Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
fiSZAKMAGTARORSZÁG Vasárnap, 1965. augusztus & 4 Nyáivég Garas Gábor válogatott versei A költők segítenek nekünk. Meg sem látott, unt dol- gamkróJ letörlik a megszokás porát. Rányitják szemünket tárgyainkra, társainkra, perceinkre, rohanó magunkra. Ez a költészet értelme. „Amit az ember konvencionális körülmények között nem tudna kimondani, azt egy rendkívüli helyzetben, egy szószék, egy szónoki emelvény, egy katedra magasán, egy börtöncella, egy hadifogolytábor szokatlan körülményéi között, a szerelem túlhevülésében, vagy a halál aktualitásában ki tudja mondani.” (Bóka László: Líra és realizmus.) Emeljetek fel szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. (Karinthy Frigyes) Keressük ezt a költői mondanivalót, amit a hétköznap porában nem lehet elmondani, Garai Gábor válogatott verseiben. Nyárvég címén a könyvnapok alkalmából jelentek meg e versek. Tizenhét év eredményeire és öt verseskötetre tekint bennük vissza Garai. Szigorral válogatta őket — amint vallja —, de büszkeséggel is, mint a háziasszony, aki a hamvasán maradt tavalyi őszibarackot tálalja fel. Mit ad nekünk a líra felszabadító lehetősége Garai verseiben? A lírikus személyes élményeket közöl. Ezek a személyes élmények azonban csak akkor igazak és indokoltak, ha a közlés olyan jellegzetes, tipikus, hogy a versolvasó joggal gondolja: ezt ő is érezte, csak nem tudta kimondani. Garai témáiban a legáltalánosabb emberi érzés is megnyilatkozik, Mint a nagy törvények általában, az élet, a születés, a halál, melyek alól nincs kivétel. A múló és tovatűnő szerelem szép képeit adja: Bűvös cselektől féltem szivedet Es meztelen bőröd féltem a naptó!. ügy eltűntél most megperzselt nyaramból, Mint boníiott nyáj, mely százfelé barangol. Dalol a pásztor, s törli könnyeit.. , A költő a pásztor-, és az olvasó is az; Aki számára tipikussá teszi az egyéni élményt: szétfoszlott a szerelem, mint a nyáj, s magában sír a pásztor. Az élet azonban nem merev állandóság és változatlanság. A kagyló is hányódik, s csak a győzhetetlen tenger, az anyag és a mozgás örök. S e változásban az ember egyedül marad rémeivel: Gyötrelmeimben nem. lakhatsz velem: Küpriszi rontás hált fekhelyemen, (Búcsú) A szerelemtől így érkezik Garai a kikerülhetetlen magányhoz. S ez a magány-gondolat lírájának egyik lényeges húrja. Családban és szerelemben, otthon és idegenben, egyedül és embertömegben, dolgozó magányban és zajos úton: sokszor magános. Még löül-es itáliai tartózkodása idején is érzi: Idegen vagyok én már mindenütt. Névtelenül kopognak a szivemben a kínok. Nézem, a közöny tornya mint dől riadt fejemre, de el nem kapom. Kerülget már a legvégső gyalázat. Bezárultam. Nem nyílok meg tudom, csak az ajtőstó] rám törő halálnak. (Idegenben, Kúma, 1961.) E végzetesnek látszó magányt két más téma igyekszik feloldani Garai költészetében: a természet és az idő megragadása, az alkotásban. A természet és a megragadásra, alkotásra váró idő néha egy versben fonódik össze, mint egy szimfónia két tétele: Hégóta érzem én: as évek ilyentájt indulnak velem, mikor megérkeznek a tépett fák, s levetkőznek nesztelen. Marad az esély, a valódi, a tettel megteremthető, amiben meg tudunk fogózni, mi fölmagzik majd s újra nő, £is megédesedik tevékeny gyengeségem, mint gyümölcs a fán ... Az alkotásba menekül az ember, a költő. A természet csak keret, vigasz, — sokszor Alfred de Vigny-szerűen: idegen. Nem érti meg az 'embert, pusztít és érzéketlen. Az ember a legyőzésére született, s nem foglyául. Hiszen sokszor észre sem veszi: Immár alig van hozzátok közöm, Szelíd rügyek, derűs füvek, virágok, (Észre se vettem.) S meg kell keresni a legyőzést, az alkotást, a perc szolgasága fölötti uralkodást. Ezt tükrözi — talán a mai rohanó ember számára legjobb megoldás és vigaszként — a Fohász az időhöz c. költemény. Te balcsuklómon lüktető, karórám kerekeit kergető, vénáim kábelén szívemet sürgető • » apróléfjíű idő kegyelmezz nékem! S itt ki kell térnünk Garai költészetének nemcsak tematikájára, hanem formai megoldásaira is. A leheletfinom szonettektől, a kép- és gondolathoz simuló legadekvátabb ritmusformákig változatos költeményeinek külső ruhája. A forma és a tartalom sokszor hangoztatott egységét találjuk. A fent idézett szakaszban, kinek ne volna százszor látottan ismerős és mégis ráébresztő: a karóra képe. De a vénák „kábelével szívet sürgető” s a hosszabb sorokból valóban röviden kilépő „apróléptű idő”, mely órát és szívet egyformán sürget, — s mely zsarnoka és hajósára a ma emberének s emberi szívének —, hiszen mily sok a beteg szív és infarktus — már döbbenten ébreszt a valóságra: megállj! S a következőkben: Olyan ez, mintha valamely mirigy rosszul működne bennem. Én perc-elégtelenségben szenvedek, — túlgyors az égés, túlsók a salak, s életem észrevétlen elpereg. A „mirigy” s a ‘ „pérc-elégtelenség” valóban a modem gyógyászat két tünetére uta), s a hajszolt Szív betegségeit idézi. És mennyire valósan festi a pszichikus állapotot, mikor a hajszolt napok után, amikor túlgyors az égés, az ember üres kézzel marad:-túl sok a salak is. Természetszerűen következik az óda-szerű kérés: Telíts meg teljességed hormonéval, hogy arányaid törvényét kövessem, íi ki voltam egykor percek a-líozlója, s vagyok ma évtizedek kergetője, lehessek végre már egészen ember. • A „teljesség hormona” folytatja a gyógyászat és biológia szótárát. De. milyen széles skálát kap a következő sorban: hogy arányaid törvényét kövessem. S harmonikusan zárja le a helyes arányok szabályát: ,,egészen ember” kifejezésével. Nem cseng-bong ezen a versen a fölös rímek kolompja, de árad, lüktet, mint az idő, s a teljesség hormonét és az emberség arányát éri el. Ha Garai költészetében nem is találunk napi küzdelmeink, kérdéseink erdejéből vetületet, ha nem is érezzük érkezését a népből, a népvándorlás kétezer évéből, — az ember és dolgai úgy feszülnek benne, hogy magánya kitágul, ö idegeiben a közösségbe fogódzik. Ezért ad sokat annak, aki megunta poros tárgyait. Elvisz a szerelembe s megmutatja a magányt, ott is, de csak azért, hogy leküzdhesse velünk a közöny/rémületét. Sürgető, rohanó, dobogó vénáink és infarktus-veszélyeink között ráébreszt a perc legyőzésére: munkánkkal, alkotással. S ha „közös dolgaink levői”-ként érezzük, hogy a „másik ügyéhez egész létünkkel közünk van” — lírája nem lesz közönyös számunkra. Segít nekünk. Tátray Barm 138 gyümölcsfajtával ajándékozta meg a világot Bodai József — új megvilágításban írásos anyagának összegyűjtésére törekedtem gyűjtőmunkám korábbi évtizedeiben tern, hanem az új fajták ép, továbbszaporításra alkalmas példányokban történő felkutaA z Északmagyarország 1964. január 19-i számában jelent meg „Negyedszázada halt meg Budai József” c. írásom, miben 58 új, általa előállított gyümölcsfajtáját ismertettem. Ennek egyik mondata felhívás volt olyan értelmű társadalmi összefogásra, hogy mindazok, akik ismerték, vagy hallottak róla és becsülik, tegyenek meg mindent életútjának és életművének ismertetése érdekében. Hosszú, majdnem kilenc évtizedet felölelő élete során ugyanis a letűnt társadalmi rendszer, államhatalom agyonhallgatta forradalmisága miatt. Legfeljebb mint botanikusról beszéltek, mert munkásságának ez a része veszélytelenebb volt. Mint általában a nagy emberek, mindazt, amit művelt, nem értékelte sokra, nem értékelte túl, írásait sem gyűjtötte össze. Így halála után munkássága összességében még szakkörökben sem volt ismert, s ez az oka annak, hogy kertészeti szakirodalmunk alig pár soros mondatokban emlékezik meg róla. Rapaics, Raymund: A magyar biológia története (Bp. 1953.) című munkájában már ugyan a legnagyobb sikereket elért gyümölcsnemesítőként említi, pedig csak alig 15 új fajtáját ismerte, egy Jávorka Sándorhoz intézett levél alapján. Az 1958-ban megjelent Mezőgazdasági Lexikon 15 sorban, az 1963-ban megjelent Kertészeti Lexikon meg sem említi. Az 1964-ben megjelent Természettudományi Lexikon I. A—C kötete pedig csak lako- nikus rövidséggel ennyit mond: „Budai József (1351— 1939) flórakutató, pómoló- gus. A Bükk hegység és Borsod megye sík részeinek flóráját kutatta. Számos almafajtát állított elő.” A valóságban szerencsére ennél jóval nagyobb, jóval többet alkotó tudósunk volt. Ezt több mint húsz éves kutatásaim legutóbbi hónapjai során végzett szerencsés anyaggyűjtésem bizonyltja. Az említett cikk megírása után már 6t új gyümölcsfajtáját ismertem, amikor a cikkre hivatkozással levélben keresett meg a Dunántúl egyik pici falujából egy idősebb asszony, akinek korábban elhunyt férje neves fajtagyű.itő volt. A férj, Váry József Budaival sűrű baráti levelezésben állt, többször személyesen is találkoztak, és hagyatékából özvegye juttatta el hozzám azokat a feljegyzéseket, sok esetben értéktelennek látszó papírfoszlányokat, az azóta folytatott levelezéseink során, melyek alapján ma már előttem a világ legnagyobb gyü- mölcsnemesítőjének munkássága bontakozik ki. A z utolsó, e hó 4-ért kézhez vett levél anyagának feldolgozása után 101 almafaj, 15 körte, 1 birs, 6 meggy, 5 cseresznye, 8 szilva és 2 őszibarack-faj, összesen 138 új gyümölcsfaj köszönhető Budai munkásságának. Ennek nagyságát igazán csak akkor lehet megítélni, ha tudjuk azt is, hogy I. V. Micsurin ugyancsak rendkívül hosszú élete során 27 alma, 9 körte, 5 berkenye, 15 meggy. 3 cseresznye, 7 szilva, 5 kajszi, egy mandula, 5 bogyós gyümölcs és 8 szőlő, összesen 85 új gyümölcsfajtával ajándékozta meg a világot. Most rajzolódik ki világosan Budai helye a gyümölcsnemesítés világtörténetében, hiszen e számok birtokában nemcsak joggal sorolható az angol Thomas Adrew Knight, a belga Van Mons. a német Maver. Diel, az északamerikai Luther Burbank közé. hiszen ezek egyike sem dolgozott oly sokrétűen, mint ő. aki a gyii- mölcsnemesítés összes lehetséges módszereit alkalmazta a gyakorlatban, és e'gvikük sem produkálta az új fajták e hatalmas számát. Fajta elnevezései egyben politikai állásfoglalását, forra- dalmiságát is mutatják. Az aradi vértanúk közül Aulich Laiosnak, Damjanich Jánosnak. Ouyon Richárdnak. Kiss Ernőnek. Knézich Károlv- nak, Lahner Gvörgvnek, gróf Leiningennek. Pöltenberg Ernőnek, Schweidel Józsefnek. Vécsey Károlynak egy-egy új almafajtát szentelt. De olyan szabadsághősök is, mint Bem tábornok, vagy Czetcz tábornok és mások, szintén megtalálhatók fajta-elnevezéseiben. Arról a Libényi Jánosról, akit a Bach-korszakban a Ferencz József ellen elkövetett merénylete miatt kivégeztek, egy alma és egy őszibarack fajtáját nevezi el. Ugyanígy állít, örök emléket más népek szabadságáért küzdő hősöknek : A z angol—búr háború idején elfogott De- wett Keresztély búr vezérről nevezi el azt' az új szilva fajtáját, amit a zöld ringló és besztercei keresztezéséből állított elő csak azért, hogy feleségének befőzésre alkalmas, nem puhulő szilvafajtát produkálhasson. Ez a példa azt is mutatja, hogy számára az új fajták előállítása szinte játék volt. ismerve e munka minden csinját-binját. Űj gyümölcsfajtál közül az alma és körte nem csak nagy számával kiemelkedő érték, hanemje gyümölcsnemek, különösen a körte nagyüzemi termesztésének problematikái világviszonylatban égető kérdések sorát vetik fel. ■ főleg a téli körte vonatkozásában. Ezért van nagy jelentősége Budai 101 .új alma, és főleg 15 űj körte fajtájának. Napiaink tudományos kutatása még az úgynevezett rügyvariációtól is sokat vár. mennvivel többet nyerhetünk a Budai fajták megfelelő elemzése, értékelése után ezek alkalmazásából! Szerencsére nemcsak a faita-elnevezések. fajtaleírások, Budai munkásságának ÁPRILY LAJOS: Éjjeli zene Nagyszerű volt ez az éji vihar. Hörgő morajában küldte előre szilaj, hűst lehellő követét. Majd a hegyek koszorújából lerohant a Dunáig s csattogtatta tüzes mennyei ostorait. Alvó kis falukat vert fel riadó robajával, ablakon át láttam: lángól a szénakazal, ott a sötétség félkaraját beragyogja, világa, rémképpé magasít egy lobogó jegenyét. Am a vad égzengést zúgás váltotta: özönvíz s a kialudt tűznek egy ura lett: a sötét. Fulladozott a csatorna a bő zápor rohamától, India fellege ont ily zuhogással esőt. Kurjongattak a fák, ujjongtak a bokrok, a rétek szikkasztó heteink gyilkos aszálya után, szívta, vedelte a föld a vizet, mint szeszt az a korhely, akinek ínye soká várta a drága italt. Éreztem: ha fa volnék most magas erdei ormon, élvezném, hogy a víz hogy fut alá tövemig, s harsognám a cikázó fényben a záporesőbe: Fürdess meg, gyönyörű, éjjeli, dús zivatar! tására is. A 138 fajta közel 70 százaléka így élő, törzskönyvezésre alkalmas példányokban is ismert előttem. Ilyen vonatkozásban is nagy segítség volt a dunántúli fajtagyűjtő özvegyének levélbeni jelentkezése, hiszen Váry József egykori gyümölcsöse is több, előbbi szempontból fontos és értékes fát őrzött meg napjainkig, amelyekre az ország többi területein élő, díszlő fákhoz hasonlóan a gyümölcsnemesítéssel tervszerűen foglalkozó intézményeink, kutató intézeteink figyelmét hívóm fel. udai neve mellé ? a gyümölcsnemesítés | nem csak magyar, hanem világszakirodalmába is Váry József neve is joggal bekerült, mindkettőjükre, munkásságukra áll az a mondás, amit a Dewett szilva ismertetésében maga Budai fogalmazott meg úgy, hogy „az emberi nagyság független a szerencsétől!” Jó lenne, ha Váry József özvegyéhez hasonlóan, szintén jelentkeznének még azok, akik ismerték Budait, tudnak róla bármilyen csekély értékűnek látszó adatot is, mert sokszor a csekélységnek lát- szók is sokat mondanak az avatottnak, hézagot betöltőén az életmű részeként is rtagy- értékűek lehetnek. Ugyanígy szükséges volna hazánk különböző pontjain levő fajtáinak a jelzése is, Váryné példája, aki idős kora ellenére a szinte eléggé meg nem becsülhető levelezést, adatküldést vállalta, ösztönzés lehetne sokak számára. Nemcsak nemzeti, közösségi ügyünkről van szó, ennek szolgálatáról, hanem az egyetemes tudomány, a gyümölcsnemesítés egyetemes, nagy emberi szolgálatáról. (Az adatokat Miskolc, Kossuth u: 11. sz. 1. era, címre kérjük a feladó pontos címének feltüntetésével elküldeni, akár portós levélben is.) Budait és Budai új fajtáit ismerőket lelkesítsen erre a munkára ugyancsak az az örökérvényű Budai-mondás: „Nem vagyok sunyi rövidlátó, ki véka alá rejti a keveset, amit tud!” Ez nem csak az én ügyem, hanem mindnyájunké — én csak mint egykori rajongója, pusztuló, vagy ismeretlen értékeink egyik mentője elsősorban az írásos ányagot gyűjtöm, dolgozom fel sajtó alá. de most már szükség lesz mások, sokak és illetékes tudományos intézmények, szerveink bekapcsolódására is ebben a világviszonylatban jelentős, páratlan értékű anyag feldolgozásához. H. Szabó Béla Bertolt B§*ec$@f szímmmvei olyan hét, hogy ténelem gonosz tréfái között az irodalom nem cél, hanem valamelyik fo- megnyomorított, kigúnyolt és eszköz, akkor elsősorban lyóirat ne ima Brechtről, s megalázott ember érdekében Brecht az. nincs olyan színházi évad, emel szót, a társadalom fe- Mennél jobban elmélyült a amelynek során valamelyik kélyeit nyitogatja, de nem tűk- tudományos szocializmus el- színházünk ne adna elő Brecht- rözi még a társadalom osztá- méletében, s mennél inkább művet. Vannak, akik azt mond- lyainak valóban meglevő el- húsba-vérbe-vágóbbá vált szá- ják, hogy Brecht-kultusz van Ientéteit, a tömegek tudatos, mára a hazájában a hitleri Magyarországon. Az igazság szervezett harcának jelentősé- fasizmus növekedésével, majd az, hogy Brecht-probléma gét. Az expresszionizmusból hatalomrajutásával előállott van, mely még mindig nem indul el, de már mindjárt az helyzet, annál közvetleneb- dőlt el, legalábbis a közönség első művekben, s azok — bül alakította át a kor drá- széles rétegei körében. Brechtre jellemző — elméleti máit olyan egységes művé, Ennek az az oka, hogy Bér- kisérőszövegeikben szembe- mely maga is alakítani akarta tolt Brecht művét még min- fordulnak annak időtlen ál- a kort. Hogy mennyire Így dig igen kevesen ismerik a talánosításával, s mikor szót van, azt mutatja az a sajá- maga egészében, s bár rajon- eme! a kisember érdekében, tos jelenség is. hogy élete de- gói már szép számmal akad- egyidejűleg a német kispolgár rekán még korábbi művészi nak, kevesen vannak, akik eszméinek, életének. a wei- eredményeit is elveti, s elsőbe tudják illeszteni ezt a ki- mári köztársaság erkölcsi zül- sorban a Vágóhidak Szent Jo- tűnő drámaírót a klasszikusok löttségének, humanista álarc- Hannájával, majd az ezt kö- és az élő dráma folytonossá- ba öltözött tehetetlenségének vető tandrámákka!,, orató- gában. Az az eddig páratlan maró kritikáját adja. riuinokkal kísérletet, tesz a kiadvány, mely nemrégiben Pmhari ág írni értékel- nyers, közvetlen színpadi jelent meg Vajda György Mi- Pmoeri es írvi nek sajá_ agjtációra. Művei ezért min- hály és Walkó György szer- tos kibontakoztatásához, műve den oldalról támadások kö- kesztésében, s mely Brecht mai arcának kialakulásához Képpontjába kerülnek, s a minden jelentős drámai mű- a marxizmus tanulmányozá- mából visszatekintve is prob- vét tartalmazza, segítséget sa és a forradalmi munkásmoz- lematikusak, úgy tűnnek, nyújt ahhoz, hogy a csak ma- galomban való részvétele mintha művészi visszaesést jegyárul tudók közelebb kerül- segítette hozzá. S ez nem csak lentenének. jenek hozzá, jobban megért- tartalmi változást jelentett. De ha nem önmagában nézsék, és ahhoz is, hogy ha már Brecht már első nagy szín- zük ezt a kísérletező szakaszt, színházaink elég óvatosan műveiben (Dobszó az éjszaka- hanem az átmenetet látjuk a nyúlnak a brechti kinesesbá- ban, Egy fő az egy fő, Kol- kispolgár ellen lázadó Brecht nyához, a széles közönség is dusopera) eljutott sajátos drá- s az egész emberiség forradaL élvezbesse. mai koncepciójához, melyre mi törekvéseit kifejezni tudó. Brecht a polgári irodalom az jellemző, hogy a mondani- immár klasszikus Brecht kö- ,,fenegyerekeként” indult, első való érvényesülése, a néző zött, akkor jobban megértszínművei az egyéniség tel- megváltoztatása érdekében el- jük, hogy a művésznek min- jes kiélésének jogáért kiál- vetette a régi drámai formát, den eszközt, minden formát tottak. majd megteltek az el- és olyan új eszközöket kere- meg kellett mérni, ki kelleti ső világháborút követő évek sett és talált, amelyek kény- próbálni, míg felismerte, hogy elkeseredett, lázadó hangula- szerítik a hallgatót a gondol- a parabola racionális görbéje, tával. Ebben a szakaszában a kodásra, sőt a. cselekvésre. Ha általában a „tiszta” értelemre brechti má meg, csak; 4 tíSaj- j*ao szerző, akinek a számára fellebbező dráma csak akikor Alig van juthat el a valóságig, és a közönség igazi megértéséig lő, ha a szándékot, az elveket a valódi emberek lelkének ábrázolása teszi hitelessé. Elméleti írásaiban bárhogyan is igyekszik . Brecht arra, hogy elhatárolja magától a pszicho- logizmust, a tandrámáktól a Galileí-ig, az Arturo Ui-ig, Kaukázusi krétakörig. Carrar anyóig a lélek realista ábrázolásán keresztül vitt az út. Ez az örökké nyugtalan, forradalmár élet ezekben a nagy drámákban érte el tetőpontját. Ezekben összegeződik egy egész írói és emberi pálya minden tapasztalata. A lázadó és agitátor olyan íróvá lesz, aki céljaiból mit sem adva fel, egyszerre képes ábrázolni egyént, kort, társadalmi fejlődési tendenciákat, s ugyanakkor meggondolkodtat és cselekvésre késztet. A két szépkiállítású kötetet lapozva az egész nagy írók gazdagságával találkozik az olvasó, de valamivel többel is, s ez Brecht többlete. Sikerült neki. amit sokan csak a teoretikus lázálmának véltek: hőseinek sorsa úgy ragad magával, hogy első reakciónkon túl. nem rokonvagy ellenszenv állít melléjük, vagy taszít tőlük, hanem egye' di esetükben az Író által ki- kényszerített félreérthetetlen- séggel azonnal felismerjük az általánost. így válik az olvasó gondolkodásában a mindig konkrét, meg- tározott célokért küzdő író emberiség örök kérdéseit ígfogalmazó klasszikussá. KováXs Lajoä
