Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

4

fiSZAKMAGYAROÜSZÄG

Vasárnap, 13561 január 23,

$árospa laki

számadás

Hó födi a Sárospataki Tanítóképző Intézet, udvarát. A fehér hótakarón alig látszik néhány csapás, kicsi a forgalom az intézet körül. Vizsgaidőszak van. Az előadótermek üresek, egyik-másik tanár szobája előtt viszont izgatott csoportok toporognak. A tanév első felében nem volt számonkérés a képzőben. Az intézet ahhoz a módszerhez folyamodott, hogy a tanulókat, illetve a hallgatókat az önálló tanulásra, a kutatva történő önképzésre szoktassa. A félév folyamán igen sokféle tájékoztatást kaptak, sok előadást hallottak a hallgatók, s az érdeklődő, gondolkodó fiatal tanítójelöltekben ezek az előadások a további megismerés igényét keltették fel. Most eljött a félévi, kollokviumok ideje, folyik a számadás a félévben végzett munkáról.

O

öt-hat meglehetősen izgatott másodéves lány álldogál az egyik emeleti ajtó előtt. Egyik a jegyzetfüzetben böngész, a másik izgatottan lapozza még a tankönyvet, a harmadik a kezében gyűrögetett könyvvel memorizál, de valamennyien az ajtó felé tekintgetnek; részben a bent vizsgázó tanulótárs iránti szolidaritásból, részben pedig az önmagukért való izgalomtól vezérelve. Az ajtón semmi sem hallatszik ki. Nagysokára nyílik az egyik ajtószárny, és egy alacsony, szőke, lány lép ki. Arcán még látszik a vizsga izgalma, kezében a még össze sem zárt index. Neveléselméletből kollokvált. A közösségi élet kialakítása az Üj ember kovácsa nyomán, a szocialista humanizrrius volt a tétele. Székely Istvánné tanárnő közepest jegyzett felelete után az indexébe. Hozzáfűzte, hogy nem volt elég gyors a felidézés, a gyakorlati szempontokra nem tudott kellően rámutatni a felélő. A tanítójelölt pedig korábban mindig jeles volt. Ez a közepes kalkulus egv kicsit elszomorította.

Székely Istvánnéval is beszélgettünk, míg a következő vizsgázó felkészült. Véleménye szerint tanultak, készültek a vizsgázók, azonban ez a kollokvium szokatlanul nehéz számúiéra, mert kereszt-félév végén vagyunk, és a kollokvalók- nak két félév anyagából kellett számot adniok.

Egy másik folyosón újabb izgatott csoport álldogált: az ab- lakmélyedésbcn, Szerencsi Sándor matematika tanár ajtaja közelében. A várakozók már egy kollokviumon túlestek. Didaktikából levizsgáztak, igen jó eredménnyel, többségben jelesre, de most nagy az izgalom, mert a matematika kemény tudomány a tanítóképzőben is. ^Egyébként is van ok az izgalomra, mert elsőévesek, és ez még az első kollokviumuk a felsőoktatásban. Az egyik lány ol is mondja, hogy jobb volt a középiskolai számonkérési rendszer, amikor minden órára úgy kellett készülni, hogy számolnia kellett a felelés „veszélyével", mert az rendszeresebb tanulásra késztette, s most szokatlan még az egész félévi anyagból egyszerre felkészülni.

a

Komáromy Béla intézeti igazgatóval is beszélgettünk erről a problémáról. Nem először került szóba, hogy igen

nehéz az átállás a középiskolai tanulási rendről az önálló, elmélyültebb stúdiumokra. ^.Még akadnak tanulók, akik a tanítóképző adta lehetőséget, a féléven keresztüli számonkérés hiányát helytelenül értelmezik, s nem használják ki okosan idejüket. Ezeknél természetesen nehezebb a félévi kollokvium, de a későbbiekben nemcsak megszokják és megkedvelik az önálló tanulást, hanem többségben idejükkel jól gazdálkodva, szorgalmasan tanulnak is.

Érdemes meghallgatni erről a diákok véleményét. Az idősebbekét, akik nem először készülnek vizsgára. A kollégium kényelmes klubszobájában beszélgetünk. Kis csoport alakul, ki körülöttünk. Ott van az intézeti KISZ-titkár, meg hat hallgató. Négy fiú, két lány. Véleményük szerint, ellentétben a matematika kollokviumra váró izgatott elsőévfolyamossal, jó ez a vizsgarendszer. Az első évben nekik is voltak nehézségeik, nehéz volt az átállás a középiskolás rendről, és sok csábítást is rejtegetett magában az a lehetőség, hogy holnap, holnapután nem kell felelni. Azonban a második évre ez már másképpen hat, és ők is másképp értelmezik. Sajnos, az ő évfolyamuk nem a legerősebb. Mint elmondták, vannak közöttük, akik. annak, idején igen alacsony pontszámmal kerültek a képzőbe, és valahogy nehéz, rossz felkészültségű társaságnak könyvelték el őket. Ez a hit nehezen oszlott el, s hogy ezt gyakran emlegették, szinte maguk'is így könyvelték el magukat, s egy már-már gyökeret vert tévhitet igen nehéz szétoszlatni; fokozott munkával, tanulással kell állandóan az ellenkezőjét bizonyítaniuk.

E diákok úgy érezték, hogy emelkednek velük szemben a követelmények, pk az elfoglaltság, sok a tanulni való, de nem lehet lejjebb engedni a mércét. A már említett Székely Istvánné intézeti tanárnőt igen szigorúnak tartják, de értékítéletei — a hallgatóig szerint — mindenkor igazságosak.

A tanítóképző kollégiumának klubélete korábban igen virágzó volt. A földszinti klubteremben egymást érték a különféle szórakoztató, ismereteket nyújtó rendezvények, általában otthonos, barátságos volt ez a helyiség, vonzóvá tette az

Kellemes

mfáf8 dolgokra gondolfitsik

amúgy is igen tetszetős kollé- giumot. A kis bár helyettesi- ' tette az intézeten kívüli eszpresszót, és a hallgatók itt helyben találták meg a szórakozás, a hasznos időtöltés lehetőségét. Sajnos, ez a klubélet! ebben a tanévben erősen visz- ! szaesett, jóformán televíziónézésre és a rádióhallgatásra szorítkozik. Az intézeti rendezi ] vérVek nyújtanak csak műve- i iődési lehetőséget a tanítójelöl- i töknek. A visszaesés oka nagy- részt személyi okokra vezethe- ; tő vissza, mások a nagyobb arányú elfoglaltságot emlege- I tik. Érdemes volna az intézeti és kollégiumi ifjúsági vezetőknek megvizsgálniuk, hogy mi- i Irént lehetne a korábbi jó ' klubéletet ismét megteremteni. I

©

A tanítóképző iránt nem csökken az érdeklődés az érettségizők körében. Érdekes jelenség, hogy a falusi tanítói pályát nem szívesen vállalják' a fiatalok, legalábbis nagy többségük idegenkedik tőle, tanítóképzőbe mégis sokan jelentkeznek. Az intézet a korábbi évekhez hasonlóan most is felveszi a kapcsolatot a megye középiskoláival, a tanárok ellátogatnak a középiskolákba, hogy személyesen tájékozódjanak és tájékoztassanak. Hihetőleg ez a közvetlen kapcsolat jobban segíti majd az új hallgatók kiválogatását.

A sarospatalu félévi számadásról szólva még egy kedves vonást kell végezetül megemlítenünk. Az intézethez tartozó gyakorló általános iskola apróságai nagy tájékozottsággal, s nem egyszer kicsit kajánkodva figyelik a gyakorló órákra bemenő „kistanítónéniket”, hogy miként tanítanak, milyen jegyet kapnak a gyakorló tanításra. Szünetben meg is jegyzik, hogy „jó volt a tanítás, ez négyes lesz”. Vagy „rövid volt az összefoglalás, jó közepes” stb. A kollokviumok idején viszont „kollegiális” együttérzéssel szurkoltak a „kistanítónc- nikkel”, érdeklődtek a kapott érdemjegyek után, és őszinte szívvel gratuláltak egy-egy jój jegyhez.

Néhány nap múlva véget ér Sárospatakon a vizsgaidőszak, s ezzel az első félév is. A harmadévesek fele most fejezi be gyakorló félévét a falusi iskolákban, s visszajön az intézetbe. Az évfolyam másik fele most rajzik ki a katedrákra.

Benedek Miklós a

A bennünket körülvevő zord, havas világot, s a férfias gyűrkőzést látva, jólesik a még távolinak tűnő nyárra gondolni. Nem túlzás: talán még a prémiumosztás sem hangolhatja jobb kedvre az érdekelteket, mint legutóbb a Borsodi Nyári Egyetem intéző bizottságának tagjait, az a tanácskozás, amelyen a Borsodi Nyári Egyetem programjáról volt szó. Érthető, hiszen a jelenlévők mindegyike megidézte a nyarat.

Bizony nagyon jólesett elkalandozni nyári tájakra, meleg hegycsúcsokra, vágtató ménesek látására, remegő levegő érintésére a tapolcai tó peremén.

Szép köntösben, négy nyelven megjelent a Borsodi Nyári Egyetem programja, s a korán tervezgető-szervezgetó intéző bizottság a többi között, mar arról is tárgyalt: miként lehetne gördülékenyen lebonyolítani az idei tervezetet. Gyulay Zoltán egyetemi tanár, a nyári egyetem elnöke ismertette mindazokat az újdonságokat, amelyek az idén jelentek meg először a programfüzet lapjain. Vincienti László titkár pedig szervezési kérdésekkel foglalkozott, s javaslatot tett az előadók és vitavezetők személyére.

Toroitifzcsic, Szépasszott í/- vöStft/c

A program valóban gazdag. A résztvevők a július 12-én délelőtt kezdődő ünnepélyes megnyitó után megismerkednek a 125 éve tevékenykedő Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal, majd a Nehézipari Műszaki Egyetem munkásságával, a magyar felsőoktatás helyzetéveL A 14 napig tartó program alatt a vendégek szemrevételezik Miskolc nevezetességeit, megismerkednek a város múltjával, jelenével és jövőjével. Újdonságnak számít a diósgyőri várban felhangzó toronyzene, amelyet a szervezők egybekapcsolnak vár megismertetésével. Miskolc-Tapolca megtekintése, s a fürdőhely kialakulásénak története szintén színes programpontnak tekinthető. Erre az időre Miskolcon látható a második Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás is, amelyet szintén megtekintenek a vendégek. A megyei művelődési ház folklór bemutatóval gazdagítja a programot; színpadra lép az Avas Táncegyüttes, és a Bartók Béla Művelődési Ház együttese.

Borsod megye szép tájaira ismét kirajzanak a hallgatók: Aggtelekre, a Bükk-hegvségbe, a Szalajka völgyébe, Kazincbarcikára, Sárospatakra, Tokajba és Mezőkövesdre.

A megyei program érdekesebb színfoltjai közé tartozik a szilvásvárad! állami gazdaság lovas- és •fogatbemutatója, Mezőkövesden az ebéddel egybekötött Matyó lakodalom felvonultatása.

Megyén kívüli program az egri vár megtekintése és a Szépasszony-völgy híres borának megkóstolása.

Az idén — eltérően a tavalyi' gyakorlattól — nem hangzanak cl előadások. (Egyebekben értékes előadások készülnek a megye Iparáról, exporttermékeiről, bor- és szőlökul- túrájáról.) Az elmúlt esztendőben rengeteg időt emésztett fel a több nyelvre történő fordítás, s az érdeklődő természetű hallgatók szüntelen jegyzetelése. Az idén négy nyelven, nyomdai kivitelezésben jelennek meg az előadások, amelyeket a résztvevők képes ismertető kíséretében kézhez kapnak. Ezután kedvük szerint tanulmányozhatják, magukkal vihetik az előadásokat, amelyek jó szolgálatot tesznek ha hazájukban beszámolót akarnak tartani vagy írni a programról.

Jellemző vonása az idei nyári egyetem műsorának, hogy szakmai megbeszélésekre is sor kerül. A résztvevők ösz- szetétele lehetővé teszi, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem oktatói, s a műszaki témák iránt fogékony hallgatók eszmecserét folytassanak. Könyvtárosok, muzeológusok, orvosok, újságírók szakmai találkozójára szintén számítani lehet.

Láfogaiék mi sudeethots ti au

Mintegy 160—130 résztvevőre számítanak az idén. Az összetételt tekintve a hallgatók kétharmada szocialista országokból érkezik, egyharma- da pedig nyugati országokból.

Lengyelek, csehek, NDK-be- li érdeklődők már nagy számban jelentkeztek. De érkeznek Miskolcra franciák, olaszok, finnek, törökök, sőt Skandináviából is felkeresik a Borsodi Nyári Egyetemet.

A nyári egyetem programja és meghívói már elmentek. Az intéző bizottságot a meghívásoknál egy fontos elv vezérelte: olyan hallgatók érkezzenek Miskolcra, akik hasznosítani tudják a megyében látottakat. hallottakat, akik hírverői lehelnek a Borsod megyében folyó gazdasági és kulturális életnek.

Diákok, mini idcgcKuvczaiiík

A Borsodi Nyári Egyetem szervező bizottságának név- j sora is elkészült. Tehát, a meghatározott. tennivalók már most eljutnak a megye és vá- j rosi tanács illetékeseihez, az egyetemre, az IBUSZ-hoz, az; Idegenforgalmi Hivatalhoz. Tudomásunk szerint az idén még szorosabb együttműködésre lépnek az érdekelt szervek; a városi tanács például külön anyagi támogatást is biztosit a nyári egyetem sikeres lebonyolításához.

Minden bizonnyal kedves színfoltja lesz a program bonyolításának a miskolci Zrínyi Gimnázium idegenvezető osztályának . közreműködése is. Az angolul, oroszul és né-j metül társalgási fokon jól beszélő lányok a fogadásnál, kisebb csoport-programok lebonyolításánál segédkeznek

majd.

A tél keményen tombol, de; nyári terveink szövögetéséről nem mondhatunk le. Bizony a nyári egyetem esetében szükséges a „korán kelés”, mert] különben megszökik az idő.

/

Párkány László

Z Alexander Moszhowski:

lSs©i!iikés5SEi(Sl IS!

BKKENCSY SÁNDOR:

Bejártam az utak hátát

tderöppeotera táncra Is perdülök senki sincs körülöttem

Udvaromon megbotlottam ásni kezdtem öregapám kincsét krumplit találtam táncos tűzben megsütöttem

Szállt az étel fodros illata megbújt bocskorom szárában melengette fázó lábam

Bejártam az utak hátát elaltattam az estéket megkerestem apád há/éí

Ugarodon megbotlottam

anyád leikét megkerestem a szobában bét dunyha tollába rejtve

rátaláltam .. „

£

*

*

A

ÄT ilupn fórfi bankettnek i Z nyert rertl megvannak

a maga előnyei. A beszélgetés témái magúktól adódnak, a táplálkozás élvezetesebb, és ha vége van, nem kell nőket hazakí.sérni. Ezúttal különösen érdekes társaság verődött ösz- Sze, mert a megjelentek között volt a nap három hőse, akik éppen most arattak mcsszehangzó színpadi sikert. Mind a három együtt!

A három szerző egyike az asztalnál jobbomon ült. Megismertem benne egy Balduin Birch nevű urat, aki töméntelen kaviárt tud bekebelezni. Ugyanilyen befogadóképesnek bizonyult gratulációimmal szemben, amelyekkel pazar bőséggel árasztottam el őt, mert a hármas kompánia darabja valóban igen tetszett ne- kem.

— Mondja Birch úr — interpelláltam őt a leves előtt — hogy csinálják ezt hármasban? Gondolom, rendkívül nehéz lehet. Két szerző, azt még el tudom képzelni: ők találkozhatnak ;egy középvonalon. De három? Az már túl nagy komplikációhoz kell, hogy vezessen.

— Nem olyan nehéz a dolog, mint ön képzeli, — válaszolt ő. A könyvnyomtatást is három férfi találta fel. Éppenúgy sikerülhetett Amerika felfedezése, miután három kiválóság is fáradozott rajta. Egy színjáték esetében a dolog természetesen nem olyan egyszerű, Csak ha a

darab címe már le van rögzítve, akkor egyeznek meg végül a többiben.

— Hát azt meg kell adni, hogy a darabjuk címe ragyogó: „Noná, tizenhármat üt!’’ Ez bevésődik az emlékezetbe, népiesen és drasztikusan hangzik, úgy hat, mint egy bomba. Az ember nevet, mielőtt elkezdenék.

— Mellesleg megjegyezve, — kapott szavaimon Btrch — a cím tőlem ered. Társaim először egész mást javasoltak. Magunk közt szólva, ezzel nem rángattunk elő valami ebet a kemencesutból. Hirtelen ötlött tisztán az eszembe. És amikor a legmegfelelőbb szót kimondta m, természetesen néni volt már véleménykülönbség közöttünk. Ebben a vonatkozásban, mint általában, teljes egységet alkottunk.

— Azután nekilátttak, hogy a jeleneteket egymás után felvázolják?

— Még nem. Dániel Dax kollégám

előtt egy nehéz tragédia terve lebegett, hatlábas jambusoklcal. A másik kollégám meg mindenképpen lírai operát akart belőle csinálni. A huzavonának az én döntésem vetett végei: berlini bohózatot írunk.

Emellett maradtunk.

— Nagy előnyére az ügynek, amint a siker igazolja. És milyen ügyesen szőtték bele önök hárman a politikai aktualitást! Különösen a jezsuita képmutató leleplezést találtam egészta kávái ónak,

— Bizonyos, hogy manapság mindenféle színpadi műben kidomborodik a társadalmi tendencia. Waldemar Watzki kollégám persze a tendenciamentes örökértékű müvekről papolt. Ezt azonban alaposan kivertem a fejéből. Egyszóval az egészben a tőlem eredő tendencia érvényesült mindvégig. Egyébként el kell ismernem, Dax kollega ebben támogatott, miután a főalakot már Mfundáltam. így egyeztünk meg azután gyorsan a szeenáriumban, ahogy azt eredetileg felvázoltam, majd pontosan kidolgoztam.

Asztalbontás után

ra oszlottunk egy feketére. Én Dániel Dax mellé kerültem, akinek ugyanolyan szívélyesen és motiváltán kívántam sok sikert, miközben különösen a dialógusok finom árnyalatait dicsértem és emeltem ki.

— Igen, ezt mondták mások is — felelt a szerző. De hej, mi lett volna a dialógusokból, ha azokon szerzőtársaim csak egy szótagot is változtatnak! Mert látja, ebben rejlik egyben a jellemrajzok titka, amelyek pedig eb&cn a darabban mind tőlem valók. Etekintetben Birch és Watzki nagyszerűen beváltak, mert teljesen szabad kezet engedtek nekem. Valóban ideális együttműködés volt.

— Megvallom, én meg ügy képiem,, hogy. ez egyvalakinek nem, i&

sikerülhet Az elmésségek ilyen teljessége és azok a poének! Ehhez az] kell, hogy valakinek legyenek alapgondolatai, legyen egy másik, áldj kicsiszolja azokat és egy harmadik, aki labdázik velük. Különben] megmagyarázhatatlan volna ez az állandó sziporkázás.

— Ön majdnem rálo.pintott az igazságra. Csak oda kell módosíta-J nőm feltevését, .hogy az összes csat-: tanók tőlem valók, mégpedig szóról szóra. Ahová én egy végszót el he-} lyezek, az áll ott sziklaszilárdan.j Végtére is az eredmény beszél: es-j tőnként négyezer márka bevétel, és több mint nyolcvan vidélci színpad- Nem győzöm köszönni szerzőtársaim éleslátását, amellyel minden ötletc'i met ujjongva fogadták.

r*;.'i kiderült, hogy ä

E fei Ut«n triász harmadik tagjával egy úton megyünk haza Az utcán nagy izgalommal beszélgettünk az ünnepelt darabról. Közben kicsúszott a számon, hogy ai\ egésznek az eszméje Birchtól ered

— Noná, tizenhármat üt! —■ kiáltotta Waldemar Watzki. — Én igazán nem akarok az előtérbe tolakodni, és szót se szólok arról, hogy] az egész lokálkolorit és minden feli vonásvég az én művem, de ami ai] egész darab alapeszméjét illeti, 4 legszigorúbb diszkréció mellet' megsúgom, hogy ez az alap egy rét gi-régi francia bohózat 1813-ból. Toj valy nyáron Párizsban kutattam fel Tőlem származik az a gondolat isi hogy ezt a beporosodott ínyencsége lefordítsuk, letisztítsuk és korszerű' sitsük. Tetszik érteni? Ez is az ét ideám volt!

(Németből jorditottaz Hajdú Béla)