Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
^Äaap,' 1903' iSprtífs A. gwfiraStf* • rAÄORsrAc? 9 Az egyetemi város építése Seres János rajz« A tánccsoport „motívum”- szünetben gyakran játszik. Pihenésként, s felfrissülésként. A játék sokféle: kérdezz—felelek, „Ki mit tud?”, birkózás, mondókázás, és minden, amit a 16—27 éves fantázia kitalál egy-egy fárasztó, homlokgyöngy öztetö néptánc titán. Amikor megtudtuk, hogy az ifjúsági tánccsoport játékos kedvű, az az ötletünk támadt: beülünk közéjük — játszani. Ök fiatalok, s leleményesek, mi meg tudunk néhány „öregesebb” játékos formulát. A kétfajta tudásból, szándékból majdcsak „kijön" valami. *■ Tánc után kipirult arcok. Tornaruhásan. kicsattanó egészséggel ülnek az öltözőben, s várják a játékot. Egyikünk hirtelen megszólal: — Ki tudná megmondani, hogy mit jelent ez a szó: kortes? Meghökkenés az arcokon. Hát ez miféle játék lesz? A töprengő mozgolódás után egy ipari tanuló bátortalanul szól: — Az amerikai elnökválasztásnál hallottunk ilyenről ... — A ciberelevesről ki hallott? Qátík a Fokozódik a játék izgalma. Izek fordulnak meg a lányok piros nyelvecskéi alatt, a cibereleves ízét senki sem képes felidézni. Egy barna kislány szólal meg bizonytalankodva: — Az valami jó tejfölös izé lehet... Megbukott a kislány válaszával. Ki bánja?! Mi nem, s a gyerek sem szégyenkezik, mert tejfölös ételek megjárták már egynéhányszor tányérját, de a szegények levese nem. — Hogy mi volt a Gyöngyösbokréta? — Árvalány hajból vagy virágból kötött kis csokor, amelyre körül gyöngyöket tűztek. (Nesze neked hajdani, népi egzotikummá devalvált, jobb sorsra érdemes folklór-mozgalmunk!) Katonai ismeretekre is kitérünk: — Mi volt a SAS-behívó? Kik voltak a vitézi rend tagjai? Ki volt a hadapród? Erősen kutatnak emlékeik tárházában, olvasmányaikra próbálnak visszagondolni. Mindhiába. múlttá L — Kik lehettek önkéntesek? — Akik hamarabb, önként mentek katonának, mint kellett. — Mi volt a hadisegély? — Annak ígérték, aki a háborúban kitüntette hősiességével magát, és aztán leszerelt. Egyre izgalmasabbá válik a játék, mindenki feszülten figyel, s arra számít: hátha „jön” ismerősebb kérdés is. — Mi a részvénytársaság? — Amerikában van ilyen. A tőkés valamit felvállal, de egyedül nem tudja elvégezni. Társul másokkal és elosztják a hasznot. Adópengö, infláció ismeretlen. Váltó, tőzsde: — a közgazdasági technikumba járók magyarázgatnak róla a többieknek. A szójakolbász ismeretlen. A melaszról pedig azt jegyzi meg egyikük, hogy „borzasztóan büdös pálinkát lehet főzni belőle.” Érdeklődő szempárok figyelnek ránk. Figyelik, várják a kérdésekben felbukkanó régi, már letűnt, de nekik teljesen új fogalmakat. A turulmadárról többen Katonaemlék (Levelezőnktől.) Haláltáncát járta hazánk nyugati csücskében a fasizmus. Még sajgott testünkön a Gestapo kínzásainak nyoma, de a petrozsényi vasmunkással együtt, akivel a Gestapo bécsi börtönében ismerkedtem meg, már tudtuk, hogy megmenekültünk. Április 2-án délben, a frontvonalon átlopakodva találkoztunk az első szovjet katonával. Lovaskocsira ültettek, s úgy jutottunk el a Pozsonyt felszabadító szovjet csapatok Somorján székelő parancsnokságára. Itt a parancsnokság melletti kötözőhelyen találkoztam azzal a két borsodi fiúval, akikre ma is gyakran emlékezem. Egyiküknek arcából patakzott a vér. A szovjet sebesültek előre engedték a kötözőhelyre. hogy mielőbb orvosi ellátásban részesülhessen. arról is hírt adtak, hogy a felszabadult országrészekben megkezdődött a földosztás. Szökésüket észrevették a németek, több kézigránátot dobtak utánuk, s ezeknek egyike roncsolta szét a cimbora arcát. Sok vért veszített, legyengült, s a kötözés után ágyba fektették a sebesült borsodi fiút. Ekkor gyenge hangon a következő szavakkal búcsúzott hazafelé induló társától: „Siess. Józsikám! Te előbb érsz haza, s nagyon kérlek, írass nekem is földet.” A szovjet parancsnokság igazolványával zsebünkben, Józsival együtt indultunk hazafelé. Amikor elváltunk egymástól, már szabad volt az egész ország. Búcsúzóul még lelkére kötöttem Józsinak, hogy a földigénylésnél ne feledkezzék meg sebesült társáról. Két évtized múlt el azóta. Sokszor eszembe jut még a két borsodi fiú, akiket hazahívott a szovjet röplap, amely arról adott nekik hirt, hogy az évezredes sötétség után végre megvirradt. Tóth László, Miskolc, Szinyei M. u. Amíg kötözték, társával beszélgettünk. Tőle tudtam meg. hogy földiek, mindketten borsodiak. s a szovjet repülők által ledobott röplapok hatására szánták el magukat, hogy át- szoknek a fronton A röplapok hullottak, de senki sem tudja pontosan, hogy „mi ,án termett”. (S egyáltalán „megtermett"-e a fán?) .4 népbíróságról pontos választ senki sem tud. adni, az arisztokrácia fogalmát is többféleképpen értelmezik. Nem ismerték a kívánság- hangversenyt, a kolostorról azt mondták, hogy „az valami olyan leánynevelő intézet féle", egy bájos kislány véleménye szerint „olyan hely volt, ahová azok mentek, akik nem szerettek élni”, s nem tudták megmagyarázni ki volt, mi volt a községi bíró, a főjegyző, a főszolgabíró, a főispán, * A magyarázat, most miránk várna. Fiatal olvasóink bizonyára kíváncsiak is lennének c letűnt fogalmak ismertetésére. Jó szívvel lemondunk az iskolás oktatásról, a kíváncsiak nézzék ezt el nekünk. Beszélgető partnereinknél természetesnek vettük, hogy kérdéseink nagy többségére nem tudták a választ. Honnan is tudnák, miért is kellene nekik mindezeket tudniok, ismerniük?! Tizenhat, tizenhét évesek ... (benedek—párkány) Lillafüredi dalosfesztivál Mazsaroff Miklós rajza j hogy elkészült a híd, mintegy másfél óra múlva, /ff égzengéshez hasonló dübörgés közeledett a falu- /—Jj hoz. a magas partról látni lehetett, hogy a fo- -A JfL lyón túl, mint valami feketén tekergő óriás kí- ' gyó, harckocsi-menetoszlop közeledik a Tiszához. °os.®®1. láttam annyi harckocsit. Dübörgött alattuk a föld, a toltes kövei csikorogtak, szétmorzsolódtak, szikráztak. Még ot-nat kilométerre lehettek a falutól, amikor röppent a hír. es Percek alatt rohant végig egy-egy utcán. ~ Gyónnék a tankok! Tankkal gyónnék az oroszok! Negyedóra sem telt el, és az első harckocsi átdübörgőit a hídon. A falu népe a fő utca két oldalán tolongott. A katonák integettek, mi is integettünk, majd egyre gyakrabban hallottuk a kiáltást:----Virág! Virág nyet?!- A gyerekek és a lányok futottak előbb. Tépték az őszi- iv-n3!’ Hhbtha most lenne az aratása. És hulltak, megre- pultek a rongyos rózsacsokrok, néha magasan, néha ügyetle- A katonák, ha ügyes volt a dobás, el-elkaptak egy maréknyit, nevettek, visszaintegettek, cs övükhöz, sapkájuk szegélyéhez, gomblyukakba, meg a géppisztoly hűtőrácsának réseibe tűzdelték a virágot. Voltak olyan katonák is, akik 'U;ágva magasra emelték a megszerzett rózsákat és hatal- ma.s lendülettel visszadobták az emberek közé. Sápadt, gyötört, rongyos szárú őszirózsák. Pirosak, bor* ."»• rózsaszínűek, fehérek. A későősz egyetlen, kitartó, szí- Vos yirágai. Mind letéptük. Előbb a közeli házak kertjéből, azután mindenünnen, talán még a temetőből is. És bölcs ''Olt az a férfi, Molnár István bácsi, aki mellettem állt, és l8y magyarázott a többieknek: . ~~ Olyan ez, mint tizen nyócban az őszirózsás forradalom vöt Pesten .;. Tudom, ott vótam. Akkor is rengeteg őszirózsát láttam. Én is kaptam egy ölre valót. és a harckocsik csak jöttek. Akkor azt mesélték, hogy debreceni csatából jönnek. Egy része valóban onnan jö- eteth vagy ott is harcolt, de nem bizonyos, hogy mind. Ám- "r ki tudja. Csatákból jöttek és újabb csatákba mentek. a bizonyos ® Déire járt az idő, amikor teljesen elkészült a töltés. A inri'i61 ^tohák felsorakoztak, szabályos rendbe álltak és elindultak. Mondták nekünk is, hogy mehetünk haza, nincs TOst több munka, majd máskor. Elindultunk a katonák után. • T°.” yólt köztünk a katonaviselt férfi, s ezek ösztönösen is clsorakoztak. A szovjetek nótázva vonultak. Később meg "dúltam, hát jól emlékszem egyik dalukra. „ Völgy vidé- 611 aS .^©'gerincen át, tör előre a hadsereg...” ,A .fúlu közepén már mi is énekeltünk. Először a Kos- K.^0tát. Azután azt, hogy „Fel, fel vitézek a csatára ...” nzben, persze, beszélgettünk is. Egyik-másik ember szavai- „o^son emlékszem. Teke Jóska bácsi, például, ezt Hej, emberek, ha ez csakugyan beteljesedne. Micsoda? — kérdezte valaki. ~~ Hát a főd. 5. A fődosztás. — Akkor talán még a templomba is eljárnál? — El én. Képes lennék megint templomba járni, pedig már rég megvetettem az istent Néhányan nevettek. — Akkor nem is kapsz fődet. Fogányoknak nem ad. — Vagy még ma kezdj el imádkozni, hogy mire fődosz- tásra kerül a sor. megkegyelmezzen az isten. Huszonnegyedik órája vonultaik a tankok, páncélos járművek, terepjárók, ágyúk, teherautók. Valamennyi jármű oldalán volt valamilyen felírás, vágj7 jelvény. Az ötágú vöröscsillag természetesen és mindenekelőtt. Ilyen feliratokat jegyeztem meg: „Ol Sztalingráda do Berlina!” (Sztálingrádtól Berlinig!) „Ot Moszkvi do Berlina!” (Moszkvától sr/r Osziróz&álc fii Berlinig!) „Za rogyinu!” (A hazáért!) ..Da-zdrasztvujet Pár- tyia Lenina!” (Éljen Lenin pártja!) És még sok-sok más felírást. Néha csak egy-egy város nevét, néha egy-egy lány- nevet, másokon meg egészen hosszú szöveget. Idézeteket hadparancsokból, és olyan megrázó mondatokat is, amelyeket haldokló hősök utoljára mondtak. Ezeket úgy hajtották végre, mint a legszigorúbb hadparancsot, mert kurták voltak és igen érthetőek. Már csak néhányra emlékszem. „Álljatok bosszút!..„Irtsátok ki őket egy szálig!..„A hazáért ne félj meghalni, elvtárs!...” „A zászlót vidd haza!...” „Győzelem nélkül koldus, aki hazatér ...” Nem emlékszem már minden felírásra, hiszen rengeteget olvastam akkor is, később is. De úgy éreztem már akkor is, hogy egy egészen különleges hadsereg vonul előttem, olyan hadsereg, amelyről sohasem hallottam, amelyről nekünk a maga valóságában senki sem beszélt, még a frontról hazatért férfiak sem. Azt hiszem, ök sem ismerték jól ezt a hadsereget, még akkor sem, ha évekig hadakoztak ellene, és általa megtizedelve, megfelezve, vagy fegyvereitől sebezve tértek haza. Nem. nem, senki sem ismerte ezt a hadsereget. Még a náci hadvezetőség sem. Hamis képük volt erről a hadseregről és illúziókkal indultak ellene. A katonák nem nyújtottak impozáns látványt. A végtelen menetben inkább félelmetesek voltak, mint jók, vagy kedvesek. De megfigyeltem valamit. Azt, hogy ez a hadsereg két fő korosztályra osztható. Nagyon fiatalokra és idősebbekre. Jötték a barázdált arcú, bajuszos öregek, földjüket messzire hagyó kolhozparasztok, tengerparti halászok, hegyi pásztorok, szibériai favágók, oroszok, ukránok, grúzok, örmények, baskírok, tadzsikok, csuvasok és még ki tudja hány fajta arc, alkat, milyen nemzetiség. Sok volt köztük a suhanc, tizenhat, tizenhét, legfeljebb húsz évesek. Ez a generáció már a háború éveiben érett férfivá, edződött katonává. Valamennyien komszomolistának nevezték magukat. A középső korosztályok hiányoztak. Huszonöt és ötven év közöttiek alig voltak. Tisztek leginkább. Ezek a korosztályok már nagyon megritkultak, vagy otthon dolgoztak a gyárakban, mint munkás-katonák, akik pedig itt voltak a fronton, mint harcedzett katonák, rendfokozatot kaptak, és parancsnokok lettek. Ma már tudjuk ezt. Akkor még nem tudtam, s nem is érdekelt. tt Délután temettünk. Mind összeszedték már a holtakat, a németeket és a szovjeteket. A halál majdnem egyenlő számlát csinált. Falunk állásaiban 335 német katona esett el, és a felszabadító harcokban 347 szovjet harcos halt hősi halált. A németeket a temetőben hántolták el, közös sírba, odahívták a papot is, az imádkozott fölöttük. A szovjet hadsereg hősi halottainak temetését a falu közepén, egy akácos kertben végezték el. Három óriási sirt ástak az emberek. Oda hordták a rengeteg koporsót. Egyszerű, szegletes, deszkakoporsók voltak. A sírokat kétezernyi ember állta körül. A falu apraja-nagyja. Mindenki eljött a temetésre, az egészen kicsi gyermekek és a topogó öregek is. Ilyen temetést még sohasem láttak. Pap nélkül, mély sírba, egymásra rakott koporsókkal, mintha vastag, tömzsi gerendákat raktak volna prizmákba. Felsorakoztak a temető egységek. Zárt négyszögekben a sírok partján. Előbb egy ezredes beszélt. Ismerősöm, Muhin kapitány fordította magyarra szavait. így tudtuk meg, hogy az ezredes a hősiességről, a dicsőségről beszél, és arról, hogy a fasisztákat leverik, Magyarországot és Európa népeit felszabadítják. A zenekar gyászindulót játszott. Szerettétek a népet és meghaltatok. Meri meghal mind, aki igazán szeret. Családot, szerelmet feláldozták S a földön semmi jóban nem volt részetek. A civil lakosság némán állt és figyelt. A koporsók már mind a mélyben voltak. Ekkor harsant először az ezredes vezényszava: — Vecsnaja szláva gerojám! Agony! Sortüzek dördültek, és remegtek a vékony, csupasz akácfagallyak. Ismét harsant a vezényszó. — Vecsnaja szláva gerojám! Agony! Háromszor egymás után. E s háromszor harsantak a sortüzek. Es sokáig, hangosan zokogtak az asszonyok, mert az asszonyok minden temetésen hangosan sírnak. A férfiak csak könnyeztek. Azután betemettük a sírokat. Ami őszirózsa megmaradt a faluban, mind idehordtuk. Ott vannak a sírhaniok ma is, immár betonnal körülkerítve. Köztük egy karcsú márványobeliszk áll. 1945. tavaszán építettük. Az obeliszk oldalán magyarul és oroszu1 aranybetűs felírás olvasható: Vecsnaja szláva gerojám! Örök dicsőség a hősöknek! Szendrei József
