Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-19 / 221. szám

SS ßSZAKMAGYAROESSÄG Vasárnap, Í96S. «ffiepieinbei- IS­mmmammmmmmmmmmmmammmmmmmammmaaammmmmmmmmmamammmmmmmmmmmmmMmmmmmmmmmmmmmmmmm 6 pipafiísitBi : r,... áá;.: .. .lg Üljünk néhány percre, amíg ezt a cikket elolvassuk, H. G. Wells, .híres angol író időgépé­be és repüljünk vissza vagy 80 esztendőt Miskolc történetében. Aztán jöjjünk vissza napjaink­ba, valamivel lassabban, mint ahogy elindultunk, egy kicsit meg-megállva itt-ott, ahogy kíváncsiságunk megkívánja. A miskolci városházán a nagyba­juszt! táblabíró-arcú, kemény­galléros Soltész Nagy Kálmán az úr, az egykori fiskális, ké­sőbb árvaszéki ülnök a me­gyén, hogy qzt polgármesteri székkel felcserélve jelképezze annak a magyar „kisúrnak” hagyományos pályafutását, aki a kiegyezés után az államap­parátusban képviselte az egy­kori nemesi kúriák patriarchá­lis urambátyámkodását. És mellette a másik szobában ott •csibukozik Pailaghy Béla gaz­dasági tanácsos, akit „alpolgár­mester” jelzővel láttak el be­folyása miatt, vagy az egész pipatóriummal rendelkező jo­viális másik tanácsnok, Sassy Árpád. Ha nincs is két nevük, mint a főnöknek, de mindket­ten y-osak, vagyis úri embe­rek. És mindketten pipaszó mellett intézik kedélyesen a város ügyeit, hiszen ráérnek a pipát tömködni, elvégre van idejük. Közeledik az ország 1000 esztendős évfordulója, a millennium, ha eddig kibírták, ezután is lesz valahogy. Fiskálisok és virilisták Jellemző, hogy jogászok, csa­varos eszű fiskálisok, akik jo­gi tudásukat jól kamatoztatják néhányndmagukkal a tanács­noki székben és szinte korlát­lan tekintéllyel szolgáltatják a jogi érveket abban a városi képviselőtestületben, amely­ben ők az 1871. évi XVIII. te. értelmében a város 100 legtöbb adót fizető városatyájával együtt mindig többségben van­nak a többi 100 választott kép­viselővel szemben. Soltész Nagy Kálmán ép­pen úgy jogász, mint utódja, dr. Szentpály István, utóbbi azonban már a Kereskedelmi és Iparkamara titkári székét cseréli fel 1902-ben a polgár­mesterivel. Szinte jelzi a jog­folytonosságot, hogy ha' már betör ebbe a táblabíró világba az elkésett magyar kapitaliz­mus, azért mégis ugyanazok képviselik azt is, legalább a közi gazgatásban. Éís képviselik is. Bizalmatlanság és bizalmatlanság A pipafüst: néha mérges ka­rdiákat is szórt azért, például olyankor, amikor a negyven- nyolcas függetlenségi progra­mot eláruló koalíciós kormány bukása után Kubik Bélát, a megyei jogot nyert város első főispánját leváltották. Bizony Ákos törvényhatósági bizottsá­gi tag javaslatára bizalmatlan­ságot szavazott a közgyűlés gróf Khuen-Héderváry kormá­nyának. Szép dojog volt ez — mond­hatjuk —, karakán dolog, ha nem is buktatta meg a kor­mányt, de sajnos ugyanez a társaság már sokkal kevésbé volt bizalmatlan az iránt a Nagy Ferenc iránt, aki Szent- pályt követte a polgármesteri székben. Pedig ezt a Nagy Fe­rencet, amikor a Miskolci Nap­ló főmunkatárea volt, a nyom­dászok óhajára kellett a lap­tól eltávolítani. Nagy ugyanis sértő megjegyzést tett a sztráj­koló munkásokra. Ezért nem haragudtak a virilistákkal pa- rolázó fiskálisok, de maguk a virilista városatyák sem. Mert más volt az a bizalmatlanság, amit ők képviseltek, ha neme­si hazafiságukat érezték sért­ve és más, amit a munkások nyilvánítottak, ha becsületü­ket támadta valaki. lö év alatt 544 lakás A Tanácsköztársaság rövid időszaka után a régi világot igyekeztek helyreállítani ugyanazok, akiknek pipafüstös világa az első világháború vé­gén összeomlott. De kissé meg­változott körülmények között. A miniszterelnöki székben csibukozó Tisza Kálmán te­remtette meg azt a világot, ami az 1871-es törvény alap­ján létrejött miskolci városve­zetésre is jellemző volt Tisza Kálmán közben megbukott, de rendszere 1919-ig rendíthetet­len maradt. Amikor a régi ren­det helyreállítják, az a sziva­rozó Bethlen a jelkép, akit 1927-ben Miskolc díszpolgárá­vá avat, aki panamákkal meg­építteti a lillafüredi Palota- Szállót saját és barátai vadász- kastélyának. A polgármester ekkor már az a díszmagyarban lefényképezett Hodobay Sán­dor, akinek díszmagyarja a fényképen az erőszakkal hely­reállított úri világot jelképezi, a csakazértis-t. És Bethlen szi­varja a bankokráciával egyre jobban összeforrt feudalizmust, amely már nem oiyan kényel­mes, nem olyan magabiztos, mint a háború előtti uralom. De ez a szivarral polgárosuló városháza is a gazdagok, meg a köztisztviselői kaszt városhá­zája. Mi sem jellemzi ezt job­ban, mint, hogy a korszak nagy építkezésének, a Hodobayról elnevezett telep 120, nagyobb­részt köztisztviselőknek épített lakását tartják. De az a tény^ hogy a korszakot helyeslő le­írás is 1919—29. között össze­sen 544 új lakással dicseked­het, és az is főleg jómódúak­na,k épült, mutatja a város­atyák szellemét. Nem több ez* mint amennyi 1945. után né­hány új bérház, toronyház la­kásmennyisége. Új világ a regi helyéi? A miskolci városháza helyi- ságeiben,' ma, a tanácsrendszer idején, nem terjeng N pipafüst, de tömérdek cigarettahamu jelzi egy-egy értekezlet, tanács­ülés után az ideges lenmdaka- rást, állandó mozgást, ami az ügyintézést jellemzi. A ciga­rettázó ember nem ér rá, neon tömködi a csibukot, nem szo­kott hozzá a táblabíró világ kissé lompos semmittevéséhez és a szivarozó bankigazgató úri eleganciájához. Nem néhány ember beszéli meg egymásközt cinkosan összekacsintva a vi­rilistáik érdekeit'szolgáló jogi formulát, hanem 120 városi ta­nácstag, köztük gyári munkás,- kisiparos, tanár. A tanács végrehajtó bizott­ságának apparátusát, a szak­igazgatási dolgozókat a ta­nácstagokból alakult állandó bizottságok segítik, e bizott­ságokban a tanácstagok, tehát a választottak, a nép bizalmát élvezők foglalnak helyet és feladatuk, hogy választóik el­lenőrizzék is a szakosztályok munkáját. A 120 tanácstag közt egy se virilista, földbir­tokos. gazdag fiskális. Csupán az idei esztendő első felében átadtak 161 lakást a beköltö­zőknek és építeni kezdtek 315- öt, majdnem annyit, mint az­előtt tíz év alatt összesen. A második félévben a tanácsülés és a végrehajtó bizottság szükebbkörű ülése elé került- többek között a tanács­tagok működésének vizsgála­ta. a város egészségügye, az iparpolitika, a lakáselosztás, a küzdelem az alkoholizmus ellen, a posta munkája, a köz­lekedés kérdése, hogy csak néhányat említsünk. És a végrehajtást az állandó bizott­ság tagjai ellenőrzik, vagyis ugyanazok, akik mint tanács­tagok előbb megszavazták. A pipafüst, a szivar úri vi­lágát a cigarettázva fejet, tö­rő. izgatottan vitatkozó ta­nácstagok dolgozó világa vál­totta fel. Máté Iván így alakul ki Jutka fts Zollíin kettfise a második kép végén. A képen MargUtay Agnes, Végvári Tamás és Lendvay Icrone. (Stáboddá (clvj * ■K J Ide stova tíz éve ismerem őket. Kez- detben hárman voltak, negyedik társuk­* nak vagy öt éve szorítottak helyet, Na- At pos időben mindig ott ülnek a kis park- J ban. Ha idegen, átjutó vendég, szerel­je mes pár telepszik le a közelükben levő -K padra. halkra fogják a szót. Nincs tit- J kuk, de miért is zavarnák a, szomszédo­sa Icát. Olyan téma is ritkán adódik, ami­* be a padszomszéd bele tudna kapcso­sa lódni. Mert vajon ki is tudná rajtuk V kívül eldönteni, hogy tizenkettőben, J vagy tizenháromban volt-e hasonlóan Sa hűvös a szeptember? J Engem már megszoktak. Géza bácsi Sa egyszer jobb könyveket ajánlott annál, J amit éppen akkor olvastam. Sa Miskolc elmúlt hat-hét évtizedét fő­* leg az ő elbeszéléseikből ismerem. Mert * legtöbbször ez a téma. A város, az ifjú- Sa kor emlékeinek paradicsoma. Dezső J bácsi még arra is örömmel emlékezik, Sa amikor egyszer felkapaszkodott hátul * a konflisra, s a Fekete kutya előtt le- Sa pottyant. Pedig most az a térde jelzi J legjobban az idő)járásváltozást, amit ak- J kor megütött. S Jaj lenne, ha egyszer megtudnák, hogy ^ rosszat is írtam már erről a városról. At Ismét halkra fognák előttem a. szót. A * parkőrrel egyetértésben, talán odébb Sa is húznák padjukat. J Guszti bácsit (ők is bácsinak szó­* lítják) és Józsi bácsit, akik most az öreg Í várossal együtt jubilálnak, az ö révü­kön ismertem meg. Igaz, csak hírből... Sa Nekik más park a törzshelyük. Sa * Sa Ha kinyitja Szabadság téri lakásának * ablakát, már vagy hat évtizede a Szin- * va zúgása altatja el. A múltkoriban a S századforduló előtt készült csoportkép Sa kerii.lt elő valahonnan. Cseh Gusztáv, * nyugalmazott polgári iskolai igazgató. Miskolci öregek volt az egyetlen, aki mindenkit felis­mert a képen. Ha 95 esztendős valaki, azért még nem kell, hogy öreg is legyen. — hám-iám, Miskolc is 600 éves, és mégis egyre fiatalodik. Ez kérem a legszebb város. Nekem elhiheti, mert én Nagyváradon születtem ... Írja csak meg nyugodtan, hogy ez a legszebb. .. Nekem a legszebb ... Most szundítani kellene, az ebéd utáni kis pihenés idejét zavartam m,eg, de hiába szabadkozom, hogy majd más­kor ... Nem enged el, hiszen Miskolc­ról, az emlékekről beszélhet. Kaffka Margittal is tanított egy iskolában. Nincs olyan utcája, olyan háza a város­nak, amit ne ismerne. És a város kör­nyéke, a gyönyörű Bükk. Vajon ismer­heti-e valaki jobban nálánál? Nagyon szeretett vadászni. A Rorá- riusz cukrászdának még ma is törzs­vendége. Még az Avasra is felsétál. Nincs szebb pihenés, mint föntről a ki­látásban gyönyörködni. Az idén is rrólt fent már Hámorban. Nem sétálni. Sza­lonnát sütni... Persze hagymát is vitt hozzá, no, meg kis demizsonban bo­rocskát. Elnézést kér, hogy borotválatlan. Ma. még nem volt ideje kimenni Diósgyőr­be. Évtizedekkel ezelőtt ott. találta, meg azt a. borbélyt, aki őt a legjobban borot­válja. * Zongorasző hallatszik a Szigligeti Ede tér egyik emeleti ablakából. Ismeretlen, fülbe.mászó da.llam. — Itt lakik Beeht József nyugalmazott tanitáképzö-igazoató ? — Igen... Tetszik hallani, biztosan valamelyik saját szerzeményét zongo- rázza. — Nagyon jólesik, hogy szeretett vá­rosom jubileumi esztendejében, pont most, a napokban Icaptam m.cg arany­diplomámat. Életének 76 esztendejéből mintegy fél évszázadot töltött szeretett városában. Negyvenkét évig tanított, s e szép hiva­tás séeretetére nevelte a fiatalokat. Szinte valamennyi tanítványának ism.eri. életútját. Évente két-három érettségi ta­lálkozóra is hívják, Amerikából is fel­kereste már volit tanítványa. Felesége szeretettel simogatja, vállát, amikor két nagy szerelméről, a Bükkröl és a zenéről beszél. A zene a nagyobb, a kedvesebb. Hiszen a Bükk hangjai­ban is a zenét, a halk kórusszót, a fagot­tot, az orgonabúgást kereste. Naplójából fel tudja eleveníteni közel fél évszázad miskolci zenei életét. Nyo­ma van minden zenei eseménynek. Mennyi siker, mennyi élmény! Mennyi kamarazene, hangverseny! Ha neves vendégművészt kellett zongorán kísér­ni, s próbára sem volt már idő, akkor mindig csak öt hívták. Zathurecki Ede, Huberman Broniszlav, Ladányi Ilonka, Báthy Anna, Osváth Júlia, Alpár Gitta, Svéd Sándor és mennyi-mennyi más név, akiket itt kísért a város színházá­ban, hangversenytermeiben! Pestre készül, látogatóba. Régi tanít­ványokhoz, barátokhoz, zenét hallgat­ni, magnószalagon kis zenét hozni, — Bogii meddig? Legfeljebb két- három, napra. Miskolciéi már nem. akar tovább távol lenni. Pozsonyi Sáaák* Uj magyar színmű születésénél Próba közben a Miskolci Nemzeti Színház nézőterén A jubiláló Miskolc hatszáz évéből száznegyven két eszten­dő, tehát a város életének csaknem egynegyede úgy telt el, hogy Thalia papjai és pap­női előbb a mai Déryné utcá­ban, majd, immár 108 eszten­deje, a mai Széchenyi, utca és Déryné utca sarkán az ország első állandó magyar nyelvű kőszínházában a színművészet sajátos eszközeivel szolgálták a magyar és az egyetemes kul­túrát. De már e száznegyven­két éves múltat megelőzően is két katona, Pintér és Gazsó ezen a „mólón” vonul be a sz.ínpadra, illetve a történetbe. A második felvonás második képét próbálják. Lendvay Fe­renc rendező a színpadi játé­kot egyezteti a világítással. A játékban igen jelentős szerepet töltenek be a világítási effek­tusok, a fények erőssége, a kü­lönböző reflektorok mozgásai. Vargha György segédrendező fenn, a híres fényorgona köze­lében ül, s a rendező instruk­ciói nyomán a fő világositóval színpadra, újabb beállítások­kal kísérletez. Figyeli a színé­szek arcát. — Az arcodról le lehessen olvasni: te tudod, hol van Zoltán! — Utasítja Mar- gittay Ágnest, de az instrukció minden szereplőnek szól, s né­hány perccel később, amikor nyilas járőr döngeti a bujká­lok ajtaját, a szereplők arcán őszinte döbbenet tükröződik. S lassan, sok apró megállás­sal, javítással eljutunk a kép zárómozzanatához, a két sze­relmes, Jutka és 'Zoltán (Mar­Lendvay Ferenc Némethy Ferenc, Polgár Géza és Vargha Irén egyik jelenetét állítja be. Miskolc adott otthont Déryné­nek és társainak, énnek a vá­rosnak közönsége ölélte magá­hoz a magyar teátristákat. A magyar színészet halhatatlanja, Déryné Széppataki Róza bronz­szobrát ma leplezik le a szín­ház melletti parkban, a színház próbatermeiben, színpadain pedig próbálják az újabb. pro­dukciókat. A színház együttese most egyszerre két bemutatóra ké­szül. Szeptember • 24-én, az évad nyitása alkalmával új magyar színrpű ősbemutatója lesz: Karinthy Ferenc Buda­pesti tavasz című színművét mutatják be Lendvay Ferenc, majd október elsején Fali Leó Sztambul rózsája című nagy­operettjét Nyilasisy Judit ren­dezésében. A minap a Budapesti tavasz próbájára látogattunk el. A' nézőtér széksorai fölött deszkajárdá húzódik a hátsó faltól a színpadig. (A sorok kö­zépső néhány székén nem. fog­nak ülni nézők az előadás alatt.) A . frontról megszökött együtt rögzíti, hogy a színpad egyes mozzanatainál milyen világítás szükséges. Eközben a színpadon pereg a játék. Beforog a játéktér és a csak egészen vázlatosan jel­zett díszlet között, halkan du- dolgatva, reflektorfénybe kerül Turnovszky Tivadar mérnök (Némethy Ferenc), Tumovszky- né (Vargha Irén) és Judit, a ná­luk bujkáló lány (Margittay Ágnes). Turnovszky mécsese­ket fabrikál, majd megjelenik Gazsó, a bujkáló katona (Pol­gár Géza). Ez a kép, a máso­dik felvonás második képe az egész színműnek szinte a leg­fontosabb része. Ebben csú­csosodik ki a dráma, itt jut el Pintér Zoltán (Végvári Ta­más) Jutka elvesztése árán a nagy elhatározáshoz: a kívül­álló szemlélőből aktív harcos lesz. A rendező a nézőtérről figye­li a játékot. Halk, határozott utasításaival csiszolgatja az egyes mozzanatokat, beállításo­kat, javít a hangsúlyon, a pró­bát meg-megállítva felmegy a gittay Ágnes és Végvári Ta­más) érzelem teli kettőséhez, majd a kép döbbenetes végé­hez. így folyik tovább a próba a harmadik kép zajos, utcai mozgalmasságán, a negyedik képbeli körzeti nyilasirodán, végül a felvonást záró ötödik kép egyetlen rövid, megrázó jelenetén keresztül. Kereken két órát vett igényi­be e négy kép. játékot és vilá­gítást egyeztető próbája. Aztán egy cigarettányi szünet után Nagy László főügyelő újra a színpadra szólítja e négy kép szereplőit, Lendvay kezdi a próbát ismét a második képtől, most már folyamatosan, végig. A Budapesti tavasz, regény­ben és filmen egyaránt, igen sikeres volt. Színpadi változa­tát sem kell előre bemutat­nunk. Mégis örömmel regiszt­ráljuk, hogy a halszáz éves vá­ros csaknem másfél évszázados színháza miként készül az új évad első bemutatójára, milyen munka közben születik a mis­kolci színpadon egy új magyar (benedek)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom