Észak-Magyarország, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

2 Vasárnap, 19SS, május 9. ÉSZAKMAGYARÖKSZAG MEBMfflBBMflBMBMBBBBMPBBBBBBHg Brezsnyev elvtárs beszéde a moszkvai gyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) szabadító és forradalmi mozgalmakat, sokoldalú együttműködési alakít ki a szabaddá vált ázsiai, afrikai és latin-amerikai államokkal. A Szovjetunió következetesen védelmezi a békés együttélés elveit és mindent megtesz, hogy meghiúsítsa az imperia­lista agresszorok terveit, meg­szabadítsa az emberiséget az új világháborútól. Majd a német militaristák terveiről, az amerikaiak viet­nami és dominikai agresszió­járól beszélt. Ünnepi ülés Prágában Szombaton délelőtt a Prá­gai Vár Spanyol-termében került sor a Csehszlovákia felszabadulásának 20. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepség kiemelkedő esemé­nyére: a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának, a Nemzeti Frontnak, a nemzetgyűlésnek és a cseh­szlovák kormánynak együtte­sen ünnepi ülésére. Az ünnepségen Antonin No­votny, a CSKP Központi Bi- zotságának első titkára, a köztársaság elnöke, N. V. Podgomij, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Fehér Lajos, az MSZ­MP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese mondott beszé­det A Borsod megyei képvise­lők csoportja május 8-án, szombaton Varga Cáborné elnökletével ülést tartott. Az ülésen megjelent Rónai Sán­dor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Vaskó Mi­hály, az MSZMP Borsod me­gyei Bizottságának titkára, dr. Sályi István, az Elnöki Ta­nács tagja és dr. Papp Lajos, Az utóbbi időben az Egye­sült Államokban egyre gyak­rabban emlegetik „fölényü­ket” a rakéta- és nukleáris fegyverzet területén. Senkinek sem sikerül azonban megfé­lemlíteni a szovjet emberék, a többi szocialista ország népeit. Mi tisztában vagyunk saját erőnkkel és magabizto­san haladunk a magunk vá­lasztott úton — mondotta Brezsnyev. A továbbiakban hangoztat­ta. hogy az új világháború el­hárításáért folyó küzdelemben különleges szerep hárul a szocialista államokra. A Var­sói Szerződés jó példa arra, hogy a szocialista államok testvériesen együttműködnek saját biztonságuk szavatolá­sában, az általános béke meg­erősítésében. A kommunistáknak nem szabad tétlenül várniuk azt az időt. amikor fellángol az új világháború tűzvésze. A világ kommunistáinak Május 8-án, szombaton to­vábbi értékes előadásokra, ankétokra, illetve vitákra ke­rült sor a Borsodi Műszaki Hetek keretén belül. A regge­li órákban folytatta munká­ját a Szakszervezetek megyei Tanácsának klubjában a Ma­gyar Kémikusok Egyesületé­nek borsodi csoportja. Ezúttal dr. Bognár János tanszékve­zető egyetemi tanár elnökölt. A három komponenst: sóolda­tok viszkozitásának és vezető képességének vizsgálatáról dr. a Borsod megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke. Dr. Ladányi József, a Bor­sod megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyette­se tájékoztatta a képviselő­ket megyénk helyiipa.ri szol­gáltató tevékenységéről. A vi­ta során számos hozzászólás hangzott el. Az ülésen . tár­gyalt anyag részletes ismerte­tésére visszatérünk. kötelessége elhárítani az események ilyen fejlődé­sét, meg kell akadályoz­niuk az imperialistákat egy új háború kirob­bantásában, meg kell ■ tenniük mindazt, ami szükséges a kommunista világmozgalom egységének megszilárdításához. A beszéd után Moszkva vá­ros képviselői behozták a te­rembe a szovjet főváros zász­laját, amelyre Brezsnyev fel­tűzte a Lenin-rendet és az Aranycsillag-érmet. Moszkvát a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége a Hős vá­ros címmel tüntette ki. Brezsnyev meleg szavakkal méltatta a moszkvaiak érde­meit, majd Nyikolaj Jegori- csev, az SZKP városi pártbi­zottságának titkára válaszolt szavaira. A díszünnepség után a szovjet hadsereg és flotta mű­kedvelő együttesei nagysza­bású műsort adtak. Berecz Endre tartott előadást. Ezt követően Szopori Béla, Paksy László, Gál Mihály, Vígh István és Cseh Péter fel­szólalásai következtek. A vi­ta utáni programban is érté­kes előadások, illetve felszó­lalások hangzottak el, majd az elnöki zárszó előtt a kon­ferencia határozatot hozott. A Nehézipari Műszaki Egyetem II. számú előadó­termében a szivattyúgyártási konferencia utolsó napi prog­ramjára került sor. Ezen a tanácskozáson dr. Terplán Zénó tanszékvezető egyetemi tanár, a Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki kará­nak dékánja elnökölt. A fel­kért hozzászólók között kül­földi szakemberek is szere­peltek. A konferencia hallga­tói délután kulturális prog­ramon vettek részt, vasárnap pedig Lillafüredet, az ómas- sai őskohót, a Bükk neveze­tességeit és Eger várost te­kintik meg. A Borsodi Műszaki Hetek ankétjai hétfőrí tovább foly­tatódnak. ! i ' Ülés! fartőit a Borsod megyei képviselőcsoport További értékes konferenciák a Borsodi Műszaki Hetek programjában Heti külpolitikai összefoglalónk Moder« rablói®ragok — A „bőrtarkójű“ hadsereg partra ssáü Goidwater dicséri Joisnsomt „Boldog az amerikai nép, mert nincsenek lovagvárai” — írta az ifjú Goethe, amikor az amerikaiak függetlenségi há­borút vívták a feudális Anglia ellen. Azóta sok min­den történt. Mozgalmas napok Dominikában Ezekben a napokban az idé­zett jegyzet korántsem fedi a tényleges, helyzetet. Korunk­ban éppen az Egyesült Álla­mok a nagy „lovagvárépítő”, mégpedig a rablólovagok stí­lusában. Az amerikai támasz­pontok a világ különböző tá­jain fenyegetik a békét, és az egykori zsoldos hadseregek modern utódai, a tengerészgya­logosok felbukkanása minden­ütt egyet jelent: a pusztítással, a népek elnyomásával. Délke­let-ázsiai mintára, néhány nap­pal ezelőtt a latin-amerikai szi­getországban, Dominikában szállt partra a „bőrlarkójú” hadsereg. így nevezik a ten­gerészgyalogosokat, mivel díszegyenrühájukon megtar­tották a régi bőrfodrot, ami egykor a kardvágás elleni védelmet szolgálta. Ezek a „katonák” igyekeznek most megakadályozni a régi einök visszatérését. Boseh — amint ez ismeretes. — Trujillo rém­uralma után eleinte igyeke­zett bizonyos reformokat megvalósítani. De a reakciós katonai junta drágáilotta a kapital izmus megmen tésének ezt az árát és megfosztotta hatalmától az elnököt. Ezután a klikk vezérei leszögezték: „az Egyesült Államokkal a legnagyobb barátságban kí­vánnak együttműködni”. Kö­vetkezett a szokásos amerikai taktikai játék. Washington először „elhatárolta” magát a puccsistáktól, megszüntette a segélyt, de hamarosan min­den a szokásos módon „ren­deződött”. Washington és a katonai klikk megtalálta az érdekközösséget; Most pedig a tengerészgyalogosokkal igye­keznek a hatalmat megmen­teni. A f ej 1 ein ényekkel kapcso­latban az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt Fedorenko szovjet küldött rámutatott: az Egyesült Államok fedő- szervként akarja felhasználni az Amerikai Államok Szerve­zetét a Dominikai Köztársa­ság ellen indított akciójához. A szovjet küldöttség vezetője egy korábbi felszólalásában emlékeztetett az amerikai kül­ügyminisztérium egyik szóvi­vőjének kijelentésére, amely szerint Washingtonnak még nincs jelöltje a Dominikai Köztársaság elnöki tisztségére. Nyilvánvaló tehát, hogy az Egyesült Államok mindaddig fenn akarja tartani Domini­ka megszállását, amíg nem sikerül megfelelő diktátor-je­löltét találnia. Újabb 4000 eitoernyüs Vietnamban A durva amerikai agresszió és az átlátszó diplomáciai sakkhúzások tanúbizonysága szerint Johnson elnök igen távol került attól a prog­ramtól, amelyet az amerikai elnökválasztások során meg­hirdetett. Való igaz; a jelen­leginél agresszívebb külpoli­tikát maga Goldwater sem igen folytathatna. Maga az arizonai szenátor így nyilat­kozott erről európai köruta­zása során, Madridban; „So­kat támadtam Johnson vona­lát, most teljesen egyetértek vele, mind Vietnamban, mind Dominikában ueyanazt ten­ném, amit ő”. Ehhez a prob­lémakörhöz tartozik végül, hogy a hét végén az Egyesült Államok elnökének utasításá­ra Okinawa támaszpontról újabb négyezer ejtőernyőst küldtek Vietnamba és John­son 700 millió dolláros kato­nai póthitelt kért a szenátus­tól, amit nagyrészt a vietna­mi agresszió céljaira akarnak fordítani. Franciaország után Pakisztán Miközben Dominikában és Vietnamban dörögnek az amerikai fegyverek, politikai robbanások is észlelhetők* amelyek fokozatosan por­laszt ják a SEATO, az ameri­kaiak délkelet-ázsiai agresszív szövetségének falait. A szer­vezet Londonban tartotta meg tanácskozását. Franciaország már korábban közölte: a SEATO értekezletén nem haj­landó külügyminiszteri szin­ten megjelenni, pusztán meg­figyelőt küld. A délkelet-ázsiai francia különpolitika jelei már a SEATO tavalyi értekezletén megmutatkoztak. Coíjve de Mutwille külügyminiszter megtagadta a közös közle­mény aláírását Most Párizs már nyíltan megfogalmazta a szembehelyezkedés indító oka­it. A francia fővárosbán leszö­gezték: De Gaulle külügymi­nisztere azért nem megy Londonba, mert kifejezetten ellenzi az Egyesült Államok vietnami politikáját; A lon­doni megbeszélések során azután Pakisztán is szembe­helyezkedett az amerikai vo­nallal. Az amerikaiak ugyan­is azt követelik, hogy a SEA­TO. mint hatalmi blokk, az eddiginél fokozottabban tá­mogassa Washington vietna­mi agresszióját. Itt kell meg­jegyeznünk: Pakisztán a kö­zelmúltban igen jelentős lé­péseket tett, hogy rendezze kapcsolatait a szocialista or­szágokkal. Kambodzsa lépés® A délkelet-ázsiai térségben egyébként még egy kellemet­len meglepetés érte az Egye­sült Államokat. A semleges politikát folytató Kambodzsa nem hajtott fejet Washington különböző ’zsaroló akciói előtt, sót. legutóbb megszüntette a diplomáciai kaocsolatokat az Egyesült Államokkal. Az amerikai csődtömeg tehát egyre növekszik. Nem kérdé­ses, „lovagvárak” és zsoldo­sok segítségével katonai sike­reket is csak átmenetileg le­het elérni. Ezt az igazságot most, ezekben a napokban, amikor a világ a fasizmus feletti győzelem évfordulóját ünnepli, különös súllyal kel] szem előtt tartani. *********** * * á*** ************************ *********** ******************************************** *********************** *************** A Reich utolsó napjai így váltóit GBhbels elfogott referense A Nyegyelja című szovjet hetilap ismerteti. Wolf Hei- risdorfnak, a náci propaganda minisztérium államtanácso­sának, Göbbels személyes referensének a hadifogságban történt kihallgatását. Jelenleg a Szovjet Honvédelmi Mi­nisztérium levéltárában őrzik a vallomást. Abból a célból tették közzé, hogy a húsz évvel ezelőtti, a hitlerista klikk összeomlásának napjait egy eddig kevésbé ismert oldaláról idézzék fel. Mit tud a kapitulációról? __Május elsejének estéjén két személy m aradt Berlinben, aki a város sorsáról dönt­hetett: Wéidlíng tábornok városparancsnok' és dr. Frietsche, a birodalmi rádió vezetője, .akinek — mint a megmaradt állami hivatal­nokok doyenje — kezében összpontosult a polgári hatalom. Mindketten tudták, hogy Berlint lehetetlen megvédeni, de erről első­ként egyikük sem akart beszélni, másrészt a feladat rendkívül nehéz volt, mert a „kapi­tuláció” szó használatát szigorúan megtiltot­ták, és törvényen kívül állónak tekintették volna azt, aki erre vállalkozik. Aznap este a katonai parancsnokság és a polgári hatalom képviselői értekezletre ültek össze. Frietsche találta meg a kátyúból ki­vezető, utat. Kijelentette: miután ,a Führer meghalt, a neki tett eskü már nem kötelez, továbbá a „kapituláció” szó helyett a „felté­tel nélküli megadás” terminológiáját kellene alkalmazni. Nem tudom, mi a különbség a két meghatározás között, de akkor azt senki se kérdezhette. Frietsche a lakosság megkí- mélése céljából azt indítványozta Weidling tábornoknak, hogy adjon parancsot a helyőr­ségnek a feltétel nélküli megadásra. Engem Frietsche parlamenterként küldött át a szov­jet parancsnoksághoz, hogy közöljem a ha­tározatot s tárgyaljak a feltételekről. Ott azonban megtudtam, hogy Weidling, még mi­előtt rendeltetési helyemre értem volna, ki­adta már a fegyverletételre a parancsot, amit a katonák és tisztek túlnyomó többsége öröm­mel végre is hajtott. Mit tud Hitler és Göbbels utolsó napjairól? _ Ügy gondolom, hogy 1944. július 20-a után Hitler napjai meg voltak számlálva. (Ekkor történt a Stauffenberg-merénylet. A szerk.) Á Hitler elleni akció nem sikerült, a Führer életben maradt, de fizikailag és szel­lemileg Is összeroppant. Még annyira össze­szedte magát, hogy rögtön a merénylet után Rádióbeszédet tartson, és Mussolinível talál­kozzon, de aztán hosszú hónapokra ágynak dőlt; agyrázkódást konstatáltak az orvosai. Lehet, hogy gutaütés érte, nem tudom. Annyit mindenesetre megállapíthattunk, hogy július húszadika után öreg, beteg ember hatását keltette. Már nem volt olyan állapot­ban, hogy a rádióban egyenes adásban szó­laljon meg. Az említett időpont után elmon­dott két-három beszédét hanglemezről közve­títették. Ez abból is kitűnt, hogy a korábbi­akkal ellentétben monoton hangon, minden hangsúlyozás nélkül beszélt. Ügy vélem, kö­zei állt a lelki összeomláshoz. Göbbels nem szerkesztette meg Hitler beszédeit, bár min­dig elküldte neki ezeket: Göbbels legfeljebb apróbb korrekciókra szorítkozott. Tudom, hogy Hitler legutolsó beszédeinek több meg­állapítása érthetetlehséget váltott ki a propa­ganda minisztérium vezető munkatársainál, magánál Göbbelsnéi is. fgy például a törté­nelmi párhuzamok. Nem volt okos dolog pél­dául Nagy Frigyesről és a hétéves háború­ról szólni, amikor az oroszok Berlin előtt áll­tak. Göbbels egyébként valóban, elhitte, hogy fronthelyzetük az Oderánál megszilárdult. A tábornokok azonban hazudtak, mert ha nem ezt teszik, kegyvesztetté válnak. Midőn az oroszok már behatoltak Berlinbe, Göbbels, mint Berlin védelmi biztosa, minden rendel­kezésre álló eszközzel terjesztette a „Berlint az utolsó, emberig védeni kell” jelmondatot. Legközelebbi munkatársai ezzel nem értettek egyet, s elhatározták, hogy beszélnek vele arról, mennyire értelmetlen a város három­millió lakosát a háború rémségeinek kitenni. Ö azonban csak hajtogatta: „Berlint' a vég­sőkig kell védenem, hogy végigvigyem törté­nelmi küldetésemet!” E végtelen önteltség miatt kellett Berlinnek, sok kulturális értéké­nek, többezer katonának, asszonyoknak, gye­rekeknek, öregeknek elpusztulni. így terpié- szetesén senki sem. szánta rá magát, még környezetéből sem, a Göbbelssel való vitára. Hogyan ürítették ki Berlint és ki maradt a vezető nácik közül a városban a kapitu­láció után? — Április 15-én vagy 16-án kezdődött meg a város kiürítése. Arra a hírre, hogy a Vörös Hadsereg Berlin előtt áll, óriási pánik tört ki. A vezetők közül, aki csak tudott, mene­kült. Miniszterek és más magasrangú vezető emberek semmibe se vették Hitler paran­csát, mely szerint engedélye nélkül senki sem hagyhatja el a helyét. Oly gyorsan hagyták e! hivatalukat, hogy még a bizalmas, titkos okmányokat is otthagyták. A legtöbben Ham­burg irányába menekültek, részben azért* mert a déli irányba vezető utakat kettévág­ták, részben, mert azt remélték, hogy angol fogságba kerülhetnek. Gőring április 15-én utazott el a városból, de még kétszer vissza­tért. Himmler Lübeck körzetében saját vo- natján tartózkodott. Tehát a vezető hármas­ból csak Göbbels és Bormann maradt Ber­linben. A legutolsó napok egyikén Bormann Munke csoportjával ki akart törni Spandau felé. Ez nem sikerült, s úgy gondolom, Bor­mann Berlinben rekedt. Ribbentrop ugyan­csak a fővárosban maradt. Utoljára április harmincadikári láttam a birodalmi kancellá­ria épületében. Görnyedten kuporodott össze egy karosszékben, senki sem törődött vele. A rendőrség több vezetője is a városban ma­radt. Ley és Rosenberg sorsáról sem tudok semmit. Koch Pilauban van egy cirkáló fe­délzetén, nyilván Svédországba igyekszik ... Hogyan értékeli a Berlint védő erőket és politikai, er­kölcsi helyzetüket? — Á‘ szovjet csapatok villámgyors előretö­résére a berlini védelmi terv úgy omlott ösz- sze, akár a kártyavár. Tudom,, hogy Berlin védelmére komoly .tartalékerőket vontak ösz- sze, de erősen érződött már a hadianyagok és fegyverek hiánya. Páncélökölből még ele­gendő mennyiség állt rendelkezésre. Ami a politikai, erkölcsi heljrzetet illeti, a volksstur- misták, néhány megrögzött náci kivételével, nem akartak már harcolni, ugyanígy az Ode­ránál szétvert egységek maradványai sem. Munke SS-Iegényei, miután nem maradt más választásuk, elkeseredett ellenállást fejtetlek ki. Az az elképzelés, mely szerint csak az SS- ek lőtték agyon vagy akasztották fel a visz- szavonulókat és a katonaszökevényeket, nem áll helyt. így cselekedtek a hadsereg minden egységének hitlerjugendjei és nácijai is. Két ilyen akasztott embert közvetlenül a kapitu­láció megtörténte előtt magam szintén lát­tam a Friedrichstrassén, egyet pedig az Un­ter den Lindenen. Kissé javult a hangulat, amikor a Reichstag épületénél tengerész légi egységet vetettek be, majd mikor elterjedt a. hír, hogy az El­bától, miután az angol—amerikai csapatok nem kelnek át rajta, elvonhatnak katonákat Berlin megsegítésére. Ehhez járult az a hír is, mely szerint Dönitz a tengerészeivel elin­dult Hamburgból Berlinbe. A hírek keltette remények azonban hamarosan elpárologtak.. Tud.ja-e, hogy a hitlerista, propagandát világszerte a leghazugabb propagandának tartják? Mi az Ön véleménye a hitlerista propagandából? — A nád propaganda ilyeténvaló értéke­lése előttem és a minisztérium többi, vezető munkatársa előtt, hogy úgy mondjam, hiva­talból ismeretes. Többen közülünk elismer­tük: ez az értékelés megfelel az igazságnak* azonban ahhoz nem volt erőnk, hogy változ­tassunk rajta. Mindenekelőtt a Führer-elv akadályozott ebben. Göbbels abszolút diktá­tora volt a propaganda, ügyeknek. Senkivel sem tanácsbozta meg a dolgokat, nem tartot­ta szükségesnek, hogy mások véleményét meghallgassa. Jómagam soha. nem gondoltam arra, hogy a náci propaganda hazug voltá­nak a náci eszme a forrása, az a. „nagy ha­zugság”, amit Hitler a Mein Kampf-ban fej­tett ki. A propaganda minisztériumban működött egy iroda, melynek feladata a propaganda hatásának vizsgálata volt. A lakosság han­gulatáról szóló jelentéseket azonban annyira megszűrték és megszépítették, hogy mire el­jutottak Göbbels íróasztaláig, teljesen meg­egyeztek Göbbels kívánalmaival és vágyai­val. A hazugságokra jellemző a csodafegyverrel kapcsolatos kampány. 1943. nyarán Göbbels a főparancsnoksághoz fordult olyan informá­cióért, amellyel javíthatta volna a hadsereg erősen leromlott hangulatát. Speer fegyverke- zésügyi miniszter közölte vele, hogy kidol­goztak egy új „csodafegyvert”, amely megfor­dítja majd a háború kimenetelét. A „csoda- fegyvert” már gyártják, de nem mondhat többet, nehogy a titok részletei kiszivárogja­nak. Göbbels ekkor hangos propagandahad­járatot kezdett a, „csodafegyver” dicsőítésé­re. Ifyen fegyver azonban nem került elő. Végül is kiderült: Speer „csodafegyvere” épp­olyan blöff, mint amilyent nem egyszer meg­eresztett már a náci miniszteri kar. Ekkor Göbbels összehívta a legközelebbi munkatár­sait és kijelentette: „Uraim, tévedtünk, de nem vonulhatunk vissza. Tovább kell szőni a fonalat!” A „csodafegy ver”-kampány röviJ desen odáig vezetett, hogy „a legjobb cső-: daíegyver a győzelembe vetett hit.. (Pető Miklós fordítása#

Next

/
Oldalképek
Tartalom