Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

ßSZAKMÜAGYARÜRSZÄÖ % Tasárnat*, 1966. január 9. ■■PMMMBMMMMMMI1 Czinke Ferenc: Tanya A Furulyázó íiú Szobraink védelmében Í „ - T sok érdek­Mostanaban | ]ődő aki Somogyi Árpád kedves, fi- nomvonalú bronz-szobrá nak, a Furulyázó fiú-nak holléte iránt érdeklődik. Mint ismere­tes, a szobor a Tizeshonvéd ntcad bérházak előtt állt, né­ha feküdt az elmúlt években. Mert sajnálatos, hogy rongál­ják azt a kevés műalkotást is, amellyel Miskolc rendelkezik. Az utóbbi két évben a városi tanács művelődésügyi osztálya nagy erőfeszítéseket tett, hogy a hirtelen megnövekedett vá­rost, a máról holnapra kinőtt új lakótelepeket szebbé, kelle­mesebbé tegye kiváló képző­művészeink közreműködésével, ezzel is az ott lakók esztétikai nevelését, ízlésformálását szol­gálva. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus megbízása', nyomán több új alkotás helyére került már, így Hálmágyi: Anya cí­mű kőszobra a selyemréti MÁV rendelőintézet elé, to­vábbá a Kilián-déli lakóházak _ homlokzatát díszíti Scholz Erik: Fecskék című sgraffitó- ja, a Fazekas utcai iskola ud­varán látható Grantner Jenő: Toldi szobra. Elkészült Varga Miklós Korsós lány című, víz­medencével kombinált szobra is, mely tavasszal a diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház elé kerül. Tapolca parkját dí­szíti maid Németh Mihály kő­szobra, az Anya gyermekével és Varga Miklós Vízbelépő lány című munkája. Makrisz Agamemnon szob­rászművész által, az SZMT- székház elé készített három­figurás szobra (Húsz éve) ha­marosan helyére kerül. (A művész ezen alkotása fogad­ta elsőként a X. Magyar Kép­zőművészeti Kiállítás buda­pesti látogatóit a Műcsarnok­ban.) A selyemréti Petőfi Kol­légium elé kerül Kovács Fe­renc finomvonalú kőszobra, a Kendös nő, míg az új iskola homlokzatát Seres János sgraf- fitója díszíti majd. alkotások is jelentős ered­szitő alkotásoknak, boldogan, örömmel üdvözölhetjük e tényt. Ugyanakkor a készülő munkák ismeretében felvető­dik a szemlélőben, a város szépítéséért fánadozókban a kérdés, érdemes-e? Megbecsü­lik-e az effajta törekvéseket? Törődnek-e városunk Iáitól a képzőművészeti alkotásokkal, tesznek-e valamit, hogy meg­szűnjék a műemlékek, az em­léktáblák rongálása, firkálása? Sajnos, még egyetlen levél, észrevétel sem érkezett a vá­ros képzőművészeti értékei­nek védelmében, annál több az alkotók és munkáik szidal­mazására. Sok tennivalónk van még: lakóházakat, Iskolákat, óvodá­kat és bölcsődéket, művelődé­si objektumokat kell építe­nünk, utakat, közlekedést ja­vítanunk, de ezek szerves ré­sze, tartozéka, sőt kiegészítője a város díszítése, csinosítása, parkok létesítése az ezeket dí­szítő képzőművészeti alkotá­sok elhelyezése és védelme! i A felsorolt j Kétszáz kép a világ minden tájáról A színes fényképezés és az úti beszámol ók kedvelőinek ér­dekes élményt ígér az a klub­est, amelyet az IBUSZ—TIT Ország-Világjárók Baráti Kö­re és a Miskolci Fotoklub ren­dez január 14-én, pénteken este 6 órai kezdettel Miskol­con, az SZMT-székház szín­háztermében. Ez alkalommal Walter Bon- ser, az AGFA Filmgyár művé­szeti tanácsadója tart beszá­molót közel mintegy hónapig tartó világkörüli útjáról csak­nem kétszáz színes diapozi- tíwel illusztrálva. Az előadás érdekessége, hogy a nézők a színes fényké­pezés egyik világszerte ismert úttörő egyéniségével ismer­kedhetnek meg az előadó sze­mélyében. Ezt szolgálja az az intézke­dés is, amely a Tizeshonvéd utcáról a Furulyázó fiú szob­rot a Kilián déli lakótelepre helyezte át, ahol az új parkot díszíti majd, remélve, hogy itt jobban megbecsülik. Államunk sokat fordít az esztétikai nevelésre, a művé­szetek megismertetésére. Ká­dár János elvtárs a X. Ma­gyar Képzőművészeti Kiállítás vendégkönyvébe írott sorai is e törekvéseket igazolják; „ __a képzőművészet terén é ppen úgy, mint társadalmunk életének más fontos területén eleven, valóban alkotó munka, az újnak, a még jobbnak fá­radhatatlan keresése folyik. Ez már ma is országnak, vi­lágnak érett alkotásokat mu­tat és még biztatóbb jövőt ígér. Szocializmust építő né­pünknek szüksége van ilyen, a fejlődés fő irányába ható és mozgó képzőművészetre.” a jövőben is gazdái lesz­nek a város területén találha­tó régi és új alkotásoknak, műemlékeknek. Fáradozásaik, s az erre fordított anyagiak jelentései:.. Eredményességük feltétele azonban, hogy mi, miskolciak, az itt élő és dol­gozó emberek, nem utolsósor­ban ifjúságunk mindezt ma­gáénak érezze és vallja, min­dent megtegyen ezek védel­mében. Flach Antal | A tanácsok r f w - m-m JTV Zenes rejtőző Ezt meg újabban Sajószcntpéteren játsszák, a Hold- fény eszpresszóban, a sok ezer lakosú nagyközség egyetlen zenés-táncos szórakozóhelyén. Eléggé egyol­dalú, de nem unalmas, inkább idegesítő játék. Ügy értjük, hogy a nemrég odavezényelt zongorista sen­kitől sem zavartatva játszik, játszik s énekel is hoz­zá rendületlenül. Hogyaszonygya: Deres már a határ... Egy asszony miatt vagyok ilyen léha ... Maga az első bűnös asszony... slb. Az oda szokott fiatalság pedig a másik szerepet játssza, vagyis idegeskedik. Imigyen morfondírozva: kit érdekel ez a sírva vigadó kesergő, csalódottságot és pesszimizmust árasztó melankolikus melódia? Miért vitték el a tánczenekart, amelyet megkedveltünk, s amely, kitűnő hangulatot keltve a táncolni vágyó if­júság igényeit is kielégítette? Vagy megirigyelték az illetékesek, hogy egy kisebb városnak is beillő bá­nyászlakta nagyközségben volt egy zenés-táncos hely? (Aztán a panaszkönyvi bejegyzések is gyűlnek — a zene miatt...) Szóval ez van, jelenleg. Így fest a sajószentpóteri ze­nés fejtörő. Mi pedig — a panaszkodó fiataloknak adva igazat — egyelőre szintén törjük a fejünket. Mi mást tehet­nénk? (csé) Tenk László rajza A legújabb divat - a gyertyaöntésj A számos hobby közül az egyik legújabb és legdivatosabb a gyertyagyártás. A száz esztendővel ezelőtt nélkülözhe­tetlenül fontos iparágból kellemes szórakozás lett: ki tud szebb formájú és színű gyertyát önteni. A döntő pillanat. sszefagyva, kihűlt ta­gokkal topogunk a szűk nyári konyhában. Sándor bácsi már el­mesélte összes élményeit, ami 0egy riporthoz kellett, a hideg, ofűtetlen tiszta szobában. J Ez a nyári konyha az egyet­• len meleg zúg. Itt szorgosko- J dik a háziasszony, a menye, s • lábuk alatt sivalkodik a más­• fél éves Sanyika. S most mi »hárman is ide húzódtunk. • Legszívesebben indulnánk 2 már, de ez sértődöttség nélkül • nem megv. mert Sándor bácsi J már jó előre kiadta a két • csirke halálára szóló utasítást. 2 s nem lehet, hogv az asszo­• nyok munkája kárba vesszen. 2 — Ül lön már le. kedves . .. • ne tessék haragudni. manno- 2 sáe nem Untom. hoev szélít- »sam. az ilven városiakat. 2 Nagyságos asszonynak? Hnev »po córtsem meg*7 — kérdi a 2 néni. • — Tessék opak a koresztne- J vemen. 2 — Jól van lelkem, lói. csak c te"'re le végre a kabátot. • O maga rvder*r£eoiődik az ÚPv és an asztal közé. p széles • estVeVra vncfin e Tevét tésztát 2 — Osztán él-e az édesanvía. • lóiuon- •> t'tr»v a’, az a ió. 2 !>^/ií g ié 2 Meelen a kérdés, hoev iutntt »épnen ez az eszébe? ne aztán 2 meeért°rn: • — En tavalyelőtt, temettem 2 el az anyámat. 2 — Xiiiitbtt nekem. kitiltott. »Ennen nz nn”ém sírkövét be- 2szé1tem meg a kőművessel. »amikor szaladnak a hírre!: meghalt a vöm. Asszony sbk árnyékban E lakad a hangja. Sanyi­ka sivalkodik a csör­gőóráért. — Vedd mán fel! A fiatalasszony ölbekapja a talán húsz kilót is nyomó Sa­nyikat, s az üveges ajtó elé áll vele. — Kőműves volt, — veszi át a szót Sándor bácsi, — Bontot­ták a kastélyt, s ráomlott a fal. Ketten voltak ott, a má­sik él. Nyomorult lett az is. Az asszony fehér kendőt vet a felfordított szitára, s rászór­ja a szétmetélt koekatésztát. — Vidd be a házba — nyújt­ja a fiatalasszony felé s mivel az nem kap rögtön utána, mert nála a gyerek, visszafojtott indulattal folvtatja: — Vagy én menjek ki? Első gondolatom az. hogv itt sem szeretnék menv lenni. De az asszonv meg sem reb­ben. Készségesen lerakja a ki­csit. s már ki is perdül a szi­tával. Lehet, hoev már unja is a panaszt, hiszen ő e£v éve halJia a nehezen gyógyuló seb okozta foTszisszen ősöket. — Nekem kiiutot.t a balból — ismételgeti a néni. A’ első gyermekemet hat éves koré­ban temettem el. Fevik hétfő­megbetegedett n másik béttőr már V’torítet+ük v*7 a szem­üveg is azért kell. — pnidi meg orra nvergén a formás barna köretet — mert anmdt sírtam életemben. Hirtelen vállas térti alakia sötétíti el az üveges kon vh a aj­tót — Ez Sándor fiam — szüle­tik újjá az asszony hangja. — Apa, apa! — sivalkodik a kis tömzsi emberke, s alig hagy időt és helyet a kézfo­gásra. Hogy mennyi ember elfér ilyen kis helyen! Ha már Sán­dor is megjött, nem lehet to­vább huzakodni a savanykás bortól. Egymás után két po­hárral is felhajt. Átfázott, fá­ért volt az erdőn. — A fiam a MÁVAUT-nál dolgozik — mutatja be Sándor bácsi — Buszvezető — teszi hozzá némi büszkeséggel. — Nem lehet még kitenni azt a gyúrótáblát? — sürgeti a fiú az asztal felszabadítását. — Dehogy nem fiam, de­hogy nem — sepri össze az utolsó tésztát is az asszony, s már üres is az asztal. Ahogy Sándor belepett az ajtón, mellette kisurrant a nvomott hangulat. A fiatal­asszony is feliéteszik, s heves csörgéssel perdül az asztalra tánvér. kanál. Már látom, nem a csirke volt olvan kemény, hogy órákat kell ten rá várni, hanem Sándor hiányzott az háziasszony szíyes szóval kínálja az aranysárga. párolgó húslevest. A két nő nem ül közénk Tsaz. el sem férnének. Sanvikát édesanyja habusgatia a heverő zupában, hogv ne zavarja az evésben panókát, mert minduntalan az 6 ölébe kéredzkedik. Sándor foga alatt percegve őrlődik a gyenge csirkecsont. — Nehéz a szolgálat? — Nem. Csak most bajunk van a harsányi tanáccsal. — Hogy-hogy? — Építettek társadalmi munkával egy várót. Mellette van még egy kis helyiség, aho­vá befér két ágy, s ott alud­tunk, mert negyvennyolca- zunk. Most a tanács havonta 100 forintot kér tőlünk. — Száz forintot? — méltat­lankodik az anya, mert ez most hallja ő is először. — Pedig társadalmi munká­val épült.. . Azt várja tőlünk, hogy ne- hézménvezzük mi is ezt az el­járást, de már fáradtak va­gyunk. Bennem alakul a má­sik riport, nem akarok ma már újabbal foglalkozni. In­kább a háziasszonyt figyelem, cspb űgv pihenésképpen. I eiil egy feiőszékre, S j kanalazza a megma­radt húslevest abból a tálból, amit az asztal­ról leveli. Aztán átvándorol a virágmintás zománcozott tál a fiatalasszonyhoz. Sanyika eb­ből nem kap. ő külön koszton van Közben Sándor megtudja* mi járatban vagyunk, s az egész délelőtt szélesen ömlő történetek után még elcsöppen epv-két bepnrekedt kaland. Az asszonv örege mögé állj kedves mozdulattal a vállára teszi a kezét, s fgv dicsért: — Bátor ember ám az éri nénynek számítanak, s ha ar- a gondolunk, hogy ez csak üredéke a 600 éves várost dí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom