritka ez, s az indítéka feltét­lenül az olcsó népszerűségre való törekvés) néhány tsz­vezető, szakember minden le­hetőt elkövet, hogy bizonyos dolgokat eltagadjon, s a számadatok ne a reális hely­zetét tükrözzék. A járásokon, a megyén dolgozó szakembe­rek természetesen mindenütt segíteni próbálnak, segítenek. Most, az 1966-os évi tervek készítése előtt, az ezt. meg­előző zárszámadások összeál­lításánál különös gonddal se­gítenek. Tanácsot adnák, el­lenőriznek, hogy minél keve­sebb legyen n számokkal va­ló „veszélyes” játék. Reális, a minden szükséges momentumot figyelembe ve­tő számadások azonban csak ügy készülhetnek, ha a tsz Vezetői, a szakemberek való­ban a tiszta képet akarják is­mertetni a tagsággal, s olyan számadásokat készítenek, amelyek a holnapi fejlődést szolgálják. EZ minél inkább könnyebb, mert az 1965-ös év jobb volt a korábbiaknál megyénk szinte valamennyi közös gazdaságában. így, a szükséges tartalékolás mellett is — kevés kivétellel — vala­mennyi termelőszövetkezeti gazdaság, valamennyi, becsü­letesen dolgozó tsz-tag meg­találta számítását! > Barcsa Sándor Kritika és önkritika A Hazafias Népfront miskolci b isot tsá gá n a h program fából Gazdag programot ígér a Hazafias Népfront miskolci bizottságának első félért munkaterve. Elnökségi és bi­zottsági ütéseken, ankétok és népfront akadémiai előadások során egyaránt olyan műso­rokkal találkozhatunk, ame­lyek a legfontosabb kérdések­re Igyekeznek választ adni. A januári tervekben talál­kozunk, mindjárt 17-én, a népfront akadémia első, idei előadásával. Rózsa Kálmán, Miskolc város Tanácsának vb-elnökhclyéttese tart elő­adást ekkor a lakosság ellá­tottságáról, a szolgáltatások­ról és azok fejlesztésének le­hetőségeiről. Alig valamivel később, január 26-án pálya- választási tanácsadást rendez a népfront a nőtanáccsal kar­öltve az Uttöröházbart, leány­gimnáziumi tanulók szülei ré­szére. Ugyanezen a napon az SZMT székhazában az álta­lános iskolások szüleit tájé­koztatják a szakmunkás-kép­zés lehetőségeiről. Februárban és márciusban a népfront akadémián Fekete László, Miskolc város Taná­csának vb-elnöke a városfej­lesztésről, Moldován Gyula, a miskolci városi pártbizott­ság titkára pedig a demok­ratizmusról és a munkafegye­lemről tart előadást. Ugyan­csak februárban és ugyancsak Moidotán Gyula tart előadást az Utíörőházhan a gimnázi­umba járó fíük szüleinek a pályaválasztásról. Ebben a hónapban rendez a népfront a nőtanáccsal egjáitt ankétot általános iskolások szüleinek a Szakmunkás-képzés lehető­ségeiről a H. és Hí. kerületek körzeteiben. A városi elnök­ség ugyancsak februárban tárgyalja a városi oivasómoz- galom helyzetét. Ezt Kordos László, a városi könyvtár igazgatója ismerteti, március­ban pedig gyermek- és ifjú­ságvédelmi ankét lesz a ven­déglátó és a szórakoztató üze­mek dolgozói számára. Ezen, a nőtanáccsal közösen rende­zett ankéton Cseszár Vilmos, a Miskolc városi rendőrkapi­tányság vezetője tart elő­adást. Áprilisban és májusban ke­rül sor a városi elnökség két ülésén egyrészt, a nők közéle­ti tevékenységének, másrészt a klubok és a munkásszállók kulturális, valamint szociális helyzetének tárgyalására. Má­jusban még egy ankétot ren­dez a városi bizottság. Ezen a művészet, s a színháztudo­mány aktuális kérdéseiről tart előadást Honi Ferenc, a Színháztudomány! Intézet igazgatója. Ezt az ankétot a TXT-tel együtt rendezik az SZMT-sZékháxban. Hm&mg&úg vgaassag TB >r *» /" |f mm n toseuem

Next

/
Oldalképek
Tartalom