Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
6 fiSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap,! XfJtiS. április 4. Régebben; ha az utazó elhagyta a Bükk vidékét és rákanyarodott a debreceni országúira, Szöged után már kitárulkozott a magyar Alföld. S amint tovább haladt, a Hernád, és a Sajó kíséretében, már sejtette a Tiszát: hideg, nedves szél csapott az arcába, s az alacsonyra „festett” horizontra felrajzolódtak a folyót kísérő fűz- és nyárfasorok, a kútgémekkel. a pusztaság régi tornyaival együtt. ‘Régen volt ez, persze, tízegynéhány évvel napjaink előtt. Most az utazó más tornyokat Iát. Kémény- és bérházrengeteget, víztárolókat és csupaüveg csarnokokat, hatalmas toronydarukat. Bármennyire hihetetlen, oda a régi romantika, a esikóskur- jongatás... a kútgém, stb. j A Tisza új szomszédja Erőmű, vegyikombinát, festékgyár — és egy új település, melyet a posta úgy tart számon: TiszaszederkénvUjváros. Pedig még nem város. Most születik, formálódik, tanulja az első, igazi városias lépéseket. Becsületére legyen mondva a „szülőknek”; a „dedó-város” szépen nevelkedik, s híre lassan akkora; mint magának a jó öreg Tiszának, mely az új szomszédjával nem csupán jó viszonyban van, de segítője, munkatársa is. Azok, akik segítik az új város születését — fiatalok. — Az Újvárosban egyetlen nagymama sincs — meséli Kiss László, a városi-üzemi pártbizottság munkatársa. — Ha jöttek is ide az idők folyamán, nem találták meg helyüket itt, és elmentek ... Az utcákon tavaszias meleget terel a szél. Tágas, tiszta utcák, terek, parkok. A sétálók — fiatalok és megint csak fiatalok. A község lakóinak átlagéletkora 24,8 év! A tanács közigazgatása aiá 9400 lakos tartozik. — az Újvárosban ebből 5100-an élnek. Az utóbbiak közt mindössze 3 nyugdíjas. Az az 5109 ember alakítja; formálja azt a települést; mely a palkonyai hőerőmű építésével 1952-ben vette kezdetét, s amely az utóbbi 7—8 évben rohamos fejlődésnek indult. Három torony daru Szöged után elsőnek a három toronydaru tűnik az ember szemébe. Mint óriás gólyák, hosszú nyakúak, csőrük örökös mozgásban van. az új lakónegyedek közt matatnak. Eddigi eredményük —, persze, együtt az építőkkel: 1341 összkomfortos lakás. Irigylésre méltó az Újváros helyzete —, ha nem is gondnélküli itt tanácselnöknek; párttitkárnak, közéletet irányító embernek lenni. A TVK-ban és a Hőerőműben több mint háromezer ember dolgozik, az építőiparban pedig 1300. Az arány is bizonyítja, ez még csak a kezdet! Húsz év múlva hivatalosan 40 000 lelket számláló város (hivatalosan is, bizonyára) lesz az egykori Tisza- szederkényből. Míg a második ötéves tervben 1128 összkomfortos lakással növelték a várost, a következő ötéves tervben 2500 lakás megépítését tervezik. Ezért van az; hogy az Újvárosban nemcsak vegyészek, energetikusok, technikusok és kémikusok élnek nagy számmal, de építőmunkások is. És lehet, hogy még növekszik ez a szám, az eljövendő években; nem csupán lakónegyedeket építenek Szederkényben; hanem polietilén gyárat, iskolákat; kórházat; kultúrotthont és még sok más intézményt. Lehet, hogy az utazó a közeljövőben már nem három, hanem sokkal több hatalmas toronydarut lát az Alföld horizontjára felágaskodni, melyek mögött egyre jobban eltörpülnek a tiszai füzesek és nyárfasorok ... „Taxi! Taxi!íS Tiszaszederkény-Ujváros azonban még csak az első padban ül abban az iskolában, ahol a városokat nevelik. Ott tartózkodásom alatt már az első napon észrevettem egy taxit. Igen, közönséges bértaxiról van szó, amelyből Miskolcon, vagy Pesten csak akkor talál az ember szabadon, amikor nincs rá szüksége. Ott a készülő újvárosban általában szabad az az egyetlen taxi is ... — Ha valakinek nagyon sürgős útja van, akkor odajönnek hozzám, és azt mondják: „Nem vállalna el egy fuvart?” — mondja Sárközi József taxisofőr. — Nem nagyon tudják, hogy ez természetes, hiszen azért lettem ide kihelyezve Miskolcról... Mert igaz ugyan, hogy az újvárosba sok-sok városból jöttek, Budapestről, Miskolcról. Veszprémből, Özdról; Kazincbarcikáról — legtöbben azonban a környező falvakból. így aztán Szederkényben nem hallani a városok zajában oly jellegzetes kiáltást: „Taxi! Taxi!” Kultúrotthon híján az emberek egyetlen vendéglőbe szorulnak: a „Tiszavirág Étterem” itt a központ esténként — Meglepően kultúrált vendégek az újvárosiak — ez a véleménye Demeter József pincérnek. Igaz, tapasztalata még csak öt éves a szakmában, ám e rövid idő alatt is ezer és ezer rendelést teljesített és számolt el. — Bar cihához képest: ég és föld! A város jó egyetértéséről tanúskodik, hogy az egyetlen vendéglő pénteken szeszmentes napot tart. Ilyenkor a diákifjúság szórakozik itt, hűsítőket, limonádét fogyasztva. Sajnos, újabban csak este 8 óráig maradhatnak a. gyerekek — panaszkodik Mezei Lajos, a városi-üzemi KISZ-bizottság titkára. — Hiába írta meg panaszunkat az „Észalt”, s ennek nyomán még a Művelődésügyi Minisztérium is bennünket segített — az iskola vezetői nem engedélyezik az este 10 órát, mondván: erre nincs nekik papíron utasítás — ' Pedig hát a jó ügy érdekében sok mindent meg lehet tenni, még ha arra nincs is faukáz”. Otthont a kultúrának! Jó példa erre Tiszaszeder- kény-Ujváros kultúrotthon esete. Kulturális centrum mind a mai napig nincs _ a városban. Pedig annyi újságcikk, vers, felszólalás, levél íródott az érdekében, hogy a honoráriumok díjából majd- hogy nem lerakhatták volna az alapokat. Hivatalosan és nemhivatalosan mindenki szót emelt az ellen, hogv ne kocsmákat. hanem kultúr- ptthont építsenek előbb az új, szocialista leendő városban. Végre, sikerült. — Már alapozzák — újságolja boldogan a városi-üzemi pártbizottság titkára, Kovács Sándor. — Megtakarítjuk a művelődési ház költségeit. Miniszterek és képviselők, iparági osztályvezetők és közéleti emberek „megkeresték” a lehetőséget — és a kultúrának lesz otthona a készülő újvárosban. Méghozzá nem is akár milyen. Az 1964-ben megkezdett művelődési ház három szintes épületóriás lesz. Benne két 500 férőhelyes mozi, illetve színházterem; szakköri szobák és klub- helyiségek. Mert itt is. mint minden olyan helyen, ahol megteremtődnek a nagy lehetőségek, nemcsak a kiváló szakemberek, mérnökök. szakmunkások jelennek meg —, de a vámszedők is. Tiszasze- derkény-Uj városban negyed- millió forintot fizettek ki éveken keresztül különböző kulturális szakkörök támogatása címén — csak éppen a szakkörök nem dolgoztak ...! A 250 000 forintot tizennyolcán „felvették” — nyugodt lelkiismerettel. Most viszont éppen ezek hagyták cserben az éledő és munkát végző szakköröket... Különösen az ifjúság örül a művelődési háznak. Mert ha az összlakosság átlagéletkora nem egészen 25 év, akkor még ehhez idekívánkozik egy másik statisztikai adat: a lakosság 30 százaléka 14 éven aluli! Igaz, hogy dicséretes a KISZ kezdeményezése: amíg nincs művelődési ház, addig az éttermi szeszmentes napokon találkozhat, szórakozhat az ifjúság. Ám ez csak sziikhogy várost alapítsanak a' Alföld szélén; a Tisza pari ján. Nevek halmaza került b! a jegyzetfüzetbe, fiatalok é öregek, akik már ezt a tájat ezeket az utcákat vallják ott hónuknak — és az újak, akik nek neve mellé úgy jegyzi! be születési helyüket: Tisza szederkény-Ujváros. Az ala piték mind megérdemelnék hogy feljegyezzük nevüket Ez persze lehetetlen. De né hány név mégis ide kívánkozik: Bagics József, PongrácS- Sándor, Fiellermeister Károly. Varga István, Wir ez László, Juhász István, Doktor Ká roly, Kiss Barna, Szűcs Ferenc, Szili János, Bodnár Elemér, dt Szent.györgyi Dénes, Miskoí czy Ferenc, Mezei Lajos Kobza József és még sokat mások. 1957-ben új erővel indult a Tisza partján a gyárak építése és a lakótelep (majdani város) fejlesztése. Azok, aikík teleket dideregtek át a fa- és téglabarakokban, most kényelmes, komfortos lakásokban családot, vagy új otthont alapítottak. Modern, szakosított üzletnegyede a fővárosségmegoldás. És ha figyelembe vesszük a 14 éven aluliak magas százalékát, és azt, hogy az egy gimnáziumban, az egy szakközépiskolában és az általános iskolákban 1000 gyermek tanul — növekedésükkel égetően szükséges a korszerű művelődési ház! Városa lap ít ók sora Az utcák, terek rendezettek, tiszták, a parkokat már készítik a természet zsendülé- sére —, s vigyáznak is rá a város lakói, ez a tapasztalat. De az egykori szántóföldeken betontraverzek és épületelemek rengetege, látszólag nagy összevisszaságban. Mint egy óriási „massza”, melyből a készülő város ország-világ színe elé lép. Az emberek (még falusiasán közvetlenek) szülőföldjüket hagyták ott. ban is kiállna a próbát; orvosi ellátottsága is kielégítő; iskoláiban 37 pedagógus tanít ,.: S még mennyi minden példásan szép és modern itt! A város belső problémáit maguk az újvárosi vezetők és lakosok tudják, érzik. Bizonyára számtalan akad gondból; bajból. Ám sem nekik, sem a húsz éve felszabadult Magyarországnak nem kell szégyenkeznie amiatt, hogy a vándor, aki történetesen a Bükk lába alatt kanyargó 3. útszakaszról rátér az alföldi tájra, s nem láthatja a régi romantikát, a kútgémes pusztákat —, helyettük modem gyárakkal, s egy erősödő, lassan városi rangra emelkedő lakótelepüléssel találkozik. A modern ember különben is ebben találja meg a maga igazi romantikáját. Sa rá tli La jos Foto: Kovács Endréné
