Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

2 ÉSZAKMAGTABOnSZAG Keäd, 1966. jannár tt Összeült az amerikai kongresszus Washingtonban hétfőn ösz­törvény­szeült az amerikai hozás két háza. „Szerdán este kilenc óra­kor Johnson televízió- csúcsidőben olvassa fel a kongresszus előtt az Egyesült Államok helyzetéről szóló be­számolóját. Bíró József Moszkvába utazott A KGST országok külkeres­kedelmi minisztereinek érte­kezletére Bíró József külke­reskedelmi miniszter hétfőn Moszkvába utazott. Nyilatkozatok a faskeníi találkozóról Sasztri: Eredményt értünk el Tegnap, a taskenti deklará­ciót követően, Sasztri indiai miniszterelnök szovjet újság­írók kérdéseire válaszolva, a következőket nyilatkozta. A taskenti deklaráció azt bizonyítja, hogy érzékelhető eredményt értünk el. A leg­fontosabb eredmény, hogy reá­lis lépést tettünk India és Pa­kisztán valóban békés viszo­nyának helyreállítása felé. Ezután Sasztri arról a nagy és nemes .szerepről beszélt, amelyet Koszigin szovjet mi­niszterelnök töltött be a tár­gyalások elősegítésében. A pakisztáni szóvivő: Hálásak vagyunk a Szovjetuniónak A pakisztáni küldöttség szó-j lóban rendezett sajtőértekezle- vlvője hétfőn a Taskent szál-j ten kijelentette: Rendkívül hálásak vagyunk O a Szovjetunió vezetőségének, mert kezdeményezte a taskenti találkozót, amely megvetette az alapját India és Pakisztán pár­beszédének. Koszigin szovjet kormányfő és Gromiko külügy­miniszter — hangsúlyozta a szóvivő —, nehéz feladatot Végzett el. És mi el vagyunk ragadtatva erőfeszítéseiktől. Pakisztán képviselője rámu­tatott; A taskenti találkozás egyik fontos eredménye az a megállapodás, hogy minden vi­tás kérdést a két ország között békés eszközökkel, tárgyalások útján oldanak meg. Nagygyűlés Hanoiban A bíborpalást sein BBötesífe! Koszigin: Az aláirt dokumentum India és Pakisztán barátságának örök Jelképe legyen Alekszej Koszigin szovjet ♦ kormányfő a taskenti nyilatko­zat ünnepélyes aláírása alkal- é mából szívélyesen üdvözölte a ♦pakisztáni elnököt és az in­♦ diai miniszterelnököt, majd a ♦tárgyalóasztalhoz visszatérve, «a következő nyilatkozatot tette: <► Szeretnék őszinte köszönetét ♦mondani a pakisztáni elnök­ének és az indiai miniszterel- <] nőknek, azért a nagy energiá­dért, türelemért és állhatatos- - ságért, amelyet a kölcsönösen felfogadható megoldás felkuta­♦ tása érdekében kifejtettek. Az ♦ilyen megoldás a gyakorlatban <>elő fogja mozdítani a béke és ♦a népek barátságának megszi­lárdítását. Azt kívánom, hogy a ♦ ma aláírt dokumentum India gés Pakisztán barátságának örök ♦jelképe legyen. ♦ Engedjék meg, hogy átadjam főnöknek a szovjet kormány, ^valamint az egész szovjet nép fforró üdvözletét. Biztosak va- 4gyünk benne, hogy a taskenti ♦ nyilatkozat, amelyet a két % nagy ázsiai nép vezetői ma alá­! ---------­írtak, elősegíti India és Pakisztán, India és a Szovjet­unió, Pakisztán és a Szovjet­unió barátságának megszilár­dulását. Január 10-én, a taskenti ta­lálkozás záróülése után szov­jet újságírók kérték Koszigin _ kormányfőt, mondja el véle­ményét Ajub Khan pakisztáni elnök és Sasztri indiai mi­niszterelnök most véget ért tárgyalásairól. Alekszej Ko­szigin elmondotta: hogy ne­héz tárgyalások voltak. A köl­csönösen elfogadható megoldá­sok türelmes keresésének hét napja volt ez. A taskenti nyilatkozat meg­teremti a békét, rendezi Pa­kisztán, és India diplomáciai kapcsolatait. Mindez lehető­séget ad mindkét államnak arra, hogy rátérjen a normális életre. Minden ember, aki őszintén óhajtja, hogy Ázsiának ebben az igen fontos térségében a béke uralkodjék, örülni fog a pakisztáni és indiai államfér­fiak bölcs lépésének. Hanoiban vasárnap nagy­gyűlést tartottak az Alekszandr Selepin vezette szovjet küldött­ség tiszteletére. A hanoi dolgo­zók nevében a VDK fővárosá­nak polgármestere üdvözölte a szovjet küldöttséget és köszö­netét mondott a szovjet nép­nek azért a segítségért, amelyben a VDK-t részesítet­ték. Ezután Moszkva lakosai részére zászlót adott át, ame­lyen arany betűkkel ezek a szavak álltak: „örökké éljen és erősöd­jön Vietnam és a Szovjet­unió szolidaritása, együtt­működése és barátsága!” Selcpirt válgszbeszédében hangozatta, hogy a Szovjetunió a jövőben is sokoldalúan fogja támogat­ni a vietnami népet a VDK honvédelmi képességé­nek megerősítésében, az ame­rikai agresszorok elleni harc­ban. Majd hangsúlyozta, hogy valamennyi szocialista ország szent kötelessége, hogy egy», sítse erőfeszítéseit és sokol da* lú segítséget adjon Vietnam* nuk. A moszkvaiak nevében Selepin átnyújtotta Hanoi polgármesterének Moszkva zászlaját. Január 8-án Hanoiban meá'i kezdődtek a tárgyalások a Vi*> etnami Dolgozók Pártja Köz* ponti Bizottsága és a Selepi*] vezette szovjet küldöttség k«M zott. A felok eszmecserét íoly* faltak az őket kölcsönösen ér* deklő problémákról. A megbe­szélések szívélyes, baráti lég­körben folynak. j Hétfőn a szovjet küldöttség látogatást tett Hanoi műszaki főiskoláján. A díszteremben tartott nagygyűlésen UsztyH nov, az SZKP KB elnökségé-! nek tagja, a Központi Bizott­ság titkára mondott beszédet- Ezután Pham Van Dong. * VDK miniszterelnöke szólt * gyűlés részvevőihez. Tizedik nap tori a Hew York-i sztrájk New York-ban tizedik nap­jába lépett a földalatti és autóbusz vállalatok alkalma­zottainak sztrájkja és az egyeztető tárgyalások semmi­i lyen eredménnyel nem ke­csegtetnek. A szembenálló felek ellenié- ' tel egyelőre áthidalhatatlan- i nak látszanak. Diáktüntetések Indonéziában A szocialista államok­ban megállapodások szabályozzák az ál­lam és az egyház vi­szonyát. Tiszteletben tart­ják ezek a megállapodások a Iclkilsmeret szabadságát, csu­pán azt kötik ki, hogy ennek örve alatt egyetlen egyház egyetlen papja sem folytat­hat aknamunkát a szocializ­must építő állam rendje el­len. Jelentős ez a megálla­podás többek között Len­gyelországban. A Lengyel Népköztársaság kormánya közludoniás szerint mcssze- menó'en tartotta magát eh­hez a megállapodáshoz. Saj­nos, nem mondható cl ugyanez Wiszinsky bíboros­ról, a lengyel katolikus egy­ház fejéről, aki útlevele bir­tokában számos alkalommal utazott legutóbb Nyugal- Európába, főleg Rómába, és olyan politikai nyilatkoza­tokat tett, amelyek már nem­csak a lengyel kormány poli­tikáját támadják, hanem mélységesen sértik a lengyel nép nemzeti önérzetét is. Mindenki tudja, hogy leg­utóbb a bíboros, 35 lengyel püspökkel együtt, úgyneve­zett üzenetet intézett Rómá­ban a német püspökökhöz. Ebben az üzenetben a len­gyel határok esetleges meg­változtatását helyezte kilá­tásba a német revansisla tö­rekvések érdekében. A né­met püspökök nem helyeslik a lengyel püspökökhöz inté­zett leveliikben az Odera— Neissc határt. A lengyel püs­pöki kar elismerő üzenetben nyugtázta ezt, és azóta sem tartotta szükségesnek, hogy elhatárolja magát ettől a né­zettől. Éppen ellenkezőleg, római üzenetükben „óriási >. -g- jLa. [ A Reuter jelentése szerint » hétfőn megismétlődtek a diák- [ tüntetések Djakartában. Több ► száz diák vonult fel a város | központi negyedébe, hogy til- , takozzék a létfontosságú élel­> micikkek árának rohamos [ err elkedése miatt, A forgalom . teljesen megbénult. Páncél- ; kocsikon sürgősen katonasá- [ got vezényeltek a helyszínre, ■ hogy megakadályozzák a tün- [ teles elfajulását. • [ A katonaság körülvette az . elnöki palota környékét és fel­tűzött szuronyű katonák néz­tek farkasszemet a tüntetők­kel. Egy másik, 200 főnyi diák­csoport Djakarta egyik üzleti negyedében rendezett tüntető felvonulást. Mindkét csoport tüntetése legalább öt órán át tartott. Nyugat-Jávában — a Reuter szerint — rendőrségi kivégző­osztagok létesültek az üzér­kedőit, a gazdasági törvények megszegői ellen hozott ítéle­tek végrehajtására.­Az elnök és s táncruhák Sólyom Jőz&fíf: STIBINGSR IS uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimumnmimiiiiiiiiiiiiiimtiiiimmmii LEBUKOTT 23. V. fejezet Amelyből megtudhat­ja mindenki, hogy a sors kereke forog. Egyeseket felemel, má­sokat eltapos. Stibinger természetesen ismét a kettesekhez tartozik. Ennek ellenére áruét-­adó lesz a Báj-Báj tí- nisú harsinyakötögépe- Het készítő gyárban. I lyen az élet — egyszer fent, másszor lent. Nem értem azonban, hogy én miért vagyok >lyton lent? Altadnak bú­ikban . született emberek, üknek nünden sikerül, vi- sont ahová én*, lépek, ott lár fű sem terem. Üldöz a alsors. Ráadásul mindig ak­ar csap be a mennykő, ami- őr már azt hiszem, végre yeregben vagyok. Ámbár zt mondják, minden rossz­án van valami jó. Talán em is szerencsétlenség, hogy tt kellett hagynom a sofőr- ágét. Ki tudja, lehet, hogy fy szörnyű karamboltól lei tett meg így a 'gondvise­lő Ez pontosan olyan dolog, nrrt Tűrd el Ahmed török aatróz esete. .A Mohamed szakálla nevű teherhajón dolgozott. Két he­te nyaldosták már az óceán hullámai a Mohamed szakál- lát, nem láttak szárazföldet sehol. Szörnyen unták már a sok vizet, s alig várták, hogy egy tisztességed kikötőben végre italhoz és nőhöz jus­sanak. Végül Port-Saidban kötöttek ki, s ünneplőbe öl­tözött kapitányostól a hajó- inasig mindenki. Zsebüket megrakták pénzzel, csempész­áruval, és szemükben lobo­gott a vágy. Ahmednek is. Ám, póruljárt, mert a kapi­tány úgy döntött, hogy nem hagyja őrség nélkül a hajót, és e tisztségre éppen Ahme­det jelölte ki. Szívta fogát kínjában szegény ördög, s ri- mánkodott Allahnak: intézze el, hogy a kapitány akkor kapjon bélcsavarodást, ami­kor legjobban érzi magát. Ha ez mégsem megy, megelég­szik azzal is, ha rühes saká­lok lakmároznak beleiből. Egyedül kódorgóit Ahmed a fedélzeten, üvöltött, mint egy dervis. Pokoli kínokat szenvedett, ha arra gondolt, milyen pompásan mulathat­nak társai valamelyik meny- nyeí paradicsomszerű helyen. S jól sejtette: az egész ban­da bevetette magát az első bordélyházba. Kipihenve má­morukat, másnap visszatértek a hajóra. Ahmed irigykedve figyelte gyűrött, megviselt ar­cukat. Egy napig. Másnap ugyanis átkozódva rohangált a kapitány, a fűtő, a sza­kács, a hajóinas, mindenld, kivéve Ahmedet. Kiderült, hogy az egész személyzet fel­szedett valamit Ahmed ekkor lett igazán istenhívő. Jól tudta, hogy Isz­tambulban a felesége eunuch- nak léptette volna elő, ha ilyen ajándékkal tér haza. Kajánul röhögött. M eghajtottam fejem én is a sors akarata előtt. Ezzel azonban még nem mentem sokra. Döntenem kellett, mi­hez kezdjek ezután. Gondok­ba merülve kóboroltam a pesti utcákon, mikor hirtelen rám ragyogott a szerencse. A mentőötletet egy kapualjra szerelt tábla adta: Balett-ta­nítás, Herskovics Imre, fél­emelet 1. A házmesternél érdeklőd­tem, hogy megy az ilyen ma­gántanítás. Teljesen kielégítő magyarázatot kaptam. Hers­kovics egy öreg, kopasz, reu­más ember, akinek gőze sincs a baletthez. Még életében nem járt operában. Ész nél­kül ugráltatja növendékeit, s egy hintaszékből figyeli őket. Nagyon szereti nézni a tüllszoknyás fiatal lányokat' Engedélyt képesítést diplo­mát senki sem követelt tő­le. A kerületi tanács ellen­őrzi időnként fizeti-e rende­sen jövedelme után az adót ezenkívül nem is háborgat­ják. Ez kedvemre való foglalko­zás — gondoltam rögtön. Gyorsan kiszögeztem én is egy cédulát a kapumra: „An­gol nyelvtanítást vállalok!” Még lelkiismeretfurdalásom sem volt, mert tényleg, elég tűrhetően beszéltem angoluL Tóbitói sok ragadt rám. Mindenesetre többet tudtam az angol nyelvből, mint Herskovics a balettről. El is szántam magamban: becsüle­tesen megszolgálok a búsás tandíjakért. Számításom még­sem vált be tökéletesen, ugyanis csak egy tanítvá­nyom akadt. Áruátadó volt a „Baj-Báj” tipusú harisnya- kötőgépeket készítő üzemben. Ö tárgyalt a külföldiekkel, s ez némi nehézséget okozott neki, mert egy szót sem tu­dott semmii yen nyelven a magyaron kívül. Kicsit ezt Is tölte. Budakeszi gyerek volt. S zóval ez a szépremé­nyű fiatalember fel­keresett, s bejelen­tette, ’ hogy gyorsan, könnyen akar tanulni ango­lul. Mondtam neki, hogy én pontosan így tanítok, erre re­mek módszerem van. Nem gyötröm a tanítványaimat nyelvtannal, irodalommal, s egyéb felesleges lommal. Elő­ször megtanítom őket károm­kodni. Szerintem úgyis azokat a szavakat, kifejezéseket kell mindenekelőtt megismerni, amelyeket majd legtöbbször használ az ember. Nem akarok dicsekedni, de már az első óra után félig perfekt volt a tanítványom. Olyan hamisítatlan cákágói kiejtéssel mondta: pofa be! — hogy az egyenesen elbű­völő volt Két hónapig 'járt hozzám a fiú. s minden ál­dott nap ragadt rá valami. Határozottan volt érzéke a nyelvtanuláshoz. Már éppen rá akartam térni egyéb hasz­nos tudnivalók megismerteté­sére, amikor felettesei meg­tudták, mennyire előrehaladt a tanulásban. Azonnal ki­küldték államköltségen egy­hónapos tanulmányútra Ame­rikába. Fél évig vártam, hogy élet­jelt ad majd magáról. Már- már attól tartottam, hogy rú­tul becsapta az államot és disszidált. Szerencsére nem ez történt. Ahogy kiszállt a hajóból, az első amerikai rendőrnek felmondta vala­mennyi leckéjét, s ezért a New York-i bíróság két évi börtönt-e ítélte. Jelenleg is a Sing-Sing-ben üdül. Balga gyermek. Miért kellett azon­nal fitogtatnia nyelvtudását? Bevallom, kicsit én is hibás! vagyok, mert elfelejtettem fi-' gyelmeztetni, hogy a yenki! rendőrök rendkívül finnyásak rá; ne nevezzék anyjukat hawai hastáncosnőnek, aki egy porszemért árulja magát,! s így lett övé a nevadai ho-1 moksivatag. Ugyanis nálam! ilyeneket tanult ■ M ajd a szívem hasadt] meg a fiú sorsán, és1 aggódtam a gyárért] is. Mit kezdenek, sze-« gények szakképzett áruátadó] nélkül? Úgy éreztem, köte-< [ességem jóvátenni a hiba-] -nat, ezért sürgősen jelentkez-! tem a fiú helyére. Fel is vet- • Lek azonnal. ] (Folytatjuk.) A munka áthárult a községi tanács elnökére. Mi, valahányszor olyan kői' ségi tanácselnökre akadunk« aki szívügyének tekinti a falú kultúrájának' lendítését, öröm* j mel szólunk a jelenségről« Többek között azért, is, mert az államigazgatás helyi kép' viselője szimpla feltételezés szerint sok, egyéb, bokros te* endője mellett, a kultúra ügyé' vei foglalkozik a legkeveseb'! bet Dolezsál Vilmos apróbb ügyekben is intézkedik. Ami* kor kintjártunk, hivatal se* gcdjével együtt nagy bőrön* döt vett a hóna alá, hogy be* utazzék Özdra, táncruhákértf A ruhák megszerzésének kő' rül menyeit így mesélte el: ‘ — Szeretnénk táccsoportol létrehozni. Ehhez természe­tesen ruha kell. A járásnál, ötezer forint értékű táncrUj hát kínáltak megvételre. M> addig-addig alkudoztunk, mii 1300-ért megkaptuk. Most re* hanunk be, nehogy meggondol* ják magukat A módszeren tudniillik azon, hogy tanács* .elnöki feladatok közé tartó* ]zik-e a táncruhák megszerzése- ]De ha senki sem jár utána« «„jobb híján” igazán dicsérete* ]a tanácselnöki serénykedés. ] Tudunk róla, hogy egy-egf 'községben milyen nagy küzde* ]lem folyik művelődési otthoJ ■megépítéséért Társadalmi jkészség, bizonyos mennyiségi] ]forint is együtt áll már, csaK 'hát az: állam, jelenlegi teher* ]bíró képességei miatt, nem •tud mindenhová összeget biz*« [tosítani. Ahol sok-sok társadal* •mi segítséggel (Domaházán 2-10 ]ezer forint értékű társadalmi, [munkával járultak hozzá a •művelődési otthon építéséhez) ] megépül a művelődés ottho* •na, az ünnepélyes átadás után , ]egy kicsit elintézettnek, lezárt- ; [nak tekintik a művelődési olt- ]hon ügyét ] Közhelynek számító Igazság1 [ minden új létesítmény oi •avatás után kezd élni. Persze* [ha életet lehelnek bele. A mű* • velődési otthonok, természe* ] tűknél fogva, nagyon is Igény* ,lik a vérkeringéshez szükség«*1 •leheletet, a sok okos sürgés* [forgást, munkát és tettrekész* ■séget. Ha már csaknem három* [negyed millió forintot fordí* Róttak a domaházl művelődés' .otthonra, Igazán örvendem*’ ]lenrie, ha a falu népének, & ! tiszteletdíjas kultúrotthon* 'igazgatónak, és másoknak ]nagyobb gondja lenne az új .létesítményre. i 1 Az elpök már táncruhákat SS [szerzett. Lehet, hogy más, fon* tos népművelési kelléket ifi hamarosan beszerez. ^onítnni kellene neki; Segíteni hogy ^ üj művelődési otthonhoz méltó» pezsgő kulturális élet izgasson minden domaházl lakost. — párkány — témába kezd­Barmilyen tem Dolezsál Vilmos tanácselnökkel, végül mindig kulturális kérdéseiénél állapodtunk meg. Szó, ami szó, büszke is a tanácselnök Doma- liáza^új inű velődési otthonára. Érthető tehát, hogy mostaná­ban azon töpreng, miként le­hetne tartalmas munkával megtölteni. Ha a termelőszö­vetkezetről érdeklődtünk, né­hány mondat után arról be­széli az elnök, milyen szakkö­röket szeretnének létrehozni. Ha az iskola került szóba, né­hány mondat után ismét visz- szakanyarodtunk kulturális té­mákhoz. Nem is hagyott nyugton ben­nünket, amíg meg nem néz­tük az új művelődési ott­hont A fővárosból leránduló néhány művész előadása, no meg a könyvtár működése jel­zi a művelődési otthon eddigi munkálkodását. Egyéb érdem­leges mind ez idáig nem tör­tént. A tiszteletdíjas művelő­dési otthon igazgató, egyéb elfoglaltsága miatt, ez idáig még nem sok gondot fordított a művelődési élet megszerve­zésére. ilnliitiT.I«..1 a --------­előrehaladásnak” nevezték a ] német püspökök álláspont- < ját, amelyet „igyekeznek ] megérteni.” ] Jellemző, hogy a lengyel ' állam útlevelével Rómában [ tartózkodó bíboros ezt az < üzenetet a lengyel állam tud- ] ta nélkül készítette el mun- < katársaival, cs annak eredeti ] szövegét m(g most se bocsa- [ tolták á lengyel kormány < rendelkezésére. Márpedig [ annak nyilvánosságra került tartalma korántsem nevez- ' helő „hitbeli” ügynek. Mi sem természetesebb, < minthogy a lengyel állam ] ezekután megvonta az útlc- < vclct a bíborostól, hiszen a ] törvény kereken kimondja, . hogy nem jár útlevél an- « nak, aki külföldön a „Len- [ gyei Népköztársaság érdekei- < vei ellentétes tevékenységet [ fejt ki”. A kormány közbeié- < pése a legjobbkor történt, hi- ] szén a bíboros éppen most [ szándékozott ismét Rómába < utazni, hogy részt vegyen [ azon az ünnepségen, amelyet < a kereszténység lengyelorszá- ] gi felvételének ezredik év- • fordulója alkalmából taría- < nais a Vatikánban. És ezen [ az ünnepségen az az Oscar < Haiecki tartja a fő referáíu- < mot, aki mint a. Szabad Euró- < pa Rádió munkatársa eddig ] is a legvadabbul támadta , a népi Lengyelországot. i lengyel kormány he- ] A lyesen járt cl, ami- 4 ÍA kor megtagadta az ] útlevél kiadását at- < tói a Wyszinskitől, aki a len- < gyei határok sértetlenségét [ kétségbevonó üzenet után, < még ilyen szónok társasága- ] ban akart szerepelni Rómá- [ ban. J (máté) [

Next

/
Oldalképek
Tartalom