Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

4 fiSZAKMAGYAROÜSZÄG Vasárnap, 13561 január 23, $árospa laki számadás Hó födi a Sárospataki Taní­tóképző Intézet, udvarát. A fe­hér hótakarón alig látszik né­hány csapás, kicsi a forgalom az intézet körül. Vizsgaidőszak van. Az előadótermek üresek, egyik-másik tanár szobája előtt viszont izgatott csoportok to­porognak. A tanév első felében nem volt számonkérés a kép­zőben. Az intézet ahhoz a mód­szerhez folyamodott, hogy a tanulókat, illetve a hallgató­kat az önálló tanulásra, a kutatva történő önképzésre szoktassa. A félév folyamán igen sokféle tájékoztatást kap­tak, sok előadást hallottak a hallgatók, s az érdeklődő, gon­dolkodó fiatal tanítójelöltek­ben ezek az előadások a továb­bi megismerés igényét keltet­ték fel. Most eljött a félévi, kollokviumok ideje, folyik a számadás a félévben végzett munkáról. O öt-hat meglehetősen izgatott másodéves lány álldogál az egyik emeleti ajtó előtt. Egyik a jegyzetfüzetben böngész, a másik izgatottan lapozza még a tankönyvet, a harmadik a kezében gyűrögetett könyvvel memorizál, de valamennyien az ajtó felé tekintgetnek; rész­ben a bent vizsgázó tanulótárs iránti szolidaritásból, részben pedig az önmagukért való iz­galomtól vezérelve. Az ajtón semmi sem hallatszik ki. Nagy­sokára nyílik az egyik ajtó­szárny, és egy alacsony, szőke, lány lép ki. Arcán még látszik a vizsga izgalma, kezében a még össze sem zárt index. Ne­veléselméletből kollokvált. A közösségi élet kialakítása az Üj ember kovácsa nyomán, a szocialista humanizrrius volt a tétele. Székely Istvánné tanár­nő közepest jegyzett felelete után az indexébe. Hozzáfűzte, hogy nem volt elég gyors a fel­idézés, a gyakorlati szempon­tokra nem tudott kellően rá­mutatni a felélő. A tanítójelölt pedig korábban mindig jeles volt. Ez a közepes kalkulus egv kicsit elszomorította. Székely Istvánnéval is be­szélgettünk, míg a következő vizsgázó felkészült. Véleménye szerint tanultak, készültek a vizsgázók, azonban ez a kol­lokvium szokatlanul nehéz szá­múiéra, mert kereszt-félév vé­gén vagyunk, és a kollokvalók- nak két félév anyagából kel­lett számot adniok. Egy másik folyosón újabb iz­gatott csoport álldogált: az ab- lakmélyedésbcn, Szerencsi Sán­dor matematika tanár ajtaja közelében. A várakozók már egy kollokviumon túlestek. Di­daktikából levizsgáztak, igen jó eredménnyel, többségben jelesre, de most nagy az izga­lom, mert a matematika ke­mény tudomány a tanítóképző­ben is. ^Egyébként is van ok az izgalomra, mert elsőévesek, és ez még az első kollokviumuk a felsőoktatásban. Az egyik lány ol is mondja, hogy jobb volt a középiskolai számonkérési rendszer, amikor minden órára úgy kellett készülni, hogy szá­molnia kellett a felelés „veszé­lyével", mert az rendszeresebb tanulásra késztette, s most szo­katlan még az egész félévi anyagból egyszerre felkészülni. a Komáromy Béla intézeti igazgatóval is beszélgettünk erről a problémáról. Nem elő­ször került szóba, hogy igen nehéz az átállás a középiskolai tanulási rendről az önálló, el­mélyültebb stúdiumokra. ^.Még akadnak tanulók, akik a taní­tóképző adta lehetőséget, a fél­éven keresztüli számonkérés hiányát helytelenül értelme­zik, s nem használják ki oko­san idejüket. Ezeknél termé­szetesen nehezebb a félévi kol­lokvium, de a későbbiekben nemcsak megszokják és meg­kedvelik az önálló tanulást, hanem többségben idejük­kel jól gazdálkodva, szorgal­masan tanulnak is. Érdemes meghallgatni erről a diákok véleményét. Az idő­sebbekét, akik nem először ké­szülnek vizsgára. A kollégium kényelmes klubszobájában be­szélgetünk. Kis csoport alakul, ki körülöttünk. Ott van az in­tézeti KISZ-titkár, meg hat hallgató. Négy fiú, két lány. Véleményük szerint, ellentét­ben a matematika kollokvium­ra váró izgatott elsőévfolya­mossal, jó ez a vizsgarendszer. Az első évben nekik is voltak nehézségeik, nehéz volt az át­állás a középiskolás rendről, és sok csábítást is rejtegetett ma­gában az a lehetőség, hogy hol­nap, holnapután nem kell fe­lelni. Azonban a második évre ez már másképpen hat, és ők is másképp értelmezik. Sajnos, az ő évfolyamuk nem a legerő­sebb. Mint elmondták, vannak közöttük, akik. annak, idején igen alacsony pontszámmal ke­rültek a képzőbe, és valahogy nehéz, rossz felkészültségű tár­saságnak könyvelték el őket. Ez a hit nehezen oszlott el, s hogy ezt gyakran emlegették, szinte maguk'is így könyvelték el magukat, s egy már-már gyökeret vert tévhitet igen ne­héz szétoszlatni; fokozott mun­kával, tanulással kell állandó­an az ellenkezőjét bizonyítani­uk. E diákok úgy érezték, hogy emelkednek velük szemben a követelmények, pk az elfog­laltság, sok a tanulni való, de nem lehet lejjebb engedni a mércét. A már említett Szé­kely Istvánné intézeti tanárnőt igen szigorúnak tartják, de ér­tékítéletei — a hallgatóig sze­rint — mindenkor igazságosak. A tanítóképző kollégiumának klubélete korábban igen virág­zó volt. A földszinti klub­teremben egymást érték a kü­lönféle szórakoztató, ismerete­ket nyújtó rendezvények, álta­lában otthonos, barátságos volt ez a helyiség, vonzóvá tette az Kellemes mfáf8 dolgokra gondolfitsik amúgy is igen tetszetős kollé- giumot. A kis bár helyettesi- ' tette az intézeten kívüli esz­presszót, és a hallgatók itt helyben találták meg a szóra­kozás, a hasznos időtöltés le­hetőségét. Sajnos, ez a klubélet! ebben a tanévben erősen visz- ! szaesett, jóformán televízió­nézésre és a rádióhallgatásra szorítkozik. Az intézeti rendezi ] vérVek nyújtanak csak műve- i iődési lehetőséget a tanítójelöl- i töknek. A visszaesés oka nagy- részt személyi okokra vezethe- ; tő vissza, mások a nagyobb arányú elfoglaltságot emlege- I tik. Érdemes volna az intézeti és kollégiumi ifjúsági vezetők­nek megvizsgálniuk, hogy mi- i Irént lehetne a korábbi jó ' klubéletet ismét megteremteni. I © A tanítóképző iránt nem csökken az érdeklődés az érett­ségizők körében. Érdekes je­lenség, hogy a falusi tanítói pályát nem szívesen vállalják' a fiatalok, legalábbis nagy többségük idegenkedik tőle, tanítóképzőbe mégis sokan je­lentkeznek. Az intézet a ko­rábbi évekhez hasonlóan most is felveszi a kapcsolatot a me­gye középiskoláival, a tanárok ellátogatnak a középiskolákba, hogy személyesen tájékozódja­nak és tájékoztassanak. Hihe­tőleg ez a közvetlen kapcsolat jobban segíti majd az új hall­gatók kiválogatását. A sarospatalu félévi szám­adásról szólva még egy kedves vonást kell végezetül megemlí­tenünk. Az intézethez tartozó gyakorló általános iskola apró­ságai nagy tájékozottsággal, s nem egyszer kicsit kajánkodva figyelik a gyakorló órákra be­menő „kistanítónéniket”, hogy miként tanítanak, milyen je­gyet kapnak a gyakorló taní­tásra. Szünetben meg is jegy­zik, hogy „jó volt a tanítás, ez négyes lesz”. Vagy „rövid volt az összefoglalás, jó közepes” stb. A kollokviumok idején vi­szont „kollegiális” együttérzés­sel szurkoltak a „kistanítónc- nikkel”, érdeklődtek a kapott érdemjegyek után, és őszinte szívvel gratuláltak egy-egy jój jegyhez. Néhány nap múlva véget ér Sárospatakon a vizsgaidőszak, s ezzel az első félév is. A har­madévesek fele most fejezi be gyakorló félévét a falusi isko­lákban, s visszajön az intézet­be. Az évfolyam másik fele most rajzik ki a katedrákra. Benedek Miklós a A bennünket körülvevő zord, havas világot, s a férfias gyűrkőzést látva, jólesik a még távolinak tűnő nyárra gondol­ni. Nem túlzás: talán még a prémiumosztás sem hangolhat­ja jobb kedvre az érdekelte­ket, mint legutóbb a Borsodi Nyári Egyetem intéző bizott­ságának tagjait, az a tanácsko­zás, amelyen a Borsodi Nyári Egyetem programjáról volt szó. Érthető, hiszen a jelenlé­vők mindegyike megidézte a nyarat. Bizony nagyon jólesett el­kalandozni nyári tájakra, me­leg hegycsúcsokra, vágtató ménesek látására, remegő le­vegő érintésére a tapolcai tó peremén. Szép köntösben, négy nyel­ven megjelent a Borsodi Nyá­ri Egyetem programja, s a ko­rán tervezgető-szervezgetó in­téző bizottság a többi között, mar arról is tárgyalt: miként lehetne gördülékenyen lebo­nyolítani az idei tervezetet. Gyulay Zoltán egyetemi tanár, a nyári egyetem elnöke ismer­tette mindazokat az újdonsá­gokat, amelyek az idén jelen­tek meg először a program­füzet lapjain. Vincienti László titkár pedig szervezési kérdé­sekkel foglalkozott, s javasla­tot tett az előadók és vitave­zetők személyére. Toroitifzcsic, Szépasszott í/- vöStft/c A program valóban gazdag. A résztvevők a július 12-én délelőtt kezdődő ünnepélyes megnyitó után megismerked­nek a 125 éve tevékenykedő Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal, majd a Nehézipa­ri Műszaki Egyetem munkás­ságával, a magyar felsőoktatás helyzetéveL A 14 napig tartó program alatt a vendégek szemrevételezik Miskolc ne­vezetességeit, megismerked­nek a város múltjával, jelené­vel és jövőjével. Újdonságnak számít a diósgyőri várban fel­hangzó toronyzene, amelyet a szervezők egybekapcsolnak vár megismertetésével. Mis­kolc-Tapolca megtekintése, s a fürdőhely kialakulásénak története szintén színes prog­rampontnak tekinthető. Erre az időre Miskolcon látható a második Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Ki­állítás is, amelyet szintén meg­tekintenek a vendégek. A me­gyei művelődési ház folklór bemutatóval gazdagítja a programot; színpadra lép az Avas Táncegyüttes, és a Bar­tók Béla Művelődési Ház együttese. Borsod megye szép tájaira ismét kirajzanak a hallgatók: Aggtelekre, a Bükk-hegvségbe, a Szalajka völgyébe, Kazinc­barcikára, Sárospatakra, To­kajba és Mezőkövesdre. A megyei program érdeke­sebb színfoltjai közé tartozik a szilvásvárad! állami gazda­ság lovas- és •fogatbemutatója, Mezőkövesden az ebéddel egy­bekötött Matyó lakodalom fel­vonultatása. Megyén kívüli program az egri vár megtekintése és a Szépasszony-völgy híres borá­nak megkóstolása. Az idén — eltérően a tava­lyi' gyakorlattól — nem hang­zanak cl előadások. (Egyebek­ben értékes előadások készül­nek a megye Iparáról, export­termékeiről, bor- és szőlökul- túrájáról.) Az elmúlt esztendő­ben rengeteg időt emésztett fel a több nyelvre történő for­dítás, s az érdeklődő termé­szetű hallgatók szüntelen jegy­zetelése. Az idén négy nyelven, nyomdai kivitelezésben jelen­nek meg az előadások, ame­lyeket a résztvevők képes is­mertető kíséretében kézhez kapnak. Ezután kedvük sze­rint tanulmányozhatják, ma­gukkal vihetik az előadásokat, amelyek jó szolgálatot tesznek ha hazájukban beszámolót akarnak tartani vagy írni a programról. Jellemző vonása az idei nyá­ri egyetem műsorának, hogy szakmai megbeszélésekre is sor kerül. A résztvevők ösz- szetétele lehetővé teszi, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem oktatói, s a műszaki témák iránt fogékony hallgatók esz­mecserét folytassanak. Könyv­tárosok, muzeológusok, orvo­sok, újságírók szakmai talál­kozójára szintén számítani le­het. Láfogaiék mi sudeethots ti au Mintegy 160—130 résztvevő­re számítanak az idén. Az összetételt tekintve a hallga­tók kétharmada szocialista or­szágokból érkezik, egyharma- da pedig nyugati országokból. Lengyelek, csehek, NDK-be- li érdeklődők már nagy szám­ban jelentkeztek. De érkeznek Miskolcra franciák, olaszok, finnek, törökök, sőt Skandiná­viából is felkeresik a Borsodi Nyári Egyetemet. A nyári egyetem programja és meghívói már elmentek. Az intéző bizottságot a meghívá­soknál egy fontos elv vezérel­te: olyan hallgatók érkezze­nek Miskolcra, akik hasznosí­tani tudják a megyében lá­tottakat. hallottakat, akik hír­verői lehelnek a Borsod me­gyében folyó gazdasági és kul­turális életnek. Diákok, mini idcgcKuvczaiiík A Borsodi Nyári Egyetem szervező bizottságának név- j sora is elkészült. Tehát, a meg­határozott. tennivalók már most eljutnak a megye és vá- j rosi tanács illetékeseihez, az egyetemre, az IBUSZ-hoz, az; Idegenforgalmi Hivatalhoz. Tudomásunk szerint az idén még szorosabb együttműkö­désre lépnek az érdekelt szer­vek; a városi tanács például külön anyagi támogatást is biztosit a nyári egyetem sike­res lebonyolításához. Minden bizonnyal kedves színfoltja lesz a program bo­nyolításának a miskolci Zrí­nyi Gimnázium idegenvezető osztályának . közreműködése is. Az angolul, oroszul és né-j metül társalgási fokon jól be­szélő lányok a fogadásnál, ki­sebb csoport-programok lebo­nyolításánál segédkeznek majd. A tél keményen tombol, de; nyári terveink szövögetéséről nem mondhatunk le. Bizony a nyári egyetem esetében szük­séges a „korán kelés”, mert] különben megszökik az idő. / Párkány László Z Alexander Moszhowski: lSs©i!iikés5SEi(Sl IS! BKKENCSY SÁNDOR: Bejártam az utak hátát tderöppeotera táncra Is perdülök senki sincs körülöttem Udvaromon megbotlottam ásni kezdtem öregapám kincsét krumplit találtam táncos tűzben megsütöttem Szállt az étel fodros illata megbújt bocskorom szárában melengette fázó lábam Bejártam az utak hátát elaltattam az estéket megkerestem apád há/éí Ugarodon megbotlottam anyád leikét megkerestem a szobában bét dunyha tollába rejtve rátaláltam .. „ £ * * A ÄT ilupn fórfi bankettnek i Z nyert rertl megvannak a maga előnyei. A beszélgetés témái magúktól adódnak, a táplálkozás él­vezetesebb, és ha vége van, nem kell nőket hazakí.sérni. Ezúttal külö­nösen érdekes társaság verődött ösz- Sze, mert a megjelentek között volt a nap három hőse, akik éppen most arattak mcsszehangzó színpadi si­kert. Mind a három együtt! A három szerző egyike az asztal­nál jobbomon ült. Megismertem benne egy Balduin Birch nevű urat, aki töméntelen kaviárt tud bekebe­lezni. Ugyanilyen befogadóképesnek bizonyult gratulációimmal szemben, amelyekkel pazar bőséggel árasztot­tam el őt, mert a hármas kompánia darabja valóban igen tetszett ne- kem. — Mondja Birch úr — interpellál­tam őt a leves előtt — hogy csinál­ják ezt hármasban? Gondolom, rendkívül nehéz lehet. Két szerző, azt még el tudom képzelni: ők ta­lálkozhatnak ;egy középvonalon. De három? Az már túl nagy kompli­kációhoz kell, hogy vezessen. — Nem olyan nehéz a dolog, mint ön képzeli, — válaszolt ő. A könyv­nyomtatást is három férfi találta fel. Éppenúgy sikerülhetett Ameri­ka felfedezése, miután három kivá­lóság is fáradozott rajta. Egy szín­játék esetében a dolog természete­sen nem olyan egyszerű, Csak ha a darab címe már le van rögzítve, akkor egyeznek meg végül a többi­ben. — Hát azt meg kell adni, hogy a darabjuk címe ragyogó: „Noná, ti­zenhármat üt!’’ Ez bevésődik az emlékezetbe, népiesen és draszti­kusan hangzik, úgy hat, mint egy bomba. Az ember nevet, mielőtt elkezdenék. — Mellesleg megjegyezve, — ka­pott szavaimon Btrch — a cím tő­lem ered. Társaim először egész mást javasoltak. Magunk közt szól­va, ezzel nem rángattunk elő vala­mi ebet a kemencesutból. Hirtelen ötlött tisztán az eszembe. És ami­kor a legmegfelelőbb szót kimond­ta m, természetesen néni volt már véleménykülönbség közöttünk. Eb­ben a vonatkozásban, mint általá­ban, teljes egységet alkottunk. — Azután nekilátttak, hogy a je­leneteket egymás után felvázolják? — Még nem. Dániel Dax kollégám előtt egy nehéz tragédia terve lebe­gett, hatlábas jambusoklcal. A má­sik kollégám meg mindenképpen lí­rai operát akart belőle csinálni. A huzavonának az én döntésem vetett végei: berlini bohózatot írunk. Emellett maradtunk. — Nagy előnyére az ügynek, amint a siker igazolja. És milyen ügyesen szőtték bele önök hárman a poli­tikai aktualitást! Különösen a je­zsuita képmutató leleplezést talál­tam egészta kávái ónak, — Bizonyos, hogy manapság min­denféle színpadi műben kidomboro­dik a társadalmi tendencia. Walde­mar Watzki kollégám persze a ten­denciamentes örökértékű müvekről papolt. Ezt azonban alaposan ki­vertem a fejéből. Egyszóval az egész­ben a tőlem eredő tendencia érvé­nyesült mindvégig. Egyébként el kell ismernem, Dax kollega ebben támogatott, miután a főalakot már Mfundáltam. így egyeztünk meg azután gyorsan a szeenáriumban, ahogy azt eredetileg felvázoltam, majd pontosan kidolgoztam. Asztalbontás után ra oszlottunk egy feketére. Én Dá­niel Dax mellé kerültem, akinek ugyanolyan szívélyesen és motivál­tán kívántam sok sikert, miközben különösen a dialógusok finom ár­nyalatait dicsértem és emeltem ki. — Igen, ezt mondták mások is — felelt a szerző. De hej, mi lett volna a dialógusokból, ha azokon szerzőtársaim csak egy szótagot is változtatnak! Mert látja, ebben rej­lik egyben a jellemrajzok titka, amelyek pedig eb&cn a darabban mind tőlem valók. Etekintetben Birch és Watzki nagyszerűen be­váltak, mert teljesen szabad kezet engedtek nekem. Valóban ideális együttműködés volt. — Megvallom, én meg ügy kép­iem,, hogy. ez egyvalakinek nem, i& sikerülhet Az elmésségek ilyen tel­jessége és azok a poének! Ehhez az] kell, hogy valakinek legyenek alap­gondolatai, legyen egy másik, áldj kicsiszolja azokat és egy harma­dik, aki labdázik velük. Különben] megmagyarázhatatlan volna ez az állandó sziporkázás. — Ön majdnem rálo.pintott az igazságra. Csak oda kell módosíta-J nőm feltevését, .hogy az összes csat-: tanók tőlem valók, mégpedig szóról szóra. Ahová én egy végszót el he-} lyezek, az áll ott sziklaszilárdan.j Végtére is az eredmény beszél: es-j tőnként négyezer márka bevétel, és több mint nyolcvan vidélci színpad- Nem győzöm köszönni szerzőtársaim éleslátását, amellyel minden ötletc'i met ujjongva fogadták. r*;.'i kiderült, hogy ä E fei Ut«n triász harmadik tagjával egy úton megyünk haza Az utcán nagy izgalommal beszél­gettünk az ünnepelt darabról. Köz­ben kicsúszott a számon, hogy ai\ egésznek az eszméje Birchtól ered — Noná, tizenhármat üt! —■ kiál­totta Waldemar Watzki. — Én iga­zán nem akarok az előtérbe tola­kodni, és szót se szólok arról, hogy] az egész lokálkolorit és minden feli vonásvég az én művem, de ami ai] egész darab alapeszméjét illeti, 4 legszigorúbb diszkréció mellet' megsúgom, hogy ez az alap egy rét gi-régi francia bohózat 1813-ból. Toj valy nyáron Párizsban kutattam fel Tőlem származik az a gondolat isi hogy ezt a beporosodott ínyencsége lefordítsuk, letisztítsuk és korszerű' sitsük. Tetszik érteni? Ez is az ét ideám volt! (Németből jorditottaz Hajdú Béla)

Next

/
Oldalképek
Tartalom