Észak-Magyarország, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Fentek., 1965, november 5­Nagy Józsefné Kairóban A Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter vezette, az EAK-ban látogatást tett köny- nyűipari delegáció. Kairóból tovább utazott Indiába. A kül­döttség dr. Musztata Khalil miniszterelnökhelyettes meghí­vására látogatott az EAK-ba, ahol többek között megbeszé­léseket folytatott dr. Musztafa Khalil miniszterelnökhelyet­tessel. a két ország gazdasági és műszaki kapcsolatairól és azok további fejlesztésének lehetőségeiről Találkozott az EAK nőmozgalmának néhány vezetőjével is. Nagy Józsefné és a delegá­ció csütörtökön megérkezeti Újdelhibe. Az angol külügyminiszter a Szovjetunióba utazik Moszkvában hivatalosan be­jelentették, hogy a szovjet és angol kormány megállapodása értelmében Michael Stewart angol külügyminiszter 1965. no­zött Andrej Grornikonak, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek meghívására hivatalos lá­togatást tesz a Szovjetunió­vember 29. és december 3. kö- I ban Gyárak és emberek Hengerészek Leire gyei pari­es kormányku f döf f ség Iá fogat ei Jugoszláviái*« I Joszif Broz Tito jugoszláv | Központi Bizottsága első tit- j köztársasági elnöknek, a Ju- {kárának és Jozef Cyrankie­| goszláv Kommunisták Szövet­sége főtitkárának meghívásá- í ra Wladyslaív Gomulkának, a I Lengyel Egyesült Munkáspárt Megnyitották a szovjet fiimnapokai A misko ei bemutató: A katona apja Évről évre visszatérő, ked­ves ünnepe film-életünknek a szovjet film seregszemléje. A szovjet film ünnepe az elmúlt évek során megszokott, kedves jelenségévé vált művészeti éle­tünknek, és a mozilátogatók általában évközben is számon- tartják már a szovjet film­gyártás új termését és várják a filmnapokat, amikor e ter­més legjobb darabjai kerülnek a közönség elé. Az idei szovjet íilmnapokat november 4-e és 10-e között rendezik meg. A Borsod me­gyei megnyitót november 4-én, csütörtökön este tartották Mis­kolcon a Béke filmszínházban. Glósz Ferencnek, a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat műsorosztály-vezetőjének üd­vözlő szavai után Balogh Eme­se. a Miskolci Nemzeti Színház művésze Heltai Jenő Szabad­ság című költeményét mondta el élményt adó szépséggel, majd Gyárfás Imre, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság Bor­sod megyei szervezetének el­nöke mondott ünnepi beszédet. Méltatta a szovjet filmművé­szet tudatformáló, művészi ízlést csiszoló szerepét, felem­lítette annak több évtizedes fejlődését, halhatatlan értékű darabjait, s elmondta, hogy a szovjet filmek legjobbjai ép­pen ezzel jutnak közel a kö­zönséghez, hogy' a filmtörténe­tekben a néző mindenkor olyan emberi sorsokkal talál­kozik, amelyeket sajátjának vallhat, és konfliktusai a saját éleiében adódó nehézségeket tükrözik, így a filmek egésze valójában a mi életünk, múlt­beli és jelenlegi életünk hű, művészi tükre. A rövid megnyitó ünnepség után levetítették A Itatona apja című szovjet filmet, Rezo Csheidze rendezésében készüli. E film is a második világháborúból meríti témáját. Egy messzi grúz faluból, ahová el sem jutott a háború- zaja, elindul az öreg Georgij Malia- rasvili, hogy a kórházban meg­látogassa sebesült katonafiát. Mire a viszontagságos utazás után odaér, a fiú már a fron­ton van újra, s az apa mint öreg népfelkelő, frontokon ke­resztül keresi, követi fiát. A címszerep alakítója, Szergo Zakariadze grúz színművész, azért az alakításáért kapta a moszkvai fesztiválon a leg­jobb férfi alakítás díját. E filmet negyedikétől hete­dikéig vetítik a miskolci Béke moziban, nyolcadikétól tize­dikéig oedig a cannesi film- fesztivál nagydíjának nyerte­sét, a Szállnak a darvak című filmalkotást láthatja a közön­ség. (brn) wicznek, a lengyel Miniszter- tanács elnökének vezetésével november közepén lengyel párt- és kormányküldöttség Hivatalos látogatást tesz Jugo­szláviában. A Uns foglalón a nyug ni német kapcsol ulo h ró t /„A Szovjetunió szívesen ven­né, ha három évi szünet után gazdasági és kulturális meg­állapodás aláírására kerülne sor közte és Nyugat-Némelor- szág között, de csak azzal a feltétellel, hogy e megállapo­dások hatásköre semmilyen vo­natkozásban nem terjed ki Nyugat-Berlinre” — hangsú­lyozta csütörtökön délután P. A. Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, az SZKP Központi Bizottságának tagja, az NDK-beli külföldi sajtó­klub tagjai előtt tartott elő­adásában. A nagykövet aláhúzta, hogy e gazdasági egyezményben Nyugat-Berlinről még olyan vonatkozásban sem lehet szó, hogy „a nyugati márkaövezet- hez tartozó terület”. Termeszei védelem A napokban természetvéde­lemmel kapcsolatos tanácsi rendelet-tervezetet küldtek fel megyénkből véleményezésre az Országos Természetvédelmi Hivatalhoz. A megyében 124 olyan mezőgazdasági terület, több száz éves fa, vagy más érdekes növémi van. amely­nek megóvásáról gondoskodni kell. FF AZ v ARANYKEZŰ M egvettem már ... — emelem tiltako­zón a kezem a ven­déglőben, lottósem- ber kínálására. Közben ráesik a pillantásom görnyedt alakjára. Mintha másvalaki állna ma előttem. Borotvált, frissen nyilatkozott, vakító fehér inggel, jó, sötét­kék öltöny feszül rajta. Csak kesernyés szájasarka nem változott, amelyet időnként nyámnyogva meg-megnyal. — Hja, gálában nem megy az üzlet — legyint. — Úgy látszik, részvét híján kisebb a vendégek nyerniakarása. Mit csináljak, a húgom ezüst­lakodalmára mégsem mehet­tem topisan. No, de ma nem panaszkodhatok! összehajtja és a hóna alá csapja a bőrmappát, amelyen gumiszalaggal rögzítve feküsz- nek a lottócédulák. Az asz­tal másik oldalán levő székre int. — Szabad? Megebédelnék — és letelepszik. — Kismenű a Vili bácsinak — szól oda, elhúzva asztalunk mellett a pincér. A lottósember azonban az asztallapra támaszkodva utá­na fordul. — Ma nem! Dehogy! Étla­pot! A pincér megtorpan, vissza­fordul. — Tessék, az étlap. Csak nem nyert maga, Vili bácsi, a lottón? A lottósember nem felel. Angol bélszínt választ, sava­nyúságot meg bort is rendel, kenyér helyett zsömlét kér. és engedi elmenni a pincért. Csak akkor vesz elő, s tesz az asztalra két ropogós százast. — Kerek kétszázat nyert? — kérdem. — Most nem is volt húzás ... — Nekem ma volt. Azt mondják, ugye, a színésznek a színpadról a közönség egy csomó káposztafej, mert ha tudatára ébredne, hogy őt most figyelik... A bankpénz- tárosnak a bankjegy nem pénz, hanem színes papír . .. Én is így vagyok a lottócédu­lákkal; Portéka ez. Papírlap, ami három harmincat ér, né­ha négyet is, ha a kuncsaft hölgytársaságban van, és mu­tatni akar. Nekem nem más­fél millió és nem Trabant és nem balatonboglárj felépített nyaraló. Ilyesmi eeyetlen egy­szer jutott eszembe. A műit héten fogott el valami gyen­gédség, nyugtalanság. Ha még azt mondhatnám, hogy anyagilag éppen összecsaptak a "fejem felett a hullámok .. . De nem. Rám jött! Ki tudja, hogyan. Eszembe jutott, hogy itt. ez, a mappában mind sze­rencse-cédula, és csak jól kel­lene választani közülük. Tud­niillik én arra nem is gondo­lok. hogy valaha el tudnám találni a számokat. . . inkább a jutalomsorsolás! Egy cédula, aminek jó száma van, például sok benne a hármas, meg a hetes. Vagy a sorszám szám­jegyeinek az összege: 21. Szó­val ezen morfondíroztam. El­kezdtem összeadogatni a cé- dfllák sorszámainak a számje­gyeit, és mit tesz isten, alul­ról a harmadiknál éppen ki­jött, a 21! Spekuláltam, hogv ezt meg kellene venni, kitöl­teni. De lemondtam róla, ná­lam a három harminc is szá­mít. No és akkor ... tetszik ismerni Karcsit? — Miféle Karcsit? a m iiéie? Azt én se tu- Vi dóm. Nagyokat fi eszik, iszik itt, min­dig nők vannak kö­rülötte. Határozott, jófellépésű. no. Szóval odalé­pek az asztalához: „Lottó??” Az egyik nő: „Karcsi vegyél”, a másik is: „Te biztosan nyersz!” Karcsi kivette ke­zemből a mappát, végigper­gette az uj.iai között a cédu­lákat, és határozott mozdulat­tal kihúzott közülük egyet. Majd hanyatt estem — alul­ról a harmadik volt, éppen az, amelyiknek sorszámából 21. jött ki. Miközben elvettem a pénzt, szörnyű lelkiismeretfur- dalásom támadt. Lám, ez tud­ja, érzi, melyik a nyerő szám. Határozott ember, biztos a dolgában, a világon minden engedelmeskedik neki. Vissza­fordultam: „Válasszon inkább másikat. Azt én kiszemeltem magamnak.” Egészen lehetet­len képet vághattam, mert csak bámultak rám. A Kar­csi: „Mit akar? Kínálta, meg­vettem. az enyém, kész!” Nem is tudtam, mit teszek. „Három másikat adok érte” — nyöszö­rögtem. Karcsi a két nőre né­zett: ..Márpedig én nyerek ve­le, ezt biztosan tudom. Mit szóltok hozzá?” „Ötöt adok!” — hebegtem végső elkesere­désemben. Karcsi hirtelen fe­lém fordult. „No, ha azt akar­ja, hogy jói tegyek magával, hát harminchárom forintéri: visszaadom, amíg meg nem — A durvahengermű tartó- során van egy nagyszerű bri­gádunk — közük az Ózdi Ko­hászati Üzemek szakszervezeti bizottságán. — A 37 tagú, Béke nevű brigád évek óta jól működik. Ez év második ne­gyedében például a gyáregység első helyezettje lett. Jó lenne róluk írni, de . . . — Mi ez a „de”? — Olyan emberek, akik nem szívesen beszélnek arról, amit tesznek. Pogonyi Károly, a brigád vezetője is inkább le­dolgozik három műszakot, minthogy három mondatot szóljon a brigád életéről. Beszélünk a teflfek Ez a néhány mondat bőven elég volt ahhoz, hogy felkeltse az újságíró érdeklődését. És hogy ' szerénységből hallgat­nak? Beszélnek a lettek, be­szélnek az ismerősök. Nem is kell messzire menni. Elek Gé­za, a szakszervezet termelés- felelőse hosszú idő óta ismeri a brigád vezetőjét. — Az ismeretség 1945 óta tart. Pagonyi Károly Héten, én akkor Putnokon éltem. A vo­naton ismerkedtünk össze. Megszerettem. Nyílt, egyenes jellemű, - kevés beszédű em­ber. Csak ,egy apróság. Bánré­vén a vonat mindig tovább áll. Télen, a nagy hidegben be-beugortak az emberek az italmérésbe egy kupicára. Ö nem merít soha. Szereti csa­ládját, nincs semmi szenvedé­lye. Az utolsó mondatot bizonyos értelemben helyesbíteni kell. Ez a szocialista brigád patro- nálójával, Kristály István mű­vezetővel történt, beszélgetés alapján szükséges. •— Szerény, egyszerű ember — állapítja meg Kristály —, a munkának él. A munka szenvedéllyé vált, nala. Saját, egyéni.érdekét mindig a mun­kahelyi gondok mögé szorítja. Előfordult, hogy fontos csa­ládi gondja volt. Szabadságot kért. De éppen egy komplikált feladatról volt szó, bejött, s addig nem ment el szabadság­ra, amíg az igényes anyagot le nem hengereltük. A brigádnapló is ilyen szűk­szavú. A termelési eredmé­nyek mellett szerepel az, hogy ócskavasat gyűjtöttek, és tár­gondolom a dolgot”. A cédula tízszeres árát kérte! És uram — el se fogja hinni... az „Angyal kalandjaiban” nem követnek el nagyobb képte­lenséget —, én reszkető kéz­zel legomboltam nekj a pénzt . . . — De szerencséjére vissza­kapta. Hiszen nyert kétszázat. — Miért? — egész testében összerázkódik. Egy fillért, egy' keserves fityinget, egy megve­szekedett vasat se! A Karcsi-; ék a hátam mögött rögtön visítva összeröhögtek. „Mond­tam, hogy én nyerek ezzel! — bömbölte a Karcsi. — Lányok, ezt megisszuk!” Uram, min­dig hittem, hogy vannak em­berek, akik nem véletlenül nyernek, akik tudnak nyerni. De hogy ebben a formában, arra nem gondoltam . .. — No, de hát akkor honnan a kétszáz? — kérdezem. — Csak ne legyen türel­metlen — pislant rám félol­dali, kesernyésen a lottósem­ber. — Szóval, ezüstlakodal­mán, ma a húgom kitett ma­gáért, minden volt, ami a leg­drágább ... Vagyis nem adtak mást, mint töményt. Aztán bejöttem ide, ebédelni, de előbb — gondoltam —, vala­mit behozok a kismenű árá­ból, és elindultam a mappával az asztalok között. Hát kit látok itt, a Karcsit! Megint nőkkel, persze. Meg kellene mutatni ennek, hogy azért en­gem se a gólya költött... S ahogy tűnődve kibámulok a tükörablakon, vadonatúj Moszkvicsot láttam az étterem előtt... Én meg idebent vé­letlenül gálában — no, leg­alább egy kis bosszúságot hadd szerezzek ennek az alaknak. sadalmi munkában vettek részt. Többek között ez is ol­vasható: „Ásózás a Szekretár- család kertjében.” Erről az ásózásról ifjú Kovács József ilyen magyarázatot ad. — A triósoron volt egy kor­közös vacsora a Bükk ©tíenem- ben, országjárás, más üzemek: megismerése sűrűn szerepel programjukban. Volt eset, amikor Borsodn adasd ra láto­gattak el. Sokszor bengerlünk anyagot Igen rendes ember a lemezgyárnak — közli Ga­manyos. volt. Elhatároztuk, hogy özve­gyen maradt feleségét nem hagyjuk magára gondjaiban. Segítünk. Két éve minden ta­vasszal felássuk kertjét. Az idén Poduszló Sándor KISZ­ló József —, hát elmentünk megnézni, hogyan dolgozzák fel. mire használják. És a brigádvezető? A jói megtermett előhengerész sze­líd mosollyal figyeli az esz- titkárral az élen nyolcan-kilen- mecserét. Magáról keveset cen nekiálltunk, s felástuk a kertet. Tavaly az árvíz nagy kárt okozott Lux Istvánná lakásá­ban. A fiú ilt dolgozott, hát kötelességüknek tartották a segítséget. Segítettek a tv- torony építésében, csatornát áslaly hogy a lakók gázhoz jussanak, segédkeztek Rigler Károly munkatársuknak,- hogy mielőbb felépíthesse lakását. Pontosan, szépen... A munkában nagyon precí­zek, következetesek. És nem­csak a maguk eredményével törődnek, hanem úgy dolgoz­nak, úgy állítják be a henger­sort, hogy a. váltás azonnal hozzákezdhessen a munkához, hatatlanul összeforrt A Mivel kezdik a műszakot? Galó József, a szakszervezeti bizalmi ilyeneket mond. — A brigád nagyrésze törzs- gárda tag. 10—15 éve dolgo­zunk együtt. Ismerjük, becsül­jük egymást. Idebenn első dol­gunk, hogy megnézzük, mi a feladat, mennyit csinált, mi­lyen eredménnyel ment el az előző műszak, s már hagyo­mány, „ha ők annyit, akkor mi egy kicsivel többet, job­ban”. Lehet, hogy ez szokványosán hat, de hát ez a valóság, ezt tükrözi eredményük is. A va­lóság meghamisítása lenne, ha nem jegyeznénk fel. Téve­dés lenne azt hinni, hogy csak a termeléssel, és csak a „nagy­könyv” szerint megírt komoly_- sággal pergetik le életük nap­jait. Szeretik a vidámságot, s ha lehetőség van rá, ki is használják. Bográcsgulyás, s rá vidám borkóstolás a Sajó-par- lon, egri kirándulás, sok hu­morral teli futballmérkőzés egy másik kollektívával, utána mond: Hogyan, s miért lett hengerész? — Az apám itt dolgozott a gyárban, földünk nem volt, hát én is ide jöttem. r Ujj generáció ra ő fel Gyermek volt, amiken* ritmi­kát kapott a Putnoki Tégla­gyárban. Itt találkozott elő­ször a tűzzel, a forrósággal. És itt lett tűzimádó. Vad vágy lobbant benne a gyár, a hen­gerész szakma iránt. Sokat ácsorgóit a gyárkapunál, amíg bekerült. 41 éve van itt, har­minc éve a tartósoron. Fél em­beréletet töltött már e! a tü­zes acél formálásában. A hen­gersor és az ő élete elválaszt- mun­ka kevés szót és sok, nagy­szerű tettet kíván. Ez formál­ta őt a munkásosztály egyik, tipikus képviselőjévé. — Már nem sok van itt hát­ra — árulja el. Fél év, egy év? Sikerült-e kinevelnie az után­pótlást? Sikerült.. A sok ezer tonna acél hengerlése közben új generációk nőnek fel, új szakmunkások nevelődnek ki. A napló tanúsaga szerint 19 ember vesz részt kormányos továbbképzésen, illetve tízen sajátítják el az oxigén palac­kok kezelésével, szállításával kapcsolatos teendőket. Hány embert merne megbízni a 37 tagú brigádból az elöhenge- részi feladattal? — Hármat mindenképpen — mondja. — De ha kell, többet is. Csorba Barnabás I Az amerikai közvéleményt megrendítette Morfinán tűahalála Az amerikai 6-4- ♦ ♦ ihúztam magam, és oda J az asztalához. Elra- q gadtatva hálálkodtam ♦ Az amerikai közvéleményt neki, dicsőítettem ^mélységesen megrendítette .nagyszerű, biztos ke- ój\Torrnan jviorrjson kvéker ön­tűzhalála. Tettének Baltimore zét... hogy micsoda szeren-*, . . csét szerzett énnekem! „Néz-♦ ze csak ezt a gyönyörű Moszk- ♦előzményeiről vicsot, amit azzal a cédulával ♦Sun című lap csütörtöki szá- nyenem!" És szépen megkér- jmában azt írja, hogy Morrí- 1 eitern .húzzon nekem egyet# korábban egy dél-vietna­az eheti cédulák közül, mert Y........................... ......... m ost már csak egy öröklakás- *mi jelentésről beszélgetett ra van szükségem, akkor Jebéd közben. A tudósításban örök időkre kész ember va-*egy francia katolikus pap el- gyok! Es így tovább - hadd ♦mondotta> milyen pusztítóst pukkadjon meg, amiért aj . , , , „nyertes” cédulát: kiadta ke-?vittek vegbe szemelattara az zéből rongy harminchárom ^amerikai repülőgépek. „Lát- forintért! A nők erre — kép- ♦tam, hogyan égnek össze hí­zelheti. — „Jaj, ez a Karcsi, Jvejm a napalmtól. Láttam le- hogy milyen zseniális! Amit te#, , , . , , csinálsz. .!” Karcsi kidüllesz-|larolt jvainkat. Errol meg tette mellét, de közben szeme Xszamot kell admok az isten is dülledt. Azért gépiesen ki-^elött” — mondotta a pap. A húzott egy cédulát, és ke- ♦Baltimore Sun szerint Morri- gvesen a kezembe nyomta. A# . .... , nők erre zúgolódni kezdtek:|sont anny|l'a felkavarta az, uj- „Ne légy bolond!”, meg „Drá-#snghír, hogy erkölcsi kőteles- ga Karcsi... miért őneki Jségének érezte, tűzhalálával adod a szerencsét a te arany-♦tiltakozzék a vietnami ameri- kezddél ..O^ pedig akkorra * ^ ellen. mar úgyis alig bírt maga-y „Adja csak ide val. azt!” —j Fellőtték a Kozinosz~95.öt Csütörtökön a Szovjetunió­szólt rám határozottan, és el-« lenállhatatlanul visszavette aj cédulát. De erre — képzelje* uram —, hála a sok tömény- ♦ nek, ami énpen bennem* volt... az egyszer én is feUa-# lábam masam! „Leeyen — je- £ lenteltem ki —. de én har- ♦ niincbérom forintot fizettem. Jban Föld-körüli pályára jut­amikor még-csak seiteni lehe- «látták a Kozmosz—95 jelzésű tett. hogv aranWeze van: «mesterséges holdat, hogy a most. hosv már bizonvos, ba-jrajta elhelyezett tudományos romszázharmincat kérek. £s ’műszerek segítségével foly- egv fillérrel sem tarosohh»)! «lássák a TASZSZ által 1962. De nem ám^” »-Kétszáz ^március 16-án bejelentett űr- mondta ei-i-e ő a maga határo- ♦kutatási program végrehajta­tott médián. fsát. A lottósember itt felsóbajt. ♦ A szputnyik berendezései — Szerencsein az az ember «kifogástalanul működnek, a képtelenség ellenállni neki . . . ♦földi koordinációs számítóköz- Tgv hát csak ké*=záz lett... ?pontban folyik a beérkező Földes Péter ♦adatok feldolgozása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom