Észak-Magyarország, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

Gsm&rtSk, 1965* Játhís l. északmagyarorszAg 3 Mi az ön véleménye? 1 megyei mezőgazdasági leriiázástÉ koncentrálásáról, annak távlatairól? Bogácsi beszélgetés 6.3 in tor Etetés előtt a pulykafarmon. az elnököt, vagy a mezőgaz­dászt Egyikünk sem tphet ar­ról, hogy mire a Cserjé-dülő- höz értünk, ők már valahol a Pazsagon jártak, s mire meg odaértünk, a gépkocsi számára járhatatlan dülőutakon, már elkarikáztak egy másik határ­részbe. De azért ha már a főútvonalról betévedt valaki Pazsag-pusztára, azt nem en­gedik el olyan könnyűszerrel. Meg kell ott tekinteni az is­tállókat, az egész majort, s bárhonnan jött is az idegen, szívesen beszélgetnek vele a bogácsi határ jövőjéről. Nem azért, mintha valami országos hírű termelőszövetkezet lenne az Uj Elet, s dicsekedni sze­retnének valamivel, hanem pusztán azért, mert. bizalom­mal tekintenek a holnap elébe. És ezt jólesik elmondani. Itt van például a négy és félszáznyi pulyka. Huszár Györgyné, a gondozójuk mesé­li, hogy bizony nagyon idegen­kedtek ettől a kényes, ezen a vidéken ismeretlen baromfitól. Ő most hart átlagban több mint kétezer forintot keres mellettük. Igaz, van is mun­kája bőven. De a termelőszö­vetkezet is megtalálja a szá­mítását, mert egy pulykatojas­Vikendház, gyümölcsös az üzemi dolgozóknak i len ez IV­.( is ­i iS ol~ „ sa id- ó­ví? ri­le. Az üzemi dolgozók — külö- vetkezeti alapon szervezték ti­ncsen azok, akik faluról ke- meg az egyes munkákat A rültek városba —, szívesen, s Szövetkezetek Országos Sző- általában hozzáértéssel kér- vétségé sokoldalúan támogatja fészkednek. Már eddig is so- e hazánkban újszerű szövet- « kan vásároltak, vagy béreltek kezeti forma széleskörű elter- kisebb-nagyobb telkeket, s he- jedését a városok és az ipar- lyenként — mint Budaörsön a telepek környékén. u Ganz-MÁVAG dolgozói •— szö­Héliány 3 eüenímondás t — 1965-ben a beruházásokra kapott forintösszeg 60 száza­lékát koncentráltan „helyez­zük” el. Eddig 25 helyen, hu­szonöt termelőszövetkezetben épült koncentrált tojóház, hizlalda, tehénistálló, növen­déktelep és hasonló létesít­mény. (Tiszakarádon, Sátor­aljaújhelyen, Edelényben, Me­zőkeresztesen, Cigúndon, Rj- csén és máshol.) Mi a mező- gazdasági szakemberekkel együtt ’állítjuk, hogy a lehető legésszerűbben, a termelőszö­vetkezetek egyetértésével döntöttünk minden egyes esetben. — Néhány termelőszövetke­zet, elsősorban a lejtős terü­leteken t gazdálkodó közössé­gek, gyakran a szakembe­rek •---v-- ■ rv vetik; jó-jó, i adják Az asztaltársaság tagjai minden este ugyanott és ugyanabban az időben ta­lálkoznak. Amikor véletlenül közéjük keveredek, a három jóbarát már együtt van. A negyedik, az egyik vál­lalat igazgatója kissé késve, s kissé fá­radtan érkezik. Egyikük a hosszú evek alatt megszokott mozdulattal fordul fe­léje — Kérhetek neked is egy feketét?' — Köszönöm — mondja fanyar mo­sollyal —, ma már rengeteg feketét it­tam a vállalatnál. Belőlem kikívánkozik a megjegyzés. — Mégis csak jó az igazgatónak! Csak kiszól, és a csinos titkárnő mar viszi is a feketét. Régi ismerősök vagyunk, nem harag­szik az ugratásért. — Tudod, ha egyszer valami csodá­latos módon láthatatlanul ott tudnál élni egy hétig a vállalatnál, s bele lát­nál az emberi szívekbe is, sokszor lát­nád, hogy nagyon megkeseredik az a kávé az ember szájában. — Azéban is, akivel iszod a feketét. — Hát. igen. Azéban is. Néha van úgy, hogy érintetlen marad a pohár, — No, ez érdekel. — Elmondom, de egy kikötéssel. Nem írsz se vállalatot, se nevet — Pedig úgy lenne érdekes ... — Lehet. De így jobb. Három hétig távol voltam a vállalattól. Alig teszem be a lábom, már nyakig vagyok a baj­ban. Túllépték a bérkeretet. De alapo­san. Behívatom a három építésvezetőt — a negyedik távol volt —, mondom, gyerekek, baj van. Egy kicsit „elsza­ladtunk”. Velük hamar sikerült szót érteni, összedugtuk a fejünket, s meg­beszéltük. hol lehet helyrehozni, amit elrontottunk. Itt nem is volt baj. Jön a negyedik. — Ekkor hozták a feketét — Az előzőeknél is. De ott jóízű volt — Itt vált méreggé? — Meg se ittuk. De várd ki a végét. Szóval, szokás szerint itt is kezdem, hogy hót baj van a bérkerettel. Szinte rámvicsorog. — „Értem mit akar mondani, igaz­gató úrr!” így, „úrr”, — két érrel. Megütődve nézek rá. „Szóval azt akar­ja — dühösködik —, hogy hajcsár le­gyek!” Mintha mellbevágtak volna. Nem ízlett a fekete. De neki se. *4 pohár érinieiSea marad — És? — Ne türelmetlenkedj. Javasoltam, hogy menjünk ki a helyszínre, nézzük meg azokat a munkákat. Be a kocsiba, útnak indultunk. Egész úton tüntetőén hallgatott és gúnyorosan mosolygott. Kiérünk az egyik munkahelyre. Mit gondolsz, miért nyolc ember heveré- szett délelőtt 11 órakor is a hűvösben. — Ezt nem tudom. — Mert nem voltak kilencen! — Megyünk a másik munkahelyre. Az ebédidő fél kettőkor ért véget. Mit gondolsz, egy brigád miért nem dolgo­zott még negyed háromkor sem? _ ?i? — Mert a művezetőt a borkóstolóban találtuk poharazgatás közben. — Azt hiszem, keserű lett szájában a bor. — Igen. Az építésvezetőében is, pe­dig az nem ivott. Ugyanis hirtelenjé­ben nem tudott választ adni arra, hogy szabad szombatkor miért mennek haza az emberek csütörtökön, és ha nincs szabad szombat, miért nem dol­goznak hétfőn? — Lehet, nem is tudott róla... — Tudott! Ö engedte el őket, s ő íratta be távollétükben is a műszakot. Miért tette? Jófiú akart lenni. Lehet, de akkor fizesse is meg. Meg is fizet­tettük vele. Ha bőkezű akar lenni le­gyen, de ne az állam zsebére. — Valaki mondhatná — kerülgetem óvatosan —, könnyű a munkást ellen­őrizni. de így van-e mindenkivel? — Ne félj. Meglátom én azt is, ha nem fizikai lóg. — Egy példát. — Szúrópróbaszerűen ellenőriztem a kiszállásokat. Feltűnt, hogy az egyik osztály vezetője öt napot töltött „hiva­talos kiküldetésben” Budapesten. Na, nézzük csak meg, mi volt az. Hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődött egy tár­gyalás. — Arra expresszel is felmehetett volna. — Igen. De valami rokona van Pes­tem hát bánja a fene, ha előtte való nap elutazik. De szombaton ment, s el­számolta a következő hét szerdájáig. — Hátha elhúzódott a tárgyalás? — Az egy délelőtt véget éi-t. így is. a vonatjegy tanúsága szerint, kedden ért vissza, ű még hozzácsapott egy na­pot. — Mit tettél? — Kitalálhatod. Fegyelmi, egy nap kivételével valamennyi napot levontuk tőle. De miért faggatsz te most engem? — Puszta kíváncsiságból. Talán az­ért, hogy hogyan is néz ki gyakorlat­ban a kapun belüli munkanélküliség? És te miért mondtad el? — Ki tudja? Talán azért, hogy lás­sad: nem fenékig tejfel egy igazgató élete sem. Csorba Barnabás Tíz megyében és a főváros­ban megkezdődött az ilyen cél. ra eladható, vagy hosszú idő re — 20, 30, 50 évre — bérbe­adható parlag, illetve állami tartalékterületek felmérése is , E munkát. — a helyi tanácsolt 4 együttműködésével — á me- gyei földművesszövefckezeti központok végzik. A terv sze­rint a kertszövetkezet alapító- sára alkalmas eladható, vagy hosszú időre bérbeadható terü­leteken 200—400 négyszögöles parcellák kialakítására is so» kerülhet. A szövetkezeti tagok bérlik, vagy megvásárolják < parcellákat: A helyi földművesszövefke- ^ zetek, a járási és megyei föld­művesszövetkezeti központok szölőolt- ■— facsemete, dugvány, vány, műtrágya-, és növény- védőszer beszerzéssel, szakik- i nácsadással, s anyagilag — hi­tellel — segítik a megalakuló és a tagság által elfogadott alapszabályoknak megfelelően működő ke rtszövetkeze teker. A parcellák nagyságának, a helyi talaj és éghajlati adott­ságoknak megfelelő — tanács­adó jellegű — telepítési tervek kiadásával igyekeznek elősegi- teni, hogy mindenki a lehető leggazdaságosabban hasznosít­sa telkét. Segítséget nyújtanak törpe­vízművek, esetleg raktárak építéséhez, a termelés, értéke­sítés megszervezéséhez és gé- peket is kölcsönöznek a kert­szövetkezeteknek. A kertszö­vetkezeti parcellák nem tekint­hetők házhelynek. Vikendház építésre azonban lehetőség lesz: már készülnek is az ol­csón kivitelezhető, csinos szö­vetkezeti vikendházak típus­tervei. elkészül egy-egy telep, legyen ; elegendő alapanyag. Ha tehe- ( neszeiről van szó, megfelelő növendékek, ha hizlalásról: süldőállomány. És természete­sen elegendő takarmány, amely döntő tényező a gaz­daságosságot illetően- S bi­zony a szakmunkásképzés, a szakemberek biztosítása is hiányos, felületes volt, sőt még napjainkban is az. Ezek olyan tényezők, amelyeken nem nehéz változtatni, nem igényelnek komolyabb anyagi befektetést. — Ez azonban a pozitív vál­toztatásoknak csupán egyik oldala. A másik oldal feltét­lenül az eddiginél ésszerűbb, elsősorban olcsóbb épülettí- pusok megtervezése. Drágán építkezünk és sok esetben bi­zony a munka lassúsága és hanyagsága is nehezíti a helyzetet. Az utóbbi hóna­pokban ugyan észlelhető je­lentős, jóirányú változás. Jobb a felkészülés, az anya­gok biztosítása, azonban az építkezések még mindig sok­ba kerülnek. A termelőszö­vetkezetek szempontjából rá­adásul az is negatívum, hogy míg az épületek élettartamát ölvén évben állapítják meg, az építésre adott állami hi­telt. viszont huszonöt év alatt kell visszatéríteni! — Tudomásunk szerint e té­ren is várhatók a jövőben ésszerűsítések. Ezek szüksége­sek is, hiszen a gazdaságosság , szempontjából leghelyesebb elvet, a koncentrálást, foko­zatosan kell megvalósíta­nunk. Azonban az olyan te- rületekre is gondolnunk kell, ! ahol a távolabbi jövőben gyö- ' keres struktúra-változtatá- sokra lesz szükség. Megyénk­ben néhány helyen feltétlenül szükség volna olcsóbb és ki­sebb épületekkel, beruházó- : sokkal — amelyeket más cél­ra később is hasznosíthatnánk — megoldani a ma és a köze­lebbi jövő gondjait. 1 — A megoldásokról igen sokat beszélgetnek a megye vezetői, szakemberei, es kér­tük, kérjük az illetékes ter­vezők, minisztériumok segít­ségét is. Bizonyosan nem fö­löslegesen! Ami viszont az általános helyzetet illeti, nap­jainkban — és immár néhány éves tapasztalatok alapján — minden termelési körzetben, minden járásban, termelőszö­vetkezetekben dolgoznak a lehető legjobb termelési struktúra kialakításának ter­vein. Ennek fő lényege, hogy egyre többet és egyre gazda­ságosabban termeljünk az adottságok, lehetőségek ki­használásával. Barcsa Sándor rtjük mi a koncentrálás nép- iazdasági jelentőségét. Azon- >an nem szabadna megfeled­kezni arról sem, hogy mi lem rendelkezünk egy ötven érőhelyes istállóval, szerte 'an a jószágállományunk, s nert így van, persze, hogy nem ermelhetünk gazdaságosan, íérdés, nem lenne-e pilla- íatnyilag gazdaságos néhány >lyan istálló megépítése, ímely olcsó is, megoldaná — itmenetileg — a mi problé- nánkat is! — Ezek a kérdő­ik reálisak, — Hadd mondjuk meg, hi­szen nem titok, hogy a kon- :entrált beruházásainknál, a jreciz, nagyüzemi gazdasági épületeknél a jelenlegi száml­ások szerint igen hossza- lalmas az úgynevezett meg- érülési idő. Pontosabban, egy- :gy, minden tekintetben meg- ’elelően gépesített, korszerű ehénistálló építési költségét elosztva, egy-egy tehén férő- mlye 30—40 000 forintba ke­nd. És bizony, ha ért 3000 iteres lej hozamot: számítunk s tehenenként: — ez fölötte /an a megyei átlagnak — nem nevesebb, mint: 100 év kell ah- íoz, hogy megtérüljön az épí­tési költség. S ha így nézzük i dolgot, bizony csöppet sem gazdaságos. •— Természetesen ez azzal ss magyarázható, hogy a je­lenlegi országos számolási dap csak viszonyított, és nem "eális. De közrejátszik az is, hogy a még ki nem alakult optimális vetési szerkezet hánya miatt drága a takar- nánylermclés, a takarmány­szükséglet biztosítása. Vég­eredményben nem komplett -gy-egy üzemág termelése rözös gazdaságainkban. S azt :em hallgathatjuk el, hogy nég mindig hiányosak a tech- lológiai berendezések. Bár íz is előfordul, hogy egy-egy cözös gazdaságban, noha meg- /annak például a fejőgépek, ízt nem hasznosítják, kézzel éjnek. így — úgymond — iuphx a ráfizetés. Ez viszont azzal magyarázható, hogy a koncentrált, korszerű beru­házások ésszerű gyümölcsöz- tetéséhez hiányoznak a hozzá­értő szakemberek, akik gon­doskodnának az adottságok mi- aél gazdaságosabb hasznosí­tásáról! Feltétlenül olcsólsfiaR fteíi építkeznünk! — El kell ismernünk, hogy í helyes koncentrálási elvek ;ya korlati alkalmazásának kez­detén megfeledkeztünk né­hány fontos dologról. Töb- oek között arról, hogy mire Minél jobban kihasználni é egy-egy terület, adottságait, g minél több árut termelni t korszerűbb módon, korszerűbb 1 eszközök segítségévei — ez a r gazdaságosabb termelés, és í ezzel párhuzamosan a na- \ gyobb jövedelem alapvető r feltétele. Érthető tehát, hogy t •— mint az ipar területén már I korábban — napjainkban a r másik fontos gazdasági ága- c zat; a mezőgazdasági terme- £ lés fejlesztését is e törvény- £ szerű elv alapján igyekszünk r fokozni. Ez az út viszont s csakis úgy járható, ha olyan ^feltételekkel” kövezzük lei, s mint: korszerű gazdasági épü- c letek, korszerű gépek, hozzá- t értő szakemberek és az olcsón t előállítható alapanyag. •( Megyénk mezőgazdasága- c nak jelenlegi helyzetéről, a ^ további elképzelésekről, tér- { vekről kértünk tájékoztatást ^ Molnár József elvtárstól, a | megyei tanács mezőgazdasági ( osztálya közgazdasági csoport- ] jának vezetőjétől. 3 fiz elképzelés és s valóság 1 — Ügy gondolom, a hozzá- 3 értó emberek közül — ide kell . sorolnunk immár a termelő- szövetkezeti tagság jelentős ré­szét is — senki nem vitatja, * hogy gazdaságosan és egyre jő- * vedelmezőbben termelni csakis a korszerű módszerek alapján, ' a korszerű technika segítségé- 1 vei lehet. * — Nemzetközi és hazai pél- 3 dák egész sora bizonyítja ezt. 1 A hazai tapasztalatok szerint < többek között a sertéstenyész- í tés és hizlalás csak úgy gazda- 1 ságos, ha legalább 80—90 anya- 6 koca biztosítja az alapanya- ' got, és így minimum 600-as * csoportokban — tálkákban — 1 történik a hizlalás. Termesze- f tesen ehhez éppen a terme- 1 szett adottságok következté- 3 ben az olcsó takarányterme- ' lés, továbbá a termelési hagyó- 1 mányok, a hozzáértés is szűk- 1 ségesek, sőt, talán elsősorban 1 szükségesek! A juhtenyésztés- 1 nél ' legalább kétszázas tét- « szám — állomány — kell ah- ; hoz, hogy a gyapjútermelés 1 gazdaságos legyen. — Vagy nézzük a baromfi- 1 tenyésztést, illetve a tojáster- ! melést. Kiderült, hogy leg­alább ötezres, de inkább tiz- 3 ezres tojóház hoz már hasznot is a termelőszövetkezetnek, és bármely gazdaságnak. Azaz; itt kezdődik a mennyiségi ter­melés mellett a jövedelmező­ség! Elsősorban e megcáfol­hatatlan gyakorlat, törvény- : szerűség alapján kezdtünk í hozzá a mi megyénkben is a < beruházások, a termelés kon- 1 centrálásához, ahogy mi 1 mondjuk, a telepítésekhez. 1963-ban a rendelkezésünkre r álló anyagi alap 40 százalé­kát, 1964-ben már több mint ötven százalékát a szakmailag részletesen kidolgozott távlati tervek alapján koncentrált lé­tesítményekre „költöttük.” Minden más vélemény, lát­szat ellenéi-e csakis ez lehet a jövő útja. Azért mondjuk, hogy „minden más vélemény, látszat ellenére”, mert ilye­nek vannak és mert vannak, véleményünk szerint átmeneti­leg bizonyos módosításokat is követelnek tölünk, szakem­berektől. Néhány gyakorlati példa ugyanis azt bizonyítja, hogy feltétlenül differenciál­nunk kell megyénk területén egyes termelőszövetkezetek, területek esetében! Ä tiszta kis termelőszövet­kezeti irodában hiába kerestük az Uj Élet Tsz vezetőit. — Baj is lenne, ha itt ülné­nek — mondja az egyik fia­talasszony, aki megpróbált el­igazítani, hogy vajon melyik dűlőben is találhatnánk meg • ért 6 forintot fizet a keltető- : állomás. Orosz Sándor, a fiatal főál­- lattehyésztő, — aki Abaújszán­- tó vidékéről vetődött ide a • Bükk aljára, s most már bo- ; gácsinak is vallja magát, mi­x ttíxl irtíx nrvcíiH __ Írtért n •> P'v 1 h ozzá az eddigi kilátások sze­rint igen jónak Ígérkezik a sző­lő. A szőlővel és az ugyancsak szép gyümölcsössel is veteked­ni fog azonban az elkövetke­ző esztendőkben a bogácsi hő­forrás vizet hasznosító hajtató­hetőségeket lát itt az állatte­nyészetben. A sertéshizlaláshoz van leginkább kedvük és tu­dásuk is a bogácsiaknak. Ta­valy is sikerült 5o hízóval töb­bet produkálni a tervezettnél. De azért mégsem az állatte­nyésztés lesz a fő profil. A szőlő és a gyümölcs hazája ez a vidék. Hogy a minőséggel nincs hiba, azt a bogácsi riz- ling megyei és országos borver­senyeken aratott sikere is bi­zonyítja. Az elkövetkező esz­tendőben már a mennyiség is meglesz. Hiszen csupán a Cser- je-dülő 78 holdnyi gyönyörű szőlőjéből már az idén 45 hold­ról várnak teljes termést Még­ház haszna: Az Mén kezdik meg ennek a több mint hét­millió forintos beruházásnak: megvalósítását. 1967-re készül el a terveit szerint, s addigra fel is készülnek a bogácsiak arra, hogy a szaktudást és a megfelelő munkaerőt is bizto­sítani tudják a nagy jövede­lemmel kecsegtető hajtatóház üzemeléséhez. Mire megtudtuk, hogy a Hór patak partján levő kertész-** ben kell keresnünk az eh? és az agronómust, már az- öt­megtudtuk nagyjából, hágj „ez újság van Bogácson. *5f-' i len ................1 ..........wi—i«—.ni .mat .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom