Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

Vaisamag!, 1965. november 7. RSZAKMAGYARORS7ÄG 3 Hosszabb távon Kitiin íetéseh november 7 alkalmából A jelesebb évfordulók, mint a mai, a születő új világ kezdetének , csaknem fél évszáza­dos jubileuma is, kínálják az alkalmat az emlékezésre, a tapasztalatok szelektálására és összegezésére. Néha szük­ség is van rá. Jelzik ezt azok a kérdések, ame­lyekkel az elmúlt két évtized során, s az utóbbi években is gyakran találkoztunk, amikor a nemzetközi élet váratlan, meglepő eseményei izgalomba hozták a hazai, s nem is csak a hazai közvéleményt. Ilyen­kor egy-egy. „berobbanó” ese­mény nyomán szinte záporoz­tak a kérdések alkalmi beszél­getéseken, szemináriumi vitá­kon, és pártnani eszmecseré­ken egyaránt, fürkészve a jö­vő horizontját: és most mi tesz, — merre tart. a világ? Az olvasó még bizonyára temiékszik ezekre a kérdések­re. Vagy ő tette fel önmagá­nak, vagy másoknak, vnsv pe­dig neki szegezték a kérdést: és most mi lesz? ... — Az olyan váratlan és meglepő eseményekre gondolok, mint 1956 drámai eseményei ná­lunk, vagy Szuez térségében, a kongói, s az emlékezetes „ku­bai válság” napjai, a nemzet­közi munkásmozgalomban tá­madt viták, Kennedy meggyil­kolása, vagy az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziója, amely napjaink­ban is élénken foglalkoztatja, s lázban tartja a hazai és a nemzetközi közvéleményt. Mi lesz hát? — tesszük fel a kérdést önmagunknak is, másoknak is. És kérdéseink­ben jövőt fürkésző kíváncsi­ság feszül: merre tart a világ? Nos, 43 év, csaknem fél év­század távlatából (egy ember­öltőben ez elegendő történelmi magaslat az események átte­kintéséhez és szelektálásához, a lényeges momentumok sum- mázásához), forduljunk tanács­ért a történelemhez. Kérdez­zük meg a múló időtől, ko­runk hiteles tanújától, hogy amióta vajúdik ez a születő új. élet, 1917. óta merre tart a vi­lág? Előre lendül-e. stagnál-e, vagy visszafelé gördül sorsunk kereke? A válasz, a történelmi ese­mények vázlatos áttekintése több szempontból is tanulságos lehet. zerkilencszáztizenhét november 7. A leg­nagyszerűbb fordulat. A földkerekség egy- hatoda kiszakad az imperia­lizmus láncából és szembe for­dul vele ... A .világ első mun­kás-paraszt állama BÉKÉT deklarál, békét hirdet, s ajánl a világnak. Éélegzetvételre sincs ideje, amikor négy évig tartó forradalmi háborúban visszaveri 14 imperialista ál­lam intervencióját, s leveri az ellenforradalmi fehérgárdisták csapatait. Aztán leküzdi a gaz­dasági és politikai bojkott mérhetetlen nehézségeit, s hozzálát az új yilág, a szocia­lizmus építéséhez. Simán ment? — Nem. Volt kron- stadti lázadás is, személyi kultusz és sok más belső baj is. De a szovjet nép úrrá lett felettük, s a szocializmus, ha tengernyi áldozat árán is, fel­épült. — Pedig 1917-ben csak napokat, később hónapokat, aztán csak egy-két évet jó­soltak fennmaradásához... 1941—1945. A világ legjob­ban felfegyverzett és kiképzett agresszora, a hitleri német fasizmus tör rá, s akarja meg­semmisíteni a világ első szo­cialista államát. — Újabb A tokaji tv4orony lapozzunk. négy évig tarló, legendákba *illő, honvédő háború, amely- .f) nck vége 1945. május 9. Győ- ♦zclem Berlinben, és augusztus 55-én győzelem Távol-Keleten *is a japán támadó felett. % Ezt követően győz a imm­♦ kás-paraszt hatalom Lengyel- $ országban, Csehszlovákiában. ♦ Németország keleti részén, %Magyarországon, Romániában, o> Jugoszláviában és Albániában ®is, győz Korea, Veietnam a északi részén. Korábban Mon­később pedig 1949. Kínában is kiki­^ góliában. % októberében ♦ áltják a népköztársaságot. % őzben óriási méreteket ♦ Ha ölt a gyarmati népek $ la antiimperialista fel- « szabadító harca Afri­X Icában és másutt is. Győz a o kubai forradalom, s növekszik az olyírn országok száma is, «amelyekre aligha támaszkod­♦ hátik az imperializmus. Óriási áradat ez. Olyan ♦megállíthatatlan objektív fo­glyomat, amely 1917-ben vette ♦ kezdetét, azon a világlörté- £ nelmi jelentőségű napon, ♦ amelynek ma már 48. évfor- % dúló jót ünnepeljük. Az új vi- .«lág győzelme tehát nem tiu- J dós koponyák jámbor óhaja, de törvény. És hosszabb távon ügyelemmel kísérve az esemé­nyek logikáját, tendenciáját, bárki megállapíthatja, hogy az utóbbi fél évszázad során merre tart a világ, merre for­dul sorsunk kereke, s hogyan is áll a szocialista világforra­dalom ügye. Bo'eiliesztve a nemzetközi élet egy-egy önmagába véve izgalmat keltő eseményéit (amelyekben részünk volt ne­künk is az elmúlt két évtized során), ebbe az óriási objek­tív folyamatba, a világ ko.áb- bi igazságtalan kórét, lénye­gében megváltoztató áradat­ba, könnyebben válaszolha­tunk a távlatikat fürkésző kérdésekre, amelyeket egy-egy konkrét esemény kapcsán tesznek fel, vagy teszünk fel önmagunknak is. Marx, a Rheinische Zeitung 1342. ok óber 16-i számában vitázva az augsburgi Allge­meine Zeitunggal, hangsúlyoz­ta, hogy a kommunizmus „eu­rópai fontosságú” kérdés, amelyet igen mélyrehatóan kell tanulmányozni... S a kommunizmus még 1848-ban is „csak” európai „kísértet” volt.. . Ma pedig? Izmosodó, erősödő új világrendszer, amely nem „európai fontossá­gú”. hanem világfonvosságú” kérdés. Nélkü'e dönteni az emberiség holnapját érintő kérdésekben egyszerűen nem lch~t. Joggal ál’apítot+a meg nyolc és öt évvel ezelőtt is 81 ország kommunista és munkás­pártjainak tanácskozása, hogy a szocialista világrendszer egyre inkább az egész emberi­ség sorsát meghatározó döntő tényezővé válik. Persze az út eddig sem volt sima, göröngyöktől mentes. Sem szűkebb pátriánkban, sem nemzetközi méretekben. S a jövőben is valószínű, lesz­nek nehézségek, esetleg lehet­nek váratlan meglepő nemzet­közi események is, amikor fel­tesszük a kérdést: és most mi lesz?! H osszabb távon szemügy­re véve az események tendenciáját, kétség és pánikba esés nélkül, egyértelműen válaszolhatunk a holnapot fürkésző kérdések­re. — A történelem ta 'ulsá- gai szerint nem kapitalizmus, hanem szocializmus, kommu­nizmus lesz! Cscpányi Lajos Á Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkal­mából, november 6-án me­gyénk számos dolgozója ka­pott kitüntetést. Budapesten vette át a Munka Érdemrend arany fokozatát Deine László, az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának titkára, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Kammel Lajosné, .Miskolc IV. kerületi Tanácsának vb-elnöke, és Verbőczi Ferenc, az LKM Csavargyár gyárrészlege párt- szervezetének titkára. A megyei pártbizottságon november 6-án, szombaton ár. Bodnár Ferenc, a megyei párt- bizottság első titkára adott át kitüntetéseket. A Munka Ér­demrend arany fokozatát kapta Pethes András, az . ózdi városi cs üzemi pártbizottság első titkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Bogár Károly, a megyei pártbizottság munka­társa, Imri Gyula, a szerencsi járási pártbizottság első tit­kára, Molnár András, a szu- hogyi tsz alapszervezetének titkára, Deli Ferencné, a Zemp- lénhegységi Állami Gazdaság pártszervezetei közös vezetősé­gének titkára, Juhász Péter, a mezőkövesdi járási pártbizott­ság titkára, Ináncsi Sándor, a miskolci járási pb fegyelmi bizottságának elnöke, F ilipo- vics Károly, a szuhakállói I. akna pártszervezetének titká­ra, Borbára János, a Borsodi Hőerőmű III. sz. pártalapszer vezetének titkára, Varga Gá- borné, a megyei tanács vb- elnökhelyettese. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Galambos De zsőné, a miskolci városi pár' bizottság munkatársa. Kuncsi1 János, az Élelmiszer Kiskere-' kedclmi Vállalat pártszerveze­tének titkára, Buku Imre, a- Ormosi Bányaüzem pártbizott • ságának titkára. Nagy Sándor- né. a korlát! tsz pártalap- szervezetének titkára. Köves József, a szerencsi Lenin Tsz pártszervezetének titkára. Szi­geti Anna és Kurucz Béla, a Sárospataki Tanítóképző taná­rai. Jutalmat kapott 16 régi párt­tag is. Dr. Papp Lajos, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke Kiváló dolgozó jel­vényt adott át annak a 13 ta­nácsi dolgozónak a megye kü­lönböző részéből, akik a taná­csok megalakulása óta dolgoz­nak a tanácsapparátusban. November 7 tiszteletére Határidő előtt elkészüli as ötödik földgázt isset esti mésskemencc Hejőesabán. A Hejőcsabai Cement- és Mészműben az építőipar jobb anyagellátására száz millió fo­rint költségelőirányzattal már korábban megkezdték a kor­szerű. nagy teljesítményű mészüzem építését. A beruházó és a kivitelező vállalatok jól összehangolt munkájának eredményeként az új üzem három földgáztüzelésű kemen­céjében már a próbatermelés­nél tartanak, s a negyedik mészégető berendezés szárítá­sához is hozzáláttak. Novem­ber 7. tiszteletére a dolgozók vállalták, hogy az ötödik ke­mencét is határidő előtt el­készítik. A dolgozók becsület­tel eleget tettek felajánlásuk­nak, az üzem utolsó kemen­céje is határidő előtt elké­szült. A kemencét ünnepélye­sen november ötödikén, pénte­ken adták át üzemelésre, il­letve gyújtották be. A jelentős határidő-lerövidítés lehetővé teszi, hogy az eredetileg vál­lalt tízezer helyett év végéig" tizenötezer tonna jó minőségű égetett meszet adjanak a fel­használóknak. A teljes kapacitással mű­ködő, részben gépesített, rész­ben automatizált üzemben egy év alatt száztízezer tonna ége­tett mész készül majd meg­erőltető fizikai munka nélkül, lényegesen kedvezőbb feltéte­lek mellett, gazdaságosabban és jó minőségben. Pest és a lenini 4­X Már évek óta folyt az irtó­♦ zatos öldöklés az első világ­ig háború különböző frontjain. « Galíciában, Wolhyniában, a f Pripet-moesarak rengetegében, S a Doberdón, Flandriában és a 4- Keleti-tenger mellékén szaka- £ datlanul hullottak azok a sze- « rencsétlenek, akiknek 1914 ♦ nyarán azt ígérték — „visz- % szatértek, amikorra lehulla­♦ nak a falevelek”. 1917 végére 5 ez az iszonyú „hullás” a veg­yietekig letörte a hatalom döly­♦ fenek és ostobaságának ki­úszol gáltatott embert. Ámde ex ♦ oriente lux — fény jött kelet­iről: az orosz nép lenini forra­♦ dalma megdöntötte és végle­♦ gesen elsöpörte a cári reakciót y és meghirdette a békét. ♦ Pest és az ország felujjon- Jgott. Keménység támadt az y emberek szívében. Mindenki ♦Leninről beszélt és az orosz y forradalomról, a békeüzenet­♦ ről. A Népszavától a Pesti i Hírlapig, a Budapesti Hírlap- ytól a Világig — minden lap ♦ hasábjain az üzenet pozitív y értékelésének betűi izzottak. ♦ Az általános közhangulatot J fejezték ki. y A polgári liberális Világ ♦hasábjain Bíró Lajos írt az i eseményről. A „Megjött az ♦ orosz békeüzenet” című vezér- i cikkéből, amely 1917. novem- y bér 30-án jelent meg, idézzük ♦a következő sorokat: Foto: Szabados György-- Hogyan fékezzük meg az örömünket! Hogyan kénysze- . rítsük magunkra a hideg y mérlegelés köteles nyugal­♦ mát! Hogyan fojtsuk el fel- % szabaduló szívünk dobogását, y hogy országokon végighöm­♦ pölygő mámoros üdvriadal ne y legyen abból, ami egy kiforrt ♦ akarat -és egy hideg megfon­toltság elszánt kinyilatkozta­tása kell, hogy legyen. Az elektromos szikra láthatatlan szárnyán megjött a világos­ságot árasztó keletről az ál­dott híradás és a varvavárt üzenet: az orosz kormány drótnélküli táviratban felszó­lította a hadviselő államok kormányait és népeit, hogy kezdjék meg a tárgyalást a fegyverszünetre és az általá­nos békére nézve .., — Hát kigázolhatunk — szegény, megalázott emberiség — a vértengerből, amely a halottak vérét magába itta, de az élők egész erkölcsi létét bemocskolta. Hát elmúlhatik rólunk a kimondhatatlan szenvedéseknek ez a pokla, amelyben elpusztult lassan­ként minden, ami az életet ér­demessé tette rá, hogy él­jünk. Hát hozzáfoghatunk végre a sebek behegesztéséhez, a nagy építőmunkához, amely fájdalmas börtön helyett me­leg otthonná akarja átalakíta­ni sokat szenvedett gyermekei számára ezt a megcsúfolt föld­golyót ... — Úristen, Úristen, kinek könyörögjünk, és hová fohász­kodjunk, hogy ez a boldog re­ményekkel terhes perc el ne múljon meddőn? Hogyan imádkozzunk és hogyan átko- zódjunk, hogy ez a remény­ség szét ne foszoljon, hogy ezt az alkalmat el ne szalasz- szák, hogy szomjasan sóvár­gott és epedve epedett jobb jövőnket vétkesen el ne játsz- szák! úgynevezett ellenséges orszá­gokat sem és meghatva gon­dolunk azokra a nemes olasz, francia, angol, vagy román és szerb férfiakra, nőkre, akik egy őrjöngő nemzeti gyűlölet tombolása közepette megálltak a testvériség gondolata és a béke követelése mellett. Nem feledkezünk meg Stockholm­ról, nem Bernről és nem Ró­máról ... De a kibontakozás lényegét a lenini békemüben látja és ezt félreérthetetlenül ieszögezi. így: — Minthogy a szikratávirat­ban szétküldött békeüzenet­ben — az eddigi jelentések sze­rint — részletes javaslatok nem voltak, az orosz kor­mány „eddig ismert javasla­tai” csak azok lehetnek, ame­lyek már a nagy bolseviki- gyözelem után három héttel ezelőtt szétröppentek a világ­ba és amelyeket minden újság­olvasó ember ismer. Novem­ber kilencedikén a szovjetek kongresszusa békehatározatot fogadott el, amely egyebek kö­zött ezt mondja: „A béke... csak azonnali béke lehet annexiók, vagyis idegen terü­letek eltulajdonítása nélkül és idegen nemzetiségek erősza­kos bekebelezése nélkül, vala­mint kártalanítások nélkül is.” Az orosz kormány azt ja­vasolja minden hadviselő fél­nek, tegyen azonnal lépéseket ilyen béke érdekében ... Bíró Lajos ezután köszöne­tét mond a lenini orosz nép­nek a kezdeményezésért és így folytatja: —■ De nem hagyhatjuk ki az Bíró tisztán látja a II. Vil- mos-i német imperializmust. Ennek ellenében a német nép­hez kiált: — Bár ki tudná szabadítani a lelkét teljesen a nagynémet részegség hálójából. Bár le tudná rázni magáról és el tud­ná söpörni azokat, akik a mun­ka és a béke útja helyett az örök vérontás és az örök gyű­lölet útjára akarják vinni. A német nép ezekben a napok­ban a maga sorsát fogja el­dönteni. A mi sorsunkat is. Egész Eui'ópa sorsát! A szovje­tek ama emlékezetes gyűlése Anglia, Franciaország és Né­metország osztálytudatos mun­kásaihoz fordult segítségért a béke munkájában. Ha felhí­vása visszhang nélkül ma­rad és eredmény nélkül hang­zott el, gyásza és bukása lesz az egész emberiségnek. Az orosz munkásoké lesz az örök — bár tragikus —- dicsőség; az egész többi Európáé az évez­redes szégyen és gyalázat... Bíró a következő évben ke­ményen beszélt a közelgői őszi­rózsás forradalom nevében: — A kormány és a pártja üssék fel a történelem köny­vét. Értsék meg belőle a mát és a holnapot. Jó annak, aki megérti ezeket a példátlan időket. Aki nem érti meg, az megérdemli, hogy ellenfelei véresre karcolják, a barátai elhagyják, az irígyei kineves­sék és az események átgázol­janak felette... Az idők szavát a magyar proletariátus megértette, s en­nek szellemében tselekedett is. A lenini békemű első nagy harcosai között örök dicsőség illeti meg a magyar proletari­átust. A mai nemzedéknek pe­dig megmaradt a hatalmas ta­nulság:^ Támogatni a lenini békeművet annyi, mint urává válni az eseményeknek a sa­ját haza és az egész emberiség nagyratörő céljainak szolgála­tában ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom