Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

fcerta, 5965. áctscíttbes1 1. Eszakmagyarország 3 Hogyan csinálunk millió forintos selejíet? Üvegfúvás — tüdő nélkül Kép és valóság ­pl áss — Véli ásások 6 milliós adósságból 5 milliós Tejpótlő a borjaknak A Phylaxia premix üzeme borjútápszert gyártó rész­leggel bővült. A korszerűen berendezett üzemben a por­alakú új készítményből évente ezer tonnát készítenek. Bckegyűlés Sáforaljaűjlielycn VILMANVI SETA i vezi az ilyen gőzvezeték-csa­• tornákat. — Mindezek után önök ho­• gyan „könyvelik el” ezt a • munkát? i — A mi munkákban ez se­lejt De figyelembe kell ven­■ ni, hogy mi itt, Kazincbarci- : kán évente átlagosan 100 mil- ; lió forint értékű munkát épí­tünk be. És ehhez viszonyítva i ez a gőzvezeték kis hiba... — Mikor lesz végre készen a csatorna? ; — Még október második fe­• lében befejezzük. 1965. november 16. Beszélge­tés a Borsodi Vegyikombinát i kommunális építési osztályán . Bajkó Bálint műszaki ellenőr­rel és Lajtai Lajos osztalyveze- ! tövei. : — Átvették már hivatalosan a gőzvezetéket? i — Hivatalosan még nem, . mert meg kell várnunk a jo­gi eljárások befejezését, külön­ben a gőzvezeték már egy hó­napja üzemel. — Véleményük szerint mi volt a fő baj ennél az építés­nél? ~ A csatorna a műszaki el­lenőrzés semmibe vevését ■ sínyli. Ezenkívül a tervezőnek meglehetősen felemás állás­. pontjával is találkoztunk: nem I fontos követni a tervet, meg fog ez így is állni. Pedig a tervnek mindig precíznek kell 1 lennie. S ha esetleg nem így van, akkor is: nem analfabé­ták veszik kezükbe, hanem szakemberek. És rajtuk sok ' minden múlik ... — Ezek után van valami kérésük? — Igen. Mégpedig az újság­■ íróhoz. Ne írja meg mindezt. Rontaná a két vállalat közöt­ti viszonyt. Mert az emberek i bírálat esetén ahelyett, hogy megmutatnák, „no, többet . ilyen nem fordul elő”, általá­ban inkább megsértődnek. Kü- , lönben is, tudnánk még mon­dani hasonló ügyeket..„ • — Micsoda károk ezek nép- gazdasági szinten — folytatta elöljáróban említett ismerő­söm. — Képzelem, mibe ke­rülhetett ez a csupán 171 mé­ter hosszú gőzvezeték! Csak a pereskedés, a huza-vona meny­nyi ember idejét, energiáját kötötte le! És mennyi megszív­lelendő tanulságot vonhatunk le belőle ... Igen, akinek szívügye a mi rendünk, annak sértődöttség helyett a tanulságokat kell le­: r r& minap hevesen vitatkoz­nunk egy idős munkásember- ipbL Jól ismerem, tudom róla, toogy tiszta szívvel híve társa­dalmi rendünknek, gondos őr- ffiője közös vagyonúnknak, ép- jpen ezért erős indulatok ra­gadják el, ha valahol vissza­élést lát, vagy a népgazdaság vagyonának herdálását veszi észre. így volt legutóbb is, amikor a Borsodi Vegyikom- binát „kis hibás” gőzvezetéké­iről beszélgettünk. Olyan indu- fatosan kérdezte, ahogyan ffisak a valamit nagyon féltő ssnber tudja: —■ Valóban úgy volna, hogy a forintokkal már tudunk taka­rékoskodni, de a milliókkal még nem? ötven, vagy száz Sorint elpazarlásáért szigorú felelősségre vonás jár, a mil­lió forintos selejtet pedig „el- ítímítjuk”?... Az esetet, a gőzvezeték ('Ügyét, amelynek kapcsán a kérdéseket hallottam, így je­gyeztem fel vázlalfüzetemben: Ú Egymillió 648 ezer forint. Ennyiből akart a Borsodi Ve­gyikombinát gőzvezetéket épít­tetni a gyár melletti két mun­kásszállóhoz, hogy központi fű­téssel is biztosítsa a szállók lakóinak kényelmét. A kivitelező, a vezeték építő­je: a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat kazincbarcikai kiren­deltsége. A munka elvégzésére terve­zett és szerződésben elfogadott idő: 1963. március 15 — 1964. június 30. 1964. július 15. A Borsodi Vegyikombinát, mint beruhá­zó, kijelenti, hogy nem veszi át a létesítményt, és úgyneve­zett késedelmi, valamint hi­bás átadási kötbért követel. A kivitelező tiltakozik. A gőzve­zetéket idő közben már leföl­delték. A beruházó arra hi­vatkozik, hogy a leföldelést megtiltotta, mert a műszaki el­lenőrzés már a gőzvezeték építése közben hibákat fede­zett fel, s nem fogadta el a ki­vitelezőnek azt a véleményét, hogy a hibák ellenére is befe­jezik a munkát, „majd a töb­bit a joggyakorlatra bízzuk”. 1964. október. A Borsodi Ve­gyikombinát bepereli a 31. sz. Építőipari Vállalatot. 1964. október 28. A felperes kérésére az ÉM. Mélyépítés Tervező Vállalat egy találom­ra feltárt szakasz és a talaj- mechanikai adatok alapján szakértői véleményt készít. Idézet a véleményből: „A védöcsatorna téglafalaza­ta és a vasbeton koszorú ge­rendái töröttek... A felemelt ;- fedlap fővasalása több helyen- védtelen a korrózióval szem- i, ben. Az V. akna téglafalazatá­- ban található habarcs szem­- mel láthatóan nem H 80 minő­- ségű. Se színe, se szilárdsága- nem felel meg ennek ...” A felperes elrendeli, hogy g négy különböző helyen ássák i fel a csatornát. A szakértői :, vizsgálat összegezése: „A felperes joggal tagadta- meg a létesítmény műszaki- átvételét, mert a mélyépítési i szerkezetek nem felelnek meg 5 az előírásoknak, s a veszélye­zettség állandóan fennáll, be- i omlások lehetségesek ...” 1964. november 16. Az ügy a 1 budapesti Központi Döntőbi- z zottság előtt. i Közben a gőzvezeték üzemel! A Központi Döntőbizottság- határozata: a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat fizessen a t Borsodi Vegyikombinátnak há- 1 rom napon belül 94 950 forint ’ kötbért, a szakértői vizsgálat­ért nyolc napon belül 4 ezer 100 forintot, a döntőbizottsági eljárásért 4 ezer 120 forintot.- A javítási póthatáridőt 1965. június 30-ban állapítja meg. 1965. június 30. A Borsodi c Vegyikombinát ismét nem ve­szi át a gőzvezetéket. Ok: még nincsen készen. j 1965. október 12. Beszélgetés . a 31. sz. Építőipari Vállalat kazincbarcikai irodájában Lo­vas László központi főépítés- " vezető, Kovács Kázmér épí- 1 tésvezető és az újságíró kö­• zött. Utóbbi kérdez: — Miért nem készült el hi- i bátlanul a gőzvezeték az ere­- deti határidőre? 1 — A terv nem volt egyértel­mű. A költségvetés is mást írt elő, mint a terv. Például H 25 L minőségű habarcsot, ami gyen­gébb, mint a H 80. — A kivitelezők lelkiisme- ‘ retesen dolgoztak? •— Kétségkívül sok minden c múlott az építőipari dolgozók " lelkiismeretességén. Köztudo­mású azonban, hogy az építő- l ipar a legkevésbé rendelkezik- szakmunkásokkal. A mi válla­• latunk például itt, Kazincbar­- cikán 700 emberrel dolgozik. . Ennek körülbelül fele szak­munkás, és mintegy 300 törzs­. gárda-tagunk van. s — Felelősségre vonták-e ■ azokat, akik rosszul dolgoztak? — Igen. Több ember el- 1 len fegyelmi eljárást indítot­- tunk. Sokan azonban már el­mentek a vállalattól. Külön­■ ben a tervező is levonta a ta-‘- nulságot: azóta nem téglafala-! t zattal, hanem vasbetonból tér-] Lelkes hangulatú békegyű- íést rendezett Sátoraljaújhe­lyen a városi tanács díszter­mében a Hazafias Népfront járási és városi bizottsága. A gyűlés befejező eseménye volt annak a nagyszabású béke­mozgalomnak, amelynek so­rán november hónapban a járás különböző üzemeiben, intézményeinél röpgyűlése- ken, értekezleteken vitatták meg a részvevők a nemzet­közi helyzetet, ítélték el a vi­lágbékét veszélyeztető ag­resszív cselekedeteket. A békegyűlésen Fülöp Lászlónak, a városi nép­frontbizottság titkárának .megnyitója után dr. Tóth Ist­ván elvtárs, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titkára mondott beszédet. Is­mertette a Béke-Világtanács legutóbbi kongresszusának határozatait, s általános ké­pet adott a nemzetközi hely­zetről, a békemozgalom idő- szeiú kérdéseiről. Részletesen taglalta az amerikaiak bar­bár terrorbombázásait a vi­etnami nép ellen, az indoné­ziai, a dominikai, a rhodésiai fejleményeket, Nyugat-Né- snetország atombomb# fé­nyeit, amelyek mind-mind nyugtalanító jelenségek, és ■seszélyt jelentenek ®ss embe­riség szent; ügye, a nemzetek közötti béke számára. A továbbiakban hangoztat­ta az előadó, hogy Borsod megye lakosai, az üzemek, a vállalatok, az állami gazda­ságok, a termelőszövetkeze­tek, az intézmények dolgozói csaknem 250 gyűlésen emel- ’ ték fel tiltakozó szavukat az agresszorok Vietnam ellen ■ irányuló barbár támadásai és ] a haladó embereknek egyes. országokban tapasztalható üldözése ellen. Felhívta a hallgatóságot; ebben a nagy­múltú városban és a szabad-! ságharcos hagyományokban i gazdag járás községeiben a' dolgozók fogjanak össze, áll- janak helyt a munka, a béke! frontján, hogy a dolgozó em-j berek millióinak összefogása,' szolidaritása gátat vethessen az agresszorok béke elleni merényletének. ! A nagy tapssal fogadott beszéd után dr. Tóth István elvtárs kiosztotta azokat az aranykoszorús jelvényeket, amelyeket az Országos B«ke- tanács elnöksége a békemoz­galomban és a különfél» tár­sadalmi munkákban élen já­ró dolgozóknak adományo­zott. A kitüntetettek nevében Bújdos János mondott meg-] illetődötten köszönetét, ■ Talpunk alatt ropogott a gyenge jég, kopogott az utca, a korai tél fehérsége villogott mindenütt. Bánhegyi István­énál, a Vilmányi községi Ta- [nács elnökével sétáltunk az J utcán, nézegettük a falut. Be­kentünk az iskola udvarára : is, mert a régi épülettől nem látszik az új, a bővítés, amely sokkal szebb, korszerűbb, . mint az öreg. ■ — Uj iskolaigazgatónk is van — mondta a tanácselnök. — Kiss Géza. Igen sokat ígé­rő. tapasztalt, felkészült pe­dagógus. Nem fiatal ember már, és ami szintén lényeges, nagy családot nevel, így a szülő szemszögéből is értékel­ni tudja a gyerekekkel kapcso­latos problémákat. Két orvos Az iskolától kissé távolabb két szép lakást mutatott a ta­nácselnök. Olyanok, mintha újak lennének. De nem egé­szen újak, átalakítottak. ; Egyikben dr Győrfi Albert, az orvos lakik, a másikban dr. Nagy József, az állatorvos. > — Ezt is megértük — mond­ta a tanácselnök. — Vilmány egyszerre két doktort kapott. Eddig egy se volt, ebben a faluban még nem lakott or­vos, se ilyen, se olyan. ' Az orvos lakása három szo- • to® összkomfort, Wsnne a víz Is, fürdőszobával, angol WC- vel. Sajnos, az állatorvos la­kását még nem tudták ennyi­re felszerelni, de az is meg­felel a célnak, három szobás, 150 000 forintot költöttek rá. Az állatorvos eddig Vizsoly­ban lakott, nemrég nősült. — Nekünk megéri — mond­ta Bánhegyi István. — Sokkal jobb az állatorvosi ellátás, és azt reméljük, hogy a fiatal doktor az állategészségügyi követelmények betartására is megtanítja majd az embereket. A két orvos lakására össze­sen 350 000 forintot költöttek. Ebből mindössze 65 000 forint volt az állami támogatás, a többit községfejlesztési alap­ból tették hozzá és kiegészí­tették társadalmi munkával. Ugyancsak községfejlesztési alapból renoválták az óvodát, amely most annyira szép, hogy megálltunk előtte és úgy nézegettük. Ami nincs Az utca közepén halad­tunk, nem volt sár, nem ke­restem a járdát. A tanácselnök juttatta eszembe. — Sajnos, egy méternyi jár­dánk sincs — mondotta. — Sáros időben, bizony, kelle­metlenebb a séta. De jövőre ehhez is hozzákezdünk. Tár­sadalmi munkával és község- fejlesztési alapból. — Szívesen vesznek részt az emberek a társadalmi munkád­ban? — kérdeztem. — Szívesen — felelte. — Csak szólni kell, és mozdul mindenki. Sőt, sokszor talán többet is akarnak, mint amit bírunk. ■— Mit például? — Például, művelődési ott­hont. Sajnos, nincs olyan he­lyiségünk, ahol összejöhetné­nek az emberek beszélgetni, olvasni, tanulni, szórakozni. Az ifjúságnak sincs olyan he­lyisége, ahová szívesen eljár­nának. Az egyik soron levő feladatunk éppen ezért egy megfelelő művelődési otthon építése. A vísmü Vilmány fölött, a hegyek közt igen jóvizű források van­nak. Bent, a faluban rossz a víz, kutat sem érdemes fúrni. A források vizének lehozata- lát a hegyek közül már ötven évvel ezelőtt megoldották. Vezetéket építettek, a forrá­sok köré aknákat, és gravitá­cióval jön a finom víz. Persze, a falu ötven évvel ezelőtt ki­sebb volt, mint most. Azóta sok új ház épült, de a vízve­zetéket nem bővítették. — Most első dolgunk az ak­nák felújítása — magyarázta a tanácselnök —, azután kibő- vítjük a vízvezeték-hálózata* te. Az aknák felújítására 175 000 forintot kaptunk az ál­lamtól. — Mikor csinálják meg? — Ha az idő engedi, kará­csonyra elkészül. — És a bővítést? — Az további feladat Arra még pénzt kell szerezni. Re­méljük. ebben is segít az ál­lam; — A házakban nincs víz­vezeték? — Néhány helyen van. Ezt is szorgalmazni szeretnénk. Fel­újítjuk az aknákat Mbővít- jük a hálózatot s akkor moz­gósítjuk az embereket hogy vezessék be a vizet a laká­sokba is. Ezt viszont termé­szetesen, nem fedezheti az ál­lam. — Fürdőszoba vasi már a házakban? —- Egyelőre nincs. Yfe nél­kül nem sokat ér. Többek közt ezért is szeretnénk szorgalmaz­ni a víz bevezetését a házak­ba. Akkor érdemes lesz für­dőszobát építeni Séta közben megtudtam, hogy a tanácstitkár éppen is­kolán van, és elég sok az el­nök dolga. Ö látja el a titkári teendőket is. Amíg viszont az elnök volt iskolán, a titkár helyettesítette. De a tanács munkája aktív. Rendszeresen megtartják a vb-üléseket és a tanácsüléseket is. A tanács­ülések népesek. A vilmányi tanácstagok megválasztásuk után dolgoznak. Minden nácstag elvégzi feladatát MMstíP Üveggyár, Sajószentpéter. A szakma villanásnyi képe ma is úgy él emlékezetem­ben, ahogy a korabeli művé­szek ihletett pillanatokban vászonra festették. Lángot csapó kemencék torkánál ve­rejtékező testű óriás, nyakán kidagadt erek, szájában üveg­fúvó pipa. Körülötte sokfaj­ta üvegtárgy, keserves mun­ka terméke. A kép a múlté, csupán az emlékezel őrzi. A mai való­ság más. Tüdő nélküli üvegfúvás — roppant mennyiségben, fan­tasztikus sebességgel. Hajszál pontossággal összeállított technológiával. Kérdísfk és válaszok A Sajószentpéter! Üveg­gyárban 60 millió darab kon- zerves üveget készítenek egyetlen esztendő alatt. Szalontai Károly igazgató­val beszélgetek egy esztendő göröngyös útjairól. Mert; az volt! — Hetvennégy százalékról indultunk, hitét, bizalmát és kedvét vesztett emberekkel... Nagyon nehéz volt. Most öt milliós pluszunk van. És a termeléssel együtt sok min­den megváltozott — mondja az igazgató. Persze, ma is vannak gon­dok az üveggyár házatáján. Az évekkel ezelőtt kezdett rekonstrukció még mindig félúton van. 1961-ben 28 000 tonna üvegárut termeltek. Akkor volt egy felmérés, és kiderült, hogy, a „szűk ke­resztmetszetek” felszámolása után akár 56 ezret is készít­hetne a gyár. Mindenkinek tetszett a le­hetőség. A konzervipar pe­dig sok üveget várt. A kivitelezés során készült egy tanulmány 7 milliós költséggel — egy másik per­iig 127 millióval (!!!). Mind­kettő reálisnak tűnt. Lassan azért mégiscsak bő­vítették a kapacitást. Érke­zett 3 darab üveggyártó au­tomata gép, majd újabb ket­tő. Viszont az áramot és le­vegőt szolgáltató berendezé­sek már alig bírták ezt a ter­helést. Ezek az ötletszerű fejtess- tési megoldások ideges, kap­kodó légkört szültek a gyár­ban. Idények és feíléfelek A gyáron belüli „eí2e».$= mondás” rossz viszonyt szüli a dolgozók és vezetők között Nem voltak szinkronban as igények és a feltételek. A ve­zetők mindenáron tervtelje« sítésí akartak. A dolgozók pedig követelték a feltétele­ket, a szervezett munkakö­rülményeket. A vezetők között napiren­den voltak a torzsalkodások. Néhány vizsgálat után a fel­ügyeleti párt- és gazdasági szervek elmentek egészen & személyi cserékig. És lassan ismét egyenesbe jött a vállalat. Uj módszerek — Ilyen körülmények kö­zött kerültem az igazgatói székbe — mondja Szalontai Károly. — Alapelvünk az volt, hogy visszaadjuk az embereknek a munkájukba vetett hitét és egymás iránti bizalmát. Úgy érzem, sike­rült ... S ezzel együtt meg­változtattuk az igényeket én a feltételeket is. Azóta nincs egyéni ügyes­kedés — a közösség számlá­jára. A szerelő csoportot is átszervezték. Uj intézkedése­ket hoztak az igazgatói alap képzésére és elosztására. Ala­posan kidolgozott pontrend­szer alapján díjazzák a mun­kaverseny legjobbjait. Mindenkit munkája szerint. S ezek a látszólag aprósá­gok alapjaiban megváltoztat­ták az üveggyári helyzetet és hangulatot. 102 százalék a termelékenység, 9 százalék a megtakarítás és 5 milliós a plusz termelés. Talán nyereségfizetés te lesz ... Jobban megy a munka as üveget olvasztó kemencék környékén, s az automaták is fürgébben nyomják a pohara­kat. Sajószentpéteren „vastűdö- ből” fújják az üveget — em- béri szívvel! Pauloviís Ágost**»

Next

/
Oldalképek
Tartalom