Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-09 / 264. szám

ftSZAKMAGTARORSZÄG Kedd, 1965. november 9. így ünnepelt a megye Nemcsak.a városokban, ha­nem a legkisebb falvakban is megemlékeztek a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 48. évfordulójáról. Az ünnep előtti nap délutánján az általános- és a középiskolák, este pedig a városi, községi pártbizottságok, a tanácsok, a népfrontbizottsá­gok és a társadalmi szerveze­tek rendeztek műsoros emlék- ünnepélyeket. Mezőkövesden például mintegy nyolcszázan vettek részt a járási művelődé­si házban rendezeti ünnepi gyűlésen. A járási székhelye­ken és több nagyobb község­ben, az ünnepi megemlékezé­sek után változatos műsort ad­tak a helyi kultúrmunkás'ok. November 7-én, vasárnap délelőtt mindenütt koszorúzá­sa ünnepséget rendeztek a szov­jet hősök emlékművénél, a kis úttörők virágokkal borították a szovjet katonák sírjait. Az üzemekben ép a különböző munkahelyeken rendezett ün­nepségek során több száz dol­gozónak nyújtottak át kiváló dolgozó kitüntetést és pénzju­talmat. Kettős ünnepe volt novem­ber 7-én az edelényi járás kis községének, Szögligetnek. Ezen a'napon valóra vált a szöglige­tiek áima, átadták a lakosság­nak a 600 ezer forintos költség­gel épült naphazat, amelyben a tanács, a művelődési ház. a pártház és az orvosi rendelő talált végleges, szép otthonra. A kis község lakossága jelen­tős társada'mi munkává! járul! hozzá a létesítmény felépítésé hez. Sukarno ismét hitet tett a MÄ$ÄK0M-@i¥ mellett Százkét képviselői töröltek a névjegyzékből A djakartai rádió vasárnap ismertette annak a beszédnek a második felét, amelyet Su­karno elnök szombaton az in­donéz kormány rrriniszlertaná séges ország, ha a kom­munistákat kirekesztik a politikai hatalomból. Aki ilyesmire törekszik, az ha­sonlatos ahhoz az emberhez, Veterán taf^!koz6 a város* pártb zoíísápcn Megható ünnepség színhelye volt november 6-án, szomba­ton délután a miskolci városi pártbizottság székháza. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának előestéjére hívták meg ide a munkásmozgalom régi harco­sait. Megjelent az összejövete­len dr. Bodnár Ferenc, a me­gyei pártbizottság első titkára is. Havasi Béla, a városi párt- bizottság első titkára üdvözölte az egybegyűlteket, majd úttö­rők virággal köszöntötték a múlt idők nehéz harcainak vál­lalóit. 1919-re emlékező elvtársak, spanyol polgárháborút végig­harcolt, őszhajú veteránok, a Horthy-korszakban nehéz kö­rülmények között helytállók cserélték ki emlékeiket és be­szélgettek a jelen kérdéseiről a megyei és a városi pártbi­zottság megjelent vezetőivel. Lelkesen ajánlották fel segít­ségüket a mai feladatok megol­dásához. csán mondott Bogorban. Ebben j aki vasba harap: „belé fognak a beszédében az elnök ismét törni a fogai” — mondotta az hitet tett ugyan a NASAKOM- elnök. elv fenntartása mellett, de Nyilatkozott _ Subandrio óvatosan megfogalmazott nyi-j külügyminiszter is. Ki,je- latkozatában — nyilván a jobb lontetíe, hogy semmi köze oldal nyomásának engedve —, nem volt a szeptember jelezte, hogy valámi'yen in- j 30-i eseményekhez, tézkedésre készül az indonéz jelek mutatkoznak arra, hogy Kommunista Párt ellen. Úgy n- a jelenlegi helyzetet az ellen akkor azt, is h”" Indonézia nem • ttn. h-'gy i lehet egy- I forradalmárok akarják kihasz­nálni” — mondotta. A r'oÍ2>ia; kormány c vé,?i?e~es döntés előtt Mint Londonban ismeretessé! uralkodik, Erre mutat az is, vált, Smith miniszterelnök i hogy azok a rhodesiaiak, akik Wilsonhoz intézett elutasító üzenetében a többi között han­goztatja, hogy kormányaik kö­zött fennálló ellentéteket nem lehet áthidalni. A fehér-telepes kormány egyre inkább közeledik a vég­leges döntés meghozatalához. A rhodesiai fehér kisebbség körében nyugtalan hangulat Választási komédia Portugáliában Portugáliában vasárnap este véget ért a választási komé­dia. Az anyaország és a gyarma­tok 23 millió lakosából csupán egymilliónak van szavazati jo­ga. Alfredo Rodrigues dos San­tos belügyminiszter televíziós- nyilalkozatában azt állította, hogy a szavazásra jogosultak közül „több mint 70 százalék” járult az urnákhoz. Az AP hírügynökség tudósítója azon­ban ,megírja, hogy a szavazó- körzetekben végzett szúró-pró­bák negyven—hatvan százalé­kos részvételt mutattak: az or­szágos választás kevesebb fi­gyelmet keltett, mint egy ren­des hétvégi labdarúgó bajnoki forduló. A nagyfokú részvétlenséget az okozta, hogy a „választók” csak az uralmon levő, Salazar- féle fasiszta Nemzeti Unió Pártra szavazhattak. A mérsé­kelt polgári ellenzék 40 képvi­selő-jelöltje, rövidebb-hosszabb idővel a választások előtt, visszavonta nevezését: megál­lapították, hogy a hatóságok nem biztosították a tiszta vá­lasztásokhoz szükséges körül­ményeket. A nemzetgyűlésbe — amelynek törvényhozási ha­talma nincs, csak afféle „ta- nácsadó”-szerepet játszik a kormány mellett. — ilymódon ellenfél nélkül, jutott Salazar pártjának 130 képviselője. brit útlevéllel rendelkeznek, lázas sietséggel újítják azt meg, hogy Smith katasztrofális lépé­se esetén még idejében elhagy­hassák az országot. Erhard amerikai útja e’ott Bonnban megelégedéssel fo­gadták Rusk külügyminiszter nyilatkozatát, s a bonni pártok szóvivői egyöntetűen hangoz­tatták, örvendetes, hogy az amerikai külügyminisztérium vezetője elismerte az NSZK atomigényeinek jogosságát. „Rusk nyilatkozata kedvező jel Erhard washingtoni útja előtt” — hangsúlyozza a Welt. A Spiegel szerint Erhard amerikai útjára előreláthatólag december 5-e és 13-a között kerül sor és a megbeszélések legfontosabb pontja az NSZK atornigényeinek megtárgyalása lesz. Páncélos támogatással kivo­nuló katonai erők hétfőn lezár­ták Djakarta óvárosát, ahol — a Reuter szerint — túlnyomó- részt kínai származású lakos­ság él. Az alakulatok házról házra járva kutat­tak fegyverek utón. Irodákat, üzlethelyiségeket, magánházakat fésültek át, még; járókelőket is megállítottak. Az indonéz parlamentben hivatalosan törölték a képvise­lők névjegyzékéből 102 képvi­selő nevét. A mentelmi joguk­tól megfosztott képviselőket azzal volt Zavargások Nigériában Nigéria nyugati tartományá­ban tovább tartanak a zavar­gások. Vasárnap reggel Iba­danban felgyújtották a Nige­rian Tribune, az UPG-A — az Egyesült Nagy Haladó Szövet­ség — mellett síkra szálló lap épületét. Az épület közelében állomásozó gépkocsikat szin­tén megrongálták és felgyújtot­ták. A Lagostól körülbelül 80 ki­lométerrel északnyugatra fek­vő Ijebuban a zavargásoknak hat halottja volt. A rendőrségi jelentések sze­rint a választások .óta tartó so­rozatos incidensek következté­ben már legalább száz ember halt meg és igen nagy a sebe­sültek száma. A nyugati tartomány kormá­nya drákói intézkedéseket ve- vádolják, hogy közük izetett be; kijárási tilalom lé- a „szeptember 30-a moz-j pett életbe; az UPGA-val ro­galom”-hoz. A djakartai rádió | konszenvező lapokat betiltot- szerint Sukarno elnök dönt j ták, nemkülönben a rádióhall- majd sorsukról. gatást is. Városrendezési kamarakiáliítás Miskokon Mint lapunkban előzetesen jeleztük, november 8-án, hét­főn, a városrendezési világnap alkalmából városrendezési ka­marakiállítás nyílt Miskolcon. A BÁÉV előcsarnokában im­pozáns rajzok, vonzó makettek és mutatós fényképek számol­tak be róla, mii terveznek mérnökeink Miskolc szebbé té­tele céljából. A kis csarnokban jobbra először néhány