Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
ÉSZAKMAGVARORSZÁG Szerda, 1965. december 1Miskolci Zenes Napok, 1965 pajzsként tartja maga ele. A jól táplált emeli a széket. Ordít, hogy a „Főnököt nem hagyom bántani!”. A főnök, azaz a pincér (gondolom az) rácsimpaszkodik, a jól táplált hadonász, rúgkapál, fellöki a pincérnőt. Üvegcsörömpölés. Kiszalad a dagi főnök is, fehér köpenyben. Már hárman csüggnek a jól táplállon, az meg csak ordít: „Nem hagyom a főnököt bántani!”. A keszeget távozásra bírják cimborái, hogy ne legyen a jól táplált szeme előtt, mert akkor nem bírnak vele. Leröpül néhány szék műanyagpár- nás ülőkéje. A jól táplált nagy nehezen megnyugszik. Jegyzőkönyvet állítanak össze. Valaki bűnhődni fog. Te is bekerülsz a noteszba, név, cím, hiába akarsz meglógni, kibújni a tanúskodás alól. Szemtanú voltál, nincs mese, az ingyencirkusznak is ára van.». És mit fogsz mondani? Hogy az ital volt a hibás, m ok, a többi csak okozat? Ez túl általános. Az ital holnap, holnapután is rendelekzésünkre áll, öntudat dolga, mennyit veszel belőle magadhoz, légy tehát mértéktartó. Könnyű ezt mondani. MÉGIS, mit szólsz, ha megkérdezik: Ki volt a hibás! Nem tudom. Ha az kevés, hogy az ital, akkor nem tudom Végezetül, de nem utolsósorban a jó, öreg antialkoholista intelem: „Emberek, vigyázzatok! Az alkohol öl, butit éí nyomorba dönt.. G. M. Panaszunk közérdekű, hiszen nagyon sokan bosszankodnak és elégedetlenkedned a községben a kenyérellátás; 'miatt. Szeretnénk, ha foglalkoznának ügyünkkel, s ezentúl hamarabb eljutna Pácinb; a kenyér. Alexa Mihály és Vámos József Pácin Nem ég a villany az utcán Nagyobb gondot fordíthatnának az illetékesek Erenyőbet az utcai közvilágításra. A Pe- tőfalvi és a Csábi Lajos utcá' összekötő szakaszon tiz-tizen- két lépcső van, amelyet sötét* ben kell megmásznunk. Az ot, {levő villanyoszlopon ugyani: {nem ég a körte. A lépcsők mos {mór síkosak, előbb-utóbb tör* tenik majd egy baleset. | Ugyanez a helyzet a nagy- {erenyői vasúti megállónál is |Legtöbbször sötétben kószáló- {.dunk le a vonatról. Szeret- |nénk, ha minél előbb kivilágítanák ezeket a fontos útszakaszokat! { Szabó József Miskolc, II. kerület ;. Petőfalvi utca 8. t> v fa Miskolci HemzetiSziiiMi t műsora & t,- szerda. Bcrletszünef. Éjjel! $ menedékhely. 15 óra. Bériét- szünet. Sz.tambiü rózsája. * 19.30 óra. ^ 2, csütörtök. Ady if;). Éjjeli me- 6 nedckhely. 15 óra. Erkel. Éjjeli & menedékhely 19,30 óra. 3, péntek. Bérletszünet. Sztara- ?> bul rózsája 19.00 óra. f 4. szombat. Arany ifjúsági, Sztambul rózsája, in.00 óra. i Bérletszünet. Éjjeli menedék« “ hely. 19,30 óra. 5. vasárnap. BérletszÜnet. ÉjjeH menedékhely 15 óra. t Déryné. Éjjeli menedékhely. 19.30 óra. G. hétfő. A Filharmónia hangversenye. 19,30 óra. 7, kedd. Bérletszünet. Éjjeli menedékhely. in óra. 3, szerda. Béiietszünet. 6ztantí2rt»Tt r rózsája. 19 óra. < Nem a szigorúan vett felelés és felel- . tetés ez, sokkal több annál. Bensősé- ; ges, meghitt, baráti beszélgetés tanító és tanítványok között. Lám, Jakkel Má- « ria is milyen szívesen jelentkezik, és a kis Gyöngyösi Judit. Szinte észrevétle- < nül múlnak a percek. ] Lehet — és bizonyára akad is — . olyan gyerek, aki az otthoni uzsonnára ‘ gondol. Persze, hogy van! Édes iste- J nem, nem ez a fontos, hanem az, hogy - ez a néhány elvesz a mindjobban meg- ] ismert költő iránti szeretettől frissen , dobogó szivek között. ... Megyünk a kinyílott novemberi ' esti fények között Lakatos Jánossal és • feleségével. A gyermekek valószínűleg ] már mind otthon vannak, talán éppen < Adyról beszél valamelyik az édesapja- < nak, vagy édesanyjának. Talán arról J ábrándozik, hogy egyszer ő is verset ! fog írni. < Ballagunk, a szállongó hópelyhek, ) hintáznak az utcai lámpák' fénykörében. < A tanítókra gondolok, azokra is, akikkel néhány perccel ezelőtt beszélgettem [ az új iskola igazgatói irodájában. Volt • közöttük idősebb és fiatalabb, de mind-’ • egyikük szemében megtaláltam a peda- ! gógusi hivatás iránti szeretetek T udom, emlékszem rá, meg akar- 1 lám említeni, hogy ott a nyol- ; cadik A óráján, amikor kitelem- ! tettem az ablakon, mintha egy < jól ismert, hatalmas fejet láttam volna. ; Dióbarna szemei melegen csillogtak, oldalt fésült haját megborzolta a novemberi szél, és mintha igenlően bólo- ! gátolt volna. De nem szóltam. Még az engem kísérő új iskolaigazgatónak sem, hagytam a titkot magamnak, hogy végül elmondhassam — mindenkinek. ! Holdi János < Valami felrémlik bennem harminc- egynéhány év távlatából: a kopott és szűk, dohos szagú bányalelepi iskola. Recseg az öreg padló tanítónk lába alatt, kezében az elmaradhatatlan somfavessző. Szintén Adyról beszél, keveset és halkan, született, élt, meghalt. Azután sokáig bámul ki az ablakon, ahonnan jól látni a piciny bányatelep két utcáját, legvégén a főmérnök villájával, amelynek tetején egy sárgaréz kakas forgolódik. Néz, néz és közben — miimmiiiiiimmimmiiiiiitiiiiiiiimiMiiii Látomás... iiiuuitiiiHiiiiiiiMMiiiíiiiimiiimiiiMiimiui talán tudtán kívül indulatosan csapkodja somfavesszőjével az ablak párkányát, mert tudja: többet, és másként kellene megmagyarázni. Ady lényegét. Valahogy úgy, ahogy itt, ebben az iskolában: a bámuló gyermekszemek előtt kitárni a tisztánlátás kapuját, engedni a kérdezés-vágyás hatalmának, hadd csiszolódjék az értelem. Jó, tudom, elmúlt a régi, öreg tanítóm fakeresztjét szétmorzsolta az idő, új idők jöttek, új, friss, emberibb dalokkal, a régi iskola is eltűnt, a sárgaréz kakas is a főmérnöki villa tetejéről. Most Szaniszló Katalin felelését hallgatom, akinek édesapja vájár a sajószent- péteri III-as aknán. Szépen és értelmesen beszél Csinszkáról, a „Nyugat”-ról, Ady édesanyjáról, akit a költő nagyon szeretett M ár süppedni kezd a novemberele ji est, amikor Lakatos Jánossal, a sajószentpéteri 3. sz. általános iskola űj igazgatójával belépünk a VIII/A. osztályba. Váratlanul találkoztunk össze, s az iskolájára büszke, hivatására minden energiáját rápazaroló ember meghívott az órájára. Őszintén szólva örömmel fogadtam a szívélyes invitálást, először, mert régi jó és meghitt ismerősöm, másodszor, mert érdekelt, mit tudnak a zömben bányász családból való íiúk-lányok. A hátsó üres padban foglalok helyet. Az ablakon tűi mór vénül a sötétség, villany villany után gyullad, a sajószent- peteri „új telep” megkezdi esti életét. Mert itt van ez a 3. sz. űj iskola is. Igaz, az épület körül még nagy a rendetlenség, de az iskola belső világában már rend van. Legfőképpen az agyakban. A gyors, meglepően tiszta és folyékony válaszok is ezt mutatják. Igaz, akad egy-két fiú, akiknél akadozik a felelet, de a lányok ... Nem kisebb cs nehezebb költőóriásról, mint Adyról beszélgetnek, és nem is akárhogyan. Tűz van ebben a beszélgetésben, érdeklődés, szárnyal a lecke: Debrecen, Nagyvárad, Budapest, Párizs! A költőóriás főbb állomáshelyei. Azután jönnek a lényegesebb kérdések, nehezek (magamban drukkolok is, meg tudnak-e felelni), feltámad bennem a súgás iránti vágy, de nem ... nemigen van erre szükség. A versek nem elvont fogalomként repdesnek a tanterem falai között, hanem megértve, az okos és türelmes pedagógusi szeretettől átfűtve tisztán, világosan kerülnek a szőke és barna hajú gyermeki koponyák labirintusaiba. „Mindent az ember nevében, az ember javára.!” — másfél hónappal ezelőtt e gondolatok szellemében kezdődött a Miskolci Zenei Napok sorozata. Az idei program befejezéseként elhangzott a Musica festiva (Ünnepi zene) utolsó akkordja is, s most azon meditálunk, honnan indultunk, mire jutottunk. A program megszólal tatói kizárólag miskolciak voltak, nem hívtunk vendégművészeket, ezért kissé egyhangúnak bizonyult. A műsorok, illetve a zeneművek kiválasztása sem sikerült mindig, megnehezítette az új közönség kialakítását, 0 Az 1965. évi. Miskolci Zenei Napokat hosszas elemző munka, sok vifa előzte meg, s úgy tűnik, városunk zenei éleiének javára. Sajátos arculatát a ma zenéjének megismertetése adta, de ez nem zárta ki a zeneirodalom más, jelentős alkotásainak bemutatását. így került előtérbe a , nagy magyar zeneszerző, Bartók Béla személye, igaz, emberi művészete. Azé a Bartóké, akit városunkban még mindig kevesen .szeretnek. Kevesen, mert kevesen hallgatják, sőt,, a közeledést sem kísérlik meg. „Nem értem — tehát nem hallgatom!” — hangzik sokszor és sokaktól. Ezt az értetlenséget, a Bartók nevének hallatára jelentkező viszolygást szeretnénk eloszlatni. Ezt igen jól szolgálta az az ösz- szeállitás, amelyben a szerző legnépszerűbb műveinek segítségével feltárultak a Bartókhoz vezető kapuk, ahhoz a szerzőhöz, aki a nép zenéjéből merítette zenei táplálékát. (Igen hasznos volna Laczó Zoltán szakiskolai tanár érdekes, élvezetes, hangulatos és közérthető összeállítását minél több helyen bemutatni!) „Bartók diadalmas és végleges hazatérésének feltétele a zeneileg művelt ország”. Ezt a célt szolgálja a Bartók- kultusz ápolása, műveinek terjesztése, s nem véletlen, bőgj' halálának 20. évfordulóját erre használtuk fel. Ritkaság az effajta, szinte családias hangvételű, mégis izzó, forró hangulatú koncert városunkban, mint amilyennel a nagy zeneköltőre emlékeztünk. Emlékeztünk zenével és prózával. Az est kiemelkedő eseménye a szerző özvegj'ének, Pásztory Ditla zongoraművésznőnek fellépése volt továbbá a híres belga professzor és Bartók-ku- tatónak, Denijs Diliének, a budapesti Bartók archívum osztályve~e tőjének ünnepi *• megemlékezése, amelyben aj szerző emberi nagyságáról, aj zenetörténetben elfoglalt be-* lj'éről voít szó E hangverse-J nyen bepillantást nyertünk* Bartók szerzői műhelyébe.* abba a' műhelybe, melyről* Illvés Gyula így ír Bartók cí-j mű versében: * _____bri, Különös, heh üdvös frt adsz* a zzal, liogy a .iái ♦ niralmát, ami fakadna belőlünk, ^ de nem fakadhat, mi helyettünk kik szív-némaságra születtünk lel zenged ideged húrjaival J” A Rürtók-est jelentős mrr-J földkő Miskolc zenei életé-# Ken. megrendezése méltán? talált jó visszhangra. ♦ LÜ | tr.i színfoltja volt a zenei* napoknak az. avasi műemlék* templomban rendezett orat.ó-* rikus koncért, melyen meg-* szólalt: az 1805-ben készített, * s ez évben felúiított orgona* is. A város további zenei tér- * veiben központi helyet foglal J el (Tihany, Kőszeg. Szegede páldáiára) a tavasztól őszig* terjedő időszakban hangver- * senvsorozat rendezése a mű-* emlék épületben. A tervek szerint az oratórlkus műve- • ken kívül orgonaestekre és más kamaraműsorokra is sor kerül. Az orgona további korszerűsítésre. átépítésre szorul. Ennek megvalósításával külföldi művészek fellépése is; biztosítható. (Jó lenne, ha városunk c ritka értékének, az . 'äs/asi templomnak felújítása- ' (Visszapillantás) val az Országos Műemléki Felügyelőség is törődne. T A záróakkordra a várossá nyilvánítás 000. évfordulója révén került sor. Ősbemutató volt, új magyar zeneművek születésének lehettünk tanúi, első találkozásának a közönséggel. Miskolc az utóbbi években cgj’re inkább mecénása kívánt lenni a kultúrának, a művészeteknek, azok alkotóinak. Számos képzőművészeti alkotás látott napvilágot a város anyagi erőfeszítései révén, színművek születtek, s indultak sikeres útjukra irodalmi pályázatunk nyomán (pl. Szabó: Játék és igazság), és zenei életünk gazdagítását szolgálta korábbi és az elmúlt évi, a felszabadulás 20. és Miskolc várossá nyilvánításának G00. évfordulója tiszteletére kiirt zenei pályázatunk, mely sikeres volt. Sikeres a pályázat célját illetően. Neves szerzők írtak és küldték el alkotásaikat Miskolcra, megtisztelve ezzel az ünneplő várost, segítve a művészi élei. decentralizálását. Szőnyi Erzsébet, Gárdonyi Zoltán és a lengyel Wlodzimierz Romanowski írtak érdekes, új hangvételű műveket, és városunk zeneművészei, elsősorban a Miskolci Szimfonikus Zenekar vállalta a nemes feladatot, hogy színvonalas előadásban tárja városunk zenehallgatói elé. S a közönség? ...volt. Siker is volt. de örömünket tompította, hogy a felnőttek köréből kevesen érdeklődtek e nem mindennapi esemény iránt. Hogy miért, — még nem tudjuk. Pedig köztudomású, hogy zeneszerző, előadóművész . és közönség együtt alkot egészet. Kiváló külföldi művészek fellépését biztosítottuk (Mario di Bona- ventura, Jovan Sajnovic, Amadeus Webersinke, Miles Morgan), továbbá városunk zeneművészei, ének- és zenekarok, együttesek, a zenei intézmények tudásuk legjavát nyújtva léptek pódiumra, és nívós előadásban szólaltatták meg a másfél hónap zenei programját. Kiemelkedőt produkált az SZMT Kamara- kórusa (karnagy: Reményi János), az Egressy Zeneiskola Gyermekkara (karnagy: dr. Farbaky Gézáné), a Bartók-művek népszerűsítéséért fáradozó zenei intézmények és nem utolsósorban Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írt szonátájának kiváló megszólal tatói (Benkő Zoltán, Nagy István, Vrana József, Kálmánczy Zoltán). Külön kel! említeni a legfiatalabb hivatásos intézménvünket, a Miskolci Szimfonikus Zenekart, amely e rövid időszakban három hangversenyre készült fel. T Röviden: mindenki, aki a zene terjesztésére hivatott, arra, hogy megismertesse közönségével a zenehallgatás örömét, részt vállalt c munkából. De a befektetett munka, a ráfordított idő és az anyagiak nem állnak arányban a közönség érdeklődésével, mely az alacsony, illetve hullámzó látogatottságban nyilvánult meg. Több figyelmet érdemel egy, a kulturális életben virágzásnak indult város zenei programja, A város zenei életét irányítói: feladata elemző munkával megvizsgálni az idei ese- mények eredményeit, művészi , színvonalát, ugyanakkor hibáit, feleletet adni, illetve keresni arra: „hogyan tovább?” —, melyik az az út, amelyen haladnunk kell, hogy munkánk ne legj'en öncélú, s ne váljunk a jó kezdeményezések mechanikus lebonyolítóivá. Valóban azokhoz kell szólnunk, akik még „nem barátai” a zenének, cs olyan műveket kell előadnunk. amelyeknek segítségével valóban azokká tehetjük őket, vagyis a zene megszerettetését szolgálhatjuk. Ezek alapján szükségessé válik a zenei napok formájának, arculatának megváltoztatása, mondanivalóját tekintve élőbbé, még az ideitől is színesebbé, vonzóbbá tétele, továbbá lebonyolítása időpontjának jobb megválasztása, a rendező szervekkel nagyobb koordináció biztosítása. Helyes és szükségszerű volna, ha a Filharmónia kirendeltsége, a színházhoz hasonlóan, kiépítené közönségszervező hálózatát, s a rendelkezésre álló anyagok jobb, rendszeresebb felhasználásával, a sajtó és a rádió állandó tájékoztatásával javítaná propagandamunkáját. Mindezek felvetését a még jobb nyújtása indokolja. Keveset:, de jobban, ugyanakkor az átlagkoncertektől eltérőt kell biztosítanunk. Szeretnénk hinni, hogy zenepedagógusaink, a városunkban élő művészek ezzel egj'etértenek, segítenek keresni és megtalálni a helyes utat. Ehhez szükséges, hogy az erre hivatottak nagy összefogással, erőik, lehetőségeik összpontosításával. s ne külön utakon járva dolgozzanak. Erre inspirálnak Kodály sorai: ,.a mag el van vetve, nem kell csak a békesség és szeretet májusi esője, hogy kalászba szökjön”. Flach Antal Megint az .. ját is megrágná, olyan fogai vannak. No, ha azzal a hamutárcával adja össze őket megnézheti, mi marad belőlük — többé a foszlós kenyeret sem rágja meg velük. A szomszéd társaságból kiválik egy keszeg fiatalember a férfiú asztalához lép, komótosan lenyúl, s mire bárki is közbe avatkozhatna, mát szájában is van a hamutálca — beleharap, önkéntelenül is behunyom a szemem Szörnyű! Ott terem a pincér, kicsavarja kezéből a tálcát, majd az ajtóhoz ugrik sarkig vágja: — Ki innen! RÖVID DULAKODÁS. A két üvegevő az utcán találja magát. Félrehúzzuk a függönyt. Markolásszák egymáson a kabátot. Körülkapják csitítják őket. Hála a pincérnek, megszabadultunk tőiül:. Szódánkat szürcsöljiik. Általánosságokat bölcs intelmeket mondunl egymásnak az állattá tevő rusnya piáról. A jól táplált visszajön. Leül. A pincér kéri, hagyja el a helyiséget. ígéri, jól fog viselkedni. A pincér rendelésért lohol. Bejön a kőszeg. Kissé tántorog. Szólnak neki, menjen haza. hiszen többet ivott a kelleténél. — Még nem fizettem — így a fiatalember. Jön a pincér. — Tessék. A keszeg üt. A pincér kivédi az ütést, hátra pattan. A jól táplált beavatkozik, székei ragad. A keszeg lekapja egy asztal műanyag bontásos fedelét — nem is tudtam, hogy Ezeket, szükség esetén, az ott levő alkalmazott kitölthetné Érdemes lenne mérlegelni ez: a javaslatot. A MÁVAUT sok bosszúságtól megkímélné vele az. utazóközönséget. .............. d r. Kerékgyártó Istvánnc Szikszó Rossz a kenyérellátás Paci iiban Mindketten Miskolcon dolgozunk, csak hetenként egyszei utazunk haza családunkhoz Pácinba. Nem egyszer előfordult, hogy este nem vol: kenyér a faluban. A boltbar nagy tömeg várakozott, s csal hat óra után, vagy még később érkezett meg a szállítmány. AZ ITALT nem lehet büntetni, csak azt, aki mértéktelenül él vele, megvadul tőle, és összetör néhány széket, feliül« a pincérnőt, tálcástól, elrontja tucatnyi ember hangulatát ... Ülünk a kisvendéglőben. Megiszunk fél barackot, utána nekiültünk, hogy elfogyasszuk szerény reggelinket. Bejön egy jól táplált férfi. Lerí róla, hogy valahol mór felöntött a garatra. Nincs nagyobb mérge egy pincérnek, mint amikor valaki azért állít be az ő boltjába, hogy feketével kúrálja magát. Ha ilyenkor betéved egy rendőrjárőr, azonnal elővehe- ti a pincért: miért adott neki annyi italt, hogy tökrészegre igya magát? Magyarázkodhat szegény, hogy másutt szívott be. Megnézzük magunknak a férfit, legyintünk: megint egy részeg. Teljesen békésnek látszik, eszünk ágába se jutna arra gondolni, hogy fél óra múlva hárman is csillapítani igyekeznek. Nem törődünk vele. Eszünk, öt perc múlva muszáj törődnünk vele. Hangosan szó- longatja a szomszédos asztal vendégeit, és olj'asmiket mond, amikre fel kell ütnünk fejünket.. — Megrágom, ha megfizetitek az árát. Mit akar ez megrágni? Csak nem a hamutartót? De azt, a hamutartót, mely akkora, hogy verekedni is eredményesen lehetne vele. Nocsak, mi fog ebből kisülni? Nem látszik annyira ittasnak, hogy megpróbálkozna vele. Henceg, hogy a harminckettes ágyú elsütőbigyóHeiz igazolás! szerezel Szikszóról járok be , Miskolcra dolgozni. A napokban reggel hat óra után három buszjárat „kimaradt”. Csak a hét óra után húsz perccel induló autóbusszal utazhattam. Természetesen így nem értem be fél nyolcra munkahelyemre. A MAVAUT Szeles utcai forgalmi irodájában igazolást kértem a késésről. Meglepetésemre azt válaszollók, hogy ebben az ügyben a vállalat József Attila utcai központjába menjek. Ésszerűtlennek tartom ezt az intézkedést. Senkinek sincs ideje télórákat járni néhány soros igazolás után. Miért nem lehet nyomtatott űrlapokat adni a forgalmi irodának?
