Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Tarómap, TÍM55. ápríRs 4. tSSZAKTVIAGTAHORSZÄG 7 H ogy illik ez össze: harang és a mai nap? — Elmondom. — Bennem mindig furcsa érzést ébreszt a harangszó. Talán gyermekkori emlékeim hatnak még ma is. zagyva összevisszasággal uralják érzéseimet, fellobbant- ják a halványuló képet. Ködös alföldi hajnal csípős riadalma: harangsikoly rohan végig a pusztán, lármázó, rémüli. emberelv, s a gát felöl zúgva hömpölyög a Tisza ... Tikkasztó nyári éjen első álmomból riaszt a félrevert harang, a szérű felől lángnyelvek festik pirosra a falut, ijedt zi- zegéssel zsugorodik az eperfák levele, gyerekek sírnak, kutyák nyüszítenek, valaki fájdalmasan felkiált, és a vízzel teli vályúhoz fut... Sokáig féltem a harangszótól. Máskor meg éppen bátorított. Láttam az öreg sekrestyést, amint a toronyba baktat No, most megelőzöm a harangot, gondoltam. És szilajul nekiindultam a tarlón, lobogott utánam a kockás kendőbe csomózott, apámnak szánt ebéd. Hanem a harangszó gyorsabb volt nálam. Utolért és el is hagyott. Azzal békéltem magam, hogy délibábot csaltam a vibráló légbe, s odaképzeltem a néhány nappal korábban tanult nándorfehérvári vitézeket, amint a kopasz törököt abrik- tolják. Hanem a legnagyobb nyomot mégis apám szavai hagylak a lelkemben. —- Édesapám — kérdeztem, amikor kikanalazta az agyag- köcsögből az utolsó falat lebbencset is, és melléje hasaltam —, miért, van a mi harangunknak olyan sipító hangja, a szomszéd faluban meg olyan ... olyan dörgő, mint "amikor a Bőlás Török gazda, tudja, aki olyan két szép lóval hajt a malomba, ráparancsolt a segédre, hogy máskor ne korpát őröljön neki, hanem dupla nullást... — Azért van, fiam — mondta apám —, mert a mi falunk szegény, a szomszéd lalu meg gazdag. A szegény falunak kis harang jár, hogy ne zavarjon senkit. A gazdagnak nagy harang dukál, minél módosabb, annál nagyobb, hogy ha megszólal mély hangján, mindenki hallja, merről jön. Ha kis harangot hall a szegény ember, az istent süvegeli meg, ha pedig nagyot, akkor a gazdákat. S ok év telt el azóta. Biz’ én már süvegeiül is elfelejtettem. Bennem csak érzéseket ébreszt a harangsző. felvillant egy-egy képet, inkább csak tudat alatt, mintsem meggondolkozlató módon. Már nem is félek, hogyan is félnék! Egyszer, csak ügyetlen egyszer ijedtem meg azóta. Itt történt, egy borsodi községben, Sajóecsegen. Nem hallgatják ezt a harangot errefelé, mindössze szimbólumnak tartják, s csak véletlenül kondult meg, a másikat használják, amelyik mellette függ, amelyikre ezt írták: „Testvéréből ágyú lett. őt magát ágyú némította el 1944. december 10-én. Három évi vádló hallgatás után roncsaiból újjáéledve, a béke hírnöke és a szeretet követe lett.” Így szól a rövid történet: Két harangja volt a falunak. Tehetős, gazdag falu volt. A kisebbet 1944 tavaszán elrekvirálták és ágyút öntöttek belőle. A nagyobbat néhány hónappal később szétlőtték a Sa jószeni péter irányába visszavonuló németek. Harang nélkül maradt a falu. Hát miiven egy falu harang nélkül? Alighogy elült a harc szele, kézi szánkóval átmentek a szomszédos bányához és egy boinbahüvelvt kérlek. Ez lett a harang. Ez kondult meg, ettől ijedtem meg, A másik hangját nem hallottam meg, csak a felírását olvastam. Igaz-e ez. a felírás? Egyszerű hitbuzgólkodás. vagy a haranggal együtt azt a célt szolgálja, ami az igazságban érlelődött húsz éve óta? Hiszen a harang közösségi szimbólum: vallási jellege eltörpül eredeti hivatása mellett. Azért vitték valaha a toronyba, a falu legmagasabb pontjára, hogy ellenség közeledtével, vész, tűz, árvíz okozta ijedelemmel, vég- tlszteség megadásakor, parasztlázadások Idején s más alkalmukkor megkongassák és összegvűjtsék közösségi tettre az embereket. A szegényeket íöleg. Apámnak igaza volt: szegény falunak kis harang járt, mert ha a szegényt hívta a veszedelem párbajra. Kinek kellett azt meghallania? Nem úgy a gazdag faluban! Itt, Sajóecsegen két naran0 is volt. Neves kassai, meg losonci mesterek készítettek csaknem kétszáz esztendővel ezelőtt:. Mélyen, komoran kongtak. Hanem most, hogy más harangok kerültek a regiek helyébe: egyik, ahogy mondják, tiszta csengésű s a másik, amely csak memento vállozolt-e az élet a faluban. áltozott. Itt is vannak új utcák, új és villának beillő házak, a házakon antennaerdő, minden, ami a többi új faluban megtalálható. De hát miért is kellett volna szegénységnek felváltania a régi gazdagságot? Nem ez cél Egységesíteni a Jon\, to - reális és igazságos lapokon. Törvényszerű igazság. A leg gyarapodás törvenytelen • igazságtalan volt. Mas y'd{*' ről jöttek ide cseledek, idénymunkások. Itt, ha a patnai- cliális meggyepesedeUseg meg is akarta volna oldani a munkaerő-kérdést, akkor se tehette. Szegény embert alig tűrt el a falu, a csaladokban pedig dívott az egykezes nehogy osztódjék a vagyon. Unokatestvér házasodott unoka- testvérrel, rokon a rokonnal, öt, tíz hold már vagyoni es társadalmi különbözőséget jelentett. Ha egy gazdafiu szegény lánvra vetette szemet, inkább kitagadták, mintsem verebet ültessenek a fészekbe” Ma is élnek ötven, ötvenöt éves agglegények, akik síró emlékezéssel fájlaljak életük ifjúságát és örökre elvesztett kedvesüket. De a szülőkkel nem szánhattak szembe. Csak gazdalányt választhattak, nn~ nél tehetősebbet, annál nagyobb lakodalmat csaphattak, ez egyszer hadd lássa a világ, módos élet adja a tekintélyt! Mit értek vele? Sekelyes, boldogtalan életet éltek. Mogorva, büszke, szép szót es mosolyt, soha nem hallott, nem látott szülök árnyékában élt az ifjú pár, hozzájuk hasonló lett az évek során, külön nem költözhetett, házat nem építhetett, mert a ház helyére került a két vagyon összeházasodásából megnőtt szalmakazal, jeléül, hogy elérték a céltalan célt: megnőtt a vagyon. S amikor a patriarchal^ csal ad legidősebb tagja életeben egyszer és utoljára belepett a tiszta szobába, hogy ott lete- küdiön az érintetlen agyoa, és meghaljon csendesen és komoran, mint ahogy * kor helyébe lepett a koiba" soron következő es folytatta ott, ahol a másik kénytelen volt abbahagyni. Kegyetlen önzés volt a gaz da« falu élete. Itt, bármilyen Tehetős volt is valaki, nem adta gyerekét iskolába, nehogy véletlenül eszébe jusson elhagyni a vagyoni. Itt a szeretet ismeretlen fogalom volt, csak egy szeretetet ismertek: a vagyon imádatát. Ajándékozás^ meglepetés, kedveskedés? Ugyan, mi értelmei Gyűjteni, rejteni, számolni a garast - ez az élet értelme, gyarapítón a holdakat, 8 amit pénzből nem vehet meg, azt eleu fia vagy lánya révén. Miért nem lázadt fel a tiszta emberi er- zét? Miért nem történtek veres tragédiák? Hat egyetlen dölvíös házba sem hatolhatott be' az életértelem picinyke szikrája? , ■ ,__em. Csak néma bele % törődés, belső éi- 1 zelmi harc gyötört .„1 és pislákolt. Több erővel az sem rendelkezett. akinek szíve olykor szembeszállt az. esze vei. A \ a gyónnak erősek a ke < Erősebbek annál. mintsem hogy egy-egy fellohbanas dönthetné. A nyomában lukadó becsvágyat meg » 10,11. remenés sem pusztíthatja ki. a vágy tovább ég. még sziltan is. hogy egy általános társadalmi átalakulás gyökerestül lépi ki a régi felfogást, hosszú ideig mélyen és ijesztően kong a jelképes haiang. . Mert az a bombahuvulybol készült harang, ha nem is szol már, csak néha remit, ott w" az új. a friss, de messze hangzó csengésű mellett. OH van, emlékeztetőnek. Nemcsak a háború borzalmait szárítja sólet üregébe, hanem a módos falu egykori büszkeségét, dolyíét, fojlogalón öleli a kapzsiság idejét, a néma tragédiákat, a ma is fel-feltörő sóhajt az elveszett, elpazarolt elet után .. . Mit változott hat ez a falu? lehetős ma is, mint régen. Jólét latszik rajta, annak is azonnal szemébe túnik, aki először jár errefelé. Változott. Sokat. Nem külsőleg, hanem belsőleg. Maguk, az egykori módos gazdák mesélik: hej ha az egyetlen fiam nem hal meg a fronton, de más életet adnék neki, mint amilyet nekem adott az apáin! A holdjait még senki se vitte magával a sírba ... Lehet, hogy nem beszélnek teljesen őszin- i!\ l?f ,már beszélnek. Eddig eljutottak. S a korábbi életmód átváltozása uj felfogást hozott. Bonyolult analízis nélkül is könnyen ráébredünk, hogv az esemény pszichikai és szellemi vetén’e maFl a v“dóság, ez vetett veget a befeléfordulásnak, az önzésnek, a kapzsiságnál«, vagy ha nem is vetett meg teljesen véget, a legjobb utón jár affelé. Bizonyság rá f j° s^el)emii és szorgalmú termelőszövetkezet, a közösségi érdeklődés, a harmónia, amely nem túr differenciáltságot, a megadó, beletörődő, olykor már lelkesedő érzés. lét határozza meg a tudatot! — nern hangsúlyozhatjuk eléggé az életszemlélet eme alapelvét. S miért csüggedjen vagy ha- borogjon az. akinek nincs panasz;! a léire? Hát élhetett-e egykor úgy ez az ecsegl ember, mint fiatalabb nemzedéke? Élhetett-e így, céllal, életörömmel. tartalommal, szeretettel, visszatartott érzések nélkül, mint amibe már a korosabb nemzedék is bele-belekóstol? Amióta megtanulta, hogy a tiszta szoba nemcsak a halál fogadásara való, ott él: televíziót néz, névnapot ül (s nemcsak a rokonsággal!), oda hívja az orvost (s nem egy tyúkért a javasasszonyt!), vagy ha nincs szüksége a szobára, a fiatal párnak adja. Bár... a fiatal pár inkább épít magának. Magasabbat, mint a púpozott szalmakazlak voltak. Nincs rokoni respekl! Ez a üatatság olyannyira megundorodott a régmúlt ízétől __ á llítom, így van! —, hogy már- már a másik végletbe esik: nem is nagyon házasodik össze falubélivel. Más faluból hozza a menyasszonyt, más faluból csalogatja a vőlegényt. És nem veszi figyelembe, hogy arrafelé milyen mélyen és komoran kong a harang. Addig is eljutott már, hogy semmisítette a „ki djcároskodást”. x^.z ccscgi Isz-paraszt, aki holdak ura és a maga rabszolgája volt, háromnegyedes biciklit vásárol fiának vagy unokájának, ajándékoz ünnepek alkalmából és lakodalmára elhívja az egész falut. Nemcsak a volt lehetős, hanem az egykori szúkpénzü is... Egyszóval, történt változás. Ha meggondoljuk, nem is kicsi. ■ Tágul a horizont. S én azt hiszem, az a bom- bahuvely-harang lassan-lassan rozsdatemetőbe kerülhet... Csala László „Már derékig benne jártunk a tavaszban, mikor az eset történt. A földhözjuttótott uj- gazdak nehezen boldogultak, hiszen nem volt igavonó allat, és a vetőmag is nagyon kévés volt Találtunk viszont fiat traktort. Szóltunk a gépeszeknek, és a földekre irányítottuk’ őket, Ki is ment a hat gép, szántott néhány barázdát, mi megnyugodva hazamentünk. Délután azonban szalad hozzánk Mályi István, hogy baj van. Elromlott mind a hat traktor. No, ez nagy csuda, hogv hat is elromlott egyszet- re... Üjra csak ki a földekre. Bizony, ott ülnek, pipózgatnak, beszélgetnek a gépészek, s ott sündörög körülöttük néhány nagvgazda is. Mi van, miért áttnak? Elromlottak a gepek. Egy se jó... Hát ez. nagy baj, nincs mit tenni, bevontatjuk őket Diósgyőrbe, hadd olvasz- szák be. és adjanak helyettük új géneket a munkások. _ Micsoda! Egy óra múlva jó lett. és úgv ment mind a hat traktor, mint a karikacsapás. — Sok. nagyon sok történetét tudnánk elmesélni.” A „hatszázas“ Az idő azonban megül te az emlékeket. Nevek, történetek merültek el benne. Egyik szóval a másikat húzva vallatjuk a történelmet. Az élő tanúk töprengve, gondolkozva, a múltat idézve élik újra az emlékeket. „Mikor is? Ma van húsz éve, hogy megindultunk a földmérőláncokkal. Még hallottuk az ágyúk dörgését és a gránátok robbanását. Március 4-én a község nincstelenjei pártállásra és hovatartozásra való tekintet nélkül körülvették a Lapos nevű Hangya vendéglőt. Bent is szorongtunk vagy százan. Azóta már meghalt Tóth János, a Magyar Kommunista Párt akkori községi titkára. Ö közölte a megyei parancsnokság üzenetét : _ Miénk a föld Azonnal m eg kell kezdeni a földosztást! Leírhatatlan öröm tört ki. A kívülállók is meghallották, továbbadták a hírt, amely mint a futótűz, félóra alatt bejál ta a községet. — Miénk a föld' Órákig tárgyaltunk azon az éjszakán a vendéglő elölt. Egyszeriben tengernyi lett a tennivalónk. Hogyan kezdjük? Ki legyen az a mérnök, aki megbízható és a nincstelenek pártján áll? Honnan szerezzük meg a telekkönyvet? Melyik nagybirtokon kezdjük először? Mikor a gyűlésre indultunk, még egyszerű nincstelenek voltunk. Mire kijöttünk, a földigénylő bizottság választott meghatalmazott vezetői és tagjai. Egy óra alatt történelmi. időket éltünk át és mi magunk is történelmi változásokon mentünk keresztül. Az egyetlen hivatalos hely a községháza volt. De azt látni kellett volna! Egy asztal, egy lóca. Ez minden berendezés. A padlón szanaszét dobált papírok, hivatalos okmányok, félig elégett akták a kályhában is. Az első jegyzőkönyvet egy adóív hátlapjára irtuk. A szemétkosárból keresgéltün le olyan papírokat, amelyeknek legalább az egyik oldalára írni lehel: először a községházán kellett rendet csinálnunk. Két nap múlva megjött a hatszázas. Nem is hívtuk ezt soha másként, csak így: a hatszázas. Ezt a rendeletét 1945 Hl. 15-én adta ki az ideiglenes nemzeti kormány, amely a ■ rtokrendszer niegszün- tetéserol es a földmíves nép loldhozjuttat ásóról szol. Más- nap már osztottuk a földet Előbb félénkén, kérdezősködheK'l Uhnr iötle!' az cmbei ek Mert a földosztás nem ment c yan könnyen, „hogv azt most elmondjuk és leírjuk. A nagybirtokosok és a nagygaz- dak meg mindig reménykedtek. fariak a német „csoda- fegyvert”, amely megfordítja a helyzetet, a kisemberek is meg-megtorpantak. De azért, mind nagyobb csapatokban jöttek. Negyvenöt tavaszán csaknem száz földigénvlőt elégítettünk ki. s a családtagok p”| rtk tizenhat holdat is kaMicsoda harc volt ez! Az emberek kapával, ásóval fordítottak a földet, s volt olvan. aki maga állt az eke elé. Küsz- kodve. kínlódva, de határtalan lelkesedéssel haladt a munka, mert élni akartunk, s ahhoz, hogy élhessünk, termelni kel- földigénylő bizottság lejadatai egyre nőttek Irányítanunk kellett vetőmag- elosztást és segítenünk kellett art. aki egyáltalán nem tudott mit kezdeni a kapott földdel Így vezényeltük k-( azt a hat ti a ktort is... Kiadtuk a jelszót: egyetlen darab föld se maradhat megmü véletlenül E nem is maradt. Hiába vár- tók a „csodafegyvert”, az úi mag kikelt, s vele együtt az úi rendszer is erősödött. Mire SraiaV°1t' megsokszorozódott Íctt kiR.T ',SZámn' h.h'a kellett kezdenünk a földosztást. Hajsza a telekkönyvi adatok után ' a nagygazdák sem ültek tétlenül. Mindjobban éleződött az osztályharc. Mikor negyvenöt őszért már ötszáz fele, közeledett a földigénylők száma, és a pártok is nagyon „nyomtak” bennünket hogy osszuk fel újra a határt,’ mindenkeppen a telekkönyvi adaiokra volt szükség. De hol találjuk meg? Valakinek eszébe jutott, hogy volt . itt negy- venben egy tagosítás, amit egy Milassin nevű mérnök csinált hala kell lenni az adatok másolatának. Több napos keresgélés után Miskolcon nagyne- hezen megtaláltuk — a lányát. Kombájn Zsignár István rajza A mérnök meghalt. Egerben él a társa, hátha ott tudnak valamit. Mentünk egyenesen Egerbe. Megtaláltuk. S vgn is másolat, de ennyi meg ennyi olajért és lisztért.. . összeadtuk, s végre megtudtuk, hogy kétezer kilencszáz hold felett rendelkezünk. Ekkor támadtak először a nagygazdák. Szervezkedtek, és a perek sorát zúdították a nyakunkba. Negyvenöt nyarán huszonnyolc perben kellett tárgyalásra mennüpk. De még ezt megelőzően történt.. hogy kapott a község egy vagon vetőmagot. Ügv döntöttünk. hogy ötven kilónként osztjuk szét. és az osztás másnap reggel kezdődik. Hanem este, úgy tíz. óra felé szaladnak az újgazdák, hogy baj van. A nagygaadák maguk között megkezdték a szétosztást. Éppen akkor értünk az állomásra. amikor Dutka Gyula 100 holdasnak tíz zsák búzát mértek ki. Hijj, hajj! lett nagy veszekedés, csetepaté. KI látta, ki nem látta, elég az hozzá, hogy pofon is csattant. Megint bírósági ügy lett, belőle ... Házhely osztás Hát a házhely osztás! Erről is mennyit lehetne mesélni. Mikor az UFOSZ megalakult, kaptuk a rendeletet, hogy házhelyet kell juttatnunk a rászorulóknak. Három helyen ötszáz telket jelöltünk ki, de mikor a gyűlést összehívtuk, hatszázan jöttek össze, ötszáz telken hatszáz Igénylőt hogyan elégíthetünk ki? Ráadásul a nagygazdák megint akcióba kezdtek. Tárgyalás tárgyalást követett, derékig érő hóban láncoltuk ki a telkeket, de mire hivatalos eljárásra került volna sor. megint közbejött valami. No de. a vége mégis az lett. hogy kiosztottuk a házhelyekéi, s azokon már egy kisebb falura való új ház épült. Két év alatt minden tagnak legalább három akasztófát ígértek, de mi az igazságos törvény alapján ítéletet hoztunk az ezeréves perben: végrehajtottuk a földosztást Mezöcsá- ton”. ... Tizenkét ember ül az asztalok mellett a Mezőcsáti járást. Tanács tárgyalóién miben. Áz eevkori földigénylő bizottság élő tagjai: Szekeres- János elnök, Yig György alel- nök. Sólyom Antal adminisztrátor, Új Szabó Mihály küldönc, Vad Mihály. Nagy Karoly, Csotka János. Csótk» Mihály. Lévai Lajos. K. Bari a Mihály, L. Juhász József. Lenért Sándor tagok. Nagy csaták tevékeny harcosai, nagy idők tanúi. Történelmet őrző akták Pergetik az emlékezés orsóját. idézik a történelmet Némelyikük fején és homlokán mély seb forradásos nyomai. Hál’ezt hol szerezte? „Ja? Ezt még akkor kaptam, amikor a Mák birtokot osztottuk. A nagyságos asszony hátulról leütött a krumplitörövel . •” De erről nem beszélnek. A személyes sérelmeket félreteszik. Az. emlékezés érdemesebbik oldala a múltból előcsalt «ok-sok kén atnelv az. új honfoglalás mozzanatait őrzi. A lerongyolódott, éhes és sovány. feketearcú parasztokat, amint kisbabával, meghegye- z.ett karóval lénkednek a földet osztó mérnök után. Minden lénésre mecrezzennek, halk «óhaiok szakadnak fel, « számolták a lénésol-et: pgy. lre*l'\ három, négv . . . A Mezőcsáti községi Táná'-s pe’ ik iratszekrényében másfél ki'ónyi akta őrzi ezt a történelmet. Réci ártó (vek h-!* lap- iára irt ieevzőkőnvv°k. Kaes- karingös. kú«z» betűkkel rótt írások. Iskolázatlan, cseléd- emberek írták, akik csak ritkán forgattak tollat, ha valahol »Iá kellett írni nevüket. Felszabadulás utáni életünknek megi« »zol« » legsz.ebb. leg- tr»'» k a nóbb dokumenti í mai. 1945. március 4. az. első be- legyzés. A mezőcsáti.ak ekkor '-»zrltzic (rni új történelmüket, Onodvárl Miklós
