Észak-Magyarország, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-22 / 249. szám

S»«S. oktobeir 88. ßSSAtKWTAGYARORSZÄiJ Gépesített cukorrépa betakarítás Ä cukorrépa talajelőkészíté- vonatkozó kísérletek azonban jelik, azaz a levélzet alatt a Be, vetése nem tér el a töb- jó úton haladnak. Ugyanez répafejet egy vágással levág­ni mezőgazdasági növénytől, vonatkozik a szedésre is. A ... rén« tövéről ' A géni speciális munkafol vamata vi- kézi szedés fáradságos, lassú ... “ 1 szent az egyelés. Ez okozza a munka. Kiszedés után kupac- betakarításnál ezeket a fo- legtöbb gondot. A gépesítésre ba dobálják a répát és fe- lyamatokat is géppel végzik. Wh Munkában a magyar gyártmányú cukorrépa betakarító gép. Ipar a mezőgazdaságban Gépjavító állomás — Szakma és szakmunka T artalékalkatrész-gondok A Sárospataki Gépjavító Állomáson, egykori gépállo­máson, ilyenkor, a „fő szezon" kezdetén sok a munka. A ha­talmas udvaron, szétszórt műhelyek között megrokkant, javításra váró kombájnok, kimustrált hűtők, sok munka­órát ledolgozott erősének so­rakoznak. A javító műhelyben is „startra’’ készen ál! minden­ki. S ha nem lennének égető anyagellátási gondok, és itt- ott szakmunkás problémák, még több, jól karbantartott, üzembiztos masinákat kapná­nak sürgős, munkáikhoz a tsz- ek. Áetszakmáso«’ Varga elvtárs. a gépállo­más igazgatója így foglalta össze a jelen helyzetet. — Sok fiatal dolgozik ná­lunk. Ennek jó oldala, hogy holnapunk is biztosítottnak látszik, de gond a hiányos szakmai tapasztalat. Éppen ezért, egyrészt lehetőleg idő­sebb. gazdag ismeretekkel rendelkező szakemberek mel­lé osztjuk be őket. ott sokat tanulhatnak, másrészt igyek­szünk két szakmát elsajátíttat­ni. a fiatalokkal. Sok a lakatos, kevés a motorszerelő a gépjavító állo­máson. Márpedig a munka zö­méhez szerelők kellenének. Így, akik a második szakmát tanulják, többnyire a motor­ral ismerkednek. Van 70 ipari tanuló is az üzemben. Itt már olyan a szakmánkénti megoszlás, ami­lyen az igény. De amíg ezek­ből segéd lesz. addig a hat­hónapos gépszerelő tanfolya­mon biztosítják az utánpót­lást és a szükséges munka­erőt. Akik onnan kikerülnek, ál- taláPar kétszakmások, és azonnal bedobhatok a „mély vízbe”. A Sárospataki Gépjavító Állomáson több mint három­százan dolgoznak. Harminc— harmincöt év az átlagkor. Ez a gondok között is örömet je­lent. főművezető Tóth István főművezető ne­hány hónapja került Patakra. Igaz, korábban is a mezőgaz­daság ..iparában" dolgozott. Együtt járjuk az állomás épü­leteit, s közben az alkatrész- ellátási gondokról beszélge­tünk. — November elsején meg­kezdődik a szalagszerelés, az erőgépjavító műhelyben is, de jóformán alig van tartalék al­katrészünk — mondja. A csarnok közepén levő áll­ványok üresek. Huszonöt da­rab gép áll benn napok óta, defekt miatt... Négy darab D—4—K kilenc hónapja vesz­tegel alkatrészhiány miatt. Sokszor a külföldi erőgépek­hez jobban van anyag és al­katrész. mint a hazaiakéhoz. Ilyen körülmények között, bizony, nehéz 15 nap alatt ki­adni a nagyjavításra érkező masinákat. Ha viszont nem j készülnek el a munkával, ak­kor, a rendelkezések értelmé­ben, cseregépet kell adni. Panasz a cukorgyárra A cukorrépát mindenütt — mondta a vadnai elnök —, szívesen termesztik termelő- mégsem vontak le annyit be- szövetkezeteink, különösen lőle, mint most. ott, ahol elegendő a munka- A másik elnök hozzátette: erő, mert jól jövedelmező nö- így elmegy az emberek ked- Vény. A répaásás és szállí- ve a répatermesztéstől, mert tás szezonja most van. Me- a Sajó völgyében a cukorrépa igyénk területén szinte kizáró- új növény, csupán a gyár ké- lagosan csak a Szerencsi Cu- résére termelik. — Van olyan korgyár termeltet répát. Ez brigádunk — mondta a nagy­érthető. Viszont az idén elég harcai elnök —, amely ezek Bök a panasz a cukorgyárra az után nem vállalja a cukorré- átvétel miatt. Egyrészt a gyár patermesztést. túlságosan sokat levon az át- Ezek súlyos következmé- adott répából „szemét és rossz nyék. A Szerencsi Cukorgyár­fejelés” címén, másrészt van- nak nem az az érdeke, hogy inak olyan panaszok is. hogy elriassza a termelőket, hanem (mire a vagon beérkezik a az, hogy mindenkor igazsá- gyárba, jóval kevesebb a ré- gosan járjon el, korrigálja a Pa súlya, mint a berakó he- hibákat, orvosolja a panaszo- íyen. kát és tegye lehetővé a hely­Két termelőszövetkezeti el- ellenőrzést is. ülőik kereste fel szerkesztősé- 1J Űj tervezési midszer a termsllszövetkezetekben A "termelőszövetkezetek gaz­dálkodása az utóbbi években sokat változott, megnőtt anya­gi-technikai bázisuk, megerő­södött szakmai vezetésük. A Földművelésügyi Minisztéri­um ezeknek a változásoknak a figyelembe vételével új ter­vezési módszert dolgozott ki a közös gazdaságok részére. Az új módszer az eddiginél nagyobb segítséget ad ahhoz, hogy a szövetkezetek gazda­ságosan, hatékonyan haszno­sítsák rendelkezésre álló esz­közeiket. Kiterjedtebben al­kalmazzák például a mérleg- rendszert; az eddigi takar­mánymérleg mellett most el­készítik a kézi munkaerő, a gépkapacitás, az igaerő, a kü­lönböző anyagok, és részben a javítóműhelyek mérlegét is. Az új tervezési módszer hozzájárul a jövedelmezőségi szemlélet fokozottabb érvé-1 nyesitéséhez is. Ennek égjük j eszköze, hogy a termelési ter­vekkel együtt rögzítik a vár­ható terméshozamokat, illetve ezek forintértékét is. A szö­vetkezetek egy része azonban már ennél is alaposabb, a jö­vedelmező nagyüzemi gazdál­kodásnak jobban megfelelő számításokat igényel: ezek — ugyancsak a Földművelésügyi Minisztériumban kidolgozott módszer alapián — nem ter­melési, hanem üzemtervet ké­szítenek. Az üzemtervben részletesen megtervezik az egyes növénytermesztési és állattenyésztési ágazatok költ­ség-ráfordításait és bruttó jö­vedelmét is. Az új tervezési módszer — akárcsak a szintén idén be­vezetett új termel(őszövetkeze­ti tervezési rendszer — a kö­zös gazdaságok nagyobb fokú önállóságának biztosításából indul ki, s ami ezzel együtt jár, a korábbinál jobban szá­mol a szövetkezetek differen­ciáltságával. A termelőszövetkezetek üze­mi érdekeit az olyan tervek szolgálják a legjobban, ame­lyeknek teljesítését pontosan mérni, ellenőrizni is lehet. Az eddigi terv-sémák erre csak kis mértékben voltak alkalmasak, a mostaniak viszont már ter­mészetes mutatókkal — hoza­mokkal, munkanappal stb. — mérhetők. A követelmények­nek viszont még ez sem fe­lel meg teljesen, mert ehhez egységes tervezési és számvi­teli módszer kellene. Az új számviteli rendszeren most dolgoznak a Földművelés- ügyi Minisztériumban; gya­korlati bevezetése a jövő év­ben várható. Künket, Csikász Gábor a< nagybarcai Dózsából és Ba- itogh Bajos a vadnai Egyetér-} tésből. Mindketten panasz- < kodtak. Elmondták, hogy tő-} lük 10—15 százalékos levo­nással veszik át a répát, pedig J az idén tiszta a répa, mert ♦ nincs sár, mint tavaly, továb­bá pontosan, előírás szerint fejelik. De még akkor sem le-JJ hetne ennyit levonni, ha rosz- szul fejelnének, mert egy répa^ feje és levele együttesen sem* Oda vau a virágos u\$ár TV. nyár, amely eltűnt, gazdag termést ha­gyott a határban. Mentünk a hintón kö- vesúton. dülőúton, teszi ki a répa összsúlyának*! meg réteken át, s mindenütt >= .-i-iii./* ennyit'; előre vetette árnyékét a tél. A 15 százalékát. Mégis , vonnál*, le. Ráadásul a Sa;ió-*Feheren zizegtek a kukorieá- kazán vagonba rakott és le-*sok, de az elnök és a főagro- mázsált rápa öt-hat mázsávaK nomus szeme mindig csillo- kevesebb a gyárban vagonon-4 golt. ként, ami lehetetlen, mert a - Itt otven masza termést napközben berakott répa éi-' becsültünk holdanként... jel beérkezik a gyárba, és * Emitt hevenet... Csövesen, nem veszíthet ennyit súlyá-*Persze. Vannak azonban olyan bői ^táblák is, amelyeket kiázta­*tott a víz. Azokon nem lesz A két említett elnök másza sem ment a Szerencse Cukorgyár-♦ A kukorica érett, törnj kel_ ba is, d ‘ ‘ ' . * lene. Azóta talán hozzá is elyesen e . '. ' <1kezdtek. Amikor ott jártam, minősítését és mázsalasat. Er-* cukorrénát ásták a lő­ve viszont nem adtak nekikvj^k d Lulíoirépát a.lak. a lo i >_ i 1 i„Krallt * herét hordtak és csak a ház­• ehetőséget, ne ♦tájiban kezdték meg a kukori­ífj] ^ törését. A gének és foga­. ne] és mázsalas < ■ ttok, amelyek egész nap a kö­A két, elnök azt is elpana-jzösben dolgoztak, este a ház- szolta. hogy nem akartak ve-ótáji földekre mentek. Éifélig tűk stóba állni. A minősítő Jis dolgoz'ak, vi'tek haza a laboratórium vezetője fog-*háztáji kukoricát, hogy reg­hegyről beszélt velük, és azt*gel a közös munkába állhas- mondta, hogy majd leírja ne-,-son minden gép. minden fő- kik a számokat, és azokat ta- * gat. nülmányozhatják. Nekik vi- Egyik délután Csincsetanya szont nem számok kellenek, irányába indultunk el. Itt to- hanem igazság. Azt is el- Arül el a mezőségi olajmező. mondták, hogy a megyei ta-«Fekete testű kutak bóbiskol- nács megbízottja, aki a ter-Jtok a földeken, egyik-másik melőszövetkezeteket képviseli »himbálózott, szívta a föld mé- a gyárban, nem tudja ellen-*hében levő ólaiét. Ide igazán őrizni az átvételt, mert ren-^illett Arany János hasonlata: geteg az adminisztrációja, j.Óriás szúnyognak képzelné alig gvözi megcsinálni. * valaki, mely az öreg földinek — Tavaly rosszabb, sáro-* vérét most szívia ki”. Arany eafofo volt a répa, mint az idén * János a kűtágasról írta est, Mezőkeresztes határában vi­szont a kétágasok mái- árvák, gém nélkül, ostor nélkül me­rednek az égre. A tanyákban motorok szívják a vizet és ve­zetékek kanyarognak minde­nütt, egyenesen a jászlakba folyik a víz. A baromfifarm közepén fényestestű víztorony is áll, a sertéstelepen meg törpe vízmüvet éne ■ ttek sa­ját erőből, Varga Sándor ál­lattenyésztő agronómus elkép­zelése szerint. Itt. meghagyták a régi kutat is. de újjávará­zsolva. A Len gyei-tan ván két ju­hász és egy jókedvű, lendüle­tes mozgású asszony fogadott. A munkából lélegeztek fe! né­hány percre, amikor megér­keztünk. — Hajnal óta dolgozunk, kedves elnök elvtárs — újsá­golta az asszony. — Csupa társadalmi munkás lett min­den juhász. Nézd csak meg, miiven szénen halad az épít­kezés, a férjem meg répafe­jet hord. sajnálja a földön hagyni. I tt. juhhodályokat építe­nek. Szélesek és tága­sak lesznek, cserépte­tővel, villamosítva. Jövőre a vizet is be­vezetik a hodálvnkha. Az idén már nincs rá idő, mert hidegek az éjszakák, és me­leg szállást kíván a jószág is. Lajos Zoltán, az egyik ju­hász és kedves, jókedvű fele­sége meghívott, bennünket egy pohár borra. — Nem lehet visszatoasíta- iM ™ srmidte asz ®íaöfc, ^ Zoltán nekem legénykor* cimborám, testű nk-lelkünk szereti egymást, menjünk be. A juhász kint él a tanyán, messze a falutól. Lakásában televízió és kávéfőző masina van. Felesége már töltötte is a gépet és a bor után kávét ittunk, igen jó kávét. Közben, természetesen, beszélgettünk. Megtudtam, hogy 17 juhász dolgozik a szövetkezetben, sőt, juhász-dinasztiák élnek itt, olyan emberek, akiknek ük­apjuk is juhász volt. Jelenleg 3760 juhot tartanak, de ta­vasszal majdnem ötezres volt az állomány. Eddig eladtak 450 tejesbárányt, görög ex­portra vették meg, 336 peese- nyeürüt, 80 tenyészkost és 200 selejtbáránvt. Az idén még eladnak 650 darabot, összesen 56 000 liter juh tej rt értékesí­tettek. Egy liter juhtejen több mint három forint tiszta hasz­not nvertek. — Fejlesztik még a juhállo­mányt? — kérdeztem. — Feltétlenül — felelte Kozák András, a másik állat- tenyésztő agronómus. — Je­lenleg 2100 az anyaállomány, de leealább 2500 lesz. csak ké­szüljenek el az új hodályok. A juhászok itt is jól keres­nek, de meg is érdemük, mert sok hasznot hoznak a közös kasszába. Lajos Zoltán, aki megvendégelt. tavaly 600 munkaegységet teljesített, ami több. mint 40 000 forint évi jövedelmet jelent. —• Az idén nem lesz ennyi mmífiaegységeMs ■=* aaotidote A Kooperáció —, mert más az elszámolás. A fejésért most nem munkaegy­séget, hanem egy forint és húsz fillért kapunk literen­ként. De így is jó, még jobb, mint tavaly volt. ■— Maga is régi juhász? ■— kérdeztem Lajos Zoltántól. — Nem, én új vagyok —• válaszolta és mosolyogva fe­leségére nézett. — Akkor csaptam fel juhásznak, amikor a közösbe léptem, azelőtt 21 holdon gazdálkodtam. A fele­ségem szégyellte is, bog?/ ju­hászok lettünk, de én bátorí­tottam. Mondtam neki. nem szégyen az. hanem munka, na­gyon is nehéz munka, amit meg kell becsülni. Most már érti... Ugye, már nem szé­gyened a juhásznéságot, Ju­liskám? — Nem bizony! — válaszolt az asszony és kedvesen neve­tett. Én még Sehol sem lát­tam ilyen házaspárt:. Ragyo­gott az arcuk, csillogott a szemük, pedig hajnal óta dol­goztak. A jól végzett munka csak növelte örömüket és elé­gedettségüket. Amikor elbúcsúztunk, kint az udvaron az elnök még szólt Lajos Zoltánról. __ Gazdasági szakiskolát v égzett — mondta. -— Amikor megalakult a szövetkezet, mondtam neki. hogy brigád­vezetői posztra szántam. Til­takozott. Azr mondta, hogy ö juhász akar lenni, mert imád­ja ezt a mesterséget. tanyán juhászok lak­nak. az ő dolguk csak a juhok gondozása, de részt vesznek az építkezésben is, és gondoskodnak a téli takar­mányról. A cukorrépa földön megjelentek * traktorok, ste Azt is szóvá tették a javf- tó állomás vezetői, hogy nincs megfelelő géppark és műsza­ki berendezés. Köztudott, hogy sok edzett alkatrészre van szükség. Borsodban e. ja- vítóállomásokon egyetlen ed­ző kemence sincs. Hasonló a helyzet a fogaskerék meg­munkáló gépekkel. A koope­rációban készülő alkatrészek, a gyártó nagyüzemek jóindu­latát és segítőkészségét figye­lembe véve is hetek, hónapok alatt jutnak csak el hozzájuk. Ez is növeli az átfutási időt. Van egy úgynevezett gyors­javító műhelyük. Innen órák alatt adják tovább a gépeket, ha van alkatrész. Mindenütt ezt hallom.: to— talék alkatrész!... A sárospataki gépjavító­ban az utóbbi időben számos példa bizonyítja, hogy a mun­ka- és az üzemszervezésben szeretnék felszámolni ® ko­rábbi hibákat Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági ipar­ban nem olyan könnyű es. mint a nagyüzemekben. Ob­jektív és szubjektív okok gá­tolják a gyorsabb előrehala­dást. Mégis, ha azt akarjuk, hogy az egykori gépállomások­ból, a szó helyes értelmében javító állomások legyenekto­vább kell fejleszteni, tökéle­tesíteni az anyagellátást, s szakosítást, egyszóval a kapun belüli munkát is. Ahogy a járási pártbizott­ságon Tóth József első titkár mondta, ilyen természetű fá­radozásaikhoz is segítő kezet nyújtanak. Azonban a gépjavítóban is gyürkőzni kell. hogy a sok javításra váró gép és beren­dezés üzemképes állapotban. garanciásán gördülhessen ki a kapun. Hiszen talán soha nem várták ennyire ezeket, mint éppen most. PauSovits Ágoston a juhászok megállították a gépeket. — Előbb letakarit- juk a répafejet — mondták a traktorosoknak. — Kár lenne beszántani, a juh nagyon sze­reti télen. Szántsák addig a napraforgó földet. — És mun­kaegység jóváírás nélkül, tár­sadalmi munkában, csak a közös hasznot tekintve takarí­tották be a táblát Mert a kö­zös vagyon Mezőkeresztesen mindennél szentebb. Felje­gyeztem Tóth Béla brisádye- zető nevét, aki megbüntette saját édesapját, mert nem je­lent meg időben a munkahe­lyén. És feljegyeztem egy ked­ves kis történetet is, amit Gaál Imre főraktáros mesélt el. Nyár volt. Arattak. A szé­rűn tisztították s magot. Ilyenkor sok apró fűmag ke­rül ki a búza közül. Az em­berek mentek Gaál Imréhez. — Adj'egy kis fűmagot. — Minek az? A galamboknak. — Nem adok — mondta Gaál Imre. — Hozd ide a ga­lambokat, és etesd meg őket. — Bolond vagy. — Nem vagyok bolond, én is idehoztam a magam ga­lambjait. Ott vannak az is­tálló padlásán, nézd meg már tojtak is, nemsokára köl­tenek. G aál Imre csakugyan odavitte a galambo­kat. mert csak így tudta leszerelni ss embereket. A fűmag­ból ugyanis nem jutott volna mindenkinek, és nem akart, veszekedést, sem azt, hogy fű­mag htján közös búza kesrSl- jöe a zsákba. SSzewdre? SraáíííaütekS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom