Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

Vásárnap, 1966. január 9. eszakmagyarorszag 3 cÁ LZtftle.1 óitkjű-viCL * Ú| központi raktár a BVK-bnn Az egyik legnagyobb gon­dot a BVK-ban mindig a rak­tározás, a tárolási lehetőségek biztosítása okozta. Még in­kább megnőtt ez a gond azok­kal a beruházásokkal, ame­lyekre csupán az elmúlt esz­tendőben csaknem 1 milliárd forintot fordítottak. Éppen ezért nagy jelentősé- 1 gű, hogy a közelmúltban át­adták rendeltetésének a köz­ponti raktárt. A hatalmas ob­jektum a PVC-üzembcn fo­gadja ezután a vállalathoz ér­kező gépeket, berendezéseket és minden olyan anyagot, amelyet az előírásoknak meg­felelően kell tárolni. Az építkezésre 10 és fél mil­lió forintot fordítottak, ebben még nincs benne az a három Egy új főruEH holnapjához Hírt adtunk róla, hogy meg- inkban csak azért tűnik sok­alakult és megtartotta első nak, mert korábban hiányzott ülését, megkezdte munkáját a ez a fórum, mert igen sok Borsod-Abaúj-Zemplén me- esetben a segítség számos gyei Termelőszövetkezeti Ta- szerv, bizottság között „oszlott nács. A falu, a mezőgazdasági meg". Sajnos, a legtöbb eset­termelés, a termelőszövetkeze- ben úgy, hogy „eloszlott” min­tek irányításában bekövetke- den különösebb intézkedés, zett fejlődés immár nem a mi- cselekvés nélkül. A falutól, a nél több bizottság közreműkö- mezőgazdaságtól társadalmi- dósét, a mindenoldalú „bábás- lag igényelt eredményesebb kodást” igényli, hanem a hoz- munka, fejlődés, a termelés, a záértést, az ésszerű tetteket, gazdaságosság növekedése a cselekvést. Az utóbbiakhoz viszont nem képzelhető cl a kíván segítséget nyújtani a következő időszakban úgy, megyei termelőszövetkezeti ta- hogy a gondok, az elvégzetíen nács. feladatok csak torlódjanak, s Szóban, írásban, vitafórumo- végső soron éppen a fejlődést kon nap mint nap ismétlődött akadályozzák. S már a kezdeti az utóbbi hónapokban, hogy lépéseket figyelembe véve úgy r.em eléggé észszerű, nem min- látszik; a termelőszövetkezeti dig a követelményeknek meg- tanács képes lehet a korábbi felelő n termelőszövetkezetek gondok eloszlatására, vagyleg- fejlődése, a tervezés, a bérű- alábbis azok fokozatos fel­húzások, a gépesítés. Sok az számolására, éveken át húzódó vita a me- A termelőszövetkezeti ta- zőgazdasági üzemek és bizo- nács első tanácskozása is meg- nyos vállalatok között. Az mutatta; milyen feladatokra ilyen ügyek természetesen ár- képes a tanács, a termelőszö- tanak, kárt okoznak a peres- vetkezetek vezetőinek, szak- kedő, a vitatkozó feleknek is, embereinek összefogása. Katá­dé végső soron, s nemcsak rozatot hozott többek között anyagi kárt, az egész társada- rá; ki kell szélesíteni, önállób- lomnak. Nos, ha másért nem, bá lenni a lsz-ck jogvédelmi már ezért is szükségessé vált képviseletét, hogy bizonyos a mezőgazdaság, a termelőszö- vitás ügyek ne húzódjanak hó­vetkezetek szempontjából napokig, ne vitatkozzanak em­olyan, az egyes közös gazda- berek, szakemberek százai ló­ságokhoz fizikai értelemben is löslegesen. a társadalom, a közelebb lévő fórum, amely a népgazdaság, a tsz közösségek terület, a gondok, a valóság is- kárára. Ügy határoztak, hogy merete alapján segíteni ké- szorosabbá és gyümölcsözőbbé pcs. S a megyei termelőszövet- kell tenni bizonyos termeltető kezeli tanácsok többek között vállalatok és lsz-ek munka- és talán elsősorban éppen az kapcsolatát. S a gyorsabb fej- ilyen ügyekben tudnak majd lődés végett szorosabbá kell segíteni. fűzni minél előbb az egyes Hosszú lenne felsorolni termelőszövetkezetek egymás mindazon jogokat és köteles- közötti termelési kapcsolatát ségeket, amelyeket a központi, is. Hogy a ma még kihaszná- il'etve a megyei tanács vég- latlan erők. lehetőségek ml- rehajtó bizottságának határo- előbb felszabaduljanak, s fo- zata, rendelete a termelőszö- kozzák, szolgálják az áruter- vétkezeti tanácsok hatásköré- melés mennyiségét, gazdasá- be utal. Kicsit talán soknak is gosságát. tűnik, hiszen nines a termelő- A feladat, a tennivaló ezer- szövetkezeti gazdálkodásnak, a nyi a mezőgazdaság, termelő­falu mindennani életének szövetkezeteink berkeiben. S elvan momentuma, amelv ne úgy tetszik, az új fórum, a igényelné éppen a tsz-tanács megyei termelőszövetkezeti ta- segltségét. Ez azonban napja- nács sokat tehet. Különösen akkor, ha megtalálja a megfe­lelő kapcsolatot mindazokkal; akik a termeltetésben, a ter­melésben érdekeltek, segíthet­nek; az egves vállalatokkal, a mindig segíteni kész ipari üze­mekkel. a munkásokkal, a szakemberekkel. Hegy min­denkor elsősorban a iársada- lom. a népgazdaság érdekeit figyelembe véve dolgozzon, termeljen a mezőgazdaság* megyénk, s az ország’ vala­mennyi termel őszövoi kezetl gazdasága! Barcsa Sándor millió forint, amiből a beren­dezéseket vásárolták. A négy­emeletes raktár összes raktc- rülete ötezer négyzetméter. A legmodernebb gépek és be­rendezések segítségével mint­egy 30 millió forint értékű készlet tárolására alkalmas. Az új, központi raktárt a 31. sz. Építőipari Vállalat épí­tette. As kurtanemes tanácselnökkel jártuk a falut. Térültünk-íordultunk egyik-másik házba, hogy utánanézzünk egy vita­tott dolognak. Talpunk alatt kopogott a kerekek gyúrta, fagy keményítette sár; ott haladtunk, hogy ® járda kockakövének jegén iszánkoló gyerekek ne verje­lek le a lábunkról. Hanem a hegyről letóduló szél is CTŐsen rtbált bennünket, fránya célzatossággal, egyenest a meleg Presszó felé, hogy vérünket megzavartassuk egy forró fe­ketével. Mert falun is vetekszik már a papramorgőval a fekete, ez lesz Lassan ott is a fő itóka, bár nem „kísérő" oélkül. Leültünk, megrendeltük a rundót s szürcsölgette köz­tem nagyokat hallgattunk. Mert hallgatni kellett, ha hallani akartunk. Két mi kódos magyar ült a szomszédságunkban. Az egyik sovány és asszott, mint az árvult venyige; a másik *** vas-kos, de a szeme is, a szája is beszédesebb. Nem szólt ugyan, csak ha kérdezte társa, de akkor olyan nyoma­ikkal, mintha azt mondaná: tök az adu, ezt játszd! Mi teást lehet játszani? — Hm... — dörmögött az előbbi. — Azt mondod, húsz teazsa takarmányt adott a csoport. •— Annyit, meg abraktakarmányt az ÁlLatforgalmi. — Aztán, lie, húsz múzsából hány marhát teleltetsz? — Hármat. Reccsent a szék, készülődött a kontra. De csak száj- tegyesztés lett belőle, ami azt jelentette; én négyet is át­teleltetnék vele, mert én jobb gazda vagyok. Húsz mázsa, i jóisten! — Többet nem adtak? ■— Akinek több járt, annak többet adtak. ]| /W egint reccsent a szók. húzódott a száj: én biztosan -crx főbbet, kaptam volna. Nézte maga előtt a láthatat­lan adut. a félhangosan hümmögött hozzá. Aztán , megsaccolta a mennyezet neoncsövét, összeráncolta homlokát, s mély töprengésbe merült. A tanácselnök pedig dehogy megzavarja áhítatában, közel hajolt hozzám és azt .!a: ..Pedzi az öreg...” ..Mit? Meg ki ez az öreg?” Az ®lnök csendre intett. Fejével biccentett, hogy fizessünk és hteniimk. maid útközben elmeséli. Az ajtó előtt megállt az elnök. Most morrs? Le vagy tol? Mindegy, mondtam, le is, meg fel is menni keil. Akkor teenjtink szólnék háttal, javallottá az elnök, mert amit mondani akar. az hosszadalmas, s könnyebb a beszéd, ha állja útját a légáramlat, , — Az eevik emlmr — kezdte mondókájAt. miután sor­jázta gondolatait — Nagy Jani csoport tag. A másik meg Demény Adám, a falu utolsó kurta nemese, egyedüli ma­szek-gazdája. Van még ugyan rajta kívül három, ölei kívül áll a szövetkezeten, de azok nem számítanak sokat az öt-, ha (száz négyszögölükkel. De ez az Adám, ennek nyolc hold­ja van. S mind ez ideig az istennek se akar belépni a szö­vetkezetbe. — Miért? — Annak is sora van. Ezt a falut valaha bocskoros nemesek lakták. Egytől egyig. Még Ferdinándus királytól kapták a kutyabőrt. Büszkék voltak, de csak olyan módon, mint a kakas a szomszédéit szemétdombján. Mert nem csak vagyonuk nem volt már ezeknek a múlt rezsimben, de a kutyabőrt is szétrágta a penész. Ám ha valaki kételkedni merészelt nemesi rangjukban, bizony, ugrott a bicska a csizmaszárból. Mert van a magyarban virtus, igaz-e. hát még ha nemes! Még hogy kételkedni! Ha valaki jó indulat­tal érdeklődik, annak még ma is elmesélik, hogy a falu mellett van egy vár, ami elsüllyedt a földbe, ott éltek az elődök, a faluban leggyakrabban emlegetett három nemesi név korábbi viselőinek nemzedéke. Az utódok buzgó igye­kezettel ástak a környéken, hogy olőkcrítsve a várat, iga­zolják n maguk állítását, de ez ideig mindössze kilenc ma- Vomökvet találtak. Márpedig, ahol egyszerre kilenc malomkő is előkerülközik a földből; ott nem falu, vagy település le­hetett. hanem vár, nemesekkel és házuknépével. 7, utóbbi tíz. tizenöt évben azonban egyre inkább feledik a dicső rangot és a rang dicsőségét, össze- vegyítette őket a sors. meg úgy mondták, ahogy hal­lom: ha kisnemesekként együtt, élhettek, miért ne tehetnék ugyanezt okkor, amikor más idők járnak. Nem sok a differencia. Akkor közös volt a vár. most meg kö­zös a téesz. Punktum. De nincs is ezekkel semmi baj. Szor­galmasak, békések, együttérzők ... Csak ez az egy Demény Adám nyakaskodik! — De hát miért? — Mert ennek még megvan a kutyabőre... Ez még mindig kurta nemesnek tartja magát. — Mondja is? — Persze. — Es a többiek miit szólnak? — Semmit. Nevetik. Meg heccelik. Ö meg azt hajtogat­ja : megmutatom én nektek!... Akkoriban, amikor a szö­vetkezetét szerveztük, kérték, győzködték, nem úgv. mint a pár négyszögöleseket, azok csak afféle bevándorlók. De Adám nem hajolt meg. Gőgösen járt-kélt, hadd lássák, be­lőle nem veszett ki a büszke vér. S az sem győzte meg ed­dig, hogy míg a többiek szerény ranggal gyarapodnak, ő el korhad a nagy erőlködésben. Nem mondom, ki is recs- csentettek vele. A tagosításkor hat helyen osztottak neki nvolc holdat. Nem is a legjobb helyeken. De nincs is itt zsíros alföldi talaj. A hegy, meg a kopárság van. Legelő* az igen, az jó. De neki nincs. A termőföldet még az SZ—100-as is nyögve szeli az oldalban, 5 meg a két ke.sho.lt ökrét hajkurásszn évek óta. s annyi takarmányt, is nehezen gyűjt össze, hogv az a két jámbor állat átvészelje tavaszig. — Mit erőlködsz, Ádám — sajnálják meg néha. Azt hittük kesergő perceiben, hogy már-már beadja a derekát, de Ádám ropogó soványságában több az akaratosság, mint a belátás. Egyszer a kocsmában — akkor még nem volt presszó — majdnem elrítta magát. Rácsapott a pultra, hogy táncoltak a poharak s elüvöltötte nótáját: — Nemes vagyok én, az úristenit neki! Az eset után sokáig elkerülte a kocsmát. Hanem most, az utóbbi napokban mind gyakrabban be-becsalja egyik— másik téesz-tagot a presszóba. S fizet is, mint egy nemes. Azt mondja, takarmányra akar alkudni, de móg senkivel nem kötött üzletet. Nem is az a célja neki, én tudom. Pedzi az öreg. pedzi... — Ml a csudát pedz? — Hát nem érti? Ejnye! Inkább kéne már ennek mar- hapasszus, mint kutyabőr. Csak puhítja még magát... hogy befordultunk a felső részen — mert itt soha nem volt alvég és felvég, csak falu rész: lenti, fenti meg középső, és templom-sori, meg árendás ne­gyed, mivel büszkélkedni kellett azzal is, hogy a kűrta nemes árendáha adja azt, amije nincs, csakhogy a rangján ne essék csorba — egyszóval, mire elérkeztünk a felső részhez, fordult a szél is. S mivel az elnöknek ne­hezen esik igy a szó, ekként fejezte be mondókáját: — Vagyis spekulál. Én legalábbis úgy vélem. Mert amióta megtudta, hogy jó bolt a jószágnevelés, mivel több lesz az ára, birizgálja valami. Spekulál. Hanem ahhoz ta­karmány is kell. De ki az a bolond, aki ezután eladja a takarmányát? Hát másképp nem juthat hozzá, csak egyet­len módon: beadja a derekát. Akkor aztán nyüszíthet a kutyabőr — fuccs a nemességnek, meg a nemesi gőgnek. Alkonyaikor, amikor masamra hagyoit az elnök, hogy neki kitelt a napja — nekem meg a naoldíjam — s indul­tam, hogy fordulnék hazafelé, még egvszer megpillantot­tam Deménv Ádám gazduramat. Kettőd magával! De most nem Nagy Jánost invitálta a presszóba, hanem valaki mást, akit én nem ismerek. Kissé beszédesebb volt. mint dél­előtt:. Talán alábbhagyott nála a kurta nemesi gőg... M ost már csak azt kívánom, nehogy előkaparják azt a főidbe süllyedt várat. Még tán felkavarja az érzé­seket! Bár igaz. nem csak rangoskodni lehet nemes módra, hanem élni is ... Csala László I: Gazdagodott É a BVK N K I: Amint arról lapunkban már I;beszámoltunk, a közelmúltban :: modern, 1500 személyes étter- jjmet és konyhát adtak át ren- ijdellelésének a Borsodi Vegyi- kombin át PVC üzemében. ;• Most újabb létesítmények ^avatásáról adhatunk hírt ^Ugyancsak a PVC üzmerész ^dolgozói számára korszerű, hi- i-.deg-meleg vizet szolgáltató zu­hanyozót és öltözőt építettek. jÍEzcrcgyszáz ember kulturált jj tisztálkodását segíti ez a léte­sítmény. jj Megkezdte munkáját a PVC |;üzem új orvosi rendelője is. Itt Inemesak a kazincbarcikai, ha- ínem a vidékről bejáró dolgozó­ikat. is gyógykezelik. A Borsodi jí Vegyikombinát e húrom szo- jjciálls létesítményére csaknem [j 15 millió forintot költött a vál- |:lalat. k Viszály | a borz-lakáshan S A jó lakás megszerzése nem- Ijesak az embereknek, de az [terelő, mező lakóinak is sok igondot oko~. Legalábbis erre penged következtetni a 7,cmv- irtén egyik erdészének megfi- p gyelése. jj Mini ismeretes, a borz ki- js tűnő házépítő. Valóságos föld- kalatti várat ás magának, Pmelynek tisztaságára, rendié­ire is nagy gonddal ügyel. Eb­iből a biztonságos lakásból <akarta kiüldözni gazdáiét egy <róka. Betelepedett a borz-lak le elejébe, hogy egyszerűen a ' bűzével űzze el a szagokat lsem szerető, remete állatot. e Az éles jógii, erős karmú j borz azonban nem volt haj­ítandó az ideiglenes társbér- 1 létre sem: messze űzte a ró- 'kát. katonák vállalták, és sorra J jött a segítség a Miskolci 4 Építőipari Vállalattól, a gyá- J ráktól, az asztalosipari ktsz- Íj, tői, a postától, a villanysze- J reléktől; minden szakma ta- Íj Iáit magának munkát az épü- $ lő házon. Segítettek a tömeg- szervezetek is. ,A Hazafias Népfront, a nóta nács; elküld- | ték képviselőiket, tudják jjí meg, mire van szükség, tobo-, jj; rázták a társadalmi munká- ij: sokat. A KIOSZ miskolci 4 csoportja mozgósította a víz- :j: vezet ék szerel 6 kisiparosokat, 4 a KISOSZ nem tudott em- íj; bért adni, de összegyűjtötték # és elküldték a pénzt, ők sem * akartak kimaradni a Kölcsey * utcai házépítésből, melynek jjj falai hétről hétre magasodtak, S s amely ház mind jobban jel- ■i: képévé vált a kerület össze- ^ fogásának. S All a ház, eltakarították jji udvaráról az építkezés ma- jjj radványait. Tavasszal színes jf vakolatot kap kívülről is, * hangulatosat, üde színűt. Az | udvaron virágágyások lesz- sí nek, kerti padok, a nyitott Jj terasz alatt napestig kártyáz- íj hatnak, pihenhetnek, fono- Jj gathatják beszélgetésük szá- ^ Iáit a ráérő, pihenő öregek. H- Télen fűtik a nagy helyisé- jjj get; lesz benne televízió, rá- i dió, talán lesz benne nemso- jjj kára egv fiókkönyvtár is. .. ^ Találó elnevezés: otthont lel- jjj nek benne az öregek, ahol | találkozhatnak, s az arra rá- jjj szorulók ingyenes ebédet is jjj kapnak. Külsejében is más, * mint az egvkori népkonyha jjj volt, és szellemében is más ^ lesz. Szén elképzelése van a jjj tanácsnak: lehet Itt rendez- $ vényeket tartani, a fiók- * könyvtár megnyitásával jj! nyugdíjasok klubja is lehet- 4: ne a pihenés, a kikapcsoló- jjj dús háza, melynek minden £ téglája szeret etet áraszt ma- * gából azok felé, akik már £ megfáradtak az élet görön- Hj eyöcs útjain. jjí Onodvárl Miklós só­letbe egy kicsit beleépítették a szivüket, az öregek iránti tiszteletüket és szeretetüket is. A tanácstag fogorvosnő a takar í t ób ri gá d o t t oijoroz t a össze — ezek az asszonyok is társadalmi munkában dol­goztak. Kezébe vette a fel­mosó rongyot a fogorvosnő is, együtt dolgozott, együtt sú­rolt az asszonyokkal, holott otthon, a saját lakásában ezt nemigen teszi meg. Ez a munka más volt. Ezt vállal­ták, s ezt már nemcsak ta­nácstag végezte kötelosségér- zetből, hanem az ember. Szívből, szeretetbol. Mondja te Tóth József, a kerületi tanács elnöke: — Építünk mi itt a kerület­ben új orvosi rendelőt is. Fi­zetett munka, de két év óta nem tudnak elkészülni vele. Az öregek otthonának csak nz anyagköltségeit fedeztük, s holnap már hivatalosan is átadjuk. Ritka szép példája a társa­dalmi összefogásnak ez az épület. „Reszort” szerint az építkezés szervezése, lebonyo­lítása Szabados Gusztáv el­nökhelyei‘esnek jutott. Nála futottak össze a szálak akkor is, ha jól ment. a munka, neki kellett intézkednie akkor is, ha hiányzott valami. S per­sze, segítettek a tanácstagok. Június közepétől decemberig egy olyan épület létrehozásá­ra, amelyben sokféle rendel­tetésű helyiség államaitokra maradt öregek rendelkezésé­re, kevés lett volna az idő, ha ez is „fizetett munka” lett volna... De itt nem volt al­vállalkozó, fővállalkozó, be­ruházó és kivitelező; itt nem voltak bedolgozók, mert itt mindenki egyet akart: támo­gatni a tanács kezdeménye­zését, hogy mielőbb álljon az épület. A KISZ városi bizott­sága beszervezte a szakkö­zépiskola és a vállalatok KISZ-szervczeteit: kétezernél több órán át dolgoztak az építkezésen. Az alapozást a Ha táblát szerelnének az ajtó fölé, azt kellene ráírni: „Épült szeretetbol, szeretettel, az öregekről való gondosko­dás jegyében, 1965-ben. ’ Épí­tették ... nagyon sokan épí­tették: a segíteni akarás, a lelkes nekibuzdulás emelte a falakat, vitte előbbre a szép ügyet. Ha valaki több napon át messziről figyelte volna a Kölcsey utcai építkezést, alighanem furcsállotta volna a dolgot: hát milyen ház épül itt? Az egyik nap kato­nák dolgoztak rajta, máskor a Lenin Kohászati Művek te­herautója hozza a munkáso­kat, ismerős kisiparosok il- lesztgctik helyükre az abla­kokat, akiket aztán felválta­nak az I. kerületi tanács dol­gozói, hogy később átadják helyüket ‘ a December ^ 4. Drótművek szakmunkasai­n Vannak dolgok, amelyeket néha csak kötelességérzetből csinál meg az ember. Meg- "teszi elveszi, mert kórt éle, de különösebben nem lelke­sedik érte, nem éld bele ma­gát. S vannak dolgok, példá­ul az önként vállalt társadal­mi munkák, amelyeknél töb­bet akar adni, mint a köte­lessége, szinte sziporkázik az ötletektől még akkor is, ha az elvégzett munkából neki nem sok haszna lesz, de érzi, hogy másokon segít vele, va­laki nagyon örül majd néki. így épült, ez a Kitlosöy utoa‘&- ház te, az T korüicü rGro"ck. Napközi Otthona”. Azt^ lahct- ne mondani, rekord idő alatt. Júniusban kezdték, december végére elkészültek vele, és összesen kétszázezer forint értékű társadalmi munkaóra fekszik benne. Hát persze, a ház ettől sokkal többet ér! Az anyagköltségek, a berendezés és az épület értéke kiteszi a félmilliót. Számokban azon­ban ki sem fejezhető azoknak az. embereknek meleg együtt­érzése, akik építették, csino- sítgatták, akik ebbe az épü­gyar Néphadsereg fegyverne­meit ismertetik. A hónap mű­sorában számos bábelőadás, társasjáték, diafilmvetítés, me- scdélután, valamint őrsvezető­képzés, földrajzi vetélkedő, iro­dalmi vetélkedő szerepel. Bi­zonyára most te sok pajtás töl­ti majd az idejét ping-pongo- zással és olvasással is, A miskolci úttörőket ebbon a hónapban is érdekes, változa­tos program várja az ŰUürö- házban. Január 12-én például Ki tud több játékot címmel-lesz ren­dezvény. A hetedikes, nyolca­dikos pajtások bizonyára nagy őrömmel vesznek részt azon a foglalkozáson, melyen a Ma­il miskolci Úttörőhöz jrregremjes

Next

/
Oldalképek
Tartalom