Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

ÉSZAKMAGTARORSZÁG Szombat, 1986. január 1. Sasa Kádár János elvtárs újévi nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) tó szakadárok pedig mindin­kább magukra maradnak. Ez most a helyzet. A szo­cialista országok együttműkö­dése mind a Varsói Szerző­désnek, mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsú­nak a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavar­talan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsola­taink olyan szocialista orszá­gokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézet- eltéréseink korábbról ismer­tek. A szocialista országok egy­ségének, y együttműködésének nemzetközi politikai jelentősé­ge felbecsülhetetlen, hiszen ez az egység szocialista vívmá­nyaink, a népek szabadság­harcának és a világbékének legfőbb védelmezője a nemzet­közi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem íeljes. az imperialisták ezt mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma, ki is használják saját cél­jaik érdekében és nemcsak propagandái u kban. A jelenkor viszonyai között, amikor már három világrész­ben léteznek szocialista álla­mok, amelyek más-más gaz­dasági alapról indultak, ' és ma a fejlettség különböző fo­kán állnak; amikor a kommu­nista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tömegpártként dolgozik a ka­pitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitás­ban, kegyetlen üldöztetések közepette harcol, természet­szerű, hogy egyes kérdések megítélésében különböző vé­lemények alakulnak ki, és nézeteltérések is keletkezhet­nek. Ezeket azonban elvtársi- asan, la marxista—leninista elvek alapján lehet és kell tisztázni. Ellene vagyunk minden olyan vitának, amely­ben sértő jelzőkkel, címkék­kel és frázisokkal dobálóznak. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vi­tás kérdést és minden vitát az internacionalizmus szellemé­ben feltétlenül alá kell ren­delni az imperializmussal, az osztályeilénséggel szembeni akeiócgység érdekéinek. Kü­lönösen ál) ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szo­cialista országoké mindegyike 1 biztosította szolidaritásáról, • harcoló vietnami testvérein­ket, és ténylegesen segíti is őket. Ez jó, de még jobb vol­na,' ha mindezt nagyobb egy­ségben és még összehangoí- iabban tennénk. Mi ennek ér­dekében iéptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig arra keli gondolnunk, hogy a nem­zetközi kommunista mozga­tóm történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig meg­erősödve kerüli ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz. KÉRDÉS:' Mindent egybevetve, ho­gyan ítéli meg ön a nemzetközi, helyzet álta­lános kilátásait? .VÁLASZ: Az elmondottakból is kivi­láglik talán, hogy 1968-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növeke­dését, az imperialista agresz- szió visszaszorítását, egyszóval a béke erőinek újabb győzel­meit várom. A vezető tőkésállamok kor­mányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibevételével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik cl azt,, amit három-négy évvel ez­előtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk ne­vezték, meg kelleti, kezdeniük hidegháborús politikájuk ..fáj­dalmas újraértékelését”. Ez nem jóslal kíván lenni, és nem is magától fog végbe­menni. De biztosan bekövet­kezik, ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk — állhatato­san kitartanak eddig követeit Elveink, céljaink, a békepoli­tika mellett, s annak szelle- tnében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. rozata indította el. A jövő évi i gazdasági munkában folytat­nunk kell e határozat követke­zetes végrehajtását. Az 1966. ■ évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növe­lése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak lovábbi javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka terme­lékenységének növelésére, az önköltség csökkenésére és a következetesen érvényesített fák rékosságru törekszünk. Az 1986-os terv célja más vonat­kozásban, hogy az e”v főre ju­tó reálbért 1,5 sz/rzdékk"!. az egy főre iutó reál iövedelmet 3.5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll az új öt­éves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv idősza­kában tovább fejlődik' népgaz­daságunk, növekszik a tér-, melés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődé­sének üteme most las­súbb. mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oki és várha- tiink-e változást c tekin­tetben a gazdaságirányí­tási rendszer javasolt reformjától? VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének meg­vannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendel­lenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett behozni: Már az is jelentékeny eredmény, hogy minden alapvető kérdést meg­oldottunk, és ismét fel tud­tunk zárkózni a gazdasági .fej­lődés tekintetében is a többi szocialista országhoz. ’ A valamivel lassúbb fejlődé­si ütemben — amely ütemért a világ ,30k országa még így is irigykedhetni: — kifejeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizonyos fej­lettségi szintet, amelyet már nem haladhatunk túl az ed­digi. úgymond „külterjes” gazdálkodással, amelyre az új munkaerő szakadatlan bevo­nása, az ipari -termelés alap­jainak megteremtése és a ter­melés. főleg mennyiségi növe­lése volt nagymértékben a jellemző. Folytatódik és tavaszra be­fejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatko­zó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhas­suk a soron levő felada­tokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gaz­dasági munka tartalmi részé­nek javítása, a mennyiség hajszolása helyett a hatékony­ság növelése. A jobb gazda­ságvezetést módszerek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk. KÉRDÉS: x Különböző szerkesztősé­gekhez több észrevétel érkezett az 1966-ban be­vezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A lobbi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazdasági nehéz­ségeinkben keresendő, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapcsolatos politikánk? VÁLASZ: •A szóban forgó ár- és bér- intézkedések közvetlenül érin­tik az emberek életkörülmé­nyeit, ezért, érthetően, a dol­gozók legszélesebb körét fog­lalkoztatják. Noha a kérdés­ről már megjelent több, az intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatko­zat és cikk, néhány vonatko­zásról én is szólni kívánok. Természetes, hogy az embe­rek egy ilyen összetett több­féle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem értenek meg ; rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangza- ; nak, túl azon, hogy most min­denki várja a részletes bér- és ármegállapításokat, amelyek­ből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az ; is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről vitat­koznak. Tehát azért is be­szélni kell, hogy elősegítsük a tisztázást. Mint mondottam: Érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézkedé­sekkel 'kapcsolatban. Ugyan­akkor látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az. egyéb intézkedések közül ki­ragadott áremelések „magya­rázatába" már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelme­zői” és olyan „okosok", a nép olyan újkeletű ügyvédjei is, akii: korábban már mint. reakciósok, ellenforradalmi hőbörgők, vagy az ellenkező végleten, korlátolt szektások- ként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozatalá­ért népünknek évekig kellett dolgoznia és áldoznia. Nehogy bárki is azt higgye, hogy azért, mert erről is szó­lok, nálunk most valami új „kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmeg­egyezéssel kialakított illem­szabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget il­leti: Ne azok magyarázzák, hogyan keli építeni a szocia­lizmust és mi fáj a munkás­nak, akiknek semmi sem fáj, csak az, hogy Ma­gyarországon a szocializmus épül és munkásfiatalom van. KÉRDÉS: Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint álta­lában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társada­lom helyzetét hazánk­ban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, ár­vizek voltak, és egyéb termé­szeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Du­na kiöntésének megakadályo­zása és jelentős anyagi eszkö­zöket veti igénybe a károk pótlása. A különböző megpró­báltatások közepette társadal­munk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető va­lósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra _ jellemző, hogy a szocializmus ' eszméi mind mélyebben hat­ják át a népet, hogy a nem­zet és a szocializmus mindin­kább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztá­lyunk jár, amely történelmi hivatásai, vezető szerepét mél­tóképpen betölti. Csak elisme­réssel szólhatunk a falusi dol­gozók nehéz körülmények kö­zött végzett munkájáról Is, a parasztemberekről, akik to­vább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mindjobban összeforr a mun­kásosztállyal és a parasztság­gal. Hasznosan teljesíti fel­adatát a kisiparosok és kiske­reskedők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehala­dunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonya­ink tovább erősödnek, közokta­tásunk fejlődött. kulturális életünk gazdagodott, KÉRDÉS: 1965 a második ötéves terv utolsó éve volt. Ho­gyan értékelhetők ered­ményeink és melyek 1966-ban főbb népgazda­sági feladataink? VÁLASZ: / • Meg nincsenek meg a végleges számok az 1965-ös gazdasági évről és a második ötéves terv teljesítéséről; ez­ért csak előzetes , adatok alapján szólhatok e kérdések­ről. A második ötéves terv je­lentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy -18 száza­lékkal, a mezőgazdasági ter­melés 12—14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mérték­ben — növekedett. A növeke­déssel lépést tartott a közle­kedés és a szállítás is, amely' sok nehézséget leküzdve tel­jesítette feladatait,. Ugyan­ezen időszak alatt a kiskeres­kedelmi forgalom, a tervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A re­álbér 9 százalékkal — az elő­irányzottnál kisebb mérték­ben —, az egy főre jutó re­áljövedelem mintegy 20 szá­zalékkal1 — a tervezettnél na­gyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezett­nél kisebb mértékben, a gaz­daság minden ágában javult. Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a lét­számgazdálkodás és a terme­lékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát \ nem új létszámmal, hanem a ter­melékenység növekedésével értük el. Javult az exportte­vékenység is, a fizetési mér­leggel kapcsolatos céljainkat is elértük Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgazda­ság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyver­zettel való ellátása. A terme­lés eközben jelentősen, az élet- színvonal is számottevően emelkedett, S mindezt nehéz körülmények, egymást követő elemi károk, természeti csapá­sok leküzdése közepette való­sítottuk meg. A gazdasági munka javulá­sát 1965-ben a Központi Bi- Eoitfcsg 1964. decemberi hatá­Visszalérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézke­dések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelen­legi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gaz­dasági helyzetével, s válto­zatlan politikánk, hogy a szo­cialista társadalom építésé­nek együtt kell- járnia a dol­gozók életszínvonalának rend­szeres emelkedésével. Ezt bi­zonyítja, hogy az ár- és bér- intézkedések, az ebből követ­kező állami bevételek és ki­adások kiegyenlítik egymást. Ezen felül az 1966. évi nép- gazdasági terv reálbér-növe­kedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedé­sek hatására a munkások és az alkalmazottak által fo­gyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a térvszámítások szerint 2,1 százalékkal, a bé­rek színvonala pedig átlago­san 3,3 százalékkal emelke­dik. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók összességére vonatkozva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a csalá­dokat az intézkedések, a kö­rülményektől függően, külön­bözően kedvezően, vagy ked­vezőtlenül érintik, s a családok egy részének reál­jövedelmét kisebb-nagyobb mértékben kétségtelenül csök­kentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fe­dezte az előállítási költséget, s a mezőgazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az állam­nak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert ed­dig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha- és sertéshússal együtt a fogyasz­tó forintokban kifejezhető ál­lami hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelő­anyag árának, a városi köz­lekedési díjaknak felemelésé­re vonatkozó döntést. Igaz emberek általában az­ért értik meg nehezebben az elhatározott áremelések indo­koltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezek­nek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt. alacsonyabb fogyasztói áruk, mint, előál­lítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos —, ha ezekről a körülmé­nyekről már korábban többet beszélünk. Miből támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jövedelemből, amelyet a dolgozók termeltek meg. Ter­mészetesen: Azokkal a pénz­összegekkel, amelyeket az árak támogatására kellett fordítani, csökkent a dolgo­zók összbéralapja. Megismét­lem; Ha kevesebb lesz a do­táció, akkor a központi esz­közökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az ösz- szegek tehát nem a fogyasz­tás. hanem a termelés mér­téke szerint kerülnek elosz­tásra, ami nyilvánvalóan sok­kal igazságosabb és sokkal inkább ösztönöz majd a jó munkára. Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ' ismeri aránytalanságok és fe­szültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy családé cs alacsony keresetű dolgozók esetében — a szüksé­ges áremelkedésekből adó­dó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más; távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthe­tünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozók előtt sok­szor nem ismert, ezért, nehe­zen érzékelhető reáljövede­lem helyett inkább az összeg­szerűen. minden dolgozónál kimutatható reálbér növeked­jen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint: Vagyis, aki többet ad munkájával a társadalomnak, az. annak ará­nyában többet is kapjon a ja­vakból. Bízunk abban, dolgozó né­pünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv, s az azzal kap­csolatos minden intézkedés fontos és eredményes végre­hajtását. KÉRDÉS: Voltak olyan észrevéte­lek is, hogy ezek az in­tézkedések a falu javá­ra és a város kárára old­ják* meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? VÁLASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első, amire gondolnunk kell, az, hogy államunk leg­főbb politikai alapja a mun­kásosztály vezette munkás- paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt. hogy a társa­dalmi forradalom olyan hatal­mas feladatát, mint a mező- gazdaság szocialista átszerve­zését, sikerrel tudtuk végre­hajtani, döntően annak kö­szönhetjük, hogy bizonyos hi­bák kijavításával, helyes po­litikával, 1957-től kezdve je­lentősén megerősítettük a munkás-paraszt szövetségei. Ezt, a munkás-paraszt szövet­séget szolgálják részben mos­tani intézkedéseink is és ez az egész nemzet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy pa­rasztságunk helyzeten javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A fa­lusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmé­nyek között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tud­nám bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tud­ja, hogy a falu lakói, különö­sen a fiatalok, törekszenek a városba, az iparba és nem for­dítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosabb életkörül­mények vonzzák őlcel. Ez így van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot Is. A munkásosztálynak alapvető ér­deke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a fa­lu átlagos életkorban ne öre­gedjen tovább. Az olyan felszínes megálla­pítások, melyek szerint a vá­ros kárára oldjuk meg a prob­lémákat, nagyon is szubjekti- vék, hangulati elemeket tar­talmaznak. Még olyasmi is el­hangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnak. Én nem állítom, hogy az or­szágban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem te­liét megítélni az egész munkás- osztályt, vagy az egész értel­miséget egy-egy helytelenít viselkedő munkás-, vagy értel­miségi ember magatartása sze­rint, ügy nem lehet a mező. gazdaságban dolgozókról, ater, melőszövelkczetl parasztokra egy-egy. a nagyvárosok körű üzérkedő falusi ember alapját véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdasá gok dolgozóinak, a termelősző vetkezetek tagságának t.úlnyo mó többsége becsületté] él, éj sokszor idős kora ellenére ij tiszteletre méltó .szorgalom­mal dolgozik. KÉRDÉS: Milien foglalná ossz« Kádár elvtárs azokat í feladatokat. amelyek most a Kommunistát előtt állnak és amelye­ket együtt kell megvaló­sítaniuk a párton kívül; tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondottakat csak né­hány mondattal szeretném ki­egészíteni. A párt társadal­munk vezető ereje. Mint. Iáé juk, az 1906-os év nem kévéi munkával köszönt ránk és eb­ből oroszlánrész jut. pártszer­vezeteinknek, amelyeknek al élen kell járniuk, párttagsá­gunknak, amelynek példái kelF mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kom­munistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szo­cializmus igazságait, a mar­xista—leninista eszméket; szer­vezzék és tömörítsék szövetsé­geseinket a párton kívüli tö­megekei pártunk politikájá­nak szellemében, a nép előtt álló feladatok megoldására. A soron levő gyakorlati feladal most az, , hogy alaposan ismer­jék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására Ennek része az ár- és bérin­tézkedések okainak és céljai­nak helyes magyarázata. Párt­tá gsá gunkn a k mindenekelőtl meg kell értenie - a megér­tetésnek is ez a döntő feltété: le —, hogy ezek az intézkedé­sek egy átgondolt, koncepció részei, amely — eddigi politic kánkhoz híven — a munkás-, osztály, a dolgozó nép érde­keit szolgálja és biztosítja hogy az eljövendő esztendők­ben gyorsabban és biztosa ti ban haladjunk előre, mind f szocialista építésben, mind az életszínvonal emelésében. Bá torítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek mái mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politi­kánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatlan ok. Engedjék meg, hogy éljek ta alkalommal és ezúton köszönt­sem elvtársainkat, harcostár­sainkat, barátainkat és az új esztendő küszöbén sok siker! kívánjak nekik a párt és a nép ügyének állhatatos szolgála­tában: A Központi Bizottság és a magam nevében jő egészsé­get, a munkában sok ered­ményt és boldog új esztendői kívánok párttagságunknak, a Hazafias Népfrontba tömörüli hű szövetségeseinknek, mun­kásosztályunknak, egész né­pünknek: Magyar álfára- és párívezetők üdvözlő távirata Kuka nemzeti ünnepe alkalmába] Kádár .János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Do­bi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke távira­tot intézett dr. Fidel Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kom­munista Párt első titkárához, a Kubai Forradalmi Kormány elnökéhez, dr. Osvaldo Oorti- cos Torrado elv társhoz, a Ku­bai Köztársaság elnökéhez, a Kubai Kommunista Párt Poli­tikai Irodája és Titkársága, tagjához, melyben a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe,» forradalom győzelmének 7. év« fordulója, alkalmából a Ma« gyár Szocialista Munkáspárt,» Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormán», az egész magyar nép és a. ma­guk nevében forró, testvei üd­vözletüket és szívből .(ovo jó­kívánságaikat küldik a kubai államférfiaknak éti a kubai népnek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom