Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
ÉSZAKMAGTARORSZÁG Szombat, 1986. január 1. Sasa Kádár János elvtárs újévi nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) tó szakadárok pedig mindinkább magukra maradnak. Ez most a helyzet. A szocialista országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek, mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsúnak a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olyan szocialista országokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézet- eltéréseink korábbról ismertek. A szocialista országok egységének, y együttműködésének nemzetközi politikai jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen ez az egység szocialista vívmányaink, a népek szabadságharcának és a világbékének legfőbb védelmezője a nemzetközi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem íeljes. az imperialisták ezt mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma, ki is használják saját céljaik érdekében és nemcsak propagandái u kban. A jelenkor viszonyai között, amikor már három világrészben léteznek szocialista államok, amelyek más-más gazdasági alapról indultak, ' és ma a fejlettség különböző fokán állnak; amikor a kommunista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tömegpártként dolgozik a kapitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitásban, kegyetlen üldöztetések közepette harcol, természetszerű, hogy egyes kérdések megítélésében különböző vélemények alakulnak ki, és nézeteltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársi- asan, la marxista—leninista elvek alapján lehet és kell tisztázni. Ellene vagyunk minden olyan vitának, amelyben sértő jelzőkkel, címkékkel és frázisokkal dobálóznak. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vitás kérdést és minden vitát az internacionalizmus szellemében feltétlenül alá kell rendelni az imperializmussal, az osztályeilénséggel szembeni akeiócgység érdekéinek. Különösen ál) ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocialista országoké mindegyike 1 biztosította szolidaritásáról, • harcoló vietnami testvéreinket, és ténylegesen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna,' ha mindezt nagyobb egységben és még összehangoí- iabban tennénk. Mi ennek érdekében iéptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig arra keli gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgatóm történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig megerősödve kerüli ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz. KÉRDÉS:' Mindent egybevetve, hogyan ítéli meg ön a nemzetközi, helyzet általános kilátásait? .VÁLASZ: Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1968-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresz- szió visszaszorítását, egyszóval a béke erőinek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkésállamok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibevételével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik cl azt,, amit három-négy évvel ezelőtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kelleti, kezdeniük hidegháborús politikájuk ..fájdalmas újraértékelését”. Ez nem jóslal kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig követeit Elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szelle- tnében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. rozata indította el. A jövő évi i gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végrehajtását. Az 1966. ■ évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak lovábbi javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkenésére és a következetesen érvényesített fák rékosságru törekszünk. Az 1986-os terv célja más vonatkozásban, hogy az e”v főre jutó reálbért 1,5 sz/rzdékk"!. az egy főre iutó reál iövedelmet 3.5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll az új ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik' népgazdaságunk, növekszik a tér-, melés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb. mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oki és várha- tiink-e változást c tekintetben a gazdaságirányítási rendszer javasolt reformjától? VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének megvannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett behozni: Már az is jelentékeny eredmény, hogy minden alapvető kérdést megoldottunk, és ismét fel tudtunk zárkózni a gazdasági .fejlődés tekintetében is a többi szocialista országhoz. ’ A valamivel lassúbb fejlődési ütemben — amely ütemért a világ ,30k országa még így is irigykedhetni: — kifejeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet, amelyet már nem haladhatunk túl az eddigi. úgymond „külterjes” gazdálkodással, amelyre az új munkaerő szakadatlan bevonása, az ipari -termelés alapjainak megteremtése és a termelés. főleg mennyiségi növelése volt nagymértékben a jellemző. Folytatódik és tavaszra befejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk a soron levő feladatokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség hajszolása helyett a hatékonyság növelése. A jobb gazdaságvezetést módszerek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk. KÉRDÉS: x Különböző szerkesztőségekhez több észrevétel érkezett az 1966-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A lobbi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresendő, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapcsolatos politikánk? VÁLASZ: •A szóban forgó ár- és bér- intézkedések közvetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több, az intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk, néhány vonatkozásról én is szólni kívánok. Természetes, hogy az emberek egy ilyen összetett többféle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem értenek meg ; rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangza- ; nak, túl azon, hogy most mindenki várja a részletes bér- és ármegállapításokat, amelyekből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az ; is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről vitatkoznak. Tehát azért is beszélni kell, hogy elősegítsük a tisztázást. Mint mondottam: Érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézkedésekkel 'kapcsolatban. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az. egyéb intézkedések közül kiragadott áremelések „magyarázatába" már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelmezői” és olyan „okosok", a nép olyan újkeletű ügyvédjei is, akii: korábban már mint. reakciósok, ellenforradalmi hőbörgők, vagy az ellenkező végleten, korlátolt szektások- ként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia és áldoznia. Nehogy bárki is azt higgye, hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új „kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmegegyezéssel kialakított illemszabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget illeti: Ne azok magyarázzák, hogyan keli építeni a szocializmust és mi fáj a munkásnak, akiknek semmi sem fáj, csak az, hogy Magyarországon a szocializmus épül és munkásfiatalom van. KÉRDÉS: Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiöntésének megakadályozása és jelentős anyagi eszközöket veti igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra _ jellemző, hogy a szocializmus ' eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár, amely történelmi hivatásai, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körülmények között végzett munkájáról Is, a parasztemberekről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mindjobban összeforr a munkásosztállyal és a parasztsággal. Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödnek, közoktatásunk fejlődött. kulturális életünk gazdagodott, KÉRDÉS: 1965 a második ötéves terv utolsó éve volt. Hogyan értékelhetők eredményeink és melyek 1966-ban főbb népgazdasági feladataink? VÁLASZ: / • Meg nincsenek meg a végleges számok az 1965-ös gazdasági évről és a második ötéves terv teljesítéséről; ezért csak előzetes , adatok alapján szólhatok e kérdésekről. A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy -18 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben — növekedett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely' sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait,. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forgalom, a tervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 20 százalékkal1 — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult. Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát \ nem új létszámmal, hanem a termelékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékenység is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is elértük Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az élet- színvonal is számottevően emelkedett, S mindezt nehéz körülmények, egymást követő elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette valósítottuk meg. A gazdasági munka javulását 1965-ben a Központi Bi- Eoitfcsg 1964. decemberi hatáVisszalérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell- járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyítja, hogy az ár- és bér- intézkedések, az ebből következő állami bevételek és kiadások kiegyenlítik egymást. Ezen felül az 1966. évi nép- gazdasági terv reálbér-növekedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedések hatására a munkások és az alkalmazottak által fogyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a térvszámítások szerint 2,1 százalékkal, a bérek színvonala pedig átlagosan 3,3 százalékkal emelkedik. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók összességére vonatkozva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a családokat az intézkedések, a körülményektől függően, különbözően kedvezően, vagy kedvezőtlenül érintik, s a családok egy részének reáljövedelmét kisebb-nagyobb mértékben kétségtelenül csökkentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fedezte az előállítási költséget, s a mezőgazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha- és sertéshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető állami hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díjaknak felemelésére vonatkozó döntést. Igaz emberek általában azért értik meg nehezebben az elhatározott áremelések indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt. alacsonyabb fogyasztói áruk, mint, előállítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos —, ha ezekről a körülményekről már korábban többet beszélünk. Miből támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jövedelemből, amelyet a dolgozók termeltek meg. Természetesen: Azokkal a pénzösszegekkel, amelyeket az árak támogatására kellett fordítani, csökkent a dolgozók összbéralapja. Megismétlem; Ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a központi eszközökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az ösz- szegek tehát nem a fogyasztás. hanem a termelés mértéke szerint kerülnek elosztásra, ami nyilvánvalóan sokkal igazságosabb és sokkal inkább ösztönöz majd a jó munkára. Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ' ismeri aránytalanságok és feszültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy családé cs alacsony keresetű dolgozók esetében — a szükséges áremelkedésekből adódó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más; távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozók előtt sokszor nem ismert, ezért, nehezen érzékelhető reáljövedelem helyett inkább az összegszerűen. minden dolgozónál kimutatható reálbér növekedjen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint: Vagyis, aki többet ad munkájával a társadalomnak, az. annak arányában többet is kapjon a javakból. Bízunk abban, dolgozó népünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv, s az azzal kapcsolatos minden intézkedés fontos és eredményes végrehajtását. KÉRDÉS: Voltak olyan észrevételek is, hogy ezek az intézkedések a falu javára és a város kárára oldják* meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? VÁLASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első, amire gondolnunk kell, az, hogy államunk legfőbb politikai alapja a munkásosztály vezette munkás- paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt. hogy a társadalmi forradalom olyan hatalmas feladatát, mint a mező- gazdaság szocialista átszervezését, sikerrel tudtuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításával, helyes politikával, 1957-től kezdve jelentősén megerősítettük a munkás-paraszt szövetségei. Ezt, a munkás-paraszt szövetséget szolgálják részben mostani intézkedéseink is és ez az egész nemzet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzeten javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmények között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tudnám bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tudja, hogy a falu lakói, különösen a fiatalok, törekszenek a városba, az iparba és nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosabb életkörülmények vonzzák őlcel. Ez így van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot Is. A munkásosztálynak alapvető érdeke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a falu átlagos életkorban ne öregedjen tovább. Az olyan felszínes megállapítások, melyek szerint a város kárára oldjuk meg a problémákat, nagyon is szubjekti- vék, hangulati elemeket tartalmaznak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnak. Én nem állítom, hogy az országban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem teliét megítélni az egész munkás- osztályt, vagy az egész értelmiséget egy-egy helytelenít viselkedő munkás-, vagy értelmiségi ember magatartása szerint, ügy nem lehet a mező. gazdaságban dolgozókról, ater, melőszövelkczetl parasztokra egy-egy. a nagyvárosok körű üzérkedő falusi ember alapját véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdasá gok dolgozóinak, a termelősző vetkezetek tagságának t.úlnyo mó többsége becsületté] él, éj sokszor idős kora ellenére ij tiszteletre méltó .szorgalommal dolgozik. KÉRDÉS: Milien foglalná ossz« Kádár elvtárs azokat í feladatokat. amelyek most a Kommunistát előtt állnak és amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívül; tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondottakat csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje. Mint. Iáé juk, az 1906-os év nem kévéi munkával köszönt ránk és ebből oroszlánrész jut. pártszervezeteinknek, amelyeknek al élen kell járniuk, párttagságunknak, amelynek példái kelF mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szocializmus igazságait, a marxista—leninista eszméket; szervezzék és tömörítsék szövetségeseinket a párton kívüli tömegekei pártunk politikájának szellemében, a nép előtt álló feladatok megoldására. A soron levő gyakorlati feladal most az, , hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására Ennek része az ár- és bérintézkedések okainak és céljainak helyes magyarázata. Párttá gsá gunkn a k mindenekelőtl meg kell értenie - a megértetésnek is ez a döntő feltété: le —, hogy ezek az intézkedések egy átgondolt, koncepció részei, amely — eddigi politic kánkhoz híven — a munkás-, osztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja és biztosítja hogy az eljövendő esztendőkben gyorsabban és biztosa ti ban haladjunk előre, mind f szocialista építésben, mind az életszínvonal emelésében. Bá torítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek mái mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politikánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatlan ok. Engedjék meg, hogy éljek ta alkalommal és ezúton köszöntsem elvtársainkat, harcostársainkat, barátainkat és az új esztendő küszöbén sok siker! kívánjak nekik a párt és a nép ügyének állhatatos szolgálatában: A Központi Bizottság és a magam nevében jő egészséget, a munkában sok eredményt és boldog új esztendői kívánok párttagságunknak, a Hazafias Népfrontba tömörüli hű szövetségeseinknek, munkásosztályunknak, egész népünknek: Magyar álfára- és párívezetők üdvözlő távirata Kuka nemzeti ünnepe alkalmába] Kádár .János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot intézett dr. Fidel Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kommunista Párt első titkárához, a Kubai Forradalmi Kormány elnökéhez, dr. Osvaldo Oorti- cos Torrado elv társhoz, a Kubai Köztársaság elnökéhez, a Kubai Kommunista Párt Politikai Irodája és Titkársága, tagjához, melyben a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe,» forradalom győzelmének 7. év« fordulója, alkalmából a Ma« gyár Szocialista Munkáspárt,» Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormán», az egész magyar nép és a. maguk nevében forró, testvei üdvözletüket és szívből .(ovo jókívánságaikat küldik a kubai államférfiaknak éti a kubai népnek!