Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

Eszakmagyarorszäg Csütörtöki 1965. július 1. Mikojan és Tito beszélt a szovjet-jugoszláv gyűlésen A Kremlben, a kongresszusi palotában szerdán szovjet— jugoszláv barátsági gyűlést ártották. Az elnökségben Tito jugoszláv elnökkel együtt he­lyet foglaltak az SZKP és a szovjet állam vezetői. A gyűlésen Mikojan, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke mondott beszédet. Kijelentette: „A Szovjetunió cs Jugo­szlávia kapcsolatai szaka­datlanul erősödnek és mindaz kiküszöbölődik, ami valaha árnyékot ve­tett e kapcsolatokra”. Mikojan többek között kije­lentette, hogy most különösen ezükség van a szocialista or­szágok összefogására, mind­azok egységére, akik síkra- ♦zállnak a reakció és a hábo­rú imperialista politikája el­len. Beszéde további részében az Imperialista hatalmak ázsiai, afrikai és latin-amerikai ag- cesszív cselekményeivel fog­lalkozott, kihangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok a világ csendőrének szerepében lép fel és példátlan agressziót kö­vet el a VDK ellen. Ezután rá­mutatott a NATO-stratégák mesterkedéseire, hogy a nuk­leáris fegyvereket hozzáférhe­tővé tegyék az NSZK számá­ra. Ezt követően aláhúzta Mi­kojan, hogy a Szovjetunió szilárdan és következetesen fellép a békés együttélés politiká­jáért, a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért, az imperialista agresszió bár- ' mely formájának, a gyarmati rendszer visszaállításának és minden olyan kísérletnek ha­tározott visszautasításáért, amelynek célja a nemzetközi biztonság aláásása. örömmel állanította meg Mikojan, hogy ocialista Jugoszlávia kül- ' > ikáját szintén ez az irány­ul jellemzi. Végül a szoci- ;a országok egységének je- tőséeérőj beszélt, "■dvözölte Kuba hős népét szocializmusban elért si­kereiért, és azon meggyő- ődésénck adott hangot, ogy Algéria népe, amely szocializmust választot­ok , továbbra is ezen az r- úton halad. után Tito elrapk mondott beszédet. Kijelentette, hogy ko­moly válságok fenyegetik a békét és a biztonságot az egész világon, majd elemezte a nemzetközi feszültség kiélező­désének alapvető okait, ki­emelve az Egyesült Államok agresszív vezető szerepét. Beszéde további részében foglalkozott az afrikai és kö­zép-keleti helyzettel, a német kérdéssel, az együttélés politi­kájával, a tartós béke biztosí­tásával. Állást foglalt a fele­lőtlen kijelentések, vagy a té­nyek elferdítése ellen — bár­mely párttal, vagy pártvezető­séggel szemben alkalmazzák is azt — mert az ilyen gyakorlat nyíltan ellenkezik a kommunista erkölccsel, az egyenjogú­ság, a kölcsönös tisztelet elvével. Ezt követően a nemzetközi munkásmozgalomban támadt nehézségek problémáiról be­szélt, majd befejezésül arról szólt, hogy új tartalommal gazdagodott a jugoszláv—szov­jet baráti viszony és az együtt­működés. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a szov­jet kormány és az SZKP Köz­ponti 'Bizottsága szerdán a nagy Kreml-palotában foga­dást adott Joszip Broz Tito ju­goszláv elnök tiszteletére. A fogadáson Leonyid Brezs- nyev beszédet mondott. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége Joszip Broz Titonak, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság el­nökének, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége főtitkárának, Jovanka Broznak, a jugoszláv küldöttség tagjainak és a kísé­retükhöz tartozó személyisé­geknek, akik részt vettek a német fasiszta bitorlók ellen vívott harcban, átnyújtotta azt a jubileumi emlékérmet, ame­lyet a Nagy Honvédő Háború­ban aratott győzelem 20. évfor­dulója alkalmából létesítettek. Szerdán a Kremlben Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke és Jo­szip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára aláírta a szovjet—ju­goszláv közös nyilatkozatot. Tizenöt tagból áll az algériai forradalmi tanács Algírban a keddi nap nyu­galomban telt el, este sem volt semmiféle tüntetés. A kulcsfontosságú helyekre ki­rendelt rendőrséget is vissza­vonták röviddel éjfél előtt. A hivatalos közlés szerint utasítást adtak ki arról, hogy a rádióamatőrök azonnal szüntessék be adásaikat. Buteflika algériai külügy­miniszter magához kérette az Algériában működő nagykö­veteket, hogy közölje velük „Algéria nem engedi meg, hogy bárki is beavatkozzék belügyeibe”. A külügyminisz­ter által összehívott nagykö­vetek listája nem került nyil­vánosságra, diplomáciai kö­rökből annyit meg lehetett tudni, hogy a francia és az amerikai nagykövet nem volt jelen a figyelmeztetés közlése­kor. Az algériai forradalmi ta­nács, amelynek összetételét eddig még nem hozták nyil­vánosságra, 15 tagból áll, s ezek között 11 katona, a négy civil pedig a következő négy miniszter: Buteflika, Medeghri, Belkaszem és Bu- maza — írja tájékozott for­rásra hivatkozva az AFP. Hozzáteszi, lehetséges, hogy közreműködésre kérik fel Fer- hat Abbaszt, az algériai ideig­lenes kormány volt elnökét és Rabah Bitatot, Ben Bella első kormányának volt mi­niszterelnök-helyettesét. Ferhat Abbaszt azonban — folytatja a francia hírügynök­ség — politikai feltételeket szabott közreműködéséhez, amelyek a következők: töb'o- párt-rendszer és választások megtartása. Valószínű, hogy az egypárt- és a többpártrendszer vitája igen éles politikai har­cot hoz magával. Bumedien ezredes szerdán Algír Zeralda nevű külvárosá­ban beszédet mondott csendőr­tisztek oklevelének átadása al­kalmából. Az APS algíri hírügynökség ismertetése szerint Bumedien főként azt hangsúlyozta, hogy Algériában nem- katonai rend­szer jutott uralomra, s az or­szágban nincs „sem militariz- mus, sem fasizmus, sem pedig reakciós kormányzat”. Szudánt útij f II. Az Anyanyák M égha meg is egyez­nénk a politikai pártokkal, Dél tes­tében akkor is tüs­keként izgatna az ya — hallottam újra, újra Khartumban, vala- .yszor arról ’ érdeklődtem, ji-e valami remény a Szű­ri afrikai törzsek lakta há- m déli tartományában kiala- ilt feszültség rendezésére. — Miféle csodabogár ez az nyanya? — tudakolództam. .— Á déli tartományokban ltünt gerilla-szervezet — vá- szolták. Az Ánynya a din­ije nyelvén egyébként csak­ugyan egy bogár, egy fájdal­mas csípésű bogár neve. Az . Ányanya gerillák is inkább csak csipkelődnek, állandósít­va a bizonytalanságot. Elejtett megjegyzésekből és a. lapokban megjelent utalá­sokból úgy tűnt, hogy az Ányanya csoport nem élvezi a déli tartományok lakosságáé­nak támogatását, sőt Dél poli­tikai pártjai sem vállalnak közösséget vele. Jelenleg há­rom politikai párt vallja ma­gát a déli lakosság képviselő­jének. Kettő mindössze né­hány hónapos múltra tekint­het vissza, minthoev Abbud marsall katonai diktatúrájá­nak megdöntése után alakult. Múltja csak a SANU-nak — a Szudáni Afrikáik Nemzeti Szövetségének van. A SANU vezetői a katona: rezsim idején a Szudánnal szomszédos Ugandába mene­kültek, mintegy 100 ezer dél- szudánival együtt. A SANU így lényegében a déli emig­ránsok pártjának tekinthető. Márciusban a khartumi ke­rékasztal értekezletre is Ugandából küldték haza kép­viselőiket. A vezetőség nevé­ben William Deng kijelentet­te: a SANU-nak nincs kapcso­lata az Ányanya gerillákkal, nem is ellenőrzi, de esetleg befolyásolhatja. S William Deng állítását Khartum jólin- íormált köreiben sem vonták kétségbe. — Tárgyi bizonyítékaink nincsenek, de biztosan tudjuk — mondta egy vezetőállású tisztviselő —, hogy az Ánya­nya egy külföldi — nyugati — hatalom kreációja és külföld­ről kapja a fegyvereket. Arra a kérdésemre, melyik ez a nagyhatalom, azt válaszolták. — Amelyik diplomáciai képviseletének a legmagasabb épülete van Khartumban. E bből világosan tudhat­tam, honnét fúj a szél. Khartumi tartózkodá­som első napján fel­tűnt, hogy a belváros két és három emeletes épületei közül a Gordon su­gárúton toronymagasan ki­emelkedik egy 7 emeletes ska­tulya ház. Az épületet az amerikai külügyminisztérium építette khartumi nagykövet­sége észére. Az Ányanya akcióinak dá­MoMcsná! javult a helyzet A Duna vízgyűjtő területén az utóbbi 24 órában nem volt számottevő csapadék. Az Inn folyó vízszintje Schardingnél 49 centiméterrel csökkent és a Duna is lassan tovább apad az ausztriai és a magyar sza­kaszon egyaránt. Szerda reg­geltől délig Dunaremetétől Mohácsig általában 1—2 centi­méterrel süllyedt a vízszint. A legújabb számítások szerint to­vábbi apadással ■ Mohácsnál vasárnapra • csökken a vízszint az 1954. évi maximumra. Ez­ért továbbra is nagy erők vé­dekeznek. A Duna déli szakaszán, kü­lönösen az országhatár köze­lében, továbbra is súlyos a helyzet. A lassan levonuló ár­hullám még mindig nagy e*ő- vel feszíti a töltéseket. A ko­rábban igen kritikus Mohács városi védvonalon a Duna apa­dásával lényegesen enyhült a helyzet Megkente az árvízkárok felmérését az állami Biztosító Borsodban Ismeretes, hogy a megáradt folyók Borsodban is döntötték a termőföldeket, s nagy kárt okoztak a mezőgazdasági kul­túrában. Az esőzések következtében megáradt folyók az eddigi fel­mérések alapján 141 termelő­szövetkezetnél okoztak kisebb- nagyobb károkat, s a vízzel elöntött terület, amelyre a tsz-ek biztosítást kötötíek, meghaladja a 25 ezer kataszt- rális holdat Éppen ezért érthető, hogy az Állami Biztosító Borsod me­gyei Igazgatósága a beérke­zett kárjelentések alapján nagy apparátussal dolgozik az árvíz sújtotta tsz-ek vesz­teségeinek felmérésén. Tizen­két mezőgazdasági mérnök foglalkozik a 141 tsz által be­jelentett károk felmérésével, de így is előreláthatólag jú­lius közepére fejezik be ezt a munkát. Általában a Tisza, a Sajó, a Hernád, a Bodrog és a Bód- va partján keletkeztek a leg­nagyobb károk. Igaz, hogy sok helyen a kisebb patakok, áradása, illetve kiöntése is víz alá juttatta a növényzetet. A tsz általános vagyonbiz­tosítás alapján az Állami Biz­tosító a keletkezett károknak 50 százalékát téríti meg, s így előreláthatólag Borsodban mintegy 15—20 millió forintot fizet ki a megyei igazgatóság.’ Vannak olyan helyek, ahol a kifizetés összege meghaladja a félmillió forintot. túrna! elárulják, hogy a geril­la-csoport mögött meghúzódó­kat milyen hátsó gondolatok vezérlik. Sokat sejtető már az is, hogy a gerillák 1960 nya­rától kezdtek mozgolódni, ép­pen attól az időszaktól, ami­kor Szudán délnyugati szom­szédja, Belga-Kongó kivívta politikai függetlenségét és az imperialista hatalmak meg­kezdték a független Kongó el­leni aknamunkájukat. Az Ányanya tevékenysége csodá­latosképpen éppen a Kongó­val határos Egyenlítői tarto­mányban volt a legaktívabb. E bizonytalan helyzetre hi­vatkozva 1960-ban Abbud marsall kormánya megtagad­ta a Szudán területén történő leszállást azoktól a repülőgé­pektől, amelyek segítséget vit­tek a kongói nemzeti erőknek. A múlt év elejétől, amikor a kongói hazafias erők sike­res ellentámadásba lendültek az amerikai—angol és belga tőkések érdekeit védő zsoldos csapatok ellen, az Ányanya újból megélénkült és a bi­zonytalanság légkörét alakí­totta ki a déli tartományok­ban. De árulkodók az elmúlt hónapok eseményei is. A ka­tonai diktatúrát szétzúzó de­mokratikus forradalom után októberben megalakult koalí­ciós kormány célul tűzte, hogy a „déli kérdést” tárgyalóasz­talnál oldja még. A kormány amnesztiát hirdetett, felhívta az Ányanya mozgalmat, hogy szüntesse be a harcot. De a kormány alig kezdte meg munkáját, amikor december elejétől az Ányanya fegyvere­sek időről időre lecsaptak £ kormánycsapatok egységeire Ezek a zaklatások aztán ürü­gyet szolgáltattak a délen ál­lomásozó haderők abbudistí tisztjeinek a katonai diktatú­ra idején meghonosított tisz togató hadművelet folytatásá­ra. Az Ányanya csipkelődése kettős hatást értek el. Tartó sították a déli válságot amelynek ziláltsága a kor mány helyzetét is megingat hatja, s a bizonytalan helyzet tel megnehezítették, hogy a kongói hazafias erők Szudán felől kellő segítséget kaphas­sanak. A demokratikus koalíciós J kormány nyilatkozat­ban biztosította támo­gatásáról a kongói ha­zafias erőket, s ez tet­tekben is megnyilvánult. Azok a fegyverszállítmányok, ame­lyeket az Egyesült Arab Köz-J társaság küldött a kongói sza-♦ badságharcosoknak. az Egven-^ lítői tartomány székhelyéről. - Jubából kerültek Kongóba. Márciusban és még májusban is a Csőmbe zsoldosainak ke­gyetlenkedései elől menekülő kongói lakosok és szabadság- harcosok szintén Szudánban kaptak menedékjogot. A khar­tumi 7 emeletes palota lakói­nak mindez nem tetszett. Az Ányanya pártfogói tehát nem Szudán déli lakosságának ér­dekeitől vezérelve kuszálják az egyébként is zilált helyze­tet, hanem kongói kitartott­juk, Csőmbe védelmében. Bőgős László Következik: El .Ma-auaf’. ♦ ! — Ha úgy akarni öltözködni, hogy nekem is tetszői, akkor korábban ic,lene elkezdened. (A Map c ssó-bél) / ------------------------­- Komló László: ipari mezőgazdaság fele Szamuil Marsakra hivatkozik az idei Lenin-díjas Szmirnov: „Tételezzük fel, hogy egy író eljut a Holdra. És aztán, amikor visszatér, nekiül, hogy regényt írjon a holdbéli életről. Minek? Az olvasó azt szeretné, hogy egy­szerűen, tényszerűen elmond­ják neki: kik azok a hold­lakók, hogy élnek, mit esznek, mivel foglalkoznak.”­Tényleg, tapasztalhatjuk, hogy az olvasók figyelme, az igazán jó szépirodalom mel­lett, sőt sokszor azt is meg­haladó módon, a művészi erő­vel megírt riportok, tudomá­nyos beszámolók, a „tény­szerű” mondanivalók felé fordul. Ez a titka annak a könyvsikernek, melyet Selye Életünk és a stress című mű­ve, Sőtér Nemzet és haladá­sa, az aktuális mellékgondola- tokat ébresztő Parkinson sza­tíra és legutóbb Komló re­mek Franciarozsági útinapló­ja elért. Komló könyve ma már kéz- ről-kézre jár a mezőgazdasági foglalkozásúak, jobb és gyen­gébb szakemberek körében, sőt eljutott az irodalmárok, tanárok kezébe is; láttam diá­koknál, vasutas olvasta a vo­naton: szóval siker. Érdemes volt kiadni, mert növelte az olvasótábort és gondolatokat ébresztett. A franciaországi utinapio i egy közgazdász szigorúan 1 tényszerű beszámolója az ’ ipari mezőgazdaság alaktüá- ] sáról, a tőkés mezőgazdaság ■ koncentrációjáról, a nálunk < kevéssé ismert „vertikális in- ; tegrációról”, a mezőgazdasági : szövetkezetek számos új vál- 1 tozatáról, a francia parasztság t tagolódásáról, eszméiről, élet- 1 módjáról, s nem utolsósorban ■ rólunk alkotott vélekedéséről. ; Komló megmarad a tudósí- i tás szerény, de rokonszenves : szintjén, adatokat, megfigye- i léseket közöl, bőven idézi a francia mezőgazdasági tőké- ; 6ek, szövetkezeti vezetők, pa­rasztok nyilatkozatait, nem i riad vissza rövid technoló- : giai leírásoktól sem, különö- i sen érdeklik a mezőgazdasági ■ építkezések, gépek, munka- erőhelyzfet, s a társadalom : mozgása, a generációs véle- • ményelté.-ések. S épgeío aáéi t, ; mert csak a tényeket közli, : rendkívül érdekes — és hite- < les. E műből sok minden kidé- : rül. Egyrészt és elsősorban : az, hogy rengeteg tanulniva- ■ lónk, pótolnivalónk van. Fő- ; ként technológiában, szerve­zésben, munkaerkölcsben' De világosan kitűnik a műből az 1 is, amit Komló soha nem : mond ki, hiszen számára is : természetes ez, hogy perspek- : tíváink tágasabbak, a szőri a- i lizmus adta keretek biztatób- ; , bak, mint a nálunk, technikai i Pés szervezési kérdésekbe11 jó- : fval előbb járó tőkés viszo- ’ >nyok között élő francia Pa­rasztoké. ► TTT: legfontosabb ► A konyy érdeme éppen , fez: hangsúlyozza a meZ°gaz- tdaság iparrá változtatásában f megmutatkozó francia előre- Jhaladást, pillanatnyi fölényt, ?de ezzel egyidőben az olvasó ♦maga vonhatja le azt a követ- e kéz tetőst, hogy ez az előny be- | hozható. A fejlődés társa­id dalmi alapfeltételei, keretei ? Franciaországban szűKehbek, i *s előbb-utóbb megálljt Párán- < ♦ csolnak a haladásnak, leg­alábbis lelassítják azt. ♦ A könyv legizgalmasabb ré- íszei azok a megfigyelések, ♦ melyek a mi rnego'datlan ; ♦ problémáinkra adnak választ, ♦vagy legalább is gjndolat­ébresztő ötletet. Az a hogy a mezőgazdasági konzer­vativizmusnak végképp beal- konyodott, a régimódi paraszti gazdálkodásnak és életmódnak egyszer s mindenkorra vége* az ebből a könyvből is sugár­zik. S vele egyidejűleg az, hogy — ha ennek az „iparo­sodásnak” — alapvető sajá­tosságait „egyeztetjük” a mi törekvéseinkkel, ha átvesszük a franciaországi „felfedezések’5 nálunk is alkalmazható ta­nulságait, akkor a magunk dolga is megkönnyebbedik. A ml számunkra is szól az az alapvető elv, hogy számve­tés nélkül nincsen jó szak­ember. Az az agronómus, aki nem tudja „fejből” gazdasá­gának összes önköltségi ada­tát, az lehet, hogy szakem­ber, de nem jő szakember.' Mint ahogyan botfülű mező­gazdász az, aki nem ért a gé­pekhez, »kr megátalkodottam ragaszkodik azokhoz a gaz­dálkodási babonákhoz, me­lyeket valaha megtanult és nem hajlandó a saját tudá­sát állandóan összehasonlí­tani az önköltségszámítás adataival. Ha Komló könyvének na­gyítóüvegén keresztül tekin­tünk a „franciaországi válto­zásokra”, akkor meg kell lát­nunk azt, hogy a nagyüzemet nem a föld nagysága, még csak nem is a gépek száma jelenti, hanem a lehető leg­inkább leegyszerűsített, tipi­zált termelés, melyet a leg­kevesebb munkaóra-ráfordí-" tással végeznek, s egyetlen szempont: a gazdaságosság irá­nyít. Az igazi nagyüzem az, amelynek nagy a nyeresége. Az egész könyvet idézni kellene, mert minden összefoglalás szürkít, minden méltatás homályosít. Termé­szetesen, ez lehetetlen. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy — aki igazán szívén vi­seli mezőgazdaságunk fejlő­dését —, az ezt a könyvet is olvassa végig, s ez nem feles­leges azok számára sem, aki­ket hivatásuk, foglalkozásuk a gyárhoz, hivatalhoz, város­hoz köt. Mert a mezőgazda­ság tipikusan városi, ipari problémává vált. Kováls Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom