Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

Bzerdju 1966. január 2G. ——a—m—--------­E SZAKM AGY ARORSSAG A városi pártbizottság megtárgyalta: Á miskolci ipari üzemek múlt évi eredményei és idei feladatai A megyei pártbizottság ki­bővített ülése után a miskolci városi pártbizottságon tűzték napirendre a közelmúltban a város ipari üzemeinek, keres­kedelmi hálózatának 1955-ben végzett munkáját, valamint az 1968. évi feladatokat és az ez­zel kapcsolatos politikai ten­nivalókat. Megállapították; az ipari termelés az elmúlt évben az eddiginél jobban igazodott a szükségletekhez. Eíöíérfie Ml a mMf Követelmények fOHOZáSO Miskolc ipari űzőméi, a Le­nin Kohászati Művek, a Diós­győri Gépgyár, a Pamutfonó, a Hejőcsabai Cement- és Mész- Jnű, a December 4. Drótmű­vek, számos nagyvállalat és helyiipari üzem termelése nem kis mértékben kihat az egész megyére; befolyásolják más üzemek termelési mutatóit, be­leszól az országos számok ala­kulásába is. Ezért is volt oly fontos, hogy valamennyi terü­leten a Központi Bizottság 1964. decemberi határozatának szellemében dolgozzanak, nö­veljék a termelés és a gazdál­kodás hatásfokát. Ma már hű képünk van arról, hogy e cé­lok megvalósítása érdekében a gazdasági munka előterébe ke­rült a termelés mennyiségi növelésével szemben a minő­ségi követelmények fokozása, a termelékenység növelése, a termelési költségek csökken­tése, az exportfeladatok mara­déktalan végrehajtása. A váro­si pártbizottság év közben többször értékelte és elemezte a város ipari üzemeinek, köz­lekedési és kereskedelmi vál­lalatainak gazdasági munká­ját; megvizsgálta, mennyire tartják szem előtt a határoza­tot, felhívta a pártszervezetek figyelmét a negatív jelensé­gekre, s tevékenyen segítette a termelést gátjó tényezők fel­számolását, a káros nézetek háttérbe szorítását. Javult az alapszervezetek gazdaságszer­vező munkája: eredményes harcot folytat­tak a közömbösség, a nemtörődömség ellen, nö­velték a gazdasági és mű­szaki vezetők felelősségét a tervek végrehajtásáért, szorgalmazták a vezetés színvonalának emelését, az egyenletes termelés felté­teleinek megteremtését, a negyedévi hajrák elkerü­lését. Ilyen alapon a város ipari Üzemeiben egyre javult a munka, növekedett az aktivi­tás, aminek eredményeként az 1965. évi népgazdasági terv helyi vonatkozású feladatai megvalósultak. Ugrásszerűen javult a minőségi termelés, a kohászati és gépipari vállalatok termékeivel szemben csökkent a reklamáció; a papírgyár pél­dául egyáltalán nem kapott reklamációt, hasonlóképpen a Pamutfonónál sem fordult elő selejtkár miatti kötbérezés. Mindez összefügg a műszaki fejlesztéssel, a munka- és üzemszervezéssel, ami az ered­ményesebb gyártmány- és Ryártásfejlesztésben, az üzemi ''utatás mellett a szakemberek átcsoportosításában, a munka jobb előkészítését és szerve­zettségét biztosító vállalati in­tézkedésekben is jelentkezik. A Pamutfonodában bevezet­ték a folyamatos üzemeltetést, ez az állóeszközök jobb ki­használását tette lehetővé. Az intézkedés nyomán a termelési érték 30 millió forinttal növe­kedett, és az üzem dolgozói 632 tonna pamutfonást adtak többet 1935-ben a népgazda­ságnak. A Hejőcsabai Cement- és Mészműnél sikerrel oldot­ták meg az 500-as cement kí­sérleti gyártását, a Miskolci Üveggyárban ugyancsak sike­res kísérleteket folytattak a bazaltgyapot gyártására, s a földgáztüzelés határidő előtti bevezetésével 5.2 százalékkal csökkentették a selejtet. A Di­ósgyőri Géogvár, az átszerve­zés óta először, sikerrel tett eleget kötelezettségeinek, a Lenin Kohászati Művekben jelentős eredményt értek el az Ütemes termelésben, a tételes •kiszállításban, a minőség javí­tásában. a selejt csökkentésé­ben. Mindezek az intézkedési tervek eredményes végrehajtá­sát mutatják, JÄn ela fee?! Psv\m a beniliázásotal! A városi pártbizottság em­lített kibővített ülésén, ame­lyen Varga Zoltán elvtárs, a városi pártbizottság titkára fű­zött az előzőleg kiadott anyag­hoz szóbeli kiegészítést, beha­tóan foglalkoztak a beruházá­sok állapotával. Az elmúlt év­ben 32 jelentős, értékhatár fe­letti beruházás volt Miskolc területén. Egyik fontos feladat volt, hogy az 1964-ről áthúzódó beruházások az. 1965-re terve­zettekkel együtt megvalósulja­nak. Varga elvtárs elmondta, hogy a tervek teljesítése mint­egy 3 százalékkal kedvezőbb volt az elmúlt évinél. Kima­gaslóan jól sikerült a Hejőcsa­bai Cement- és Mészműben az új, ötkemencés, földgáztüzelésű mészüzem határidő előtti el­készítése. Hasonló jó eredmé­nyeket értünk cl a Lenin Ko­hászati Művek durvahenger- művi rekonstrukciójának foly­tatásánál: új létesítményekkel gazdagodott az Egyetemváros, végre elkészült a hejőcsabai főútvonal korszerűsítése, folya­matban van a Borsodi Ércelő­készítő, a December 4. Drót­művek betonacélhuzal-gyárá- nak építése. Miután a beruházások foly­tatódnak, 1966-ban új objektu­mok építésébe kezdünk, figye­lembe kell venni azokat a gon­dokat, problémákat, amelyek­kel 1965-ben is találkoztunk. Gyakran kicsinves hibák ezek, a szervezetlenségből adódnak és kapkodást szülnek. Alapve­tő' dolog, hogy koncentráljuk beruházásainkat. Ennek ellené­re az, elmúH évben is gvakori volt az erők és a beruházási keretek szétforeácsolása. Ez különösen az utak korszerűsí­tésénél és a közművesítéseknél jelentkezik. Ha az erőket sz/ét- forr/msoljnk, s nem a megfele­lő időben, fogunk hozzá például az utak felbontásához, úgy az ér>ítés elhúzódik, a lakosság részéről jogos kifogások me­rülnek feb II ven eset előfor­dult a hejőcsabai út építésénél, Politikus öregek Mintha frissen hemr ’ pergett volna a Vi­lág, merő fehérség minden, s ha egy kicsit megsüti a Nap a roppant nagy hótakarút, az ember nem tudja hova tenni szemét, vakítja a hó. Jobb ilyenkor behúzódni a jó meleg szobába és nézni ki az ablakon, vagy magunkba mélyedre clgondolkozni a világ során. És ha ilyenkor kéznél van a szomszéd, beszélgetni crröl-arról. — Jó abrak, meleg istálló, ez kell már nekünk — így az egyik öreg, aki Jancsi bácsinak neveztetik. A másik, Miska bácsi bólint, hogy ebben a telitalálatban teljes köztük az egyetértés. Előhúzza pipáját. Megnézegeti, nem repedt-e meg a legutób­bi szívás óta. Felkattintja kuvakját, majd repedezett tenyerére üti belőle a hamut, s a kis kupacot lefordítja a padlóra. A nagylány összeráncolja homlokát, szólna, hogy ez nem illik, de Mislta bácsi vendég, s ezen a jogon ezt is megteheti. A pipa csípős kapadohány-füstöt ereget, hogy könnybelábad tőle a szem. Jancsi bá­csi szimatol, aztán elővonja a maga pipá­ját, és szól: — Adj már egy tömést abból a jófajta dohányból. Az enyém csak olyan úri do­hány, a fiam hozta. Szaga az txm jó, de mintha füvet szívna az ember. — Mit tudják ezek a mai fiatalok, mi a jő — legyint Miska bácsi, és már szedi is elő a harisnyából varrt zacskót. a „ „ veszi a villanyvasalót, A TUíg\ lány kihurcolkodik a konyhá­ba. Kint panaszkodik anyjának, hogy „édesapámék már megint telefüstölik a szobát, nem lehet megmaradni mellettük’’. Az anya mukkot se szól, hámozza a krump­lit, de mintha kuncogna magában, ráncos arcán átfut a derű napsütése. — Valamelyik nap — kezdi János bácsi — összejöttünk a kocsmában Kistóth La­jossal. Mondja nekem a féldeci mellől, hogy régen a pálinlca is jobb volt, Azt meg te honnan tudod? — így én neki. Csak néz rám nagy értetlenül, én meg csak hallga­tóié, hátha magától is rájön, mire gondo­lok. De nem érti. Aztán mondom. Te La­jos, nem tudhatod, milyen volt régen a pálinlca, mert sose volt rá pénzed, Felhúz­ta az orrát, és a szemembe vágja, hogy mindig volt annyija, mint nekem. En csak nevetek, hogy eltaláltad, Lajoskám. éppen annyid volt, mint nekem — semmid, most meg már cserép van a házadon. Ha hiszed, ha nem, menten elhúzódott mellőlem, és odaült volt gazdájához, Kovács Pistához. Neki kezdte mondogatni, hogy régebben jobb rx)lt a pálinka is. Hallom aztán a Pista dünnyögcsét, hogy mondja neki; „Engem ne tömj politikával, mert ki nem állha­tom a : olitikár. — Furcsa ember ez a Lajos — bólint Miska bácsi. — Régen mindig a gazdákat szidta, most meg másokat, ö már nem tá­gít ettől, ilyen a természete. En régen se szerettem vele munkába menni, csak el­hányta kezétől a dolgát. — Negyvenben — vette át a szót János bácsi —, egy bandában voltam vele, ami- Icor a gazdák erdejében vágtunk. Fél nap múlva otthagyott minket, hogy ő ilyen vén emberekkel nem szövetkezik. Menj csak, mondtuk neki, megvagyunk mi nélküled. De mit ad isten, mi kifogtunk egy igen­igen jó hajtást, könnyen ment a munka, az a banda meg, amelyikhez odaszegődött, nekiment egy borzasztó bokrosnak, csak a sok kökény meg vadrózsa, jó fa meg alig. Másnap reggel csak odaóvatoskodik mel­lénk’, hogy fogadjuk vissza. A vén Csikós azt mondja neki: Te. Lajos, nem lenne ne­ked jobb, ha hazamennél? — ott nem dol­gozol majd senkire. — Én nem is tudom, te Miska, mi lett volna velünk, ha nem ül be ez a mostani világ? — Valahogy csak meglettünk volna — gondolkozik el a másik, — Nem ránk gondolok, hanem a gyere­keinkre. Nekem van nyolc, neked hat. itt a Szúgban mindenki tele volt gyerekkel. A múltkoriban éppen számolgatta a fiam, hányán mentek el csak a Szúgból. Valami harmincat számolt össze. Ennyi köpésre itt nem volt szükség. Hát mi lett volna ve­lük? — Éhen csak nem haltak volna. — No’ hisz nem is arról van szó, de hol kaptak volna itt munkát? A városba ak­koriban nem nagyon eresztették a falusi ember gyerekét. — Most meg az a baj, hogy mindegyik elmegy, büdös nekik a föld — horgadt le Mislca bácsi feje. — Te tán nem akartad, hogy menjenek? A hatból egyik se maradt itthon. — Mire maradtak volna — rántotta uieg vállát Miska bácsi —, talán arra az öt holdra, amit a háború után kaptam? Az éppen csak az asszonynak meg nekem volt elég. — De egyet azért hagyhattál volna arra az öt holdra, hogy ha megöregszel, legyen ember a földnél. — Te se hagytál — nevette el magát Miska bácsi. — Te is űzted el őket itthon­ról. — Kellett is azokat űzni! — mondta Já­nos bácsi. — Amint kikerülték az iskolát, már mentek is, mintha verték volna el innen őket. Most meg kapkodunk a fe­jünkhöz, hogy már nem bírjuk a munkát, és nincs aki a helyünkbe állna. A gépre is csak kell ember. Valahogy csak lesz — reménykedett Miska bácsi. — Az élet majd kicsinálja a maga dolgát. A föld nem maradhat em­ber nélkül, mert akkor nem lesz mit enni. Ha most lenne még egy fiam, azt már itt tartanám, mért a földnek kell az ember­kéz. Bála irattal hoüV az bizonV kcU- A uoioefauah,)tPOntikus ÖTeg>, a föld nehéz gondjával tépelődött, miközben egészen beborította őket a kapadohány ke­sernyés füstje. A nagylány bekukkantott egyszer, és óvatosan megjegyezte, ki kel­lene talán, nyitni az ablakot, A két öreg ellenezte a dolgot, s János bácsi szólással igazolta magát, mondván: ott a meleg, ahol a büdös, s ha az 6 finnyás orrú lánya olyan okos, hát úgy eressze ki a dohány­füstöt, hogy a meleg meg bent maradjon, A lány nem tudta megoldani a tudományos talányt, hát csak panaszkodott anyjának, hogy azok ott bent mindent befüstölnek. Az anya már régen nem krumplit hámo­zott. Potyogva ■ főtt a krumpli, és éppen kolbászt aprózott bele. És az járt fejében, hogy ott tartja Miskát ebédre, hadd ma­radjon náluk délutánra is. Később, ha végzett 6 is a dolgával, majd beül mellé­jük, olyan jó hallgatni, amint hevet-havat összehordanak, mérik hetven esztendejü­ket, és a világot, m.cly kimentette gyerekei­ket apjuk nehéz sorsából... Gulyás Mihály liUencc/cr vadonnal fob!» konzerv Az élelmiszeripar termelésé­nek idei, átlagos 2,5 százalé­kos növeléséből különösen nagy feladatot kapott a kon­zervipar. A műit évi 37 000 vagon helyett, az előírás sze­rint, 43 509 vagon konzervet kell készítenie az iparágnak, amely a tavalyi elmaradás pót­lására szeretné ezt 2000—3000 Vagonnal túlteljesíteni. így a hiúit évihez képest mintegy kilencezer vagonnal több kon­zervet készítenek majd az üze­mek. A konzervgyárak tervei­ket több mint nyolcvanezer katasztrális hold termésére alapozzák. Amennyiben az. idő­járás is segíti, nagymennyisé­gű és jó minőségű zöldség- és főzelék fő1", paradicsom és sa­vanyúság kerülhet majd az üvegekbe, dobozokba. A gvü- mölcskonzerv gyártásnál az idén örvendetes fejlődés vár­ható, csupán málna és meggy lesz még mindig kevés. Útkorszerűsítés A Budapest—Miskolc—Tor­osnémeti 3. sz. országos köz­űt 169—179.5 km szakasza kor­szerűsítésre kerül. A megelőző helyszíni bejárást 1966. febru­ár 9-én délelőtt 10 órakor tartják a II. kerületi Tanács hivatalos helyiségében. A ter­vek megtekinthetőek a Közút: Igazgatóságon, a Győri-kapu­ban és a II. kerületi Tanács- i náL 1 Akinek hobby-ja a tojásgyűjtés Mi a baj a miskolci telefonnal? RitkasABSitAmbn menü cvOttc rnónnycl rendcllcrzlk n 72 év-s 'Ti tr LAszl* «•■•'■krsfehírvftrl n, , díjas. PakAsAn, CRy spcrlAUs fid kos szokrfnvbcn 217 i ' ■ ' :ta ,7Cr'0 tni.Vit ‘V/i. Míltó László 4 éve foglalkozik madár!”kis cydl téa*'.'I. Gyűjteményét fclajánloiin a Madártani Intézetnek. Képűn­kön; Máté László gyűjteménye egy részét rendezi. Az utóbbi időben különösen a Széchenyi utcában sokan ta­pasztalhatták, hogy ha felhív­tak valakit telefonon, a csen­getésre nem-vették fel a kagy­lót, pedig a hívott fél odahaza volt. A Postaigazgatóságtól nyert felvilágosítás alapján kö­zölhetjük, hogy körülbelül 3 hete korszerűsítik az elavult kábelvezetéket. Az Ady-híd és a villanyrendőr között már el­készültek a munkával, jelenleg a villanyrendőr és a színház között tartanak, azután halad­nak tovább, egészen a Tanács­ház térig. Amíg ez a munka tart, sajnos előfordulhat, hogy egy-egv telefonkészülék nem működik. A posta a korszerűsítő mun­kálatok megkezdésekor értesí­tette az érdekelt telefontulaj­donosokat, ám a hívók ezt nem tudhatják, ezért közöljük most mindenkivel. A munka befe- jerérérek pontos idejét még nem tudják, menetközben nem várt problémák adódhatnak, hiszen a hálózat elég elavult. Ezek megoldása persze hátrál­tatja a befejezést, így vannak és lesznek még rövid ideig né­ha nem működő állomások ezen a szakaszon. ezzel egy időben a József At­tila utca építésénél, a Bajcsy- Zsilinszky utcán, a Vörösmarty utcán, vagy Diósgyőrött, a Ku­ruc utcán, ahol bizonyos idő­szakokban csak 5—6 ember dolgozott. A városi tanácstól, vala­mint a kerületi tanácsok­tól és a KPM közüli szer­veitől sokkal alaposabb, jobban összehangolt mun­kát igényelnek az I960. évi beruházások. Szó volt arról is, hogy a ter­vezettnél 56 lakással többet adnak át 1965-ben. Több elké­szült lakás azonban hónapokig várt amiatt átadásra, hogy az építkezéssel nem haladt együtt a közművesítés. Ez a kivitele­ző vállalatoknak is problémát okozott: az elkészült lakásokat nem tudták átadni, nem tud­ták elszámolni, emellett külön teherként és kiadásként jelent­kezett náluk az elkészült la­kások őrzése. A városi pártbizottság ezért felhívta a tanács tervosztályá­nak ügyeimét a hasonló prob­lémák megelőzésére. mivel ilyen jelenségekkel 1936. első negyedévében is számolhatunk. A felsorolt gondok nem egye­di jelenségek. Valamennyi ab­ból ered. hogy a beruházást nem készítették elő alaposan, s később sem koordinálták az egyes kivitelezők munkáját. A Berekalján például elkészült egy új áruház, de a bekötőút építése elmaradt, az áruházat nem tudják üzemeltetni; a Kilián-délen felépült egy új bölcsőde, de a fűtés megoldat­lansága miatt késik annak üzembe helyezése; régóta elké­szült a Miskolci Közlekedési Vállalat higanvgőz-áramátala- kítója, de az ÉMÁSZ egy rég­óta húzódó, mintegy 20 ezer forintos kábel-átkötést még nem végzett el. Az eredmények tehát nem tehetnek elbizakodotlá ben­nünket. Munkánk sikerét, be­ruházásaink értékét rontják az ilyen bosszantó hibák. Akkor, amikor nagy figyelmet kell fordítani a népgazdaság és a váyos szempontjából kiemelt építkezésekre, arra is gondol­nunk kell, hogy részesüljenek előnyben a fizetési mérleget javító beruházásaink. Arra kell törekedni, hogy készülje­nek el időre a járulékos és kapcsolódó létesítményekkel együtt a lakásberuházások, a felújításoknál, korszerűsíté­seknél rövidítsük le az építke­zések átfutási idejét. Onodvári Miklós (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom