Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

Vasárnap, 1966. január 23. ÉSZAKM AGY 4 I?nns7 AO ^ETI OÍAPLŐ Ez se unalmas! Eszmefuttatások gondolati restségről panaszkodnak. Az emberek — erről olvasni, hal­lani — fáradtak, gondüző sztorikra vágynak, az unalmat száműző izgalmat keresik, a napi tevékenységben eltikkadt idegrendszer felfrissítésére al­kalmas szórakozásokat ked­velik. Ezért vonzódnak a for­dulatos cselekményekhez, az eseményekben gazdag, pergő bűnügyi játékokhoz és a pom­pás történeteket — pletyká­kat is — kínáló, jó hangulatú társaságokhoz. Elméleteket eszkábálnak ösz- sze: mai rohanó életünk ki­veti magából a csöndes töp­rengést, nem tűri a bölcselke­dést; elvégre már Madách is megírta: A tett halála az okos­kodás. (Persze, a világ dolgai­tól elszakadt, köldöknéző okos­kodás!) Felfokozott ritmus kerget bennünket, perceink el-\ képesztő intenzitásával, az események száguldásával ho­gyan is férhet meg a gondo­latok csöndes, kényelmes nyúj­tózkodása. Nem különösebben rangos, bestseller könyvek sikere, mindenfajta esetet tálaló fil­mek látogatottsága és más jelenségek ennek az észjárás­nak igaza mellett szólnak. A tűnődés készségét, a vé­giggondolás igényét elsöpri az állandó tennivalók sokasága is. (Megjegyezhetjük: a rossz munkaszervezés, a temérdek megbízatás, a kisüzemi mód­szerek számos vezetőt körfor­gásba vetnek, és az elmélyült, alapos átgondolás helyét, ami­hez idő kell, elfoglalja az ide­ges rögtönzés, ez pedig na­gyon sokba kerül a közösség­nek.) Azon nem lehet, nem érde­mes vitatkozni, hogy idő- és térszemléletünket a tudomány s a technika folytonosan gyor­suló fejlődése és a hatalmas társadalmi átalakulások meg­változtatták. Ha csak a hírköz­lés tempójára gondolunk, vi­lágossá válik, hogy akarva, akaratlanul minduntalan ese­mények forgatagában élünk. A politikában éppúgy, mint a kultúrában. De éppen életünk­nek ez a felfokozott cselek- ményességc az áttekinthetet­lenség és elmerülés veszélyét hordozza, ha nem ellensúlyoz­zuk tájékoztatással és tájéko­zódással, ha a marxista igaz­ságaink nyújtotta rendező erő­vel nem fogjuk őket min­dig és újból keretbe, ha nem szegezzük szembe velük a megértés igényét. Senki se ör­vendezik azon, ha eltéved az erdő sűrű bozótjában, s elve­szíti az ösvényt és a horizon­tot. A természet új meg új meglepetései (és szépségei) kel­tette érdeklődés és öröm szorongássá, sőt félelemmé változik, ha hosszú idő után se látjuk a panorámát, az Egészet. Ezt a szorongást aknázzák ki az irracionális filozófiai irányzatok, a válságelméletek, amelyek éppen az emberi ér­telem vereségét sugalmazzák, bizonyítva, hogy az ember a maga teremtette lenyűgöző technika játékszerévé vált, képtelen arra, hogy úrrá le­gyen rajta és szabályozza az események menetét. Akár ebből, akár más irány­ból közelítjük is meg a kér­dést, rádöbbenünk, hogy a gondolkozás, a gondolatiság ■igenis jelentősebb szerepet ját­szik életünkben, mint valaha. Éppen annak következtében, hogy eseményekben, ha úgy tetszik izgalmakban gazda­gabbá vált. Az eltelt esztendőkben igen sokat tettünk a gondolkozás felszabadításáért, amelyet ko­rábban pangásra, vegetálásra ítélt a tekintély-elv, a tételek ellentmondást nem tűrő hirde­tése, a leegyszerűsített képle­tek, a marxizmus lényegét el­homályosító doktrinerség. A gondolat és gondolkodás jo­gaiért tett erőfeszítések ered­ményei kézzelfoghatóak, de persze nagyon is szaporítha­tok. Biztosabb ítélőképesség­ben, serényebb véleményalko-' tásban és szenvedélyes vita- készségben tükröződnek. Va­lahány kérdés, amelyet az élet felvet, — s ebből jócskán van is, lesz is — széles körben kelt visszhangot, legyen szó a gazdaságirányítás vagy az ok­tatás reformjáról, a szocialista demokrácia kiszélesítéséről, vagy az atomháború lehetősé­géről. A legutolsó témát nem vé­letlenül említettem. Friss él­mények hozták ide, a példa­tárba. A televízió is közvetí­tette a napokban Kipphardt Európa-szerte és Budapesten is nagy sikert aratott színmű­vét, az Oppenheimer ügyet, amely azt a kérdést boncol­gatja, vajon hazaáruló volt-e az amerikai atombomba meg­teremtője, aki később lelki- ismereti válságba került és a hidrogénbomba előállítását célzó kutatásokban nem volt hajlandó részt venni. Hagyományos értelemben nem dráma ez az alkotás. Az Állambiztonsági Bizottság tár­gyalását mutatja be, egy ilyen tárgyalás megszokott motívu­maival: kihallgatással, tanú- vallomásokkal, vád- és védő- beszéddel, ítélettel. A cse­lekményszövés, a dramatur­giai előírások szerint igazán nem történik benne semmi. Mégis: lélegzetét visszafojtva figyeli az ember. Szinte oda­szögezi székéhez az érvek megrázó csatája, az izzó lég­kör, két világ eszméinek bir­kózása, a gondolatok ütközete. A tv közvetítés Miskolcon és a megyében társasági téma lett. Mindenfelé magyarázták, vitatták. Valaki azt mondta: legalább olyan izgalmas, mint a Hetedik Mennyország. (Gyöngébbek kedvéért: az öt részes bűnügyi filmről van szó, amelyet ma fejeznek be, remélhetően: közmegnyug­vásra.) Örvendetes és tanulságos a széleskörű reagálás. Művé­szeknek, íróknak, nevelők­nek egyaránt, hiszen arról tanúskodik, hogy a gondola­tok viaskodása is lehet best­seller, és mind tömegesebb igényt elégít ki. A gondolkodás önmagában is harc. Szépségének és kín­jának vállalásával lemondunk a kész megoldások pihentető átvételéről, de ez a fajta pihenés később elkerülhe­tetlenül zavarok, sőt ka­tasztrófák forrása lehet. Belső nyugtalanság, önmagunk ál­landó ellenőrzése nélkül nincs gondolkodás, enélkül pedig nincs előrehaladás. A szocia­lista céljainkért való mun­kálkodás — a tiszta, teremtő gondolatok meghódítása is, a visszahúzó, maradi, beszűkült, vagy éppen hazug gondola­tok ellenében. Harc a javából!' És igazán nem unalmas. Műemlékeink védelmében lasztja, emészti őket Törődés, jóakarat kell megmentésük­höz. Tetemes pénz is. És megértés ahhoz, hogy miért áldozunk ilyesmire mil­liókat. (Évekkel ezelőtt a miskolci városi tanács ülé­sén egy felszólaló kifogásolta a diósgyőri vár restaurálását, mondván, hogy jobb helye is lenne az erre fordított ösz- szegeknek.) Azért áldozunk rá milliókat, hogy megmaradjanak teljes, vagy legalább jelzett erede­tiségükben és szépségükben a múlt életformáinak, társa­dalmi viszonyainak, művésze­tének ezek a tanúi. Azért, hogy ily módon is olvashassunk a tovatűnt szá­zadokból. Végül, nem utolsósorban, azért, hogy körültekintően mai célokra is felhasználhas­suk az érdekes, hangulatos ob­jektumokat. A pácini kastélyban nevelői lakásokat és iskolatermet ala­kítottak ki. A szerencsi Rá­kóczi várban járási művelődési központ lesz. A sályi kastély mozgásterápiái intézet céljait fogja szolgálni. A kihasználás nem mindig célszerű. A gótikus stílus ta­nulmányozásához aligha szük­séges például a magtár, már­pedig van rá példa, hogy vár­kastélyt, nem eléggé meg­fontolt kiutalás alapján, erre használnak. A nagy figyelmet és ügysze­retetét igénylő munka hiva­tott gazdája központilag az Országos Műemléki Felügye­lőség, • helyileg a megyei ta­nács mellett működő műem­léki albizottság. Tagjainak te­vékenysége sok értéket men­tett meg és hasznosított. Jelen­tős történeti kutatásokat foly­tattak többek között az ede- lényi Coburg kastély helyre- állításához. Nekik köszönhető, hogy előkerültek az eredeti felmérési rajzok, és ezek fi­gyelembe vételével oldhatták meg a tető átépítését. Az albi­zottság felmérette a Szögliget melletti Szádvár romjait, pó­tolva a hiányzó dokumentá­ciót. Hasonlóképp „leltároz­tak” több népi m"rnlékrt. Megyénk lakosainak zöme helyesli a műemlékekért fo­ganatosított intézkedéseket, és nem sajnálja az erre a célra okosan felhasznált pénzt. Megnyugvással látja, hogy { műemlékvédelem jó kezekben van. Sárközi Andor Mii vásárod fel ímsz-einK? i Megyénk földművesszövetke­zetei az elmúlt esztendőben jelentős mennyiségű különbö­ző mezőgazdasági terméket vá­sároltak fel. A legtöbb áru­cikkből a tervezettnél nagyobb mennyiséget sikerült vásárol- niok a háztáji gazdaságokból. A baromfi felvásárlási tervet például 137 százalékra teljesí­tették. Tojásból a tervezett, 18 millióval szemben csak 16.9 millió értékűt sikerült felvá­sárolni. Mézből 900 mázsát küldtek Borsodból az ország piacaira. Szénából a tervezett 32 ezer mázsa helyett több mint 77 ezer mázsát, selyem cnbóból a tervezett mennyiségnél 39 szá­zalékkal többet sikerült felvá­sárolni. Mákból és babból, saj­nos, sokkal kevesebb termett a tervezett mennyiségnél. T'zezer forint re Az elmúlt esztendőben 235 felnőtt és hatvan gyerek ka­pott szakszervezeti beutalót a Borsodi Vegyikombinátban. Az idén előreláthatólag csaknem nyolcvannal többen vehetnek majd részt kedvezményes- üdü­lésben a gyár dolgozói közül. A szakszervezeti bizottság saját költségvetéséből tízezer forintot ad a BVK dolgozóinak üdüléséhez. Végállomás Mis’ o'c legforgalmasabb Iralloror­és réfiszere’c-* épzes a miskolci fáráslian A miskolci járás termelőszö­vetkezetei már több mint há­romszáz különböző traktort üzemeltetnek. Ezenkívül a Fel- sőzsolcai Gépállomáson 72 erő­gép áll a járás termelőszövet­kezetei rendelkezésére. A meg­levő és az idén is tovább nö­vekvő géppark üzemeltetésé­hez több szakképzett traktoros­ra és szerelőre lesz szükség. Ezért a miskolci járás április végéig 05 traktorost és 15 gép­szerelőt képez ki a Felsőzsol- cai Gépállomáson. Ezenkívül a járási tanács 14 műszaki cso­portvezető és 32 kombájnos szakmai továbbképzését is biz­tosítja. helye a Tiszai pályaudvar előtti térség. E na­pokban is, mint mindig, embe­rek ezrei jönnek és mennek, két irányból hömpölyögnek: a végállomásra érkező villamo­soktól és autóbuszoktól a pá­lyaudvar felé, onnan pedig vissza, emide. Ritmus nélküli táncra kényszeríti őket a hi­deg, kapkodják lábukat, akár aktatáskát vagy kosarat, akár nehéz bőröndöt cipel gémbc- redett karjuk. Csípős szél marja arcukat, könnyet csal szemükbe, hogy abba olvasz- sza meg a mindenhová utat ta­láló hópihéket. — Menekülni a cudar idő elől — ez a leg­főbb óhajuk, behúzódni vala­hová, hogy engeszteljék der­medt tagjaikat. Velük együtt bundás, kucs- más, szőrmecsizmás emberek is érkeznek, s máris mennek tovább. Szívesen sodródnának a tömeggel, de nem tehetik. Behúzódnának cgy-cgy percre a végállomás üvegpavilonjába, a közlekedési dolgozóié várako­zójába — de most, ilyen idő­ben tétlenkedhetnek-c csak egyetlen percig is? A Szondy-kanyar felől egy­szerre három szerelvény érke­zik. Az első villamosszerel- vény kocsijaiból éppen, hogy kiszállnak az utasok, a vezető máris kapja a jelzést: tovább! Tizenkét perces késéssel érke­zett a vasgyár felől, menni kell. Hej, pedig de szívesen inna a „vezér” és innának a kalau­zok egy csésze forró teát oda­benn, ahol kedvükért gőzölög az ital, elszívnának egy ciga­rettát, de nem lehet. Nincs megállás. — Csak néha — mondja ko­moran Bereznay Lajos főel­lenőr. — De annak most nem örülünk... \l kalauzokat Vezetőien kcrestem a végállomás várójában, fél­órácskát diskurálni velük, hogy s mint élnek, dolgoznak, akik e héten nemcsak az uta­sokkal vívják „örök csatáju­kat”, hanem az utóbbi évek­ben már-már feledett kemény téllel is. Üres volt a váró, s ha be is jött valaki, keresztbe csapdosta magán karját, úgy kérdezte teendőjét, aztán ment tovább. — Bizony, nem örülünk — folytatja a föellenőr. S panasz­Hivatalos kimutatás szerint megyénkben 641 műemlék van: kastélyok, épületek, meg­őrzendő város- és falukép. Rendeletek írják elő megóvá­sukat. Az idő vasfoga por­Az Országos Terme^öszövetRezeli Tanács felhívása Az Országos Termelőszövet­kezeti Tanács január 18-i ülé­sén felhívással fordult a ter­melőszövetkezetek tagságához: Megállapítja, hogy a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek befejezése utáni években a termelőszövetkezetek szer­vezetileg, gazdaságilag sokat erősödtek. Majd leszögezi, hogy a ter­melőszövetkezetek további szervezeti, gazdasági erősödé­sét, önállóságuk kibontakozá­sát, a még gyengén gazdálko­dók szilárdulását nagy mér­tékben elősegítik a pártnak cs a kormánynak a gazdasági irányítási rendszer továbbfej­lesztésére hozott határozatai, valamint az ezzel kapcsolatos árintézkedések. Az intézkedések azt mutat­ják, hogy a párt és a kormány nagyra értékeli a mezőgazda­ság szerepét a népgazdaságban, bízik a dolgozó parasztságban, abban, hogy ugyanúgy, mint az előző években, hivatásának megfelelően teljesíti kötelessé­gét. Az Országos Termelőszövet­kezeti Tanács a továbbiakban felsorolja az 19tiG. évi mező- gazdasági terv főbb feladatait. Hasznos segítség a gépkocsivezetőknek A Magyar Autóklub ismét jelentős segítséget nyújt fa jainak. A nyári segélyszolgil. t- hoz hasonlóan most indító szolgálatot szerveztek a klubtagok részére. A „malcars- Uodó” autók tulajdonosai reggel 6-tól 11-ig telefonon hívhatják segítségül az indító szolgálatot kodik az időre, a késésekre, a rossz látási viszonyokra — és az elromlott szerelvényekre. — A napokban negyvenöt perc alatt, pontosan csúcsforgalom idején, kilenc szerelvényt von­tattunk be a műhelybe — a fagy megrongálta a fékeket Gondolja meg: ha csak száz utast számítunk egy kocsira — pedig ennél néha jóval több is benne préselődik —. az annyi mint kilencszer három kocsi: huszonhét, huszonhét- szer száz, az kettőezerhét- száz __ Ennyi ember férőhe­l ye marad ki a forgalomból; Sokszor arra sincs módunk, hogy két szerelvény között megtarthassuk a szabályos, egr megállónyi távolságot. Két hete egy szerelvény elromlott, s a harmadik beleszaladt az előtte állóba... Nem örülünk a kényszerpihenőknek. Pénzé­be 'is kerül az alkalmazottak­nak: nem gyarapszik a meg­határozott kocsifordulók szá­ma, s elmarad a bevétel, ami pedig sovánvítja a prémiumot. A kocsivezgtők és a kalauzok érthetően komorabbak ezek­ben a nehéz napokban. Ha adó­dik is rá mód. hogy néhányat» beuvorjanak egy-egv percre a váróba, mostanában nincs kedvük a tréfálkozásra, nincs „terüli asztalkám” az otthon­ról hozott tízóraiból, amit olyan baráti szeretettel oszta­nak el egymás között; még a férj és feleség is kedvleleneb- bül tervezgeti a holnapi sza­badnapot, mint máskor. A férj fáradt és átfőzött, a nyi­tott vezérkocsi ajtóin besüvölt a szél; fáradt a«szonva is, aki nehezen furaksz'k át a kocsi­ban szorongó emberek harapó­fogóján. Mire a fagyrózsás ab­laké jármű egeik véréből a másikra ér, megizzad homloka a bundasapka alatt, s annyi ide'p sincs, hogy itt, a végál­lomás várójában alaposan le­törölje a meghűlés baljós tt utaso't vköziu kevesen tud­ják, milyen küzdelmet vív­nak e dolgozó emberek a ke­resetükért. meg azért, hogy időben érkezzen az utas oda, ahová igyekszik. Az utas is fázik, s azt hiszi, neki több a joga és az oka az ingerlé­kenységre. Részeg költekezők molesztálják a kalauznőt, s . úgyszintén részeg „barázda- billegetők’’ és könnyelmű já­rókelők teszik próbára az autóbusz- és villamosvezetők idegeit. Január első két nap­ján egyetlen baleset sem tör­tént. Azóta több, ha nem la súlyos. Úgyszólván „tipus- esetek”. Fel- és leugrálás, fi­gyelmetlenség és fegyelme­zetlenség ... Egy ritka ese­mény: valaki kétszer is a villamos alá vetette magát — semmi baja sem történt. Aztán vannak más „típus­esetek” is. „Én tízest ad­tam, adjon vissza kilenc öt- venet!” Tanúk igazoltak, hogy csalni akart... Mas va­laki kora reggel százassal fizetett... A megszokott his­tóriák. csak élesebb, hangon, rosszindulatúbban, I mint máskor. Egy férfi felpofozta a kalauznőt — szerencsére ritka esemény. Bementem a rendőrségre, hogy megkérdez­zem a rend intézkedő őrétől, ki volt az illető. Csorosz Ist­ván szikszói lakos. Régebben ő is ennek a vállalatnak dolgozója volt. Kétszeres szégyen ... Nőt ütött meg, és volt munkatársát. S a »'olt munkatárs sírt, itt bent. a többiek előtt a váróban, aho­vá egyetlen percre ugranak be. mert többre most nincs idő. Az állomás előtti térségen csak az éj közepén, egy-két órára -szűnik a forgalom. De a végállomás várója akkor is világos ablakokkal nézi a te­ret. Akik este állnak szolgá­latba, hogy hajnali négykor fejezzék be műszakjukat, éj­fél után itt pihennek másfél órácskát. A pad kemény kar­fájára bukik fejült, mások a kiterített bundáit» dőlnek, s akkor szakítják félbe álmu­kat. amikor a legpihentelőbb volna. Éjfél után kettő óra negyven perckor indul az el­ső villamos, és három tízkor az első busz. A vSpáHomás képpen csak az utasnak vég­állomás. A kocsivezetőknek és a kalauzoknak egy meg­álló, a sok közül... *, (Csala)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom