Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
2 ßSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 196S. november V„Mindent az ember nevében, mindent az- ember javára” (Folytatás az t. oldalról.) gal dolgoznak. Népgazdaságunk íejlődésébcn fontos szerepet töltenek be a szovjet, gépszállítások is:' szovjet berendezésekkel szereltük fel a Dunai Vasművet, a Tiszai Vegyi kon 1 b i n á t o t, mezőgazdasági gépekben, háztartási, villamossági eszközökben, személy- gépkocsikban importunk nagy része szovjet eredetű. A műszaki és tudományos együttműködés területén hatalmas méretű a dokumentáció-csere, és igen magas fokú a szakemberek kölcsönös látogatása és tapasztalatcseréje. Mindezek munkaórák és forintok nagy mértékű megtakarítását jelentik népgazdaságunk számára. A közelmúltban aláírt ötéves magyar—szovjet árucsereforgalmi /negállapodás eredményeképpen 1966—1970 között az árucsereforgalom kétszeresére nő a két állam között, s az áruszállítások meny- nyisége összesen 70 százalékkal szárnyalja túl az 1965. évi mennyiséget. Ma már a Szovjetunió részesedése Magyarország teljes külkereskedelmi forgalmának több mint egy- harinadát teszi ki, összes nyersanyag behozatalunk 50 százalékát a Szovjetunió fedezi. Viszont a szovjet ipar többek között sajtgyár, bai-omfi- feldolgozó és több gyümölcsös zöldségkonzerváló gyár felszerelését várja hazánktól. Havasi Béla elvtárs a továbbiakban az új történelmi szituációról beszélt. A szocializmus világrendszerré nőtt. Az imperializmus és a szocializmus között éles harc folyik, de nincs feltétlenül szükség arra, hogy a történelem igazsága háború árán dőljön ei. A Szovjetunió és a szocialista országok békés politikát folytatnak. Ugyanakkor az Egyesült Államok, amely a világ csendőrének szerepét vállalja, ez idő szerint semmi hajlandóságot sem mutat rá, hogy békés úton oldhassuk meg a vitás nemzetközi kérdéseket Johnson személyéiben isméi a háborúst erők jutolfak hataiomra — Az imperialisták kettős politikát alkalmaznak: háborút, ■ fegyveres beavatkozást ott, ahol lehet, „fellazítást” ott, ahol fegyveresen beavatkozni nem. lehet; békés egymás mellett élést az európai országokkal, háborút, fegyveres intervenciót Ázsiában, Amerikában. Emlékezzünk csak rá: Johnson azzal az ígérettel lépett fel elnökjelöltként a nyíltan fasiszta Goldwater ellen, hogy elődje politikáját kívánja folytatni. Mára azonban kiderült, hogy ez csupán választási propaganda volt, és Johnson személyében ismét a háborús erők jutottak uralomra. A vietnami agresszió többféle célt követ: az Amerikai Egyesült Államok világuralmi törekvéseit kívánja biztosítani; imponáló hatást akar gyakorolni szövetségeseire; meg akarja akadályozni egy újabb, szocialista módon fejlődő fiatal ázsiai állam békés építő munkáját, az egész vietnami nép szocialista útra lépését; és a nemzetközi munkásmozgalomban pillanatnyilag mutatkozó vitákat, ellentéteket felhasználva igyekszik kipuhatolni, hogy meddig mehetnek el agresszivitásukkal, meddig húzhatnak hasznot a nemzetközi kommunista mozgalmon belüli sajnálatos ellentétekből, az egység hiányából. A szocializmus: az emberiség jövője '“""Az újra éledő amerikai imperializmussal ma már nemcsak a szocialista államok egymilliárdot kitevő dolgozó tömegei állnak szemben, megindult a belső ellenzék tömegmozgalma is. Kialakulóban van a békeszeretö emberek második frontja. Amerikai utcákon tömegék tüntetnek a vietnami agresszió ellen, sorköteles fiatalok nyilvánosan égetik el katonai behívójukat. Európa tőkés nagyvárosaiban tüntetnek az amerikai követségek előtt és követelik a bombázások, a tömeggyilkos fegyverek használatának azonnali megszüntetését. Hosszú idő óta egymás mellett menetelnek a tüntető Gergely Sándort tömegekben a pacifista polgárok, a liberálisok, az egyetemi fiatalok és a kommunisták. A béke, a szabadság, a népek önredelkezésének gondolata •• világ minden népét egyaránt lelkesíti, és az összes demokratikus erők egységbe tömörítésének ígéretét hirdeti. A városi pártbizottság első titkára megállapította, hogy napjainkban nemcsak a hábo rú eszközei változtak meg, hanem a háború ellen küzdő erők lehetőségei is. A békés egymás mellett élés politikája azért aktív, mert antiimpe- rialista politika, a nemzetközi méretekben folyó osztályharc formája. A békés egymás mellett élés rákényszerítése az imperialista hatalmakra, egyértelmű mindenféle antiimpe- rialista küzdelem nemzeti felszabadító és forradalmi harc támogatásával. A haladás erőinek győzelméhez a mi népünk is hathatósan hozzájárul. Segítjük a Vietnami Demokratikus Köztársaságot is, ezt bizonyítja többek között a közelmúltban Vietnamból visszatért magyar pártküldöttség tájékoztatója is. internacionalista kötelességünk együtt jár a kapitalizmus minden maradványa elleni haiécal, a cselekvés, az építő munkában való teljes értékű részvételt bénító nyugati dekadens, polgári filozófiai hatások visszaverésével. Együtt jár a Szovjetunió megbecsülésével, a szocialista tábor országai iránti testvéri szeretettel. — Negyvennyolc év telt el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom dicsőséges napjai óta. Azóta óriási utat tettünk meg a marxi—lenini elvek és gondolatok valóraváltásában. Mi, magyarok az 1919-es Tanácsköztársaság dicső napjai után csak megkésve indulhattunk el ezen az úton, mindössze húsz év állt eddig rendelkezésünkre a szocializmus építéséhez. A rövidesen meginduló harmadik ötéves terv újabb erőfeszítéseket követel meg minden magyar dolgozótól. Küzdjünk és harcoljunk nagy tanítónk, Lenin szellemében és vezéreljen minket az ő jelszava: „Mindent az ember nevében, mindent az ember javára.” Állítsa minden miskolci dolgozó is erejének teljességét szépen fejlődő 600 éves városának, azon keresztül pedig a Magyar Népköztársaság, a szocializmus felépítésének szolgálatába. Minden okunk megvan rá, hogy a legnagyobb bizakodással tekintsünk a jövő elé. A történelem menetét, utunk helyességét jelenünk, erősödő szocialista holnapunk bizonyítja. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom vetése szárba szökkent, termőre fordult, és egyre több ember ismeri fel a világon, hogy ez a jövő: az emberiség jövője. A Nagy Október szellemében folytassuk harcunkat a szocializmusért, szövetségben a világ haladó erőivel, az emberiség békéjéért. Havasi Béla elvtárs nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéde után a színházi teremben felcsendült a nemzetközi munkásmozgalom indulója, az Internacionálé, majd a díszünnepség méltó befejezéseként a Miskolci Nemzeti Színház művészei bemutatták Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját. ilefi kwlpoliiik&i asszefogi^ló^k Washingtont és Bonni nyugtalanítja a szovjet — francia viszony javulása — A* amerikai külügyminiszter sajtó hadjáratot követel De Gaulle ellen — Wilson mégsem uyert időt Rhodesiában Az elmúlt héten a nemzetközi közvélemény figyelme a korábbinál erősebben fordult Európa, pontosabban Francia- ország felé. Két esemény adott erre okol: a francia külügyminiszter moszkvai látogatása és De Gaulle bejelentése, hogy jelölteti magát a decemberi elnökválasztáson. A két tényből ugyanis az következik, hogy a jelenlegi francia külpolitika a jövőben sem változik, sőt, esetleg még erőteljesebb méreteket öltenek Párizs törekvései, amelyek az USA európai befolyásának csökkentésére irányulnak. Ezek pedig már eddig is gondot okoztak Washingtonnak, de méginkább Bonnak, ahol a francia lépések egyre nagyobb nyugtalanságot váltottak ki. E körökben fokozott idegességet keltett a moszkvai tárgyalásokról kiadott szovjet—francia közös közlemény, amelyből kitűnik, hogy a két ország igen sok nemzetközi kérdésben azonos nézetet vall. így például abban, hogy „a vietnami események veszélyeztetik a békét” és, hogy „milyen veszélyt jelent a nukleáris fegyverek elterjedése”. A hírmagyarázók arra a következtetésre jutnak, hogy az elkövetkező időszakban még jobban. gyorsabban javulnak majd a szovjet—francia kapcsolatok és rendszeressé válik a két ország vezetőinek találkozása. De Gaulle-nak az a bejelentése pedig, hogy indul az elnökválasztáson, megerősíti azoknak a véleményét, akik szerint a francia álláspont nem változik meg egyha-. mar. 2 Nem csoda, hogy az elmúlt napok eseményei nagy felzúdulást váltottak ki Washingtonban. Olyannyira, hogy az eddigi francia—amerikai „hallgatólagos tűzszünetet” igen éles és eléggé szokatlan támadás váltotta fel: Rusk külügyminiszter összehívta az élvonalbeli amerikai újságírókat és felszólította őket, indítsanak sajtóhadjáratot De Gaulle ellen! Ez nem más, mint nyílt beavatkozási kísérlet a francia belügyekbe és akció az elnökválasztás befolyásolására. Ha lehet, még ennél is nagyobb lárma kerekedett Bonnban. A nyugatnémet vezetők a francia—szovjet viszony javulásában és De Gaulle külpolitikájában olyan mumust látnak, amely leg- hőbb óhajuk valóraváitását fenyegeti. Mármint azt, hogy hozzájuthatnak az atomfegyverhez. A jelenlegi elképzelések szerint — amelyet az USA, sőt bizonyos fokig Anglia is támogat — a NATO úgynevezett sokoldalú atomhadereje lenne az a kiskapu, amelyen át Bonn bejuthat az atom-arzenálba. Ezt viszont Franciaország és a Szovjetunió egyaránt ellenzi. Erhardék ezért most sürgős akciókba kezdenek: Schröder külügyminisztert Párizsba, vagy Londonba küldik, maga Erhard pedig Washingtonba utazik. Londont persze így, vagy úgy, de aligha kerülik el, mert ha az angol—nyugatnémet viszony most nem is mondható a legrosszabbnak, Bonn fontosnak tartja, hogy legalább Anglia támogassa a NATO-n belüli törekvéseit. Stewart angol külügyminiszter rövidesen Moszkvába utazik és Bonn — amelyet már annyi kellemetlenség ért — szeretné legalább ezt az utazást kicsit „előkészíteni” ... Igaz, Londonban most éppen elég gond van. A rhode- siai helyzet korántsem úgy alakult, ahogy Wilson szerette volna. Pedig az utóbbi. napokban már nagyon szerény tervei voltak: mindössze egy kis időt akart nyerni. A hét elején már-már úgy látszott, hogy ezt sikerült elérnie azokon a tárgyalásokon, amelyet Rhodesia fővárosában folylátott. Nem kímélte magát: 120 politikussal beszélt, naponta 17 óránál többet dolgozol!!. Wilson és Smith álláspontja között azonban csak az a különbség, hogy Smith a rhode- siai fehér kisebbségnek, maroknyi földesúrnak és tőkésnek akar függetlenséget, Wilson pedig szeretné, ha Rhodesia megmaradna angol korona- gyarmatnak. A hét többi eseménye közül erőteljes hangot , kapott az USA-ban kibontakozó békemozgalom, amely a vietnami agresszió beszüntetését követeli. A gyarapodó tüntetések, felvonulások mellett most egy drámai esemény is felrázta a közvéleményt: Norman Morrison három gyermekes családapa a washingtoni hadügyminisztérium épülete előtt felgyújtotta önmagát, hogy önkéntes tűzhalálával tiltakozzon a vietnami háború ellen. Morrison tragédiája és a növekvő tiltakozás ellenére Washington nem tágít kegyetlen vietnami politikájától, s hírek szerint fokozni kívánja a csapatszállításokaL November l'l-ére összehívták as országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafus Z. bekezdése alapján az országgyűlést 1965, november 11. napján — csütörtökön — délelőtt 11 órára összehívta. Ae indonéz liadsejrei*asszonyokat gyilkolt Az indonéz hadsereg egyik alakulata tüntető asszonyokat gyilkolt meg. A fegyveres erők sajtóosztálya szombaton kiadott közleménye szerint Solo közép-javai városban a GER- WANI haladó nőszervezet tagjai tüntettek. A katonák á felvonuló nőkre lőttek és kilenc asszonyt megöltek., Nyugtalanság Cipruson A Biztonsági Tanács péntek esti ülésén felszólította a Cipruson szemben álló feleket, hogy tanúsítsák a lehető legnagyobb önmérsékletet a helyzet rosszabbodásának megakadályozása érdekében. V Ott a munkást keresik...” E zer kilencszázb a rmin c- egy fagyos novembere. A kubikosok a Teleki téren ülnek, meg áosorognak és — várnak. A pipa régen kialudt, a dohány íze is kifakult belőle. Meleg ételt csak a szagáról ismernek az Alföld népeinek kubikos- telepeiről idesereglettek. A kolbász, a szalonna ritka vendégük. Most már csak. kenyérrel tetézik a kenyeret és úgy szelik, a hüvelyk- és mutatóujj közé szorítva. Jó, ha só akad a kenyérre. De a legjobb, ha egyáltalán — kenyérre telik. Mert nagy sora van a kenyérnek. Miatta jöttek gyalogszerrel. maguk előtt tolva a talicskát, Békésből, Csongrád- ból, a Jászságból, Csanádból ide. Pestre, körül-körülszima- tolván a nagy várost, mintha ostromra készülnének. A banda-gazda el-elnéz a vállalkozóhoz, de ^földmunka sehol sem a»:ad. Es letanyáznak a csapatok a Teleki téren. Itt vannak. Várnak ... Várnak . .. Hosszú, keskeny a táboruk. Hátuk mögött a zsibvásár, arcuk előtt a Kerepesi-te- mető. Sok a detektív. A Teleki téren sok a lopott áru, az or- eazcra, a besurranó tolvaj és a •sebmetsző. Ezért is sok a detektív. A legnagyobb részük, mégis a kubikos-vonalat tartja megszállva. — Ecsém — mondta nemrég egy nagyhasú, nagybajuszú parasztruhás ember, zsíros kalapját félrevágva. — Ecsém, hé... — Jó, jó — feleltem és rámosolyogtam a eletek tívre. — Rossz a kosztümje, felügyelő úr ... Ezt a nagyhasút többet nem láttam ott. Sovány, agyonéhezett kubikosok közé nem való ilyen rosszalakú kopó. Jöttek helyette mások. Talicskával, rongyosán, piszkosan . . . Volt úgy is, hogy egyszerre nyolc ál-kubikos ténfergett, fülelt a szerencsétlen, agyon- kinzott emberek között. De hamarosan kitudták őket maguk közül a földmunkások. Más volt a szaguk, a szavúk. Később postás, vagy vasutas ruhában ólálkodtak a hekusok. A Társadalombiztosító palotája előtt is táboroznak. A Teleki tér és Fiumei út sarkán összetömörülve állnak, ülnek subájuk és süvegük alatt. Az ég ólmosszínű, fúj a szél, az őszutó hideg, de az emberek állnak-ülnek rendületlenül. Kevés cók-mókjuk a felfordított talicska alatt bújik meg. — Bátyám, mi lesz magukkal télen? — kérdem az egyik bandagazdát. — Megdöglünk — felel fásultan az öreg. Szeme se rebben, csak néz rám elborultam Előttünk hosszú vonalban állnak a többiek. Eltakarnak bennünket a Fiumei út járó-kelő népe elől. Mintha véletlen volna! Vagy szándékosság ez? Nem tudom. Hátunkat a lezárt árusító bódék falának vetjük és beszélgetünk. Egyre többen és többen tömörülnek össze. Akár a háborúban, ha a rajvonalat sürítette a vezényszó. Az öreg beszél. Igen, éheznek. Az otthonhagyott család talán már fel is fordult a nélkülözésektől. Levél tőlük, onnan ide, nem jön, innen oda nem megy. A postaköltség \— ha van — kenyérre kell... De hát miért élnek ők itt? Sokáig hallgat köröttem a csapat. Nem tudnak felelni. Csak azt tudják, hogy: még élnek! Egyikük-másikuk elmegy valamilyen ingyenleves-osztás- hoz. Van, aki valami alkalmi munkát fog ki, de a nép túlnyomó többsége hónapok óta fia-munkát se látott. Senki se törődik velük. Csak a detektív. .: — És hol laknak? — Itt — mondják. — Itt, ahol most vagyunk. . levegőin, az esőben, a A vásáros bódék eresze alatt. Néha tüzet is raknak. Ha hulladékfát szereznek valahol. Akkor melegednek. Néha, nagyritkán el-eljön valaki, mérnök, vagy vállalkozó, — kiemel néhány embert a csoportból és viszi magával munkára. Már nem a kubikméter az egység, már nem akkordban dolgoznak, hanem napszámban: egypen- gő ötvenért. Ha nagyon jól megy, két pengő a napszám. Napi tizenkét órai munkáért Mennyi ideig? Hát, egy-két hétnél hosszabb időre sose akad munka. így, aztán száz ember közül átlag nyolcán dolgoznak két hónapon át tizennégy napot. Most úgy egyeztek meg egymással az emberek, hogy nyilvántartják: ez ekkor, meg ekkor már dolgozott. S addig nem i nyúlhat újra munkához, amíg a többi nem dolgozott. De már féléve tart a sor. És a félév előtti dolgozó még mindig vár a tíz- tizennégy újabb munkanapra. Hogy miért nem mennek haza? Minek? Otthon sincs munka. Lehetőség se. — Újságírók is jönnek ide — dünnyög a banda-gazda. — Fényképezőgépet is hoznak. Minden hónapban írnak rólunk. Megírják, hogy: derék magyarok így, derék magyarok úgy . . . Keresnek rajtunk az írással, fényképezéssel, de gondolják magukban: amíg a kubikosság étlen-szomjan, mint a kivert kutya, koncot vár, addig nincs baj, se az új, A pénteki nap folyamán még elszórt lövöldözések voltak hallhatók Famagustában, ahol a ciprusi görögök és törökök megerősítették állásaikat. A feszültség lassan átterjed a sziget többi részére is. A fővárosban, Nicosiában nyug- «talanság uralkodik a két nem- . . , .íze ti ségi szektort elválasztó sagiroknal se a kenyeradoJdemarkációs vona] mentén. gazdáiknál, a bankoknál, a*Feszüu a heiyzet a sziget nyu. gyáraknál, a foldesuraknal. De* ]évő Paphosban & egyszer, ha mar nemcsak ti- , __- . T. . u u-Ko- délnyugaton fekvő Limassola brit támaszÖregek tokban káromkodunk, hanem*-, . . . megsuhintju'k a csákányt. 1 n, Is’ ,,, , ... ...Azt, igen a csákányt stfon.^?nK^lkalf1f^tt «prusi rámnéz, szeme száraz,villogó.beszuntettek a Megkérdem az embereket:^ _________ b ejárnak-e a Földmunkás-* szövetségbe? * Nem, nem járnak; Újságot* olvasnak-e? .... Néha, haj ■ „ , kapnak valakitől. Olyastálk-e*napK0ZI ölt0003 H¥llí Károlyi Mihály: „Tiétek aj * . . * föld” — című kis könyvét?;..* fllSUOtCOB Nem felelnek, csak összevi lián J a szemük;.. Oroszországról •;» Kedves ünnepségre került hallottak-e újat?... Erre sem jsor tegnap, november 6-án felelnek. Szájukra titokzatos ^Miskolc második kerületében, mosoly telepszik... De az* A Nagy Sándor utcában fel- egyik mégis megszólal: |avatták az öregek napközi ott— Ott a munkást keresik,fhonát, amelyet a tanács és a itt a munkát hajszoljuk, hiá- * társadalmi szervek hoztak ba. éjétre. Az épület átalakítására, — Úgy bizony, ott;.. deta kellemes környezet kialakía közbeszóló elhallgat.' ’ * fására mintegy 60 ezer forinZtot költöttek eddig. A tervek M ar nem szól senki. A aszerint később bővít'k és még szél fúj, az eső szitál. * otthonosabbá teszik a helyi- A TánsadalomibiztosítóTgéget. palotája táján minden £ Grósz Károly, a második csöndes. A Teleld téri zsibo-* kerületi tanács vb-elnöke me- gon is elcsitul a vásár. A bó-*ieg szavakkal köszöntötte azt ^eka5, becsukták. Este ele ke- negyven idős, nagyrészt eg vesz ülődnek a felgyűlő lámpák. *dül áUÓ asszonyt és férfit, vevc!k „Tlnd eItuntek mar a*akik napközben újságolvasás- kornyékről. *sal, rádióhallgatássai és tvCsak az áru áll meg itt. Az $ nézéssel egymás társaságában áru; magyar kubikosok. * töltik majd el az időt. Este van. A Teleki tér álom# Az ünnepségen a Bársony elé fészkelődbe. Csak detektí-* János utcai általános iskola út- vek, meg utcai nők rajzanak{törői virággal köszöntötték az szívósan a kubikos-telep kö-* öregeket, majd sor került az rük “első közös ebédre.
