Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

Vasamat!» X96ä, május 9, ESZAKMAGYARORSZÄG Ä film ünnepe Miskolcon Hosszú ideig bujkáltak. Ores vagonokban laktak, romos épületekben húzódtak meg, és csak éjszaka merészkedtek az utcára. Érezték azonban, hogy a fővárosban nincsenek biz­tonságban. Ezért úgy döntöt­tek. hogy a Dunántúlra men­nek Bischof íné lányához, a Zala megyei Komárvárosba. De itt sem sokáig volt mara­dásuk, mintha tudták volna, hogy az .elhurcoltatott Kaszab­család egyetlen élő tagja a nyomukban van ... 1947-ben szereztek egy üres anyaköny­vi kivonatot, rajta a kecske­méti anyakönyvi hivatal pe­csétjével, s kitöltötték Kovács Sándor néven, természetesen hamis adatokkal. S hogy vég­leg tökéletes biztonságban érezhessék magukat, Borsod megyébe költöztek. Schlei-Ko- czor-Kovács a Borsod megyei Vendéglátóipari Vállalatnál kapott állást. Mégpedig nem is akármilyet. Hamarosan a kazincbarcikai 100-as étterem vezetője lett. Az évek során népszerű ember hírében ál­lott, s olyannyira megtévesz­tette környezetét, hogy még tisztséget is bíztak rá. Ma már tudjuk, hogy méltatlanul. Telt-múlt az idő. S ez az idő lépésről lépésre bebizo­nyította, hogy az embereket csak ideig-óráig lehet becsap­ni. Bebizonyította azt is, hogy a dolgozó emberek természe­tes ösztöne, tapasztalati kö­vetkeztetései helytállóak. Be­bizonyosodott az is, hogy Schlei más körülmények kö­zött bár, de ugyanaz, aki volt. Már nem gyilkolhatott, nem hurcoltathatott el senkit, kihallgatásra sem idézett. De a Gestapó-pribék, ha szoli- dabban is, „főnök-módra” vi­selkedett. Goromba volt be­osztottaihoz, durva a vendé­gekhez és negédes felette­seihez. Olyannyira, hogy amí- ' kor a beosztottak és a vendé- ; gek panaszai alapján vásárlói ankéton marasztalták el több [ mint százan, felettesei nem | akartak hinni a panaszko- dóknak. pártját fogták a bolt­vezetőnek, s áthelyezték Sajó- bábonyba gebinesnek. Nem ^tudták, nem tudhatták, hogy jj.kígyót melengetnek keblükön. '(És maguk is megdöbbentek, V amikor kiderült, hogy a rend- cíőrség az elmúlt év áprilisa­it ban nem gazdasági visszaélé­ssel;:, csalások és lopások mi- o'att tartóztatta le elsősorban, ((.hanem háborús bűntettekért. J Nem tudtuk, nem tudhat­niuk. voltaképpen ki ez a két J ember. Ember? Gonosztevők. 119 évig álcázták magukat, j nagyszerű pozíciót szerezve az Y életben. A negédes „Kovács- ^házaspár” gyilkos-házaspár cl1 volt! Többszörös gyilkosok, ((.akik nem kerülhetik el a tár- J/sadalom ítéletét és megveté­st, sét. A bíróság első fokon már J döntött ügyükben. Schlei Mi- [^hály 12 évi, Bischoffné 7 évi y börtönbüntetést kapott. Az ügyész fellebbezett. - Schlei és S3 társa rászolgáltak a szigorú o'büntetésre. (Petendy Olga (hínár korábban elnyerte bün- J telesét) Nem feledhetjük (^a háborús bűnösök gonosztet- Jtelt. Nyugat-Németországban, ^ ahol a nácizmus ma is kísért, w feledés ködébe akarják bur- 9 kölni a gonoszok bűnét; húsz V,év múltán is számontartjuk a ^holttesteket, az anyjuk után ((síró gyermekeket, az ablak ((résén át rémülten néző Ka- J) szab-f iúkat, a koncentrációs ((táborokat, százmilliók kínját, ^szenvedését — mindezt nem ((feledheti a józanul ítélő em- V.beriség. A bűnért felelni kell’ VJ Csal» László Jk háborús gonoszlelt nőin évülhet ell Síi w&U a sajóháhonyi gebines ? Sokan ismerték Borsod me­gyében Kovács Sándort és. fe­leségét. Afféle „jólmenő” ge- binesek voltak Sajóbábony- bap. Remekül berendezett la­kásban éltek, Ford Taunust, majd később Volgát vásárol­tak, külföldre utaztak, költe­keztek — egyszóval, ahogy mondani szokás, felvitte isten a dolgukat. De milyen érdem­telenül! Hiszen, ha tudtuk volna, .ki ez a két ember ... íme a történetük. — fi Gestapo igazolvány Schlei Mihály 1941-ben a náci Németországba ment, hogy „szerencsét próbáljon”. Egy időre ott is ragadt — nem német hangzású neve mi­att. Fasiszta volt a javából, természetesen élvezte a nácik bizalmát. Kiképezték katonai oktatónak, majd a keleti frontra küldték, s miután ott is kiállta a „próbát”, vissza­helyezték előbbi szolgálati he- lyére, ahol hűségesen és szor­galmasan igyekezett saját képmására formálni Hitler újoncait. Hogy mi minden történt vele e néhány év alatt, azt ma már nehéz kideríteni. Tény, hogy amikor a nácik megszállták Magyarországot, Schlei Mihály, az egykori cse­peli segédmunkás a Volks­bund budapesti központjának alkalmazottja volt. Ő azt mondja, „csak tolmács” volt a Gestapo Svábhegy, Melinda u. 24—26. sz. alatti parancs­nokságon. Azt persze nem is tagadhatja, hogy a Sicherheit- Dienst IV. osztályától kapta meg sárga gestapós igazolvá­nyát. amelynek birtokában korlátlanul rendelkezhetett életek, sorsok felett. Rengeteg embernek szerencsétlenséget hozott ez az igazolvány, s csak egynek szerencsét: özv. Bischoff Sándornénak. Schlei a Gestapo parancs­nokság 6-os számú szobájá­ban ügyködött. Egy alkalom­mal csinos fiatalasszonyt állí­tottak elő; Bischoff Sándor- nét. akinek tekintélyes textil- nagykereskedése volt Az asz- szonyt, áld ismerős volt zsidó körökben, azzal vádolták, hogy az elhurcoltak vagyonát rejtegeti, ami voltaképpen meg is felelt a valóságnak azzal a változattal, hogy a maga számára spekulált, a maga számára harácsolt. A szemrevaló asszonyt azonban nem olyan fából faragták, hogy ilyen „csekély vád mi­att” kétségbe essen. Rávette Schleit, hogy segítsen rajta, vegye pártfogásába, pontosab­ban fogadja szövetségeséül Schleinek megtetszett az asz- szony is, a terv is. Ekkor kez­dődött. el kettejük dicstelen története. IS tolmács szerepére Húsz év telt el a háború óta. Ma húsz éve ért véget a szörnyűség. Ennyi év után ki deríthet fényt Schlei min­den gonosztettére? Ki tudná összeszámlálni, hogy Schlei és Bischoffné hány ember halá­lát okozta? Mindketten ta­gadtak a bírósági tárgyaláson. Amikor azonban 20 év távla­tából is felismerték őket a tanúk, nem tagadhattak töb­bé. Anélkül, hogy a legkeve­sebb megbánást is mutatták volna teljes közönnyel hagy­ták helyben a tanúk által is­mertetett rémtetteket. A sok közül csak néhányat emlí­tünk meg. 1944. novemberében Bi- schoffnét, aki nyár óta együtt élt Schleiel. felkereste egyik barátnője, Petendy Olga tex­tilnagykereskedő. Elmondotta neki, hogy egy Berger Sándor nevű összekötő által azt kéri az egyik illegális csoport: tá­mogassa a mozgalmat. Peten­dy Olga javasolta Bischoffné- nak, avassák be a dologba Schielt és fogják el az ellen­állókat. Schlei készséggel megszervezte az akciót. A Bajcsy-Zsilinszky Endre által vezetett, Boldizsár Ivánhoz kapcsolt ellenállási csoport egyik tagját, Szávay Editet Petendy Olga lakására csal­ták, s ott Schlei és közvetlen kollégái, Paul Kupfnagel és Martin Mayer letartóztatták. Ezután házkutatást tartottak a Szávay-lakáson. elfogták Szávay Zoltánt, feleségét és Havas Lászlót. Az összekötőt. Berger Sándort szintén csellel kerítették hatalmukba. Ber­ger úgynevezett védett ház­ban élt. Azzal hivatták ki, hogy üzenetet hoztak neki. Berger hitt az „üzenethozók­nak”. Lefogták és őt is a Me­linda utcai parancsnokságra hurcolták. Foglyaikat kihall­gatták és a jegyzőkönyvet aláíratták velük. Német szö­vegű volt a jegyzőkönyv, s egyre ment, hogy tudnak-e íémetül, vagy sem, alá kel- ' ett írniuk, anélkül, hogy is- ■ merték volna, mit írnak alá. schleiéknek nagy gyakorla­tuk volt a kihallgatásban. Na­ponta tíz is jutott, naponta tíz ember sorsa felett is ítél­kezhettek, ha éppen úgy akar­ták. Senki sem kért számon tőlük semmit. Szabadon rendelkezhettek az öt ellenál­lóval is. Nem sokkal letartóz­tatásuk után Sopronkőhidára szállították őket, ahol Berger Sándort meggyilkolták. Nemcsak Schlei, hanem Bischoffné is alaposan érteit a cselvetéshez. Az elvetemült asszony jól ismerte Kaszab Andor hadirokkant ékszerészt. Tekintettel arra, hogy Kasza­bot is az elhurcolás veszélye fenyegette, Bischoffné fel­ajánlotta neki, bizonyára nem önzetlenül, hogy ha náci ba­rátainak segítségét kéri, meg­mentheti Kaszabot a nyila­soktól családjával és vagyo­nával együtt. Az ékszerész kapott az alkalmon. Hanem mi történt? Néhány nap múl­va megjelent Kaszab lakásán Schlei, három cinkostársa kí­séretében. A szó szoros értel­mében kirabolták Kaszabot, majd feleségével és leányá­val együtt elhurcolták. A ha­dirokkant ékszerész fia a szomszédból nézte a szörnyű tragédiát, ott rejtőzött el. De mit segíthetett? Soha többé nem látta szeretteit. Ám meg­esküdött. hogy ha él (és erre ekkor már minden valószínű­ség megvolt, hiszen Schleiék akkor követték el legkegyet- lenebb gaztetteiket, amikor a szovjet csapatok körülzárták a fővárost) a háború után felkutatja a gonosztevőket, nem hagyja megtorlatlanul égbekiáltó bűnüket. Kereste is őket hosszú ideig a felszabadulás után. Hiába kereste... Scliteí-Koczor-Kováes 1944. decemberében Schlei­ék azt a parancsot kapták Winkelmann SS-tébornoktól, hogy „mentsék át magukat”. Schleiék ekkor már ezt tették parancs nélkül is, Schlei szer­zett egy Koczor Sándor névre szóló iratot, feleségül vette Bischoffnét, s ilyképpen mind­ketten fedőnévhez jutottak. nél fogva lehet jól, vagy rósz-! szül elsajátítani. Akik rosz-j; szül. sekélyesen sajátították élű! (vagy bele se kóstoltak), azoklb a vezetés csillogó külsőségein ji hajókáznak, azok a vezetői f: jogkör biztosította okos pa-o rancsnoklatokat ostorpatto-J) gássá változtatják. Viszont.fr akik e tudomány birtokosai-V nak vallhatják magukat, £ azok magabiztosan vezetnek, f az ország javára szólóan irá-y nyítanak. Még a legkörülte-», kintőbb vezetés sem lehelj mindenkinek tetsző. Ez volta-j képpen nem is baj: az embe-ű rek sokféle indulatokkal és(( tulajdonságokkal rendelkez-^ nek, az egyik szorgalmasabb,;,' a másik lustább. De mivel „av> dolgozók” nagy többsége át-jí) érezve a társadalomban vég-(í, bement nagy horderejű váltó-c)) zások jelentőségét, új módon íf dolgozik s becsülettel teljes:- | ti feladatát, — ahogy ezt azy irányelv is megállapítja, — av marsalibot tulajdonosai jog- ö gal várják el e nagy többség- \ tói, hogy az ugvancsali becsű- Jj letes vezetőket (akik szintén ((, nagy többséget élveznek), meg-J becsüljék, s ne dőljenek be afr mindenkori vezetőellenesek J gunyoros célozgatásainak, Sr rosszindulatának. a Itt az ideje, hogy a dereka- y san munkálkodó vezető meg-c) kapja a társadalom részéről!' ugyanazt az elismerést, amity a jól dolgozó, nem vezető ré-S teg számtalanszor megkapott? már. jj Párkány László közé a megszokott, kedves, kis kocsmába, presszóba, mert ér­tekezletek, tanácskozások, protokoll-kölelezettségek szá­zai új időbeosztásra sarkall­ják. Vezetői munkakörben megváltozik az életritmus, át­alakul a munkatempó, s meg­gyorsul az emberi elhasználó­dás is. Mert, aki ezrek mun­kájáért, egészségéért, létéért felelős, az hamarabb elkopik, mint az, a ki csak önnön mun­kájának becsületes végzéséért köteles számot adni. Vannak rossz vezetők is. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának ideológiai irányelveiben ta­lálkozunk e rossz vezetőket bíráló megfogalmazásokkal. Egyes vezetők arisztokratiku­sak, a dolgozók bíráló szavait semmibe veszik, vagy ami még ennél is rosszabb, a bíráló egyént megtorlásban részesí­tik. Mindezek élő jelenségek vezetőink soraiban. Találkoz­tunk már a megyében is olyan irányítóval, aki önmagát in­dokolatlan pompával vétette körül, olyan polgári allűröket vett fel, amely joggal keltett feltűnést, egyben felháboro­dást az egyszei-ű dolgozók kö­rében. Akadt rá példa, amikor a vezetőnek (a szentekéhez hasonlóan) erősen maga felé hajlott a keze, s ezáltal mél­tánytalanul megrövidítette a közösséget. Az is előfordult már, sántán a mi megyénk­ben, hogy egykori kenyeres­pajtásait nem ismerte meg a riíilv'fös igazgató. Többször mj laikusak ls arról, hogy a vezetés: tudo­mány. A tudományt jellegé-. iktatott” vezetőnek bizalmat : szavazzunk. Azok a külsőségek, melyek ; szerint a vezetők autókkal su- ! hannak be a gyár kapuján, 1 titkárnők lesik kívánságaikat, i tapétázott ajtók mögött, hosz- 1 szú szőnyeg végén, esetleg 1 díszes íróasztal várja őket 1 szobáikban, — sok. egyszerű : g'ondolkozású embertársunkat félrevezet, felbőszít. Különö- ] sen azokat, akik valaha együtt j esztergáltak egy adott üzem- i részben. ] Ma, a munkásosztály nem- i zetíközi ünnepen érdemes azon 1 tűnődni, hogy ezek a látszatok : mennyire megcsalhatnak : egyeseket, ékel verhetnek < munkás és vezető közé. Ügy < hisszük, nem nehéz belátni: 1 ezek a különbségek, vezetői 1 kellékek, „jelvények” tulaj- l donképpen csak látszatra kül- i sőségek, mert ezekben testesül i meg a Magyar Népköztársa- 1 ság vezetői karának megbe- ' csülése, magának a társada- i lomnak érettsége és ereje. Ha c valaki eljut a marsallbotig, : egykori munkatársai gyakran ■ mondják: elszakad tőlünk, 1 nem jár már a barátaihoz, el­távolodott a tömegelvtől. Van­nak ilyen vezetők is. De ezek­ről majd később. Még azt sem elemezte ma­gában sok ad hoc vezetőelle­nes embertársunk, hogy aki a marsallbothoz jut, annak új kötelezettségei. új -társadalmi feladatai adódnak. Nem me­het mindig vissza régi barátai sági életében valamifajta ne­hézség mutatkozik. S bizony, általában a vezetőket (s nem azokat, akik konkrétan „meg­szolgáljál!:”) éri az ostorozás. Közvéleményünkben lassan- lassan torzulás mutatkozik a vezetők magatartásának meg­ítélésében, noha nagyon jól tudja mindenki: vezető állás­ban levő embertársaink na­gyobbik csoportja feltétlenül becsületes, megbízható, mun­káját, gyárát, embertársait, beosztottjait szerető egyéni­ség. Nagyon nehéz a mi társa­dalmunkban mélyen és ala­posan megvizsgálni azt, hogy X. Y. vezető jogosan áll-e a posztján, mert Z. esetleg al­kalmasabb annak betöltésére. Ezek mind relatív dolgok. A jónál mindig akad jobb. s egyáltalán, vita tárgyátképez­heti az is, hogy ki kit és mi­ért tart jó vezetőnek, s ugyan­akkor mások másképpen ítél- lik meg a helyzetet. Knntlu asi az irányadó: minden honi embertársunk megszerezheti a marsallbotot. Persze, ezt a „szabad ver­senyt” ellenőrzi a nép, (ez tár­sadalmunk lényegéből fakad), s beleszól a posztok hovaítélé- sébe. S éppen ezért, mert ve­zetőink kiválasztása, azok ké­pességvizsgálata (néhány kirí­vóan rossz gyakorlattól elté­rően) széles fórumon törté­nik, szükséges, hogy a „be­.. , ! híres mondá- : Napoleon | sát sokan is_ | merik: minden katona töl- i lénytáskájában hordja a mar- ; sallbotot. Vagyis: minden : katona számára fennáll a le­hetőség a tábornoki unifor­mis felöltésóre. A hasonlat szocialista tár- : vadalmunkban klasszikus mó­don behelyettesíthető: minden embertársunk előtt szabad az ( út különböző vezető állások megszerzéséhez, egészen a i miniszteri székig. Nagy vív­mánya ez népünknek, s ha kö- , rültekinlünfc az országban, megyénkben, e vívmány élő gyakorlattá alakulásának , számtalan eseteiről győződhe­tünk meg. Vezetővé, irányító­vá lenni nálunk nem kivált- j ság dolga. Rátermettség, szak­mai hozzáértés, politikai vér- tezetlség — ezek a fő tulaj- ( donságok szükségesek ahhoz, hogy valaki vezetővé léphes­sen elő. Elvileg megvan an­nak a lehetősége, hogy mun­kásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk soraiból min­denki, aki ezekkel az eré­nyekkel rendelkezik, vezető lehessen. Az elv megvalósu­lásának persze határt szab a szükséglet; az ország dolgozó létszámának Ids hányada ke­rülhet csupán a nép bizalmá­ból vezető állásba. Gyakran, s néha indokolat­lanul, a vezetők ellen irányul a közvélemény kritikai szava, különösen olyan periódusok­ban, amikor az ország gazda­Mié ímmar&aiihat E gy évvel ezelőtt az el­sőízben megrendezett miskolci kisfilm fesz­tiválon a.z egyik igen neves külföldi vendégművész, Ro­man Carmen Lenin-dijas szov­jet dokumentum film rendező, aki már annak idején a spa­nyol polgárháborúról is ér­tékes dokumentumfilmet ké­szített, a televíziónak adott , nyilatkozatában megállapítot­ta, hogy „Miskolc igen fontos fordulópontként volnul majd be a. kisfilmművészet történe­tébe”. Ugyanekkor nyilatko­zott Kollányi Ágoston, a ne­ves magyar filmrendező is. Elmondotta, hogy a fesztivá­lon „az alkotóművészek leg­nagyobb élménye a. közönség­gel való találkozás volt”, mert „a, miskolci közönség kitűnő­en reagált a fesztivál filmjei­re, értő módon fogadta a lá­tott műveket”. A filmfesztiválnak első és talán legnagyobb tanulsága az volt, hogy a közönség fel­fedezte és magáévá tette a kis- filmeket. Megmutatta érdek­lődését a rövidfilmek iránt, értéssel fogadta azokat, érez­te és értette, hogy a rövidfil­mek vetítése közben sok is­meretanyagot, nemes szórako­zást kap. Igen fontos tényező­ként kell azt is regisztrál­nunk, hogy az első, Miskol­con megrendezett filmfeszti­vál megtörte a főváros ilyen jellegű kultúrhegemóniáját. örömünkre szolgál, hogy ép­pen Borsod megye székváro­sa, Miskolc bizonyult méltó­nak a magyar művészet e si­kerekben igen gazdag ágazata fesztiváljának színhelyéül. A tavalyi fesztivál késő éjsza­káig zúgó és értésről tanúsko­dó tapsa, a fesztivál iránti ér­deklődés bizonyította, hogy jó választás volt a fesztivál szék­helyéül Miskolcot jelölni. Csaknem egy év telt cl, s most újra a film ünnepére készülünk, a fesztivál nyitá­sához érkezünk. Hétfőn, má­jus 10-én, a Szakszervezetek megyei Tanácsának székházá­ban megkezdődik a II. Mis­kolci Filmfesztivál. Ismét Miskolcra figyel a közvéle- ■ mény, ide fordul a kisfilmék kedvelőinek érdeklődése. A televízióban már csaknem két hete ízelítőként peregnek a fesztivál kisfilmjei, a hivata­los vetítéseken pedig 11 alka­lommal összesen 60 filmet lát­hat a közönség. További csak­nem félszáz film pedig a tele- , vízió műsorán, különböző adá­sokban látható. 228 beneve­zett film közül az előzsűri 106-ot engedett át. A vetíté­seken kívül négy szakmai an­két is lesz, amelyeken a ha­zai és igen illusztris külföldi filmalkotók találkoznak egy­mással és megvitatják az egyes kisfilm művészeti ága­zatok helyzetét, problémáit, és bizonyos fokig ki is jelölik a további fejlődés útját. A z 1964-es fesztivál sok tanulsággal, is szögűit, amit az idei találkozó előkészítésekor már figye­lembe kellett vennie a rende­ző bizottságnak. Természetes, hogy a tavalyi fesztiválon akadtak még szervezési hibák, hiszen először rendeztünk Miskolcon ilyen eseményt és a gyakorlatlanságból folyóan adódlak a lebonyolításban ki- sebb-nagyobb (de sohasem lé­nyegbevágó) zökkenők. Most már alaposabb volt a felkészü­lés. Szükség is volt erre, mert az az érdeklődés, amelynek homlokterébe a fesztivál ta­valy júniusban került, azóta sem csökkent, országszerte tudatossá vált. a fesztivál, új­bóli megrendezésének szüksé­gessége. Megnőtt a nemzetkö­zi érdeklődés is, és örömmel regisztrálhatjuk, hogy a mozi­látogató közönség is nagyobb érdeklődést tanúsít a. kísérő filmként. vetített kisfilmék iránt, mint korábban. Mindez kötelezettséget ró Miskolcra, jobb felkészülést szervezett­ségben, technikailag és min­den tekintetben. A filmfesztivál ügyeit inté­ző országos szervek bíznak Miskolcban. S ez a fesztivál új nevében is kifejezésre jut. Most már nagyrészt a város­tól függ, hogy ez a fesztivál mindinkább miskolci legyen, és egyéb kulturális eredmé­nyeinken kívül e rangos kul- túrünnepségnek jó tartalmat adjunk előkészítésben, bonyo­lításban, a filmek fogadtatá­sában egyaránt. A tavalyi fo­gadtatás arra enged követ­keztetni, hogy Miskolc közön­sége e tekintetben megfelel a várakozásnak. Tájékoztatójá­ban a. fesztivál igazgatója azt mondta, hogy Miskolc már gazdája a fesziválnak. Való­ban legyünk azok! Ne csak a rendező bizottság tagjai, ha­nem a. város társadalmának széles rétegei, az egész vá­ros. Ö römmel fogadjuk Mis­kolcon a film ünnepé­nek ismételt megrende­zését. Köszöntjük a hazai és a. külföldi vendégeket, a kis­filmművészet művelőit, il­lusztris képviselőit. Köszönt­jük a fesztivált, a magyar kisfilmművészet rangos-nemes vetélkedését, Miskolc és egy­ben _ az egyetemes magyar művészet ünnepét. Benedek Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom