Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
8 ÉSZAKMAGYARO 'ZSZÄG VäsSfaaPi Í9B8. á-ptifis S. ünnep és tűnődés A vegycskar. teljesítette vállalását. A művészeti csoportok közül külön kiemelkedő szerepet játszik a már nemzetközileg is jó hírnévnek örvendő Diósgyőri Vasas Művészegyüttes. Igen hosszú az út az 1951-es alakulástól, az 1952. áprilisi, illetve májusi bemutatkozástól, amikor mint együttes először lépett a nagyközönség elé a Diósgyőr-vasgyári Ének-, Zene- és Tánckar. Közel másfél évtized telt el az együttes megalakulása óta, és ezt a másfél évtizedes utat döntő többségben olyan szereplések jelzik. amelyek maradandó sikert, nagy elismerést hoztak az együttesnek és Diósgyőrnek. Például az 1960-ban Dunaújvárosban tartott nemzetközi néptánc-fesztivál, vagy az 1961-es várpalotai nemzetközi néptánc-fesztivál sikereit említhetjük. Ez utóbbin a diósgyőriek műsorát megismételtették, hogy a televízió közvetíthesse. És említhetjük a hét külföldi utat. A Szovjetunióban tett körút nagy sikereit, a leningrádi Kirov Kultúrpalota színpadán való fellépést, a csehszlovákiai, lengvelorszá- gi sikereket, a svájci, ausztriai, NDK-beli sikersorozatot, és a három franciaországi utat. amelyeknek betetőzése a 10 napos párizsi nagysikerű vendégszereplés volt. — És elismerőleg emlékezünk a fúvószenekar. rajkózenekar, tánczenekar, kisegyüttes, fotószakkör, festő- és szobrászszakkör, gyűjtőklub és balettiskola munkájára. A Vasas Otthontól, az 1945 elején működni kezdő kultur- munkások lelkes tevékenységétől szépen ívelő, felfelé tartó út vezet a mai állapotig. A diósgyőri munkásközönség, Miskolc dolgozói igen szívesen emlékeznek vissza a felszabadulás utáni diósgyőri munkáskultúra újjáéledését jelző elő-| adásokra, a sok-sok forró sikerű művészi estre, és a megszámlálhatatlan egyéb rendez-; vényre, amelyek összességük-1 fiókban az elmúlt ben a tudást, a szépet, a neján-baján mit sem segítenek, hiszen .ők „nem politizálnak”. ' Azt mondják: a politikusok dolga az egyén megsegítése, a humanizmus gyakorlása, a közösség dolgainak elrendezése. A „mindenekfelett álló” ember csak kritizál. Dicsérni soha nem dicsér, mert ki tudja, dicséretének tárgya, vagy személye nem veszti-e el idővel aktualitását. T udjuk jól: a mi húsz esztendőnk döccenői néha termőtalajt biztosítottak az óvatosságnak, az el- gyávulásnak. De a végcél iránti Ilit, lelkesedés csak azokban „szenvedett” csorbát, akik lelkűk mélyén tulajdonképpen sohasem hittek és bíztak a szocializmus felépítésében. S hogy a szocializmus ellenükre mégis épül, ezt a tényt csak íenn- héjázással, „kívülállással” lehet ellensúlyozni, no meg kinek-kinek szüksége van arra a „hátha” menlevélre is, amely minden sikertelenség, kudarc alól „mentesít”. Közéletünk ma olyan, hogy a szabad kri- tikai szellem széltében-hosszában kibontakoz- hatik. Hazánk állampolgárai mind gyakrabban élnek ilyenirányú jogaikkal. Az ország életében megmutatkozó hibákat maguk a vezetők tárják fel, c hibák többségét munkások, parasztok, értelmiségiek fedik fel s közük a párt, a kormány vezetőivel. íróink, művészeink többsége közéletünk szeplőtlenségéért küzd, nagy művészi erővel, meg-megújuló kedvvel. A kritikai szó legmagasabb fórumainkon meghallgatásra, talál. S mindez azt is jelzi: érdemes és kell is kritizálni. „De dolgainkba beleszólási joga csak annak van, aki ..lapot kéri” — állapította meg nemrég egyik jónevű publicistánk. Ez lényeges etikai kérdés. > • : K ritizáini kívülálló aspektusból könnyű, de egyben erkölcstelen. Vállalni valamit, ami esetleg balsikerrel járhat — ez már erkölcsi „belépőjegy” ahhoz, hogy kritikai, tényf elderítő közösségünkbe beléphessünk. „A f any algák is azokban a házakban Iáknak, amelyeket a nép épített, annak a 'billa- mosáramnak fényénél vetik papírra pesszimizmusukat és kétkedésüket, amelyet. a nép fejleszt nekik, abban az irodalmi kávéházban elmélkednek, vitatkoznak és babusgatják rossz közérzetüket, amelyet ez a nép, ez a társadalmi rendszer épített, és tart fenn számukra” — írta egyik cikkében Darvasi István. Az ünnepi fáklya fényénél azt is látnunk kell, hogy a fanyalgókaí, a parttalanság lovagjait társadalmi, politikai vonatkozásban esztendők óta szó nem éri. S mostani vezetésünktől áll legtávolabb az az elképzelés, hogy a fölényeseknek, a kibiceknek adminisztratív úton koppintsanak az orrukra. Sőt! Már bebizonyosodott: a súgóknak, kibiceknek. Ugyanolyan jogaik vannak,' mint a tettrekész, vállalkozó, alkotó szellemű embereknek. Politikai vonatkozásban ez figyelmet keltő, inert demokratizmusunk, minden elképzelést., felülmúló humanizmusunk bizonysága. Äm: a társadalomnak keli odahatnia, hogy aki „nem kért lapot”, ne súghasson, ne kibicelhessen. Törődnünk kell azzal is, hogy a kritikai szónak legyen mindig erkölcsi aranyfedezete. Aki tücsköt-bogarat összehord, mert éppen hallóbbal kelt lel, vagy éppen tócsába lépett, aki kávégőz. vagy borgőz mellett szapul minden tenniakaró, épkézláb embert,- pusztán azért, mert ő a legteljesebb mértékben passzív, — az krilizálás közben kritikával hailgattas- sék meg. „A makacsok, a szemforgatók (ahogy a költő mondja), az örök láthatatlanok, a biztosak, a hajthatatlan tüskök, süketek”, ne kerüljenek a társadalom piedesztáljaira, pusztán azért, mert soha nem vállallak kockázatot, p kudarc nem „árnyékolta” őket, s így „tiszták”, okosak, mindent-tudók maradtak. ritizáló kedvüket a „belülállók” pedig Cyranó-i pengevílJogtatás- sal verjék vissza, mondjuk így: „Mert magamat kigúnyolom, ha kell. De, hogy más mondja, azt nem tűröm el!” Az ünnep: fáklyafény és tűnődés. Van sok fáklyánk útjaink megvilágításához, s van erőnk is, a múltba, jelenbe és jövőbe látó tűnődéshez. Párkány László ÍV, IJ.ÍIA. K Bükki nartizoTiok WOT Ünnep és Ä z ünnep: fáklyafény és tűnődés, öröm és jövőbe sejdítő reménység. Nagyapám mondta még hajdanán: amikor ünnepeltek az emberek, amikor felbúgott a templomi orgona, mindig eszébe jutott a múltja, jelene. Ünnepi ízek járták át testét, bor illata, sülő hús szaga, kalács finomsága vibrált orrában, s míg örült, elkerekezett éveire gondolt, a jövőre is, mert az ünnep jó hangulata képessé és alkalmassá teszi az embert a tűnődésre. Nagyapámtól tanutam meg: nincs a világ dolgaiból kiszakított öröm, nincsenek „megállított” pillanatok. Minden jóságba, szépségbe, örömbe belemunkál a múlt, a jelen és a jövő. Most, történelmi sorsfordulónk mérföldkövénél fellobogtak ünnepi fáklyáink, s megvilágították arcunkat. Itt örömtüzek gyúltak lelkünk tükrén, ott fáradt lelkesedés ült bele homlokaink barázdáiba, amott fölényesség, cinizmus mutatta meg magát, tüzeink lobogá- sakor. Soha jobb alkalom: szabad húsz esztendőnk ünnepén rápillantani mosolyainkra, arcunk védőire, ajkaink bigyesztésére, vállaink rándítá- sára. Soha jobb alkalom: végigtekinteni soraink rendjét. Hűségünk és magatartásunk díszszemléjén azokról szólunk elsőnek, akik átvágva magukat szabad húsz esztendőnk minden bozótján, emelt fővel jutottak el a máig. A szilárd hitű emberek ők, akik meggyőződésük hajóján mindenkor partra értek, nagy viharok idején is. Hidat ácsoltak, ledőlt gyárkéményeket emeltek fel romjaikból, a Vörös Hadsereg felszabadító harcai után nyomban munkához láttak. Mindig és mindenütt elől jártak, ahol cselekedni kellett. A fáklyák fényénél látjuk azoknak arcát is, akik menet közben megfáradtak, vagy elbátortalanodtak. Töretlen indulásuk után megtorpantak a nehézségek, a történelmi, döccenök láttán. Ezek közül sokan elgyávul- tak, s vitorlájukat a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szólásmondás gyenge szellőjébe fogták. A párt katonái sokszázezerszámra átvágták magukat az indákon, a karmoló cserjéken, de még itt is akadtak olyanok, akik szitok-átokkal illették és illetik az anyaföldet, mert a szálfák mellett bozótoknak is életnedvet adott. Míg mások sokszor kiáltottak volna „Feszítsd meg!”-et, ha dolgaink szekere megrekedt valahol. A költő ezeknek rendjéről így ír: „akik mindenkinél jobban védik a pártot, akik mindenkinél jobban ütik a pártot, akik csak házőrzőnek tartják a pártot, akik csak csókolgatják a pártot, akik csak piszkálják a pártot, s akik rég majmolták a Szovjetuniót, de most leckéztetik a Szovjetuniót; akiknek magánvagyon volt a szocializmus, akiknek most túl összkomfortos a. szocializmus.” Tornai József fiatal költő izgalmasan megfogalmazott gondolatai mellénkszegődtek s jó illusztrációknak tekinthetők mai tűnődésünkhöz. Az ünnepi fáklyafénynél egységes, összeforrott, pártját, kormányát szerető népet látunk. De látunk fanyalgókaí, fintorgókal, kétkedőket, vállvonogatókat és kibiceket is. Öle a mindenen felül állók, ők azok, akik viccel, fabrikálnak a stabil, világhíres Erzsébet-híd- ról, viccet kreálnak az aszálysújtotta mezőgazdaságról, fölényesen intenek, ha valaki arról beszél: ez az ország minden nehézség ellenére húsz esztendő alatt fantasztikus utat tett meg. S ilyenkor jönnek is a megjegyzések: ugyan kérem, a kis Belgiumban milyen magas az életszínvonal. Bizonytalan közgazdasági talajon álló összehasonlítások, a realitástól tá- yoleső méricskélések kapnak szárnyra, e mindenkinél „okosabb” csoportnál. E csoportnak tagjai kávéházi asztaloknál tippeket adnak így másnak, s a jószándékúaknak: miként letetne „kivezetni” az országot, úgymond a gazdasági nehézségekből. Ugyanezek az em- aerek munkahelyükön önzésükkel, pénzéhségükkel csak kerékkötői az előrehaladásnak, fertőzői az egyébként egészséges környezetnek. A költő ezekről azt mondja: ..kocsihoz láncolt prometheusok”, mert a közösség gondCÁ f&CULCUL tm llka L lm ti t á bél A Vasas Otthon neve már régen Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Ház, és napjainkban Miskolc két legnagyobb szakszervezeti művelődési intézményeinek egyike. De múltját, aktíváinak számát, működését tekintve Miskolc és Borsod megye legnagyobb és legjelentősebb ilyen jellegű intézménye. Látogatóinak nagy része, elsősorban az idősebb generáció, még régi nevén: Vasas Otthonként emlegeti, és ebben talán bizonyosfokú tisztelet rejlik. A képzeletbeli emlékalbum lapozgatásakor először a ma adatait nézzük. tényező volt a művelődés házban, különösen az 1959-e: átépítés, illetve korszerűsítés után; még tovább fejlődőt 1964-ben, miután a. kohásza, és a gépgyár művelődési erőinek egyesítésével a Bártól Béla Művelődési Ház klubhelyiségei, valamint a Sétán} utca 1. szám alatti klub egységesen a diósgyőri dolgozók igényeit szolgálják. Az egyesítés első évében, 1964-ber 63 111-en keresték fel ezeket c klubokat. *■ Emlékezetes múltra tekinthet vissza Diósgyőrben s könyvtár-mozgalom, azonban láttak, és szinte a közelmúltig'' nagyon értékes tevékenységet!^ fejtettek ki, ezrekkel és tíz- ] > j ezrekkel kedveltették meg a'!; drámairodalmat. A csoport jó!;' önképző munkájának fényes |i j bizonyítéka, hogy tagjai k'öziil i| többen váltak hivatásos szín-/( művészekké. Felej thetetlen ér- |i. deine ennek a csoportnak az is,'!, hogy amikor szerte az ország-!;', ban a műkedvelő együtteseknél;!‘ az „operett-dömping” dúlt, és ; j alig lehetett rábeszélni önte-!;, vékeny együtteseket tartalmas J ] művek előadására, ez a cső- - j port akkor az Anna Frank!_ ( naplója bemutatásával vállal- f t kozott, és kimagasló sikerrel i Az elmúlt esztendőben £ művelődési ház által rendezett ismeretterjesztő előadásokon 28 500-an vettek részt, ; tanulmányi kirándulásokul' 4980-an, a művészeti rendez vényekén 22 210-en. A művelődési ház különböző rendezvényein és az üzemi előadáso kon >397 000 ember ült a széksorokban, de . ezeken kívül a a köze] 70 esztendős tevékenység' gyakorlatilag csak a Bartók Béla Művelődési Ház irányításával vált olyan egységes liósgy őr-vasgyári mozgalommá, amely e munkáskörnyék könyvtárigényeit szolgáivá, valóban a népművelés fontos eszköze lehetett. Jelenleg a művelődési ház könyvtárának állománya 75 000 kötet; 37 vc.-ii.yic:, ai iiexy 1 ben a tudást, a szépet, a ne-l mest hozták közelebb a mis-J kolci és diósgyőri közönség-1 hez. S szeretettel és tisztelet-! tel emlékezik a közönség e! nemes munka művelőire, út-1 törőire. arra a felbecsülhetet-i len értékű tevékenységre,! amellyel a Vasas Otthon Mis-; kolc és Diósgyőr dolgozói mű-! velődési színvonalának emeléséhez hozzájárult. ; Benedek Miklós könyvtári fiókban az elmúlt évben 6 900 állandó olvasónak 192 000 kötetet kölcsönzött ki. •U A művelődési ház művészeti csoportjaiba, jelenleg 414 állandó aktíva, a szakkörökben pedig 98 aktíva dolgozik. Érdekes helyet foglal el közöttük a színjátszók .csoportja. illetve annak utóda, az irodalmi színpad. A színjátszók rögtön 1945-ben munkához rendszeresen felkeresett falvakban és egyéb vendégszereplések során további 39 652 látogató kereste fel a művelődési ház rendezvényeit. Ezek a számszerű adatok hitelesen bizorivítiák. milyen széles tömegbázisra épül napjainkban E Vasas Otthonból lett Bartók feéla Művelődési Ház munkáin. Ä Műbélét mindig fontos
