Észak-Magyarország, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

J^asämais* I96X, fünft» S3.

ESZAKMAGTÄtiOSSÄÄii

7

Reflektoüfénifben s

iCazimti® iiér&S^

Miskolcon kezdte rendezői működését, s mindjárt az első évadban figyelemreméltó tettel. Az Antigonét állította a Miskolci Nemzeti Színház színpadéiba (később budapesti venvolt, de egyben az addig csak ser és Shaw, Tersánszky J.

prózaíróként ismert Mesterházi Lajos színpadi felfedeztetése is.

Barátjával és művésztársával, Keres Emillel most már

dégszereplésre is sor került), négy esztendeje vezeti Kazi- Azokban az években kezdett mir, főrendezőként, a Thália hozzá a klasszikus görög Színházat. Itt az is fontos, midráma magyar színpadi „rehabilitálásához”, amikor az a hiedelem akadályozta a több ezer éves szei'zőlc műveinek bemutatását, hogy unalmasak, s a mai közönségnek nem kellenek, mert senki se figyelne oda rájuk. Kazimir ezt a színházi babonát űzte el. Nemcsak a miskolci Antigonéval aratott országos sikert, hanem utána az első körszínházi Oidiposz előadással is. Akkor még a Ligetben működött a Kazimir teremtette Körszínház, Básti Lajos és a többi színész szmokingban, estélyi ruhában játszott. Azóta a Körszínháznak állandó helye van a Népstadion mellett, a Jégszínházban, már nem estélyi ruhás, oratóriumszerű előadások, hanem szabályszerű színházi produkciók színhelye minden nyáron. Itt rendezte meg Kazimir először Shakespeare II. Richárdját, itt Calderon Zalameiai bíróját, itt kerül sor ezen a nyáron ismét egy új felfedezésre: Thomas Mannra, akit magyar színpadon még soha nem játszottak! Igaz, egyetlen egyfel- vonásost írt csak, a Savona- roláról szóló Fiorenzát. Me- gintcsak Kazimiré az úttörő érdem, hogy a színpadi Thomas Mannt is bemutatja a magyar közönségnek, a Fiorcn- zával egy műsorban Mario és a varázsló című kisregény színpadi feldolgozásával.

Előreszaladtunk az időben, a görög klasszikusok éleszt- getése már a Körszínház idei produkciójához vezetett, s közben nem mondtuk el, miként alakult Kazimir pályája Miskolc után. Budapestre került, először a Vígszínházhoz, ahol olyan’ ' ’emlékezetes előadások fűződnek a nevéhez, mint például a Pesti emberek, amely nemcsak az elmúlt évtized egyik legismeretesebb új magyar drámája

képp lett a Paulay Ede utcai Jókai Színházból Thália? Tudatosan vállalt és vallott koncepció eredménye. Újszerű, forradalmi tartalmú színházat csinálni, az egész .világ, s

Jenő és Fejes Endre, Pagogyin és Stejn, Max Frisch és Jean- Paul Sartre, Csokonai és — a Thália kabaré műsora jelzik Kazimirék színházának eddig megtett útját. (A felsorolás korántsem teljes.) Már a nevekből is láthatjuk a program átgondolt eszmeiségét, művészi és formai változatosságát, tartalmi gazdagságát.

Legnépszerűbb fórumunk:

Hajsza lel és füilií dollár után

benne a sajátos magyar szín- a kétmilliós nézőtáború tele- házi kultúra legjobb haladó vízió révén újabban az egész hagyományait beleolvasztva az ország megismerte Kazimir tíjba. Ezért vallják magukat Károlyt. Hétről hétre látjuk tudatosan a század első évtize- a Ki mit tud? zsűrijében, halide Thália társulatának utódjául.

Racine és Max Frisch, Dreíjuk megfontolt, értékes tanácsait

Barabás Tamás

Belép és csak idegeneknek

E

— j,Es most?*4

— „Most az is nagy dolog, ha meg tudjuk tartani.«

S a beszélgetős során szó kerül erről a megtartásról. Anglia megváltozott szerepéről a világban. A közvetítő szerepéről. És ebből a szerepből szeretné, ha a magyarok is kivennék a részüket. „Mit tehetünk mi? Kis nép vagyunk,”

De a vita érleli a gondolatot: „...nincsenek kis népek és nagy népek, helyesebben két nagy nép van, de ha az atomháború kiküszöböléséről van szó, akkor ezek is kicsik, vagy mindenki nagy.”

Ezt a gondolatot tükrözi egy éjszakai beszélgetés is. leértté, a konyhában! .LbTn^^h^

Ä

tak...

kiváló vasárnapi ebéd után Mozart-lemezt haligatS ez a Mozart-lemez adja a kulcsot az utolsó idézendő beszélgetés zárjához.

_______

a

z Athenaeum klubban találkozott Boldizsár Iván. A

A mozarti emberrel |

nagy fiút. A börtönből. A szerző először azt hitte, hogy ugratják, de aztán kiderült az ellenkezője: Albert részt vett a legutóbbi nagy atomháború-ellenes tüntetésben, és a rendőrség letartóztatta. „Emlékszik, amikor Bertrand Russelt is?” — kérdezték a szülők. S amikor Alberttól azt kérdezi az író: „Tehát nonkonformi zmusból tüntetett?” Nem akar belenyugodni a kispolgári, angol életformába?

Albert válasza nagyon érdekes: „Az angol társadalomnak nem az a baja, hogy konformista. Mi a konformizmuson túlvagyunk. Még a nonkonfomiizmus is roppantul kényelmes álláspont. Társadalmunk konformista, én nem vagyok konformista, ezzel tiszta a lelkiismerctem és kész.”

— De hát altkor miért tüntetett?

— Mert nukleáris korban élünk.

S ha nem lett volna elég ez a válasz, mert hiszen „a legnagyobb veszély^ az, hogy az atom szó a tudatban egyelőre még mindig elsősorban háborút és halált jelent..Albert menyasszonya, Catherine adja meg a konyhában a helyes

választ:

„Felismerni azt, hogy nukleáris korban élünk, tehát nem lehetséges a háború, de nem lehetséges úgy sem élni, mintha a háború lehetséges volna.”

John Osborne: Dühöngő fiatalok című drámája vált ki egy másik vitát az író és Arnold Wesker békeharcos között. Osborne darabja után általános „támadás indult” a nyárs- polgáriasság ellen, mert a nyárspolgárság termeli ki azt a közömbösséget, amelyre a politikusok kegyes, háborús terveiket építhetik. Wesker egy új fogalmat is bevezetett az angol közéleti vitákba: a secret reins, a titkos gyeplők fogalmát. ö is hiábavalóságra ítéltnek érzi a drámaíró erőfeszítéséi; és minden olyan értelmiségi, irodalmi és művészeti megmozdulást, amely csak tágra nyitja a kapukat, csak tiltakozik, „A nyárspolgárság bacilusa ellen nincs védekezés, hacsak... — ö is kitette ezt a három pontot a „hacsrk” után, nagyot lélegzik és azt mondja — ... hacsak új rendszert nem hozunk létre, amellyel mi, akiket megillet, sorra kezünkbe vesszük a titkos gyeplőket."

Wesker, barátai és egyes szakszervezeti vezetők egy áL landó központot hoztak létre, a Centi-e 42-őt. Lényege: a szakszervezetek és művészek együttműködése, az első lépés új és szélesebb közönség felé. „Teljesen új hagyomány kezdődhetne... — mondja — a hagyományoktól terhes Angliában.”

Majd egy későbbi angliai út során a szerző a Swiss Cottage állomás közelében ebédelt Wesker családjánál „A ház modem volt, a feleség kedves, a két kisgyerek angyal a mama magyar származású.«

Piccadilly Circus „közlekedési tébolyáéból jöttek ide. Dennis Gabor azaz Gábor Dénes Hitler és Horthy miatt hagyta el Magyarországot. Ahhoz a nagy magyar tudós nemzedékhez tartozik, melyet a nagyvilág nyert a magyaroktól: Kármán, Hevesy, Békássy, Polányi, Szondi, Szilárd Leo, Teller és Gábor, „ök nem fordítottak nekünk hátat, az egyet len Teller Ede kivételével, aki nemcsak legfőbb létrehozója a hidrogénbombának, de bele is szeretett találmányába.”

S miközben ebédutáni kávéjukat csapolják a gyenge angol klub-kávéból, egy hajlott derekú öregúr fürge léptekkel szaladgál kávézóból könyvtárba és megint vissza, és mindenkit megkérdez:

•— Nem látta a Pliniusomat?

Gide és Malraux, a nyugati világ írástudói és a rajtuk nevelkedett nemzedék a szkepticizmust növelte a nyugati eszmevilágban. „ ... ahelyett, hogy utat mutattak, vagy legalább kerestek volna az embernek a huszadik század derekán, saját kiábrándulásukkal csökkentették az emberek életkedvét.’!

S itt lép be Gábor Dénes tanulmányának témája: Inventing the Future — a jövő feltalálása. „Ami nem kitalálás, hanem feltalálás, tehát tudományos kutatás eredménye...” A mozarti ember. Ez Gábor Dénes eszménye. Erről írt a Quarterlyben is. A túlnépesedés, a szegénység, az éhezés, a szabad idő szerinte belátható időn belül megoldható kérdések. „Ekkor jelenik meg — ha jól értettem — a mozarti ember, aki^ természetesen nem lesz ment a fájdalomtól és a szenvedéstől, mert ettől semmiféle látomás nem szabadíthatja meg az egyes embert, de az Mozartként alkotásban, éspedig derűs művekben oldhatja fel a kétségeket és gyötrelmeket”

Gábor nem kávéházi utópistaként, hanem kettős minőségben törte a fejét az emberiség jövőjén: mint mérnök és mint feltaláló. Feltalálta például a falképszerűen lapos, színes televíziókészüléket Az Inventing the Future dolgozat címének sem volt eleinte semmi köze sem a jövő feltalálásához, hanem igen szakszerűen és tudományosan így hangzott: Electronic inventions and their impact on civilization — Elektronikus találmányok és hatásuk a civilizációra.

„Olyan célt kell mutatni az emberiségnek, amely kigyógyítja a pesszimizmusból és a szkepticizmusból, amelyért érdemes élni, amely betölti a felszabaduló időt.”

S ha most ilyen, még oly rövid barangolás után Boldizsár Iván könyvében — visszatérek a bevezető, levélszerű sorokhoz —, úgy látom, hogy a Voltaire-idézet, mint a tagadás tagadása jó mondanivalóink kezdetén. Azt már leszögeztük, hogy a könyv nem az emberiség ellen, hanem csakis mellette íródott. Boldizsárt ismerve az kétségtelen volt, hogy tetszeni fog. És abban most már föltétlenül reménykedem, hogy meg is fogja változtatni azokat, akiknek megmondja az igazat. Hiszen az angolok sem „olyan” angolok már, mint képzeltük, s a köztük levő legkiválóbbak éppúgy küzdenek az emberiségért, mint azok közülünk, akik talán le-letöive, de mindig töretlenül hisznek a felszabaduló időben.

fCátray Boww

Ihinné-e az olvasó, ha azt mondanánk, hogy a fodrász szövetkezet dolgozói csak magán-kisiparoshoz járhatnak hajat vágatni? Ha azt írnánk, hogy a közlekedési vállalat dolgozói nem ülhetnek fel szabad idejükben villamosra, vagy autóbuszra, és a szabadnapos vasutas is csak közúton közlekedhet? Mindez csak fantázia kérdése, most találtuk ki hirtelenjében. Azt, amiről eddig szó volt De azt npm, az már tény, hogy az Országos Idegenforgalmi Étterem és Szálloda Vállalat (a továbbiakban OISZEV), a Belkereskedelmi Minisztérium reprezentatív vendéglátóipari vállalatához tartozó miskolci Avas szálló 350 dolgozója szigorú tilalommal kitillatott a vállalat összes miskolci üzemegységeiből.

A rendelkezés azért mégsem olyan szigorú, hiszen az OISZEV vezérigazgatója nem mondja expressis verbis, hogy a szabadnapját töltő vendéglátóipari dolgozó előtt be kell csapni a kaput és az Avasi kávéház, az Avasi cukrászda, az Avas presszó és a Rorárius cukrászda alkalmas helyére táblát kell függeszteni, miszerint az Avas szálló bármilyen rendű és rangú dolgozóját tilos feketekávéval kiszolgálni, vagy ha szabadnapján olyan badar ötlete támad, hogy feleségével egy pohár sört az Avas kertjében igyon meg, zene meliett, onnan ki kell penderíteni. Azt sem olvassuk a rendeletben, hogy' nem ülhet le a rokonságával az étteremben megenni egy vacsorát vagy ebédet, vagy nem mehet be fizetett szabadsága alatt — horribile dictu — a város egyetlen éjszakai szórakozó helyére. Nem, erről nem szól a rendelkezés, hanem igen finoman úgy fogalmaz, hogy a dolgozó legkésőbb munkaidejének befejezése után, egy órával, tartozik elhagyni a területet. Ez a rendelkezés pedig a végrehajtásnál úgy értelmeződik, hogy mindaddig, míg a dolgozó újra munkába nem áll, oda vissza sem térhet, és a szálló minden dolgozójának munkahelyeként kell tekinteni a vállalathoz tartozó minden üzemegységet.

állottunk róla. hogy az Avas szállónál a közelmúltban felméréseket végzett egy- központi kiküldött meg többH

féle rendelkezést hoztak részben az üzemmenet, részben a munkafegyelem megjavítása végett Ez az intézmény belügyc, ami legfeljebb a termelési tanácskozásra tartozik. De az, hogy mindenki beléphet. egy. l'.ep- rezentatív vendéglátóipari intézménybe, csak az nem* aki ott dolgozik, feljegy'zés- re kívánkozik. Nem helyes, ha egyik-másik eszpresszót „megszállják” a vendéglátóipari dolgozóit de az se helyes, ha oda egy Icává vagy egy pohár sör elfogyasztása végett sem térhetnek be. mint bármely, teljes jogú magyar állampolgár. Es még, ha étkezni is akarnak, előzetesen be leéli jelentenie, mintegy' engedélyit kérni, hogy' nem kis pénzért igénybe vehessék azt a szolgáltatást, amit egyébként mindenki igénybe vehet.

Sok kedves olvasónknak nem mondunk újat ezzel, Íriszen e szép nevű vállalat (OISZÉV — oly szép, hogy elfelejteni sem lehet!) az ország más részein levő intézményeinél ezt a rendelkezést már korábban is alkalmazta — bár írásban még senki sem fektette le ezeket a szigorú szabályokat. Miskolcon csak most kezdik bevezetni. (Biztosak vagyunk benne, hogy e jegyzet ellenére, be is vezetik.) De aligha kell bizonyítani, hogy egy rendelkezés azért, mert Budapesten és máshol is alkalmazzák, még nem biztos, hogy túlzottan helyes, szociális és humánus. Nehéz lenne vállalati rendelkezésben kimondani, hogy' a vendéglátóipari dolgozó nem olyan teljes jogú polgára ennek az országnak, akit, ha magatartásával senkit se botránkoztat meg, se az üzletmenetet nem zavarja, lei kell tiltani a kuRúrnltabb szórakozóhelyekről.

Ivileg az OISZEV minden munkavállalójára vonatkozik ez a rendelkezés. Mégis, ha hiszik, ha nem. kedves ohm- sók, ez előzetes felmérést végző központi kiküldött nem a másik vendéglátó vállalat cukrászdájában itta rendszeresen ebéd utáni feketéjét. és a központból lejött vezető emberek sem az önkiszolgáló büfében ebédeltek a Fehérterem helyett ..; Ez van.

(hm)

E

Jól számított. A koffer éU tűnt a repülőgépről, amelyen Párizsba utazott.

Most már a bírósághoz fordult a kán és ügyvédje meg is nyerte számára a pert. A távollevő Fatima hercegnőt és Mohamed herceget kötelezték a két csekk beváltására.

Ám az amerikai hatóságok is közbeléplek és a két iráni magasrangú vendéget nem engedték keresni.

Közben a sah emberei nem maradtak tétlenek. Kaibár kánt egyszer már majdnem elrabolták egy színházból, de túl sokan vették körül, így a merénydet kockázatos volt, azután titkárnőjét próbálták elrabolni New York-i lakásából, de ez se ment. Végül mégis sikerrel jártak, mert Washingtonban, az iráni követségen elfogták a kán egy belopódzott ügynökét. Repülőgépre ültették és elindították Teherán felé.

A kán azonban nem maradt tétlen. Tudta, hogy a gép Genfben megáll, és azt is tudta, hogy ottani törvények szerint le lehet szedni valakit arról, ha egy svájci állampolgár feljelenti. Megfelelő svájci ügynökével feljelentette hát elrabolt ügynökét, akit így' Je is szedtek a menetrendszerűen megálló gépről. Aztán persze a feljelentést visszavonták és az ügynök kiszabadult.

A kán kiszabadította ügynökét, megnyerte a pert és elérte, hogy' a botrány' miatt Irán idén nem kapott hivatalos dollársegélyt.

De a pénzét még mindig nem kapta meg.

Máté Iván

cet váltani, Kaibár kán tudomása szerint is, kapcsolatban i Hit a sahha’l, Kaibár a halai- - más összeg biztos uraként sietett a bankba. <

Itt azonban kellemetlen meg- i lepetés várta!

A két arisztokrata a csekk - kiállítása napján megszüntette ; folyószámláját a banknál, és a pénzt elvitte.

Egy repülőgép Genfben megái!

Elképzelhetjük a kán csalódását!

Mégsem okult ebből és másodszor is lépre ment.

Elfogadta a sah genfi meghívását, odautazott, hogy találkozzanak. Alig érkezett azonban Kálvin János egykori városába, a svájci rendőrség közölte vele, hogy az iráni követség autója mindenütt követi, élete veszélyben van, sürgősen hagyja el Svájc területét.

Egy' emigráns nem ugrálhat, a kán se dacolhatott a rendőrséggel, dolgavégezetlen elutazott.

Az utazás azonban nem volt mentes minden incidenstől.

A sah udvarában jól tudták, mily’en fontos iratokat, kompromittáló dokumentumokat hord magánál ez az emigráns. Természetesen a kán is tudta, hogy' tudják róla. Éppen ezért igyekezett félrevezetni üldözőit, akik szerették volna a papírokat megszerezni. Feltűnő módon közölte kísérőivel, hogy kofferjában jól elrejti azokat, majd nagy' zajjal újságpapírt tett a kofferba a hotelből való távozás közben.

Két és félmillió dollár nem í kevés pénz. Még egy millió- : mos számára sem. Majd 80 millió forint. Szép kis summa, : annyi tény.

Ezért a pénzért hajszolja magát egy perzsa emigráns, név szerint Kaibár kán, akit Mohamed Rcza Pahlevi, az iráni uralkodó száműzött. És miután száműzte, felhasználta magáncélra azt a két és félmillió dollárt, amit még ennek a Kaibár kánnak, az angol, majd az amerikai titkos szolgálat emberének elnöklete alatt álló teheráni sport- szervezet címére küldtek dol- iársegélyként Amerikából.

A csekket nem lehet beváltani

Két héttel ezelőtt beszámoltunk arról, hogy az amerikai Nation című lap révén a világsajtó már tudtul adta, milj'en izgalmas per folyik New Yorkban. „Kinek jutott a sah dollárjaiból?” című cikkünkben megírtuk, hogy ez a fentebb említett Kaibár kán ügynökeivel titokban lefény- képeztette az őt emigrációba kergető iráni sah páncélszek- rény'ében lévő számlákból az őt illetőket. Ezekből derült ki, hogy' két és félmillió dollárt leemeltek róluk és megvesztegetés céljából egyes amerikai politikusoknak, olajban „dolgozó” üzletembereknek adtak. Mégpedig újabb dol- lársegély kijárása érdekében. Vagyds a dollársegély részben egy'es amerikaiakhoz szivárgott vissza, hogy elintézzék az újabb segélyt az USA kormányánál.

Az azonban, amiből a sah vesztegetett, a káné volt eredetileg. Ezért indított pert az emigrációban. Elvégre két és félmillió dollárt, kamataival együtt, mégsem dob ki az ablakon egy kán se! Még Kaibár kán se!

Ö aztán a legkevésbé!

Annyira nem, hogy nem sokka] a számlák lefényképezése után tudatta az iráni sahhal, milyen kincsek birtokába jutott. Rövid idő múlva meg is kapta a választ: két csekket Fatima hercegnő és Mohamed herceg aláírásával a kívánt összegről. Miután mindketten a sah közeli rokonai, és a bank, ahol be lehetett a esek-