Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-24 / 198. szám

Görögországban betiltották az utcai tüntetéseket Cirimokosz görög miniszter­elnök, egy nappal a kormányá­ra nézve sorsdöntő parlamenti vita megkezdése előtt, hétfőn megbeszélést folytatott Szteli- osz Alamanisz közbiztonsági miniszterre], aki a tanácskozás befejeztével a következő rövid közleményt hozta nyilvános­ságra: „Az utcai tüntetéseket azonnali hatállyal betiltom. Minden próbálkozást a rende­let előírásainak megszegésére a kellő eszközökkel verünk vissza.” Az Emberi Jogok Görögor­szági Bizottsága ugyanis hét­főn estére újabb nagygyűlést hívott össze az Athén belváro­sában levő Gloria színházban, az alkotmány megvédésének jelszavával. A minisztériumi rendelet csak szabadtéri gyű­léseket, felvonulásokat tilt be. a zárt területen megtartandó politikai megmozdulásokra nem vonatkozik; ezek betiltására csak rendkívüli állapot beve­zetésével lenne alkotmányos lehetőség. Az Alamanisz által említett „kellő eszközök” a UPI tudósítója szerint nyil­vánvalóan a pénteki esemé­nyek megismétlődésével való I Közleményt egyelőre fenyegetőzést jelentik, amikor! hoztak nyilvánosságra. a kormány könnygáz grá­náttal, gumi bottal, tűzoltó- fecskendővel verette szét Papandreu híveit. A Reuter arról tájékoztat, hogy a pénteki tömeges letar­tóztatás által érintett 126 sze­mély változatlanul őrizetben van, a letartóztatottak zsúfolá­sig megtöltik a rendőrka­pitányság folyosóit. Papandreu voll miniszterel­nök hétfőn tért haza közép­görögországi szónoki körútjá­ról, s máris utalt rá, hogy a parlamenti bizalmi szavazás után. tekintet nélkül annak ki­menetelére, folytatja a vidéki körutat. A bizalmi vita egyéb­ként öt napig is eltarthat. ESZAKMAGTARORSZAG Kádár János fáradta Lonis Soillunt-t Eedd, 1985. augusztus 24. m—a—BUSÓ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn fogadta Louis Smllan-t, a szakszervezeti vi­lágszövetség főtitkárát, aki szabadságát Magyarországon töltötte. A szívélyes baráti han­gulatú beszélgetésen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának főtitkára is. A Pravda cikke a Johnson—Eisenlit&wei0 „tsm á cs k ozáso k66 it á t í e rérol A Pravda mai számában Jurij Zsukov. a lap. szemle- írója megállapítja: „Minden hónapban világosabbá válik, hogy az amerikaiak Vietnam: háborúja kilátástalan és a Pentagon számára csak egy­re nagyobb veszteségeket és erkölcsi megaláztatást hoz”. — Nem meglepő — foly­FeJss í ’—Yfissser megbeszélés Fejszal. szaud-arábiai ki­rály és Nasszer. az EAK el­nöke hétfőn délelőtt a kirá­lyi palotában — Nasszer szál­láshelyén — kabinet-miniszte­rek és szakértők bevonásával kétórás tanácskozást tartottak. nem de a Külföldön a hírügynökségi értesülések szerint Fejszal és Nasszer a jemeni polgárháború ügyének békés rendezéséről tárgyalt- Az Egyesült Arab Köztársaság a köztársaságpárti kormányt, Szaud-Arábia pedig a trón­fosztott Imám híveit támo­gatja. A két államfő és a szak­értők délután újabb megbe­szélésre ültek össze. A béke­tárgyalások zárószakaszára a tervek szerint —1 kedden dél­előtt kerül sor, majd Nasszer az A1 Hurrija elnöki jacht fe­délzetén hazaindul és megte­szi az utolsó előkészületeket pénteken kezdődő moszkvai látogatására. tatja Zsukov —, hogy Wa­shingtonban már most gon­dolkodni kezdenek azon, mi­lesz ennek a kihatása a leg­közelebbi elnökválasztáson. A Fehér Házban a komoly akadályok láttára mind ez ideig arra törekedlek, hogy belevonják a vietnami ügyekbe a Köztársasági Pár­tot, a jelenleg uralmon levő Demokrata Párt versenytársát is. Nem véletlenül küldték Saingonba ismét az Egyesült Államok nagyköveteként Ca­bot Lodgel, aki a Köztársa­sági Párt tagja. Nem vélet­len, hogy Johnson elnök úton-útfélen hangoztatta: az Egyesült Államokat a köz­társaság párti Eisenhower vitte bele a vietnami hábo­rúba, s ö csak folytatja, amit Eisenhower elkezdett. Az sem véletlen, hogy Johnson elnök, valahányszor a, vietnami háború kiterjesz­tésének újabb lépcsőfokára hágott, tüntetőén E isen- howerrel „tanácskozott”. A Pravda szemleírója ez­után -rámutat arra, hogy Eisenhower szerepe körül az utóbbi napokban botrányos fejleményekre került sor Washingtonban. Még egy levelezőlap és nem tudjuk kifizetni a számlánkat. j fiatal, nyurga ács für- gén . lépked felfelé a létra fokain. Emeletnyi magasságban áll meg. A leg­felső fokon — mint az artis­ták — ruganyozó mozdulatokat tesz. jól bírja-e- súlyát az áll­vány. Nekitámaszkodik a be­tonacél hálózatot körülölelő zsalunak, s röpke pillantást vet. a környezetre. Van mit nézni, az biztos. Itt, a Szentpé- teri-kapuban, a hajdani zsib­vásár helyén új városnegyed épül. A környeztet kicsit most is hasonlít a zsibvásárra. Csak más vonatkozásban. A főútvo­nal mentén felhúzott falú. kész tetejű házak, arrébb a mélyből egy szállítószalag nyaka nyúlik ki, a mélyben kubikosok ügyködnek. A hepe- nupás úton teherkocsi billeg terhével, mögötte széptestű lány baktat riszáló léptekkel. K közelben a 19-es. itt a 20-as épület alapjai. Ez a két épület íz ő — mármint a Galambos Lajos brigád — első „magas” munkája. Építettek már háza­dat a Kiliánnál, a Glósz-kité- rőnél De iiyen magasat még nem. — Tíz és félemeletes öntött fiázakat csinálunk —r mondta kezdéskor magyarázatképpen Galambos Lajos brigádvezető; Harminc-harrninckét méter magasság! — És nem fogtok onnan le- izédüini? — kérdezte valaki; — Ugyan! Miféle ács az. akit megszédít a magasság!? És a nagyság! Mert nagy .munka. Több mint kétezer lakás. Több mint kétezer ember otthona. Lepillant. Az ifjú Pető Laj­15 borsodi betétkönyv tulajdonos nyert gépkocsit Az Országos Takarékpénztár augusztus 20-án rendezte meg a gépkocsi nyeremény-betét­könyvek 17. Sorsolását. A húzáson az 1965. április 30-ig váltott és július 31-én még érvényben volt 10 000 és 5000 forintos nyeremény-betétköny­vek.vettek részt. A sorsoláson 78 526 db 10 000 forintos betétkönyvre 95 gép­kocsit, 179 524 db 5000 forintos betétkönyvre pedig 109 autót sorsoltak ki, A szerencse ismét kedvezett á Borsod megyeieknek, hiszen a mostani sorsoláson 15-en nyertek gépkocsit. Ezzel, az eddigi sorsolásokon 105 sze­rencsés borsodi nyert gépko­csit. A nyertes betétkönyvek és a könyvekre nyert gépkocsik: A 10 000 forint összegű be­tétkönyvek közül; : 4 005 279 Trabant Limousine 4 010 046 Wartburg Limousine 4 010 727 Moszkvics 403 4 011 309 Skoda 1000 MB 4 013 102 Skoda 1000 MB 4 014 195 Moszkvics 403 4 016 868 Wartburg Limousine. Az 5000 forintos betétköny­vek közül: 4 501601 4 505 496 4 505 770 4 507 541 4 510 227 4 511 348 4 517 999 4 522 918 Wartburg Limousine Wartburg Limousine Wartburg Limousine Wartburg Limousine Trabant Limousine Trabant Limousine Trabant Limousine Trabant Limousine. Alivá st %/ozók esi fürge mozdulatokkal pá- szítja a deszkát. A zömök, pi­rospozsgás fiú kezében villan a szekerce, vad, fiatalos hév­vel vágja srégra a deszkát. Van erőf a gyerekben, jó ács lesz belőle. Átképzős, de már úgy dolgozik, hogy némely szakmunkással is felvehetné a versenyt. Egy fürge mozdulat, a deszka a helyén, Pető alul, ő felül szegecseli oda. A fiú apja, idős Pető Lajos áll a lét­ra alatt. — Hé. — szól dörmögve — viszem a létrát. — Nono — szól le —, azér engem ne hagyjon a levegőben, tata. ető, aki saját szavaival „csak 16 éve” dolgozik a vállalatnál, bosszúsan néz fel, mint akit feltartanak a munkában, s visszalohol előbbi helyére, s addig csinál valami más. fontos munkát. Galambos Lajos, a brigád­vezető csak fél szemmel pil­lant a jelenetre, s jólesően mo­solyog. — Úgy dolgoznak ezek, mint a félördögök — jegyzi meg csöndesen. Két ács lép mellé. — Végeztetek? — Végeztünk. — Középre kell még két négyméteres pallót tenni — mondja halkan. Amazok,- már bíbelődnek is az anyaggal. Ga­lambos mindig csendesen be­szél, Több mint másfél évti­zede dolgozik a vállalatnál, félévtizede itt a Szentpéteri- kápíuban. Nagy életbölcsesség­re tett már szert. Az a kedvenc szavajárása: — Szép szóval mindig több­re megy az ember. Mennyire igaza van! Ke­mény, edzett emberek az ácsok, néha hangosak, de aki ismeri őket, tudja, hogy az edzett külső érzékeny lelket takar. A parancsszó elzuhog a fülük mellett, de ha valaki szépen szól hozzájuk, s becsülettel, akkor összezsaluzzák a félvi­lágot. Itt van például Kassai Guszti. Itt. az ő brigádjában ismerkedett a szakmával. Már az első napokban látta, hogy jó kezekbe kerül a szerszám. Tolcsváró] jött. — Az apám ács volt, én is az akarok lenni — mondta. Az is lett. Félelmet és nehéz fel­adatot nem ismerő ember. És, hogy el tud lágyulni, ha a gyermekeiről beszél. Három van, két fiú, egy kislány. A ki­sebb f i ú ról bes zél: — Az mindig fúr-farag. Jól áll kezében a szerszám. A nagyapa is azt mondja: ebből mesterember lesz. Ez se ta­nul rosszul, de a nagyobbik- nak meg jobban fog az esze. Hát igen. Öértük érdemes élni. gjts a magasba törni. Ezt Pj így is, úgy is lehet ér­teni. Munkácsi János, a műhelybizottsági titkár meg­magyarázta, hogy a szocializ­mus építése szocialista embe­reket kíván. Nem elég, ha a házakat húzzák a magasba, ha­ladni kell az embereknek is. A gondolat nem volt új. Érte­kezleten, meg egyebütt, már sokszor hallottak a szocialista brigádokról. Tetszett nekik a brigádok népszerűsége is. Ök miért ne lehetnének olyanok? A parázs izzott, csak egy szó kellett, s már neki is rugasz­kodtak. Eleinte csak néhány ember volt a híve, aztán a bri­gád minden tagja. A vezetők elismeréssel beszélnek a bri­gád ügyködéséről, szorgalmá­ról. De hát kívülálló csak a munkát látja. Belül is forrás van. Közelebb, közelebb ke­rülnek egymáshoz. — Jobbak vagyunk mi egy­máshoz — mondja gyakran Galambos —, mint némely rossz család. — Hogy mi ez a „jobbak?” Talán bizalmasab­bak, mint egyik rokon a má­sikhoz. Ha megszorulnak va­lamiben, egymást kisegítik. — Komám, bajban vagyok — kezdik. A másik kész segí­teni akár így, akár úgy. Hogy ez kicsit szokványosán hat? Hát istenem. Vannak jelensé­gek, amelyek lassan olyan ter­mészetesek, mint ahogy min­den 24 órában felkel a Nap, hogy a szabad szombat után új hét kezdődik. És, hogy hosz- szúak-e a napok? fejleménye! IVdshingtonban es vi­lág­szerte mostanában sok szó esik az úgynevezett Johnson- elvről. Az elnök nevével ösz- szekapcsolt „elméletet” pon­tosan még mindig nem hatá­rozták meg. A lényeges azon­ban az benne, hogy az Egye­sült Államok, ha kell, egyedül is, egyoldalúan, erőszakosan beavatkozik minden olyan esetben, ha a világ valamelyik térségében az amerikai impe­rialista politika céljaival el­lenkező események keletkez­nek, avagy ha a Fehér Ház úgy véli: ilyesmi történik. A fino­mabb vagy kevésbé árnyalt meghatározásoknál azonban többet mondanak a tények, el­sősorban a délkelet-ázsiai ka­lózháború és a másik neural­gikus pont, Dominika, ahol a Amint azt a gyakorlat mutat­ja, elmérgesíti a légkört, növeli a feszültséget. Nem érdektelen, v!^ola akciók értékelését az ismert angoi történelemtudós, dr. Ar­nold Toynbee írása alapján vesszük szemügyre: „Az Egye­sült Államok kormánya és népe azt képzeli: Amerikának gondviselésszerű küldetése, hogy megmentse a világot. Azt is hiszik, hogy a népek hálá­sak ezért, az amerikai véde­lemért és lényegileg az egész emberiség Amerika oldalán áll. Ez az elgondolás azon­ban nem egyeztethető össze a tényekkel. Ez a reális helyzet félremagyarázása, ami vesze­delmes Amerikára és a világ­ra. Johnson így szól: „Nincsen népi támogatást élvező liberá- olyan földi hatalom, amely ki­űzhetne bennünket Vietnam­ból,” Ez egyrészt nem biztos, hogy igaz, másrészt az ilyen nyilatkozatok azoknak a né­peknek fülében, amelyek a nyugati uralom igáját nyög­ték, úgy hangzik, mint a volt német Führeré, Hitleré.” íme, idáig jutott el egy ba.1- oldalisággal aligha vádolható tudós angol úriember. De idéz­zünk most. egy amerikai köz­írót. Art. Buchwald, a humo­rista ' így elmélkedett: „Üres óráimban azon tűnődöm, mi lenne ma, ha Goldwater ülne a* amerikai elnöki székben? Elgondolni is borzasztó, ez a Goldwater bizonyára nem ri­adna vissza attól, hogy Észak- Vielnamot bombázza. Üjabb csapatokat tenne partra Dé!- Vietnamban. Bombázná La­oszt és Kambodzsát is. Eluta­sítaná a béketárgyalási javas­latokat és az egész agresszió­ért Hanoit okolná.” És, hogy még a fogyatékos humorérzé­kű amerikai olvasó is meg­értse a szatírát, Buchwald így zárja sorait: „Milyen szeren­cse, hogy Johnson elnök áll a kormónyrúdnál és így még gondolnunk sem. kell ilyes­mire.” A TASZSZ már néhány hó­nappal ezelőtt élesen felvetette az amerikai vezetők felelőssé­gét a nemzetközi politikában jelentkező feszültségekért és nyomatékosan figyelmeztette a Fehér Házat az agresszív vo­nal következményeire. A nyi­latkozat arra is utált: teljesen logikátlan az elnök fejtegetése, hogy miközben a tengerész­gyalogságot, az „ágyúnaszád' diplomáciát”, a nyílt és leple­zetlen agressziót állítja elő­térbe, „azért fenn akarja tar­lisabb irányzattal szemben tényleges amerikai haderőt ve­tettek be. A részletesebb elemzés elöl­járójaként megállapítható, hogy téves minden olyan fel­fogás, amely szerint a közel­múltban alapvető fordulat jött létre az amerikai kül-, illetve katonapolitikában. A tények mindig ugyanazok vol­tak. Világuralmi törekvések képezték minden esetben az amerikai politika gerincét. Legfeljebb a módszerekben mutatkozott bizonyos különb­ség. Így például Kennedy a maga stratégiájának kidolgo­zásában figyelembe vette a realitásokat és hosszabb békés versenyre igyekezett beren­dezkedni. Ezzel egyidejűleg fontosnak tartotta, hogy eny­hítse a világszerte érezhető amerikaellenes hangulatot. Johnson a gyakorlatban sok tekintetben másképp cselek­szik, Az elnök és környezete mindenáron meg akarja aka­dályozni nemcsak a szocializl mus térnyerését, de a de­mokráciának, a békének, a szabadságnak minden olyan fejlődését, ami később tovább mutathat, a haladás irányába. Géija érdekében tehát az Egye­sült Államok nem riad vissza a nyílt agressziótól, a helyi há­borútól sem. Ezt láthatjuk Dél-Vietnamban és Dominiká­ban. De emlékezhetünk a kon­gói vagy a brazíliai formára is. Sommásan: az árnyaltabb politika helyét elfoglalta az erőszak. Más szóval: a jelenlegi ame­rikai kormány nem számol a további következményekkel. Ez az, amit maga Johnson úgy fogalmazott meg: „Nem igen érdekel minket, hogy a világ különböző részein mit mon­danak rólunk”. Bizonyos, hogy ennek a vonalvezetésnek kife­jezetten káros hatásai vannak. «tani a békés egymás mellett , ., , * élést a Szovjetunióval”, holott felel kitérően a brigádvezető. ^ppen ez a politika teszi lohe- Aztán megmagyarázza: — Ha életlenné a békés együttélés fej' egyszer mi belemerülünk a ^ lődését. rp . a kétlaki politikát azonban nem lehet a munkába, csak azt vesszük < észre, hogy már vége a mű-< szaknak. Ilyenkor rövidek a?végsőkig büntetlenül folytatni, napok. És mikor „hoszuak? | A wke fenntartását a helyi Amikor csöpög az eső.^A hide- « háborúk minden körülmények get bírjuk, csak az eső. Az a|között megnehezítik. És ami­mi ellenségünk. ekor az Egyesült Államok el­A brigád nagyrésze évtizede, |nöke lényegileg ismét vissza- másfél évtizede dolgozik együtt, étért az egykori külügymi- Formálisan csak most kezdték |niszter, Duties „szakadék szé- nemrégiben a szocialista bri-|ién táncolás” politikájához, gád mozgalmat, de már régóta |tulajdonképpen nagymérték- formálódnak. Nehéz, kegyet-^ ben kockáztatja, hogy ebbe lenül nehéz munka ez. De szép# a szakadékba belezuhanhat, is. Kezük nyomán új váró-* így rajzolódik ki a tények tük- sok, városnegyedek épülnek.érében a Johnson-doktrína. A sivár környék hangulatos® lakóhellyé változik. Galambos* <0 megjegyzi: — Jó érzés, hogy új város-» negyedeket gyártunk. Csak ® az a baj, hogy mire elkészít-^ lünk, bennünket mindig ki-® zárnak. ^ Sümegi Endre. — Hogy-hogy? ilyenkor munka nélkül; Indonéz—algériai közös közlemény Subandrio indonéz külügy' maradunk. És új terü-»miniszfer és Rabah Bitat algé- leire kel! költözni De-* áliamminiszter közös In­hat ez a mi sorsunk. Dehogy e , . sorsunk. Nem jól mondtam donéz—algériai közleményt irt A hivatásunk. Igen, ez az.^alá. A közleményben, amelyet Hivatásunk. Valahogy úgydvasámap adtak ki Djakartá- vagyunk. hogy mi szebben és 7, - , . _ . .sí jobban építünk, mint ahogylban- 3 £elek a maguk reszero1 ezt ki tudjuk fejezni. Itt van, Jsíkraszálltak azért, hogy a ma- ugye, ez a két öntött torony-isodik afro-ázsiai konferenciát ház. Ez csak a kezdet. Tizen-®s;keresen kejj megrendezni. A egy.darabot építünk belőle. De a, ^ szép is lesz az. És, hány émJküZ,emény bejelent,. hog? bér talál ott otthont! Ugye,|rn!ndlí6t fe1 egyetértett abban, értik? Persze, hogy értik. Ák-éhogy a két ország között fo- kor meg minek a magyarázat?*kozni kall a gazdasági és tech- Csorba Barnabás * ni kai együttműködési.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom