Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-14 / 294. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Kedd, 1965. december H Az Egyesült Államok hagyjon fel minden beavatkozással Vietnámiján ;Ténagy Sándor: A hét első napja Is 6ófafom József: STIBINGER K ^ LEBUKOTT mRuiiiiiiiiíiiiimtiüiiiiiiiiiaiiiuaüiiimitiiiíüímcfiii'’ I. FEJEZET Amelyben kiderül, hogy rossz jel. ha egy deteklívnek habzik a szája. Többen csúklani kezdenek, s egy házmes­ter elsötétített szobába, egy népi ülnök pedig a Hárshegyre kerül. Mindez néhány darab különleges melltartó mi­att történik. E z a detektív megőrült! Esküszöm, hogy komp­lett bolond. Már az első pillanatban gya­nús lett nekem. Hiába, az én szemem nem csal. Elég egy pillantást vetnem valakire és azonnal megmondom, kicsoda, miféle alak. Erről a hóríhor- gasról is rögtön tudtam, hogy ütődött. Az első gondolatom az volt, hogy ezrekét kereshetnék vele, ha mutogathatnám az or­vosi egyetemeken. Egész or­vosnemzedék kitanulhatná raj­ta az élmegyógyászatot. . Az ismerkedésünket követő percben vérben kezdtek fo­rogni a szemei. Visszataszító látvány az ilyesmi, legalább rám nagyon leverőleg hat. Rá­adásul nem is egy irányba pörögtek szem golyói, hanem éppen ellenkezőleg, mintha undorodnának egymástól. Ez­után szájára lettem figyel­mes. Habzott. Láttak már 'hör­gő, vicsorgó, dühtől vak, hab­zó szájú veszett kutyát? Nos, pontosan fgy' festett ez a de- iektív, A hasonlóságot csak az rontotta 'le ’ valamelyest, hogy ő frissen volt borotvál­va, ami veszett kutyák eseté­ben a legnagyobb ritkaság. Érthető, hogy e veszedelmes pillanatban Pasteur, a feled­hetetlen emlékű, világhírű nagy sintér szavai ötiöttek fel emlékezetemben: oltsd a ku­tyát, ahol éred, ezzel is a békét véded! Lehet, hogy nem szó szerint idéztem, de minden­képpen ez volt a lényege mondanivalójának. A Tolnai Világlapban olvastam régen egy tudományos cikket Pas­teur életéiül, s máig . sem fe­lejtettem el. Mély aranyigaz­ságot ötvöznek e szavak. Tö­kéletesen megoldja a veszett ebek körüli problémákat, de sajnos, semmi támogatást nem nyújt egy veszett detektív megfékezéséhez. Pasteur, Pas­teur!. Nagy ember . voltál, de te sem tudtál mindent! Tudtam, csak saját ügyessé­gemben bízhatok. Óvatosan hátráltam előle, s közben re­megő hangon csitítgattam: — Ne... ne vicsorogjon. Ennek, nem lesz jó vége. Egy ismerősöm is így vicsorgott, és a végén csúnyán ráköpött a karbidra. Csattogni sem szabad! Hagyja abba, mert tönkremegy a protézise... Hiába volt a szép szó. Viny-* nyögött, hörgött, prüszkölt, és jött, egyre közelebb jött. Nyomakodott felém megállít­hatatlanul, mint egy gólem. Ekkor lépett be Lassustóphné. A főbérlőm. Kelten lakurik a .Nefelejts..,utca 47.. szám .alatt, a földszinten egy kétszobás lakásban. Ö havi_ 60 forint­ért, én pedig 300-ért. ’Hiába, még nálunk iá akadnak tár­sadalmi igazságtalanságok. Igaz, "valamit enyhít a helyze­ten, hogy az ő ablaka az ud­varra néz, az enyém pedig a lichthqfra. Nem tudom ki hogy van vele, dé én nem szeretem az udvari lakásokat. Olyan szegény szaguk- van. Az én társadalmi állásomban már nem engedhetem meg magam­nak az ilyen szegényes dolgo­kat. Nekem adni kell már va­lamit a lakásra is. Gondolok például a fekvésre,, a kilátásra, s nem utolsósorban a havi 300-ra is. A múltkor valaki megkérdezte tőlem: te meny­nyi lakbért fizetsz?. Meg­mondtam. Erre sápadozni kezdett: nagyszerű lakásod le­het! Én most, kaptam a Lágy­mányoson egy két és félszobás komfortos zugot. Biztos meg Sem közelíti a tiédet, hiszen én csak 146 forintot fizetek, a tiednek pedig 300 forint a bé­ré. Isteni lehet! Van, aki a 300 forintos lichthofért még irigyel is. E zízel a lakbérrel más baj is van. Akad né­mi restanciám, ebből kifolyólag néha vitám’ támad Lassustophnéval. Nem rossz asszony, de kicsit szűk- látókörű. Minden épkézláb gondolata a pénz körül forog. Most azonban nem akarom szé­pülni, mert mint az előbb említettem, ő mentett meg kí­nos helyzetemből. Iszonyú po­kol támadt volna, ha ez a nyomozó még egy lépést tehet felém. Pontosan olyan volt a helyzet, mint Hamletnál, aki valószínűleg színesbőrű volt, mert-rossz kiejtéssel róla ne­veztek el az amerikaiak New Yorkban egy városnegyedet. Szóval én is riíöndhattam már: lenni, vagy nem lenni? Lassustóphné azonban be­toppant, és felkiáltott: — Halt! Micsoda rajcsur van itt?! Ezzel megmentett. A váratlan mennydörgő szó­zattól az én hóri horgas detek- tívem úgy megrettent, hogy megállíthatatlanul csúklani kezdett: Fél óráig vertem a hátát — csuklás ellen nincs jobb orvosság —, amíg végre megnyugodott. Közben hálát rebegtem a sorsnak, és szál­lásadónőmnek. K ülönben majdnem ő okozta vesztemet. Ha nem bízza rám, hogy rúgjam ki a részletest, sohasem kerülök ebbe a kel­lemetlen szituésünbe — mint ahogy az angol mondja. . Reggel nyolckor ugyanis fel akartam kelni. Lassustóphné bekopogtatott hozzám: — Emiiké! Felébredt mar?-— csicseregte,, s rögtön tud­tam, hogy valamit akar tőlem. Máskor inkább mennydörög. S nem Emiikének, hanem élősdi dögnek szólít. Részt vett egy alapfokú szemináriumon, és csak ez a kifejezés maradt meg a fejében. Úgy is történt, ahogy előre sejtettem. ..— Kérhetnék Emiiké egy. apró szívességet magától? . Három havi lakbérrel tartoz­tam. Mese nincs, ezt hallot­tam már egy fejlett elvtárstól is annak kapcsán, hogy a lét határozza meg a tudatot. To­vábbra is albérlő akartam len­fetodéí sítek a szovjet-magyar válaszlékcsere tárgyalások A. I. Sztrujev miniszter v>e- . . , zetésével hazánkban tartói­— Erre akarom megkérni — Tkodó szovjet belkereskedelmi ni, adósságom ellenére. S ez.j meghatározta tudatomat: tud-j tam, meg kell tenni az aprói szívességet. Mint egy hosszé- relmes kiáltottam: — Hát kérdezhet ilyet, asz- szonyom?- Hisz egy szaváért1] ölni tudnék! mosolygott bűbájosán a kissé' molett1 özvegy. ■ delegáció Tausz János belké- ’reskedelmi miniszter társaső­Hogyan.'1 Ezt komolyan igában szombaton és vasárnap gondolta? tmegtekintette a főváros, Duna­— A legkomolyabban! ^újváros és a Balaton-vidék kc­— És kit öljek meg, ha sza-*reskedelmi hálózatát, bad kérdeznem? $ Hétfőn a szovjet és a ma­— Szabad, Emiiké. A fű-|*k'yar belkereskedelem vezetői a kereskedelem irányítására, szervezésére vonatkozó tapasz­talatcsere tárgyalásokat foly­tattak és megkezdődtek áz 1966. évi belkereskedelmi vá­lasztékcsere tárgyalások is. (Folytatjuk) Szerűin megkísérlik a Gemiüi—S (elküldését A houstoni prögramellen­,őrzö központban bejelentették, zőst. Tízre idejön a részletért,[j de maga ne kérdezzen sem-* mit, csak ölje meg. ] — De Lassustóphné! Csak, nem kívánja, hogy felakasz- szanak? , — Elsősorban nem hinném, hogy egy olyan nyomorult alakért, mint,a fűzős, bárkit is felakasztanának. Ha nem tud­ná, Emiiké, demokrácia van. Legfeljebb ha egy-két hónapot kapna. Ennyit meg elviselhet­ne értem. Másodsorban pedig csak azért mondtam, hogy öl­je meg, mert maga akart min-“hogy szerei áh ismét megkísér- denáron egy szavamra gyil-ülik a Gemini—6. amerikai úr- kölni! Én tökéletesen meg- • ’hajó felbocsátását, elégszem, ha egyszer-kétszer \ ! A program irányítói a va- hasbarúgja, s megérteti vele, • «sárnapi kudarc ellenére ús hogy nagyon neheztelek rá. “bíznak abban, hogy sikerül Többé a sziliét sem akarom 1!megvalósítani a Gemini—6. és látni. És most megyek. Dél“» már földköriili pályán moz- felé jövök csak vissza. Pá,! !gó .Gemini—-7. ürrandevújat. A Emiiké... .rakéta, amelynek D ulciniám ezzel elvihac-" a ^hajtóművébe” kclefké- zott. Ketten marad-“ zett hiba miatt maradt cl tunk a lakásban: én és" ,a vasárnapi elbocsátás, a fűzős iránti belém- ■ .meg mindig jo allapotban van, oltott gyűlölet. Elhatároztam,: gézért az újabb start útjában hogy cefetül ’ megleckéztetem-■niíl??1 ?‘,a y* , ,, a fickót. Tényleg csúnyául el-T Időközben munkuhoz látott bánt ezzel a hústoronynak is! !a. balsiker okúnak kivizsgdlá- beillő jámbor asszonyi állat- “sava 1 íjiegbízott szakértői cső­fal. Kihasználta egy ellágyult! IP*}’..1.' /v,ni’^tek az elmaradt gyenge pillanatát és húrom1 ‘'t0''1/5 P'hanataban készült „originál amerikai szisztém,' •*®nyKepxdvételeket, s kozöl- melltartót” sózott ' ‘ * k v havi részletekre. rá,' borsos! !ték-, ll0Sf egy jelentéktelen , .szerkezetnek, egy elektromos »konnektornak r: meglazulásV ♦idézte elő a bajt a Az Et enállók Nemzetközi Szövetsége V. kongresszusának határozata > L , “I a hétfő reggele- : lS-ZCrCtH két Friss és ke- »serriyés a levegő, talán a va- J sárnapi édes lustaság teszi , azzá. Az álmos, vörös szemű J emberek sietnek, szaladnak a ! villamos után, morognak, zsör- i tolódnék. Sokan még tán föl j sem ébredtek, félálomban »nyomják. le a bélyegzőóra ! karját, az idegrendszer meg­szokott reflexe szerint. Én az •újrakezdés izgalmát érzem a 5 hétfői hajnalokon, a készülő- * dést, a folytatást. Folytatását ! félbehagyott életünknek, amit ■ a vasárnap megállított, hogy [körülnézzünk egy kicsit, hogy ! kimosakQrljunk a zsibbasztó > fáradtságból. Én a vasárnapot [is a hétfői ébredésért szere­> tem. í Fél hat. Nem is szállók vil­lamosra, kényelmesen beérek. ■ Húrom megálló, semmi az I egész. Átvágok a hídon, jól [ belém markol a dunai szél, a | csontomat éri a tavaszi hideg. ■ A híd keresztvasai között már ! látom a gyárat, a kazánosok megkezdték ügyködésüket: ^igencsak csúnya füstköteggel gyarapítják a városi levegő koromtartalékát. A rakrrarton is mocorognak, emberek és gé­pek együttese lépett ki a szen- dergésből, hogy megszüntessék a hajnali mozdulatlanságot. Közel harminc éve laposom naponta ezt az utat. Túl az öt- venen, az ember gyakran el­beszélget önmagával, s meg­kérdezi: miért? mire való volt mindez? Megmondom őszintén, sokszor nem tudok válaszolni erre a belső kér­désre. Mert mit is csináltam életem ötvennégy esztendejé­vel? Hm. A mostani fiatalok szemével nézve: nem sokat. Dolgoztam. Csak így, egysze­rűen: dolgoztam. A vasnak ad­tam az életemet. Nem lelke­sedésből, nem buzgólkodásból —: kényszerből. Élni. kellett, a .gyomor kpnyeret . kívánt, örül­tem, .hogy munkát kaptam va­jából. Aztán a hosszú együtt- léf alatt összeszoktunk. Meg- 1 szerettem, a vas is szót fogad nekem ... Ma már ugyan nem ritkán birkózunk, tedd-ide, tedd-oda ember lett belőlem . a baleset • miatt. .. Raktár. Három éve már. De azért a vasat szeretem. randevú részleteit, s szegény kölyök pirul, mint maga ax ártatlanság... Lám, ez a széltoló Csordás megint késik. Sose javul meg. Fogadni mernék, hogy éppen most ugrik ld valamelyik sze­retőjének ágyából, aztán ro­han nyúzottan, beesett szemek­kel. Minden szombaton meg­fogadja, hogy na, hétfőtől új életet kezd, de vasárnap este nagyon gyöngének érzi magái, s még egy hét haladékot enge­délyez magának. Különben jő gyerek, ügyes kezű, csak ép­pen valami nincs rendjén ax életében. De hát a legjobban ő ismeri a saját baját, csak 6 tudja meggyógyítani. Ha ugyan tudja. Némelyek úgy elengedik magukat! De majd beszélek a. fejével... Egy könyvben ol­vastam: milyen jó is lenne, ha az embert Is, mint a vasat, ko­vácsolni, finomítani lehetne, ötvözni, edzeni, mert hiszen az emberi elme csodálatos anyaga többet érdemelne a nyers megmunkálásnál, a kap­kodva végzett csiszolásnál De jó is lenne egy emberi vas­ipar. ~Z T~ a kutyafáját,. siet* ”g ni, sietni, kél pere múlva fújnak. Mindjárt meg­mozdul a gyúr, életrekelnek a vasak, megrázkódnak a gépek — s mindenki megtalálja a szombati, ottfelejtett mozdula­tát. En is megyek a kalickám- ba, rendezgetem az anyagot és az igénylőlapokat, meg persze: magamban a gondolatokat. Olyan motyogó öregúr lett be­lőlem, zsémbeskedik is érte eleget az asszony, hogyliút: mi a csudának jártatom folyton a. számat, mit ártom bele maga­mat mások dolgába, miért csa­vargatom ki a szavakat? Én csak mosolygok rajta, nem szólok semmit: úgysem értené meg. Egy raktárost arra kény­szerítenek a körülményei, hogy filozofálgasson. Persze, a maga módján. Meg aztán: ideje is van rá. Amíg gépen dolgoz­tam, meg sem mukkantam, na­pokig. De most végiggondolom mindazt, amit elkezdtem egy­szer, de befejezni sohasem tudtam. *-- ---------­N o, mindjárt beérek. Meny­nyi ember tömődik be ezen a kapun! Sorsok, problémák, örömök — összezárva gépek­kel, vasakkal, szerszámokkal. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy ez a bezártság nem ellenséges-e az emberi termé­szetnek. Aztán rájöttem: bár­milyen szakmát választ is az ember, bezárja magát a nap­nak egy bizonyos szakaszába, odaköti magát a világnak egy meghatározott helyére. Csak az a fontos, hogy az ember a munkában is találjon meghitt, perceket. Persze, ez nem olyan egyszerű. Ez alkatkérdés. Itt van például a fiam, egy szö­get sem tud a falba verni. Hiába akartam behozni a gyár­ba, utálja a vasat. A.z a leg­borzasztóbb büntetés, ha vala­ki olyan munkát kénytelen végezni, amihez egy fikarcnyi kedve sincs ... Aztán elment a gyerek szőrkaparónak ... Ki­csit szégyellem ... egy vasas fiából fodrász!... ... . 7~ az új csrr­Vepmmegyck „okon. Gyönyörű épület, tágas, szel- lő.s; az üvegtétőzet annyi fényt enged át, hogy azt hiszi az embéí: szabadban dolgozik. A daruk még pihennek, de né­hány perc csupán és mázsás tömböket emeínek, megremeg­tetik a tartógerendákat. Azért mégis csak az embe­reket szeretem leginkább. Az embereket, akik az izmaikkal gondolkoznak. Benyitok az öl­tözőbe, megcsap a testszag— • bakancsszag—olajszag sajátos 1 keveréke, érzem a viccek és ugratások jó emberi örömét, . a pajzánság mögött is a szere- ; tetet. Sehol máshol nincs meg 1 ez a közvetlenség, ez a csalá- ( diasság, mint itt; főleg ilyen- . kor, hétfő reggel élénk a be- ] szed járása, a tegnapi élrné- : nyék ilyenkor közössé válnak, a , meccs eredmények éppoly | érdekfeszííőek mindenki szá- ’ mára, mint Kovács Feri hor- < gászbeszámolója, vagy mint a : hegesztő Farkas (mert sok : Farkas van nálunk) színészi . pózokkal tarkított előadása a , visegrádi kirándulásról.. . He- : hehe.,. még a kis Horvai La- : jósból is kiszedik a tegnapi rikai intervenció egyre erőtel­jesebb. Sajnálattal szögezi le hogy olyan kormány részesül támogatásban, amelynek kor­mányfője nyiltan Hitler csodá- lójának vallja magát. A kongresszus úgy véli, sürgősen véget kell vetni ennek az általános konf­liktussal fenyegető veszé­lyes helyzetnek, mert egy ebből fakadó világháború az országokat atompuszta­sággá változtatná. A kongresszus a helyzet sú­lyosságához illő ünnepélyesség­gel és hangsúllyal főidül az Egyesült Államok kormányá­hoz, s felszólítja az 'ellenálló­kat, és a nácizmus üldözöttéit, tegyék ugyanezt — abból a célból, hogy az Egyesült Államok hagy­jon fel a bombázásokkal és minden beavatkozással Vietnamban, és az 1954-es. genfi egyezmé­nyeknek megfelelően térjen ál a konfliktus tárgyalások alap­ján történő rendezésének út­jára. -. A kongresszus ünnepélyesen felszólítja az amerikai hadvi­selteket, akik húsz évvel ez­előtt a szövetségesekkel, és az ellenállókkal együtt győzedel­meskedtek a hitleri barbariz­mus felett, hogy tegyenek meg mindent a vietnami béke hely­reállításáért. SSz Iráni sáli mi Okozata : Az iráni sajtóban megjelent annak a nyilatkozatnak a szö­vegé, amelyet Mohammed Riza lahléiví:-Iráni sah-adoittca New. York -. Times . fehéráru tudósítójának. . .- * A . sah>. kijelentette,* hogy Irán „egyetlén külföldi, államra sem - támaszkodik”,.- független politikát folytat. Hangsúlyoz­za, hogy továbbra, is fenntartja a Szovjetunióval való barát­sága és együttműködésre iráL nyuló politikáját. Befejezte munkáját az El­lenállók Nemzetközi Szövetsé­gének budapesti kongresszusa. A tegnap délutáni plenáris ülésen a kongresszus több ja- vaslatot fogadott el,, és külön­böző határozatokat hozott. Fel­hívással fordult a FIR tag­szervezeteihez, hogy tiltakoz­zanak a Bundeswehr atomfel­fegyverzése ellen. Határozat­ban követelte a vietnami kér­dés mielőbbi megoldását, az 1954-es genfi egyezmény szel­lemében. A kongresszus egy­hangú határozatban ítélte el a spanyol, a portugál és a gö­rög hazafiak üldözését. Ä kongresszus megválasztot­ta a FIR vezetőit. Elnökké Arialdo Banfi szenátort, az olasz partizánszövetség helyet­tes elnökét választották meg. Megválasztották a tizenkét al­elnököt és a vezetőség tagjait, valamint a 62 tagú főtanácsot. A FIR V. kongresszusa az ellenállók és a nácizmus üldö- I zöttei százezreinek nevében | aggodalmát fejezi ki a vietna- : mi háború és az abból fakadó, ’ a világ békéjét veszélyeztető helyzet miatt. j Nyugtalanságának ad hangot amiatt, hogy Dél- Vietnam lakosságát, vala- mint Észak-Vietnamot — i amely egyetlen ellenségek ; cselekményt sem hajtott j végre az U3A ellen — az amerikai légihaderő inten­ziven bombázza - és ezáltal egy mind kegyetle- ( nebb és pusztitóbb háború ál- 1 dozatává teszi. A kongresszus szolidaritásá­ról biztosítja a vietnami né- lpet. Megállapítja, hogy az ame­k TÁSZSZ i az uruguayi fejleményekről; Mint a TASZSZ. hírügynök- Bég tudósítója jelenti, az uruguayi kormány az utóbbi napokban azzal a javaslattal foglalkozik, hogy Uruguay sza- • kitsa meg kapcsolatait a Szov­jetunióval. A kérdésben még nem hoztak döntést. Sajtóje­lentések szerint az indítványt Alberto Heber (Nemzeti Párt) .Terjesztette elő a nemzeti kor­mányzó tanács többségi tag­jainak legutóbbi ülésén. Indo­kolásul azt, hozta fel, hogy „szovjet beavatkozás következ- ménj'e az országban folyó eztrájkmozgalom fellendülése”. Az ülés egyik részvevője az Uruguayi' Kómrhurtista Párt betiltása mellett ágál. Az El Pais című félhivatalos újság közölte Heber nyilatkozatát, amely szerint javaslatát rrteg fogja ismételni a kormányzó­tanács legközelebbi ülésén. A lapok ugyanakkor közük a kormányzótanács kisebbségi (Colorado Párt) tagjainak nyi­latkozatait, amelyekből kide­■ rül, hogy a javaslat teljesen ; váratlanul érte őket. Az Uruguayi Kommunista Párt végrehajtó bizottsága ■ nyilatkozatot adott ki ez ügy- • ben. A nyilatkozat megállapít- ! ja: „Az a törekvés, hogy meg­■ szakítsák a kapcsolatokat a ; Szovjetunióval, jenki nyomás . következménye és ellentmond ’ az ország nemzeti érdekeinek, ■ ártalmas a világbékére nézve”. A TASZSZ tudósítója sajtó­jelentésekre hivatkozva közli, hogy „a rendkívüli biztonsági intézkedések” alapján letar­tóztatott személyek, többse- ] ■gükben szakszervezeti. bízni-: :miak száma .elérte az 5£J5-öt. Az El Popular szerkesztőségi cikkében rámutat: „vidéken és a fővárosban egyaránt meg­kezdődött a kommunista, ve­zetők tervszerű üldözése”. A hadügyminiszter rádióbe­szédében kijelentette, hogy az országban „viszonylagos nyu­galom uralkodik”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom