Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-21 / 17. szám

Péntek, 10C6. január 21. fiSZAKMAGTAROTüSTlAG s Terveink teljesítéséihez foizíosítva vannak az objektív és szubjektív feltételek A megyei páribisotistig kibővített ülésének vitájából „Állják a havat“ a diósgyőri kohásznak A havazás a szokásosnál is jóval nagyobb feladat olé állította a Lenin Kohászati Művek dolgozóit. Az üzemek munkájának folyamatosságá­hoz ugyanis naponta több ezer tonna anyagot kell meg­mozgatni. A mintegy félméte­res hó eltakarítására minden üzemnél jó előre brigádokat szerveztek, amelyek megállás nélkül tisztítják az utakat, a vasúti vágányokat, hogy az anyagmozgatásnál ne legyen fennakadás. Erre a célra munkába állították a hóekék­kel felszerelt tehergépkocsi­kat, traktorokat is. Az érc és koksz szállítmányok, a kü­lönböző kohászati adalék­anyagok ugyan nem érkeznek olyan folyamatosan, mint máskor, a tartalék készletek­ből azonban pótolják a szük­ségletet. A gondos felkészülés, vala­mint a dolgozók odaadó munkájának eredményeként a gyár termelésében eddig még nem keletkezett fenn­akadás, zavar. Hiányzások csak néhány kisebb üzemnél fordultak elő. Jelentős több­lettel, mintegy 5000 tonna fél­kész, illetve kész termékkel tetézte meg eddig esedékes tervét a gyár három henger­műve, valamennyi túlteljesít­ve előirányzatát. Ugyancsak többlet mutatkozik több kö­zépüzem termelésénél is. Ezekkel együtt a gyár mint­egy 6000 tonna vegyes kohá­szati termékkel haladta túl összesített havi tervét /I községi népfrontbizotfság tervei a 750 éves Göncön Színyei Béla, a gönci köz­ségi népfrontbizottság elnöke, a napokban megtartott, ki­bővített bizottsági ülésen tá­jékoztatta a megjelenteket a népfrontvezetők év elején, Miskolcon megtartott 3 napos tanácskozásáról. A tájékozta­tó, valamint a hozzászólások azt tükrözték, hogy a nép­frontmozgalom fejlődik, szín­vonalban is mind hatéko­nyabbá válik. Mindezt iga­zolja többek között, hogy számszerűleg is gyarapszik a népfront-aktivisták tábora. „Építsünk sport-termet“ Böcsödi József bizottsági tag a vita során elmondotta, hogy a fiatalság mindinkább megtalálja számítását helyben is, azonban a kulturális és a szórakozási lehetőség nem biztosított számukra. A KlSZ-szervczet helyisége, az ifjúság számához viszonyítva, igen szűkös. A tsz-klub na­gyon kicsi. A művelődési ott­honban a mozi működik. Feltétlenül szükséges olyan terem létesítése, ahol a szó­rakozáson kívül a téli spor­tolási lehetőség is biztosított a fiatalság számára. A község általános- és középiskolájába több mint hétszáz tanuló jár, tornaterem azonban nincsen. Egy sportolás céljára alkal­mas helyiségben, átmeneti­leg, ez is megoldást nyerhet. Javasolja a községi tanács kertjében, alkalmas helyen levő, 12x18 méteres belső vi- lágú, 80 centiméter vastag kőfalból épített csűr átalakí­tását sport-teremmé — társa«! dalmi munkában. A javaslat teljes egyetér­tésben kerül a községi tanács legközelebbi ülése elé. A szülőföld hazahív Bagómért Béla, a népfront­bizottság titkára tájékoztat­ta az ülést a község fennállá­sának 750. évfordulójával kapcsolatos tennivalókról. Az ünnepséget a községi tanács művelődésügyi állandó bi­zottságának albizottsága szer­vezi a járási tanács vb mű­velődésügyi osztályával együtt, a Hernád menti Kul­turális Hónap keretében. Szükségesnek látszik e mun­kához a községi népfrontbi- zottság segítőkészsége is. Ja­vasolta egy 20 tagú bizottság megválasztását. A bizottságot egyhangúlag megválasztották azzal, hogy feladata lesz fel­kutatni a község történetére vonatkozó emlékeket és do­kumentumokat. Gyűjtsön a helytörténeti kiállításhoz mi­nél több anyagot. Mindeze­ken kívül a bizottság dolga lesz a kataszter készítése a községből elkerült és szerte az országban, esetleg külföl­dön élő, Göncön született honfitársakról és azok meg­hívása az ünnepségre. A községi népfrontbizott­ság szeretné elérni, hogy min­den Göncön született ember, bárhol is él és dolgozik, együtt ünnepeljen a három­negyed ezredéves évfordu­lón a szülőföldjén. Németh Imre országgyűlési képviselő Ahol az alumínium hajók születnek Az alumínium alkalmazása a hajóápítésben csak a leguíolső évtizedben terjedt el. Hazánk ebben a tekintetben előkelő helyet foglal cl. A Magyar Hajó- és Darugyár vá­ci telepén már 1018-ban gyártottak kisebb alumínium hajátcslekct, 1952-től pedig terv­szerűen építenek alumíniumból haj lkat, valamint acclkonsüukciójú hajótcstckrc alu­minium felépítményeket. Sőt, még, s ez bizonyára nem­csak a BVK-ban van így, szá­mos olyan tartalékkal rendel­keznek, amelyeket jó lenne már valóban kiaknázni a gaz­daságosság, a termelékenység növelése végett. Nem, vagy csak nagyon ne­hezen lehet előbbre lépni pél­dául a létszámcsökkentésben. Sok a fölösleges papírmunka, zsúfolt az adminisztráció, s már szinte nevetséges, ahogy egyesek késleltetik a raciona­lizálást. Eddig főleg azért késlekedett a „tartalék feltá­rása”, mert azon vitatkoztak, hol kell elkezdeni a csökken­tést. Fent-e, lent-e? Azután ho­gyan? Először az adminisztrá­ciós munkát, a papíráradatot csökkentsék-e, vaffv az admi­nisztrátorok számát? így vi­szont még évekig lehet vitat­kozni. Helyesebb lenne azon­nal és határozottan lefaragni azt, ami fölösleg, ami csak a termo’ést drágítja. Lent is, fent is, a népgazdaság vala­mennyi területén! S ezzel a pártbizottsági üté­sen felszólalók, az egész párt- bizottsági ülés egyetértett. Remélhetőleg ennek 1055-ban meg is lesz a pozitív hatása. get alapbérként osztjuk fel, s így 5 százalékos bérfejlesztést hajtunk végre. Ez a módszer serkentően hat a gyár dolgo­zóira, a munkásokra. Termé­szetesen ehhez szükséges, hogy a szakemberek, a szak­vezetők, a szakszervezeti bi­zottság, a pártszervezetek se­gítsenek kidolgozni a rendel­kezésre álló összeg he'yes el­osztását. S kérnénk, természe­tesen, a megyei pártbizottság és a városi pártbizottság továb­bi segítségét, mert munkájuk­nak, tanácsaiknak 1965-ben na­gyon sokat köszönhettünk. Az elmúlt év sikerein kívül a helyes anyagi ösztönzés ered­ményeiről számolt be Takács István elvtárs is, a Borsodi Vegyikombinát pártbizottságá­nak titkára. Mint elmondotta, a munkafegyelem, a szakem­berek, a munkások hozzáérté­se, munkaszeretete az egyik alapvető momentuma annak, hogy 1965-ben számos terüle­ten túlteljesítették tervüket, s többek között 18 400 tolnával több nitrogén műtrágyát és 250 tonnával több PVC-port adtak a népgazdaságnak. 1966-tól még többet várnak, mert a feladatokhoz megvan­nak a szükséges feltételek. összegezte az 1965-ös év mun­káját, s a valóság ismeretében, a tájékozottság segítségével ha­tározta meg a megye ipari és mezőgazdasági üzemeinek 1966-os feladatait is. Hogy mennyire reálisan, arra bi­zonyság a termelést irányító vezetők, szakemberek, dolgo­•7ró ír wól orrtión vo I Az MSZMP Borsod megyei Kizottságának január 17-én tartott ülésén tizenhét vállalati vezető, szakember fejtelte ki véleményét. S a vélemények egybehangzóan megállapítot­ták, hogy a megyei párt-végre- liajtóbizottság reálisan, sok­oldalúan, az új feladatok szempontjából tanulságosan Cél tudatosság, jobb szakmai hozzáértés zalékos selejttel dolgoztunk, ami nem mondható rossznak, hiszen a nagy kohászati üze­mekben átlagosan 2.5 százalék a selejt. Azonban 1965-ben már 1.95 százalékra tudtuk csök­kenteni a selejtet, s csupán ez egymagában 17 millió forint tiszta megtakarítást jelentett — mondotta Énekes elvtárs. Ezek természetesen csak ada­tok. S az idáig vezető út? — Eredményeink legfőbb forrása mindenekelőtt az, hogy sikerült valóban tudatossá ten­ni gyárunk dolgozói, műszaki vezetői előtt a Központi Bi­zottság 1964. decemberi határo­zatát, annak fontosságát, köz­vetlen összefüggését az egyes emberek érdekeivel. S ezt a pártszervezetek, a kommunis­ták segítségével értük el, akik nap nap után figyelemmel kí­sérték a termelést, ellenőriz­tek, informálódtak a gondok felől, valóban ott éltek a mindennapi munka közepet­te.;. De igen sokat segített az az egészséges versenyszellem is, amely az ózdiak felhívása nyomán alakult ki, és szinte mindenkinek szívügyévé vált... Nos, szeretném (s bizo­nyosan úgy is lesz), ha ez a munkastílus, ez az együttmű­ködés 1966-ban ugyanolyan, illetve még jobb lenne, mint az elmúlt évben) Igen sok sző esett a vita so­rán róla, hogyan, müven for­mában segítsék, ellenőrizzék a kommunisták, a pártszerveze­tek az 1966-os feladatok telje­sítését. A Lenin Kohászati Művekben, az Özdi Kohászati Üzemekben már tavaly is az egész üzemi kollektíva egyet­értése, együvétartozása volt a nagyszerű eredmények egyik alapja. A vezetők, a pártszer­vezetek, a kommunisták a munkásokkal egyetemben be­széltéit meg a tennivalókat. Minden titkolózás nélkül ter­veztek és dolgoztak. S ha va­laki hibát követett el. egvfor­mán alkalmazták a feleiösség- rovonást. Egyformán követel­ték a fegyelmet munkástól, ve­zetőtől. S amint a felszólaló igazgatók mondották, 1966-ban még jobban kívánnak élni e lehetőséggel; Ezt hangoztatta felszólalásá­ban Jeszán Sándorné. a Pa­mutfonó szakszervezeti titkára ÍS; A Pamutfonőban 1965-ben bevezették a 6 plusz 2-es munkahetet. így hat munka­nap után minden dolgozó két szabadnapot tölthet otthon, vi­szont az üzemben a gépek ki­használása fokozódott. S e módszerrel a Pamutfonóban minden beruházás nélkül te­hát csupán a termelékenység­gel, a technika jobb haszno­sításával növelték a ter­melést. Ezt más formában csak több milliós új beruházással le­hetett volna megvalósítani. Az új munkarendet azonban csak a dolgozók egyetértése, a sok beszélgetés, tervezgetés, meg­győzés, a szinte mindennapos tanácskozás segítségével lehe­tett elérni. S ma már az új munkarenddel egyetért, segíti az üzem egész kollektívája. Hiszen az új munkarend ré­vén újabb 300 nő jutott mun­kához. Mint a gyárak, az üzemek vezetői, pártmunkásai mon­dották, az új elemekkel bővült, bérrendszer, s a reális premi­zálási módszer megnyerte a dolgozók tetszését. Elsősorban az olyan dolgozókét, akik be­csületesen, fegyelmezetten ter­melnek. Azonban hogy a jobb valóban érvényesüljön, ahhoz a pártszervezetek, a szakszer­vezetek tevékeny, mindenna­pos munkájára van szükség. Havasi Béla elvtárs, a városi pártbizottság első titkára eh­hez a következőket fűzte hoz­zá: — Akár a létszámgazdálko­dás, akár a munkaszervezés, a termelékenység fe’adntait néz­zük, rengeteg a tennivaló. S pártszervezeteink egyik leg­fontosabb feladata a műszaki, a gazdasági vezetőkkel, a dol­gozók, a közvélemény bevoná­sával feltárni a belső tartalé­kokat. Fontos, hogy a pártna­pok és a termelési tanácsko­zások szelleme, légköre olyan legyen, amelyben feltárulnak a hibák is, az eredmények is. Ahol személyre szóló a bírá­lat, s a dicséret. 1966-ban erő­síteni kell a kritikai szelle­met, a vitaszeüemet, hogy ne legyen senki közömbös közös dolgaink iránt. Ezt elsősorban a kommunistáknak kell meg­teremteniük. Számos hozzászólás, a hozzá­szólások számos része, részle­te bizonyította, hogy a tervek reálisak, azok teljesítéséhez megvannak az objektív és a szubjektív feltételek megyénk valamennyi területén, vala­mennyi üzemében. Ha ki-ki becsülettel teljesíti kötelessé­gét, az 1966-os év jobb ered­ményekkel zárul, mint 1965! • Á kibővített pártbizottsági ülésen elhangzott hozzászólá­sok összegezésének második részét lapunk holnapi számá­ban közöljük. Együtt, egyetértésben a munkásokkal A második ötéves terv utol­só esztendeje, 1965, szép sike­reket hozott Borsod igen jelen­tős ipari üzemeinek termelé­sét, a termelés gazdaságosságát illetően. Hogy ez korántsem a véletlen, hanem a céltudatos­ság, a jobb szakmai hozzáér­tés, az intenzívebb tevékeny­ség és a jó vezetés következ­ménye, erre bizonyságul hadd idézzünk megyénk öt jelentős ipari üzeme vezetőinek, párt­munkásainak felszólalásából. Nagy érdeklődéssel hallgat­ta a pártbizottsági ülés két kohászati üzemünk igazgató­jának hozzászólását, vélemé­nyét. Elsősorban azárt, mert mind Ózdon, mind Diósgyő­rött éppen az annyit emlege­tett tervszerűség, ésszerűség, gazdaságosság, a helyes koope­ráció, s a vezetők, a pártmun­kások és a termelő munkások közötti megértés, összhang volt és lesz a jövőben is az ered­mények. a sikerek forrása. Dr. Énekes Sándor elvtárs, á Lenin Kohászati Művek ve­zérigazgatója jogos büszkeség­gel számolt be róla, hogy 1965-ben az előző évhez képest 4.5 százalékkal sikerült csök­kenteni az önköltséget! Ilyen : eredményre az év elején nem is számítottak. — Az eredmények egyik döntő összetevője a minőség javítása volt, 1964-ben 2.59 szá- ; 2$ milliós többlet ezer tonnával több acélt var tőlünk az ország, elsősorban a diósgyőri blokksor, mint ta­valy. Számításaink alapján, a már tavaly is eredményesen alkalmazott módszerek segít­ségével reméljük, hogy 196S- ban 15—20 ezer tonnával több alapanyagot adunk; Jelentős pozitívum mind me­gyei, mind népgazdasági szem­pontból, hogy ilyen eredmé­nyekről, többletről adott szá­mot Gácsi Miklós elvtárs, a Diósgyőri Gépgyár vezérigaz­gatója, Takács István elvtárs, a Borsodi Vegyikombinát párt- bizottságának titkára, Jeszán Sándorné elvtárs, a Pamutfo­nó szakszervezeti titkára egy­aránt. S mint hangoztatták, úgy látják, érzik, 1966-ban si­kerül méginkább előbbre lép­ni, különösen a bérszínvonal, a premizálás új elvek, szabá­lyok szerinti reálisabb alkal­mazásának segítségével, amely- lyel a dolgozók egyetértenek! Az Ózdi Kohászati Üzemek nyersvasból 1.0 700, acélból 13 900, hengerelt áruból 16 600 tonnáival termelt többet a tér- 1 Vezettnél 1965-ben. Ezzel igen : jelentősen hozzájárult mind az exporttervek növeléséhez, mind a belső szükségletnek a ■ tervezettnél is jobb ellátásá­hoz. Mégis, mit tart Csépányi Sándor elvtárs, az Ózdi Kohá­szati Üzemek igazgatója a leg­nagyobb sikernek? — Huszonhárom millió fo- : rinttal többet termeltünk, 12 : százalékkal csökkentettük a ' selejtet, s 20 százalékkal keve­sebb volt a reklamáció, mint ; 1964-ben. De aminek elsősor­ban örülünk, s örül a minisz- l térium is, hogy immár negyed- i évről-negyedévre az ütemnek : megfelelően termeltünk. Sike- ' rült! ■— Tervünk, hogy ez évben i ne csak negyedévről-negyedcv- : re, hanem hónapról-hónapra, ' tételesen teljesítjük majd a í tervet Ez évben jónéhány dolgozó tevékenykedett. Ez is segítette, hogy az elmúlt évi plusz termelést 100 százalék­ban a termelékenység növelé­sével biztosítottuk. Azt tettük, hogy teljes részletességgel ta­nulmányoztuk a gyár létszám­helyzetét, korra, beosztásra^ teljesítményre való tekintettel. És rájöttünk, hogy a teljesít­mény növekedése szempontjá­ból, helyes, ésszerű programo­zással jelentős „aranytarta­lékkal” rendelkezünk. Ezt ja­vasoljuk más üzemeknek is; •— Az elmúlt évi létszám­megtakarítás következtében rendelkeztünk bizonyos plusz béralap tartalékkal. Ezt az alapot célprémiumként hasz­náltuk fel. az elosztást konk­rét feladatokhoz kötöttük. Ez is hasznos, célravezető volt; Azonban még inkább az lesz 1966-ban, mert a rendelkezé­sünkre álló plusz pénzössze­A Diósgyőri Gépgyár, a több gyár egyesítését követő kezde­ti nehézségek után, 1965-ben először bizonyította az össze­vonás szükségességét. Kész­áruban 120 millió forinttal, a teljes termelést tekintve 130 millió forinttal termelt többet, mint 1964-ben, s az export­tervet 39 millió forinttal teljesítették túl. Gácsi elvtárs, a gépgyár ve­zérigazgatója elmondotta, hogy az eredmények a nagyobb hozzáértésen, a jobb felké­szültségen túj, a helyes bér­politikának, a megfelelő anya­gi ösztönzésnek köszönhetők) íme, két tényező: — Igyekeztünk nagyon kö­vetkezetes létszámgazdálkodást folytatni. Az előző évhez vi­szonyítva 132 dolgozóval csök­kent a gyár létszáma. Huszon­kettővel "kevesebb adminisztrá­tor és héttel kevesebb műszaki Ha érvényesül a megfelelő anyagi ösztönzés

Next

/
Oldalképek
Tartalom