Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

4

északmagyarorszAg

Vasárnap, 1965. november %

Mérlegen

Bor

megTfre

munkája

Fejlődő szocialista társadalmunkban az előrelépést jelentő gazdasági eredményekkel párhuzamosan kell haladni a szocialista tudatformálásnak, az új ember kikovácsolódásá- nak, hiszen az új technika, a fejlettebb gazdasági termelési rend olyan embereket igényel, akik jobb szellemi és eszmei felvértezeltségüknél fogva képesek a nagyobb tudást és a marxista világnézetet kívánó társadalmi, politikai, gazdasági teendők ellátására, az ország építésére.

E tudatformáló munkát az állami oktatási intézményeken kívül, a népművelés gyűjtőfogalommal jelölt., igen sokféle tevékenység látja el, amely egyesíti magában az iskolán kívüli közművelődésnek szinte minden jelentkezését. Borsod megye Tanácsa legutóbbi ülésén azt vizsgálta, hogy milyen előrehaladás mérhető le a megyében a népművelés munkájában, és mik a legfontosabb teendők. E vizsgálódás anyagának ismeretében, valamint a megyében szerzett egyéb ismeretek birtokában Borsod megye népművelési munkájának mérlegét az alábbiakban lehet vázolni.

ü televízió íordulaiol jelent

Népművelési munkánkat hatékonyan segíti a rádió, a televízió és a sokféle nyomtatott népművelési anyag, amelyeknek. száma csak az elmúlt négy esztendőben is igen sokat emelkedett. Például 21 százalékkal több sajtóterméket olvasnak a megyében, mint négy évvel korábban, 24 százalékkal nőtt a rádióelőfizetők száma, a televíziók száma pedig 527-ről 30 000 fölé

emelkedett. Különösen nagy fordulatot jelentett a televízió tömeges elterjedése, amely elsősorban a kisebb lélekszámú településeken szinte forradalmi változást hozott, hiszen a távoli, hegyi községek közé is elvitte a nagyvilág üzenetét, legyen az politikai jellegű műsor, szakmai előadás, vagy szórakoztató ösz- szeállítás. Sajnos, a megyének még kétszáz olyan művelődési otthona van, ahol nincs televízió, viszont igen örvendetes az a jelenség, hogy nagy számban találunk már olyan művelődési intézményeket, ahol közösen nézik meg a közvetítéseket.

Kedvellek az akadémiák

Mint említettük, a tanulás népmozgalommá vált. A népművelés jelentős erőt vfordít az iskolarendszerű felnőttoktatás segítésére, részben előkészítő tanfolyamok, részben korrepetálás formájában, de főleg a részvételre történő mozgósításban. Az iskolarendszerű felnőttoktatás mellett igen kedvelt formák Borsod megyében is a különböző jellegű akadémiai előadás-sorozatok. Az elmúlt évben az ismeretterjesztő előadásoknak már 26 százaléka ilyen sorozatban hangzott el, és egyre növekszik az érdeklődés az új forma iránt. Csökken az érdeklődés a rosszul szervezett és csak „leadásra” szorítkozó előadásokkal szemben. A megyei tanács felmérése szerint a lakosság tudományos világnézetének, közgondolkozásának, szocialista erkölcsének alakítására való törekvés az utóbbi két évben tudatosabban tükröződik az üzemek, községek népművelési terveiben, de mindjárt hibaként állapíthatjuk meg, hogy például a nacionalizmus kérdését meglehetősen „szemérmesen” kezeljük; e tekintetben sokkal határozattabban, erőteljesebb népművelő munkát kell végeznünk.

örvendetes, hogy mindinkább polgárjogot nyer a klubélet a termelő közösségekben is, és mint kötetlenebb formájú népművelési alkalom, igen népszerű. Természetesen csak ott, ahol jó szervezés, jó programelőkészítés előzi meg. Igen kívánatos lenne a falusi jellegű klubok fejlesztése.

Könyvtárak, családi ünnepségei!

Külön kiemelkedő helyet falainak el megyénk népművelési életében a közművelő dési könyvtárak. A minap »vrc^Sk a szakszervezeti könyvtárak helyzetéről, Velükegyütt működik a tanácsi könyvtári hálózat. Igen sok könyvtár a tudományos világszemlélet formálásának, az irodalmi, politikai és szakműveltség emelésének fontos bázisává vált. Sokat fejlődött a hálózat, javult az elhelyezésük, korszerűsödött berendezésük. Megkezdődött a megyében a körzeti könyvtárak szervezése. A szakszervezeti és tanácsi könyvtári hálózat mind szorosabb és jobb kapcsolata alapján általában jobb a megye könyvtármunkája, azonban találkozunk még olyan kirívó jelenséggel is, hogy például az országosan is ismert, és az egy lakosra jutó könyvkölcsönzésben első helyet elfoglaló Kazincbarcika könyvtárát szűk magánlakásokban, hihetetlenül rossz körülmények között helyezték el, és e rossz elhelyezés a további munka fejlődésének akadályozója.

A szocialista családi és társadalmi ünnepségek rendszere kialakulóban van, bár jogos igény, hogy az előrelépés e téren gyorsuljon. Viszonylag gyenge a propaganda, és a legtöbb helyen nincs megfelelő környezet sem, amely vonzóvá tenné például a névadóünnepségek, vagy házasságkötések megtartását. Szükséges részben a művelődési otthonokban. részben új objektumok létesítése útján e célra alkalmas helyiségek kialakítása, és természetesen a propaganda megjavítása, a szocialista családi ünnepekkel kapcsolatos különböző félremagyarázások (például az ajándékozási láz, vendéglátás stb.) leküzdése.

Művészeti tevékenység

A megye műkedvelő művészeti mozgalma összegészében jól bevált formája a tudatformálásnak, a közösség, és a személyiség harmonikus alakításának. A műkedvelő együttesek számottevő változáson mentek keresztül és a tartalmi, formai gazdagodás igen jó példái az újként jelentkezett irodalmi színpadok. Újként jelentkezik a m?" korábban is működött irodalmi, film, zenei, képzőművészeti és egyéb szakkörök mellett á díszítőművészeti szakkör iránti érdeklődés. Ez annál is inkább figyelmet érdemel, mert a gics- csek terjesztése elleni küzdelem eddig nem hozott számottevő eredményt, noha ez év

elején tárcaközi rendelet szabályozta az ízlést rontó készítmények kereskedelmi forgalmazását. Állami és magánkereskedelmi egységeink egyaránt árusítják, terjesztik a giccset, állami és szövetkezeti iparunk is nagy mennyiségben gyártja azokat, Ezek ellen is csak jó, népművelő, ízlést csiszoló munkával vehetjük fel a küzdelmet.

A megye művészeti ellátását illetően igen nagy az előrelépés zenében. Emelkedett a hangversenyszolgállatás, az illusztrált zenei ismeretterjesztés. A tájszínházi p'rodukciók sok objektív ok miatt csökkentett értékűek, viszont a televízió nagyrészt pótolja a tájszínházat; megfontolandó, hogy a jelenlegi formában szükség van-e még tájszínházra?

A művelődési otthonok, klubok iránti társadalmi érdeklődés az elmúlt években megnövekedett, tje sajnálatos, hogy ezen intézmények nagyobbik fele építési és egyéb adottságainál fogva alkalmatlan a követelmények kielégítésére.

A népművelés társadalmi iigy

Sokat javult a népművelési munka társadalmasítása, és társadalmi tervezése. Az idei évad tervei fokozott gonddal készültek. Már ez év márciusában elkezdték a minden réteget átfogó társadalmi felmérést (Ernődön például száznál több aktíva szorgoskodott ezen), és a tervkészítésben számos társadalmi szerv vett részt.

Egészében a Borsod megye népművelési munkáját értékelő mérleg nyelve a pozitív irány felé mutat, biztató jelenségeket tükröz. A nagyki- ierjedésű, sok községet magába foglaló, és a legkülönbözőbb foglalkozású, adottságú egységeket tömörítő megyében nagyobb differenciáltságot kíván a tudatformáló, új társadalmat nevelő tevékenység. Ha a népművelési munka gyakorlatában olyan széleskörű aktivitás mutatkozik mindenütt, mint a tervek elkészítésekor, és a munka megyei tanácsi megvitatásakor érzékelhető volt, úgy Borsod megyében a népművelési munka valóban társadalmi ügy lesz, az egész megye lakosságára hasznos, értékes tevékenységgé válik.

Benedek Miklós

Fejkendős néni az első sorban

/V

z időemésztette édesanya ott ült az első sorhan, könnyei záporán át alig látta a szép ünnepi sereget, a dékánok díszesen ragyogó jelvényét, a szűnni nem akaró vaku-villanásokat. S a szavak... Elsuhantak mellette, érintetlenül hagyva értelmét. S mivel nem értette a „Sub auspiciis Rei Publioae Populáris doktorrá fogadom” szertartásos szavakat, megnőtt az ünnep értélre, mert a nyolcgyerekes édesanya szemében az elérhetetlen, a megfoghatatlan szavak, álmainak betel jesültsé- gét hirdették.

Milyen is az emberi elme ilyenkor, egy bensőségesre hangolt, igen felemelő pillanatban! Fejkendős néni az első sorban, sudár fia ott áll az Elnöki Tanács elnökével szemben, a nagy tudású professzorok pedig ott ülnek a hosszú zöld posztóval borított asztalnál. Az agy lázas cikkázásba kezd; életutak, analógiák sínpárjai indulnak a végtelenbe, s jönnek vissza elénk, ide, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, díszbe öltöztetett aulájába.

Egy régebbi notesz lapjaira kerül az aranygyűrűs doktorrá avatás krónikája. Üres lapok után kutatok, hogy mind hűségesebben rögzíthessem a gyorsan pergő eseményeket, s ekkor előbukkan egy idézet: A gyerekek lábasfekvésse] háltak.”

Majd később:

„Egy szomorúan jellegzetes epizód arról, mit jelent egy szobában lakni egy szegény családnak. Nyolc gyermek zsinatéi a szegény zsellér házánál. Hideg tél van; a fülledt szobában ott szorong nyolc rongyos gyerek. Megjelenik az orvos: a gyerekek mindent látnak, a kitakart, meztelen, beteg édesanyát, s mindent hallanak. Az orvos nem tud mit csinálni, ld nem zavarhatja a hiányos öltözetű, rosszul táplált gyerekeket, hiszen megvenné őket az isten hidege. Az orvos végül elkeseredetten parancsol rájuk: bújjatok az ágy alá.” (Az idézet valahol a Bodrogközben, egy orvos naplójából került a jegyzetfüzetbe.)

Nyolc gyerek, három szúefcte ágy alatt... Lálwsfekvés... „Doktorrá fogadom.. Ezek a mondatok gyürkőznek bennem, s innen már csak egy lépés a kikívánkozó megállapításig: a lábasfekvéstöl az ünnepélyes

aranygyürűs doktorrá avatásig egy nagy korszak vezet el bennünket — gonddal, örömökkel teli, szabad húsz esztendőnk. A fejkendős édesanya nyolc gyermekéből csak hármat menthetett át az új élet számára. De azok felhághattak a kor létráira, tehetségük s emberségük szerint.

Dr. Pomázi Lajos aranygyűrűs doktor, az egykori parasztgyerek a lábasfekvéstől indult el a magas értékű diplomákig. Elvitathatatlan történelmi tény: a szocializmus leváltott ígérete, a lehetőségek nagy horizontja léptethette dr. 'Pomázi Lajost a kor létrájára s ültethette fejkendős ’ édesanyját az ünnepeiteknek kijáró első sorba.

Most mégis az egyéni gyürkőzésnek, az állhatatosságnak állítunk oszlopot az ünnepi évforduló fényövében.

A szorgalom és céltudatosság, alkat, jellem és belső tartás kérdése. Ezt a kor, a társadalom nem tálalhatja, csak segíthet e

tulajdonságok kibontakoztatásában. Mi mar olyan sokszor egymás mellé párosítottuk a társadalom ajándékait, de ugyanakkor szűk szavakkal szóltunk orról: miként ajándékozza meg magát az ember.

A mi húsz esztendőnk lehetőségeit sokan félreértették régebben, s napjainkban is. Az emberek egy része mindent a kinála.l relációjában vizsgál, őszinte számvetés és értékelés nélkül. Hiányzik egyesekből az a. képesség, hogy eayéni tehetségüket összemérjék a vállalt feladat, vagy a kiszemelt, az áhított feladat nagyságával.

Az első sorban ülni, az ünnepeltek közé kerülni csak nagy erőfeszítések árán lehet.

S

a fiatalember, aki átvette az aranygyűrűt, ön-szempontból, a kötelesség szempontjából mérlegelte életét, célkitűzéseit, s- tanult, tanult rendületlenül, nagy odaadással, hogy)mindenkor kitűnő bizonyítványt vihessen haza özvegy édesanyjának.

A társadalom és az egyén összhangja csak az ilyenfajta kölcsönösség jegyében születhet meg. Ingyen nem adnak semmit, munka nélkül, izmaink s szellemünk megfeszítése nélkül erkölcstelen, s- illuzórikus minden többre-vágyás.

Arról már sokat írtunk, hogy hányán cs hányán érdemelnének magasabb beosztást, tehetségük és szorgalmuk révén. Ez a kívánság most is igaz és reális. De az már nem reális, hogy egyre többen ágálnak s lengetik meg a kor felszabadította lehetőségek lobogóit, s azt mondják: 1 éplessen előre ez a kor, ha már olyan demokratikus..'

S miután mostani évtizedünk már nagyon körültekintő a valóban tehetséges emberek felkarolásában, bizony a vélt tehetségesek hoppon maradnak. Azok, akik cél jaifcat. csak a társadalom felkínálta széles lehetőségek oszlopaihoz cementezik, a szilárd el szán ás. a szigorú munkavégzés, a tanulás és állandó önképzés igénye nélkül, azok ködlovagokká válhatnak, s a társadalom gondjai közben, cinikus maszkot öltenek magukra, vagy pedig kétségbe esnek. Apró Antal, a Minisz-. tertanács elnökhelyettese a televízióban éppen a minap beszélt ezekről az emberekről. akik voltaképpen sohase néznek bele önnön szellemi tarisznyájukba, nem mérik fel szemmel a tizenötemeletes ház - magasságát, csak fitymálva mondogatják: megint itt hagyták az építők a törmeléket. Persze az mindenképpen helytelen, hogy az építők, ott hagyják a. szemetet, de ez még nem bizonyíték arra. hogy rosszul halad a szocializmus építése.

Az elégedetlenkedők eme táborára ebből az aspektusból ritkán dobtunk fénycsóváí.

em volt elég túlélni a lábasfekvést, a földes szoba három rozoga ágya alá bujtatott gyerekek kíméletlen korszakát; lehetőségeink birtokában, most már mind többet kell tenni azért, hogy akár jelképesen is az első sorban ülhessünk. Bizony, nagy ára van annak, hogy tudásunk révén a társadalom hosszú, zöld asztala elé bocsáttassunk, arra várván, hogy a mindennapos építő munka megbízható, tehetséges doktoraivá avassanak bennünket.

Párkány László

w

JUvíl llcdakza OfiaúUcmaU

zunk az elpolgáriasodásról és , nem is alaptalanul. Hogy te . is értsd Marika: a mi rendünk . arra törekszik, hogy jólétben éljenek az emberek. Legyen . jó ruha, mosógép, televízió, autó, képek, sok könyv stb. De, akik valami fertőzést, kapnak a pénztől, és életük lényegének tekintik az anyagiak halmozását, akiket ezen- ’ kívül semmi más sem érdekel, azok, látod, Marika, nagyon könnyen, lelkiismeretfurdalás nélkül „passzolják” intézetbe saját gyereküket is. Mert ezzel gondoktól szabadulnak. Nem kell töprengeniük, nem kell szembeszállniuk a fiú esetleges rossz tulajdonságaival, de ha nincs rossz tulajdonsága, akkor is szabadulnak tőle, mert így kényelmesebb. Es ez a „kényelein” a fontos I kifejezés itt, mert szellemi restséget, tunyaságot, telkihá- jasodást; jelez. A fejtegetések, a különböző gondolatok mélységére lehetne bocsátkozni az elpolgáriasodás, vagy a vissza- polgáriasodás kísértetének felidézése révén, de maradjunk meg csak puszta felvillantásánál. Ott, ahol még neked is érthető minden: lehet, hogy egy kicsit te is ez ellen kiáltasz „senkim sincs, hiába él még apám”. Lehet.

Nem vigasztallak ezzel a levéllel. Talán már nincs is rá szükséged, hiszen közösségben élsz, előbb-utóbb barátokat találsz, hozzád közel álló társakat, akikkel szívesen váltasz szót mindenről és nem érzed egyedül magad.

Mint ahogy nem is vagy egyedül.

Priska Ti bot

tails embernek már-már búj dokolnia kell. Mert nálunk < szülők túlnyomó része min- denről lemond a gyereke ja vára. Nem véletlen ám az hogy az ilyen emberek alkot ta állam is teljes erejével, ha talmával áll a gyermekei mellett, és óvó figyelemmé kíséri őket az általános iskola- tói az egyetemig, a tisztes mun kahelyig, ahol már önállóan i: meg tudnak állni;

Igen, Marika, sok embei visszaél ezzel. A gyermekvédő intézetben, ahová, te- it tartozol, mondták: az egyik férfinak első házasságából három gyereke maradt. Amikoi újra nősült, mindhárom gyereket intézetbe adta. Miért: Mert így kényelmesebb. Miért törődjön ő velük? Majc az állam! Még azt se engedi meg nekik, hogy az iskolai szünetben „haza” látogassanak. Az intézet létszámé gyébként a néhány évvel ezelőttihez képest majdnem e duplájára emelkedett. Milyer furcsa ez is. Azt várnánk hogy csökken, hiszen a szülői minden évben jobban élnek az a törvényszerű, hogy egyre könnyebben viseljék el f gyermekneveléssel járó gondokat, kiadásokat, az intézel létszáma mégsem apad. A: önző, a könnyelmű szülői száma emelkedik? „Ha a gyerek elcsavarog, máris adjál intézetbe.” Azért tettem idézőjelbe a mondatot, mert ezt is ott hallottam, az otthonban.

Furcsa dolgokat szül a pénz, az anyagiak állandó haj- kurászása, Marika. Mert. az1 hiszem, ennek az idézőjelbe tett mondatnak is valahol iti a gyökere. Cikkezünk, vitáNe ijedj meg, nem sorolom „az adatokat, biztosan hallottad már elégszer, m.i is megírtuk, mások is. Azért annyit hadd mondjak itt el erről, hogy az én szüleim — és még hány gyereknek a szülei! — megközelítően sem tudtak annyit adni anyagiakban, mint amennyit az állami gondozottak kaptak. A felszabadulás utánról beszélek! Szóval, az állam sokat ad, és ezt sokan tudják. A könnyelműen gondolkodó szülők is. És azt is tudják, hogy az álLm, ez a különböző szervekkel, apppa- rátusokkal, hivatalokkal, sajátos mechanizmussal tele valami nagyon gyorsan kinyújtja védő kezét a gyerekekért, különösen a magukra hagyott gyerekekért, hogy óvja, vigyázza, istápolja őket; igen, ezt sokan tudják és élnek is a lehetőséggel. Egyszerűsítve a költőies hangzási: több szülő kihasználja az állam bőkezűségét, és visszaél a lehetőségekkel. Évekkel ezelőtt egy angol nőküldöttség járt Magyar- országon, melynek vezetője azt mondta az újságíróknak, hogy hazaérve elhíreszteli: nálunk) Magyarországon diktatúra van: a gyermekek diktatúrája. A mi rendünkben úgymond, szent dolog a gyermekvédelem. Ha például valamelyik újság megírja, hogy valahol valamelyik szülő rosszul bánik gyermekével, üti, veri, hát ebből olyan országos felhábo- odás robban ki, hogy a brua letisztítás, a csiszolás nélküli mondandót, magyarul: a kényelmesebb fogalmazást, a lazább szerkezetet.

Csábít a lehetőség: álljon itt néhány mondat a leveledből, ami hat az emberek érzelmére. Mert miről is van szó? Egy kislány, aki tudja, hogy él az édesapja, magárahagyott- nak érzi magát. Pajtásai csomagot, levelet kapnak, örömmel szaladnak a látogatóba érkező szülő elé, 6 meg addig elszomordva félrehúzódik,

senki sem keresi. Az erről szóló panaszos sorok a legtöbb ember lelkében újra és újra mindig visszhangra találnak. Akkor is, ha sokat olvasnak, hallanak ilyen sorsról. Mert aki elszenvedi, annak mindig könyörtelenül új. Most csak egyszerűen idézni kellene a levélből, többet, mint ott fenn, hogy te mondd el: milyen rossz is ez.

Csak tudod, Marika, az a baj, hogy az a bizonyos visszhang nem azoknak a lelkében rezdül, akikében kellene. Sok ember önző, magánakvaló, áld a saját érdekeinek védelmében gondolkodás nélkül mond le még gyermekéről is. Természetes, hogy nem minden állami gondozott került önző, nemtörődöm szülök miatt állami gondozásba. Dehogy! Az okok sokasága . sorakozhatna most itt, de ez mellékes.

Különös dolog ez, Marika! A mi államunk hihetetlenül sokat áldoz a gondozottakra.:

Kedves Marika!

Hogyan is írod Patakról haza, a diósgyőri gyermekvédő intézet igazgatójának? „Nagyon hiányzik valaki, aki támogatna, törődne velem az államon kívül... senkim sincs, hiába él még apám”. És most joggal gondolod, hogy ez a levél, mely nem zárt borítékban, hanem mindenki szeme láttára kiteregetve érkezik hozzád, nyilván azért íródott, hogy segítsen eloszlatni elke- ■ seredett hangulatodat és ví- < gasztaljon: ne szomorkodj, az : állam gondoskodik rólad, van : ruhád, Iskolai felszerelésed, kollégiumban laksz, néhány év múlva — hidd el, valóban csak néhány év múlva — felnőtt leszel, önálló. Igen, egy kicsit ez is a célja a levélnek.

De nemcsak ez.

Miért született mégis ez a levél? Talán azért, mert akik írással foglalkoznak, minden kínálkozó alkalmat megragadnak arra, hogy elmondták ilyen, vagy olyan gondolataikat, helyes, vagy helytelen elképzeléseiket. És . ez is egy ilyen alkalom. Hogy miért éppen levél született? Miért nem valami más műfaj? Azért, mert a levél bírja el leginkább. a most kikívánkozó egyes szám, első személy használatát, ami a műfajok legtöbbjében túlontúl szerénytelennek hal. És mert a levél bírja el leginkább a szertelen- kedő, a nyersen felbukkanó,