Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-10 / 213. szám

4 RS 7 a v M « < ­•t \ t . Péntek* 1965* szeptember 1®> Mi Start előtt borkereskedők helybe jöttek és arannyal fiaettek érte. Ne­künk fölösleges kísérletezés­sel nem szabad apasztani erő­inket, hallgatnunk kell a tör­ténelemre, az ember évszáza­dos tapasztalataira. A magam tapasztalataiból levont következtetésekből az is kiderül, hogy én a falvak­ban élő, a falvak múltját, je­lenét ismerő emberektől vá­rom a népművelést megújító kezdeményezéseket, pontosab­ban: magukat az előadásokat. Idegenből csak abban az eset­ben lenne célszerű előadót „hozatni”, ha az a tudós férfiú a falu konkrét ismeretében tudna szólni a falu népéhez. Az általános művellséganyaig terjesztésére ott van a sajtó, a rádió, a tv, a film, a könyv. Magam is tapasztal­tam, milyen nagy érdeklődés kíséri azokat az előadásokat, melyeknek tárgyához esetleg még a hallgatóság is szívesen hozzáténmé a maga ismereteit. Tavaly, ünnepelte fennállásá­nak Hamgony község, ha jól tudom, hétszáz éves évfordu­lóját. A falu szülötte, egy muzeológus szép falutörténeti kiállítást hozott össze — anyaga a padlásokról, kamrák zugából került elő. Minden régi parasztház egy-egy mú­zeuma az ősrégi használati tárgyaknak, termelőeszközök­nek. A parasztember termé­szete olyan, hogy a használat­ból kiköpött, esetleg divatja­múlt eszközöket sem semmi­síti meg, elteszi: „hátha jó lesz még valamire”. Helytörté­neti múzeumot, akár állandó jelleggel, olcsó pénzen is te­remteni lehet, ha akad vállal­kozó és hozzáértő ember, aki képes szóra bírni a néma tár­gyakat. Az elmúlt húsz esztendő a harminc éven aluliaknak már érdekes számba menő történe­lem, Nyolc évvel ezelőtt kezdtem el fényképezgetni, ha most előveszem a képeket és összevetem a valósággal, magam is érdeklődéssel szem­lélem a különbséget. A túlságosan „fentröl programéit” népmű­velést kezdi kinőni az önálló szereplésre, elkép­zelésre is éretté váló nép. A helyben élő falusi értelmiség valamikor önkéntes, díjazás nélküli támad almi munkása volt a nép művelésének. Most magasabb igényű történelmi szintézisben kell megkezdeni ugyanazt á munkát, ponto­sabban folytatni. Korábban esetleg jogos volt az aggoda­lom, hogy ha nem programo­zunk fentről, akkor világné­zeti és egyéb hibák csúszhat­nak be a falusi népművelésbe. Véleményem szerint elég sok érett, szocialista világnézetű emberfőt munkáltunk ki ah­hoz, hogy az általános nép­művelésnek eleget tevő tömeg­kommunikációs eszközök mel­lett elvégezzék a helyi saját­ságokat figyelembe vevő nép­művelő munkát. Én elsősor­ban a falusi értelmiségtől vá­rom népművelési gondjaink megoldását. Gulyás Mihály Willy Hengl fotókiállítása Szokatlanul nagy érdeklődés kíséri Willy Hengl osztrák fotóművész kiállítását az a valóságot ügy ábrázolja, ahogy az önmagát megmu­tatja, „wie sich selbst dar­SZMT Művelődési Házban. Az stellt”, az osztrák művész fel­érdeklődést nem csupán a lá­togatók nagy száma, hanem a nézők sok kérdése is jelzi. Mindez indokolttá teszi, hogy a kritikus ezeknek a kérdé­seknek tükrében értékelje a kiállítás anyagát és Willy Hengl művészetét. Mit jelent embernek tenni? Érdekes véletlen, hogy Willy Hengl útján került ke­zembe a nyugati világ nagy szenzációját jelentő fotoművé­fogása viszont ellentmond en­nek; így sokkal közelebb ke­rül hozzánk. Témái kiválasz­tásában, kidolgozásában érez­zük azt a törekvést, hogy a valóságról, az életről és az em­berekről alkotott szemléle­tét objektiválja műveiben. Tehát nem külső, passzív szemlélője az életnek, hanem maga is aktív részese és mű­vein keresztül annak tevé­keny formálója is akar lenni. Willy Hengl emberei élő, hét­köznapi emberek, érdeklődést tudnak kelteni maguk iránt és az alkotó művész optimista szett világkiállítás teljes ezenilóleté-t tükrözi. Hengl fj­anyagának reprodukciója. A kiállítás rendezője, Kari Fawek, a máris erősen vita­tott kiállítás mottójaként fel­veti a kérdést: „Was ist der Mensch?”, vagyis mit jelent embernek lenni. A kérdésre 555 képben adott válasz rend­kívül torz, minden részleté­ben lehangoló, pesszimista, mintha csak az ember sorsának kilátás tál anságát akarná ér­zékeltetni. A fotóművészet Pawek megfogalmazásában passzív szemlélője az ember sorsának, még csak részvétet sem akar kelteni, csupán' megd öbbenteni. Was ist der Mensch? Lénye­gében ugyanezt kérdezi Willy Hengl is, amikor görög kikö­tők rakpartjain üldögélő munkanélkülieket, Velencé­ben bámészkodó amerikai tu­ristákat, kosarat a fejükön cipelő burgenlandi paraszt- asszonyokat, darukezelő mun­kásokat, friss hóban vidáman hancurozó gyerekeket, kedé­lyesen pipázgató nyugdíjaso­kat kap lencsevégre. De meny­nyire más ez az emberi világ, mint az, amelyet Kari Pawek hideg cinizmussal formált meg. Pawek szerint a fotó­művészet célja az lenne, hogy gyelme azonban nemcsak ma­gára az emberre terjed ki, ha­nem a szűkebb és tágabb kör­nyezetre is, amelyet hol egy­szerű komolysággal, hol fi­nom humorral ábrázol, de mindig úgy, hogy az ember közelsége érezhető legyen. A két alapvető elv Kiállítása, amely közel sem öleli fel teljes életművét, rend­kívül nagy tartalmi és formai változatosságot mutat, egyút­tal mutatja a mindig újat és korszerűt nyújtani akaró, ku­tató művész útkeresését is. Művészi álláspontját ő maga két alapvető elvben határozta meg. Felfogása szerint nem műalkotás az, amelyet magya­rázni kell, viszont az sem, amely nem érdemli meg, hogy beszéljenek róla. A másik eLv, amely munkásságát meghatá­rozza: a kevesebb mindig több. Ezekből kiindulva fele­letet kapunk arra a kérdésre, miért alkalmaz aránylag nagy mértékben grafikai hatásokra mutató technikát. Ezek a technikai megoldások az ő saját álláspontja szerint is csak ott és addig jogosultak, Később megrendezik a Hon­védelmi filmhetet a járási székhelyeken is. Honvédelmi filmhét Szeptember 13-tól 20-ig megtekintése ingyenes. A rész- Honvédelmi filmhetet rendez letes vetítési programról ut~ Miskolcon a Magyar Honvé- cai plakátok tájékoztatnak, delmi Sportszövetség megyei elnöksége és a Fegyveres Erők Klubja. Ez lesz a bevezetője annak az ünnepségsorozatnak, amelyet a Fegyveres Erők Nap­jának tiszteletére szerveznek. A Honvédelmi filmhét során 20 rövidebb-hosszabb játék­filmet és híradót vetítenek. A témák változatosak és érde­kesek. Kis játékfilmek készül­tek az MHS ejtőernyőseinek bátorságot követelő munkájá­ról, a szakkörökről és a mo­dellezőkről. Más, kis játékfil­mek a hadsereg életével fog­lalkoznak, a katonák életének egy-egy epizódját örökítik még. A híradó- és dokumen­tumfilmek eredetiek, azokat mindig a helyszínen, kiképzés közben készítették. A Honvé­delmi filmhéten a filmek ahol és ameddig a képben ki­fejezendő gondolat hangsúlyo­zását segítik. Szakmai előadá­sán példákkal és negatívjai bemutatásával bizonyította be, hogy az általa továbbfej­lesztett szolarizációs technika milyen segítséget jelent a mű­vészi abszlrahálásban, a feles­leges, zavaró részletek kiikta­tásában és a lényeg hangsú­lyozásában. Feltétlenül említést érdemei a képekben megmutatkozó kompozíciós rend, a kiváló arány- és formaérzék, vala­mint a technikai kidolgozás tökéletessége. Avatott művéss, érző ember A kiállítás anyagában talá­lunk néhány kísérleti dara­bot is, amelyek éppen kísér­leti jellegüknél fogva érdek­lődést keltenek ugyan, de nem érik el a többi, kiforrott mű értékét. A művészről alkot­ható kép teljességéhez viszont hozzátartoznak, mert főleg ezek jelzik, milyen problé­mákkal küzd, s azok megoldá­sát milyen utakon keresi. Nem volna teljes az össze­foglalás, ha nem tennénk em­lítést a színes diapozi'tívekről,- amelyeket Willy Hengl igen nagy érdeklődés mellett mu­tatott be szeptember 3-án. Elő­adásának összeállítása mind tartalmában, mind szerkezeté­ben iskolapéldája annak, ho­gyan keLl és lehet színes dia- pozitivekkel illusztrált elő­adást tartani. A bemutatott képanyag ugyanazokat a tar­talmi és formai erényeket tükrözi, amelyekről korábban már szóltam. Kár, hogy vá­rosunkban egyetlen intéz­mény sem rendelkezik olyan nagy teljesítményű diavetítő berendezéssel, amely az .igé­nyes előadó és az igényes kö­zönség zavartalan találkozá­sát biztosíthatná. Ez volt az egyetlen, amely zavarta a szí­nekben, technikában, kom­pozícióban és témakörben is igen értékes vetített anyag él­vezetét. Mindent összevetve, Willy Hengl-ben avatott művészt,- érző, gondolkodó embert is­mertünk meg, vele és művé­szetével való találkozásunk sokáig felejthetetlen emlék marad számunkra. Tarcai Béla Egy szép tradíció meghonosodásának első napjai években érkezett első éves egyetemi hallgatóink s'zámára rendszerint csak az Egyetem- város jelentette a várost. Most az első évesek előőrsei tüzetesen megismerkedhettek Miskolc nevezetességeivel, a Herman Ottó Múzeummal, az avas! kilátóval, a város tör­ténelmét bemutató kiállítás­sal és sok egyéb nevezetesség­gel. 1 fiatalok, akik részt vet­tek a szakszerű Idegenveze­téssel párosított városnéző sé­tán, számot adhatnak majd első éves társaiknak arról, hogy tulajdonképpen milyen is Miskolc, mi látható a város­ból, mit érdemes megnézni, ha valaki érdeklődő szándék­kal lépi át küszöbét. Csütörtökön hasznos foglal­kozással. daltanulással és idő­szerű politikai kérdésekkel foglalkoztak a fiatalok. Dél­után immár ismerősként és jó kalauzokként ők fogadták a több mint 500 első éves gé­pész, kohász, bányász haLl­♦ B. i vételeinket. V A V iták kavarogtak róla — és aki a vitákat figye­lemmel kísérte, tapasz­talni kellett, hogy majd min­den vitázó az elméleti alapve­tés igényével igyekezett meg­fogalmazni gondolatait. Akad­tak azonban meggondol tabb cikkezök is, akik éppen azt ki­fogásolták, hogy túlzottan el­méleti, csaknem elméleties- kedő a népművelésről gerjesz­tett vita, és éppen azok nem hallatják szavukat, akik a népművelés „közkatonái” és bőséges tapasztalatukból eset­leg elvonatkoztathatnának el­méleti fogozókat is. A nem személyhez szóló felhívás eredménytelen maradt, és mnden valószínűség szerint az idei népművelési évad sem hoz lényegesebb változást, a gondok gondok maradnak. Melyek is ezek a gondok? Tegyünk kísérletet néhány megfogalmazására. Mi legyen a műkedveléssel: színjátszó-, tánc- stb. csopor­tokkal, énekkarokkal, érde­mes-e továbbra is fenntartani a népművelésnek ezt a for­máját? Egyre többször hangzik el, i hogy mind nehezebb közön­séget verbuválni egy-egy is­meretterjesztő előadásra. A nehézség nyilván okozat, de 1 kiváltó okait nem tudjuk pon­tosan nevükön nevezni, csu- ■ pán találgatunk. Az egyik ilyen magyarázat: Az ismeret- 1 terjesztés faluképe megrekedt 1 valahol a harmincas évek vé- ' gén. Amikor az ismeretterjesz­tés irányítói a falura gondol- : nak, egy álló falukép jelenik ' meg lelki szemeink előtt, mely- > ben tudásra szomjas paraszt- i emberek szoronganak a Lócás i kultúrteremben, mohó érdek- • lődésseJ várván a városból 1 jött előadó tudós igéit. Nos, a ' tömegkommunikációs eszkö- ) zök elszaporodásának kora- < ban aligha hihető, hogy a < falusi ember egyetlen Isme- ’ retszerző lehetősége a kultúr- j otthonban tartott előadás. Ma ’ már talán senki sem vitatja, : hogy ezek az eszközök (tv, i rádió, film stb.) népművelési i funkciót töltenek be, koi’sze- : rűen tájékoztatnak, nevel- : nek, szórakoztatnak. Tetszik, < nem tetszik, a nép művelésére 1 vállalkozó falusi értelmisé- 1 gieknek szinte versenyezniük i kell a tömegkommunikációs i eszközök nyújtotta élmény : színvonalával. A magyar falura már nem < lehet azt mondani, hogy mozdulatlanul állja az < idők változásait. Igaz ugyan, 1 hogy hazánk lakosságának még ; mindig több, mint hatvan szá- < zaléka faluban lakik, de már < alig harminc százaléka él föld- < művelésből. És akik földmű- < velősből élnek, azok igénye is 1 más, mint a hajdani falusi 1 emberé volt. A parasztember i hajdanában polihisztora, ezer- 1 mestere volt a földművelés- i nek, elsorolni is nehéz, meny- , nyi mindennel foglalkozott, s 1 gyakorlati alapon mindenhez í konyitania kellett, ha nem i akart belebukni kis gazdasá- 1 gába. A szocialista termelési i viszonyok győzelme falun ma- 1 gával hozta a mezőgazdasági i munka szakosodását — létre- jött bizonyos munkamegosztás. & Az állatgondozókat a nagy-* üzemben elsősorban az állat-▼ tartás korszerű ismereteire V célszerű oktatni. Borsod-Aba- ^ i új-Zemplén megyében viszont a 1 számos kíslélekszámú község Ti akad, ahol alig néhány em-Ji bér foglalkozik nagyüzemi Vi állattenyésztéssel, ezeknek ^ l elöadásozni drága mulatság A l lenne. Nemrégiben egy vitá-Yi nak voltam szem- és fültanú-▼' ja. Az egyik Hennád menti fi községben a korszerű öntözési $ 1 eljárásról kíván Lak az egész ^ falu lakosságának előadást L tartani. Akik az előadás fon-7, tossága mellett kardoskodtak,*, kifejtették, hogy még azoknak^; is érdemes meghallgatniuk az, ^ előadást, akik nem tudnak majd mit kezdeni-az előadó- f ( son szerzett ismeretekkel, mert v. ha meggyőztük őket az öntő-4 ‘ zés fontosságáról, a közgyűlé-^ sen nem fogják leszavazni az A, öntözőberendezés vásárlására T ] tett javaslatot. Ez mind szép, Vj mondták az ellentábor-beliek, de vajon eljönnek-e azok is, ^ akiket nem öntözőgéphez kíván * J állítani a vezetőség? Próbál-?' juk meg, szólt a javaslat. Pia-“ kát, dobszó, kocsmai agitáció, f < és az előadásra alig tíz emberei jött el. a Egy nevetséges példával ?; magam találkoztam. Dermesz- “< tő februári este volt, kegyet­len szél fújt. A sofőr, akinél az előadót ki kellett volns vinnie a járási székhelytől hús; kilométerre fekvő községbe megtagadta az utasítást, nerr akart leragadni valamelyik hó­fúvásban, Főnöke fegyelmi­vel, meg egyebekkel fenye­gette. A sofőr állt eléje. Meg­kérdeztem a tanácstalanul to­pogó, röstelikedő előadót miről . kell majd beszélnie. A korszerű borkezelésről — vá­laszolta. És van-e ott szőlő? — firtattam. Az előadó megrán­totta a vállát, hogy ő nem tudja, megkapta a témát, neki az volt a dolga, hogy ideje és tehetsége szerint felkészüljön az előadásra. Nos, én utána néztem a dolognak, abban í községben csupán értéktelen direkttermő szőlő van, az is csak négy-öt holdnyi, akkor hát minek oda előadás a kor­szerű borkezelésről? Később azt is megtudtam, hogy fölös­legesen ment volna ki az elő­adó. E gy mozgalmat, természe­tesen, legkönnyebb le­járatná a vadhajtások szélsőséges példáival, de ne­kem nem szándékom a lejá­ratás. Vannak olyan felada­tok, melyeket nem oldhat meg egy faluban sem a tv, sem a rádió, helyben kell azokat megoldani. Speciális, egy falut, esetleg környékét érintő problémáról, nemcsak érdemes, hanem kell is beszél­ni. Ahol sok gondot okoz a közös tulajdonhoz való vi­szony, ott feltétlenül kívána­tos szólni róla. Egy tájegy­ség jövendőjének már elké­szült, vagy készülő terveiről szívesen hallgatnának elő­adást az emberek. Sokszor elmondjuk, hogy a mi népünk­nek vissza kell adnunk hőseit, akiket az uralkodó osztályok elhallgató politikája teljesen el feledtetett. Egy példát erre: vajon a bükkaranyosiak tud- iák-e, hogy falujuk szülötte volt Császár Péter, aki Bor­sod, Abaúj, Torna, Gömör vár­megyék felkelt parasztságá­nak élére állt, hogy megto­rolja a császári zsoldosok ga­rázdálkodásait, és egy kicsit a jobbágyokat szipolyozó ura­kon is elverje a port? A tör­ténelem tanulságai máig szól­nak. A nép magára ébredésé­nek, a szocialista nemzeti ér­zés kialakításának nagy lehe­tőségeit kínálják a história sejtelmes mélységei. Az egyik faluban új utca­sor épült. A porták kertben végződnek, melyek felkúsznak a domb oldalára. Valaki gon­dolt egyet, és szőlőt telepített az észak-keleti fekvésű domb­oldalra. Néhány év alatt az ogész domboldalt betelepítet­ek szőlővel. Az öregek vál­tig hangoztatták, hogy oda nem érdemes szőlőt telepíteni, niszen ott emberemlékezet óta nem volt szőlő, csak olyan ,háromemberes” bort szüretel­letnek majd onnan. Az öre­gek azt is elmondták, hogy a régi, kipusztult szőlőhegyet cellene ismét művelés alá fog­ni, hiszen apjuktól, nagyapjuk­éi hallották, ott olyan bo- ■ok teremtek, hogy a lengyel A tnivknlri Nehézipari /l miSKOlCl Műszaki Egyetem KISZ-bizottsága szép tradíció meghonosodásán fá­radozik. ' Első éves hallgatói­nak egy részét még az ünne- oélyes tanévnyitó előtt meg­hívta az Egyetemvárosba, nogy egy őszeleji kellemes, hasznos táborozáson a fiata­lok jó előre megismerkedhes­senek az egyetemmel, a város kulturális intézményeivel. Mintegy 70 fiatal érkezett inétfőn az egyetemre, hogy úgy, „előzetesen” tájékozód- jék. Tulajdonképpen az egye­temi KISZ-bizottság is tájé­koztatásnak szánta az egy- netes táborozást. A meghívott jlső évesek többsége a kö­zépiskolában KISZ vezető, vagy KISZ aktíva volt. Ezek részére az egyetem vonzó, ér­dekes, gazdag. programot ál­lított össze azzal a szándékkal, fogy ha megérkeznek majd az első évesek, a táborozáson résztvevők tölthessék be a házigazda szerepét. Hétfőn érkezett meg az a 72 első éves hallgató, akiket ün­nepélyesen fogadtak az egye­temi párt- és KISZ-bizottság munkatársai. Kedden kezdő­dött meg a program; bemutat­kozás, élménybeszámoló ké­pezte a kedd délelőtti foglalko­zás gerincét. Ugyanezen a napon a fiatalok megismer­kedhettek az egyetem tanszé­keivel, s jövendő otthonuk kevésbé ismert objektumai­val. Délután a diósgyőri vár nevezetességeivel ismerked­tek, majd Lillafüredre utaz­tak, és megnézték a mész­tufa barlangot. Az ország különböző részeiből ide érkező fiatalok közül nagyon sokan voltak, akiknek a mésztufa barlanggal, valamint a mas- sai őskohóval és múzeummal való ismerkedés hamvas él­ménynek számított. Este Tapolcára kirándultak a fiatalok, s megismerkedtek azokkal a szép helyekkel, ahol alkalmasint gondtalanul, nyu­godtan lehet tanulni, készülni a nehezebb vizsgákra. Lőtték a fiatalok. Rendkívül imponáló programpontnak te­kinthető ez, hiszen a korábbi gatót, s ők invitálták a „gólyá­kat” a csütörtök esti program­hoz. Ezen. az estén ugyanis bemutatták a jól működő film­klub eddigi termését, elsősor­ban azokat a filmeket, ame­lyek az egyetem életét örö­kítették meg. Szombaton immár vala­mennyi első éves ismerkedí! az egyetem és a város életé­vel. Az est fénypontja min­den bizonnyal a Miskolc Nemzeti Színház különélő- adása lesz: Németh Lászlc Nagy család című nagysikere drámáját mutatják be az or­szág különböző részeiből verbuválódott első éveseknek Mindenképpen sei kell rögzítenünk a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyeten- fáradozásait. A város és as egyetem javuló kapcsolatá­ban fontos lépésnek tekintheti az első évesek egy csoportjr részére szervezett táborozás A vonzó program szintén biz­tosítéka annak, hogy az egye­temi hallgatók mind jobban megismerik majd Miskolcot, azt a várost, amely 5 eszten­dőn át otthonuk lesz. Párkány László Egy év alatt több mint 110 ezer múzeumlátogató nyári hónapokban szinte a vi­lág minden részéről volt láto­gatójuk. így például az Egye­sült Államokból, Argentínából Svédországból, Franciaország' ból és Uj-Zélandból Borsodba érkezett vendégek az egyes ki­állítások megtekintése utáfl nagy elismeréssel nyilatkoztak az ott látott gazdag régészeti) történeti és néprajzi gyújtó' menyekről. Nagy gondot fordit a megye' múzeumi szervezet arra tó hogy munkatársai időben tá' jékozódjanak az újabb régésze­ti, történeti és néprajzi kuta' tások eredményeiről. Ennek biztosítására negyven ország múzeumaival és tudományod intézményeivel építettek k* 'kapcsolatot és kötöttek egyee ’ményt kiadványaik cseréjére; . A Borsod megyei műze-u«1’ szervezet most újabb gazdag program végrehajtására kó' ’szül. Az októberi múzeumi hó' •nap ünnepi eseményei soráJ1 'Miskolcon tudományos tiles' iszakot tartanak, amelyen i ^ helytörténeti szakkörök eddi' gi munkáját és további felad»' 1 iáit beszélik meg. Az ünnep’ 'hónapban Tokajban Lenau-eS/ ítére, a széphalmi múzeuri parkjában hangversenyre, mc" zőkövesden szellemi vetélkedő' ’re, több helyen pedig váro^ ’néző sétákra kerül sor. 1 oOo 1 „fi ,A Magyar Rádió és Televíz'" miskolci stúdiójának műsor» (a 188 méteres hullámhosszon 18—18 óráig) Borsodi hangos újság. Az arlói Béke Tsz-ben. A sátoraljaújhelyi lemezgyárba'1' Könnyűzene. Táborlakók között. Kulturális krónika. „ Bemutatjuk legújabb zenei vételeinket. j A hétvége megyei sportműsor A Borsod megyei múzeumi szervezet az elmúlt év szep­temberétől napjainkig ered­ményes programot valósított meg. Az időleges és állandó jellegű kiállításokat, amelye­ket a miskolci, a lillafüredi, a tokaji, a mezőkövesdi, a kele­mén, a széphalmi és a hejőke- resztúri múzeumban rendeztek meg, egy év alatt több mint 110 ezren tekintették meg. A borsodi múzeumoknak a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom