Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Vasiraap, 136S.. április 4. fiSZAKMAGT AR ORSZÁG SSE K Fekete ét darab szén. Fekete, kristályos, alaktalan rögök. Látszatra nagyjából egyformák. Mindkettőre ráillik az, amit annak idején kémia órán tanultam. Mégis van valami különbség közöttük.. Az egyiket akkor, 1945. tavaszán görcsös nyelű csákánnyal, kétszeri nekirugaszkodásra hasították le. A másikat, amely a gépesített kötélpálya alatt hever, talán egy koccanásnál csordult le a púposán pakolt kocsiról, most vájták ki. Roppant erejű géppel, ember parancsának engedelmeskedő masinákkal. Hozzám az utóbbi áll közelebb. Hiszen azokat a bányákat, amelyekből a felszabadulást követő hónapokban, alighogy ki parancsol ták n felgyülemlett vizet, szenet küldtek a bányászok, meg az „önkéntesek”, jobbára csak hírből ismerem. Gyerek voltam, a többiekkel együtt gyorsan megtanultam a másnapi leckét, aztán mentem a hegyoldalba. A zöld gyep. amit a megszokás törvénye elfogadott, grundnak. ott volt a bánya tövében, a kifakult meddőhányó árnyékában. Olyan közel volt, hogy a kocsis, aki a csillét húzó lovakat vigyázta, majdnem minden fordulónál módját ejtette, hogy belerúgjon foltos bőrlabdánkba. Aztán, mint aki valami rossz tát telt a tűzre, behúzta nyaltát, és esetlen ugrásokkal, kalapja, titán kapkodva ment vissza vak lovaihoz. Később azután, cserébe a futballért megengedte, hogy felkapaszkodjunk a zötyögő csillékre, sőt, ha jókedvében volt, még a kivén- hedett állatok kantárját is átadta. Így kerültem egyszer egészen a bánya szájához. Csodálkozva, vagy talán riadtan nézegettem a sötétbe vesző gerendákat. Némelyik vastagabb volt, mint legkövérebb társunk dereka. Sűrűn álltak egymás mellett, akár az erdőben a tölgyek. Volt amelyik megroppant a rákönyöklő hegytől. Magyarázta a csillésfiú: azt. mindig kicserélik, mert ha. leszakad a „főte", így nevezte a bányának azt a részét, amely a keresztbe rakott, gerendákon terpeszkedett, abból nagy baj származik. Később, amikor őt a futball, minket meg a lovak és a csillén való utazgatás közelebb hozott egymáshoz, mindig a bányáról mesélt. Szívesen hallgattuk, hiszen olyan históriákat agyait ki, hogy néha már nem a labdáért, hanem a csillés meséiért mentünk a hegyoldalba. Megmutatta nekünk azt a három bányászt, aki mindig együtt, jár siktába, és évek óta együtt dolgozik odalenn. ,,ök aztán a bányászok. Olyan erejük van, hogy ropog a szénfal. ha odavágnak a csákánnyal. Hárman több csillét raknak meg, mint a szomszéd fejtésen egy tucatra való szezonmunkás.” (Csodálkoztunk, pedig fogalmunk sem volt róla, kik azok a szezonmunkások.) Erős, izmos emberek voltak. Csak egy kicsit szűkszavúak. Köszönésünkre alig érthető morgás volt a válasz, kérdéseinkre meg kurta feleletek. I lyen a bányász — mondta ekkor a csillés. — Nem szeret fölöslegesen beszélni. Nemcsak a kezük, hanem a lelkűk is kérges, — mondta egyszer. Aztán megbocsótóan hozzátette: tudjátok, kutyának való időket éltek meg ezek az emberek. Húsz esztendeje kerültek a bányához nyolcán, és most hárman vannak.., Elhallgatott, Hiába nógattuk. Ilyenkor a feladó állomást nézegette, hol kettesével kúsztak a szénnel pakolt csillék. S ha valamelyikről leesett akár ökölnyi darab szén is, bosszúsan csóválgatta fejét... Egy napon aztán új fiú jött. a lovakkal. Nem tudtuk mire vélni a változást. Hiszen a regi el se köszönt, csak úgy, elment. Ez meg olyan morcos kinézetű volt, hogy meg se mertük kérdezni... Vagy két hét múlva aztán megláttuk a csillést. Bőrsapkában, csizmában és olyan sistergés lámpával jött: hazafelé, mint azok, hárman. Világos volt, még a Nap is sütött, de ő égette... Megszólítottuk! — Én már ott, lenn dolgozom., ahol a szc- net fejtik. Befogadtak egy jó csapatba. Any- MÁ szenet fogunk kiadni, hogy beleszakad a kismozdony — mondta. Otthon ebben az időben sokat hallottam mm mm * § § § róla az hírRé ?éWM.. Ozcíi városkép a gyárral »sau« gen. H Templomdombon, a Sa néhány kishitűt. 578 család Szőlőhomokon és a Csiba-ía- 1 b' Seres János rajza. útközt 5123 holdat oszlottak ki. nyán s végig-hosszig a fal«-! an, diadalt hirdet Miféle iád alt jelent ez? A karcsal kultúrház azok- ak a diadala, akik hitet, bánságot öntöttek a sok rosz- zat megért falu népébe. Kerzen álltak rá az építkezés- c. Karcsáp a felszabadulásig em volt egyetlen középület em. Elkezdték ugyan a jegyül ak ás építését, de éppen ez élt. sokáig a kísértő rossz érnék. Pótadóként már össze- zedlek háromszor annyit is, mennyibe az épület került olna. mégsem készült el so- a. Ezzel a sötét szellemmel ■ellett megküzdeni. Végre di- dalmasan áll a kultúra háza.' Ízzel együtt, öt. középülete an a községnek, köztük az új anácsház, az orvosi rendelő akással, és egy modern, szép dcola. A kultúrház mozijá- ran 19ti0-tól minden évben özei 25 000-en fordulnak neg, ami azt. is jelentheti; logy minden évben minden akos nyolcszor ment el a utóiba. Amióta televízió is van; issze sem lehet számolni, lányán ültek le egy év alatt i képernyő elé. Hatodszor... 1964. ....... ........... ,_____1 „ Tudatja az adócsoport, hogy a gépjármű cs motoros vezetők 196-í. mire gépjármű bevallást kötelesek adni:' Nagyol, ugrottunk az év szánokban. de nagyot ugrott cz- ilatt Karosa község életszin- ■onala is. A felhívás után öt jépkocsi és 59 motorkerékpár ulajdonos készített adobeval- ást. Sok pénz megfordult a tarosa iák' 'kezén. "A földniü- ,-es sző vetkezet ben abban az évben 8 millió 794 ezer forint értékű árut vásároltak, s ezen <ívül ki tudná összegezni a Sátoraljaújhelyről és Miskolcról hozott aruk értékét. A felszabadulás előtt hamm rádió volt az egész faluban. Az egyik jószívű tulajdonos néha kitette az ablakába, s ilyenkor hamarosan megtelt az árok partja. Érdei<r ődő, kultúrára éhes parasztok telepedtek a fűbe. hogy csodálják a messziről jött hangokat. Ma 345 rádió, és 22 televízió van Karcsún. Nem szólhatunk a fejlődésről anélkül, hogy meg ne említsük, időközben 197 új lakás épült. Mi volt az oka ennek a nagy anyagi fellendülésnek? —- Jól gazdálkodunk ma már a fsz-ben — mondja Sóra Sándor növénytermesztő, akit így mutatott be a Dózsa elnöke: — Ez az egyik legrendesebb ember az országban. Séra Sándor maga is jó gazda. Jó gazda volt, amíg egyedül dolgozott a tt holdján, de jó gazda a közösben is. Volt Ivan hónap, amikor 103 mun- olyan hónap, amikor 103 mun* — Felépítettem a házam.- nincs rá semmi adósságom. Be is bútoroztam az asszonynak — számol be a jövedelmek ráeső í'észéröl —. most már csak a gyerekkel keli törődni. Ipari tanuló, de a mezőgazdaságban marad. Mert Ugye, a mezőgazdasági gépészé a jövő. Nem igaz? De bizony igaz, hiszen csali a Dózsának több mint 3 millió forint értékű munka- és erőgépe van már. Ehhez kell a szakember, a szakembereket pedig az új generáció adja. Pereg a dob ma is Karcsún (az időközben felszerelt hangosbemondó többet rossz, mint jő), közhírré teszi a megváltozott élet eseményeit, Nagy Feri, majd Lajos koma haza előtti a Templom-dombon,: Háromvékás utcában, végig a falun,- egészen a Felszabadi tok útjáig; AcUtmoyfcs TIoaa róla, hogy kevés a szén a kohászatban. Meg§ az iskoláknak sincs elég tüzelőjük. A lovas- r kocsik és ökrös fogatok hosszú sorokban y áesorogtak a bányánál. Pedig a mozdony) délutánonként kétszer is fordult. § Az újságok később is sokat írtak a bánya- szókról. Különösen a bányásznap előtt. Még^ fényképekét is közöltek. Némelyiket ott, lenn“, készítették, ahol János — így hívták a csillést i' — dolgozott. A bányatelepre köves utat épí-í tettek. Úgy látszik, kevés volt a közelmúlt- ban a munkáskéz, mert sokan teherautóval S jártak a környező falvakból. Sőt, évek múlva § egy újabb bányát nyitottak, néhány kilomé- ff térrel odább. é Előbbit csalt hírből, de ezt már személye-í sen is Ismerem. Az aknát, éppúgy, mint azo-» kát, akik napjában beállnak a vizes kasokba, § s utána eltűnnek a mélyben. Itt már nincse- > nelt lovak a meddőhányón. És a fronton se ^: látni csákányt. Mindenfelé gép és vas, meg) beton. Rengeteg szén jön ki az aknákból. Vo- J natok és teherautók viszik, sőt utóbb építőt-,J Lek egy kötélpályát, amelyre sok kis csillét. aggatták, és azóta „magasban jár” a szén. §i Az a második darab onnan hullt le, amint § a tartóoszlopnál megbillent a csille. f, János, nem tudom hová lelt. azóta. A há- -; rom csákányosról sem hallottam. A bánya- munka sokat változott. És az emberek is! H a azzal a mércével válogatnám szét? őket, amit a lovat -hajtó csillésfiú állított, fel a három erős ember és') a „szezonmunkások” megítélésekor,§ bizony,, sokan járnának hármasa-? val. Igaz, a mai „erős emberek" nem szórón- s, gatnak csákányt odalenn a föld mélyén, ahol) a nappalok is éjszakává válnak. Nem gyűr- § köznek nagy szív!apátokat emelgetve. Es beszédesebbek lettek. Többször moso-e lyognak, szívesen keresik s kedves szavakat ,-í és nem abban a jellegzetes bányászöltözetben S indulnak haza, melyet akkor hordtak a kar-§ bidlámpás emberek. A teherautók kikoptak, e s helyettük szépvonalú, kényelmes autóbu-a szók járják az aszfaltúiét, mely már kiér egé-s szén a bányáig. § Nemrég csak úgy, véletlenül bevetődtem K egy tanácskozásra, ahol sok „erős ember" 2 volt. Köztük olyan is, aki egyetlen műszak S alatt 50—60 mázsa szenet fejt, ki évezredes § nyughelyéről. A szónok hősöknek nevezte ff őket. A mindennapi munka, a becsületes 5 helytállás példaképeinek. Csendben jegyez-5 gettem, okos, értelmes, alkotó vitájukat. Né-§ melyik valósággal tűzbe jött, amikor arról ff esett szó, miképpen akarnak dolgozni az idén, ^ hogy folt. ne essen a bányász becsületén. S§ ebben a szenvedélyességben volt valami, ami-? vei már találkoztam... Nem tudom hol...? Talán akkor, amikor a csillésfjú beszélt a há-< rom „erős emberről" Vagy, amikor Szuha-§ kallónál mentették a lentrekedtek életét, de? lehet az is, hogy tavaly télen, amikor csont-e t:i fagyott minden, s néhol derékig ért. a hó, S s megint nagy szüksége volt. az országnak a§ szénre. És a bányászok vasárnap is leszálltak £ a mélyek birodalmába, hogy ne fázzon az or-; szág. Olt találkoztam ilyen szenvedélyesség-) gél. § Nem tudom biztosan, mert mostanság többff az emberekben a szenvedélyesség, mint valná ha. Szakmák magasodnak hivatásokká. Mcs-j térségek, melyekről egykor megvetéssel be-§ szeltek, rangos foglalkozássá növekszenek. fi Így lett a bányamunkásból is bányász! s S ez a bányász, aki a szó igaz értelmező-) seben erős emberré lelt:, mindenütt, ott van,? ahol a szükség kívánja. Hasít a szénből, vi-fi lázik a közügyről, gyönyörködik az irodalom-í ban, kedveli a művészetet, s ha úgy hozza,) belerúg a börlabdába is, hogy magasba száll-? jón.... jj K ét darab szén... Fekete, alaktalaní rögök, Az egyik a vak ló húzta csil-) léről esett a csikorgó sínek mellé.? A másik a magasban húzódó kötél-fi pályáról hullt alá, ott a vasoszlop-; nál a koccanáskor. ) Egyforma volt. mind a kettő. Mert a szén, nem változik. Az emberek. . a bányászok viszont... mégiscsak masabbaks lettek. 4 IMh’-jvíín Ágoston )--------------------------------------------------------------------- ?---------------| b H armadszor... 1916. d . n „Értesíti a. Icörjcgyzo- t sep a község lakóit, s hogy délután a kocs- j. mában igazoló bizottság r elé kerülnek a község vezető tisztviselői. Aki népellenes cselekedetet r tud róluk, jelenjen s meg!" z Nem kérették magukat a 1 karcsaiak. Ott volt a falu ap- s raja-nagyja s megtették a '<> magukét. A főjegyző nem vit- \ te el szárazon a kiürítés szór- 1 galmazását. Új főjegyzőnek 1< Matyasovszky Bélát, a volt e segédjegyzőt választották. 1 Miért? Erre a kérdésre szinte \ egyszerre válaszolják, akik a t visszaemlékezésben segítenek: 1 — Mert az mindig ember }. volt! j. Segéd jegyzőnek egy szc- i rény. halkszavú fiatalembert 1 tettek meg, Dakos Ferencet. 1 Dakos Ferenc szívesen vál- ■ lalta azt a nehéz munkát, , amit a közigazgatás átszervc- . zése jelentett. Ma is itt él a faluban, ö a Dózsa Tsz könyvelője. Most a közös, akkor - az egyéni gazdák boldogulását segítette. Mert nagy szükség volt a segítségre! A falu nepe még csak boldogult, valahogy, de a volt cselédség küszködött. — Megható volt, a nincstelenek öröme — emlékszik vissza Dakos Ferenc — tavasszal ésóval-ka pávai estek ‘ neki a kiosztott földnek, mert ‘ nem volt felszerelésük. Nem ; törődtek a fáradsággal, mer t 1 végre a magukéba vethettek. ‘ A falu népe. nem hagyta. cserben az új gazdákat. Ve- ( gáttal, szerszámmal segítette ^ 5 őket, amíg megalakult a föld- | • művesszövetkezet, amely • rendbehozta az uraság gépeit. ’ Ezzel már javítottak valamit ■ az ú,i gazdák helyzetén. De • csak valamit, mert: ez sem ' volt minden. A régi gazdák • jól jártak ugyan a földosztással, de a többség. .. Karosa . lakóinak kilencven százaléka zsellér, cseléd, nincstelen volt, ’ napszámba járt. Valami új, • valami más kellett. Negyedszer... 1919. „Értesítjük a község dolgozó parasztjait. f hogy a termelöszövetc kezeti csoport ma tart- ja. alakuló ülését." Nem sokan, csak 18-an voltak az úttörők, akik megalakították az azóta inegyeszev- te hírneves karosai Dózsát. • Az alapító tagok 360 holdon kezdtek cl a közös gazdálkodást. meg kell mondani: nem gondtalanul. A többiek vártak, figyelték, mire mennek. De ez a tapasz- a falt. mindent megfontoló va- ’> rakozás nem sokáig tartott. ' volna, ha nem szólnak bele. a Mert úgv igaz, hogy amikor 1950-ben fel berregtek Karosa határában a teherautók, ame- Iveken a különben jószándé- úú népnevelők megérkeztek. [. hogy sürgessék az elhatáro- *: zást. akkor a falu népének •i ecy része gyorsan talált süi- ■- gös elfoglaltságot a határban i- Nem kell ezt szépíteni, er,v- t, ilyen rábeszélési napon i- csaknem kiürült a falu. d Ötödször... 1958. I í- ...4 községi tanács vb j. értesíti a lakosságot, hogy holnap ünnepélyes keretek között átadják t. rendeltetésének az új s, kuUúrházat.” Vígan pereg a dob az aívé- a gen. a Tempi omdombon, a d Szőlőhomokon és a Csiba-ta- i. nyán s végig-hosszig a falu-: Fíőször... 1944. „A körjegyző úr felszántja a lakosságot, mindenki hajtsa a jószágát az újhelyi rétre! Mindenki meneküljön, hagyja cl a falut!” Idegtépőén pereg a dob az alvégen. Sánta kapujában. Aztán Nagy’ Feri, majd Lajos koma iiáza előtt a Ternp- iom-dombon. a Háromvékás utcában s délre végigborzolja az egész falut a hír: kiürítés! Az ágyúk már közelről szólnak. Nincs sok idő hátra. A gazdák kapui kitárulnak s a jószág elindul. De nem az újhelyi rét felé, hanem neki az erdőnek, nádasnak, szét, a jól ismert határ búvóhelyein — arra a kis időre, ami még ebből a pokolból hátra van. Másodszor... 1915. | „A Földrendező Bizottság értesíti a lakosságot, hogy aki földet akar igényelni a Seny- nyey gróf és a Sennycy báró birtokából, azonnal jelentkezzen a körjegyzőségen!" S az. emberek jöttek... jöttek. A Nyírtanyáról, a Fá- bián-tanváról, Miklós-fö.ldröl, a hírhedt Becskedről, Miről volt hírhedt Boc.sked? Éppen Becsked. amelyik a legjobban kiépített uradalmi tanya? Hiszen itt még iskola is voll, ahova ötvenkét család gyereke járt hébe-hóba. Meg aztán Igen jó gazdasági épületeket, gépszínt, istállót, gép- javitómúhelyt építtetett ide az uraság. Terméskőből! Csak volt Becskednek mái neve is. ami hírhedtté tette A tanya népe egymásközt meg a falusi gazdák csak úgy hívták: „Négyéspitvar-tanya Mert az volt rá a legjellemzőbb. hogy négy család szó ibája nyílt egyr közös pitvar- .bői, ' Itt élt az intéző úr is — ■már nem négyes pitvarbar !_ s ezt nem lehet elhallgat- ! ni, mert később igen nagy jelentősége lett í összeseregleltek az embo jrek a dobszóra a körjegyző iség előtt. Egy része örült j másrésze bizonytalankodott ;de a vége mégis az lett, bog- mindenki íratott magánál ■ néhány holdat a nagybirto íkokból. Másnap azonban meg í kezdődött a búcsú járás a kör ! jegyzöségen; ) __ Vegy’e vissza a földel s egédjegyző űr!... ) — Nekem sem kell! ) — Mi ütött magukba? Hi szén ezt akarták?! ) „ Ügy-ügy, de azt mondt ■ ám Becskeden az ispán új -hogy... Szóval, volt már re ílcünk bajunk éppen elóf 11919 után. Inkább nem kell |föld... { Hát igen, az ispánnak si ’•került ideig-óráig megkeseri Iteni a cselédek örömét. Kel ) nem kell, napokig ez. járts ; Az a nyolc kommunista, aV £ megalapította 1945 februárja iban a pártot, nem győzte bá \ tori tani ennek a sok vész r verést, megaláztatást átszer í vedelt parasztságnak karost ^sarjait. ) A vége az lett, hogy a mát §cius 15-én megjelent földrt ^ form rendelet alapján a b ^zottság felosztotta a két nagy ^birtokot, azoknak, pedig aki c nem mertek hinni a valósát rnak, tartalékolták a földié ^ Nem sokáig volt erre szükséi Smert. a többség lelkesedét y csakhamar magáy’a) ragadt §a néhány’ kishitűt. 578 csalá S közt 5123 holdat oszlottak k
