Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

'WwriJrass», I9&6. Január I®. ftSZAKMAOTARORSilÄO T TS WaPLÓ kér 02 ifjúság Mindig némi izgalom remeg Ujjaimban, valahányszor ifjú­ságunkról írok. Több okból is. Attól tartok, hogy túlontúl ®°kat szerepel eszmecseréin­ken, vitáinkban, s a téma túl- a°tt_ kedvelése hovatovább azt a látszatot keltheti, mintha a hemzedékharc hibás elméletét yallanánk. Pedig nem vall­ók, nem vállaljuk, nem ké- *“hk belőle. Mi, idősebbek már úgy va­gyunk, hogy folyton-folyvást egybevetünk, összehasonlí­tunk, mérlegelünk. Jelenünk tényei elé mindig odatesszük a múlt tükrét. Magunkban 'hindun tálán számadást ke­rítünk életünkről, amelyet történelmi sorsfordulók, iz­galmas és idegtépő események befolyásoltak, és jómagam na­gyon viszolygok a „Bezzeg a időnkben!’’ — szemlélet gyanújától. (Végülis, mire le­bst jutni ezzel a csatakiáltás- S®1?! Azzal, ha némelyek ele­gáns mozdulattal felrakják az idő megszépítő szemüvegét? ”ögy ha töprengünk, riadó­ink és ténfergünk, amikor gyerekeink nem értik meg va-l tahavolt valóságunkat, az egy­kori kínokat és szenvedéseket, a gyötrelmek és elvetélt re­gények Prokrustes-ágyát, amelybe életünket beleráz- t«k, beletaposták, és ideg­pályáinkon kitörölhetetlenül hordozzuk emlékeit?!) Végül: amiatt az aggály r*att is, hogy vajon van-e bennünk eléggé csiszolódott készség és képesség arra, hogy iját látószögünkbe zárjuk a hatalok nézőpontjait. Érde- res_ idemásolni a lengyel szel- lemi élet egyik kiemelkedő, Vezető egyéniségének, Adam "chaff professzornak nagyon bátor és nagyon őszinte állás- foglalását: (A marxizmus és ?2 agyén c. műve a közelmúlt­ban váltott ki széleskörű vi- . t). „Az emberek többsége ^Hegénél fogva hajlamos a Megcsontosodásra: a maga if­júkori világképét, életérzését, ^te-ber eszmény ét megőrzi ak- k°r is, amikor az új idők már jaést követelnek ... Azt mond- a háborúban, az ellenállás­sá felnőtt nemzedéknek na­gyobb élettapasztalata volt. S kétségtelenül igaz. Csak- b°t7y az élettapasztalat bizo- byos helyzetekre vonatkozott. &zért nem egy illegális har- c°s. fegyveres ellenálló ide­gennek érzi a mai világot, nem tálalja a helyet. S idegennek erfi a fiatalokat, mert mások, Mj-át ő volt. S ezért hangzik cl “jra, mer; újra a vád, hogy a M'ái fiatalok kevésbé elkötele­zitek. Holott legalább annyi- a ázok, csak másként." , Maradjunk ennél a meg- Jogy zésnél: elkötelezettség. 'Bizonyos fentebb jelzett szo­lgásainkat feloldva, mégis- jSak van gondunk, gondolá­ink, törődésünk ifjúságunk­kal. hisz másképp múltba ra- “k^t, s tegnapon révedező ro­mantikusok lennénk, nem pe- ?'8 a jelenünket és holnapun­kat tudatosan formáló rea- *sták.) Miben fogalmazódik .„?e6 legbeszédesebben, leg­véresebben az elkötelezett-' SüS? Aligha kétséges: a mun­kában. Ha csupán a megyénk­ből rajzolt körképet vesszük figyelembe, se lehet pana­szunk. 1200 ifjúsági brigád; tartalmas vetélkedés a szo­cialista címért; különböző ter­melési mozgalmak; építőtábo­rok; védnökség a diósgyőri durvahengermű rekonstrukció­jánál, a Tiszai Vegyikombinát építésénél; s még hosszan so­rolhatnánk a szocialista elkö­telezettség biztató jeleit, szép bizonyságait. A fiatalok közéleti aktivi­tása viszont — állapította meg napokban tartott ülésén a KISZ megyei bizottsága, — nem áll arányban a termelés­ben mutatott példás helytál­lásukkal. Az élmények arról győznek meg bennünket, hogy fiataljainkat sokféle kérdés foglalkoztatja: a tanulási le­hetőségek és a szórakozás, a technika rohamos fejlődése és érvényesülésük távlatai. A közöny, a nemtörődömség, a számítás, s a cinizmus is fel­lelhető soraikban, és kétségte­lenül, találkozunk olyan tö­rekvésekkel is, amelyek be­zárkózásra, elkülönülésre, apo- litikus magatartásra irányul­nak. Az igazság azonban az, hogy társadalmunk kollekti­vizmusa, életünk sodrása miatt mindez nem is olyan könnyű, és csak sajnálni le­het a „magánosság", a „kivo- nulás’-szemlélet híveit, hisz nem tudunk részükre jól be­rendezett szigeteket biztosí­tani; másrészt ez a magatar­tás, ez az állásfoglalás nem általános. Másutt kell hát keresni a halk, halvány közéletiség oka­it. Talán a fogalom értelme­zésében is. Sokan a közéleti- séget a politikai deklarációk­ra, a pódiumon való megje­lenésre, a szereplésre korlátoz­zák, nem pedig a közös dolga­inkban való tájékozódást és részvállalás igényét értik raj­ta. A szervezett alkalmak hiá­nyára is rábukkanunk. Sok ilyen alkalom kínálkozik, s mégsem elég. A KISZ Köz­ponti Bizottsága állapította meg nemrégiben, hogy töb­béi kell beszélgetni a fiatalok­kal az ország, a világ, a munkahely gondjairól, örö­meiről. Igen: a fiatalok nyílt- szívűségét, őszinte vélemény- alkotását, észrevételeit és gondolatait bátrabban kell meghallgatni és gyümölcsöz- tetni. Nem jó dolog, ha az élettapasztalatok hiányára hivatkozva kitérünk előlük. Az éleslátásnak, a friss él­ményeknek, az ifjonti szen­vedélyességnek is van társa­dalmi értéke. Az intenzívebb odafigyelés, a gyakoribb pár­beszéd és a közös töprengés fiataljainkkal megteremti és formálja a közéletiség egész­séges atmoszféráját. A KISZ-ben most új jelszó él: Szót kér a KISZ-tag, az ifjúság. Felelősségteljes igény! Az alkotást, az igaz tetteket is magában foglalja, amelye­ket ifjúságunk vállalni tud és akar. Azokat a távlatokat is, amelyekről oly emelkedett szavakkal szólt Makarenko: .,A legfontosabb, amit az em­berben értékelni szoktunk, az erő és a szépség. Az az em­ber, akinek magatartását a Mintegy 370 millió forint értékű építőaiivaggal többet gyártanak az idén I A belkereskedelem, vagyis I közvetlenül a lakosság részére I a múlt évi előirányzatnál 6.4 i százalékkal több anyagot szál- I lit az építőanyagipar. Elsősor- ban az alapvető anyagokból | növelik az ellátást. Mintegy 10 j millió téglával, 20 000 tonna mésszel, 30 000 tonna cement- j tel és 100 009 méter födémge- ! rendával több anyagot adnak a TÜZÉP-telepeknek. . Egyéb építőanyagokból pedig lényegé- i ben a múlt évihez hasonlóan látják el a belkereskedelmet. Számítani lehet viszont arra, hogy a kavicsból, vasbeton­gerendából, tetőfedő-burkolat- anyagból, valamint üveg- és fi- nomkerámiaipari termékből időszakonként hiány nehezíti majd az ellátást. legközelebbi távlatok hatá­rozzák meg, a leggyengébb ember. Ha megelégszik csu­pán a saját távlataival — mégha ezek messzi távlatok is — erősnek tűnhet, de nem keltik bennünk az egyé­niség szépségének és igazi értékének érzetét. • Mennél nagyobb a közösség, amelynek távlatai az ember számára egyéni távlatok, annál szebb az ember és annál magasab­ban áll.” Borsodi Nyári Egyetem Megszervezésével az elmúlt esztendőben régi, okos tervet váltottak valóra. Miskolc és a megye sajátosságai eleven, érdekes, eredeti színeket kí­náltak ennek az intézmény­nek hazai spektrumához. Nem csupán ipargazdasági szerepe, hanem természeti kincsei, vonzó ritkaságai, új objektumai, települései és gazdag múltja is. A nyári egyetem megszervezése el­ütött a szokványtól a mód­szer megválasztásában is: az előadások és ankétok a látni- és megismerni valók helyszíni bemutatását, elrendezését, megmagyarázását szolgálták. Az egyetem fóruma, katedrája — megyénk élete. Ez egy­szersmind a magyar valóság, amelyet a külföldi részvevők nagy érdeklődéssel tanulmá­nyoztak. Kíváncsiságukat ba­ráti érzések keltették fel, amelyeket a tanulságos talál­kozók és a kellemes együttlé- tek tovább formáltak, erősí­tettek. Az első tapasztalatok arról vallanak, hogy a Borsodi Nyári Egyetem missziót tel­jesít, ki tudja elégíteni a vá­rakozást és fontos hivatást tölt be. Jó lenne, ha az illeté­kes szervek mellett a lakos­ság tetszésével, figyelmével is találkozna. Nem azért, hogy hiúságunkat legyezges- se, hanem inkább azért, hogy józan önismeretünket táplálja, egészséges önbecsü­lésünket erősítse, tennivaló­inkat tudatosítsa. A messzi­ről jött emberek sok mindent élesebben látnak: a megszo­kott szépségeket is és a hét- köznapiságban megcsontoso­dott, magától értetődőnek tudott hibákat is. A CG-os program jó ötle­teket, megoldásokat tarto­gat. Szíves szóval, baráti szívvel tárjuk a részvevők elé múltunk élő és ható kincseit, a borsodi táj panorámáját, mai törekvéseink és erőfeszítése­ink dokumentumait. Bízunk benne, — és ezért a már mun­kához látott, lelkes szervező bizottság mindent megtesz —, hogy a Borsodi Nyári Egyetem fiatalon is öregbítője lesz jó­hírünknek. Krimi Az elmtllt héten másodszor jártunk a Hetedik Mennyor­szágban. A havi ötven forint a tv-ért ide is belépésre jogosít. Az vesse rám az első követ, aki ennél a műsorszámnál el­zárta készülékét, vagy nem nyitotta ki. Ki ölte meg az ék­szerészt? — immár tudjuk. Ki tette el láb alól a vén uzso­rást? — ezt még a titok jóté­kony homálya fedi, de közben a mulató öltözőjében is felra- vatalozódott valaki; a tettes is, a halott is kérdőjel. Szó­val: a harmadik rész bemuta­tásáig fogadásokat köthetünk, nemcsak a már feladott gyöt­rő kérdések megválaszolására, hanem annak eldöntésére is, ki lesz a következő, mikor kire csap le az istennyila a Hetedik Mennyországban. Így kell ezti csinálni! Ilyen fordulatosán, ilyen dühítő „snittelésscl”. hogy amikor az izgalom a tetőfokára hág. és a bizonytalanság összehúzza gyomrunkat, amelytől ez al­kalommal a vacsorát is meg­tagadtuk, — megtudjuk, hogy ki a rendező, és szerepeltek-e kedvenceink a szinkronhan­gok között. Krimit látunk a javából. Milliók nézik, annyi szent. Kár lenne emiatt rugkapá- lózni! Az időzített''izgalomra, a pszichológiailag gondosan motivált, érdekfeszítő cselek­ményre, az unalmat száműző, idegtépő pillanatokra és a ma­gas vérnyomásra társadalmi igény mutatkozi'­Csak nemzeti ügyet ne csi­náljunk belőle, az istenért, (a Hetedik Mennyországban)! Sárközi Andor Ütemesen, tételesen, jó minőségben és gazdaságosan luier'ú dr. Énekes Sándorral, az LKM vezéricazgatóiíival A Lenin Kohászati Művek dolgozói az elmúlt évet kiváló I eredményekkel zárták, s 17 I ezer tonnával több terméket i adtak a feldolgozó iparnak, ! a külföldi megrendelőknek. Az ' új év első napjai azt mutatják, | hogy az átmenet különösebb zökkenők nélkül történt. Az el­múlt évi munkáról, a sikerek­ről, a gondokról, az idei ten­nivalókról hosszabban beszél­gettünk dr. Énekes Sándor elv- társsal, a gyár vezérigazgatójá­val. — Mi a „titka”, a ma­gyaráznia annak, hosry a gyár az Ismert nehézsé­gek ellenére kiváló ered­ményekkel teliesitcttc 1965-ben feladatát? !— A múlt év deién — mon­dotta Énekes elvtárs — azzal kezdtük munkánkat, hogy a gyár pártszervei által rende­zett tanácskozásokon túlmenő­en, a műszaki, a gazdasági ve­zetőkkel is megvitattuk a párt Központi Bizottságának ismert, decemberi határozatát. Az eb­ből adódó legfontosabb felada­tunkat így lehet összegezni: ütemesen, tételesen, jó m'nő- ségben és gazdaságosan kell ki­elégíteni a feldolgozó hazai és (külföldi megrendelők igénveit. i Ez szabta és szabja meg ma is j mindennapi, valamint távlati ! célkitűzéseinket, feladatainkat. — Hogyan értékeli a gyáregységek munkáját? — Minden eredményünk leg­fontosabb forrása a munka. Nincs olyan ténvező, mutató, amelyben nem értünk volna el kiváló eredményeket. Első he­lyen kell említenem a durva- hengerművet. Ismeretes, hogy itt a rekonstrukcióban világ- színvonalon álló eredménveket értünk el. Több olvan külföldi szakember járt nálunk, aki az első pillanatokban kétkedve fo­gadta, hogy a hazai építő- és génipar, a tervezők, a beruhá­zók és a kivitelezők olyan rö­vid idő alatt megoldották a nagy feladatot. Többek között a krakkói egyetem professzora, egv világhírű szakember is ké­telkedett benne, hogy az új blokksor egy év alatt „felfut”, örömmel számolhatok be róla, hogy (bár év közben a sorvonó- motor leégése, a különféle konstrukciós és egyéb hibák miatt adóssággal, mintegy 23 és félezer tonnás lemaradással küzdöttünk), a „felfutásban” is világszínvonalon álló sikereket értünk el. Ebben benne van a fizikaiak és a műszakiak kö­zös erőfeszítése, a hengeré­szek, a karbantartók, a tüze­léstechnikával foglalkozók oda­adó, lelkiismeretes munkáin. Csak elismeréssel tudunk szól­ni a nagyolvasztómű dolgozói­nak sikereiről. A kohónál volt egy súlyos üzemzavarunk, en­nek ellenére több mint 2600 tonnával többet adtak a ter­vezettnél és önköltségi 'tervü­ket is a legjobban teljesítet­tél^ — Az acélműben, 6200 ton­nával túlteljesítve a feladato­kat, már tavaly az 1963. évi szintnek megfelelően dolgoztak. A martinacélműben 0.2, az elektroaoélműben 0.6 százalé­kot értek el a selejt csökken­tésében. Egyébként a gyárban az előző évi 2.59-ről 1.95 szá­zalékra sikerült leszorítanunk a selejtet. Ez. a csökkenés, azon túlmenően, hogy sok felesleges munkától mentett meg ben­nünket, lehetővé tette a meg­rendelések jobb kielégítését. 17 milliós megtakarítást hozott a vállalatnak. Az önköltséget 1964-hez viszonyítva 4.5, a ter­vezetthez viszonyítva pedig 0.7 százalékkal sikerült leszoríta­nunk. Itt hadd említsem meg a párt- és a szakszervezet na­gyon eredményes közreműkö­désén kívül a KISZ aktív se- gítségét. A KISZ vállalta a külföldre irányuló termékek feletti védnökséget. Megrende­lés hiányában a kovácsműhely­ben (abroncsban és tárcsában) 5000 tonnával kevesebbet ter­melhettünk, mégis 3.5 száza­lékkal adtunk több árut kül­földnek. És itt a reklamációs seleltünk alig éri el a 0.03 szá­zai "''ot. — Milyen eredményeket hoztak a különféle moz­galmak? — Az elmúlt évet élüzem szintű eredményekkel zártuk és ez a ritmus érezhető az új gazdasági év első napjaiban is. A statisztika sok ezer f'zikai, műszaki, adminisztratív dolgo­zó odaadó munkáját tükrözi. Ez az alkotó készség mutatko­zik meg a gyárrészlegek kö­zötti versenyben. Ebben elsők között kell megemlítenem a nagyolvasztót, a hengermű gyáregységet, a húzó-hőkeze­lőt. A párt- és a tömegszerve­zetek segítségével nagy fejlő­dést értünk el a szocialista bri­gádmozgalomban is. 1964-ben e mozgalomban hét és félezer, tavaly viszont r.-ár tízezer em­ber vett részt. És sok olyan jó brivéú van, '"’nt a- acélön­tődéi Kiss Gergelyé, a durva- hengerműi Antal Andrásé, a durva csiszolói Tóth Zsig- mondnéé. Boszélhetnénk több olvan, kiváló emberről, mint a középhengerműi K"”ó István­ról, akit tavaly az Állami díj ITT. fokozatával tüntettek ki. Hadd jegyezzem meg még, hogy a gyáregységek közötti versenyben R50 000 forint ju­talmat osztottunk ki. 1156 dol­gozó kapott Kiváló dolgozó ok­levelet. 276 pedig jelvényt. A szocialista mozgalomban rész­vevők lendülete macával ra­gadta a gvár dolgozóinak egé­szét. Az előző években példá­ul, ha nem volt vagon, a ki- és bevet-odók leültek, várakoztak. 1065-ben már ők keresték, hol akadozik a szállítmány, ' hogy a munkát mielőbb elvégezhes­sék. És amíg 1061-ben esnknem 10 millió t^r*ínt fokbért. .fizet­tünk a MÄV-nak, tavaly már elértük, hogy nem mi, hanem a MÁV fizetett nekünk több mint 2 millió forintot. — Milyen feladatok vár­nak a gyárra 196G-ban? Ez évben 160 millió fo­rinttal több termelési értéket várnak tőlünk. Többek között 30 000 tonnával kell növelnünk a blokksor termelését. Ez a jelen körülmények között a kapacitás 100 százalékát jelen­ti. Úgy tervezzük, hogy a ter­melés növekedését kizárólag a termelékenységgel biztosítjuk; Az exportfeladatot lényegesen túl akarjuk teljesíteni. Vállal­juk, hogy csupán abroncsból hétezer tonnával többet adunk a tervezettnél. Éppen ezért kérjük a külkereskedelmi szer­veket, hogy hathatósan segít­senek bennünket a külföldi megrendelések szervezésében; Ez annál inkább fontos, mivel az előbb említett vállalásunk teljesítése várhatóan 15 millió deviza forintot hoz a népgaz­daságnak. — Arra törekszünk, hogy je­lentősen csökkentsük az import szállításokat. Legnagyobb gon­dunk a szükséges több acél biztosítása. Ebben, mivel ná­lunk a lehetőségek korlátozot­tak, segítséget várunk a többi kohászati művektől. Elsősor­ban az Özdi Kohászati Üze­mek acélművének dolgozóit kérjük, hogy különösen az első és a második negyedévben minél több acélt adjanak ter­ven felül gyárunk számára. Er­re, mint említettem, minden­képpen szükségünk van a dur­vahengermű termelésének to­vábbi, valamint az export nö­veléséhez, az. import csökken­téséhez. — Az elmúlt évben örven­detes feilődést értünk el a mi­nőség javításában, a gazdasá­gosabb termelésben. A tételes szállításban is lényegesen jobb erodménvt értünk el, az 1964. évinél. Ezekben további fej­lődést akarunk elérni. Ezt igyekszünk segíteni bérezési politikánkkal, amelv egvre in­kább a minőség javítására, a gazdaságosabb termelésre, a megrendelt termékek határidő­ben!. illetve a batáridő előtti gyártására, szállítására ösztö­nöz. A tervezett szerint is je­lentősen, 0.9 százalékkal kell esökkentenünk az önköltséget; Mi ebben is nagvobb ered­ményt akarunk elérni. Gyá­runkban a bérrendezés ered­ményeként mintegy 10—12 milb'ó forinttal nagyobb össze­get fizetünk ki a nehéz testi munkásoknak. Ezt a többlet- bért az önköltségnek a terve­zetten felüli csökkentésével akarjuk fedezni. Ezen túlme­nően több olyan intézkedést szándékszunk megvalósítani, amely találkozik a gazdasági reform irányelveivel, hoev az új gazdaságirányítási reformot épnon olvan zökkenőmentesén valósíthassuk meg, mint ai’ogy most áttértünk az in. a har­madik ötéves terv eicA é"ére. Csorba Barna 0 fok alatt a Ferihegyi repülőtéren A hőmérséklet a Ferihegyi repülőtér betonján mínusz 5 fok volt, jeges északi szél­lel. A hideg, télies időjárás ellenére forgalmas napja volt Ferihegynek, 20 gépet indí­tott, illetve fogadott Európa különböző városaiból, / jfjjf ib IvX fr Várakozók. , úz Építésügyi Minisztérium Jktőanyagiparl üzemeiben eb- eh az évben mintegy 370 mil- .. forint értékű építőanyaggal °bet gyártanak az építőknek, Jj'bt tavaly. Többek között cc- j, entből 170 000 tonnával, elő- jfJyártott betongerendából . “[•(Hl méterrel, zúzott kőből 5 jig 200 000 tonnával növelik i termelést. Rendkívüli intéz­ésekre kerül sor, hogy az heu°'par termelésnövekedésé­in k megfelelően a tavalyinál lilább 53 millióval több tég- I)' gyártsanak. Ebben az év- a,r'. nagy fejlődést terveznek 'Pari és a mezőgazdasági j 6rhcsarrn’:°k, épületek elő- tp irtott vázszerkezetének Leölésében. A több célra ^ ^hosítható épületvázból (’"■klnem kétszer annyit gyár­ak, mint tavaly.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom