Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Vasárnap, 1965. április 4, ESZAKMAGYARORSrAG 3 Hazafisárfunk újjászületéseILevélréglátottbarátomnak L „Négy szócskát üzenek, vésd jól hebe ledbe, s fiadnak Hagyd örökül, ha kihunysz: A haza minden előtt.” (Kölcsey Ferenc) Szándékosan idézem itt kissé terjedd- ■ mesebben Ady fenségesen j „Nem tudhatom, hogy másnak e tájéit mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeningó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsböl gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el.” (Radnóti Miklós) szép, még fenségesebben progresszív gondo latait, a legnemesebb pátosz tüzével hevített hazafiságát. Ide kívánkozik még egy másik írásának néhány sora is. „Anatole France vallásáról” írta ugyancsak 1906-ban; „Anatole France fölesküdött a szocializmusnak. .. Hogy ő is álmodná szegény, gyötrődő munkások szent bizalmát? Nem; Anatole France tudja, hogy a szocializmus még nem lesz megváltás. De tudja, hogy milliószor több szépség és jóság lesz a földön, mint ma,.. ezért kell élni. Egyébként nincs értelme az életnek. .. A szocialisták arra mennek a cél felé. Ezért kell velük menni... Hinni kell az emberiségben s az életben... — mert az ember meg fogja magát váltani. — Ez az ő vallása. .— írta Ady 1906-ban. E sorokat böngészgetve az olvasó vclem- együtt megkérdezheti: hogy’ állunk azóta, és különösen ma a hazaszeretet reformjával? Ertjük-e, megértjük-e Adyt s a kiváló hazafiak egész sorának példáját, útmutatásait? Értjük-e, s helyesen értelmezzük-, szolgál- julc-e a mai haza érdekeit? Milyen a mi ha- zafiságunk és kik mondhatják ma magukról, hogy. jó hazafiak? Kétségtelen, hogy legújabbkori történelmünkön végig pillantva s a mában körülnézve a jó hazafiak egész sorával találkozhatunk. Utalhatunk 1918—19 és a későbbi idősyfik igaz hazafiságának szép példáira. Csakhogy ennek megértéséhez már figyelembe kell venni, hogy a modern kor leghaladóbb osztályának, a munkásosztálynak megszületése és különösen 1.977 óta az egész világon más mércével mérik az igaz hazafiságot. A figyelem és a példa is más. Párizs helyett egyre inkább Moszkvára vetik tekintetüket. Igen, Moszkvára, s ez érthető, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta az, „a moszkvai” a legemberibb, a legpopulárisabb, a leg szociálisabb és tegyük hozzá, a leginternacionalistább hazafiság. A XX. század emberéhez legjobban illő. Bizonyos, hogy itt, a Tisza táján sokáig késett a hazaszeretet korszerű reformja. A leningrádi-moszkvai szikrától 1919-ben fellobbant ugyan és 133 napig világított az igazi hazaszeretet lángja, de azt a tüzet a legsötétebb reakció eloltotta. Aztán negyed századon ót, egészen 1945-ig az illegális kommunista párt által élesztgetve csak hamu alatt izzott a nemes parázs. A hazaszeretetnek már Ady által is sürgetett nagy reformja csak most, a legutóbbi két évtized során valósult meg a Tísza-tájon. „Agyak és kezek kooperatív szent munkájával. .Előbbre lépve, mert ez a mi újjászületett hazafiságunk emberibb, populárisabb, szociálisabb, sőt alkotóbb és inter nacionalistább hazafiság. A hozzánk, két évtized harcainak emlékéhez, politikai, gazdasági, társadalmi' és szociális vívmányaihoz legméltóbb, korszerű hazafiság. , , „ Kádár János elvtárs Joggal mondta ^ országgyűlés leg_ utóbbi ülésszakán: „A mi nemzeti öntudatunk mindinkább szocialista öntudat, internacionalista; öntudat, A nemzeti érzés, a hazafiság ma egyet jelent a szocialista haza szere- tetével, az ahhoz való ragaszkodással. A szocialista hazafiság egyúttal. szolidaritás valamennyi más szocialista országgal, testvériség a világ minden népével. Erre a nemzeti érzésre hiába számítanak a szocializmus ellenségei.” Érdemes ezen mindenkinek elgondolkodnia, hiszen az idő, a történelem egyszer mindenkinek a hazafiságát megmért. Cscpányi Lajos agy és szent érzések tükrét tartom ___________itt a tisztelt olvasó elé: V allomásokat a. hazáról, s a hazafiság példáiról, Legalább hét évszázadra visszatekintőén ide idézhetnénk népköltészetünk, irodalmunk legszebb gyöngyszemeit, hogy bizonyítsuk; több mint ezeréves történelmünk során sokan szerették nemes pátosszal a hazát •— és a maguk korában nem is rosszul! De a legszentebb érzések egyikének, a hazaszeretetnek, a hazafiságnak tartalma, mércéje és értelme minden korban más és más volt. A történelmi példák sora beszédes tanulság; az szereti igazán a hazát, akinek érzelmi, eszmei azonosulása és gyakorlati cselekedetei a történelmileg adott haza fejlődését, a hazánkban élő közösség boldogulását, valóságos érdekeit szolgálja. Vagyis a haza hű fiainak-leányainak mindig ismerniük kellett és kell az adott kor leghaladóbb eszméit, hazájuk, népük igazi érdekeit s fel kell ismerniük, hogy a hazaszeretet. tartalma, értelme és mércéje más volt ezer, vagy ötszáz, száztizenhét, vagy éppen húsz évvel ezelőtt, illetőleg ma. Igaza ját volt Ady Endrének, aki a század- forduló után a hazaszeretet reformnemes pátosztól hevítve sürgette. 1906 júliusában joggal hivatkozott a polgári fejlődés útját járó Franciaország példájára, amikor az akkori magyar társadalom forradalmi átalakítását, fejlődését szorgalmazva egyebek között ezt irta: Franciaországban ma másképpen szeretik a hazát, mint például a Tisza táján... Nem éltetve, dalolva, cifrázva, köpködve s részegen szeretik itt már a hazát. És nem a múltját szeretik, hanem jövőjét. 1-Iogy az igazi evangélium szerint reformált hazaszeretet mi’ — teszi fel a kérdést Ady 1906-ban, és persze válaszol, ma is elgondolkodtató francia példával. Ezt írja: — Hallottam egy párizsi líceum évzáró beszédjében: „— Fiúk, nézzetek szét e nagy Párizsban s az egész világon, ha tehetitek. Szívetek és szemetek meg fog telni könnyel. Mennyi ga- ládsóg, tudatlanság, ínség és bűn. Mennyi még az elnyomottak száma, mikor pedig boldogságra termett, minden ember. Dolgozni az elnyomollak fölszabadításán, minden ember boldogságán: ez a cél. Agyak és kezek kooperatív szent, munkája: az az eszköz. Igazságot, világosságot, boldogságot és szépséget adjunk a Föld minden ember-lakójának. Meg kell csinálnunk az igazságot, új és fölségesen emberi társadalmat. Fiúk, legyetek büszkék, hogy franciák vagytok... Ima, az új hazafiság: az emberi, a populáris. a. szociális hazafiság. A XX. század emberéhez illő. Nem a régi: az üres, a hazug, a sallangos... És nincs más útja a társadalmi haladásnak csak ez: új tanítók és új iskolák. Mindenek fölöt t pedig a hazaszeretet reform- ,m s szent háború az álhazafiság ellen.” , 'em reli toronyházak Dobi István beszélt a Parlamentben .4» ünnepi ülésen fe1s*ólaltak a baráti országok küldöttségeinek vezetni Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából szombaton ünnepi ülést tartott az országgyűlés. Részt vett; az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Apró Antal. Biszku Béla, Fehér Lajos. Fock Jenő. Gáspár Sándor. Kállai Gyula. Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső. Pávai Sándor, Somogyi Miklós. Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A földszinti páholyokban helyét foglaltak a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett párt- és kormány- küldöttségek, .4. I. Mikojan- nak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnöksége tagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének vezetésével a szovjet. Emil Bodnarasnak. a Román Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának. miniszterel nök bel vettesnek vezetésével a román. 7.sivko Zstvkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizott sága tag iának a Minisztertanács első elnökhelyettesének vezetésével a bolgár. Aleksaudar Rankovicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alelnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottsága tagjának. a Központi Bizottság titkárának vezetésével a jugoszláv. Otalcar Simuneknek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Rizottsága elnöksége tagjának, miniszter- . elnökhelyettesnek vezetésével a csehszlovák delegáció tagjai. Az ülést Va.ss Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Ezután Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra. Az ünnepi ülésen beszédet mondtak és további sikereket kívántak népünknek a hazánkban tartózkodó párt- és kormányküldöttségek vezetői is. ítomnak seletörődés rejtőzött, de dac, i szépség és az igazság fegyverének vitézi forgatása, sőt faréi készülődés is, amelyből hősi megmozdulások igen, de népi-nemzeti ellenállás — fájdalom — nem bontakozott ki. „Fel kéne szabadulni már!” — Hangunkat a szovjet fegyverek zajának kellett felerősítenie, hogy az óhaj, i vágy történelmi sorsfordulóban realizálódjék; Azóta, kedves barátom, hogy hamisítatlanul szenvelgő-szentimentális módon fejezzem ki magam: húsz év pergett le az Idő homokóráján; mondhatod úgyis: elrepült, tovatűnt, az Idő mélyébe hullt, vagy ahogy akarod, mindegy, semmiképp se lesz kevesebb. Ha éppen megfeledkeznél róla, figyelmeztetnek rá sudár fiaink, nemes tartású lányaink, akik keveset szólnak arról, ami a mi összebúvásainkban központi gondolat, éltető hit es szent, bizonyosság volt: a szocialista forradalom. Ök élik azt, mert az idő megvalósította bennük. H ála jó sorsunknak, ml is éljük, és talán nem túlzott önbecsülés, hogy tettünk is érte valamit. Csakhogy ők valamelyest másképé élik. lélegzik. hitelesítik és formálják valóságunkat, mint mi. Természetes mozdulatokkal, önfeledten, fesztelenül, bátran és magátólértetődően. Még akkor is. ha tanulmányaik — és nem élményeik! — az előzményekre is rányítják szemüket. A riasztó emlékekre. amelyekből népünknek ki kellett emelkednie. Mi úgy éljük valóságunkat, mint tengernyi küzdelem, elbukások. múrtiriumok. megrázkódtatások és történelmi viharok eredményét, mint a fel- szabadulás csodálatos művének folyományát. Innen alkalmasint a nézőpontok. az összehasonlító alapok különbözősége, és innen olykor értetlenségünk fiataljaink állásfoglalásával, fellépé- sérel, kritikusságával és igényeivel szemben. Ne érts félre: semmikép se akarom menteni és palástolni túlzásaikat, a torzulásokat, a nyesegetni való vadhajtásokat, dó megítélésüknél és megértésükhöz sohase felediük el, hogy tőlük merőben idegen a szorongás, amelyet mi egy átkozott korszak nyomaként ideS- oálváinkon hordozunk. Ök már nem összebúvásokban melengetik az igazságot és a tiszta szépséget. hanem szabad közösségi élményekben, gazdagon kibontakozó alkotásokban. harsány vitákban és abban a módban, ahogy birtokukba veszik az élet — a mi magunk által formálható ós szé- pít'-'í'tő életünk — örömeit. L acikám, most már valóban kiengedlek s bölcselkedés szorítólából. Bár lehet, sőt bizonyosra veszem, hogy szabad életünk fordulóján, évtizedek határmezsgyéjén téged is elkapott a töprengés, a számvetés, az összegezés kényszere és szenvedélye. Szívből köszöntelek: Sárközi Andor nép koncepciójáról. Eszerint a történelmi események és az irodalom egyaránt tanúsítják, hogy a német amolyan vándor nép. a magyar pedig bujdosó: a németek szívesen barangolnak erdőkön, hegyeken, völgyeken, — no és országhatárokon át, a magyarok pedig bujdosnak társtalanul. egyedül. (L. Irnrédy Béla címszó alatt: Egyedül vagyunk!) Csinált dolog, nyakatekert elmélet ez, jól tudom: a szellemtörténet módszereit igénybe véve micsoda hajmeresztő bűvészmutatványokat lehetett produkálni a bujdosó énekekkel, a kuruckodással. a rebellis természettel és a betyár romantikával. Hát igen, ködösítő játékot űzött ez a Prohászka huszadrangú jelenségekkel. Semmi közöm hozzá! Dehát akkor miért hivatkozom rá? Elhatárolásként, mert töprengésemre az ő fogalmával kerestem a megoldást. A mi nemzedékünk valóban bujdosott saját hazájában, egy szégyenletes korban. Bunkerben élt. jóval a bombázások előtt. Összebújtunk. hisz egymás nélkül — mint József Attila írta — sötétben vagyunk. Igen. így védekeztünk a ránk uszuló ordas eszmék borzadálya és az ezekben az eszmékben fogant elembertelenedés ellen. ösz- szebújtunk, egymás szemébe néztünk, és melegedtünk tiszta fényénél, egymás vágyába, hitébe kapaszkodtunk. és gondolatainkból olykor harsány kiáltás, lázadás, sót ellenállás is fakadt: „Emberek, nem vadak — elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!" K ezded már érteni, rég nem látott kedves barátom. mit kutattam én elszállt évek tóján? Az erőt adó összebúvások, a szép szó és a tisztes gondolat cseréjének forró élményeit, a szabadságról és az emberségről folytatott meghitt beszélgetések rezdüléseit. Tudod, gyakran jár eszemben, hogy még mindig nem rajzoltuk meg a negyvenes évek szellemi ellenállásának térképét, bár mór sok mindent beleírtunk. Emlékszel az 1943-ban Szegeden rendezett Juhász Gyula-estre? Milyen különös varázsa volt a szervezett munkások otthonában felcsendülő versnek, A munkásotthon homlokára, és milyen hitet sugárzott a holnap lényegét felvillantó kép: ..Itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás.” Még a hires, sőt a fasiszta hecclapok jóvoltából hírhedt Hamlet-elöadás is az akkori atmoszférában a zsarnokság elleni tiltakozássá éleződött. Szóval még sok mindent el kell mondanunk, hogy ki tessék;, nemzedékünk összebú vasában nemcsak ri- adlság, félénkség, önáltatás és L acikám! Nem vagyok poraiból megéleme- dett phőnix-madár, csupán az írás mesterségének vállalása miatt a rokoni és baráti levelezéssel haragot tartó em- . bér, aki a betűk tengerébe beleveszve rühellem ezt a fajta toliforgatást, mint Jób a prófétaságot, és bújnék előle én is a cethal gyomrába, ahol bizonyára csönd van és sötét, és puhaság, és zsíros nyugalom. Szóval: megvagyok, és bizonyosan ezt teszed te is. Látom gúnyos fintorodat, és hallom epés megjegyzésedet: ni az, öreg fiú, eszedbe jutottam? Nosztalgiád van, vagy mi a csuda? Talán megint az elszállt évek után futkórozol? Valóban, egyszer — sok esztendővel ezelőtti találkozásunkkor — említettem neked, hogy Szegeden járva végig barangoltam a Tisza-töi- tést, hogy segítsen a varázslatban: régi élmények. elhunyt és elporladt arcok felidézésében. Nem sikerült. Akkor maliciózusan megjegyeztem: nem baj. a Körösi-halászcsárdánál még nem jártam, talán majd ott. Most bevallom neked, hogy tavaly oda is elvetődtem, és jóízű halászlé fogyasztása közben eszembe jutott, hogy — magamra erőltetett tartozásként — itt hajdan volt hangulatos esték színes szőttesének szálait kellene bogoznom. Nem esett volna nehezemre, hisz a kellékek mind együtt voltak: a szőke Tisza, az ismerős búboskemence s az ínycsiklandó illatok. Társaságom hamar távozott, egyedül maradtam, és én mégis másvalamit kezdtem el bogozni; a mi nemzedékünk emlékeinek helyét, szerepét világképünkben, s mai gondolkodásunk alakításában. Azét a nemzedékét, amelynek felnőtté érését és eszmélését görcsök szorongattak; létbizonytalanság és belső számki ve tettség, fasizmus és háború. Azét a nemzedékét. amelyre rátenyerelt, ráült, rátelepedett a történelem, és — kivéve a tisztán látókat, a forradalmi gondolkodókat, a marxista meggyőződés híveit — azt hitték róla. hogy marionett figurái, nem pedig formálói. Azét a nemzedékét. amelyben mégis maradt annyi életkedv, jó erő és tennivógyás. hogy húsz esztendővel ezelőtt talpra állt, s a frissen kivirágzott szabadságban olyasmibe fogott, amit azelőtt sohase ismert: szép terveket szőtt: az életről, belefeledkezett a biztos holnapba, országos gondokat vitt haza otthonába, és otthoni gondjait megmutatta az országnak. No, elkanyarodtam. Látod, barátom, az úgynevezett közírónak (emlékszel erre a mi időnkben kétes értékű fogalomra?) nem szabad leveleznie. Nyomban bölcselkedik és elviselhetetlenné válik. Bird ki valahogy! S zóval: emlékeink és egykori közös , élményeink rangját, súlyát méregettem. Eszembe jutottak Pro- hászka Lajos sokat Vitatott és joggal támadott fejtegetései a vándor és a bujdosó