fénykép mutatta az SZMT-székház kör­nyékének makettjait, ahogy Heckenast Péter tervezi. Ké­pen és rajzon látható a részben már kész és lakott Kilián-dél telep. A most ott épülő 15 eme­letes toronyház makettje is ott áll a rajzok mellett. Heckenast Péter és Nagy Zoltán tervezők neve szerepel a maketteken. Ugyancsak Heckenast. Péter tervezi Sallai Mátyással Diós­győr új központját, hatalmas bérpalotákkal, és ismét Hecke­nast ezúttal Szabó Józseffel a sportcsarnokot, valamint az Állami Áruházát. A már elké­szült Béke téri új autóbusz vá­róterem rajzát Dufala József tervezte. A Győri-kapu ház­tömbjeinek makettje se marad el, itt ismét Heckenasl Pétert üdvözölhetjük tervezőként, Csillag József társaságában. Végül láthatjuk a Borsodi Szénbányászati Tröszt új épü­letének tervét is, ezt Klie Zol­tán készítette el. A kiállítást, amelyen megje­lent Var'ga Zoltán, a miskolci városi pártbizottság titkára és Fekete László, a Miskolc vá­rosi Tanács vb-elnöke, Heckc- nast Péter nyitotta meg. Ugyancsak ó tartott előadást, a v’íl.á.gnap délutáni ünnepi meg­emlékezésén, amelyet Fekete László vb-elnök nyitott meg. zon a napon, amikor Budán elhallgattak a fegy­A verek, szédelegve támolyogtunk fel Ferenc kör­úti lakásunkba, hogy legalább egy szobasarkot lakhatóvá tegyünk. Mindkét szobánkat belövés ér­te, a tetőt is kontyon találták felettünk, szinte gázoltunk a törmelékben. Folyosóról nyíló ajtó persze nem volt, tárva- nyitva állt az előszoba, szabadon jöhetett hozzánk, aki csak akart. így történt, hogy a három szovjet katona és az őket vezető tiszt is észrevétlenül lépett be. Már csak akikor pillantottam meg őket, amikor a fogast nézegették, amelyen szürke porréteg alatt pihentek az ottfelejtett ruha­darabok. Kicsit szorongva tekintettem a megtermett, szép szál kapitányra, főleg amiatt, mert. nem tudtam, milyen nyelven boldogulhatunk. Első kísérleteink nem sikerültek valami fényesen, do aztán kiderült, hogy mind franciául, mind románul egész jól gagyog a parancsnok, s a két nyelv keverésével szépen megértjük egymást. Ha nem is ridegen, de eléggé kimérten közölte, hogy át kell vizsgálniok a la­kást, nem rejtegetünk-e' valahol fegyvert. Mindjárt, felszó­lított. hogy ha valamit eldugtunk volna, önként adjuk át. Félnivalóm nem volt, de anyámnak, aki közben előkerült, eszébe jutott, hogy a felszabadulásunkat közvetlenül meg­előző éjszakán két SS-német telepedett meg a belső szobá­ban. Ez a körülmény, bikony, mindkettőnket megrezzentett. Nem tudhattuk, nem hagytak-e el valamit felszerelésükből, nem csúsztattak-e fiókba, szekrénybe, amiért utólag meg­gyűlhet a bajunk. Igazán csak a jószerencsében bízva biz­tosítottam a kapitányt, hogy nyugodtan nézek elibe minden kutatásnak. A három katona pillanatok alatt szétszéledt a két szobá­ban, és megkezdte a kutatást. A kapitány ráérősen mozgott, neki nem kellett tevőlegesen részt; venni a munkában, rá­ért nézelődni, megfigyelni a tárgyakat. Az ajtóval szemben levő falon, két ablak között csodálatosképpen ott maradt egyik, Párizsban étö festőbarátom alkotása, portól fedet­ten persze, tekintete azo'n kalandozott, ölelkező fiatal párt ábrázolt, a festmény, a háttérben szélesre tárt ablak volt; látható, azon túl pedig a világ fővárosának ház-árnyai de­rengtek. Szóval a kompozíció nem ment rendkívülisyg szám­ba. de akinek volt érzéke a fiatalság örömeinek megérté­séhez. feltétlenül meg kellett érezze azt a hamvasságszerü üdeséget, gondtalan tombolást, ami a karok egymásbafonó- dásában, az arcok révtilt mosolyában kifejeződött. A kapi­tány csettintett. Élénken magyarázni kezdtem neki. hogy barátom önma­gát örökíti meg a fiúban, s hogy akit ölel, mennyire meg­értő társának bizonyult. Am szavam csakhamar elhervadt, mert -észre kellett vennem, hogy a kapitány figyelme, min­den átmenet nélkül, más irányba terelődött. És már láttam is, hogy a két ajtó közötti asztalra bök: — Hát ez mi? K ”t váza árválkodott a sarokba tolt bútordarabon, egyik eldőlve, kicsorbultan, egy filodendron, egy csámpás, félremarjult asztali lámpa és Solohov Csendes Donjának harmadik kötete, ahogy leme- neküléskor húgom ott felejtette, mert nem merészelt orosz könyvet magával vinni a pincébe. Az első magyar nyelvű kiadás volt ez, szürke-Iilás borítólapján egy lapos, tányér­sapkás, kemény arcélű fővel, ahogy abban az időben a ko­zákokat elképzelték nálunk, s ahogy az arc körvonalai át tudtak ütni a borítólapra telepedett mocskon. Azonnal sej- iettem, hogy a kérdés csak erre a könyvre vonatkozik, fel- . meltem hál gyorsan, lefújtam róla a port, és megadtam a lelvilágosítást. A kapitány úgy nézett rám, mint bolondra, vagy hazugra szoktak. Szovjet író, magyar nyelven? — és hitetlenül for­gatta fejét. Valahogy rá tudtam beszélni, hogy kezébe vegye a köny­vet, de továbbra is idegenkedve bámulta a borítólapot. Az ábrázolt fej elhintette benne a gyanút, hogy valóban orosz tárgyú könyvet forgatok jobbra-balra, de azt hitte, szovjet­ellenes propaganda förmedvényről lehet szó, s én meg aka­rom téveszteni. Kényszeredetten, inkább csak az olvasó em­ber beidegzett szokását követve szánta rá magát, hogy a könyvet felüsse. Cserépfalvi Imre, amikor a könyvet úgy jelentette meg, hogy a címlappal szemben levő, ellenoldalra a piü eredeti, ciriil betűs, orosz nyelvű címét, is rányomta, aligha- gondol-, ta, milyen szolgálatot tesz ezzel egyik olvasójának.■■A ka­pitány ugyanis nyomban fefedezte a cirill írást.' arca kike­rekedett, s mintha valami különleges zamatú italt ízlelne, imiiiiuiimiiiiiiiiiiiiHiimmiiitiiiMHiiiiiüuiiiiiHiMiiiiiiHiiiiiiifii SOLOHOV AJÁNDÉKA iimiiiiiiiiiMiiiiiimuiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiimiiim egymás után többször, áhi latos megilletődöttségge! ismé­telte fülembe oroszul: Tihij Don, Tihij Don! E lszállt minden kétsége, hogy be akarom csapni, s mo­hó érdeklődéssel akart tudni mindent. Hogyan en­gedélyezhették nálunk a szovjet mű megjelenését, elolvastam-e már, mi a véleményem róla, mint, mű­ről és’ mint dokumentumról, mi oka lehet, hogy ezzel a művel kivételt tettek a hivatalos szervek? Apróra elmond­tam. amit tudtam. Hogy a könyv megjelentetéséhez nem kis kiadói bátorság kellett, hogy a fordítást, tudtommal, ke­gyetlenül megnyirbálták, de így is óriási sikert aratott, hogy a fasizmus nyomása alatt: is élt ebben az országban a haladás iránti érdeklődés, s ez, szellemi fronton, olykor olyan erős formában jelentkezett hogy a hatalom urai is kénytelenek voltalj engedményt tenni. S gyorsan eléje rak­tam Alexej Tolsztoj „Kálváriádra csonkított „Golgotá”- ját, Szolovjov „Csendháborító”-ját, Romanov „Három - pár selyemharisnyá”-ját, Vojnova „Ural-tröszt”-jét, Ehrenburg „Moszkvai sikátor”-át, Katajev „Sikkasztók”-ját, Gladkov „Cement”-jét, mint bizonyítékokat. Nem rejtette el. ámula­tát, derék fickóknak nevezett bennünket, hogy ilyesmit ki tudtunk harcolni, közben csillogott a szeme, s úgy vizsgáz­tatott le szinte az egész orosz irodalomról. Amikor beval­lottam, hogy a klasszikusok közül legjobban Gogolhoz von­zódom, neki is Holt. lelkek-jéhez, s a Csendes Dont e mű egyenes rokonának érzem, mert mindkettő átfogó, egyete­mes képet ad a korabeli orosz viszonyokról, előbb vállon veregetett, aztán némi habozással megölelt, és magához szo­rított. Alantasai közben befejezték a kutatást, s mert határta­lan megkönnyebbülésünkre, semmit sem találtak, a maguk nagygyerek módjára játszadozni kezdtek. Egyikük rálelt íróasztalomban a fényképezőgépre, s önfeledten kaltogtalta, a másik anyáin napernyőjét nyitotta ki, s vállán megdűt­ve, női keltetéssel sétifikált egyik szobából a másikba, a harmadik húgom holmijából húzott magára egy szoknyát, s a kis női topánkába erőszakolva kezét, a falon mutatta a járkálás tempóját. A kapitány, úgy látszott, nem találta méltónak ezt a mókázást ahhoz az elmélyült beszélgetéshez, amelyet folytattunk, mert a filodendron cserépből kiemelt lámasztópálcával a szoknyában ágáló szőke fiú fenekére su­hintott, és gyorsan, de határozottan mondott is valamit oro­szul. Nyomban rend lelt. A fényképezőgép, a napernyő visz- szakerült helyére, s a két topánkat, szoknyát is visszarakta a szekrénybe a három között a legrakoncállanabb. Aztán köszöntek és elvonultak. A kapitány sem időzött sokáig. Két kezébe vette jobbo­mat, megrázta, és sok szerencsét kívánt újból induló éle­tünkhöz. Kicsit mord katonaként jött és hála Solohov köz­bejöttének, barátként távozott. © A napok peregtek, a szabaddá válás édes bódulatában sürögtünk-forogtunk. A törött ablakokat bedeszkáztuk, a törmelékeket eltalicskázluk, a kontyon lövés következtében lesodródott cserepeket visszahelyeztük a t.előlécek gerendá- zatára, s tele tüdővel szívtuk magunkba az illatokat, ame­lyeket a korán jelentkező évszak megújúlásként szórt széjjel. A Csendes Dont is leporoltam, helyére raktam, s mint lassan halványuló emléket emlegettük a. kapitányt, akivel Solohov jegyében úgy összemelegedtünk. Álmodni sem mertük, hogy valaha hírt hallunk még felőle. És ekkor, hetek múltán, amikor a romházak kapualjában elszaporodó málésülőklől, péksütemény-árusoktól kapkodva vásároltunk és boldog elragadtatással gyömöszöltük ma­gunkba régen nélkülözött készítményeiket; amikor a régi New York szegletében keletkezett fekete börzén a liszt, vagy a cukor arannyal feléró kincset képviselt, egy este zsákos emberek zörgették meg az akkor már elreteszelhető előszoba ajtót, s midőn a zárat elhúztam, teketória nélkül beléptek és a helyiség közepébe állítottak két zsákot. Egyikben liszt volt, a másikban cukor, s egy kis dobozka­félében, amit utóbbi tetejébe helyeztek, valódi, jófajta orosz tea. A napernyős legény vezette a négytagú különítményt, ő adta át a kísérőlevelet is. Nem kellett sokat silabizálni, a szöveg roppant rövid volt. Kicsit bizonytalan betűkkel, mint akinek a latin írás szokatlan, ez állt a papíron: Cadeau de M. Solohov. (Solohov ajándéka). Elöntött a meghatottság. Választ szerettem volna szerkeszteni, de a napernyős ka­tona leintett, hogy ne fáradjak fölösleges dolgokkal. Vala­hogy sikerült megértetnie, hogy a napernyőt akarja. Bol­dogan kerestem elő, gondoltam, ez igazán szerény viszon­zása lesz annak, amit Solohov ajándéka címén kaptam. Ám tévedtem. A vidám fiú csak sétálni akart vele, ,s az, hogy társait alaposan meghahotáztatta, teljes mértékben kielégí­tette. Felakasztotta a napernyőt az előszoba-fogasra és bú­csút intett. Ú jabb tíz nap múlva a kapitány jelentkezett. Elkö­szönni jött, tovább vezényelték alakulatát. Még egyszer irodalomról akart eszmét cserélni és min­den köszönést elhárított. Mint kópésan megjegyez­te, neki semmi köze a küldeményhez,' erről már a kísérőle­vélből értesülhettem. Az író gondolt távoli olvasójára, s az­ért juttatta el hozzám a zsákokat, hogy ha egy orosz kapi­tány látogat el hozzám, meg tudjam vendégelni. Hangosan, élvezetesen nevetett. Az ember hajlandó volt elhinni, hogy a tea, amelyet vele együtt, élvezett, valóban a Don mellék! kozák faluból érkezett címemre. Talpassy Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom