Észak-Magyarország, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-19 / 221. szám
Vasárnap, 1965. szeptember 19. *S7iAKM »r.v .i A( 3 Miskolci emberek A z onszág sokszínű palettáján a tájak és emberei megkülönböztethető színértéket képviselnek. A pesti embernek (európai méretekben is) sajátos akusztikája van; humora, viccteremtő képessége, divat és ízlés szeretete, helyén való lokálpatriotizmusa országhatárokon át ismert. A leni-n- grádi ember él-hal városáért. Emberek milliói őrzik a csodálatot: a második világháború mérhetetlen borzalmai közepette a csaknem három éves blokád alatt a fagyhalál küszöbén levő lenin- grácti emberek nem nyúltak a parkok fáihoz. A párizsiak arra büszkék, hogy ők a világ „fővárosában” élhetnek. A katowiceiak „színkirályoknak” tartják magukat, a krakkóiak pedig elidegeníthetetlen erénynek tartják a város lakóinak mindenkori udvariasságát A szeszélyesen kiragadott példák azt igyekeznek érzékeltetni, hogy egyes táj vagy város jellege sajátos vonásokkal gyarapodhat, gyökeret ereszthetnek bizonyos kellemes (kevésbé kellemes) tradíciók aszerint, hogy milyen társadalmi, gazdasági és kulturális erők munkálkodnak falai között. A magyar városok „egyéni” ai'culata jelenlevő és felfedezhető valóság. Az egyik helyen klasszikusabban, a másikon kevésbé érzékletesen. Mai ítéleteink szerint egy- egy város egyéniség-kritériuma elkönyvelhető hasznos -tendenciának, ugyanakkor provinciális jelenségnek Is. Attól függően, hogy a vá- ros-karakterizálód ás belekapcsol ód-ik-e országos terveinkbe, egységes népi törekvéseinkbe, esetleg a „világszí n v o-nalba”. El szí getel őd ott kisvárosi csip-esup jelenségek oktalan ön-felhívások, a lokálpatriotizmus rosszul értelmezett alkalmazása, kétes : értékű szellemi erők piedosztóira . helyezése -— mind-mind kizáró tényezői a modem város-szint elérésének. I ár sokszor beszéltünk róla: milyen sziszifuszi munkát fejtettek !ri Miskolc legjobbjai azért, hogy letöröljék a város homlokáról a provincializmus ütött meglevő jegyeit. Beszéltünk szellemi objektumaink szűkös voltáról, beváltott vagy be nem váltott várospolitikai elvekről, a determináló iparról, füstről, az utcai szemétről, parkok hiányáról, szellemi fegyvertáraink feltöltettenségérői, de magukról a miskolci emberekről keveset szóltunk. Mint ahogy már mondtuk: -a táj gazdasági, szellemi lehetőségei sajátos tulajdonságokat kölcsönöznek az ott élő embereknek. Hogyan alakultaik Miskolcon ezek a sajátos tulajdonságok, milyen jó és kevésbé jó lelki tradíciók honosodtak meg az itt élő emberekben. Egyáltalán: ez a város képességet mutatott-e valami rendkívüli meghonosodására. . | A történelem bizonyít: Miskolc észak kapuja volt.; népe hullámzott, áramlott, vándorolt föl s alá. Mint általában a „kalmár lelkű” városok tokói. Az adás-vétel nagy mozgást, megyehatárokat átlépő keveredést tételez fel. Miskolcot mindezeken kívül számos más. történelmi hatás is érte és természeti csapás sújtotta. Igaz, hogy kétezer éve él ember e tájon, de az sem véletlen, hogy a várossá • alakulás nyomait mindössze hat évszázaddal ezelőtt figyelhették meg. Azt se túlzás állítani, hogy a modern ember városfelfogá- sához ' közel álló formátumát Miskolc csak a. felszabadulás után mutathatta fel. Ha lassan, ha nehezen is, de a városias város elemi feltételei csak az elmúlt húsz esztendőben ssülettek meg. Hozzá alakultak-e a gazdasági és társadalmi fejlődéshez magúk a miskolciak? .Tói tudjuk: nem teljes mértékben. Résziben azért, mert a város nem tudott elég szellemi erőt és lehetőséget felsorakoztatni a magasabb szintű tudatformáláshoz, részben idő sem volt a nagy fontosságú munka bevégzéséhez. Miskolc a tudatformálás tekintetében sak mindent elkezd, ugyanakkor képtelen befejezni. Ez nem minden esetben a művelők gyengeségére utal, hanem a művelendők gyakori helyváltozására. Immár évtizede 13 ezer felett van a lakásigénylők száma, noha esztendők óta ezrével épülnek a lakások. Változatlan az analfabéták helyzete, s még mindig 36 ezer az általános iskola nyolc osztályával ne.m rendelkezők száma. Vajon miért? Ha valaki Miskolc falai között megtanul írni, olvasni, vélt vagy valódi jobb sorsa új utakra vezérli. Sokan tanulnak itt szakmát, később gondolnak egyet., és odébbáll nak. Az sem ritka, hogy ki-ki megszerzi a maga suramás összegeket rejtő takarékbetétkönyvét, s átsétál a Dunántúlra, visszamegy Szabolcsba, vagy felmegy Budapestté kislakást építeni. Fantasztikusan és egészségtelenül nagy a mozgás Miskolcon; évente tízezrekre tehető a „ki-be járók” száma. Komló, Várpalota, Tatabánya már megállapodot- tabb ipari település. Miskolc egyelőre nem az. E sajátos helyzetéből adódik, hogy lakóinak egy része ugródeszkának tekinti a várost. _ Többek között ennek tulajdonítható, hogy a város legjobbjai hiába keresik azokat az ösvényeket, amelyek egymáshoz vezetik mondjuk az értelmiségi rétegeket. Mire egyesek meglelnék az utat: kicserélődnek az arcok, messziről jött idegenek nyújtják kezüket tétován. Hetesen mondja Móricz Zs<ig- mond, hogy a művészetet, irodalmat egy-egy városban csak az „ország gyermekei” tudják felvirágoztatni. Nálunk nagyon egyoldalú a helyzetkép, ugyanis mi, miskolciak gyakran megyünk más városokba felvirágoztatni a gazdasági, szellemi életet, s hozzánk csak hervadó csokrok jutnak el. M iskolcról az címűit két évtized alatt ötezer jól képzett munkás, illetve értelmiségi káder mént ed különböző rendű és rangú funkcióba, Budapestre és szerte az orszáigba. Regények, filmek rögzítik és őrzik a diósgyőri munkás bátorságát, elvhűségét, éles eszét. Az ország különböző posztjain márka volt, s ma is az a Miskolcról, Diósgyőrből kirajzó név. Ma már ott tartunk, hogy kissé kilúgozódtunk, ezért cseppet sem csodálkozhatunk e város lakóira jellemzői elszigetelődésen. A jóbarátok összejárnak, az idegenek behúzódnak otthonaikba. Ez régi szokás, s egyben igazA munkásság rétegei viszonylag egységes tömböt alkotnak Miskolcon, de legjobb- jadk kiemelése, s a szaporodó üzemek, gyárbővítések következtében beálló munkáslét- sznm gyarapodás tudati vonatkozásban új meg új problémákat vet fel. Naponta 40 ezer ember jár ki-be Miskolcon. A bejáró munkások életformája sajátos, a paraszti közegből már kiemelődtek, s a munkás miliőbe még nem ágyazódtak be. Az a vidékről érkező munkás, aki már megtelepedett a város falai között „kettős kötöttségével”, szellemi dualizmusával átmenetileg erősen hígítja a munkások sorait. Miskolc mun- k ás gárdájának felnié résekor ezekkel a tényezőkkel jobban kell számolni. S azt is figyelembe kel venni, hogy a törzs-munkásgárdából sem halt ki egészen az a kispolgári illúzió, amely évtizedek (inkább évszázadok) kalmár- szellemének melléktermékeként megülte, megfertőzte a munkások egy szűk rétegét is. Miskolc gyáraiban, üzemeiben a dicső munkásmozgalmi múlt ellenére még sokan dolgoznak olyanok, akik egyéni hasznukra, egyéni dicsőségükre forgatják magukat a nép gyárában. Kár lenne azt állítani, hogy a tudatformálás tekintetében mindent megtettünk e réteg körében, s a sokféle emberanyagból verbuválódott munkások soraiban. Tudjuk jól: sok még a gond. Temérdek a romos lakás, rosszak útjaink, kevés a park, soli az utcán a szemét. De már néha nem látjuk a fától az erdőt, annyira megszoktuk a szitkozódást, hogy nem jut eszünkbe egy dicsérő jelző sem. Pedig néhány szép szobor, új aprócska park, a megszépült Avas, a szerencsésre sikerült Kilián lakótelep, és még sok jel utal rá: nem jogos a féktelen becsmérlés, szitkozódás. V alaki nemrégiben azt mondta: Miskolcon az emberek többsége lakik, de nem él. Már azt is hallottuk: ez a város egy nagy munkásszállás, ahol éjszakáikat töltik az emberek. A túlzások mindenkori természetéből fakad az igazságtalanság. De ha kissé megszelídítjük a keserűség ki parancsolta túlzásokat: némi igazság megmarad számunkra tanulságképpen. A miskolci emberek jeliem, tehetség és emberség dolgában nem jobbak és nem rosz- szabbak, mint a szegediek, a pécsiek, vagy a debreceniek. Csak éppenséggel nyughatatlanabbak, mert sajátos helyzetüknél fogva jönnek-men- nek. S ez még néhány évig minden bizonnyal így lesz. Addig, amíg a környező megyék ipari gócai ki nem alakulnak, amíg a mezőgazdaság forrongó, új életformát kialakító állapota nyugvópontra nem jut. Ekkor tán lelassul ez a nyugtalan, s helyenként, egészségtelen méreteket öltő áramlás. Addigra az üzemek gépesítési foka is nő, az építőipar sokkal modernebb gépekkel dolgozik majd, lassan-lássa a kiürülnek a zsúfolt munkásszállások is, csökken az analfabéták száma, s az általános iskolai végbizonyítvány- nyail nem rendelkezők tábora is lecsökken majd. „Megizlelt minket mindenféle idő!” — mondja a költő, s ha vele együtt a miskolciakat ért sokféle hatásra gondolunk, akkor pontos magyarázatát leljük a jelenlegi tradíció-nélküliségnek. V an erőnk, s immár sokfajta lehetőségünk is alihoz, hogy a helyzeten változtassunk. Mindenekelőtt be kell táplálni a miskolci emberbe önnön városának értékeit, s el kell fogadtatni vele figyelemre méltó valóságnak a félig szépet. Az egészen szép, s a dicsekvésre érdemes Miskolc megteremtése azok feladata, akik . nemcsak laknak, hanem életformát élnek Miskolcon. Ezek száma most már nagyon sok. S ha mind jobban gazdálkodunk meglevő szellemi értékeinkkel, ha eziranyú „export- import -ügyleteinket” okosan, jó gazdához méltóan bonyolítjuk le, sokasodik az ériékes emberek száma. Az értékek pedig tovább osztódnak: egyetemen, iskolákban, szellemi műhelyekben, színházakban, műtermekben. Ilyen kedvező előjelekkel már nyugodt lélekkel nekivághat Miskolc a hetedik évszázadnak, amelynek első évtizede minden bizonnyal meghozza a város és népe teljes harmóniáját. Párkány László Modern, öt aknás mészégető kemence a Hejőcsabai Cement- és Mészműben. Foto: Sz. Gjr, Dr. Simon Dezső bánrévei orvos kitüntetése ban újabb száz házhelyet biztosít a tanács a kislakásépítőknek, új orvosi rendelő, új gyógyszertár épül, terv bevették eg>7 napközi otthon létesítését, a 2. számú iskola felújítását. A vasércbányái beruházásból pedig még az idén befejezik az Ormos patak szabályozásának első ütemét. A harmadik ötéves tervben, amit jövőre kezdenek meg, a vasércbánya és az előkészítőmű mintegy 109 millió forint beruházási hitelt kapott. — Ebből 65 millió forintot fordítanak a vasércbánya fejlesztésére. Munkavédelmi szempontból fon te® bányauta- kat építenek, biztosítják a dömpereken történő ércszállítást a törőműhöz és a dúsítóműi rakodóhoz. Uj munkásszállót építenek, a jelenlegit pedig átengedik a vájártanuló-képzés céljaira. Megkezdik a dúsitő- mű végtermékének hasznosítását, mégpedig úgy, hogy 14 millió forintból felépítik a barit-művet. Megindul a dúsítómű rekonstrukciója, amely után a pörkölési kapacitást 50 százalékkal növelni tudják. Az Alsótelekes és Martonyi közötti ércmezökön megkezdik az északkeleti bányászat kialakítását. Ezenkívül jelentős mértékben folytatják a kutatásokat az érckészletek fokozottabb feltárására ... Murvai László Rudabánya jövőjét vázolva, nem újabb hat évszázadról, hanem az egészen közeli, öt éven belül megvalósuló jövőről beszélt. & a jelen, s a közeljövő biztos értékei Rudabánya történetének mérlegében súlyosabbaknak bizonyultak hat évszázad értékeinél. Ennek tudata és öröme érződött a felszólalók szavaiból is az ünnepi, nyilvános tanácsülésen. (Kuttkay) sx ‘— a A.vXi. es a avxxx. szasr zadban az ország még nem igé- iz nyelt annyi vasat, hogy a vas- i- érc kitermelése Rudabánya a éleiét fellendítette volna. A x- lakosság helyzete siralmas 7a volt. Korszerűtlen földműve- 51 lési eszközökkel dolgoztak az 1- emberek és szál ma tetős, vertfalú viskókban laktak. A bá- ,n nyavárosi jelleg teljesen meg- tX szűnt... A vasérc nagyüzemi y. bányászatát 1880-ban kezdték íi meg. 655 ember lakott akkor t,t Rudabányán. A felszabadulás tt idején a község lélekszáma y. 2500 volt. Ma már 4000 lakosai ról beszélünk. A tanácselnök beszélt min- den lényegesebb változásról. Arról, hogy 1945 után megdup- , Iázödott a házak száma, hogy az új lakások már fürdőszo- : J." bával, összkomfortosán épül- nek, hogy az iskola négy tan- : a teremmel, szertárra], úttörő- 1 L szobával, nevelő-szobával és a 1 ^ szakkörök működéséhez szüle- : a séges helyiségekkel bővült, i hogy a felnőttek közül is mind ' _t, többen tanulnak, hogy javult ^ az egészségügyi, a kommuná- ' j_ lis ellátás, hogy a 125 taggal ' 1- működő termelőszövetkezetben i a mezőgazdasági munkák ne- hezét már gépek végzik, a vasércbánya, a dúsitómű és a 1 község fejlesztésére pedig húsz 1 év alatt 330 millió forintot for- 1 ditottak. : 1 A fövő előtt !é Nem szokás tanácsülésen ■ ,j tapsolni. Rudabányán most ] i. mégis felcsattant a taps Po- < - hobics János beszámolója után. \ I" És hasonló dolog történt ak- j _ kor is, miután Murvai László, t z a vasércbánya beruházási ősz- r ~ tályvezetője elmondotta; mi- 1 lyen jövő előtt áll Rudabánya, 1 e milyen tervek vannak már a r _ köaség és a vasércbánya fej- \ k lesztésével kapcsolatban. Már r ía következő esztendőben, 1966600 éves Rudabánya Ünnepi tanácsülés a jubileum alkalmából Nem szokványos tanácsülést .ártották tegnap, szeptember L8-án Rudabányán. Erre az ülésre nem csupán a tanácstagokat hívták meg, hanem a tözség egész lakosságát. A na- xirendi pontok Rudabánya núltjáról, jelenéről, jövőjéről is fejlesztési kérdéseiről szóink. 600 évvel ezelőtt, 1365-ben íyilvánította bányavárossá ezt i települést Nagy Lajos király. Ss ezt az évfordulót ünnepli ltudabánya. Vajon 600 év alatt íogyan éltek és dolgoztak itt xz emberek és mennyit válto- lott a bánya, milyenek a mai nunkahelyek, a jelenlegi élet — erről számolt be Pohohics rános tanácselnök. A múltról Vasércbányászok, parasztem- >erek, mérnökök, technikusok, dős asszonyok és díszegyen- ■uhás úttörők gyűltek össze a Jvadányi Művelődési Házban, közelében most is, mint más- cor, vonatok zakatoltak, vitték í rudabánya: föld kincsét, a vasércet, az ércdúsítómű kémé- íye körül vöröses füst lebegett, násfelől , pedig gyerekek zsi- >ongása hallatszott a dombodon nyújtózkodó új bérházne- iyedek közül. És a tanácsellök beszélt a múltról: eredményes, áldozatkész tevékenységet. Kiemelkedő eredményeket ért el az iskola: egészségügyben, valamint a: anya- és csecsemővédelemben Mint a járási tanács egészség- ügyi állandó bizottságának elnöke, az egész járásban segít az egészségügy fejlődését. Példamutató munkásságáért as elmúlt esztendőkben az Érdemes orvos kitüntetésben részesült. Mostani magas kitüntetést alkalmával az egész megye szeretettel köszönti a bánréveiét doktor bácsiját Az Elnöki Tanács dr. Simon Dezső bánrévei körzeti orvost 60. születésnapja alkalmából a M u n kaérd c m ren d ezüstfokozatával tüntette ki: A kormánykitüntetést szeptember 18-án, szombaton ünnepélyes külsőségek között dr. Papp Lajos, a megyei tanács vb-elnö- ke nyújtotta át a kitüntetettnek. Dr. Simon Dezső orvosi munkásságát nemcsak Bánrévén és a környező községekben, hanem az egész ózdi járásban igen nagyra becsülik. Bánrévén 20 esztendeje folytat igen
