Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

Tasárnap, 066. Jannár #. fSZAKIHAGYARORSZAG 7 Mit keres Samu bácsi Európában? „Európa látszólag arra törek­szik, hogy valamilyen ameri­kai bizottság kormányozza” — írta 1937-ben Paul Valery, a finomlelkű, politikától mindig elzárkózó, formai szépségek­ben élő költő, és látnoki mon­dása a második világháború titán igazolódott csak teljesen. Az amerikai üzletember, aki a Normandiában partraszálló in- váziós tankokat néhány évvel később követte, már koránt­sem volt Sinclair Lewis ko­mikus Sam Dosworth-je, akit bárdolatlanságáért kinevettek a történelmi múlttal rendelke­ző jólnevelt európaiak, hanem az az Uncle Sam (Samu bácsi, az amerikaiak gúnyneve), ak látszólag jótékonykodva érke­zik, mint segítőkészségű való­di nagybácsi. Valójában azonban koránt­sem olyan jótékony, mint aminek látszik. Éppen ellenkezőleg! 3 ezar vállalat 12 miili’n! do'lárja Mert ha mi is felvetjük a sokakban felvetődő kérdést, hogy mit keres Samu bácsi Európában, akkor kiderül, hogy nem is keveset. Már tudniillik nem is kevés pénzt. Film az oktatás szolgálatában Az utóbbi étekben a korszerű pedagógiában mindinkább előtérbe kerül a vizuális oktatás. Működésével ezt szol­gálja az Iskolai Filmintézet is. Csekély apparátusával 1965-ben harminc oktatófilmet készített. A filmek téma­köre igen változatos. Forgattak filmet például a tangens- tétélről, valamint Hamlet és Ophélia nagyjelenetéről is. Vásárhelyi Károly operatőr és Fcrenezi Zsolt rendező a Kövek című film egyik jelenetét forgatja a Margitszigeten. Ezt pedig a legautentiku­sabb szerző, az amerikai Busi­ness Week (Üzleti hét) című lap szerkesztője, Edward A. McCreary állapította meg legutóbb nagy port felvert, The americanization of Euro­pe (Európa amerikanizálása) című könyvében. Az amerikaiak ellen han­golt elfogultsággal aligha vá­dolható közgazdasági író írta le ugyanis ebben a művében, hogy az „utóbbi tíz évben az amerikaiak közvetlen nyugat­európai beruházásai 360 száza­lékkal emelkedtek, és elérték a 12 milliárd dollárt. Eddig 3000 amerikai vállalat különbö­ző sikerrel, de fokozódó befo­lyással telepedett le Európá­ban”. És. hogy ennek a nagy érdeklődésnek mi a titka, azt ő maga leplezi le később, ami­kor megállapítja, hogy „az európai kiskereskedelem oly nyilvánvalóan profitot kínáló terület, hogy számíthatunk rá: egyre több amerikai vállalat jön majd át az Atlanti-óceá­non”. Mégpedig nem másért, mint azért, mert „Európában a bérek alacsonyak és az árak magasak”, tehát az amerikai cégek, a maguk hatalmas ka-, paritásával könnyen verse-, nyezhetnek az európai vállala-- tokkal. Sőt, miután a bérek; alacsonyak, egyszerűbb, ha fel­vásárolják azokat. Akkor aztán! már az árdifferencia sem h probléma számukra. j llíiogv Va’erv utódai látják ; Ha az amerikai író meglehe-^ tős yenki-büszkeséggel szögezi! le mindezt könyvében, akkor^ érdemes talán egy pillantást! vetni azokra a mai franciákra,J akik Valery utódai az újságok! hasábjain. Márpedig, ha eze-t két a franciákat is meghall-! gátjuk, akkor furcsa módon! azt látjuk, a franciák sem vé-j lékednek másképp, csupán ők! a szenvedő fél oldaláról álla-í pítják meg ugyanazt, amit! McCreary. j Ez azonban mindjárt más-! képpen fest! Serge Mailet, a Le Nouvcl! Observateur című francia lap \ munkatársa több cikket szén-; telt ennek a kérdésnek, és mi-H után 6 is Valery mondását! idézte, joggal nevezhető a nagy; költő mondása örökösének.; Mallet is megállapítja, hogy az; amerikaiak „piacot keresnek* és az európai piac még nem. tekinthető telítettnek. Ráadd-', sül itt nem drága a munka­erő”, miként ezt amerikai; kollégája írta. Azt is hozzáte­szi, hogy ehhez járulnak a Kö­zös Piac keretei között beruhá­zó külföldi bankároknak nyúj-• I I t ! Frírara bemafstó ; az Avas szállóban t ! Műsor, tombola, [kozmetikai tanácsadó > A miskolci Fodrász Ktsz va­sárnap, január 9-én délután! • fél öt órai kezdettel újabb fri- | zura bemutatót rendez az * Avas szálló fehér termében. ) _ i Ez alkalommal a nézők »több színházi és a közelgő 'farsangra való tekintettel, bá- >1i hajviseletet láthatnak majd, ,a legmodernebb kivitelezés­iben. Bemutatnak egy meny- [asszonyi hajviseletet is. A kö- 'zönség bizonyára szívesen lat­ija újra azokat a nappali fri­zurákat, amelyek a legutóbbi [bemutatón a véleménykutató [lapok tanulsága szerint, a log­> nagyobb sikert aratták. Sor »kerül kozmetikai bemutatóra [és tanácsadásra is [ A fodrászok a férfiakra is [gondoltak:. bemutatják a leg- i modernebb férfi hajviseletet. > De, hogy a legkisebbek sem [maradjanak ki: a résztvevők [gyermekfrizurákat is láthat- »nak. > A bemutatón kisérő műsor, [tombola szórakoztatja a kö- [zönséget. A rendezők újra [szétosztják a véleménykutató »lapokat is. tott pénzügyi kedvezmények”. Példát is hoz fel rá, amikor megírja, hogy Pinay, akkori pénzügyminiszter „1959. ja­nuár 21-i, május 15-i és jú­nius 26-i rendeletéivel felha­talmazta a külföldieket arra, hogy francia részvényeket és üzemeket vásároljanak és 48 óra leforgása alatt hazavigyék tőkéjüket”. Ez a megállapítás megint egybevág az amerikai könyv szerzőjének azzal az ál­lításával, hogy „Európában egyre több amerikai kereske­delmi bank telepedett le, hogy lebonyolítsa az amerilcai kon­szernek leányvállalatainak ügyleteit” és ezek gyakran „meglevő cégeket vásárolnak fel”. Samu bácsi tehát olcsó mun­kaerőt keres és talál Nyugat- Európúban, drágábban adhatja el termékeit, mint odahaza, államilag támogatott beruhá­zási lehetőséghez jut és tőkéjét még haza is viheti a „győztes hadjárat” után. Mindez talán meg is magyarázza, mit keres Európában, és azt is, hogy mennyit. Fehér Tibor gyógyulás útján Sokat. Máté Iván Fehér Tibor Jászai-dijas színművész, a Miskolci Nem­zeti Színház régi s igen nép­szerű tagja már hosszú idő óta nem látható a színpa­don. Pontosan november 14-e óta nélkülözi a közönség. A közkedvelt színművész már hosszú ideje betegeskedett, különböző kórok támadták meg szervezetét. azonban mindaddig, amíg csak lábra tudott állni, nem hagyta el a színpadot A színházláto­gatók a Sztambul rózsája című nagyoperettben Kernal pasa szerepében, és Gorkij örökéletű drámája, az Éjjeli menedékhely Kosztiljov-ja- nak alakjában látták utoljá­ra. E két párhuzamosan futó darabban játszotta igen em­lékezetesen a két, jellegében egymástól annyira elütő sze­repet.. A betegség végül is ágynak döntötte. Hosszú időt töltött kórházban, majd ott­hon nyomta hetekig az ágyat. Pályatársai, barátai, tiszte­lői állandóan érdeklődtek ál­lapota iránt, sokan keresték fel, hogy a kényszerű pihenő napjait elviselhetőbbé te­gyék, egyben a beteg szí­nész és a közönség, meg a színház kapcsolatát ápolják. Fehér Tibornak életeleme a színpad, a játék, a közönség­gel való találkozás, a min­dennapi rivaldafénybe állás a legkülönbözőbb szerepek­ben. Most e látogatások pó­tolták valamennyire e kap­csolatot, s egyben bizonyítot­ták a közönség érdeklődő tiszteletét is. Az utóbbi időszakban ja­vulás jelentkezett Fehér Ti­bor állapotában, és a napok­ban további erősödés végett üdülésre utazott a Szabad­sághegyre, abban a — hisz- szük, mielőbb beteljesülő — reményben, hogy rövidesen teljesen felgvógyultan ismét a színházi reflektorok fényé­be állhat, s szórakoztathatja a miskolci közönséget. (bm) A KNP megalakulásának ©Emlékmúzeumában — A Vörös Ojság szerkesz­tősége néhány szobával odébb volt — mutatja a gyermekek­nek, akik éppen a lap egyik régi példányát nézik — a pla­kátok nagy részét Bíró Mihály csinálta. Itt látható az emlékezetes okmány, a kommunista és a szociáldemokrata párt akkori egyesüléséről. A szociáldemok­raták sorában Landler Jenő az első aláíró, a kommunistáké­ban Kun Béla. Legjobban a Kun Béla em­lékszoba ragadja meg a nézőt, ahol ez a szerény névjegy idézi emlékét: Kun Béla kül­ügyi népbiztos. Itt láthatók Le­ninhez írt leveleinek másola­tai, ruhája és tárcája. Ugyan­csak itt látható az a sárga bo- rostyánszipka, amelyet Fran­kel Leó hagyatékából őriznek. üram .:; Nem mindenki mer- amit ő. Picit megsimítja agyondol- í&zott kezével ura kabátját. — Hát amikor a bükkönyös- bpn leterítetted azt a két vad­disznót, említetted-é? 7- No tényleg! Az is igen él- d'ényes volt, — kezd bele új- ^a Sándor bácsi — Igen sö- *®t éccaka vót. Nem láttam az °rt-omig sem. Egyszer csak ott Messze, az égenyhénél, tudják Jhi az? — áll meg az elbeszé­lésben. — Akármilyen sötét Var>. a láthatárnál valamivel enyhül a sötét. Azt híjjuk egenyhének. Szóval... — Lát egy nagy vaddisznót "T lelkesedik bele az asszony. Sándor bácsi elhallgat, mint akit elvágtak. Feszengve mozdul a széken, aztán rászól: '— Egyszerre ne beszéljünk. VaSy te, vagy én! Megrettenek. Azt hiszem, ez a veszekedés előszele. De nem. , 2 asszony szelíden levonja lfezét az ura válláról, s ked- Ves. békéltető hangon mondja: Beszélj csak, beszéli... Mondjad te... Te tudod job­ban ... , Az utolsó szavak olyan hal- ?a'í; bogy szinte elvesznek a .fi új lendületet nyert hang- Ja mellett. Aztán végre búcsúzunk. Szabadkozunk az alkalmatlan- SatI miatt a háziasszonynál, ahogy unk. Nem tesz semmit. Ezt is kellett csinálni. ,.^0ngja őszinte, de nem sér- ö. Erezni benne, hogy el tud- ‘a volna nélkülözni ezt a hir­*-K A párt alapítóinak fényképei előtt. Elsárgult újságlapok tanúskodnak a történelmi időkröL Budapesten, a Visegrádi ut­ca 15. számú házban, ahol 191!)/19-ben a Kommunisták Magyarországi Pártjának szék­háza volt, néhány napja meg­nyílt a KMP megalakulásának emlékmúzeuma. Iskolások lá­togatják most tanáraik vezeté­sével, hogy lássák a helyisége­ket, amelyekben a legújabbko- ri magyar történelem elkezdő­dött. Fényképek, fotókópiák és pinkátok fogadják az érdeklő­dőket, aztán beljebb újságcik­kek következnek és az az író­gép is látható, amelyen a röp- iratokat gépelték. — Még él az az elvtársnő, aki ezen a gépen dolgozott — magyarázza a gyermekeknek az idős korában is fürgén moz­gó Klemens Bála. a szemüveges öreg harcos, aki maca is itt dolgozott annak idején. — Kun Bélának, akit mi csak Vezérnek szólítottunk mindnyá­jan — mondja — nem volt külön íróasztala. Hol az egyik, hol a másik szobában tűnt fel, ahol éppen szükség volt rá. A foga­son akkor nem kabátok, ha­nem puskák lógtok. Egyik szo­bában az a tengerész-alakulat tanyázott, amely a pártközpon­tot védte. Az egyik képen valóban lát- :ható Klémens Béla maga is. ! Akkor még sűrű haj fedte a : fejét, ö volt a párt vidéki : szervező titkára, a forradalmi ; törvényszék legfiatalabb bí- ! rája. télén ebéddel járó többlet- < munkát, de ha az ura így akar-[ ta, neki sincs kifogása. < A két férfi a tanya széléig J kísér minket, ott elbúcsúzunk.« Tapossuk a ropogó havat. Ez ] már pihenés. De valahogy« mégsem találom magamban ] azt a kellemes, megszokott ér-, zést, amely egy befejezett; munka után természetes len-] ne. Mi az oka? — töprengek.« Hiszen Sándor bácsi két ri- J portra való élményt is elmon-« dott. Van miben válogatni,] mit írjak meg, mi maradjon« ki. I Rójuk a kilométereket, köz-, ben lassan bealkonyul. Asszo-, nyok jönnek szembe, nagy] kendőkbe burkolódzva, s előre« köszönnek: Adjon Isten jó es-] tét! — Jó estét, jó estét, — kö- ] szöngetünk vissza, s lassan rá-« jövök, mi a kellemetlen éi’zés] 1 oka. 1 A nénit nem hallgattuk vé-] gig. Egyszer sem. Igen, róla is« kellene írni. De hogvan most] már? Visszafordulni? örül is« már. hogv kiürült úgv-nhogv] a nyári konyha. Talán érmen« az edénveket mossa n menyé-] vei. s talán elég neki az az« öröm, hogy a bátor ura ben-| 1—’ az űisáeban. « f gen, biztosan így van,, zárom le magamban a; H töprengést, s míg] csendben tapossuk a1 havat, a furfangos történetek-, ; re gondolok, s arra, mi is len-' ne a legmegfelelőbb címe a] Sándor bácsiról készülő ri-( ■ portnak. Adamovics Hona

Next

/
Oldalképek
Tartalom